Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-24 / 197. szám

sokcm még a lágy szellőtől is óvják!" Labdarúgó NB IL Miért vagyunk satnyák? Koltai György Ismerjük 5t mindannyian. Mozgása, mint a lajhár, haja úgy lóg, akár a banán a fán, néhány méter után sziszeg, szuszog, prüszköl, s míg a többiek a tornagyakorlatokkal bíbelődnek, ő a sulisarokban majszolja a szalámis-papri- kás-vajas-ma jonézes kenye­ret.-.. Hát, igen a statisztikák nem mutatnak valami örven­detes képet: egyre több a fia­talok között az elhízott, a kö­vér, a súlyfelesleges. S még sorolhatnánk a sirámokat, az elsatnyult, csenevész ifjúság­ról. De vajon, miként véle­kednek ők? Erre voltunk ki­váncsiak, amikor a salgóbá- nyai középiskolás sporttábor három résztvevőjét faggatuk. Kottái György (Salgótarján 211. 1SZ1.): — Éppen az isko­lám kapcsán mondhatom el, hogy a feltételek szinte maxi­málisak. Tudom, sok tízezer forintot áldoztak arra, hogy kulturált és jól felszerelt környezetben sportolhas­sunk... Csakhogy mindez fel­tételes módban, s ez a bök­kenő! Ami a kihasználtságot illeti, pontosan nem tudom, de ijesztően alacsony, talán csak a kollégisták élnek a lehetőségekkel. Nem ment­ségként, inkább magyarázat­ként mondom, hogy kissé túl­terheltek vagyunk, sok a ta- nulnivaló, s különösen sok lesz számomra meet, a har­madik évben. Tehát, azt be kell látnunk, hogy a fiatalok jó része nem sokat ad a test­kultúrára, a rendszeres moz­gásra, de az okokat illetően nemcsak ők a hibásak. Balázs Erzsébet (kisterenyei gimnázium): — Szerintem, akarat és elhatározás kérdése, hogy ki mennyit sportol. Mert például a futáshoz, ■ tornához nem kell sok fölsze­relés... Titkos vágyam, hogy majd a giml után — még há­rom évem van! — orosz és testnevelés szakon főiskolán továbbtanuljak, ezért különö­sen sok időt áldozok szabad' időmből a sportolásra, imá­dom, például a művészi tor­nát. Viszont, úgy érzem, az iskolai, heti három testneve­lés óra meglehetősen kevés ahhoz, hogy az ember termé­szetes, mindennapos igényévé váljon a mozgás, a sport Üjj Gabriella (Salgótarján, egészségügyi szakközépisko­la): — Ezt én is aláírom! Balázs Erzsébet Mert mit lehet csinálni a há­rom óra alatt? Ha esetenként átballagunk a sportcsarnok­ba, a jövés-menéssel és az öl­tözködéssel máris elmegy az óra fele. De ez a ritkább eset, legtöbbször egész órán át kézilabdázunk, aztán kész. Igaz, nekünk se helyűnk, se fölszerelésünk nincs. Hazud­nék, ha azt mondanám, hogy komoly sportolási lehetősége­ink vannak. Volt olyan, hogy az osztály több mint a fele felmentést kért és kapott.. Mit lehetne tenni? Szerintem, a rendszeres mozgás, felfris­sülés érdekében napi egy órát kellene sportolással tölteni. Koltai György: — Aki sze­reti a sportot az nem saj­nálja az időt rá. Csak az az igazság, hogy kissé elkényel- mesedtünk, s ebbe beleját­szott és játszik a szülői neve­lés is. Sokan még a lágy szel­lőtől is óvják a gyerekeiket holott edzettebbnek kellene nevelni! S őszintén szólva, ezeket a gyerekeket, a „Pufi­kat”, vagy a nyápicokat a többiek „kinézik’’ maguk kö­zül. .. Balázs Erzsébet: — II áe ezek szülei általában olyanok, akik, enyhén szólva, szintén nem büszkélkedhetnek az alakjukkal. Vagyis, hiányzik a gyerek