Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-20 / 195. szám

Cseh szemmel a magyar történelemről Beszélgetés Prazák professz orral egy készülő kötetről Az Eötvös Lo­ránd Tudomány- egyetem vendége­ként négyhetes tanulmányúton Budapesten tar­tózkodott dr. Ri­chard Praiák egyetemi tanár, a brnoi egyetem hungarisztikai ka­binetjének veze­tője, aki részt vesz a „Magyar- ország történel­me” című kötet megírásában. A cseh nyelvű kötet összeállításán — dr. Frantisek Hejl professzorral, a brnoi egyetem történelem tan­székének vezető­jével az élen — jeles cseh és szlo­vák történészek dolgoznak együtt. Ez alkalomból be­szélgetett a Köz­ponti Sajtószolgá­lat munkatársa Prazák profesz- szorral. gáti, latin kereertényaéget Prazák professzor, a Milleninmi Emlékmű Bethlen Gábor szobra előtt olvassa a re­lief aláírását Az első salgótarjáni rajzbíennálé előtt A világ — rajzban — Miben látja a könyv je­lentősegét? — Abban, hogy Csehszlová­kiában utoljára 1934-ben je­lent meg kötet a magyar tör­ténelemről, Macurek pro­fesszor tollából. Az teljes áttekintést adott az elmúlt ezer évről. Az ő műve termé­szetesen a polgári történet- írás szellemében fogant, Csehszlovákiában a mi köny­vünk lesz tehát az első marxista szemléletű összefog­lalás Magyarország történel­méről- Szemüvegünk, magától értetődően, internacionalista és kelet-európai, Vagyis azt keressük, ami az itt élő né­peket évszázadokon át — jóban-rosszban — összekap­csolta. Kiemeljük a magyar történelem cseh és szlovák összefüggéseit, a három nép kapcsolatait, ám mindezt a szélesebb, európai történelmi komparativizmus jegyében. — A tervezett könyv bizo­nyára új távlatot nyit a két ország három népe kölcsönös ismerkedésében. Mit fejt ki benne I. István, az államala­pítás koráról, a korabeli és a későbbi magyar kvCltúráról? — A cseh és a magyar tör­ténelem sok évszázados érintkezése és párhuzama kezdettől fogva rendkívül ta­nulságos — mondotta. — Elő­zőleg, a Nagymorva Biroda­lom bizonyos ideig még létez­hetett önállóan, mint kiegyen­súlyozó elem a keleti frank és a bizánci birodalom kö­zött. A Premyslek cseh álla­ma viszont már létének első századaiban jelentős függésbe került a német—római biro­dalomtól, amely azonban kép­telen volt szuprémácia- törekvéseit a távolabbi Ma­gyarországon érvényesíteni. Nagyobb mértékben megőriz­te önállóságát Magyarország, hála földrajzi fekvésének, s itt, csaknem a 12. század vé­géig, Bizánc hatása volt túl­súlyban. De hozzáteszem mindjárt, hogy a római és a bizánci egyház közötti egyen­súly fenntartására irányuló igyekezet, amely annyira jel­lemezte a magyar állam meg­alapítóját, Szent Istvánt, jel­lemző imég a második magyar szentté avatott királyra, Lász­lóra is. — Milyen eseh—magyar tör­ténelmi érintkezésről beszél­hetünk akkoriban? — Kétoldalú kapcsolatain­kat szintén szélesebb össze­függésben kell látnunk. A magyarok megkeresztelésére irányuló első bizánci kísérle­tek, a 10. század első felében Magyarország keleti részét és Erdélyt érintik- Amíg mi, csehek, a Nagymorva Biroda­lom széthullása után a nyu­vesszük fel, Magyarországon a latin hithez igazodás után, a 11. század végéig is van még lehetőség a nyugati és a keleti egyház együttes létére. Érdekes szerepet játszik eb­ben a koegzisztenciában a prágai Adalbert püspök, akit mi Vojtechnek nevezünk, s akinek I. Istvánnal fenntar­tott bensőséges