Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)
1982-07-03 / 154. szám
Kolossá Tamás: A z o r ü I t pilóta K lléga Űr, a szürke és reménytelenül aktakukac sishivatalnok minden áldott nap egy távoli, városszéli településről járt be dolgozni belvárosi hivatalába. Ezen örökös tortúrát a legsimábban úgy úszhatta meg, ha előbb az EXPRESSZ buszra szállt, majd onnan a metróra, »mivel aztán a Deák térig utazott. A metró tulajdonképpen történetünk szempontjából nem bír különös jelentőséggel. Az ideg- és lélekölő közelharc egy köpetnyi szabad helyért ugyan ott is mindennapos, ám Kolléga Űr úgy gondolta, hogy ha kellő türelemmel 'vizsgálja a kérdést, akkor feltétlenül akceptálnia kell, hogy a metró terjedelmesebb közlekedő térfogatainál fogva kevésbé predesztinálja az Utazóközönséget j-úgásra, harapásra. Ha az automaták előtti tömegnyomorra gondolt, érzett érvelésében némi kielégítetlenséget, de amint azt már mondottam volt, történetünk szempontjából e kérdés taglalása elhanyagolható. Nem így az EXPRESSZautóbusz léte. Amint az Kolléga Űr elemzéséből később nyilvánvalóvá vált:' ezek az EXPRESSZ járatok nem akármilyen járatok. A metróvonalak kiépítésével ugyanis célszerűvé vált a közvetlen, úgynevezett ráhordó járatok, illetve pontosabban hálózatok — javította ki magát Kolléga' Űr — megszervezése. Ennek következtében az EXPRESSZ- j áratok beállítása, is célszerű lett, amelynek lényege: célállomás—végállomás, s közötte semmi, nincs megállás. Vagyis — folytatva a logikus sort — utascsere nélkül hosz- szabbodlk meg a menetidő. Es itt van a kutya elásva! Nem számítva az amúgy gyakori útfelbontásokat és torlódásokat — elemzett tovább Kolléga Űr —, tudni kell, hogy ha felszáll«: egy EXPRESSZ-buszra, akkor már nincs visszaút, akkor húsz percig, fél óráig, vagy még tovább reményed sem lehet arra, hogy akár testhelyzetet változtass. Ha nem foglalsz el rajtaütésszerű rohammal egy ülőhelyet, vagy akár egy nyugodalmas sarkot, akkor a város széléig radírozod frissen borotvált képeddel az oszlopot, akkor ágyékodból két hétig nem jön ki az ülés sarkának zöld nyoma. Kolléga Űr fejében eleinte még az is megfordult, hogy olvasói levéllel hívja fel az illetékes szervek figyelmét ezekre a tarthatatlan állapotokra, ám ez irányú tervéről hamar lemondott, tekintetbe véve, hogy amaz általában is mindent megtesz. Észrevette viszont, hogy ha a megálló egy bizonyos pontjára áll, abból kettős haszna származik. Egyfelől mindig a hátsó ajtónál szállnak le a legkevesebben, vagyis ott várakozván, előbb juthnt az ülések közelébe, másfelől akkor Is EXP- RESSZ-közelben lehet, ha a megállóba előbb az a másik — teljesen felesleges — járat áll be. (Ez a másik járat egyébként amolyan régi típusú, sokmegállós busz volt, sokan vették viszont igénybe, növelve ezzel is a megállóbéli viszonyok áttekinthetetlenségét.) A következő lépés tehát azon bizonyos pont kikísérletezése volt. Meg kellefí . határozni az egyetlen és pótolhatatlan pontot, ahonnan a leg- váratlanab ajtóhelyzetekben is némi előnyre tehet szert. A járda azon pontját, amelyet várakozás céljából, a helyfoglalásra irányuló mozdulatok legoptimálisabb kiindulóhelyeként célszerű elérni, de legalább megközelíteni — fogalmazta meg a feladványt Kolléga Űr. Nos, még egészen