Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)
1982-08-01 / 179. szám
Munlcáscrrcok Egy nehéz élet történései C sak a szeme fehérje világít ki Gabora Ferenc arcából, mert az ábrázata olyan, mintha fekete harisnyát húzott volna rá. Pedig, dehogy! Vastag libegőssel száll itt az öntvénytisztltó műhelyben a por, s perc sem telik bele, hogy, mintha szenet bányászott volna nyolc órán keresztül, a felismerhe- tetienségig össze ne piszkolódna. — Látja — nevet —, olyanok vagyunk, mint az ördögök. Én meg duplán, hiszen a bőröm szine amúgy is sötét. Cigány vagyok, na, ne kerülgessük ennek kimondását, mint macska a forró kását. Ügyhogy én aztán köny- nyen el tudnék tűnni az éjszakában. Arrébb tol egy vaskos öntvényt, s int: kívül tágasabb. Persze, jön velem, s jólesően nagyot szippant a kinti, tiszta levegőből. — De jó is, istenem! — sóhajt és száját, szeme környékét gondosan beletörli zsebkendőjébe, Fújtat még egy keveset, hatalmas mellkasa lassan hullámzik és kér: kérdezzem. — Mindig itt dolgozott, a tarjáni tűzhelygyárban? — Három hónapot leszámítva, mindig. Negyvenkilencben léptem be ide, a sajtóiéba segédmunkásnak és le is húztam tíz hosszú évet. Kínlódtam, dolgoztam keményen, de úgy vettem észre,, kevés az a pénz, amit keresek. Négy gyerek volt még otthon akkoriban, foghoz kellett verni minden forintot. Elmentem hát az acélgyárba, a kovácsolóüzembe ekevasat csinálni, mert azzal biztattak: több lesz a fizetés. Aztán úgy jártam, hogy a munka sem lett kevesebb és a borítékban is ugyanannyi volt a százas. Vertem is a fejem a falba, hogy én, marha, mi a fenének engedtem a csábításnak. Meg fúrdalt a lelkiismeret is, hogy olyan helyet hagytam ott, ahol megbecsülnek, amit megszoktam. Egyszer hajnalban aztán mondtam a feleségemnek: no, asszony, én visszamegyek. Néhány nap múlva már itt dolgoztam az öntödében. Vasat hordtam tíz évig, s ma is ott lennék még, ha közben nem operálták volna meg a gyomrom. Akkor kerültem ide, a tisztítóműhelybe. — És azóta nem volt sehol másutt? — De, egyszer, négy napig. Tudja, a feleségem is itt dolgozik a gyárban, s hogy valamelyikünk mindig otthon legyen a gyerekkel, kértem, helyezzenek másik szakba. Ezt itt nem tudták megoldani, így kerültem át a zománcozóba. Bírtam is ott három napig, de egyszer este, vacsoraidőben, mikor kiálltam a műhely fala mellé és odaláttam az öntvénytisztítóba, nem szégyellem, sírva fakadtam. Annyira hiányoztak az ottani, megszokott, jó munkatársak. Mentem is másnap a művezetőhöz, helyezzen vissza. Az ottlévők- kel együtt nagyot nevettek, nem ettem-e bolondgombát? Itthagyni ezt az egészséges, jó helyet azért a mocskoskoszosért. .. De nekem nem volt több maradásom. G abora Ferenc éppen ötvenéves, s ha azt a néhány másutt töltött három hónapot nem vesszük figyelembe, ez élete eddigi első munkahelye. — Mondja! Magában nem él a vándorlás utáni vágy? — Tudom mire gondol... Hogy a többi cigány, tisztelet a kivételnek, úgy van, hogy éppen csak megmelegszik az egyik munkahelyen, s máris veszi a kalapját. Nos, a mi családunkra ez nem jellemző. Igaz, az egyik vejem az tényleg vándormadár. Ö inkább eljár az Alföldre ilyen-olyan munkákra, semmint hogy megállapodna valahol. Dolgozott egyébként itt a tűzhelygyárban is, de az itteni dolog nem fűlött a fogához. Pedig mondogatom mostanában is neki, hogy hagyjon fel ezzel a tengéslengéssel, mert mellettem többet megkeresne