Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-28 / 201. szám

Kulcsemberek flz ultrahangos, akinek hinni keli Kiss István nevű ember több száz lehjst Nógrác! me­gyében. Kiss István radiológus és ultrahangos anyag- vizsgáló ez már olyan meghatározás, ami csupán egyetlen emberre érvényes. Arra a 34 éves fiatal­emberre, aki a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában egy ügyes, csinos kis készülékkel a kezében — ami mellesleg 32 ezer nyugatnémet márkát ér — téved­hetetlen biztonsággal megmondja, mi van az anyag­ban bévül, amit senki sem lát Máris pontatlanságon kapom magam, pedig a nagy­vonalúság Kiss István szakmájában bűn. Az ultra­hangos anyagvizsgálat ugyanis azt mutatja meg, hogy valami van a fémben (sík- vagy térszerű zárvány), hol van ez a valami, s Kiss István ezt a valamit hason­lítani tudja egy ismert másik valamihez. — Kissé mintha homályos volna ez az egész, nem gondolja? — Én egyáltalán nem, de magán kívül is akad­nak páran, akik gyanakodnak az ultrahangos vizs­gálat megbízhatóságára — válaszol a fiatalember, s azonnal kiderül, nem egyedül az újságíróval szemben kell megvédeni tanult szakmáját. — A lemez rétegességi vizs­gálatánál már elfogadták az ultrahangot, a harc most azon folyik, hogy varratokat is nézhessünk vele. Az anyagvizsgálók zöme azt tartja, hogy varratel­lenőrzésre a röntgensugaras módszer az egyedül üd­vözítő. Efelé hajlanak a tervezők is, akik szeretnek mindenféle dokumentációt szépen, gondosan lefűzni. A röntgenfelvétel erre kiválóan alkalmas, az ultra­hangos eljárás nem ad kézzel fogható bizonyítékot. — Ezért is vádolják a módszert szubjektivitással — magyarázza, védi az ultrahangos anyagvizsgálatot Kiss István. — Irtóznak tőle, mert mint mondják az én szavahihetőségemen múlik az egész. Óriási felelős­ség ez, nem csak nekem — hiszen az én gondom más­nak nem fáj, — hanem annak is, aki a vizsgálattal meg­bíz, s annak eredményét elfogadja. Az eljárás gyári hőskorában egy ízben Kiss István szagát is kétségbe vonták. Sürgősen munkába fogtak volna egy lemezt, megvizsgáltatták vele. Réteges — ítélkezett fölötte az ultrahangos. Az nem létezik! Biz­tos vagy benne? — tiltakoztak azok, akik máris vit­ték volna az anyagot. Halálbiztos — állította Kiss István. Akkor szétvágjuk! — így a többiek dühösen, és szét is vágták. A lemez réteges volt. Nem ez az egyetlen eset alapozta meg a VEGYÉP­SZER ultrahangosának jó. nevét. Türelme inkább, s a két módszer okos kombinálása. — Az ultrahangos anyagvizsgálat az a módszer, amelyet sem erőltetni, sem túlbecsülni, sem pedig lejáratni nem szabad — mondja meggyőződéssel. — Mi hat éve dolgozunk vele, idén már varratokat is vizsgálunk segítségével. De nem erőszakoljuk rá a partnerekre: aki röntgennel kéri, úgy kapja, aki bí­zik az ultrahangban, az úgy. Idő kell ahhoz, hogy a szakmai vita letisztuljon. Különben is röntgen és ult­rahang csak együtt, egymást kiegészítve tökéletes. — Tévedés ellen még egy ultrahangos anyagvizs­gáló sincs beoltva. Ez esetben a melléfogás követ­kezményeképp felrobbanhat például egy vegyipari tartály. Nyugtalan álmaiban nem szokott ilyesmi fel- rémleni ? — Én nyugodtan alszom, mert biztos vagyok a dol­gomban — ezt Kiss István olyan határozottan feleli, hogy hinni kell neki. — Még soha nem tévedtem, de olyan kollégámról sem tudok, aki hibázott volna. Ma Magyarországon csak tökéletesen felkészített ultra­hangos anyagvizsgáló dolgozik. Az 1978 előtt keltezett vizsgákat mind érvénytelenítették, nekem is újra kel­lett járnom a tanfolyamot, s az a véleményem, hogy akik így döntöttek, azoknak igazuk volt. Kegyetlenül meggyötörtek bennünket, eszünkbe vésték, hogy „ult­rahangos nem tévedhet!” Egyest adtak még hányave­ti kézírásért is, hiszen az is lehet hibaforrás. Aki vi­szont onnan