Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)
1982-08-15 / 191. szám
A hét 3 kérdése Miéri késik a Nyugat-Bcj- rútra vonatkozó megállapodás? A hét elején úgy látszott, hogy egyhamar megkezdődhet a palesztin harcosok kivonása Nyugat-Bejrútból: arab államok egész sora jelentkezett befogadásukra, az amerikai elnök különmegbi- zottja, Habib, a távozás menetrendjének mind több pontját tisztázta, sőt, már Begin izraeli miniszterelnök is olyan nyilatkozatot tett, hogy közel a rendezés. Aztán ismét izraeli légitámadás pusztította a sokat szenvedett libanoni főváros nyugati részét. Ezt látva a libanoni vezetők felfüggesztették a tárgyalásokat Philip Habibbal. Washingtonban is nyugtalansággal és ellenérzésekkel fogadták az izraeli „különakció” hírét: Reagan elnök telefonon fejezte ki rosszallását Begin izraeli miniszterelnöknek és felszólította újabb tűzszünet megkötésére és tiszteletben tartására. A sorrendben már tizedik nyugat-bejrúti tűzszünet létrejötte után újból folytatódtak az alkudozások a PFSZ, a libanoni kormány, Habib, meg a bejrúti jobboldali politikusok és az izraeli vezetők között. Most már azt mondják, legfeljebb a jövő hét csütörtökjén indulhat el Nyugat-Bejrútból az első palesztin egység, miközben amerikai, francia, olasz erők érkeznek az elvonulás biztosítására és a szemben álló felek szétválasztására. A történtek fényt derítenek az izraeli kormányon belüli ellentétekre: állítólag Sáron hadügyminiszter kor mányiéi-. hataimázás nélkül adta ki á parancsot a nagyarányú légitámadásra, amiért aztán utólag vita robbant ki mind a kormányban, mind a parlamentben. A kabinet ülésén Saront le is szavazták... A közvéleményben pedig erősödik a (természetesen még mindig kisebbségben levő) háborúellenesek hangja, amit a háború elhúzódása és az elszenvedett veszteségek fokozatos nyilvánosságra kerülése éppúgy magyaráz, mint az a felismerés, hogy Izraelt a libanoni kaland, elszigetelte a világban. Ezt bizonyította a Biztonsági Tanács határozata is: egyhangúan marasztalták el Izraelt és szólították fel arra, hogy hagyjon fel a Nyugat- Bejrút polgári lakosságát sújtó blokáddal. Ezt még az USA küldötte is megszavazta! A jeruzsálemi „héják” további terveiről a nyugati sajtóban azt olvasni, hogy a Nyugat-Bejrútból való palesztin távozással nem elégednek meg, s következő követelésük a Libanon északi részében levő Szíriái csapatok kivonására irányul majd, továbbá a libanoni haladó erők lefegyverzésére. A közel-keleti válság mesz- sze van még a végleges rendezéstől. „Nyár! szünet” következik-c a kelet—nyugati kapcsolatokban? Genfben véget ért a hadászati fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről megindult szovjet—amerikai tárgyalások első fordulója. A küldöttségek október 6-án ülnek ismét a tárgyalóasztalhoz. A többi szovjet—amerikai tárgyalás, illetve a bécsi haderőcsökkentési tárgyalássorozat is szünetel. Ami pedig a madridi értekezletet illeti, arra csak novemberben utaznak el 33 európai és 2 északamerikai ország küldöttel. Hosszú „nyári szünetre” van tehát kilátás a kelet—nyugati kapcsolatokban. Az USA-nak a jelek szerint legalábbis nem sürgős a megegyezés keresése, míg a Szovjetunió (ahogyan ezt a Brezsnyev—Ho- necker találkozón leszögezték) kitartóan sikerre törekszik az európai nukleáris, fegyverzet és a hadászati fegyverzet korlátozásáról folytatott tárgyalásokon. A „nyári szünet” azt Is magával hozza, hogy -keveshed- nek egy csúcstalálkozó lehetőségével vagy hasznos voltával kapcsolatos állásfoglalások. Természetesen semmiképp sem