helyben. De, nem őbenne, benne van a cigányvér, töményen. — És a család többi tagja? — Hát, a feleségem hosszú évek óta dolgozik már a sajtóiéban, a másik vejem velem együtt öntvényfaragő, a lányom a szereidében van. Az egyik fiam is itt volt sokáig, de, hogy megnősült, elszegődött a bányához. A kicsi meg még iskolás, hetedikes, de ő is ide szándékozik jönni. — Nem akar továbbtanulni? — Hát... mit mondjak, nemigen jeleskedik egyik tantárgyból sem. Néhány évvel ezelőtt elkezdett muzsikát tanulni, de aztán abbahagyta, hogy ő nem lesz cigányzenész. Nem is kényszerítem. Csinálja, amihez kedve van. De egy biztos: jó munkásembert faragok belőle. Lehet itt is tisztességesen keresni, ha szívvel dolgozik az ember. — Maga mennyit visz haza havonta? — Hat, hat és fél ezer körül, de volt már úgy, hogy több is került a borítékba. Igazán, egyetlen szóval sem panaszkodhatok. — Amikor először kerestem, mondták, a szakszervezetnél tárgyal valamilyen fontos ügyben... — Igen, ott voltam. Tudja, sok esztendeje vagyok már bizalmi, aztán néha vannak olyan ügyes-bajos dolgok, amelyeket meg kell beszélni. Mert a húsz emberem közül majdnem minden hé^n akad valamelyiknek elintéznivaló, kérelem. — Mind cigány? — Á, dehogy! A fele sem. — S bíznak magában? N ézze! Itt, miközöt- tünk még soha nem volt összekülönbözés ebből. Soha egyetlen félszóval sem bántottak, sértettek meg. Nálunk mindenkit a munkája, a viselkedése alapján ítélnek meg. Én meg a harminchárom itt .töltött évem után csak jó példával tudok szolgálni. És nagyon jól érzem magam ezek között az emberek között. Csak tudja, nem sok időm van már hátra. Hogy mi korkedvezményt is kapunk, még négy év a hátralevő munkásélet, és aztán búcsú... Maga elé néz, s letörli a bajuszán összegyűlt izzadság- cseppeket. Karácsony György Bekötik az ivóvizet Miután tavaly átadták Kálién a község vízellátását szolgáló törpe vízmüvet, idén folyamatosan haladnak a faluban a vízbekötéssel. A terv szerint ez évben 210 lakást kapcsolnak rá a vízvezeték hálózatra. Eddig már 180 családhoz eljutott a vezetékes ivóvíz. A Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat ütemesen halad a munkával, jövőre már csak kevés családi házban kell a vízbekötést elvégezni. Tökésexporttal kezdtek Nyereséges gazdálkodás Jól sikerült a salgótarjáni ÁFÉSZ első hat hónapja. Tervezett 246 millió forintos árbevételét 250 millió forintra teljesítette a szövetkezet, ami a tavalyi év első feléhez képest is bő 12 százalékkal több. Hozzájárult ehhez a két szövetkezeti . járműalkatrészbolt élénk forgalma, valamint az első három hónapban a salgótarjáni élelmiszerboltbán megugró kereslet. Túlteljesítette a szövetkezet nyereség- tervét is, az előirányzott 8,5 millió forint helyett 9,2 millió forintban mérhető eredményessége. Elsősorban a takarékos költséggazdálkodás és az új Ropi-üzem bevétele segítette hozzá a szövetkezetei a nyereségességhez. Megkezdték gyakorlati munkájukat a Váci Kötöttárugyár kazári, gyáregységében a most végzett harmadéves szakmunkástanulók. Eddig csak a tanműhelyben sajátították el a gyakorlati fogásokat, ezen túl szalagon dolgoznak. Méghozzá nem is akármit, tőkésexporttal kezdték munkájukat. A 18 fiatal szakmunkás nincs magára hagyatva, mindegyikre tapasztalt felnőtt munkás felügyel, őket egyébként is érdekeltté tették abban, hogy a kezdők A salgótarjáni síküveggyár feldolgozó gyáregység gyártás- előkészítő