Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)
1982-08-04 / 181. szám
A pénz olvasva jó! Kergeti a bőrt— Kis pénz* naj\j foci: wiagíf pénz, kis foci? Könnyen szerzett pénzek, gyors érvényesülés, ezzel jóró népszerűség. Általában körülbelül ennyi a sportot közelebbről nem ismerő közvélemény ítélete a magyar labdarúgók életéről. Sokan felületesen csak a fényt veszik észre. Pedig ahol a fény, ott az árnyék is . . . Éppen ezért úgy gondoltuk, hogy a leginkább illetékestől, egy focistától kérünk tájékoztatást a mai labdarúgó életéről. Robb Gábor, a Bgy. SE 26 esztendős játékosa kisebb megszakításokkal nyolc éve játszik a magyar labdarúgás második, illetve harmadik vonalába». Érettségizett, szakmája esztergályos, felesége és egy gyermeke van. Csapatának erősségei közé tartozik, így, amit mondott, az általában az NB XI legjobbjaira vonatkozik ! — Népszerű embernek érzi magát? — Nem tudom. Tény, sokan Ismernek az országban, • főleg Balassagyarmaton. Ha ez népszerűség, akkor igen. — Kieséskor furcsa kérdés, de fel kell tennem: sikeres az élete? — Csapatommal együtt voltak nagyszerű időszakaim. — De én Robb Gábor életére lennék kíváncsi... — Csapatjátéknál az egyén •ikerei szorosan kötődnek a közösségéhez. Hogy egyénileg sikeres vagyok-e? Inkább azt mondanám: szerencsés... Szerencsés, mert a hobbim és a »munkám" egy. Azzal hereiem a kenyerem, amit nagyon szeretek. — Kenyérkereset? Hát akkor mennyiben sport és menynyiben egyéb a foci? — Ha barchóbáznánk, azt válaszolnám: is. Lehet, hogy más sportágak szerelmesei megsértődnek, ha azt mondom, több mint sport. Politikai tényező, szórakoztatóipar, Üzlet, no és sport is természetesen. Mi az utóbbit hangoztatjuk, pedig már régen nem ez a legdöntőbb az egészben. Máshol mindenütt üzlet, nálunk miért nem? — Pedig nálunk is az. Élvonalbeli focistáinkkal kapcsolatban csillagászati összegekről esik szó... — Nem tudom, másoknak mit hoz a futball a konyhára, nekem mostanság, az utóbbi egy évben öt és fél ezer forint körül volt a havi átla- gbs jövedelmem. Ebben minden szerepel, s hozzáteszem, középcsapatnak számítottunk, az NB IT-ben, ráadásul társaim többsége ennél kevesebbet keresett! — Sok ez, vagy kevés? — Hát, megéltünk belőle. Ha a szakmámban dolgoznék, akár többet is összhozhattam volna. — De mennyi munkával? — Napi nyolc órával. És most nem dolgozom? Az csak megcsoritosodott legenda. hogy a focisták nem dolgoznak. A kemény, napi kétszer kétórás ettisóal csajt, ai tudja végig-. csinálni, aki imádja a játékot. Ügy érzem a havas, esős edzésekért, az egyhangú utazásokért és a sok-sok lemondásért nem vagyunk túlfizetve. — Es az unalmas meccsekért? — Elismerem, a bajnokság színvonala lehetne magasabb is. De, hogy ingyenélők lennénk? Nem igaz, hogy néma focinak élünk. A többség — így én is — egész életét a labdarúgásnak szenteli. Sőt, a családok mindennapjai is a foci körül forognak. Mert készülni kell a mérkőzésre, lehetőleg csendben, nyugodtan. Ha az embernek családja van, az is a családfőhöz alkalmazkodik, A feleségem tudná csak megmondani, hányszor kelt fel éjszaka is a lábamat borogatni. Ügy, hogy egy-egy játékos karrierjéhez, ami nagyon is véges, több ember lemondása, áldozata is szükséges, — Akkor miért vállalják? — Mert nem tudunk mást Ebben nőttünk fel, nehéz változtatni, és mint említettem, én például imádok játszani. Korábban atletizáltam is, de a labda varázsa mindennél többet jelent számomra. — Ez a varázs úgy látszik, hazánkban már megtört... — Meglehet, bár addig volt jó a magyar foci, amíg menő dolog volt futballistának lenni. Azóta annyi minden változott, csak ml nem tudtunk módszereinken jelentősen