üde, romlatlan fiatalember volt (Talán még nem Is, Kolléga Ümak hívták), amikor kísérleteinek eredményeképpen végre meghatározta azt a pontot. Annak idején, az első hetek délutáni forgatagában bizony még lelemaradt a tömött buszról, de ijésőbb — bármennyien is jutottak hasonló eredményre — kutatásai gyümölcsözőnek bizonyultak. Mér hosszú Ideje tapasztalt utasként tolakodott — amikor egy szép napon bekövetkezett a törés. Az indítékokra nincs megbízható adatunk, de tény, hogy amikor egy borongós délutánon lehülyézte azt a vén spinét, mert elsodorta kezéből az aktatáskát, valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába a most már kétségkívül Kolléga Ümak nevezhető hősünket. Olyasmi lepte meg, amit a franciák deja-vu-nak neveznek, úgy érezte, hogy valaha, valaki mással már történt valami ilyesmi, s akkor, annak idején ő meglehetősen helytelenítette az efféle — a most általa megnyilvánult — reakciót. A gondolat, a lelkiismeret e naptól kezdve nem hagyta nyugodni hősünket. Olyannyira nem, hogy már nem is kereste az oly’ gondosan kiki- sérletezett pontot; mind elkeseredettebben figyelte a Kedven Utazóközönség könyöklő küzdelmét, még haragudott ugyan a csúcsforgalómban- közlekednl-muszáj vénemberekre, de inkább hagyta, hogy egy-egy villámöreg éppen róla rugaszkodjon el, Inkább félrehúzódott. Később újabb megázkódta- tás érte Kolléga Urat Feleségével — erőt véve magukon — moziba mentek, s hazafelé tartván éppen a mi megállónkba vetette őket a kiszámíthatatlan sors. Mikor a busz megállt, hősünket feszítő izgalom kapta el — megszokás vagy mi —, alig tudta kivárni az ajtó nyílását, s mikor az végre mozogni kezdett, hirtelen fölpasszírozta magát, majd fejvesztve rohant helyet foglalni. Az asszony persze nem értette az egészet, hiszen késő este lévén, alig volt utas a megállóban. Csúnyán leteremtette hát férje- urát, amaz pedig igazat adván neki, mélyen elszégyellte magát. E perétől kezdve fölgyorsultak az események. Kolléga Úr mardosó lel- kiísmerete meglódította a történést. Előbb — ügyintézés leple alatt — a munkahelyéről kezdett elmaradozni, amit persze senki nem vett észre. A feleség sem tulajdonított különösebb jelentőséget a kezdődő késői hazajárásnak, mert már valóban esedékes volt, hogy az a fránya főnök továbbképző tanfolyamra küldje Kolléga Urat. A szomszéd meghökkent ugyan, amikor mintha Kolléga Urat látta volna egy T betűs teherautó volánja mögött, de hamar meggyőzte magát, hogy az lehetetlen. A feleségnek később feltűnt, hogy hősünk fényképet készíttetett magáról, sőt hamarosan vaskos borítékot is kapott — holott Kolléga Úrnak- soha senki nem írt —, a férj azonban egyre komorabb, egyre szófukarabb lett, Így az- asszonyka nem mert kérdezni. Az utálatos főnök pedig csak akkor döbbent meg igazán, amikor beosztottja minden előzetes figyelmeztetés, sőt indoklás nélkül beadta a fölmondását. Kolléga Űr, a következő munkanap hajnalán — feleségét megtévesztendő — úgy tett, mintha a szokásos módon a hivatalba indulna. Valóban a szokásos módon gyűrte tova magát megállónk sűrű hínárjában, a metróra Is a szokásos módon sodródott fel, de hopp... a Deák tér helyett már az Emkénél leszállt! Innen furamód az Akácfa utca sarkán álló bisztróba tért be, bűnös elszántsággal rendelt egy