osztályán mikrooptimalizáló gép segítségévei határozzák meg a húzott síküvegtáblákból vágott üveg méretét, fgy gazdaságosabb az alapüveg felhasználása, csökkenthető a veszteség. Képünkön Gubányi Gáborné programozó, az optimalizáló segítségével kapcsolási programot állít össze zökkenőmentesen beilleszkedjenek az üzemi életbe. A kazári gyáregységnek a most „kiröppent” tanulók utánpótlásával sincs gondja: 16 másodéves és ősztől várhatóan 24 elsőéves szakmunkástanulót foglalkoztatnak. Szívesen vállalkoznak a mezőgazdasági üzemek ez évben a másod- és tarlóvetésekre, máris elérték az eredetileg tervezett, mintegy 100 ezer hektárt, s előreláthatóan további, legalább 20 ezer hektárnyi szántóföldet hasznosítanak másodszorra is. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban elmondták, hogy évről évre örvendetesen növekszik a másodvetés területe. A megnehezült gazdálkodási körülmények között mind több üzem igyekszik ily módon a földterületét jobban kihasználni, s ezzel jövedelmét növelni. Több helyen — elsősorban Pest és Csongrád megyében — az állami gazdaságok, téeszek gyakran már eleve beépítik Együtt az alqpszervezefelcltel Készítsük fel a párttagságot a változásra Vita a pártmunka módszereiről pártikongresszus határozata fontos • feladatként jelölte meg az élelmiszer-termelés fejlesztését. A határozat következetes megvalósítása nem kis feladatot ad a mezőgazdasági üzemekben dolgozó alapszervezeteknek. A tennivalók sokrétűen jelentkeznek, s ezek a pártszervezetektől is több kezdeményezést kívánnak, a munka, a gazdálkodás rendszeresebb, folyamatosabb ellenőrzését. Mi az őrhalmi termelőszövetkezet ben dolgozó kommunisták is arra törekszünk, hogy megteremtsük az eredményesebb munka, a hatékonyabb gazdálkodás feltételeit. Szövetkezetünkhöz nyolc település tartozik. Mindez növeli a pártszervezet felelősségét, a politikai munka szervezésében, irányításában, a párttagság cselekvési egységének erősítésében. Az a tapasztalatunk, hogy a párttagság szemléletében bizonyos változásra van szükség. A pártmunka eredményességét ugyanis nem a rendezvények, nem az ott megjelenők számával mérjük, hanem azzal, hogy a közös gazdaságban hogyan valósítjuk meg a párt gazdaságpolitikai célkitűzéseit. Az operatív gazdasági munka helyett a gazdaságpolitikai folyamatokat kell vizsgálnunk a munka politikai feltételeit javítanunk. Természetesen nem könnyű feladat pontosan elkülöníteni a párt-, illetve a gazdasági vezetők tennivalóit. Korábban ugyanis azt szokta meg a párttagság, hogy a tennivalókat pontosan meghatározták számára a cselekvési programban. Azt hiszem, ez az út ma már egyre kevésbé járható. A pártszervezet akkor dolgozik eredményesen, ha önmaga határozza meg feladatait, s a kommunisták világosan látják tennivalóikat, jól értik, hogy mikor, mire mozgósítsák a pártonkívülieket. Minderre a változásra fel kell készítenünk a párttagságot. Ennek jól bevált formája nálunk a pártcsoport-értekezlet. Pártszervezetünk vezetősége ezért fontosnak tartotta a pártcsoportok átszervezését. A termelőszövetkezet szervezeti felépítésének megfelelően, hat pártcsoportot alakítottunk ki. Arra törekedtünk, hogy egy-egy pártcsoport tagjai közös, vagy összefüggő munkahelyéin dolgozzanak, azonos településen éljenek. Mindezzel azt szerettük volna elérni, hogy e közösségek gyorsan, rugalmasabban alkalmazkodjanak a napi tennivalókhoz, a