teremthetne kedvező légkört, ha Washington a fegyverkezési verseny új szakaszát akarja elkezdeni, s ha —, amint azt Weinberger hadügyminiszter nyíltan kijelentette — egy „elhúzódó nukleáris háború megvívására” kíván felkészülni... A TASZífe szovjet hírügynökség nem hagyta szó nélkül az újabb kardcsörtető nyilatkozatot. Tollhegyen Terrorcselekmények Napjaink gyászos jelensége, hogy szinte mindennap történnek terrorcselekmények Ankarától Párizsig. A színhely itt repülőtér, ott vendéglő, az egyik helyen bomba robban, másutt gránátokat dobálnak és géppl3ztolysor- tüzet nyitnak a merénylők. Az esetek nagy részében nyomtalanul el is tűnnek, csak később csörren meg a telefon egy hírügynökség vagy egy újság szerkesztőségében: ismeretlen személyek X. vagy Y. terrorszervezet nevében nyilatkoznak és „vállalják a felelősséget" a merényletért. > Persze, ezt nem kell szó szerint érteni. (Kár, hogy a nyugati távirati irodák szóhasználatát néha mi is átvesz- szük... ) Egyáltalán nem állnak oda a hatóságok elé a terroristák, hogy valóban vállalják tettük következményeit, a felelősségre vonást... Alapos a gyanú, hogy az ilyen ellenőrizhetetlen közlések csak a tömegek megtévesztésére alkalmasak, a manipulációt segítik csupán. Hányszor lehet olvani egy-egy hírügynökség óvatos megfogalmazását: „Eddig ismeretién terrorszervezet jelentkezett". Vajon nem az történt-e éppen, hogy valaki, vagy valakik tudatosan zavart akartak kelteni? Hasznosabb a „cui pro- dest"? („kinek használ?’’) kérdésre választ keresni. Ha például a franciaországi különböző merényleteket vesszük példának (antiszemita sortűz, örmény terroristák akciója, síita mohamedánok az iraki nagykövetség elleni merénylete), látnivaló, hogy Mitterrand elnök baloldali kormányzatának ellenzéke akar mindebből tökét kovácsolni. Azt próbálják bizonygatni, hogy a kormány egyrészt képtelen fenntartani a közrendet, másrészt meg azzal érvelnek: „íme, idevezetett Párizs arab politikája... ” „Action directe” („közvetlen akció”) — egy titokzatos terrorszervezet elnevezése ez, amelyek merényletek közelében falra pingálva látni. Névjegyként. a felelősség vállalásaként. Valószínűbb, hogy „közvetett akcióról” van szó: a franciaországi és a külföldi reakció közvetett akciójáról, amely annál is inkább gyűlöletes, mert ártatlanok esnek áldozatául. A kelet—nyugati viszony fontos gazdasági elemét, a szovjet—nyugat-európai „földgázért csövet” üzletet a Rea- gan-kormányzat továbbra is meg akarná akadályozni, ám az európai érdekelt tőkésországok ellenállása csak fokozódik az amerikai embargópolitika ellen. Mi sem jellemzőbb, mint az a terjedelmes dokumentum, amelyet a Közös Piac országai fogadtak el és juttattak el Washingtonba, valóságos vádiratként a reagani kontepció ellen és védőbeszédként a szovjet—nyugat-európai együttműködés mellett. Hatását az is mutathatja, hogy a washingtoni képviselőház külügyi bizottsága érvénytelennek és az USA érdekeit sértőnek minősítette mindazt a szankciót, amelyet az elnök meghirdetett, s még Reagan saját pártjából, a republikánusok soraiból is akadtak, akik szembefordultak az embargós intézkedésekkel. Mi lehel az olaszországi kormányválságból kivezető út? Az olasz politikai nyelv ismert kifejezése a „strandkormány”: azt jelöli, hogy egy összetákolandó új kabinet, amely csak addig irányítaná az ország ügyeit, amíg a strandok nyitva tartanak. Aztán jöhet a következő kormány... A Spadolini-kabinet lemondása után újra ez a történész- professzor kezdte meg a kormányalakítási tárgyalásokat. De nem „strandkormányt” akar létrehozni, hanem olyan új kabinetét, amely „ megoldást' tálál a gazdasági gondokra, feltártózt'átja az eladósodás folyamatát. De hogyan? Nemrég emelték az árakat és emelték az adókat, csökkentették az állami kiadásokat, s ezt a nadrágszíj-meg- húzási politikát, vagy a parlamentben többséget képező pártkoalícióval kell biztosítani, vagy pedig új választásokat kell kiírni... S utána újra megkísérelni új koalíciót... Az új választások gondolatát nem minden párt fogadja el, ellenzi például az Olasz Kommunista Párt is, s ehelyett olyan kormányt javasol, amelynek a tagjait nem a különböző pártok közötti erőviszonyok alapján, hanem egyéni rátermettségük, tekintélyük, szakértelmük szerint választaná ki a kijelölt miniszterelnök. Az Olasz Kommunista Párt azzal, hogy esetleg tartózkodásával támogatná, lehetővé tenné egy tulajdonképpen kisebbségi kormány megalakulását is. Különben a „mérleg nyelve” a parlamentben Craxi szocialista pártja, amely nélkül nem lehet többségi kormányt ösz- szehozni Rómában. S egyelőre Craxi nemet mondott Spadolininek, az eddigi öt pár képviselőiből álló kabinetet nem engedi újra összehozni. Ha nincs más választás, marad — a választás. Pálfy József Mélységek és csúcsok India születésnapja 35 évvel ezelőtt alakult meg az Indiai Köztársaság. Indiában szívesen idézik a régi mondást: az, aki pár napot tölt az országban, könyvet ír róla, aki hónapokat, annak csak cikkekre futja, aki viszont hosszú évekig él itt, nem mer tolihoz nyúlni. Tudja ugyanis, hogy milyen sokat nem tud. Persze, ha ez teljesen igaz lenne, az Indiáról szóló irodalom szegényes volna. De ebben a régi mondásban azért van valami. Indira Gandhi mondta — épp egy budapesti látogatás során: „Országunk területe hatalmas; a kelet— nyugati, vagy az észak—déli távolság nagyobb, mint London- és Moszkva közötti. Számos folyónk több mint 15 kilométer széles és 1500 kilométernél hosszabb. Van örök hóval borított hegyvidékünk, perzselő hőségtől égetett síkságunk és esővel áztatott dzsungelunk. Ugyanilyen arányokban különböznek az országunkban élő emberek is... Azért mondom el mindezt önöknek, hogy érzékelhessék, milyen nehéz egy ilyen óriási országban haladást elérni, az életet modernizálni.” A haladás azért kézzelfogható, szemmel látható. Nem mintha az Indiába kerülő utas ne találna még mindig félelmetes szegénységet, hajléktalanságot, koldusokat, vagy faekét. Ilyesmivel is találkozni. A statisztika szerint Indiában az egy főre jutó jövedelem évente 200 dollár. De, aki nyitott szemmel jár, az ném csak a mélységeket látja, hanem a csúcsokat is, a szupermodern új gyárakat, a lakónegyedeket, az iskolákat, a bombayi atomerőmű fehér kupoláját, a javulást a falusi életben. Az indiai mezőgazdaság a londoni The Economist szavaival is „a 60-as évek óta India sikertörténete”. Az 50-es évek végén a gabonatermés 60 millió tonna volt, most pedig 130 millió, vagyis a növekedés meghaladja az ország lakosságának gyarapodását. Indiát 670 millióan lakják. és évente másfél Magyarországnyi a szaporulat. A Világbank szakértői szerint a jövő század közepén India lakossága megelőzi Kínáét, s eléri az 1,6 milliárdot. Indiát 1952, az első választás óta kis megszakítással a Nemzeti Kongresszus Párt irányítja. A párt „nem akarja megszüntetni a magántulajdont, de meg akarja akadályozni, hogy a tulajdon túllépje az ésszerű határokat és a gazdaság, a vagyon kevesek kezében összpontosuljon”. E politika jegyében hajtottak végre hadjáratot a szegénység ellen. Ami a külpolitikát illeti, India a maga el nem