kaszinótojást tíz deka franciasalátával és — feleség, ha ezt látnád! — egy korsó sört. Mindezek elfogyasztása után hősünk az Akácfa utcai BKV-központba ment be. Nem tudni, hogy ott miben sántikált,' de meglehetősen hosszú idő után, pontban fél háromkor lépett ki a kapun. Hóna alatt egy felette gyanús batyut szorongatott. A kapu előtt Kolléga Űr megállt, felvetette fejét, és szemében megcsillant valami diadalmas,.. A hősünk lépteit kővető szem újólag a metróhoz, onnan ominózus megállónkba kísérhette vissza a csomagját féltőn szorongató embert, é* Itt már határozottan valami rémeset kell felfedeznünk a tekintetében. Szokatlan módon Kolléga Űr nem a nevezetes Ponthoz állt, sőt érthetetlen módon engedett tova két EXP RESSZ buszt (továbbá négyet abból a feleslegesből). Úristen... De nem, nem, semmi baj, a harmadikra íölgzállt. A kanyarban a szokásos módon szorult a csuklókorlát mögé, majd hosszas zötykölődés után megérkezett a végállomásra. Itt azonban ahelyett, hogy haza' felé vette volna útját —a batyuval együtt az állomás Irányítójához ment be. Mintegy félórás feszült várakozás után a sofőrruhás Kolléga Űr (Illetve már nem is tudom, hogyan nevezzem) lépett ki az ajtón, Magabiztos tartással a várakozó EXPRESSZ buszra szállt, hovatovább beült a vezetőfülkébe, fölvette a gyanútlan utasokat és elindult. Az ominózus megállóba érve kinyitotta oz ajtót, a visszapillantóból szánakozó mosollyal regisztrálta a Kedves Utazóközönség szörnyű kataklizmáját. Amikor minden morzsányi hely megtelt, bezárta az ajtókat, mintegy csapdába ejtve a mit sein sejtő Utazóközönséget. Ezután a mikrofonhoz nyúlt, és a következőket mondta: — Jó napot kívánok, kedves utasaim. Kérem, felejtsék el az iménti gyötrelmes perceket, és amennyire lehet, próbálják meg kényelembe helyezni magukat. A zöld kuce- más fiatalembert arra kérem, adja át a helyét a kismamának, a barnakabátos néni pedig legyen olyan Kedves, vegyen át kettőt a sokcsoma- gos hölgy dobozai közül. A többiektől pedig azt kérem, kapaszkodjanak a kanyarban, ne a szomszédnak támaszkodjanak. Cserébe megígérem, hogy gyorsan, de óvatosan és kapkodás nélkül hazaviszem önöket. Köszönöm a figyelmet, tessék vigyázni, indulunk. És hősünk feltette új napszemüvegét, gázt adott, majd ahogyan ígérte — határozottan, de körültekintően elindult hazafelé. A világ e napon nagyot változott. Budapesten villámgyorsan elterjedt az őrült -pilóta híre, az pedig — ha más haszna nem is származott a dologból — ezután kétszer annyit keresett IA N K A KUPALA (1882—1942) 100 éve — 1882. július 7-én te, költői törekvései ugyanis emelése sajátos, addig szokat- — született a belorusz-szov- ezt követően * kapcsolódnak lan költői magatartást köve« jet költészet egyik megaiapo- össze a belorusz nemzeti In- telt és tett lehetővé a bel»« zója, akinek nagy szerepe tézmények kialakulásával, a rusz lírában is. volt a belorusz nemzeti in- nemzeti felemelkedés sajátos Kupalát szoros eszmei éa tézmények (egyetem, színház, belorusz tendenciáival. emberi szálak fűzték Gorkijtudományos akadémia, könyv- A költészet agitatív szere- hoz, aki egyik versét (Ki megy kiadás) megszervezésében, va- pének föllendülése, n nemzeti ott?) „a belorusz nép himnu« lamlnt abban, hogy a peri- nyelv megteremtésének és szá”-nak