változtatni. — Pedig sokan érzik úgy, hogy még mindig kiváltságosok a labdarúgók Magyarországon. Könnyen jön a pénz, a lakás... — A pénzről már beszéltünk, de meg kell kérdezni néhány csapattársamat. Akad olyan, akinek a havi négy sem jön össze. Lehet, van, aki hamar jut lakáshoz. Csak tényként mondom, nem háborgók, én négy évig vártam rá. — Hofi Géza nyomán sokan kérdik: „Ha megfizetem, tud úszni?” Vagyis, ha több lenne a pénz, jobb lenne a foci? — Feltétlenül. Ha nem is egy csapasra, de évek múltán. Igaz, hogy én már milliókért sem lennék jobb'játékos, de a bennünket követő nemzedék — az anyagiak miatt Is — szívesebben választaná a labdarúgást, mint egyebet. — Most kiestek a területi bajnokságba, ahol hivatalosan nincs prémium és munkaidő-kedvezmény. Megváltozik az élete? — Minden bizonnyal, ám remélem, nem jelentősen. Sajnos nem volt olyan magas a jövedelmem, aminél sokkal kevesebbet kereshetnék. —• S. ha megszűnik minden kedvezmény? — Akkor is játszom, amis tudok. Egyelőre foci nélkül nem tudom elképzelni az életem. füst, Lá&iló FIATALOK RÓL MÁK A LÁNYOMazap- rót gyűjti. Kis gúlákba rakja a tíz-, húsz- és ötvenflllé- reseket. Én — hatéves koromban — még a lyukas két- és ötfilléreseket is rakosgathattam, gyakorta föl is füzöget- tem, ami ugyan kissé lányos foglalatosságnak tűnhet, de valahogy mindig vonzott a pénz. Legalábbis a fémből készült... Fiam — immár „harmadik osztályba léphet” bejegyzéssel bizonyítványában — a forintokat ku- porgatja, valamennyi föllelhető címletben. Egy dobozban tartja, de ahhoz nem eléggé eldugott helyen, hogy időnként — némi röstelkedéssel ugyan, de — hozzá ne nyúljunk. Természetesen minden esetben azzal a megnyugtató közléssel, hogy hamarosan visszakapja. Erre az esetek többségében van is kilátás, de azért biztos, ami biztos alapon, fejben tartja — néha föl is Írja — tartozásunkat e házi banknak. Többnyire tudja, mi mennyibe kerül a boltban, a visszajáró pénzt általában el is teszi, egyszóval úgy viszonyul a pénzhez, mint hasonló korú társai. Se többre, se kevesebbre nem tartják a pénzt, mint amennyit az ő kis világukban jelent. A családon belül kisebb-nagyobb őszszezördülések — a pénz és annak fel- használása miatt — a serdülőkorban jelentkeznek és elsősorban akkor is a családon kívüli, illetve attól független okok miatt. Akkor, amikor a fiatal meglátja milyen ruhát hord a másik, milyen kerékpárt, netán motort kap társa, hová mennek nyaralni, esetleg az tűnik fel, hogy gyakran cserélik a gépkocsit, vagy esténként szinestele- vízlót néznek. Hogy az utóbbit hogyan értékeli egy hatéves gyerek, azt magam is tapasztalhattam, s nem is kis megrökönyödéssel. Karácsony előtt meglepetést ígértünk, s úgy véltük, egy szi- nestelevizió annak számítható. A hatéves, látva a régi fekete-fehér adás helyett a legcsodásabb i színekben pompázó műsort, nézte néhány másodpercig, majd feltette a nagyon is őszinte kérdést; „és hol a meglepetés?” Szerencsére ültünk! A pénz — köztudottan — nem boldogít. Hiánya még kevésbé, bár erről többnyire szemérmesen hallgatunk, legfeljebb a mai világban — amelyet joggal nevezhetünk a vállalkozások korának — több-kevesebb keserűséggel emlegetjük a bátor vállalkozók, kezdeményezni merők lényegesen jobb anyagi helyzetét. Ez utóbbiak sokkal kedvezőbb helyzetben vannak a többiekhez képest, mert soha eny- nyire nem ismerték el ezt a fajta bátorságot, mint most. Nem szavakban, anyagiakban! S EZ nagy szó. A vállveregetés, az elismerő kézfogás, az oklevél, vagy kitüntetés igenis nagyon fontos, de ez legföljebb további, még nagyobb erőfeszítésre sarkallja az embert. Cipőt, ruhát, egyebeket ebből vajmi keveset lehet kapni, ehhez a pénz nélkülözhetetlen, és megszerzésének számos tisztességes útja létezik. Nincs munkanélküliség, nincsenek az érvényesülésnek lezárt sorompói, ki-ki megkeresheti a szükségesnek tartott pénzt. El is költheti. Van mire... (zilahy) fl/lalacpcraelif "...