Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)
1982-07-04 / 155. szám
„Hem a színház, hanem a színpad a mindenem'7 Gyorsfénykép Andrássy Ferenciéi Salgótarjánnak nincs színháza, de van színpada. Több Is. Legnagyobb közülük a Jó- asef Attila Művelődési Központ „színháztermében” található. Szereplői előadásonként változnak, de sikerükhöz — a kulisszák mögül — egy állandó társulat nyújt segítséget. ITagjai nem a színjáték, hanem • színpad mesterei. A művelődési központ alkalmazásában álló technikusokat (világosító, hangtechnikus, dekoratőr, színpadmester, stb.) méltán tekintik az előadók egyenrangú partnereknek. Hisz’ nélkülük a legnagyszerűbb rendezvény is kudarcra van ítélve. Kulcsemberek. Hogy ezzel az intézmény vezetői is tisztában vannak, azt bizonyítja, hogy az utánpótlásra is gondoltak. A legfiatalabb „műszaki” — Andrássy Ferenc — Budapesten sajátítja el a kulisszatitkokat. — Hol is? — A Színház- és Filmművészeti Főiskola hároméves műszaki vezetőképző tanfolyamára járok, színpadtechnikai szakra. — Kevesen tudják, hogy a főiskolán ilyen jellegű képzés is folyik. Mit tanultok tulajdonképpen ? — Az első évben az általános színházi ismereteket sajátítjuk el, másod évben térünk rá a szűkebben vett színpad- technikai tudnivalókra. Ennek a két évnek az elvégzése mar színpadmesteri képesítést : d, de aki a harmadik osztályt is elvégzi, az műszaki vezető lehet. Én ősztől a harmadik évet kezdem. ... és, ahogyan egy munkatársa látja (Bakos Géza karikatúrája) pádhoz. Munkám mellett — amikor csak lehetett — mindig a szinpad körül nyüzsögtem, lesve, hogy miben lehetek Krátki József színpadmester (akit mellesleg én is mesteremnek tekintek) segítségére. Végül az intézmény igazgatója behivatott, és megkérdezte: nem volna-e kedvem felvételizni erre a tanfolyamra. Természetesen volt, és szerencsére a felvételi vizsgán is eredményesen túljutottam. Azóta — egy rövid kitérőt leszámítva — ma is színpadközeiben vagyok, legtöbbször mint ügyelő segédkezem a rendezvények lebonyolításában. — A tanfolyam elvégzése után nagyobb színpadoknál is szívesen alkalmaznának. Nem csábít a valódi színház? — És mit kell megtanulni a harmadik évben? — Akik másod évben színpadtechnikát tanultak, azoknak világítástechnikát, a világítástechnikusoknak pedig színpadtechnikát. Maga a tanfolyam egyébként intenzív levelező formában zajlik. A tanév során hetente egy napot töltünk Pesten. Az elméleti érákat a főiskola Szentkirályi utcai épületében tartják, míg a gyakorlati foglalkozások színhelye a főiskolások színháza, az Ödry Színpad. — Hogyan 'jutottál be a tanfolyamra? — Víz- és gázvezeték-szerelő a szakmám, de 1976-ban az érettségit is megszereztem. Egy év múlva karbantartónak alkalmazott a művelődési központ, de főnökeim hamar észrevették vonzódásomat a szín— Talán furcsán hangzik, de nekem nem a színház, hanem a színpad a szerelmem, és a művelődési központ színpadán a legkülönbözőbb rendezvények váltakoznak. Bizonyos fokig tehát változatosabb a munkám, mintha színnaznál dolgoznék. Ráadásul ennek -'Z intézménynek köszönhetem, hogy tovább tanulhattam, nem is beszélve a közvetlen munkatársaim segítségéről. — Ismerőseid nem csak a színpad iránti vonzalmadról tudnak... — Nos, valóban, olykor magam is írogatok. Na, nem színműveket, hanem humoreszkeket. A NÖGRÁD is közölte már egy-két írásomat. de egyelőre még ezt is „kulisszák mögött” művelem. Egy „gyors- fényképre” ez a hobbim már aligha fér rá. p. k. A 175 évvel ezelőtt, 1807. július 4-én született Giuseppe Garibaldi, a XI3Í. század, a nemzeti eszme „szép” korszakának egyik legtipikusabb képviselője. Az izzó lelkületű olasz hazafi számára Itália szabadsága elválaszthatatlan volt a világszabadságtól, s katonai tehetségét, tömegeket lázba hozó egyéniségét és áldozatkész küzdőszellemét saját hazája mellett Dél-Ameri- ka, Franciaország és Magyar- ország nemzeti függetlenségének is szolgálatába állította. 1856—60-ban, az olasz egységért Ausztria ellen vívott háború idején és utána Magyarországon őt várták, hogy önkéntesei élén magyar földön is lángf-alobbantsa az osztrákellenes szabadságküzdelmet. Nem rajta múlott, hogy magyar alvezérei — Türr István, Tüköry — és sok száz magyar katonája csak Olaszország szabadságának kivívásához tudott jelentős mértékben hozzájárulni. Ekkoriban — és késŐDb is — a magyar nép Kossuthtal együtt emlrgette, nevét jobban ismerik hazánkban, mint bármely más kortársáét, fegyvertársáét. A Nizzában, a Riviéra akkor még olasz, ma franciavárosában született Garibaldi, ifjan csatlakozott a Risorgimento — az Itália szellemi újjászületéséért és politikai egyesítéséért folytatott küzdelem — mozgalmaihoz. Részt vett Mazzini 1834-es felkelésében, ennek leverése után került Dél-Amerikába és vett részt a spanyol gyarmatok függetlenségi harcaiban. A 48-as forradalmak hírére hazatért, több színtérén is küzdött az osztrák és francia megszállók ellen, majd újra az emigráció következett. 1854- ben Szardínia mellett megvásárolt egy kis szigetet, és kisebb megszakításoktól eltekintve haláláig itt élt és gazdálkodott. A megszakítások idején viszont döntő szerepet játszott abban, hogy a gyönge és részben Idegen dinasztiák uralma alatt álló államocskák- ból álló Itália helyén, létrejött az egységes, független, jelentős erőt képviselő Olaszország. Legnagyobb fegyvertényét 1860-ban hajtotta végre: ezer önkéntese élén Genovából a szicíliai Marsalába hajózott, s a hozzá csatlakozó újabb ezrek segítségével néhány hét alatt legyőzte és megsemmisítette a Bourbonok Nápoly-Szicfliai Királyságát. Az egység betetőzéséhez elengedhetetlen volt a természetes főváros, Róma megszerzése is. Garibaldi híres jelszava, „Róma, vagy a halál", ezt tükrözte, de a francia védnökség alatt álló pápai állam ellen indítót akciót végül maga Viktor Emánuel, az 1861-ben „Isten és a nép kegyelméből” kikiáltott Olasz Királyság uralkodója hiúsította meg politikai óvatosságból. A római bevonulás csak III. Napóleonnak a poroszoktól elszenvedett sedáni veresége után, 1870-ben történt meg. Garibaldit ekkor azonban már a nemzeti szabadságát védő Francia Köztársaság oldalán találjuk, a németek elleni gerillaháború egyik szervezőjeként. Élete utolsó éveiben az olasz nép tisztelettel és rajongással vette körül szabadságának és államiságának legnagyobb bajnokát. A radikális nemzeti céljait mindig fenntartásokkal fogadó és vele több ízben is ösz- szeütköző szárd dinasztia viszont csak halála után adta meg az elismerést annak, akinek tulajdonképpen trónját köszönhette. A magyar nép nem ok nélkül várt annyit Garibalditól. Az 1859-es háborúban elszenvedett osztrák vereség napvilágra hozta a Habsburg-monarchia abszolutista rendszerének minden hibáját, s ezekhez a rövidesen bekövetkező pénzügyi csőd is társult. Bécs- ben nem alaptalanul tartottak egy új forradalomtól, attól, hogy ha az olasz seregek Magyarország földjére lépnek, a nép melléjük áll. Ez volt Garibaldinak is hő vágya és eltökélt szándéka. Magyar emigráns barátaival és az osztrák seregből hozzá átszökő magyar katonákkal együtt át akarta vinni a háborút a Dunántúlra, hogy az olasz szabadságért kiontott magyar vért meghálálva hozzájáruljon a magyar testvérnemzet fölszabadulásához és föltámadásához. III. Napóleon megrettenése, az érzelmeknél erősebb önző józanságtól vezérelt piemonti politika ebben megakadályozta, Zürichtoen rövidesen létrejött a béke. Magyarországon ez nem csillapította le a kedélyeket, továbbra is Garibaldi, Kossuth és Klapka nevétől volt hangos az ország, Gan- baldi-nótákat énekeltek, s a politikai erjedés — egy újabb osztrák háborús vereség után — 1867-ben végül rákényszerítette az uralkodót a magyar nemzettel való kiegyezésre. Az olasz szabadsag- hős tevékenységével az országtól távol is hozzájárult az önkényuralom megszűnéséhez, a 48-as törvények visszaállításához, neve így vált a szabadságvágyon alapuló olasz- magyar barátság szimbólumává. Jeszenszky Géza Népi hangszereink (4.) Á Rendkívül változatos, sokfajta formában létező hangszer. Néhány helyen citorának, az Alföldön tamburának is nevezik, ősének a görögök által már ismert monocbordot (kanon) tekintik. Magyarországi elterjedéséről a XIX. századtól tudunk: 90-es éveiben már sokfelé használt, közkedvelt hangszerként említi Herman Ottó A citera használatát nem korlátozták társadalmi különbségek. Művelői egyaránt lehettek uradalmi cselédek, néhány holdas parasztemberek nagygazdák fiai. A fonóban, a tollfosztásban, hosszú téli estéken gyakran csendült fel hangja. Vasárnap délutánonként a karikás/» lányok éneké,t is sokszor nserték vele a legények. Népszerűségét két oknak köszönheti. Az egyik, hogy készítése igen egyszerű volt, a másik, hogy a citerajátékot nagyon könnyen el lehetett sajátítani. Külső megjelenése szerint a rendkívüli formagazdagságot három nagy csoportra lehet osztani. Vályú, kisfejss és hasas citerák. A legrégibb faj-, ta az egy darabból készült hasáb alakú hangszer. A megfelelő méretű fadarab levágása után görbe késsel vályúszerű üreget faragtak bele. Két végén vastagabb részt (tőke) Az ünlarktísz feiiér Bolygónk éghajlatának utóbbi 100 ezer éves krónikájáról árulkodik az a jégoszlop, amelyet egy fúrólyukból emeltek ki a „Vosztok” szovjet antarktiszi állomáson. A jégtakaró fúrással történő vizsgálata a szovjet antarktiszi program egyik fontos tudományos feladata. A szakemberek négy kilométer vastagságú jégtakarót is képesek áttörni, és így eljutnak a hatodik kontinens kő alapjáig. A fúrólyukból kikerült jégoszlop, amelynek egy részét már Leningrádba szállították, nemcsak az elmúlt korok klimatikus viszonyairól tartalmaz információkat, de van benne levegőbuborék, kozmikus porszemcse, növényi maradvány, mikroorganizmus, amelyet a szél sodort ide más kontinensekről, és amelyet az Antarktisz jégpáncélja konzervált. Vércsoport a könnyben Kutatók kiderítették, hogy a vércsoportok antigénjei a könnyben is megtalálhatók. Ennek alapján rendkívül leegyszerűsödhet a vércsoport- meghatározás.; Nem kell mást tenni, mint az egyik szembe az A vércsoport vérsejtjeit, a másikba pedig a B vér’.söpört vérsejtjeit tartalmazó fiziológiás sóoldatot cseppenteni. Ha az azonos vércsoport antitestjeivel érintkezik a folyadék, akkor megalvad, ami optikai vizsgálattal perceken bélül megállapítható. Ha nem következik be az alvadás, az esetben a vércsoport AB, ha pedig mindkét szemben megalvad, akkor 0. A módszer természetesen még csak kísérleti munkára alkalmas. citera hagytak. Az egyikbe a hórtar^ tó szegeket, a másikba a húr- feszítő kulcsokat verték. Boltban vásárolt acélhúrokkal szerelték fel és már szólhatott i* a muzsika. A kisfejes citerák abban térnek el az alaptípustól, hogy a magasabban szóló húroknak külön tőkét (kisfej) készítenek. Ezekből kettő-három, de ritkán hét-nyolc is lehet. Ez a forma az Alföldön és az ország északi részén kedvelt. A kis fejek igen gyakran ábrázolnak csigát, lófejet, emberfejet. A harmadik típus fő ismertetője, hogy egyik oldalán ki- gömbölyödik, hasasodik. Nevét is innen kapta. Főleg a Dunántúlon terjedt el. Formája osztrák hatásra utal. Híre van a háznak 1 Fenyők, hársak, bűkfcöfe árnyékában, festőién szép környezetben szelídebfo napjait éli a művelődési ház. A hangsúly a szelídebben van, ami kifejezi az előző hónapokhoz való viszonyt, s egyúttal jellemzi a jelenlegi állapotot. Nyár ellenére ugyanis nincs üresség a diósjenői kultúrház- ban. Az udvar hátsó részében felállított hintán, a homokozóiban napközis gyerekek raj- esúroznak, élvezik a szabadság örömeit, az intézmény pedig programokat kínál a számukra. Június utolsó hetében bűvésznek, énekes-gitárosnak és más mókamesternek tapsolhattak a gyerekek, s mint hírlik, így lesz ez a későbbi hetekben is. *— A növekvő idegenforgalom igényeit is kötelességünk kielégíteni — vallja Végh József, a mezőgazdászból lett szakképzett népművelő. — Két 100—100 fős tábor működik a községben, nagyon szeretnénk, ha ezek az általános iskolás gyerekek jól éreznék magukat nálunk. Nekik és természetesen a helybelieknek zenés műsort, színházi előadást, filmvetítést szervezünk, felajánlunk túravezetést. A 3000-nél alig több lelket számláló település kulturális életét meglehetős részletességgel egy évtizede Ismerem. Végh József testvérbátyja vezette az intézményt, s már akkor híre járt nemcsak a járásban, a megyében is, az ottani kezdeményezéseknek, az átlagosnál tartalmasabb, színvonalasabb közművelődési munkának. Girasek Károly idejében is népszerű volt a ház, s átmeneti visszaesés után újra az, már évek óta, napjainkban is. Nem tévedünk, ha azt állítjuk: a rétsági járás — nem számítva a székhely nagyközség művelődési központját — legjobb intézménye. A kérdés csupán az: mi alapján minősítünk; s milyen tényezők alapozták meg ezt a minősítést? * A minősítés alapja természetesen a végzett munka, amely itt nemcsak a kulturális kínálat mennyiségi és minőségi mutatóiból áll, hanem a közönség részvételéből, a rendezvények, a kiscsoportok tevékenységének hatékonyságából. S az utóbbi miatt olyan nehéz gyakran objektí- van értékelni egy-egy népművelő és kulturális intézmény munkáját. Hiszen mindenki tud példát arra, amikor a népművelő a „lelkét kitette” egy-egy tartalmas, színvonalas rendezvény sikeréért, a közönséget mégsem sikerült elégséges számban a nézőtérre becsalogatni. És olyan is előfordul — gondoljunk egy Hofi-, vagy Vámosi —Záray-estre —, amikor a népművelőknek az ujját sem kell mozdítani, elég megkötni a szerződést, s a közönség tódul az előadásra. Mindez már a szokások, az ízlések birodalma, azokról pedig értelmetlenség vitatkozni, csak figyelembe lehet és kell venni. A diósjenői Szentgyörgyi István Művelődési Ház széles körű lehetőségeket kínál a közönség szórakozására, művelődésére. Igaz, méretbeli problémák miatt a Népszínház nem tud szerepelni, de a nagytermi rendezvényeket — főként vidámak, zenések —, magántársulati és bábszínházi produkciókkal gazda- gítiák. Rendszeresebb szabadidős-alkalmat nyújtanak a kiscsoportok. A gyerekek válogathatnak a leginkább. Tánc- és honismereti kör, fotószakkör, tiniklub áll a rendelkezésükre. A fiatalok az ifjúsági klubban — márciustól átszervezett, megerősödött vezetéssel — szórakozhatnak. Pezsgő életet élnek a nyugdíjasok. Klubjuk a termékeny eszmecserék helye, s érdeklődésük szinte határtalan. Valamennyi réteg számára látogathatók az ismeretterjesztő előadások. — A kiscsoportos foglalkozások. iránt nagy az érdeklődés — lelkesedik a kultúr- ház igazgatója. — A nagytermiek már kevésbé sikerülnek, részben a hagyományta- lanság, részben a városok közelsége, az emberek mozgékonysága miatt. Persze panaszra azért nincs okom. Valóban nincs, mert akikkel csak beszéltem a községben, azok segítőkészségről tettek tanúságot. Mocsári András, a VILLTESZ Ipari Szövetkezet helyi telepének üzemvezető-helyettese kialakultnak és hasznosnak tartja a kul tárházzal való kapcsolatukat. Amit kapnak, azt igény szerint, legtöbbször előzetes véleménycsere alapján. Dolgozóiknak lehetővé teszik a műszakcserét, vagy a csúsztatást, ha a rendezvény és a munkaidő ideje ütközik. Bódi Éva napközis nevelő sokszínűnek, a gyerekek érdeklődésének, ízlésének megfelelőnek tartja a programokat, s példásnak az iskola és a kul- túrház kapcsolatát. A tanács erkölcsileg, anyagilag ésszerűen és célszerűen támogatja az intézményt, figyelemmel kíséri, véleményezi, segíti a munkát. A gazdasági-gazdálkodási bajaiból kigyógyult termelőszövetkezet ismét évi húszezer forinttal támogatja a tartalmi munkát, propagálja a rendezvényeket. Ezek után világos a képlet: • tennivalók ismerete, az egyetértés, egymás munkájának megbecsülése és segítése az eredményes kulturális tevékenység záloga. S tulajdonképpen amíg ez az állapot fennáll, addig áll fenn az eredményesség is. * Persze öntelt senki sem lehet, senki sem gondolhatja, hogy a dolog befejeztetett. Több járókelőtől megkérdeztem: — Kié ez a szobor itt, a kultúrház előtt? — A válasz minduntalan azonos volt: — Honnan tudjam?! Nem néztem én még meg, nem érek én arra rá! Ugye akad még tennivaló? Szerencsére tudja ezt Végh József is, aki tevékenységük fogyatékosságának tartja, hogy a középkorosztályt még nem sikerült kellően megnyerniük, még nem alakult ki a nagyrendezvények látogatottságának folyamatossága. Persze a művelődés folyamatosságának igénye — megteremtése — nemcsak itt probléma, az nagyobb helyeken, nagyobb intézményekben is. S hogy ez Diósjenőn gondként jelentkezik, már önmagában minősít, s egyben irányt szab a további munkának. Fontos dolog az érintők feletti prímhúrok hangolása. Ezekhez szedik össze aztán a kísérőhúrokat. A dallamhúrokat az emberi énekhanghoz legközelebb álló magasságra húzzák fel. Leggyakrabban g- re vagy a-ra. A citera két különálló tartozéka a verő és a nyomó. Régebben ezeket lúdtollbol készítették. Ma már a sima. gitárpengetőt használják. A nyomó is el-elmarad, mert kézzel szebben lehet a dallamot cifrázni. A citerázás leghíresebb művelői az Alföldön éltek. A sándorfalvi citerások játéka ma is világhírű. A nem túl erős hangzás tömörítésére, a tánchoz való muzsikálásra öt-tíz fős zenekarok alakultak. Megyénkben is jó néhány eredményesen működő citerazenekarról tudunk. A citera hangzásvilágához, játékstílusához a feszes ritmusú csárdásdallamok állnak közel. De nagyon szépep szólnak rajta a kötetlen ritmusú szomorkás pásztornóták és balladák is. Jellegzetes megszólaltatás! módja az előkék alkalmazása, a tremolószerű- en pengetett játék. Komolyzenei pódiumon a Békés megyei születésű citeraművész, Pri- bojszky Mátyás révén vált ismertté. Citeraiskola című könyvét minden érdeklődőnek szeretettel ajánljuk. Sulyok László (Vese) Oszvald György NÓGRÁD — 1982. július 4., vasárnap