nevezte, férlkus tájnyelvnek tartott be- megújításának a szándéka Nem lenne teljes a kép, ha lorusz nyelvet sikerült a nem- részben Janka Kupáin költői nem említenénk meg Kupala zetl nyelv rangjára emelni. tájékozódását is meghatároz- fordítói és drámaírói tévé- Klsnemesi családban szüle- ta. Legtöbbet a belorusz folk- konységót. Fordítóként főként tett, családi névként az Iván lórból merített. A népkölté- orosz és lengyel klasszikusoLucevicset használta Sorgfor- szét formai egyszerűsége, tisz- kát (Puskin, Miclpewiez stb.) dító esemény életében az ok- lasága, dallamossága, az ÚJ té- tolmácsolt, tóben forradalom, egyéni éle- mák egész sorának *a versbe (bállá) Janka Kupala: Nem vagyok költő Nem vagyok költő, isten menta, dehogy — nem kell a hírnév, megvagyok magamba. Bár hébe-hóba rímet faragok, a nevem egyszerű: Kupala Janka. 4 híres költőt eldédelgetik, babér jár néki, ódák püszke hangja... 4 csöndes dalost észre sem veszik csak falum tudja; ez Kupala Janka. Másutt a költő Izzó, drága kincs, a népről zeno-bong versei harangja. A bjelorussznak még költője sincs, hát hadd dalolja meg Kupala Janka\ Fájdalmas, gyáva, halk figura S, a kesérű sors kínjában foganta, mindig búsongó, mindig könnyező egy életen át sírt Kupala Janka. . Ös-gazdag nyelvét dallal fonta át, a nyelvet, melyet úgy alapult a bomb«, hogy vad-komornak mondta szép szavát —- s ebben a szóban hisz Kupala Janka. Nincs hátra már sok, fogytán hű dalom, és elhallgat a biís poéta lantja. Megkérdik majd: „Ki fekszik itt vajon?" S halkan betűzik, hogy: „Kupala Janka". 190 7 (Kardos László fordítása) „Görögnek születtem" .«.v _ _____mes sikerek és kudarcok napM elina Mercouri apja Is már rakész krónikája, hanem egy ISÄViÄÄ ti£ rít SSSrtéiStMfm«“ pí- *. «&.e £?”,«*• Iámén the képviselőnek Ezért iához köti, a górog naphoz, a m ki, ebben a modern körtil- csöppet sem tűnhet túlzásnak föröS dombhátakhoz, a görög Jézi^Lendá^“2^ a megállapítás: Mercouri sor- tengerhez es persze a górog Unom is összefonódott ^phez. b^nÄS?’ Éppen hatvanesztendősen kai árasztották el, de egy pilHa az életét vizsgáljuk, mindenképpen az a furcsa meggyőződésünk alakul ki, nincsenek véletlenek, önéletrajzában írja, hogy nagyanyja több mint harminc esztendőn át volt Athén polgármestere és akkoriban a 1 két világháború között ez nagyobb hatalmat és tiszteletet jelentett. ciók miatt —, mint egy gkép Szophoklész-szerepre. Nemcsak görögül, de később, második hazájában franciául is elkápráztatta nézőit, hallgatóit kirobbanó temperamentumával, tennésze- t ességével, érzékenységével — s később már angolul is. A cotopouli színház hírneves tragikája azonban vllágsikenagyon gas rangú katona magához ragadta a hatalmat abban a városban, ahol tulajdonképpen kitalálták a demokráciát. Görögnek születtem — ez a címe a színésznő-politikus —, vagy inkább politiküs-szinészZelk Zoltán: Tíz éve már... Gyalog mentem Színérváraljára. Halk-suhogva jöjt utánam az eperfák nyája. Tíz éve mar .Emlékszem még, nem egyedül mentem. Szurokarcú szénégető jött szótlan mellettem. Ó, ha oly szót tudnál, toliam, ha tudnál oly rajzot, ' hogy megmutasd a világnak e füstlepte arcot, szőrrel vadult orrát, fülét és fekete száját — a munkának, a nyomornak e borzalmas táját... Szótlanul ment mellettem