számára a közvetlen, családi példa, így aztán ő is elkényelmesedik, ellustul, s fölszedi a felesleges kilókat Ujj Gabriella: — Én az el­lenkezőjét tudom elmondani a családomról, hiszen csak­nem valamennyi hét végén együtt kirándulunk, túrázunk. Kocsival megyünk, aztán va­lahol ott hagyjuk és baran­golunk jó néhány kilométert De tudom, hogy ez nem álta­lános, legtöbb tizenéves önál­lóan, függetlenül szervezi a programját Koltai György: — Apropó, program! Itt a sporttáborban kiderült mennyi jó lehetőség marad kihasználatlanul, mennyi mindenről nem is tu­dunk, mert akadozik az in­formáció. Azt hiszem, a KTSZ- nek, mint politikai szervezet­nek is nagyobb részt kellene Ujj Gabriella vállalnia a tömegsport általá­nossá válásához. Többet kel­lene tennie azért, hogy a fia­talok mindennapos igénye le­gyen a sport! * Csengőszó hasít beszélgeté­sünkbe, kezdődik a foglalko­zás, amelyen egy tábori sport- program megvitatása lesz a beszédtéma. A főtérre igyek­vő táborlakók között ott ban­dukol mackós mozgásával, nyolc van-egvnéhány kilójá­val az egyik sportfelelős. Hiá­ba igyekszik, lemarad, a töb­bieknek várniuk kellene rá. Nem várnak... (ta-) Röplabda Elfelejtett sportot idézett a Karancs Kupa Eger és a Kossuth KFSE nyerte a tornát A Nógrád megyei Röplab­da Szövetség kétnapos Ka­rancs Kupája vasárnap reggel folytatódott. A női csapatok a Pénzügyi és Számviteli Fő­iskola, a férfiak a Beszterce- lakótelepi Általános Iskola tornatermében játszották mérkőzéseiket. A lányok tor­nája fejeződött be előbb. A fiúk még három óra tájban is mérkőztek. Mindkét hely­színen kitűnő találkozókat lát­A fotó 34. heti eredménye 1. Dorog—SZEOL 2. Baja—Szekszárd 3. Siófok—Salgótarján 4. Ganz-MÁVA.G—Eger 5. Bauxitb.—Kazincb. 6. Hódmezőv.—Olajb. 7. özd—Keszthely 8. Volán SC—Sopron 9. Stockholm—Göteborg 10. Brage—Norrkőping 11. Elfsborg—östers 12. Kalmar—Malmö 13. Atvidaberg—Hammarby 13 4- t örgryte—Halmstad hattak a nézők. A nők tor­náját a két évvel korábban is győztes Eger nyerte, a férfi­aknál a katonai főiskolások gárdája diadalmaskodott. A versenyek végeztével ke­rült sor az ünnepélyes ered­ményhirdetésre. A kupát és a felajánlott díjakat Balogh István, a megyei szövetség el­nöke és Varga Nándor, a szövetség főtitkára nyújtotta át. Teke, tenisz Salgótarján város KlSZ-bizott­sága évről évre megrendezi a megyeszékhely munkásfiataljai számára a városi sportbajnoksá­got. Az idén szeptemberben kerül sor a versenyekre két sportág­ban : tekében és teniszben. Ez utóbbi helyszíne a Salgótarjáni Kohászati Üzemek teniszpályája, ahol szeptember 4-én lesznek a küzdelmek, míg tekében a hónap második felében rendezik meg a bajnokságot. Azonos elfoglaltságú, kedv- telésű emberek könnyen ba­rátkoznak. Nem csoda hát, hogy hitetlenül veszik tudo­másul, milyen régi az isme­retségük, hiszen minden ta­lálkozás mintha tegnap lett volna. — Pedig bizony 1972-ben találkoztunk először nógrádi modellezőkkel — emlékezik vissza Gabriel Kovats, vagy ahogy a nógrádi modellezők ismerik: Kováts Gabi, a Sva- zarm losonci járási modellező­klub titkára. — Fölsőbb uta­sításra kerestük a kapcso­latot. Mozgalom volt akkor az MHSZ-szel való barátság elmélyítése, s mivel errefelé mi vagyunk legközelebb a ha­tárhoz, nekünk adták ki a feladatot. — Teljesen váratlanul kap­tuk a meghívást — folytatja #-! 