kötelezettségi vonalával az ázsiai béke és biztonság egyik fő biztosítéka. Ez a békeszerető politika jelenti a természetes alapot a kiegyensúlyozott, jó kapcsolatokhoz a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A képleten Indira Gandhi legutóbbi amerikai látogatása nem változtat, hiszen az indiai—szovjet viszony nem konjunkturális jellegű. Nem véletlen, hogy az idén látogatást tervez Moszkvába is. Az indiai—szovjet viszonyra jellemző az az Interjú, amelyet a miniszterelnök egy jobboldali amerikai hetilapnak adott az év elején. A kérdés így szólt: „Mért került India olyan közel a Szovjetunióhoz?” Gandhi válasza: „...Nem állunk közelebb a Szovjetunióhoz, mint a legtöbb más országhoz. A Szovjetunió azonban a nehézségek idején kiállt mellettünk, felismeri, hogy India stabilitása nélkül nem lehetséges stabilitás ebben a térségben. Azt hiszem, több nyugati ország nincs tudatában ennek”. Halász György Rendzavarások Lengyelországban A lengyel belügyminisztérium közleménye szerint pénteken Lengyelországban rend és nyugalom, normális munkanap volt, egyedül Gdanskban, Varsóban, Wroclawban és Nowa Hutában zavarták meg a nyugalmat kalandorcsoportok, akik eredménytelenül próbálkoztak nagyobb zavart kelteni. Tevékenységük nem találkozott a társadalom támogatásával, mely a nyugalom megsértésében az ország normalizáclós folyamatát látta veszélyeztetve. Mivel a rendzavarás megszüntetésére figyelmeztető felhívások nem vezettek eredményre a rendőrség kénytelen volt közbelépni és helyre- állítani a rendet. A rendőrség felszólítására nem reagáló vagy agresszíven viselkedő személyeket a rendfenntartó erők letartóztatták. w Uj amerikai tömegpusztító fegyverek Az amerikai kormányzat a nukleáris és vegyi fegyverek felhalmozása mellett mind nagyobb figyelmet fordít más típusú tömegpusztító fegyverek kidolgozására és azok rendszeresítésére — hangsúlyozzák szovjet katonai szakértők a honvédelmi minisztérium „Honnan fenyegeti veszély a békét” című kiadványának legújabb kiadásában. A szerzők felhívják a figyelmet, hogy 1969-ben az akkori amerikai elnök hivatalosan bejelentette a biológiai fegyverkísérletek beszüntetését, e íegyverfajták készleteinek megsemmisítését A tények azonban azt mutatják, hogy az Egyesült Államokban jelenleg is széles körű biológiai programot hajtanak végre katonai célokkal, s ez a hadügyminisztérium költségvetésében is tükröződik. Választási ígéret Bolíviában A bolíviai katonai kor« mányzat 1983 áprilisa előtt általános választásokat igén A kormány hivatalos állásfoglalására azután került sor, hogy a hét legnagyobb bolíviai politikai párt- a bolíviai munkásközpont, a legjelentősebb szakszervezeti szöyetség csütörtöki felhívásához csatlakozva — felszólította a katonai kormányzatot: az elkövetkezendő négy hónap folyamán tartsanak általános választásokat, az országban. Edgar Rojas Ruiz tábornok, belügyminiszter a sajtó képviselőinek kijelentette, hogy a kormányzat a jövő héten a választások pontos időpontjáról tárgyalni kíván a pártok és a szakszervezetek vezetőivel. Bolíviában Luis Garcia Meza 1980 júliusában véres puccsal megsemmisítette az akkori elnökválasztások eredményét és átvette a hatalmat. Azóta több katonai kormányzat váltotta egymást az ország élén, de a rossz gazdasági helyzetben, a növekvő társadalmi elégedetlenség közepette egyiküknek sem sikerült tartósan megszilárdítania hatalmát. Guido Vildoso tábornok, a jelenlegi államfő mindössze egy hónapja, katonai puccsal került az ország élére. Elődjének, Celso Torrelio tábornoknak azért kellett távoznia, mert lemondását már a hadsereg egyes csoportjai is követelték. Gűido Vildoso tábornok, hogy a katonasággal szemben tanúsított széles körű ellenállást leszerelje, beiktatásakor 1983 áprilisában általános választásokat Ígért. 2 NÖGRAD - 1932. augusztus 15., vasárnap Inkább a büntetés... A diplomaták és sofőrjeik sehol a világon nem példaképei a közlekedési fegyelemnek. Minden nagyvárosban panaszkodnak rájuk, de főleg New Yorkban, ahol — kíséretével együtt — több ezer ENSZ-diplomata él. Nem jobb a helyzet az NSZK-ban sem. Tavaly a rendőrség 11 ezer 600 diplomata közlekedési kihágását jegyezte fel. Ez új csúcsnak számít. A szabálytalan parkolásban a mexikói, az egyiptomi és az amerikai nagykövetség gépkocsivezetői tartják a rekordot. A város milliós nagyságrendű pénzbevételt sirat miattuk. A rendőrség ugyanis nem büntetheti meg a szabálytalankodó diplomatákat, illetve sofőrjüket úgy, mint a „bennszülötteket”. Csupán feljegyzi a kihágást majd a város a szabályoknak fittyet hányó diplomaták listáját elküldi a külügyminisztériumba. Ott, az egyik osztály — persze diplomatikusan — arra igyekszik rávenni a diplomatákat, hogy ha már bírságot nem kell fizetniük, legalább járuljanak hozzá Bonn város szociális alapjához. A kérés — állítólag — meglepő eredménnyel járt. A hírek szerint a 11 ezer 600 tilosban parkoló diplomata némelyikének nevében egyikmásik nagykövetség inkább elküldte a kihágásért járó — tíz nyugatnémet márkát... (zp) Multimilliomos és bérgyilkos Egy svájci bíróság. tízévi börtönbüntetésre ítélte a hetvenéves Pierre Schenk multimilliomost, aki bérgyilkossal meg akarta öletnl elvált -feleségét, s egyik sok gondot okozó üzlettársát. Schenk Európa egyik legnagyobb borkereskedő cégének tulajdonosa. A vállalat évi forgalma 600 millió svájci frank, birtokosának kastélya van a Genfitó partján, palotája Párizsban és a bírósági jegyzőkönyv szerint azért akarta meggyilkoltatni volt nejét —, mert nem tudott vele megállapodni a válás utáni vagyonelosz- tásrói. Bár a férfi a bíróság előtt mindvégig tagadott — azt vallotta, hogy ő nem bérgyilkost, hanem magándetektívet alkalmazott — gyilkossági kísérletben való bűnösség vádjával mégis elítélték, a tárgyaláson ugyanis maga a gyilkosságra felbérelt Richard Pauty szerepelt koronatanúként: Elmondotta: francia újságban megjelent furcsa hirdetésre válaszolt, amelynek feladója „egykori Idegenlégióst, vagy hasonló személyt keresett különleges munkára”. A svájci milliomos tavaly párizsi palotájában — Inkog- nitóját megőrizve — találkozott Is Pauty-val, s előadta neki ajánlatát: negyvenezer dollárt ad Haitin élő elvált feleségének, másik negyvenezret pedig egyik „kellemetlenkedő” francia üzlettársának meggyilkolásáért. A kiszemelt bérgyilkos azonban nem találta meg Haitin Schenk feleségét, s amikor ezt közölte megbízójával, az utasította: „Térjen vissza Svájcba és folytassa ott”. Pauty ehelyett mindent elmondott kiszemelt áldozatának. Az asszony azonnal volt férjére gyanakodott, s ügyvédhez fordult. A férj elleni legfőbb bizonyfték egy lehallgatott telefonbeszélgetés magnószalagja volt. A feleséggel és az ügyvéddel folytatott megbeszélése után ugyanis Pauty felhívta mit sem sejtő megbízóját, közölvén vele, hogy „a munkát elvégezne”, s felesége hol'lcs- tét Montreaux közelében rejtette el. A volt férj erre meglepetés nélkül reagált, ma'd a további teendőket ke-»d(e fontolgatni. Ez volt azután a végső bizonyíték, amely meggyőzte a bíróságot az egyébként végig higgadtan viselkedő férfi vallomásának tarthatatlanságáról.