egyszer kikerült, azt nyugodtan odaen­gedhetik bármi munkához. Nemcsak tudása, hanem saját maga többszöri ellen­őrzése is biztonságot ad. Egy mérés nem mérés! — ez az ultrahangosok egyik törvénye. Legalább három­szor meg kell ismételni különféle beállítással. — Még valamit a szavahihetőségről — tér vissza a szakmája iránti bizalmatlanságra még egyszer. — Minden eljárás annyira megbízható, amennyire a tech­nológiai fegyelem jellemző az adott gyárra. Ez általá­nos szabály, nem kivétel alóla az én szakmám sem. Kiss István most a megyében másodmagával ultra­hangos anyagvizsgáló. Szeretettel és szenvedéllyel be­szél munkájáról — mondatai sűrűn megspékelve hang­nyalábokkal, széttartási szögekkel, etalonokkal, longi­tudinális és transzverzális hullámokkal, valamint egyéb „nyalánkságokkal”, mikről pillanatra sem mer­ném állítani, hogy értem minéműségüket. Pedig ez a fiatalember, akit ma nehezen lehetne megfogni akár sugárfizikában, akár matematikában, egyáltalán nem tartozott a gimnázium büszkeségei közé. Akkortájt szívesebben csavargóit, mint a tu­dós könyveket forgatta volna, s ez rendre kitűnt bi­zonyítványaiból is. Németből egy ízben úgy engedték át, hogy előtte szent esküvéssel megfogadta, soha­sem árulja el, kinél tanulta a nyelvet. Sok és nehéz volt pótolnivalója. De megérte, mert Izgalmas, változatos munkát végezhet, ami nemcsak kielégíti ambícióit, hanem újakat is ébreszt. Azt jnondja: — Szeretném elvégezni a felsőfokú ultrahangos-tan- folyamot is. Ott még sok újat tanulhatok. Szendi Márta Az ötnapas munkahét társadalmunk Jelentős vívmánya Beszélgetés Illés Miklóssal, a megyei tanács általános elnökhelyettesével és Medved Károllyal, az SZMT vezető titkárával Kérdés: — Milyen volt Nik­rádban az ötnapos munkahét gondolatának fogadtatása? Illés Miklós: — A kong­resszusi döntés, miszerint a VI. ötéves tervben fokozatosan át kell térni az ötnapos róun- kahétre, általában kedvező politikai fogadtatásra talált. A dolgozók túlnyomó többsé­ge örömmel fogadta a hírt, felismerte, hogy az életkörül­mények jelentős változását is magával hozza a döntés. Per­sze nálunk is találkozhattunk ennek ellentmondó, pesszimis­ta nézetekkel. Voltak, akik azt kérdezték: miért csak most térünk át az ötnapos munka­hétre, amikor például a szom­szédos országokban már ko­rábban bevezették? Mások ar­ra vártak választ: miért eb­ben a nehéz gazdasági hely­zetben? Nos, az előzőek fi­gyelmen kívül hagyták, hogy hazánkban az élőmunka ha­tékonysága, a munkatermelé­kenység színvonala és növe­kedésének üteme nem állja ki az összehasonlítást a hozzánk hasonló fejlettségű országo­kéval. Az sem elhanyagolható tényező, hogy néhány éve tér­tünk át a 48 órás munkahét­ről a 44 órásra, valósítottuk meg a kéthetenkénti szabad szombatot, amely kilenc . szá­zalékkal csökkentette a tár­sadalmi munkaidőalapot, s ebben demográfiai okok is közrejátszottak. Azt sem tit­koljuk, nem akartunk elha­markodott lépéseket tenni, szükségünk volt más országok tapasztalatainak hasznosításá­ra is. Medved Károly: — Miért ebben a nehéz gazdasági hely­zetben vezettük be az ötnapos munkahetet? Az átállás egyik fontos követelménye volt az önerőből történő megvalósí­tás. Hogy fölöslegesen aggá­lyoskodtak, bizonyítja, sike­rült mozgósítani a termelő- egységekben a meglevő tarta­lékokat, s többnyire sikerült olyan fontos szempontokat fi­gyelembe venni: a munkatel­jesítmény nem csökkenhet, az ötnapos munkahét bevezetése nem akadályozhatja a lakos­ság ellátását, az intézmények működését, a dolgozók kere­sete nem mérséklődhet, s emellett számos részproblémát is sikerült tisztáznunk. Így azt is, hogy nem mindig a szombat szabad bizonyos ága­zatokban, az ebédidő nem tar­tozik bele a munkaidőbe. Mel­lesleg jegyzem meg, más or­szágokban ez már régóta gya­korlat, s