Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)
1982-08-15 / 191. szám
Gyermekcsoportok Szécsényben Hol van az általános műveltség Amikor Balogh Ferenccel, a Bzécsényi művelődési központ igazgatójával a gyermekcsoportok munkájáról beszélgettünk, nem „lakkozott”, nagyon is őszintén fogalmazott. — Nincs annak semmi értelme, hogy bűvös számokkal magunkat és másokat megpróbáljuk, ámítani. Nem vagyok a híve annak, hogy egy- egy kis létszámú, ráadásul gyengén működő csoportot azért tartsunk fenn, hogy a kimutatásban több legyein a gyermekcsoportok száma. — A szavaiból az cseng ki, hogy elégedetlen ezekkel a csoportokkal. — Ezt így nem mondhatom. Egész évben figyelemmel kísértem e csoportoknak a munkáját. Voltak, akik jól dolgoztak és voltak, akik kevésbé. Arról van szó, hogy tartalmasabb munkát kérek minden csoporttól. — Melyek azok a közösségek, amelyektől többet vár? — A gyermekszínjátszó csoportnak több szereplési lehetőséget kell biztosítani. Ha nem kapnak „színpadot”, nem jutnak sikerélményhez, érthető a lemorzsolódás. A honismereti kör munkáját is meg kell újítani. A képzőművészeti csoporttól is többet várok. Szeretném, ha év végén a munkájukból kiállítást rendeznének. A táncosoknál ugyanez a helyzet, mint a színjátszóknál. Egy év alatt kétszer kaptak szereplési lehetőséget. Ez kevés. Lassú a csoport fejlődése. Bővíteni kell a repertoárjukat. — Említette, hogy viszonylag nagy a lemorzsolódás. Egy-epy személy kimaradása, különösen a mfivészctl csoportok egyenletes fejlődését hátráltatja. Milyen tényezők játszanak szerevet abban, hogy a gyermekek hátat fordítanak az általuk választott csoportnak? — Különösen a táncosokat, színjátszókat sújtja, ha felbomlik a kialakult közösség. Egy-egy csoport megalakulásánál mi azzal számolunk, hogy lesznek, akik kimaradnak. Rájönnek, hogy nem fekszik az egyéniségüknek az általuk választott műfaj, vagy nem találják fel magukat az adott közösségben. Ezek a természetes lemorzsolódások általában az első időszakra esnek. A baj akkor kezdődik, amikor félig kész csoportból válik ki valaki. Ez nagy mértékben hátráltatja a többiek szereplési lehetőségét. Ezek okai ? Sokszor a szülők is meggondolatlanok. Egy-egy gyengébb felelet után azzal büntetik gyermeküket, hogy nem engedik a próbákra. Á csoportvezetők sem állnak minden esetben a hivatásuk magaslatán. A gyermekek is több esetben felelőtlenek. A próbák helyeit a könnyebb szórakozást, játékot választják. Érdemes lenne egyszer ennek is megvizsgálni az okát. # — Térjünk vissza a kiscsoportokhoz! Gondolom, több olyan közösség van, amellyel elégedett. — Természetesen. Stabil, jó kis közösség a kisdobosok klubja. Faluhelyi László vezetésével jól dolgoznak a fotósok. A népzenei csoportunk, amelynek Borda István a vezetője, országosan minősült. Elégedett vagyok a játszóházzal. A nyolcadik osztályosok klubjával a tanév során több bajunk volt. ősszel új vezetőjük lesz és biztos vagyok benne, hogy a klub ismét betölti a feladatát, eléri a célját. Igaz, hogy nem tartozik a kiscsoportok közé, de mégis megemlítem a zenetanfolyamunk eredményes munkáját — Az előbb a jövő feladatait érintette. Milyen új közösségek megalakítását tervezi? — Az alapél vem: csak stabil, megfelelő létszámú, folyamatosan dolgozó, öntevékeny, a gyermekek szabad idejét hasznosan, célszerűen kitölteni tudó csoportokat működtessünk. Ezeknek a közösségeknek a célja kettős. Kialakítani az ifjú nemzedékben az önművelődés, a szabad idő hasznos eltöltésének igényét; biztosítani a felnőttcsoportok utánpótlását. A meglévő közösségek' megtartása, illetve