1-2 3-1 3-2 1-0 2-0 2-0 2- 3 0-0 3- 0 3-1 0-2 0-3 4-0 1 a bajnokság Állasa matra-csoport 1. H. Papp J. SE 2 2 . . »-2 4 2. Edelény 2 2­­4-2 4 3. Hatvan 2 1 1 . 4-1 3 4. Olefin SC 2 1 . 1 6-3 2 5. Vác 2 1 . 1 3-2 2 6. Leltei SC 2 1 . 1 6-6 2 7. Bélapátfalva 2 1 . 1 3-3 2 Borsodnádasd 2 l . 1 3-3 2 Borsodi V. 2 1­1 3-3 2 10. St. Síküveg. 2 l­1 2-2 2 11. Borsodi B. 2 1­1 4-5 2 12. Gyöngyös 2 l­1 3-5 2 Recsk 2 1­1 3-5 2 14. Balassagyarmat 2­1 1 3-4 1 15. Pásztó 2­­2 2-7­16. MVSC 2­-2 1-6­Súlyos vereség Siófokon Siőíoki Siófok, 4000 néző, Tom­pa (dr. Rákóczi, Nagy Z.) Siófok: Horváth II. — Brett- ner, Vaszil, Onhausz, Virág — Szajcz, Bódi, Belényesi — Károlyi, Horváth I., Szabó. Edző: Szőke Miklós. Salgó­tarján: László — Babosán, Bogdán, Kántor — Balga, Ju­hász, Varga, Kovács III. — Kovács II„ Földi, Szedlák. Edző: Borbély András. Csere: Balga helyett Zsidó, Földi helyett Lipták, mind­kettő az 55. percben. Hazai rohamokkal kezdő­dött a mérkőzés. A siófoki fö­lényre jellemző, hogy az első negyedórában több szögletet is rúgtak a tarjáni kapu előtt. Ezeket még könnyű szerrel hárította a nógrádi védelem. Az első veszélyes helyzetet a 10. percben teremtette az újonc együttes. Bódi hatal­mas erejű lövése meglepte Lászlót, aki végül is csak óri­ási bravúrral tudta kiütni a labdát. A 15. percben azon­ban már ő is tehetetlen volt Onhausz nagyszerűen időzí­tett labdával ugratta ki Hor­váth I.-et, aki maga mögött hagyta a védőket, majd 15 méterről védhetetlenül lőtt a kapuba. 1—0. Idegeskedni kezdtek a vendégek, ennek „eredményeként” Kovács Ist­ván a 19. percben megkapta az első sárga lapját, miután vitája támadt a játékvezető­vel. A 30. percben Balgának Bányász—STC 3—1 mutatta fel ugyanezt m színű lapot a bíró. A következő esemény is Kovács I. nevé­hez fűződik, miután nem tu­dott lehiggadni, a játékveze­tő az 56. percben kiállította. A megfogyatkozott tarjáni csapat már nem sokáig tu­dott ellenállni a rohamozó Siófoknak. A 69. percbén Bó­di egy elveszettnek hitt lab­dát szerzett meg, a bal szél­ső Szabót szöktette, az apró termetű csatár kicselezte a kapujából kifutó Lászlót, majd középre gurított, ahol Horváth I.-nek nem okozott gondot a labdát a hálóba jut­tatnia. 2—0. A salgótarjániak nem adták fel, s a 75. perc­ben sikerült is szépíteniük. Balga tört be a büntető te­rületére, ahol Brettner két­ségbeesésében csak leránta­ni tudta. Vitathatatlan 11-es, melyet Varga biztosan lőtt a léc alá. 2—1. A 85. percben a hazai Bódi kapott sárga la­pot. A mérkőzés utolsó emlí­tésre méltó eseménye is az ő nevéhez fűződik. Szép cselek után a 89. percben jól indí­totta Horváth I.-et és a te­rületi bajnokság Dráva-cso- portjának gólkirálya harmad­szor is bevette a kaput, s ezzel mesterhármast ért el. Idei nézőcsúcs született Sió­fokon. Sokan voltak kíváncsi­ak arra, hogy a nemrég még jobb napokat látott nógrádi együttes és a megyebajnok­(1-0) tágból egyenes éten felfelé törekvő Siófok miként küzd meg egymással. Igaz, ha az arányokat nézzük, nincs szá­mottevő különbség a két csa ­pat között, miután a Siófok­ban is hat olyan játékos lé­pett pályára, akik korábban megjárták