legszélesebb demokratizmus talaján dolgozzanak, a párttagok őszintén mondják el véleményüket, s döntéseik megvalósításáért egységesen lépjenek fel. Eddigi tapasztalataink kedvezőek. Erősödött a kapcsolat a párttagokkal, a pártonkí- vüliekkel. Gyorsabbá vált és kölcsönös lett az információcsere, erősödött a politikai nevelő tevékenység. A pártcsoportban azokat a kérdéseket vitatják meg, amelyek valóban foglalkoztatják a párttagságot, a szövetkezeti tagokat. A személyre szóló megbízásokat egyszerűbben értékelhetik, ellenőrizhetik, hiszen mindenki látja, tudja, mit tesz, hogyan dolgozik a másik. Mindez igen nagy segítséget nyújt a pártvezetőségnek, a szövetkezet helyzetének reális elemzéséhez, gondjaink feltárásához, s ahhoz, hogy a taggyűlésen valóban érdemi vita alakuljon ki, megalapozott legyen a döntés, ami születik. Természetesen, mint minden szervezésnek, ennek is lehetnek buktatói. A mi gyakorlatunkban is van példa arra, hogy egy-egy viharos pártcsoportülés után alig volt észrevétel, megjegyzés a taggyűlésen. De az is megtörtént, hogy a pártcsoport — történetesen az állattenyésztők — csak a maguk, sajátos dolgaival foglalkoztak. Nem volt kellő információjuk a szövetkezet céljairól, nehezen igazodtak el az alapszervezetek előtt álló feladatok sokaságában, nem tudtak érdemben véleményt mondani más ágazatok tevékenységéről, nem ismerték fel a részfeladatok közötti összefüggéseket. S. ha ezekről csak a taggyűlésen hallanak először a párttagok, bizony előfordul, hogy indulatoktól terhesek, valósággal szikráznak a vélemények. Mindenki a másikban keresi a hihát. vagy a járási pártbizottságot teszi felelőssé azért is, amit az alapszervezeten kellene számon kérnie. Alapszervezetünk vezetősége mindezekből levonta a tanulságokat. Arra törekszünk, hogy taggyűléseinken tájékoztassuk a párttagságot^ az alapszervezet, a szövetkezet életéről. Jó módszernek tartjuk, hogy egy-egy lényeges kérdés eldöntése előtt több lehetséges változatot is felvázolunk a taggyűlésen. Mindebből azt érzi a párttagság, hogy számítunk a véleményükre, a döntést közösen kell hoznunk, közös lesz a felelősségünk is a végzett munkáért, csak példaként említem, hogy, amikor az állattenyésztés fejlesztéséről döntöttünk, négy lehetséges változatot vittünk a taggyűlés elé. Igen kellemes meglepetés ért bennünket. A párttagok nem csak bírálták a kevésbé sikerült változatokat, hanem sok. értékes javaslatot tettek, hogyan lehet a legjobban, leggyorsabban végrehajtani a fejlesztést. Az elmúlt időszak, az eddig végzett munka az alapszervezet .1. a párttagságot igazolta. Ugyancsak kedvezően hatott már eddig is a pártrendezvények aktivitására, a körültekintő előkészítő munka, az időpontok egyeztetése, a napirend helyes megválasztása, az igényes előterjesztés, a gondolatgazdag beszámoló. Az a tapasztalatunk, hogy különösen a gazdasági jellegű napirendeknél áll fenn annak a veszélye, hogy a párttagok eltérnek a témától. A korábbi években a zárszámadást és az éves tervet tárgyaló párttaggyűlések szinte kivétel nélkül ilyenek voltak. A főkönyvelő ötven percen át számok tömegével bombázta a párttagságot. Könnyen ki lehet találni, mi következett ezután. A közösséget érintő vélemények, javaslatok mellett személyes kérdésekkel, sérelmekkel, munkaüggyel, bérezéssel foglalkozott a párttagság. Az elmúlt évben alapszervezetünk vezetősége úgy döntött, hogy a zárszámadást és