kapcsolatai Magyarországon közismertek, ö a római Aventinus kolos­torban együtt élt a latin Be- nedek-rendiekkel és a görög bazilikánusokkal. Hatása Ma­gyarországon feltétlenül ér­vényesült. — Hogyan ítéli meg a ma­gyar államalapítás kihatását európai összefüggésben vizs­gálva? — A korafeudális magyar állam és kultúra kialakulásá­val a magyarok többsége, már az államalapító István király uralkodásától kezdve, a kö­zép-európai kulturális szférá­ba tartozott. A cseh fejlődés­sel szemben itt kisebb volt a függés a német kultúra te­rületétől. A 11. századtól kezdve inkább már erős fran­ciá—olasz hatással találko­zunk, amely majd az Anjouk idején tetőzik., A magyarok számára meghatározó kultu­rális központ a Sorbonne, Bo­logna, Pádua- Később a ma­gyarországi humanizmus ha­sonló alapon nyugszik, mint a csehszországi, de kapcsolata az itáliai humanista közpon­tokkal sokkal intenzívebb. Az itteni humanizmus, amely Corvin Mátyás, majd a Jagel­lók alatt gazdagon érintkezik a miénkkel, akkoriban a nem­zetközi kulturális együttmű­ködés eszköze. Akkoriban Ma­gyarországon összpontosulnak a hazai magyar, horvát, szlo­vák humanisták, csakúgy, mint a külföldiek: a csehek, lengyelek, németek, itáliaiak. — Milyen tannlágot szűrhe­tünk le ebből a mai korra? — Az építő együttműködés mindig, mind a két ország összes népeinek hasznos volt Számunkra, de gondolom, az önök számára is, különösen ér­dekes a két ország történel­mében megnyilvánuló, olykor ellentétes periodicitás és mégis, ezzel együtt a meglepő és sokat mondó párhuzam, ahogy ezt Jan Neruda, Német László és a szellemi élet leg­jobbjai régen felfedezték. Ftron András Az első országos rajzbien- nálét Salgótarjánban rendezik meg októberijén. Az egész ha­zai képzőművészeti élet szem­pontjából is jelentősnek ígérkező kiállítás Nógrád me­gye Tanácsa, a Magyar Kép­ző- és Iparművészeit. Szövetsé­ge, a Nógrád megyei Múzeu­mok Igazgatósága szervezésé­ben, a Művelődésügyi Minisz­térium támogatásával jön létre, történeti előzményei hosszabb időre nyúlnak visz- sza. A korábbi években, a hazai képzőművészeti élet decent­ralizációja következtében az ország vidéki múzeumai is bekapcsolódtak a képzőművé­szet egy-egy ágának bemuta­tásába, műfajonként lehető­vé téve az új termés, a kü­lönböző törekvések és stílus- irányok folyamatos áttekin­tését mind a műkritika, mind pedig a közönség számára. Észak-Magyarország — Mis­kolc központtal — elsősorban a grafika otthonává vált. Nógrád megyében 1971-ben, a múzeum gyűjtőkörének meghatározásakor esett a vá­lasztás az egyedi rajzra. Esze­rint, a nógrádi képzőművé­szeti gyűjtemény hivatott ar­ra, hogy egy idő utón orszá­gos kitekintést nyújtson a magyar rajzművészetre. Így a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum képzőművészeti fela­datait. a művészettörténeti ku­tatásokat stb. ennek rendelik alá. Ez azt jelenti, hogy a képzőművészeti gyűjtemény gyarapításakor mindenekelőtt az egyedi rajzot részesítik előnyben, a gyűjtőkört e vo­natkoztatásban országos jel­legűvé szélesítve. Ennek je­gyében változtatták meg a salgótarjáni nemzetközi mű­vésztelep profilját is, ahol ma már a grafika, illetve a rajz játsza a főszerepet. Az orszá­gos rajzbíennálé ugyancsak ezt a koncepciót szolgálja. A jelek gondos előkészítő tevékenységre utalnak. A meg­hirdetett pályázatra összesen 740 mű érkezett be, mintegy 250 művésztől. Ebből