az NB 1-et. A kez­deti nagy hazai nyomás után kiegyenlítettebb lett a játék. Ekkor a vendégek is számos alkalommal veszélybe sodor­ták a siófoki kaput. A befe­jezésekkel azonban rendre adósak maradtak. A második félidőben, a 70. perctől aztán ismét rákapcsolt a Siófok. S bár igaz, hogy a kiállítás is megzavarta a tarjániakat, a „perdöntő” mégis a kapu előt­ti nagyobb határozottság volt, A hazai együttes — ha a gól- különbség kicsit túlzott is — mindenképpen rászolgált a győzelemre. Jók: Vaszil, Onhausz, Vi­rág, Bódi, Horváth I., ill. Varga, Juhász, Szedlák. Kiállítva: Kovács II., az 56. percben. Hidegkúti Nándor: — Az volt a benyomásom a mérkő­zés túlnyomó többségében, hogy mintha korábban a Sió­foki Bányász lett volna az NB I-es csapat. A mezőnyben nem rossz a Tarján, de elfe­ledkeznek arról, hogy ezt a játékot gólra mérik. Jntasi Róbert Megtört a győzelmi sorozat 22-es Volán—Nagybátony 3—1 (0-0) Nagybátony, 2000 néző, v.: Nagy B. (Földvári, Lovassy). 32. sz. Volán: Kertész — Csi- der, Vaszilev, Bartosik, Hu­szár — Balogh, Németh, Ara­nyosi — Kikillai, Kotul, Szá­ltól. Edző: Halácsi László. Nagybátony: Kiás — Cséki, Antal, B. Kovács, Bertók — Szabó Gy„ Tóth, Mihalkó — Dóra, Berindán, Loch. Edző: Dávid Róbert. Csere: Mihalkó helyett Sza­bó J. a szünetben, szabó Gy. helyett Hugyecz az 57. perc­ben, Kikillai helyett Goschler a 62. percben. Szöglctarány: 7—3 (4—3) a Nagybátony javára. Barátságos hangulatban, lanyha iramban kezdődött a találkozó: percekig a pálya középső harmadaiban folyt a tapogatód zó játék. Érezni le­hetett, hogy tartanak egymás­tól a csapatok. A 6. percben Szabó Gy. jobbról beadott, a labda Berindán fejéről hagy­ta el a játékterek A 9. perc­ben az előretörő Bertókot Bartosik felvágta a 16-oson belül 11-es! A büntetőt Dóra erőtlenül rúgta a bal sarok Irányába. Kertész vetődve el­csípte a labdát. Az esetet kö­vetően hosszú ideig alig tör­tént valami a pályán, hacsak Antal kitűnő szerelését, vagy a vendégek szögletét nem szá­mítjuk. A volános Huszár vé­gül megunta a lazsálást, fel­robogott a hazaiak alapvona­láig, beadott, a labdát Bertók szögletre fejelte. A 31. perc­ben Tóth, Dóra, B. Kovács vezetett támadást. A hátvéd veszélyes beadását Kertész szögletre tenyerei te. Alig va­lamivel később Bertók labdá­ját Mihalkó közelről fejelte mellé. A félidő hátralevő per­ceiben Aranyosi, Kikillai, il­letve Berindán veszélyeztette a kapuitat. A második félidő Aranyosi sikertelen lövésével ' indult. Az ellenakció során Dóra lab­dáját Loch a 16-os vonaláról nagy helyzetben kapu fölé pörgette. Az 53. percben Hu­szár felvágta Lochot. A já­tékvezető sárga lapot adott a Volán védőjének. A 62. percben Dóra ragyogóan in­dította Lochot A balszélső elhúzott és a kifutó Kertész mellett ballal a kapu köze­pébe gurított. 0—1. A veze­tés felhozta a hazaiakat, tá­madás-támadást követett A 66. percben egyenlített a Vo­lán: Huszár elment a bal ol­dalon, begurítását a csereként beállt Goschler néhány lé­pésről a kapuba pöccintette. 