Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-04 / 155. szám

Csille, kordéiy, talicska és... Fontos hely — nem a centrumban Ahová ezer tonnák érkeznek Számolgatunk Gyenes Ven- tály vezetője — erre a terü- etellel, a Salgótarjáni Vasötö- letre mindenképp többet kell de és Tűzhelygyár szállítási áldozni. Hiszen az üzemi bal­osztályának vezetőjével. Azt esetek jelentős hányada a ké- osztjuk-szorozzuk, hogy a zi- és a gépi anyagmozgatás gyárnak eme legfontosabb közben következik be. S ez pontján, ahová az alapanyagok nemcsak hátráltatja a vago- beérkeznek, s útnak indítják nők kirakását, az üzemek a késztermékeket, mekkora anyagszükségleteinek biztosi- mennyiségű az a homok, ben- tását, a készáruk továbbítását, tonit, lemez, acél, s még ki hanem számottevő munkaidő­tudná felsorolni, mi minden, kieséssel, gyakori ember- amelyhez nekik hozzá kell hiánnyal is párosul. Mi is, nyúlniok. bár tudjuk anyagi lehetősége­— Napi átlagban — mondja ink még mindig eléggé korlá- az osztályvezető, s maradunk végül is a nem teljesen pon­tos számmeghatározásoknál, annyira a strapát. Úgyhogy kell ide még a munkás ereje, hiszen az anyagok kirakásá­nak jó ha a negyven száza­lékához tudunk gépet biztosí­tani. hiszen nincs két egyforma hu­szonnégy óra — százötven­kétszáz tonna mennyiségű anyagot rakunk ki, s ez ha­vonta, összesítve, jóval meg­haladja a harmincezer ton­nát. — S vannak erre... • — Tizenöten! Meg egy öt­tonna teherbírású villásemelő, egy autódaru, egy rakodógép, A tűzhelygyár beérkező anyagokat rakodó csekély szá­mú brigádja égy évben — csak kétszázhetven munkana­pot véve figyelembe, hatalmas mennyiséget: több mint nyolc- tozottak, ezért sürgetjük az száztízezer tonna súlyt mozgat anyagmozgatás további gépesí- meg, rámol ki vagonból, s tését. Mert, ha ez egyszer szállít raktárba, készlettérre. — Bizony — tördeli meg- kérgesedett kezét Czikora Er­nő, szállítási csoportvezető —, nagy erőt kivesz még belő­lünk ez a munka. Mert hiába a néhány gép, a dolgok java ránk hárul. Jól jönne már megközelíti az ideális szintet, biztos, hogy a balesetek szá­ma is nagymértékben meg­csappan. Szavai igazának bizonyítá­sára érdekes statisztikát mu­tat 1973-ban hetvenhatan sé­rültek meg anyagmozgatás eSy kis könnyítés. Mert kü közben, a rá következő évben már csak hatvanötén, 1979-ben negyvenegyen, két évvel ami most javításban van és előtt harmincnégyen, tavaly két frissen érkezett oldalvil­lás targonca. — Nehéz lehet így! — mon­dom. — Az. De most már hagy- ján... A tarjáni tűzhelygyárban még tíz esztendővel ezelőtt jó­szerivel kézzel történt az anyagmozgatás, bár igaz, a karok erejét másfajta szállító- eszközök is kímélték. Bányai típusú kiscsillék járták sínút- jukat egyik műhelyből a má­sikba és szerfölött hasznosnak bizonyultak fuvarozásra a ta­licskák, amelyekből állítólag annyi volt, hogy egy hadosz­tálynyi békési kubikus felsze­relésére is elegendő lett volna. Az ötvenes évek elején, a nagy fejlesztések kezdetekor — hiszen Közép-Európa egyik legkorszerűbb öntödéjét avat­ták a gyárban 1952-ben — már kímélték az élő munkaerőt: pedig mindössze huszonkilenc kéz-láb sérülést regisztráltak a nagykönyvekbe. — A balesetek számának csökkenése mindenképpen összefüggésben van az anyag- mozgatás gépesítésével! — szögezi le a munkavédelmi osztályvezetője. — Tehát — kérdem a gyár­béli szállítások vezetőjét —, már kevésbé fárad az ember, ismeretlen szerszám a lapát, könnyebb az anyagmozgatók munkája, csökkennek a mun­kaközi balesetek? — Ebből nálunk hosszú idő óta csak az utóbbi igaz: sok­sok év óta nem volt komo­lyabb sérültünk. Az a néhány idős ember, a mag, aki lehú­lönben nem is tudom, hogy bírom ki ezt a nyugdíjig hát­ralevő öt-hat évet. Az iáős