nálunk nem volt er­re előírás. Az a véleményem Hazánk gazdasági feltételeivel és életszínvonal-politikai célkitűzéseinkkel összhangban hozott határozatot az MSZMP XII. kongresszusa az ötnapos munkahét beveze­téséről, általánossá tételéről- Ezt követően születtek meg az erről szóló állami intézkedések, majd miután a megye gazdasági egységei, különböző intézményei megteremtet­ték a szükséges körülményeket, tavaly július elsejétől fo­lyamatosan tértek át az ötnapos munkahétre. A tapasz­talatokról beszélgettünk Illés Miklóssal, a Nógrád megyei Tanács általános elnökhelyettesével és Medved Károly- lyal, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa vezető titkárával. nekem is, a vitás kérdések tisztázása után egyöntetű volt: az ötnapos munkahét beveze­tése szocialista társadalmunk egyik jelentős vívmánya. Nem biztos, hogy ezt jól tudatosí­tottuk a propagandamunkánk­ban, mert végül is — ha az ünnepeket, szabadságot is számba vesszük — minden harmadik napunk szabad! Kérdés: — A tapasztalatok mit mutatnak: miként sikerült az átállást valóra váltani, vol­tak-e zökkenők? Illés Miklós: — Az ötnapos munkahét bevezetése Nógrád megyében összességében zök­kenőmentesen zajlott le, illet­ve néhány területen még most következik a java. A < megye lakossága tudomásul vette íjz átállásból reájuk háruló fela­datokat. Egyik legfontosabb teendőnk volt, a lakosság kü­lönböző szükségleteinek meg­nyugtató kielégítése. Így sike­rült többek között a közleke­désben, a kezdeti nehézségek után, zavartalanul megoldani az ötnapos munkahét beveze­tését, méltán illeti dicséret a Volán 2. számú Vállalatát, a MÁV-ot. Az is igaz, hiába a menetrend sokoldalú egyezte­tése, mindig lesznek olyanok, akiknek kifogásuk marad. A nyitvatartási idők is az igé­nyekhez igazodnak. Az egész­ségügy területén megoldott a szombati, vasárnapi ügyelet, a gyógyszertárak nyitvatartása az orvosi rendelési idővel és az ügyelettel egyezik. A posta biztosította, hogy a pihenőna­pokon pénzbeszedő járat gyűj­ti « kereskedelmi egységek bevételét, megoldották a ki­sebb települések telefonössze­köttetését, bár tudjuk ez még nem az igazi. Kulcsfontosságú a gyermekintézményekben az ötnapos munkahét bevezetése. Felmértük az igényeket, a két városban ügyeletes óvoda tart nyitva szombatonként. Elgon­dolkodtató, hogy kát-három gyermek miatt szükség van-e erre, vagy inkább más meg­oldás után kellene néznünk. A kereskedelem? Nincs sorbán­állás hét végén, a kereskedelmi szervek megkülönböztetett fi­gyelmet fordítanak a szomba­ti, vasárnapi ellátásra. Mun­kájuk minősítéséhez azonban még több tapasztalatra van szükségünk A tanácsokon szombaton biztosítottuk az ügyfélfogadás feltételeit. Más kérdés, hogy az állampolgára­ink kevésbé élnek ezzel a le­hetőséggel. Medved Károly: — Fontos­nak tartom, hogy az áttérés időszakában az üzemi demok­rácia fórumai tartalmasán működtek, a gazdálkodó szer­vek több változatban készítet­ték programjaikat az ötnapos munkahétre. A jegyei koor­dinációs bizottság ehhez a munkához megadta a kellő segítséget. Annak ellenére, hogy kezdetben a dolgozók egy része az ötnapos munka­hét bevezetésétől idegenke­dett, bebizonyosodott, az ötnapos munkahét tovább javítja a dolgozók élet- körülményeit, nagy lehe­tőséget teremt a családok kul­turált pihenéséhez, a kikap­csolódáshoz. Mert az üzemek tervszerű­en készültek fel ennek ered­ménye, hogy a kieső munka- időalapot általában a telje- sitménykövetelmények ' eme­lésével, a jobb szervezéssel, a dolgozók átcsoportosításá­val, a munkafegyelem javítá­sával sikerült ellensúlyozni. Fontosnak tartom, hogy az öt­napos munkahét bevezetésé­vel nem csökkent a dolgozók keresete sem. Akadt azonban rá példa, hogy korábbi hiá­nyosságokat az új munkarend számlájára írtak. Az az igaz­ság : az ötnapos munkahét ha­tását „tisztáh” nem tudjuk még mérni a gyárakban, üze­mekben, mert ezzel párhuza­mosan léptek életbe takaré­kossági intézkedések, érvénye­sülnek újabb ár- és szabály­zóhatások, folyamatban a ter­melés szerkezetének korsze­rűsítése. Tizenkilenc vállalat­nál a tények azt mutatják, a termelés nőtt, a létszám mérJ séklődött, a korábbi esztendő hasonló időszakához viszo­nyítva javult a termelékeny­ség. Kedés: — Az ötnapos mun­kahét bevezetésére szeptember­től kerül sor az oktatási intéz­ményekben, majd a mezőgaz­dasági üzemekben. Ezzel kap­csolatban melyek a legfonto­sabb feladatok? Illés Miklós: — Tapasztal latszerzés céljából már az el­múlt oktatási évben tíz isko­lában e rendszer szerint zaj­lott a tanítás. Tapasztalataink kedvezőek. Igaz a pedagógu­sok és diákok leterhel tséga egyaránt emelkedett, de az el- viselhetőség határain belül, nem esett vissza az oktató­nevelő munka színvonala. Ab­ban bízunk, hogy a most kez­dődő tanévben mndenütt jól szervezetten, körültekintően sikerül az ötnapos munkahét általánossá tétele az oktatási intézményekben is. A mező- gazdasági üzemekben, 1984- ben vélik általánossá. Termé­szetesen figyelembe kell ven­ni az ágazat sajátosságait az állattenyésztéstől egészen a nyári kampánymunkákig. Hogy miként valósul meg, ez a termelőszövetkezeteken, ál­lami gazdaságokon múlik, a feltételekről nekik kelj gon­doskodniuk. Medvéd Károly: — Az öt­napos munkahéttel kapcsola­tos feladataink nem szűntek meg, folyamatosan figyelem­mel kell kísérnünk a helyi gondokat, kezdeményezni aa ésszerű megoldásokat. A szak- szervezeteknek például felvi­lágosító, propagandamunká­jukkal is hozzá kell járulniuk a megnövekedett szabad idő szervezett hasznosításához, in­dokolt felülvizsgálni az intéz­kedési tervekben megfogal­mazott tennivalók végrehaj­tását. Főként a munkarendéit, normák kialakítását, a mű­szaki, gazdasági, szervezési intézkedések hatását. Mert a3 ötnapos munkahét bevezeté­sét nagy eredményként tart­hatjuk számon valamennyien. Ez nemcsak lehetőséget je­lent, hanem kötelességet isi Elsősorban azt követeli, hogy az ipari üzemekben dolgozója becsülettel teljesítsék a meg­szabott feladatokat, a szolgál­tatásban, kereskedelemben te­vékenykedők színvonalasab­ban elégítsék ki a lakosság igényelt. Az ötnapos munka­hét igazi gyümölcse csak a teltételek között érhet be. — Köszönjük a beszélgetést! M. Szabó Gyula Megszűnnek a meddőhányók Az ukrajnai D ón-medence egyik legnagyobb szénbányá­jából egyre kevesebb meddőt hoznak a felszínre. A bánya- környék nem lesz többé hold­béli táj, á környezetszennye­zést egy új berendezés mun­kába állítása csökkenti. A gé­pezet egyszerre három tárnát szolgál .'ki Az új technológia többféle hasznot hajt — egyrészt az­zal, hogy a nagy nyomással összepréselt meddőt "a feltárt járatokba préselik, csökkentik a bányaomlás veszélyét, más­részt nem kell jelentős ősz- szegeket a meddő felszínre hozatalára költeni. Az azerbajdzsán energetikai tu­dományos kutatóintézet tudósat dolgoztak ki készüléket, amely jelzi a vihar közeledtét. A hor­dozható készülék 40 km-ig terje­dő távolságból felfogja a ziva­tartevékenység során keletkező elektromágneses sugárzást, miköz­ben figyelmeztető hangjelzést ad. Ezt a viharveszély közeledésének mértékében megismétli. A harma­dik jelzés azt jelenti, hogy a munkát haladéktalanul abba kell hagyni. A készülék jó szolgálatot tesz majd az áramelosztó közpon­toknak. A zivatarfelhők mozgását pontosan meghatározva a diszpé­cserek. egyes szakaszokon elvé­gezhetik a megelőző átkapcsolá­sokat. Jó eredményeket crnek el a Pásztói Állami Gazdaság tehenészeti telepén, ahol nem csak a tcjhozamokkal, hanem a borjúszaporulattal is elégedettek. Képünkön: ícjőgéppcl gyűjtik a tejet.

Next

/
Thumbnails
Contents