összetévesztik őket az ostobákkal" Amatőrök ambíciói Az amatőröket sokan ösz- szetévesztik az ostobákkal. Azt mondják: ezeknek mindegy, milyen körülmények között, de fellépnek, lelke- sédésből. Hát ez nem így vani” Molnár Ernő, a salgótarjáni öblösüvegasár Tempress együttesének — Színjátszásban hol húzódik az amatőr színvonal? — Ha a néző beül a színházba, akkor produkciót vár. Neki mindegy, hogy világsztár, vagy pitylpalkó áll előtte: Igazi színházat akar látni ettől is, attól is. Nincs profi mérce, vagy amatőr mérce. Nem mondja azt a néző, hogy: jaj, szegény gyerek, hogy remeg a lába, de aranyos! Most például két fiúnak rossz nálunk a foga. Azt mondják, ők így is jó előadók. Nem lehetnek jók! Mert a külsőmet és a belsőmet egyszerre akarom megmutatni. Nem beszélve arról, hogy jó beszédtechnika nincs jó fog nélkül. — A hivatással azonos szinthez sok' más között önbizalom keil. Honnan merítik? — Évekkel ezelőtt saját bőrünkön éreztük az önbizalom hiányát; úgy álltunk ki, hogy: jó isten, mi lesz most? Aztán úgy jött meg a magabiztosság, hogy szakemberek és nézők nyilatkoztak rólunk elismerőzetője fakadt ki így egyte'efonbeszólgetésben. Az ambiciózus fiatalember amatőr feltételek mellett irányítja évek óta a színjátszóegyüttest. A lelkes társaság számos sikert ért el, ám még tömérdek bátor tervet forgatnak a fejükben. en. Most olyan helyekre Is hívnak bennünket, amilyenekről mi nem is hallottunk. Ebből arra következtetünk, hogy akik láttak minket, azok beszélnek rólunk, elmondják a véleményüket több helyen, és így sokfelé elterjed a hírünk. — Témában, feldolgozásmódban elég széles-e egy vidéki színjátszógárda mozgástere? — Egyszer, egy nagygyűlésen léptünk fel. A rendező Idős bácsi az elején azt mondta, hogy nagyon jó a műsor, de a végén azt a „cikis” számot. amiben a sportcsarnok méreteit fricskázzuk meg, hagyjuk ki. Azt mondtam neki, hogy: maga ért a saját munkájához, én meg ehhez, úgyhogy bízza rám. Nem bízta rám, ki kellett hagynunk a számot: „rontaná az ünnepi hangulatot.” — Utólag nézve helyes döntés volt? — Butaság volt részünkről. Azt vettük figyelembe, hogy egy jó barátunk révén kértek föl minket a műsorra. De megbántuk. Ott az előadás végén döbbentünk rá, hogy a megrövidített műsor édeskésre, didaktikusra sikerült. A múlt vasárnap a Hűvösvölgyben háromezer ember előtt' adta elő két muzsikusunk a számot, nagy sikerük volt. — Gyakran belemennek hasonló kompromisszumba? — Igen. Én egyébként mindenféle kompromisszumba belemennék, ha azt elérhetném, hogy Salgótarjánban önálló színház legyen. Még ha kikötnék, hogy ebben a színházban csak egyféle műsort lehet Játszani. Ez nagyon rossz lenne. De reménykednék abban, hogy majd csak lesz másként. — Mekkora hajtóerő az egészséges lokálpatriotizmus? — Engem most hívtak a tévéhez. Nem mentem, mert én 111 akarok jó színházat csinálni. Az együttesben mindenki itt szeretne színházat. Ha erre reményt látnak, vagy hallanak egy lehetőségről, hónapokig képesek elrágódni rajta. — Lchctnc-e a vidckiscgből erényt kovácsolni? — Nyitottabbá kell válni a saját kulturális kincsek iránt. Mi ezt elhatároztuk. Felvettük a kapcsolatot a Düvő együttessel, Mlinár Faliékkal, és megpróbálunk összeállítani egy folklórműsort gyerekeknek. Azt látjuk, hogy a kicsiknek van meseszínház, a nagyobbacskáknak gyerekszínház. De a felső tagozatos korosztály fehér folt ilyen