a zsűri- bizottság 251 művet tartott kiállításra alkalmasnak. An­nak ellenére^ hogy néhány ne­ves művész távolmaradásával ezúttal is számolni kell, a bi- ennálé minden bizonnyal rep­rezentálja majd a mai ma­gyar rajzművészet helyzetét, s ebben sok irányú tájékozódást tesz lehetővé. A kedvező fejlemények kö­zé tartozik az is, hogy a bien- nálét sikerült társadalmi ügy- gyé tenni, amit — többi kö­zött — az alapított díjak iga­zolnak. Díjat alapított például a Művelődési Minisztérium, Nógrád megye és Salgótarján város Tanácsa, a Hírlapkiadó Vállalat, a Magyar Népköz- társaság képzőművészeti alap­ja. További díjalapításra le­het számítani a SZOT és a KISZ KB részéről. Egyébként, a díjzsüri szeptember máso* dik felében ül össze döntés* hozatalra. Csohány Kálmán a kortárs magyar grafika ki­emelkedő alakja volt. A me­gyei tanács Csohány Kálmán- díjat is alapított. Ezt min­denkor az a művész kapja, akinek munkásságában meg­határozó szerepet játszanak a népi hagyományok. Az első országos rajzbien- nálé anyagát két helyen, a Nógrádi Sándor Múzeumban, valamint a megyei József At­tila Művelődési Központban mutatják be. A biennálé nagy­díját elnyerő művész a kö­vetkező alkalommal külön ka­marakiállításon mutatkozhat majd be a közönségnek. Eb­ben az évben a látogatók a New York-ban élő neves mű­vész, Szalag Lajos huszonöt rajzát tekinthetik meg, ame­lyeket Nógrád megyének ajándékozott. A biennálén Csohány Kálmánra is emlé­keznek, a múzeum tulajdoná­ban lévő művetnek kiállításá­val. Michelangelo szerint: „A rajzolás mindenfajta ábrázolás lelke és forrása, s mindén tu­domány gyökere. Aki olyan nagy eredményt ért el, hogy rajzolni tud, annak azt mon­dom, hogy a legértékesebb kincs birtokába jutottMind- azonátal a művészek hosszú időn át nem tekintették ön­álló művészi munkának a raj­zot, „csupán” segédeszköznek műalkotásaik létrehozá­sához. S annak ellené­re, hogy már az ősember is rajzolt a barlangok falára, valójában önálló műfajjá csak a reneszánszban vált a rajz, ama a barokkban teljesedett ki, s a későbbi időkben rop­pant gazdagságra tett szert A világ ábrázolásában napjaink­ban már nemcsak segédeszköz, hanem önáló törvényekkel rendelkező műfaj is. Amint azt Horváth György megjegy­zi a biennálé készülő kataló­gusának előszavában: ^ .. és az az eszköz, amivel a művész a maga közegében a dalokat végiggondolja! Gorkij szerint pedig: „Aki rajzolni tud, mé­lyebben lát a világba.” Az első salgótarjáni rajzbi- ennálén képet nyerhetünk arról, hogy kortárs művésze­tünkben a rajz művelői mi­lyen mélységben látják való­ságunkat, a világot, és benne az embert. Izgalmas és tanul­ságos találkozás elé nézünk. Tóth Elemér Illyés Gyula: ÖRÖKÖS HÁLA­A napfény, a tavasz, a nyár beleköltözött a búzába; öltözik át a munka már szabadságba, boldogulásbal Forognak a hű évszakok, bért, hozamot pontosan hoznak: ahogy az aratás nagyobb, úgy emberiesül a holnap; ember kezében úgy forog nagy kormánykereke a sorsnak. Egy rezzenésnyi hála villant valahol bennem, valahányszor fölgyújthattam a villanyt, megindult Velem a vonat, melegen ehettem az ételt, besuhamt egy rég-rótt írásból fejembe egy hű gondolat: folytathatom a születésem. * A költő kötetben mé% meg nem Jelent verve. Az emberek könnyen oszto­gatják a címkéket. Ha valaki­nek valami nem sikerül, akár önhibáján kívül, rögvest rásü­tik: balek. Ha egy kultúrház- ban nem