1—1. A 72. percben Aranyo­si átjátszotta B. Kovácsot, lőtt, a labda Kiss lábáról Ko­tul elé pattant, a középcsatár nem hibázott 2—1. A Nagy­bátony elkeseredett rohamra indult. Loch beadását Szabó kapura fejelte, a labda a fel­ső lécről pattant le, Bartosik szögletre vágta. Néhány perc múlva Berindán szögletét Ber­tók 10 méterről mellé lőtte. A 88. percben Antal hibázott, Aranyosi a lesen álló Kotul-’ hoz továbbított, a csatár el­robogott és a kifutó bátonyi kapus felett a hálóba emelt. 3—1. A hazai együttes nem tudta megismételni az elmúlt na­pokban nyújtott kitűnő tel­jesítményét. A Volán — főleg a második félidőben — ügye­sen, tudatosan, eredményesen játszott és gólokat lőtt. A három gól bizonyítja, hogy a nagybátonyiak elfáradtak. Nem véletlen, hiszen egy hét alatt három bajnoki mérkőzést kel­lett végig küzdeniük. Csak feltételezés: talán másképp alakul a találkozó végső ki­menetele, ha a hazaiak hely­zeteiket kihasználják, illetve Dóra a 9. percben belövi a 11-es t. Tóth István A labdarúgó NB II. továb­bi eredményei: Ózdi Kohász —Keszthelyi Haladás 2—0, Hódmezővásárhely—Nagyka­nizsa 2—0, Ganz-MÁVAG— Eger 3—2, Dorog—SZEOL AK 0—2, Debreceni Kinizsi—Kecs­kemét 3—3, Volán SC—Sop­roni SE 2—3, Bajai SK—Szek­szárdi Dózsa 1—2, Tapolcai Bauxitbányász—Kazincbarci­ka 1—0. AZ NB IL ÁLLASA 1.22. Volán SE 3 2 1-6-25 2. Tapolca r 321-3-15 3. Siófok 32-16-44 4. SZEOL AK 32-14-24 5. Hódm. MSE 32-15-44 6. Nagybátony 32-15-54 7. Szekszárd 32-14-44 8. Debr. Kinizsi 31116-53 9. Dorog 31115-43 Kecskemét 31115-43 11. ózd 31114-33 12. Sopron 31114-43 Volán SC 31114-43 14. Salg. TC 31-26-62 15. Kazincb. 31-25-62 16. Baja 31-24-52 17. Keszthely 31-24-72 Nagykanizsa 31-24-72 19. Ganz-MÁVAG 3 1 - 2 4-R 2 20. Eger 3 - - 3 3-6 ­Egy barátság tíz éve Modellező-együttműködés a történetet Havran Sándor, az MSZH megyei modellező előadója. — Már csak kíván­csiságból is átmentünk, hadd lássuk, mi lesz belőle. Hát ez lett. Azóta esztendőről esz­tendőre rendszeresen részt veszünk a testvérszervezet egy-egy versenyén, s ezenkí­vül alkalomszerűen,- kölcsö­nösen látogatjuk egymást. Rengeteget nyertünk ezzel a kapcsolattal, ugyanis hatá­ron túli barátaink a mienké- nél jóval szélesebb körű ta­pasztalatokkal rendelkeztek, elsősorban technikai téren. Fogásaikat, módszereiket nem titkolták, sőt készséggel segítettek olykor kellékek cse­réjével is. Elsősorban a sza- badonrepülő-kategóriák ver­senyzői meríthettek sokat a kölcsöntapasztalatokból. Ál­líthatom, hogy legalább fele részben barátaink érdeme, hogy az említett kategóriában már válogatottak is kikerül­tek Nógrádból. — Mi is sokat köszönhetünk a barátságnak — veszi át a szót Gabriel Kovats. — Jól szervezett versenyekre vár­nak bennünket, összehason­lítási alapot teremtenek sa­ját munkánk értékeléséhez, s példát mutatnak egf olyan jellegű versenyszellem terén —, különösen az ifjúsági mo­dellezőmozgalomban —, me­lyet szívesen ellesünk. S mindezen túl igazi magyaros vendégszeretet fogad ben­nünket mindig, s emberi kap­csolataink is egyre jobban el­mélyülnek. Végső soron ami- ke .• egymáshoz utazunk —, úgy hiszem mindkettőnk és mindkét terület modellezői ne­vében mondhatom — egyre inkább otthon érezzük ma­gunkat. Reméljük, barátsá­gunk mindaddig fennmarad, míg ki nem öregszünk ebből a szép sportból, s aztán már csak kísérőként, mint ag­gastyánok látogatjuk egymást. — g- — NÖGRAD - 1982. augusitus 24., kedd 7

Next

/
Thumbnails
Contents