csoportvezető — egy éve az — 1954-től anyag- mozgató. Ki tudná még csak megközelítőleges pontossággal is kiszámolni: ezen idő alatt hány tonna súly alatt gör­nyedt, izzadt, kínlódott. S mégis kitartott! Pedig túl­zottan meg sincs fizetve. Hi­szen most, ennyi év után, túl­órával és mindenféle pótlékkal van ötezer forint körüli ösz- szeg a borítékjában. De ő — mondja — erre született. A maiak már nem. Fia is szer­számkészítő, be nem állna a vagon mellé hórukkolni. — De majd csak lesz vala­mi változás ezen a téren is, hamarosan — bizakodik az öreg. A tanácsok a lakosságért Interjú dr. Papp Lajos államtitkárral — Tényleg lesz? kérdem zott itt már nálunk jó néhány Gyenes Vendelt, esztendőt, tud magára vigyáz- — Mindenképpen? Tudja a Akik meg frissen jönnek, gyárUnjj még csak két eszten­KimeixeK az eio muniiaeror többjük annyi időt sem tolt <jeje önálló. Több mint hát­it ímeneK az eio munKae oi. j ^ hogy ronthassa a bal- van~niiós adóssággal kezdtük nyolc, lovontatfa bordélyt alli- Most is van tottak „üzembe”. Igaz idővel, lassacskán minden eltűnt: csille, talicska, kordély, de a gyárban csak az utóbbi né­hány esztendő az, mikor már anyagi lehetőségeikhez képest nagyobb figyelmet fordíthat­tak az anyagmozgatás korsze­rűsítésére. — Pedig — mondja Molnár István, a munkavédelmi osz­távozási eseti statisztikát. Most is van az életet. Várhatóan, ha egy emberem. Február hu- minéen sikeredik, jövőre már szonnyolcadikan ^lepett be, de kievickélünk a tartozékokból, ■ , ‘ ~ s jut pénz az anyagmozgatás további korszerűsítésére. A középtávú tervek szerint 1983 —85-ben sor került új gépek beszerzésére, a rakodóterüle­tek, raktárak, a közlekedési utak rekonstrukciójára. — És addig így? — Addig így. már bejelentette szándékát. — Eszerint mégsem egysze­rű mesterség itt az anyagmoz­gatás ? — Nem. Szerény géppar­kunk, a két villástargonca ki­vételével jócskán megörege­dett már, lassan évtizede áll- nak szolgálatban. Gyakorta hibásodnak, nem bírják már Karácsony György Két hónap „ráhajtás” Versenyfelhívást hoztak nyilvánosságra a Nógrádi Szénbányáknál. A dokumen­tum — amelyet egy kányási frontbrigád kezdeményezésére állítottak össze — a harminc- kettedik bányásznapnak mun­kasikerrel való megünneplésé­re szólítja a bányavállalat kollektíváját. A fogalmazvány általánosságban arra bíztat, hogy a júliusi és az augusztu­si teljesítmények átlagon felül segítsék elő a népgazdaság szénigényének kielégítését, és a lakosságnak jó minőségű tüzelőanyaggal való ellátását. Ezután öt pontban az egyes vállalaton belüli egységek leg­fontosabb tennivalóját emeli ki a felhívás. Az aknaüzemek­nél például a nemrég beveze­tett úgynevezett „dekádver- seny” sikeres folytatása a fő cél. A külszíni fejtésben pe­dig ötszázalékos túlteljesítést várnak — a kiemelt tonnákat tekintve — júliusban és au­gusztusban az emberektől a bányásznapi verseny kereté­be... Megfeleli telekkínálat Az igényekkel összhangban áll a vanyarci községi tanács te­lekkínálata. A településen 13 állami telek vár értékesítés­re, de a rendezési terv sze­rint a további beépíthető te­rületek kialakítására is van lehetőség. Az élénk építési kedv nyomán az idén 15 csa­lád lakásgondjai oldódnak meg. Határidő előtt Terv a talajjavításra Egy hónappal a határidő vú fejlesztési terv feldolgozta előtt elkészítette az AGROBER a jelenlegi helyzetet, az eddig Nógrád megyei kirendeltsége elvégzett talajjavító munkát, a megye hosszú távú meliorá- értékelte és javaslatot tett. ciós fejlesztési tervét. A tanul- egy-egy térség — a megyében mányterv alapvető célja az négy van — talajjavítására, volt, hogy a szükséges talaj- annak időben történő üteme- javító beavatkozásokat — fi- zésére. Ilyen munkálatok töb- gyelembe véve