történik semmi új­szerű, azonnal megkapja — tegyük hozzá joggal — a be­gyepesedett jelzőt. S ha egy nyár nem kölönbözik az elő­zőtől, máris unalmas, valósá­gosan és képletesen is uborka- szezon. Milyen volt kulturális szem­pontból adott esetben a szín­ház világától közelítve, az idei nyár — Salgótarjánban és a megye más településén: Ba­lassagyarmaton, Pásztón, Pa­lotáshalmon, Bánkon? Egészen más, mint az előző években. Akkor a forrósággal kényelmességünk dagadozott, s a közművelődés dolgozói az édes semmittevésben igyekez­tek vidámítani, frissíteni ma­gukat, hiszen nyár van, két évad között, a „senki földjei­Ä bíráló szavak a közönség részéről és sok-sok fórumon gyümölcsöt értek: ezen a nyá­ron megszületett Nógrád me­gyében a nyári színház, mind­járt sorozat formájában. Per­sze ez pénzbe kerül, nem i« akármennyibe, segítőtársak nélkül nem születhetett volna meg az „attrakció”. A József Attila Megyei Művelődési Központ segítségére sietett a megyei tanács, s nem utolsó sorban a KISZ Központi Bi­zottságának értelmiségi fiata­lok tanácsa. Június 14-től augusztus 26-ig fa múlt hónap végéig feszitett tempóban haladó nyári szín­házi előadássorozat utolsó aló­Forró színházi nyár Egy hiánypótló kezdeményezés összegzése adása frissiben alakult Rock­színház Lázadók, szentek, őrültek, szenvedélyek című produkciója lesz) láthattuk a Magyar Állami Operaház, a debreceni Csokonai, a nyír­egyházi Móricz Zsigmond, a kaposvári Csiky Gergely, a Budapesti .Gyermekszínház és a kecskeméti Katona József Színház művészeit, összesen hat bemutatóban, és tucatnyi előadásban, örülünk ennek a gazdagságnak, változatosság­nak, de kellemes érzésünk nem vakíthat el, s hiszem, hogy igényességünket mind­annyian megtartottuk. A kínálat a szervezők ízlé­sét tükrözi. Naivak lennénk azonban, ha ezt komolyan hin­nénk. A szervezők a mai szín­házi helyzetben aligha érvé­nyesíthetik saját koncepcióju­kat. Sokkal inkább kénytele­nek azt a kínálathoz igazítani, s ily módon valamilyen töb- bé-kevésbé egységes koncepció kalapja alá besöpörni az elő­adásokat. Ez a koncepció — a nyárra, mint elkerülhetetlen, megje- gesedett szokásokra, tulaj don- ságokra épülő erőszakra e- kintettel — a szórakoztatás igényéből sarjadt, ezért tétele­sen csakis vidám és zenés lu NÓGRÁD — 1982. augusztus 20., péntek műveket tartalmaz. Az ope- risták Pergolesi két egyíelvo- násos vígöperáját, Az úrhat­nám szolgálót és A zenemes­tert, a debreceniek, Karinthy Frigyes Julia és Juliska című „etűdjét”, valamint Maugham —Nádas—Szenes Imádok férj­hez menni című vígjátékát, a nyíregyháziak az argentin Saenz, továbbá Fülöp—Wolf Ez aztán szerelem című rock­operáját, a kaposváriak és a gyermekszíháziak kalákában Bencsik Imre A világszám cí­mű egyvelegét, a kecskemétiek Plautus Amphitruóját hozták el megyénkbe­önmagában mindegyik ki­tűnő lehetőség a jóra, a szín­házba csábításra, annak meg- kedveltetésére. De ne siessünk a dolgok elébe! A szervezők munkájá­ról még illik elmondanunk te­vékenységük korlátáit. S eb­ben nem első helyen áll a pénz (hiszen három szerv fo­gott össze). Fontosabb akadály a színészek elfoglaltsága, le­terheltsége. Amióta természe­tessé lettek a nyári színházi előadások szerte az országban, amióta külön centrumai is ki­alakulnak, mind nehezebb olyan jellegű — jószerént kí­sérleti — vállalkozáshoz sze­replőt, egyéb művészt és technikai