szempontból. Nekik készítünk előadást. De hol kezdjük? Ennek nincs hagyománya, amire támaszkodhatunk. Meg kell ismernünk őket, el kell járnunk az úttörők közé, hogy „érezzük” az igényeiket. — Gyermekműsorra készülni™ Ezt hallva nem kevés emberben éledezik a gyanú, hogy enyhe infantil izmus-féle is meghúzódik a háttérben... — Salgótarjánban soha nem volt színház. Így mit kezdjek monjuk a mai harmincévesekkel? Belőlük soha nem lesz színházkedvelő ember, mégha élvonalbeli profiszínház jönne is ide. De ha a mai gyerekek úgy nőnek fel, hogy a színház jó dolog, ami nélkül talán nem is lehet meglenni, talán ők fogják valamikor „ki- boxolni”, hogy legyen egyszer itt is színház. Molnár Pál NÚGRÁŰ - 1982. i Harc a Na^xfúrrai V akítóan süt a nap, a salgótarjáni főtérről megsokszorozódva verődik vissza. Az ember ilyenkor hajlamos elmélázni, ha végre egyszer leülhetett a mindig foglalt padok valamelyikére. Néhány méternyire makrancos kisgyerek rúg- kapál, felnőttek gyűrűjében. Meg akarják csókolni, de szernmei láthatóan minden porcikája tiltakozik ez ellen. A szeretet e megnyilvánulásából már elege van. Keresztanyu kedveskedve igyekszik becserkészni, de a gyerek ellenáll. Anyuka próbálja megoldani a helyzetet: „No, hadd pusziljon meg, kereszt! Tudood?! Pénzt adott, ötszáz forintot,” A gyerek összeszorított fogakkal tartja oda arcát a nem vágyott puszinak. Mesélik szülei, olykor órákat elüldögél a szőnyegen, perselyének tartalmát kr- piszkálja, s csendesen számolgatja. Rakja egymásra a ketteseket, az ötösöket, tízeseket. Már a papírpénznek is örül, pedig kisebb korában csak a fényes-csörgő korongoknak volt becsülete előtte. Az ember ilyenkor hajlamos elmélázni, s olykor egymástól független, vagl csak alig kapcsolódó dolgokat is egymás mellé tesz. Egy nemrég hallott beszélgetés elevenedik fel az emlékezet magnójáról. ötéves forma lurkó kérdezte a mamájától: „Anya, a te fizetésedből hány matchboxot lehetne venni?” „Hát, fiacskám, a százforintosból harmincegyet, vagy harminckettőt." „Akkor az ötvenforintosból hatvankettőt, vagy hatvannégyet. Anya, te akkor nagyon sokat keresel!" Ilyen kellemes nyár időben hajlamos az ember a te- vábbmélézásra is. Nem az óvodáskor sojótjo a fogalmi gondolkodás, oz elvont értékeknek e tájban/ nincs jelentősége életükben. A pénz, mely csupán a mögötte levő munka vagy egyéb fedezettel csereeszköz, pusztán formájából, színétől nem vonzó a három- hat éves kisgyermeknek, bár kétségtelenül szép, esztétikus bankjegyünk van. A pénz legfeljebb csak a csald, a játék, a matchbox szintjén érintheti őket, illetve az első megtagadott viflanyvas- útnál, járóbabánál: Most nem lehet, mert nincs pénzünk. Ho ekkor kezd el a srác gyűjteni, akár ha csak jelképesen is, a villanyvasút, a baba árához képest, adtunk a nevelésnek is. De, ha egy gyermek önmagáért kezdi gyűjteni a pénzt. a Mammon igézetében él, csendes óráiban valósággal dédelgeti azt és ötszáz forintért — lám, mór az értékekkel is tisztában van - önnön természetét tagadja meg, s szinte zsarolni lehet a pénzzel, akkor... akkor, milyen felnőtt lesz ebből a kölyökből, milyen fiatal? Miért tud majd lelkesedni, tűzbe menni? Ró lehet majd venni, hogy adjon magából valamit a közösségnek, csak úgy, önzetlenül? S, vajon milyen nevelési bakik hatására lett ilyen? Milyen emberek a szülei? Hogyan élnek? A lurkó, szüleivel itt cseveg kék rövidnadrágjában a téren. Okos, folyton nógatja az apját, kérdezzen, mit adjon össze, mivel. Nagyon bájos gyerek, göndör fürtjei homlokába lógnak, és két édes gödröcske jelenik meg arcán, ha nevet. Ilyen szép gyereket ritkán látni. És én már miket feltételeztem róla?! (veszprémi) ä 4