a tervet tárgyaló taggyűlésen is az alapszervezet titkára ad előterjesztést, és ügyeltünk arra is, hogy a politikai tennivalókat ne keverjük össze a gazdasági vezetők munkájával. A párttagság aktivitását ma már nem szabad csupán abban mérni, hogy megjelennek-e a taggyűlésen, vagy nem, hányszor mondanak véleményt az összejöveteleken. A kommunisták kezdeményezőkészségére, becsületes munkájára mindenütt szükség van. Ezért is tartjuk lényeges kérdésnek, hogy valamennyi párttag neki megfelelő, konkrét pártmegbízatást kapjon. Alapszervezetünknél szakítottunk azzal a hagyománnyal is, hogy évente egy alkalommal — rendszerint az esztendő végén — értékeljük ki, hogyan tett eleget megbízatásának. Az elmúlt évben és most áprilisban is megvitattuk a taggyűlésen a pártmegbízatások helyzetét, név szerint pontosítottuk azokat és, ahol szükséges volt, újabbakat adtunk. Ügy látjuk ugyanis, hogy a kommunisták magatartásának, munkájának megítélése a taggyűlés feladata. s erre nem csak az esztendő végén, hanem folyamatosan időt kell szakítani. A módszer másik nagy előnyét abban látjuk, hogy nem tartottunk meg egyetlen formális megbízatást sem. A taggyűlésen csaknem 130 állandó pártmegbízatást rögzítettünk névreszóló- an, s ennek majd fele közvetlenül termelési tevékenységhez kapcsolódik. Természetesen arra is figyeltünk, hogy az időszakos megbízatások megfelelő rangot kapjanak a párttagok körében. Elsősorban a párttagok nevelésében kértünk segítséget az idősebb, tapasztaltabb párttagoktól. IJphn7 éveket hagyott maga mögött a termelőszövetkezet, s így a párttagság is. Ügy gondolom azonban, hogy a következő esztendők sem lesznek egyszerűbbek. A körülmények megváltoztak, munkánk feltételei nehezebbek, mint korábban. Azonban az is igaz, hogy az őrhalmi termelőszövetkezet kommunistái képesek cselekvőén részt venni a nagyobb, igényesebb feladatok megoldásában, ha őszintén, nyíltan tájékoztatják őket a gondokról. És ez nem kerül pénzbe, csupán bátorság kérdése. Pifka Vince alapszervezeti titkár Növekszik a Másodvetések területe éves tervükbe a kétszeres földhasznosítást, s ennek megfelelően alakítják ki vetésszerkezetüket. Tavasszal például kukorica helyett hidegtürő borsót vetnek, s a betakarítás után júniusban már szuper korai érésű kukorica kerülhet a helyére. Jelenleg derékmagasságú ez a másodvetésből származó takarmánynakvaló, a meleg, fülledt, csapadékos idő kedvez fejlődésének. Éppen a kedvező időjárás eredményeként szépen növekszik a gabona után vetett kukorica is. Csongrád, Békés és Baranya megyében a kalászos után vetett kukorica néhol már bokáig ér. Fokozza a másod vetésre a vállalkozókedvet a vetőmagvak széles választéka is. A több mint húszféle szuper rövid tenyészidejű hibridkukorica mellett gazdag a választék leveles zöldtakarmányból. Nógrád, Baranya és Pest megyében — ahol különösen sok a szarvasmarha és a juh — most készülnek elő a búza után vethető hibrid, takarmányrepce és takarmánykáposzta földbe juttatására. E növények új fajtái igen dús lévelet növesztenek, s nem ritka a hektáronkénti 100 mázsa zöldtermés. Az augusztusban elvetett gyorsan növekvő takarmánynövény szeptember végén már legeltethető a kérődzőkkel. Ráadásul a hagyományos ősgyeplegelőkkel szemben október helyett az első hó lehullásáig ellátja az állatokat, három-négy héttel is megnyújtható a legeltetési szezon. NÓGRÁD — 1982. augusztus 1., vasárnap 3