személyzetet talál­ni, mint a salgótarjáni, Nóg­rád megyei. Hiába az emlí­tett nyári „dömping” elszívó hatása mellett — egy-egy szí­házi évad mégiscsak szeptem­bertől júniusig tart, pihenés­re, feltöltődésre, a színház embereinek is törvény bizto­sította jogaik vannak. A sorozat legjobb előadását (hangsúlyozom, a Rockszínhá­zat meg nem láttuk) a Ma­gyar Állami Operaház művé­szei produkálták. A fiatal mű­vészek énekben, muzsikában, sőt: színészi játékban emléke­zetesen kiemelkedőt nyújtot­tak. S kár minden további szóért, róluk csak felső fokok­ban szólhatok. Az operaénekesekhez hason­ló színvonalú élményben a kecskeméti tanyaszínház tár­sulata részesített. Szórakozta­tó szándékukat gondosan, el- gondolkodtatóan, formailag hatásosan valósították meg­A debreceniek mindkét elő­adása vegyes érzelmeket kel­tett. A nagy mulattató, Ka­rinthy által felállított mércét nem ugrották meg a művé­szek, az Imádok férjhez men­ni pedig méltatlan választás. Bravúrosan megírt, kongó semmiség. A rendező, Bor Jó­zsef, próbálkozik elfogadható­vá tenni a szakállas szamár­ságot, kellő vitalitás1! színé­szek híján szolid eredménnyel. A nyíregyháziak ugyancsak „melléválasztottak”, s a darab tartalma, előadásmódja ritka alkalmanként emelkedik a közhelyek, az agyonúnt szín­ház szintje fölé. A műfaj leg­alsóbb régióban foglal helyet. Totális kudarc a kaposvári­budapesti kooperáció, A világ­szám. Olcsó, szellemtelen. Hogy lehetne másmilyen, az felcsillan egynémelyik jelenet­ben, de ez koldusszegény vi­gasz a boldogsághoz­S milyen lesz a hetedik — utolsó — bemutató, a Rock­színház előadása? Augusztus 26-án a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központban kiderül. * Kik jártak jól a nyári szín­házi előadássorozattal? A né­zők a rapszódikus színvonal ellenére is mindenképpen. Széles közönségrétegeket „cél­zott meg” a sorozat — így méltányos. Legszerencséseb­ben — a színvonalat tekintve — az opera barátai jártak, és a megyeszékhelyen kívüliek, akik láthatták az Amphitruo Amit szabad Jupiternek.,.. című adaptációját- Persze a könnyebb hangvételt, gondo­latilag kevésbé igénybe vevő szórakozást szeretők sem te­hetnek szemrehányást senki­nek, noha ők többet kaphat­tak volna. Igazi vesztesek a gyerekek. Maszlagot „etettek” velük tel­jesen amatőr módra. Mindezekért indokolt egy jövő évi ismétlés, illetve javí­tás. Nyitott szívvel és szel­lemmel várjuk az újabb nyá­ri találkozást. Érdemes mun­kát, pénzt befektetni. Sulyok László Aforizmák A kompromisszum jó eser­nyő, de rossz tető. (J. R. Lowel) * Hibák elkövetésével szem­ben senki sem lehet bizton­ságban. Az ügyesség titka az, hogy ugyanazt a hibát ne kö­vessük el kétszer. (Edward Heath) * Az utópia a remény és a fantázia között kötött, ran­gon aluli házasság. (Jean Cotelli) * Kezdj el most élni, és min­den napot tekints önmagában véve egy egész életnek. (Seneca) * Az embernek rendszerint a haláláig kell várnia, akkor aztán igazolják jóakaratát és teljesítményét. (Rudolf Kirchschläger) * Mindenki a gyerekekről be­szél, mi pedig csináljuk őket. (Wilfried Böhm, öt gyermek apja) * A történetírás semmi egyéb, mint az emberiség baleseti krónikája. (Talleyrand) * Csak aki eléggé pesszimis­ta ahhoz, hogy a veszély tel­jes nagyságát felmérje, annak van egyáltalán lehetősége ar­ra, hogy közreműködjön a veszély elhárításában. (Wilhelm Röpk^ I

Next

/
Thumbnails
Contents