a rendelkezésre bek között a talajok fizikai és álló anyagi eszközöket — tér- kémiai javítása, a talajvíz ben és időben összehangoltan gazdálkodásának szabályozása, lehessen végrehajtani. a szél és víz pusztításának Tekintve, hogy a mezőgaz- csökkentése, dasági rendeltetésű föld. A tervező kollektíva dicsére- mennyisége hazánkban nem téré szolgál, hogy ilyen ta- növelhető, így a megnöveke- nulmányterv az országban ed- dett igényt csak ésszerűbb és dig csak három készült, a me- fokozottabb földhasználattal gyei kirendeltségeknél pedig lehet kielégíteni. A hosszú tá- ez volt a legnagyobb munka. Óra helyett kábel Milliós bojlerprogram Egyre népszerűbbek a me- szert épített ki, melynek se- gyében is az olcsó éjszakai gítségével a bojlerek fűtése áramot hasznosító elektromos központilag kapcsolható. Az bojlerek. Sokan azért nem idén eddig Balassagyarmaton, szereltethetik fel őket, mert Bámában, Karancskesziben, a működtetésükhöz elenged- Szécsényben, Katalin-pusztán, hetetlen kapcsolóóra hiány- Lucfalván, Pősténypusztán, cikk. Aki mégis hozzájut, az Diósjenőn és Nagybátonybarf sem mindig elégedett, mert a építették ki a vezetéket, de kényes szerkezet gyakorta még az idén szeretnének ha- meghibásodik. Aa ÉMÁSZ sonlót létesíteni Varsányban, salgótarjáni igazgatósága a Patvarcon, Dejtáron, Hugya- panaszok orvoslására, azokon gon és Galgagután is. Az a helyeken, ahol tömegesen igazgatóság eddig több mint használják e készülékeket, egymilliót fordított a rendsze- távműködtető vezetékrend-; rek létrehozására. Felgyorsultok a társadalmi, gazdasági folyamatok. Dj igé­nyek, magasabb követelmé­nyek kerültek előtérbe. Ugyan­akkor célkitűzéseinket nehe­zebb gazdasági körülmények között kell megvalósítani. Ke­vesebb a pénz. Jobban meg­kell gondolni, mire költjük. Dr. Papp Lajos államtitkárral, a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatalának elnökével a taná­csok időszerű feladatairól be­szélgettünk. — A tanácsok átfogják az egész lakosságot. Szerepük a szocializmus építése során fo­kozódik. Nő a gazdasági, szer­vező, az egészségügyi, a kul­turális, nevelő és szociálpoliti­kai tevékenységük. Hatáskö­rük az utóbbi években mint­egy 50 feladattal bővült. A fel­gyorsult társadalmi, gazdasági változásokat megfelelően kö­vették. Szervezeti rendszerük képes az állami feladatok ma­gasabb szintű ellátására, a társadalmi igények hatéko­nyabb kielégítésére. A tapasz­talatok azt igazolják, hogy a lakosság bizalommal van a ta­nácsok iránt. Ez a bizalom el­sősorban abból táplálkozik, hogy a tanácsok általában eredményesen látták el fel­adataikat. Nyílt község-, vá­rospolitikát folytattak, tá­maszkodtak az emberek véle­ményére, döntő többségükben megfelelően éltek az önálló­sággal. Igyekeztek a helyi erő­forrásokat kiaknázni, más szervekkel együttműködni, a helyi célok megvalósításában. A helyzet azonban differen­ciált: itt-ott jócskán akad for­malitás is a munkájukban, sőt bürokratikus jelenségek is még fel-felütik a fejüket. Több helyen nem történt meg a központi rendelkezések végre­hajtása, különösen az építés- hatósági munkában és a kör­nyezetvédelemben. — Az eredmények tehát biz­tatóak a fejlődés szempontjá­ból. Az előrelépésnek, a válto­zó körülményekhez igazodva, milyen következményei van­nak? — A tanácsoknak fokozniuk kell a változó követelmények­hez igazodó, az új iránti igé­nyességüket, következeteseb­ben kell vállalniuk a kezde­ményező szerepet is. Mindeh­hez pedig az szükséges, hogy öntevékenyebben éljenek az önállósággal, szélesítsék tö­megkapcsolataikat. A helyi adottságok pedig ne maradja­nak csupán az erőforrások le­hetőségei, hanem a mindenna­pok során hasznosítsák azokat. Igyekezzenek a központi célki­tűzéseket — amelyek