és az eget nézte, honnan az alkony lecsapni készült, mint a vércse. Én nem szóltam. Mit mondhatnék, hogy megértsen egem? Talán nem is tud beszélni már emberi nyelven, Görögországéval. így hát ^ ^ “S“ 1aen bizonyítja, hogy a művészet lanatra sem Ingott megT Csak bárvim1™!' nem C6UPán szerepekre sár- olyan feladatot vállalt, amely április 21-en, hogy három ma- kal,itatja az embert, hanem'megerősítette hitében, hogy arra is, hogy , ezek által való- így is tud tenni valamit az sítsa meg törekvéseit, hogy emberekért, elsősorban a közéleti szándékai mindig meg- nőkért, akiknek kiszolgálta- találták az érvényesülés lehe- tottsága ellen már fiatalon is tőségét nemcsak drámai fel- berzenkedett. Valamennyi adatokban, a görög klassziku- nagy filmje, a pályakezdő sok népszerűsítésében, de tűn- Stella (1955), de a tévében ját- k'önvvének* amelv”őszín- Hetesekben, békemenetek szer- szott, modernizált Médeia, a tén oátosz és öndicsőítés nél- ‘vezésében és most a kulturá- hatalmas sikerű Phédra, A Ml' kívánja összefoglalni élet- U* ™lnteteri székben is. Mer- villamos zongorák és nem . . . . ___...... court századunk tálán legma- utolsósorban a szellemes, irou tja jelentősebb tanulságát, gasabbra emelkedett színész- nikus Vasárnap soha — minddé amelyik mégis végső so- nfije, aki úgy készült erre a mind Melina Mercouri küz- ron nemcsak színpadi és fii- pályára — nemcsak a tradí- deknei az elnyomatás, az alábecsülés, a prostitúció ellen és ............................................................................................-------------—.'rittétel az emberi méltóság m ellett. Ezért aztán csak további lendületet adott neki az ezredesek rendelete, amely megfosztotta állampolgárságától. A katonai junta ellen nemcsak ellenzéki álláspontot foglalt, de a maga módján hatásos háborút vívott szólamaik leleplezéséért, lejáratásukért. Turnékat szervezett a nagy európai városokba, hogy közvetlenül megmagyarázza, mi is történik! Athéniban. ,,Görögnek születtem és görögként halok is meg” — érvelt hét éven át, mígnem 11974-ben végre győzedelmesen visszatérhetett hazájába. A nagy lelkesedés, a rajongók sok ezres tábora nemcsak a különös szépségű, egyéni stílusú filmsztárnak szólt, hanem az elszánt politikusnál is, aki a dicsőségben is tudta mivel tartozik népénél?. Mint a PASOK. a Görög Szocialista Párt aktív tagja egyelőre elsősorban a közéletnek él. Mint miniszter égjük első rendelkezése a cenzúra eltörlése volt. A filmművészet elvesztett egy nagy színésznőt, egy sziporkázó sztárt, de helyette talált egy új, tüzes védelmezőt. m I é k tán csak a tűz szavát érti, a kormot, a lángot, s amit sziszegnek, sikongnak üszkös fahasábok... Ó, ha fölgyújthatnám mostan — gondoltam — a tájat... s láttam rrtár, amint a lángok borzasán szétszállnak s karmaikkal belekapnál? az erdő hajába... hallottam már, egyetlenegy üvöltéssé válva t szólnak hozzá. Szól a láng s az aláhulló perrtye ... Ha így szólnék akkor talán megértene engem ... így merengtem. Tíz éve már. Színérváraljára mentünk s halkan jött utánunk az eperfák nyája. •A költő kötetben még meg nem Jelent verse. Nincsenek véletlenek —• mondhatná valaki Melina Mercouri pályafutása láttán. De így pontosabb: nincsenek véletlenek, csak erős akaratok. Ncmlaha György t