megerősítése mellett szeretném megszervezni az úttörők klubját. Tagjai S—7. osztályosok közül kerülnének ki. Programjukban filmvetítés, vita, fórum, előadás, kirándulás, játék, vetélkedő szerepelne. Elképzelésünk, hogy létrehozzuk a hímzőszakkört Ősszel indítjuk az iskolamozit. — A gyermekcsoportok tagjai általános iskolások. Milyen a művelődési központ kapcsolata az iskolával, az úttörőcsapattal? — Különböző szakköreinkben, művészeti csoportjainkban, klubjainkban, több száz gvermek találja meg a szabad Idő eltöltésének valamilyen hasznos formáját; próbálhatja ki adottságait, képességeit. Ez a tény is bizonyltja, hogy jó a kapcsolatunk. Közösen keressük, kutatjuk az együttműködés különböző formáit Mi kiegészítjük az iskola nevelési tervét. Sajátos eszközeinkkel hozzájárulunk a gyermekek személyiségének formálásához. Amit fontosnak tartok, hogy nem egymás ellen, hanem egymás mellett, együtt dolgozunk egy közös célért: a felnövekvő nemzedék igényesebb, kulturáltabb életvitelének a kialakításáért. Sz. F. határa ? elsöprő érdeklődést — és hurrázást — váltott ki tavaly egyik dél-alföldi városunk középiskolájában a tanári ötlet: tanuljanak meg gépkocsit vezetni, kapjanak majd az érettségi bizonyítványuk mellé, alkalmasság esetén persze, jogosítványt Is a végzős diákok. Az ötlet ugyan sajátos helyi gondok miatt hamvába holt, az ötletadó tanár véleményére azonban feltehetően emlékezni fog jó Ideig a volt maturandus osztálya. Azt mondta nekik a banketten, visszaemlékezve a jo- gosltványgzerzés körüli hercehurcára: a modern kor embere nem bástyázhatja körül az ismeretei határát középkori várfalakkal. A KRESZ-táblák ismerete, mint kötelező műveltségi „norma”, legalább annyira elképzelhető manapság, mint valamikor a „ceterum censeo” citálása. Kevés vitatottabb és képlékenyebb tétele akad ma a közművelődésnek, mint az a kérdés: mit és mennyire tekinthet korunk a modern műveltség tartozékának, szükséges elemi normájának? Kevéssé vitatott tán, éppen az utóbbi két évtized felgyorsult technikai . haladásának köszönhető, hogy vajon mely hányadot képviseljen abban a bizonyos műveltség egészében a humán és mekkorát a természettudományos, a technikai ismeret. Azt is kevéssé lehet vitatni, mi a szerepe a nyelvtanulásnak, -tanításnak? Éppen nemrég, az úgynevezett új középiskolai modell kísérleteinek kapcsán döntött úgy az ország tucatnyi szakközépiskolája, közöttük több vidéki intézmény, hogy a leendő középszintű műszakiak, képzett szakmunkásak, illetve a későbbiekben technikusok — legalább két, de inkább négy középiskolai éven át tanulják az egy, illetve két nyelvet. Az ELTE egyik jogászprofesszorától hallottam —, de miskolci egyetemi tanárok is hasonlóan vélekedtek —, miként tör be és válik eleven erővé a napi oktatás és élet gyakorlatába — például a jog. Nem feltétlenül a tételes jogi tudásra kell gondolni. Inkább arra, hogy korunkban, társadalmunkban elképzelhetetlen a családjog, a munkajog főbb tételeinek nem ismerése. (A Jogi esetek postája a megmondhatója, hogy hány állampolgár kér népszerű jogi eligazítást, jogsegély szolgálati szakemberek tanúsítják, hogy az emberek nagy része tájékozatlan, járatlan a jogban.) Továbblépve: érdemes azon is eltöprengeni, hogy mennyire hiányosak biológiai, élettani egészségügyi ismereteink. Nyári egyetemek előadási tematikája tanúskodik arról, hogy korántsem kötődik nagyobb előképzettséghez, speciális diploma meglétéhez, például az élettani kérdések iránti, növekvő érdeklődés. Nem! Egyszerűen a tágabbra nyitott szem és fül, a természetes fogékonyság, no meg az ismeretek népszerűbben adott szövege kell hozzá. Elképzelhető volt-e, úgy huszonöt évvel ezelőtt, hogy egy fél ország arra figyeljen: milyen humángenetikai titkokba avatja be a nézőket az orvos, milyen ábrákkal, statisztikákkal erősíti tudományos tételeinek igazságát? Vagy, hogy a hadmérnök milyen műszaki alapossággal rajzolja fel egy hordozórakéta belsejét? Ezeknek a' tv-műsoroknak a nézettségi foka —, hogy statisztikákkal is megerősített véleményt idézzük — úgy ötven és hetven százalék között van. Magyarán: minden családból legalább egy valakit érdekel, esetenként többeket is... Az információáramlással ma csaknem akkora tömegű ismeretanyaghoz jutunk, mint a valamikor elsajátított iskolai törzsanyag. Elsősorban a népszerűén tudományos igényű, információadás tesz hallatlanul sokat a korszerű műveltség alapozásáért és gyarapításáért. Egy példára hadd utaljunk még: a rákbetegség korai felismerését szolgáló előadások, illusztrációk sorozata — radiológus szakemberek véleményét idézve —, több ezer esetben mentett eddig is életeket, de hely jut a mikrobiológiának éppúgy, mint az őslénytan egy-egy elemi ismerettöredékének, az árapály jelenségnek vtigy a Tibet-kutatás történetének. KnrlátllKf közé szorítani, hivatalosul lulun sá merevíteni mindezt nehéz, sőt értelmetlen lenne. Éppúgy értelmetlen, mintha valaki apály idején írja homokba, másnapra szóló fontos üzenetét... Várkonyi Margit Varsányban jártunk Járda a Dankó utcában A Börzsöny és a Cserhát között Bal felé tekintve, a másik szélső csúcs meredek oldalai között enyhén lejtő tisztásán ősi földvár nyomait fedezték fel. Ha már kigyönyörködtük magunkat Nógrád látványában, az ellenkező oldalon Nógrádkövesd felé is lesétálhatunk a hegyről, sőt, ha kedvünk, és főleg gyaloglókedvünk bírja, a Szanda-patakot továbbra is nyomon követve folytathatjuk utunkat a változatos, színes megye más érdekességei — például Buják — felé. Egyik legromantikusabb hazai hegyvidéki sétánkat kezdhetjük meg, ha az Ipoly völgyétől eltávolodva követjük Balassagyarmattól a Szanda- patak elágazásét. A vadban gazdag erdők között könnyen és gyorsain érünk akár kocsival, akár vonattal Cserhátsu- rányba, ahonnan — műemlékeink megtekintése után — változatos, szép erdei út vezet a Szanda-patak mentén Szanda várához, mely valaha, a középkorban, Drégellyel és Nógráddal várháromszöget alkotott. Mielőtt azonban várlátogató kirándulásunkat megkezdenénk, álljunk meg egy pillanatra pserhátsurányban, ahol az asszonyok eg" része — életkortól függetlenül — színpompás népviseletben jár. A község két jeles műem- ékkel is büszkélkedhet. Az Bgyik a szépen karbantartott, gondozott parkban álló XVII. században épült Jánossy-kas- ély. Az eredetileg barokk, najd klasszicista szellemben ipltett, harmonikus szépségű :pilletet őrtornyos, kapubálvá- íyos kerítés öleli körül. Kü- önösen szépek a saroktor- tyok, melyeknek hatalmas tértiéiből igényesen, rafináltan tiépített díszkertre láthatott i kíváncsi szemlélődő. \ községben sétálva, érdemes negnézni a kor szokásainak negtelelően a telenülés leg- estőibb helyén álló másik műemléket, a XIV. századból való kecses tomyú gótikus templomot. Cserhátsurányból felkerekedve erdőn, patakparton, vízmosásokon, tisztásokon — némi kis kapaszkodón — visz tovább az utunk Szanda vára felé. A szépen Ívelő hegy vulkáni eredetű, szürkésíeke- te kövét „magyar márvány” néven is emlegetik. A várat 1551-ben elfoglalták a törökök, lerombolták. Hangulata, kövei, elhelyezkedése a hegy ormán a középkor romantikus rablólovagjainak fészkét idézik. Maradványai — egy magas falrészlet, egy básly; alapfalai, vízgyűjtő medencéje, egyik tornyának töredéke, mind-mind egy jól konstruált, gondosan épített erősség biztonságát sugallják. Néhai bástyájáról körültekintve, lenyűgöző panoráma tárul elénk, szinte egész Nógrád megye belátható innen, A körös-körül kínálkozó megkapó látványosságok közül is kiemelkedik a hármas csúcsú Szanda- hegy. Jobb szélső csúcsán áll maga a vár. A középső csúcs fakoronái mögött bújik meg egy ma már Jelentéktelennek látszó, de valaha igen nagy népszerűségnek örvendő kegyhely emlékköve. A környező települések idősebbjei még élénken emlékeznek arra az időre, amikor évente nagy tömegek látogattak el a Szan- da-hegy csodatevő erdejébe. Beszélgetés Az érdeklődő közvélemény előtt is ismert a magyar népi kultúra változatos tagolódásának ténye. Ez a kultúra vidékenként más és más, arculata különbözik egymástól az ország tájain. E sajátos kultúrákat néprajzi csoportok hordozzák. A mai Magyarországon levő néprajzi csoportok közül a palóc a legnagyobb és a legnépesebb. De hogy pontosan merre laknak, mi a történelmük, mi jellemzi kultúrájukat, erre.eltérőek a válaszok. Éppen ezekre —, s még számos más, itt nem említett kérdésre — kíván tudományosan megalapozott választ adni az a több mint másfél évtizede folyó tudományos program, amelyet palóckutatás néven ismerünk, s amelyben Nógrád megye is részt vesz. Erről beszélgetünk dr. Bakó Ferenc kandidátussal. — A palóckutatást 1967-ben egy Egerben tartott tanácskozás indította el, amelyen részt vettek elsősorban a területileg érdekelt megyék (Bor- sod-Abaúj-Zemplén, Heves. Nógrád, Pest és Szolnok) tanácsainak, múzeumi szervezeteinek küldöttei, továbbá az akkori Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztálya. a Néprajzi Múzeum, a Mezőgazdasági Múzeum, a „Majd ml megcsináljuk, csak anyagot adjanak” valami Uyen- féiét mondhatott Petrovics Ferenc tanácstag a község vezetőinek. Az ígéretet tett követte. A Fő út, Hunyadi üt egy részén és a Dankó utca bizonyos szakaszán 250 méter hosszúságú Járdát épített a község cigánylakosságának egy része. Az elvégzett társadalmi munka értéke 30 ezer forint. Igaz, hogy az akcióval nem oldódott meg végleg a Dankó utca lakóinak járdagondja. Ugyanis a tanács jelenleg csak ennyi építőanyagot tudott biztosítani. Az utca lakót reménykednek, nem kell sokáig várniuk ahhoz, hogy utcájukban végig húzódjon a járda, ök a kővetkező társadalmi munkaakcióra is készctjállnak. ■ír Mit és mennyit olvasnak a varsányiak? Ami a napilapokat illeMagyar Tudományos Akadémia néprajzi és népzenei kutatócsoportja, a MTA nyelv- tudományi intézet, az ELTE és a KLTE néprajzi intézete, az egri tanárképző főiskola munkatársai — mondja dr. Bakó Ferenc. — A jelenlevők indokoltnak és az általános tudománypolitikai célokkal megegyezőnek tartották a hazánk északi hegyvidékén élő magyarság, a néprajzban palócoknak nevezett néprajzi csoport komplex vizsgálatát. A minisztérium a kutatás szervezésével, irányításával az egri Dobó István Vármúzeumot bízta meg, anyagi fedezetét pedig a minisztérium és az illetékes megyék évente folyósított rendszeres hozzájárulása jelentette. — Kérem, foglalja össze néhány mondatban a kutatás céljátI — Célja az észak-magyarországi, palócnak nevezett népesség újkori történelmének, népi hagyományainak, néprajzának, nyelvének, embertani képének kutatása. Továbbá céljai közé tartozik, hogy összegezze mindazon kutatásokat, amelyek 1819 óta a magyar szakirodalomban megjelentek. — Hogyan indult a kutatás? ti, az a kővetkező: a szakszervezeti újságnak, a Népszavának 84 előfizetője van. A NÓGRÁD 60 családhoz jár. A Magyar Hírlappal 26 helyre kopogtat be a postás. A Népszabadságra tizen fizetnek elő. Igaz, hogy a Szabad Föld nem napilap, de mégis megemlítjük, mert Varsányban a legtöbben ezt olvassák. Az 520 családból 220 helyen. * Az utak kátyúzására ég a Hunyadi utcai híd felújítására 200 ezer forintot fordított a tanács. Folyamatban van a tüzoltószertár felújítása. A munkák előreláthatóan szeptemberben fejeződnek be. * Amikor Varsányban Jártunk, csendes volt a művelődési ház és környéke. Kiss Erzsébet vezető — A néprajzi gyűjtőmunka metodikai előkészítéseként megjelent az egri tanácskozás elvi állásfoglalásokat közlő anyaga, egy bibliográfia és 18 kérdőív, illetve gyűjtési útmutató. A program első fejezetében 45 kérdésből álló, úgynevezett felderítő kérdőívet bocsátottunk ki, aminek alapján az Ipolytól a Sajóig, a Tiszától az északi országhatárig körülbelül 500 település felgyűjtése történt meg. (Nógrád megyében ezt a munkát a balassagyarmati Palóc Múzeum végezte.) Ez a munka nagyjából egy évtizedig tartott. 1976-ban Salgótarjánban tudományos tanácskozáson elemezték a tapasztalatokat, s áttekintést adtak a tervezett palóc monográfiához kapcsolódó addigi kutatásokról. A tanácskozás anyaga megjelent a Nógrád megyei Múzeumok Évkönyvében 1977- ben. készséggel adott tájékoztatást af augusztusi programról. A hóna» végére várják a GM—75. együttest. Vendégük lesz Hacsek és Sajó. A művelődési ház vezetűj* elmondta, hogy ezekben a napokban „teljes gőzzel” készülnél* augusztus 20-ra, a Palóc Szőtte* kulturális napokra. * A tanácson Járja József fiatal tanácselnök arról beszélt, hogy a legutóbbi testületi ülés elfo-adta a gazdasági egységek és a községi közös tanács együttműködési megállapodását. A tanács személyi Ügyekben Is döntött. Az új tanácstitkár Szeróczki Bertalan. Ami pedig a közvetlen feladatot illeti, azt Így foglalta tísz- sze a tanácselnöki a társközségben, Nógrádsipeken felújítják a tüzoltószertárt. Varsányban sor kerül a Rákóczi út korszerűsítésére, (sze) korábbi másfél évszázad néprajzosai palócnak tekintettek. Nógrádban a palóckutatás kutatóközpontjai közé Örhalom, Rimóc, Ludányhalászl, Ka- rancskeszi, Kazár, Mátrasző- lős és Nádújfalu tartozik. Egyébként a kutatást, a monográfia anyaggyűjtését és feldolgozását a három említett megyében huszonöt szakember végzi. A kötetnek 1983 júniusára kell nyomdakész állapotban lennie. — Hol tartanak jelenleg e munkában? — A napokban az úgynevezett ellenőrző gyűjtéseket fejeztük be. Ennek keretében Mátraszőlős, Karancskeszl, Kazár és Nádújfalu községekben dolgoztunk, a helyi értelmiség segítőkész támogatásával. Jómagam a település- forma változásait, a népi építkezést, a lakodalmi szokásokat kutattam. Dr. Petercsák Tivadar a hagyományos paraszti erdőhasználat és erdei munka, Krlston Vízi József pedig a gyermekek életmódjával, a játékokkal, az ifjúság szórakozásával és társaséletével kapcsolatos kérdéseket vizsgálta. A monográfiát 'VVVA'i/WWWI^/WVVWWWt^VWVWVWbVVWVVVV' Ráníkuial cseuüclet — ön a készülő nagymonográfia szerkesztő bizottságának is vezetője. A monográfia tervezete elkészült. Mi a lényege? — Nógrád, Heves és Borsod megye területén húsz települést választottunk ki, olyan falvakat, amelyeket a körülbelül száz nyomdai ívre tervezzük, bőséges illusztrációs anyaggal és adatolással. Az a célunk, hogy ez a munka ne csak a tudományos igényeket elégítse ki, hanem honismereti, közművelődési igényeknek is eleget tegyen. Tóth Elemér NÓGRÁD - 1982. augusztus 15., vasárnap 5 Révy Eszter Palóc kutatás — finisben dr. Bakó Ferenc kandidátussal r