a lakos­ság alapellátását szolgálják — megvalósítani. Helyezzék elő­térbe a gazdasági, egészség- ügyi, kulturális szervező mun­kát. Fektessenek súlyt a lakos­ság életkörülményeinek sok­oldalú javítására. — A tanácsok önállósága, kezdeményezőkészsége, a szé­lesebb, tervező tevékenysége egyben a népképviseleti ön- kormányzat erősítését is je­lenti? — Nemcsak az erősítését, hanem kiteljesedését is. A tes­tületi tevékenység, a tanácsi munka alapvető része. A ta­nács és a végrehajtó bizottság közötti munkamegosztás ki­alakult. Az utóbbi évtizedben erősödött a testületek szerepe. A településeken a helyi fel­adatokat a testületek határoz­zák meg, ezért fontos, hogy minden, a lakosságot érintő kérdéssel napirendben foglal­kozzanak. Továbbá az is el­engedhetetlen, hogy a testü­let irányítsa, mozgassa az ap­parátust, ne pedig fordítva. A tanácselnökre hárul, hogy a testület szándéka maradékta­lanul megvalósuljon. Ez poli­tikai kérdés. A döntéseket job­ban elő kell készíteni. Az elő­készítő munkába be kell von­ni a lakosságot és a különbö­ző bizottságokat. A vezetők fi­gyeljenek a lakosság vélemé­nyére. — Ha azt akarjuk, hogy erősödjön a tanács és a lakos­ság kapcsolata, akkor a ta­nácstagi munka feltételeit is javítani kell. Mi ennek az út­ja, módja? követelmény. Ez csakis a ta­nács és a lakosság erősödő kapcsolatán keresztül valósít­ható meg. Rendszeressé kell tenni a kapcsolatot a társa­dalmi szervezetekkel, így a Ha­zafias Népfronttal, a KISZ- szel és a szakszervezetekkel is. Nem azért, hogy több ér­tekezlet legyen, hanem azért, hogy a helyi gondokra minél jobb, közösen kialakított meg­oldást lehessen találni. A ta­nácsi demokrácia fejlesztése elképzelhetetlen a jó tanács­tagi munka nélkül. A tanács­tagok rendszeresen kapjanak tájékoztatást a lakossági gon­dok orvoslásáról. A tanácsi tisztségviselőknek személyesen is legyen kapcsolatuk a ta­nácstagokkal. A tanács adjon nekik megbízatást, vonja be őket a tanácsi feladatok szer­vezésébe, a végrehajtás ellen­őrzésébe. A tanácsi bizottsá­gok is több tartalmi megbíza­tást igényelnek, különösen a testületi döntések végrehajtá­sának számonkérése terén. — Hallhatnánk-e néhány szót a közös tanácsról? Mi az irányadó a társközségek és a közös tanácsú községek kap­csolatában? i— A közös tanácsok döntő többsége jól működik. Ez az igazgatási forma bevált. Ha­zánkban 3004 község van. Kö­zülük 715 a közös tanácsú község, ezekhez 2325 település tartozik. Gond, hogy több he­lyen a társközségi tanácstagi csoportok tevékenysége for­mális. Több közérdekű meg­bízatást, hatáskört kell adni számukra. A vezetői fogadó­órákat rendszeresen meg kell tartani ezekben a községek­ben. A közös tanácsi testüle­tek üléseiken rendszeresebben foglalkozzanak a társközségek gondjaival. Követendő, hogy például Békés megyében kihe­lyezett testületi üléseket tar­tanak a társközségekben. A közös tanácsú községek kap­csolatát úgy kell felfogni, mint egyenlő felek társulását. — Milyen a tanácsok gaz­dálkodási tevékenysége? Mi a helyzet a községeket illetően? — A VI. ötéves tervben a tanácsok 550 milliárd forinttal gazdálkodnak. A terveiket a központi célkitűzéseknek és a lakosság igényének figye­lembevételével alkották meg. Az első év eredményei bizta­tóak. A tervezettnél több la­kás, általános iskola, vízveze­ték épült. Lemaradás a szennyvízelvezetésnél tapasz­talható. A költségvetésből a községek nagyobb hányaddal részesülnek. Korábban 125, a mostani tervidőszakban 420 községben van meg a lehető­ség a fokozottabb fejlesztésre. Ebben növekvő szerepe lesz a helyi adottságok, lehetőségek jobb kihasználásának. — Napjainkban mi a taná­csi gazdálkodás fő követelmé­nye? — A korábbi beruházás­centrikus szemléletet ma már népgazdasági helyzetünknél fogva sem lehet követni. A le­hetséges beruházások mellett a meglevő épületek bővítésével, korszerűsítésével, jobb kihasz­nálásával kell a megoldás út­ját követni. Előtérbe került a hatékonyabb, ésszerűbb, taka­rékosabb gazdálkodás. A ta­nácsoknak fontos szerepük van abban, hogy a különbö­ző intézményeken keresztül biztosítsák a lakosság alapel­látását. A 14 ezer intézmény működtetését a követelmények és lehetőségek rugalmas, ész­szerű összehangolásával kell megoldani. Ebben is a taná­csoknak nagy figyelmet kell fordítaniuk a helyi adottsá­gok feltárására. A lakosság és a helyi szervek összefogásában sok erő rejlik. A lakossági igények kielégítését, a telepü­lési környezet kialakítását napjainkban is a tanácsok a helyi gazdálkodó szervekkel érdekegyeztetés útján, közösen valósítják meg. A városok és a környező községek egymás­rautaltságát is jobban figye­lembe kell venni az összefo­gásban. Nagy erőt jelent a társadalmi munka. A lakos­ság szívesen vesz részt kör­nyezetét szépítő, építő felada­tok megoldásában, ha saját és a települési közösség érdekét szolgáló célt lát, s a munka szervezett végzésének feltéte­leit a tanácsok és a népfront helyi szervei biztosítják. Ha­zánkban az egy főre jutó tár­sadalmi munka értéke a múlt évben 630 forint volt. — Egyes községekben fogy a lakosság. Hogyan lehet az elvándorlást csökkenteni? — Úgy, hogy a községekben jól érezzék magukat az embe­rek. Elsősorban legyen hely­ben vagy a közelben munka- lehetőségük. Ennek van a leg­nagyobb kötőereje. Nagyon fontos az alapellátás biztosítá­sa, a jó kereskedelmi háló­zat, közlekedés, a művelődési és sportolási lehetőségek. A szolgáltatások milyenségének, is megvan a megtartó ereje. Célszerűnek látszik a javító­szolgáltató tevékenység szer­vezeti decentralizálása. A megfelelő javítószolgáltatás nagyban hozzájárul a lakos­ság által ma már széles kör­ben használt sokféle gépi technika iránti igény jobb ki­elégítéséhez. A fogyasztási szolgáltatások fejlesztésére kormányhatározat van. A ta­nácsok feladata, hogy szer­vezzék a helyi adottságoknak megfelelő különböző társulá­sok létrejöttét, segítsék a kis­iparosok, kiskereskedők tevé­kenységét. A jövőben a lakás­építésben nagyobb súlyt kap a magánerős családi ház épí­tése. Ezen a téren is sokat te­hetnek a tanácsok. Lakásépí­téshez telkek kialakításával, a közművesítés elősegítésével, helyi építőipari kivitelezési szervezetek létrehozásával. A tanácsi kommunális üzemek­nek is jobban kellene igazod­nia a lakossági igényekhez. — Milyen a hatósági mun­ka? — Évente több miihó ható­sági döntést hoznak a taná­csok. A hatósági ügyintézés sokat fejlődött, megfelel a jogpolitikai elveknek. A bü­rokratikus ügyintézés valame­lyest visszaszorult. A tanácsi testületek gyakran tűzik na­pirendre a hatósági munkát. Ez helyes, mert társadalmi megítélést kap ezáltal. To­vább kell viszont javítani az ügyintézés gyorsaságát. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a hatósági munka segítse a gazdasági szervező munkát, és az ügyintézés során érvényre jusson az emberiesség, a meg­előző szervező államigazgatási munka, felfogás és gyakorlat. — Tovább nő-e a községi tanácsok hatásköre? — A hatásköri decentrali­zálást általában befejezettnek lehet tekinteni. További je­lentős ilyen irányú lépést te­hát nem várható. A városkör­nyéki községi igazgatás szé­lesítésére az érdeklődés fokozó­dik. A jövőben nagyobb súlyt kap a tartalmi munka javí­tása, a felesleges eljárások megszüntetése, az államigaz­gatási munka minőségének, hatékonyságának jobbá tétele. SerétH János- A tanácsi demokrácia ^fejlesztése lényeges politikai NOGRAD - 1982. július 4., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents