Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-31 / 178. szám

Tartón! a magas mércét igy munkarendszer nyomában A Volán 2. számú Vállalat­nál, hiszen az ipari üzemek mellett néhány közlekedési vállalat is célszerűnek, éssze­rűnek tartotta bevezetni a ha­zánkban a hatvanas évek vé­ge felé meghonosított Dolgozz hibátlanul munkarendszert, 1973—74-ben próbálkoztak en­nek bevezetésével. Csak vi­szonylagos sikerrel. Hiszen né­hány esztendő után — későn okos az ember — látnivaló volt: az akkori feltételek nem tudták biztosítani a DH sike­rét. Aztán eltelt még négy eszten­dő, s a téma újra napirendre került. Ezalatt ugyanis olyan jelentős változások láttak nap­világot a megyei közlekedési vállalatnál, amelyek stabil ala­pot adhattak a munkarendszer valamennyi feltételének telje­síthetőségére. EMLÉKEZIK AZ egyik Szülőatya Kazári Gyula, a Volán 2-es számú Vállalat salgótarjáni személyforgalmi üzemegységé­nek személyzeti és oktatási ve­zetője, a helyijárati pártalap- szervezet titkára egyik szülő­atyja volt a DH munkarend- szernek. Erre így emlékszik vissza. — 1978-ban Miklós Ernővel, a személyforgalmi üzemegység vezetőjével látogatást tettünk a Volán 20-as számú Vállalat érdi főnökségénél, ahol már nyainkhoz igazítva. Mert va­lamit, ami mégha oly jó is másutt, nem szabad egy az egyben -átvenni. Hiszen a kö­rülmények, az adotságok, a feltételek és az emberek nem ugyanazok. így került sor még ennek az évnek a szeptembe­rében, kísérleti jelleggel, a Dolgozz hibátlanul munka- rendszer bevezetésére a salgó­tarjáni helyijárat buszvezetői­nél. — Hogyan fogadták az új kezdeményezést? — Nem visszariadva az új­tól... Az akkori kilencvenet sem elérő létszámból hetven- ketten csatlakoztak a DH-hoz. — Tudták, mit vállalnak? — Természetesen. Széles kö­rű propaganda- és felvilágosí­tó munkát végeztünk, s a leg­apróbb részletekbe menőkig ismertettük mit kívánunk dol­gozóinktól. — Mit akartak végül is el­érni? — Nem elsősorban hibátlan- ságot! Alapcélunk inkább a hatékonyságra ösztönzött: a munka szervezettségének ja­vítására, az utaskiszolgálás színvonalának emelésére, a szállítási és munkafegyelem javítására. MAGASRA ÁLLÍTOTT MÉRCE A Volán 2-es számú Válla­latnál a dolgozók eleinte há­évek óta sikerrel „üzemeltették” borogtak is emiatt, magas mér­a DH-t. Természetesen nem a saját fejünk után mentünk, hanem az ottani kedvező ta­pasztalatokat hallva, a mi ve­zetőink is sürgették a DH be­vezetését. Kedvező tapasztala­tokkal érkeztünk vissza, s szinte azonnal megkezdtük kidolgozni a szabályzatokat. Persze a mi sajátságos viszo­cét állítottak a DH-ban részt­vevők elé. Hiszen számtalan kizáró okot határoztak meg, melyek közül akár egyetlen­egynek a nem teljesítése után már a „kétbetűs” — a szak­zsargon eképpen titulálja a DH-sokat — nem kapta meg az elismerésnek számító pénz­összeget Ami bizony nem ke­Szovjet mezőgazdaság: mítosz és valóság ' KI emiAVSTnr arra,' hogy hez hozzá kell tenni: az éhező mondjuk — Anglia mit Oroszország táplálta, exportált az évszázad elején, vayv mit importált azokban a TONNÁK TEGNAP ÉS MA távoli években az Egyesült Ál- A falu szocialista átalakítá- lamok? A szakembereken ki- sa a mezőgazdaság kollektd- vül senki. De napjainkban uj- vizálása előtt 1924. és 1928 kö- jabban „napirenden van”, zött — a gabonatermelés há- hogy „a forradalom előtti romszorosára, átlagosan évi Oroszország Európa éléstára 69,3 millió tonnára nőtt. 1978. volt temérdek mézet, gabonát és 1980. között a ,gabonater- angolszalonnát, és vajat ex- melés már elérte a 205 millió portált”. Ez a történelmi em- tonnát, a hústermelés 14,8 lék minden alkalommal fel- millió tonnát. Így hát ma már éled, amikor a szó a szovjet nemcsak éhségről, de hiányos gabonavásárlásra, vagy a táplálkozásról sem beszélhe- saovjet élelmiszerhelyzetre te- tünk még az aszályos években relődik. A történelmi tényt sem. azonban, sajátos politikai Ma egészen másról van szó: magyarázattal fűszerezik, a táplálkozás szerkezetének Képmutató sajnálkozással, javításáról, a fehérjedús élel- Hozzáteszik, hogy a „virágzó miszerek — elsősorban a hús gazdag Oroszország addig táp- és a tej — fogyasztásának nö- lálta Európát, amíg nem vol- velőséről, s egyúttal a lisztből tak kolhozok. Ma viszont a és burgonyából készült élel- Szovjetuniónak nincs elegen- miszerek fogyasztásának dő gabonája és élelmiszere, csökkentéséről. Más szóval: annak egy részét külföldön nem az ország ellátása okoz vásárolja meg. Következés- gondot, hanem a nép létfan­képpen — a kolhozok juttat- tosságú szükségleteinek a tel­ték az országot ebbe a hely- jes kielégítése. Pontosánál a vés, hiszen, ha a követelmé­nyeknek megfelelt, valameny- nyi munkában töltött órája után egy forint húsz fillért tudhatott magáénak. Ez pedig, szerényen számolva is, csak­nem háromezer forint. Csakhogy ezért sokat kell tenni. A gépkocsivezetőknek saját hibájából nem lehet sze­mélyi sérüléssel 2áró balesete, vagy járművében ezer forintot meghaladó kára, nem érheti jogos utaspanasz, miatta nem maradhat ki járat! s hűen kell kezelnie a bevételt. Nem kap­hat fegyelmit és az évenként kötelező szakmai vizsgákon nem érhet el négyesnél rosz- szabb osztályzatot, s ha az ál­tala vezetett busz műszaki, esztétikai állapota nem éri el a megkívánt szintet, önmagát zárja ki a DH-ban való rész­vételből. — Eszerint — kérdem Kazá­ri Gyulától —, szót tud-e ej­teni az eredményekről? — Mindenképpen, bár esz­tendőnként változó. Nézze ezt a kimutatást! 1978-ban a het­venkét jelentkező közül az ér­tékeléskor kilencen feleltek meg a követelményeknek, a rá következő évben 173-ból harminckilencen, 1980-ban 293-ből ötvennyolcán, 1981-ben pedig 219-ből barm’nceSy®n érték el a kívánt szintű mér­cét. S ha az arány a kívülál­lónak nem is tűnik magas­nak, mi örömmel nyugtázzuk. Hiszen minden évben sikere­dik fő célkitűzéseink megvaló­sításában egyet-egyet előbbre lépni. S hogy neveket is em­lítsek, olyan kiváló buszveze­tőink nevelődnek ki a DH ha­tására, mint Lengyel József, Oláh Pál, Pádár Zoltán, Lud­vig Vilmos, vagy Adorján Fe­renc. A múlt esztendőben egyébként a DH-ban elért eredményes munkáért' csak­nem száztízezer forint jutal­mat fizettünk ki. TOVÁBB a MEGKEZDETT ÚTON Idén a Volán személyforgal­mi üzemegységénél Salgótar­jánban — hetvenkilenctől a helyközi járatosok is részt vesz­nek a munkarendszerben — több mint kétszázötvenen vál­lalták a DH-követelmények teljesítését. Amelyek cseppet sem kisebbek az előzőeknél. — Mi — mondja a személy­zeti és oktatási vezető —, a feltételeket biztosítjuk. Sőt, igyekszünk mind nagyobb gon­dot fordítani a dolgozók neve­lésére, az emberi tényezők jó irányú befolyásoláséra. Fára­dozásunk (vélem) idén sem lesz hiábavaló. A Volán 2-es számú Vállalat példája (úgy tűnik), „ragadós.” Hiszen idén és tavaly is több közlekedési egységtől jártak nálunk tapasztalatcserén — például szegediek, veszprémiek —*, hogy képet alkossanak a gyümölcsöző két betű mecha­nizmusáról. Amely nem csak a vállalatnak és az egyénnek, hanem mlnékünk, utasoknak Is hasznos... Karácsony György zetbe” MI HAT AZ IGAZSÁG? A forradalom előtti Orosz­ország valóban élelmiszer-ex­cél áll a Szovjetunió előtt nyolcvanas években, SOK ÉS KEVÉS Ma a Szovjetunió saját bel­ső termeléséből ezt a problé­portőr volt. Az 1911—1912-es mát még nem tudja megolda- évben például a világ gabona- mi. Azért importál takarmány­exportjának egynegyed részét gabonát és néhány más élei Oroszország produkálta. Éven- miszert, hogy növelhesse az te több mint 13 millió tonna állattenyésztés intenzitását, elsőrendű búzát szállított az Az egy főre jutó évi húsío- európai piacra. Ez tény. gyasztás 1980-ban elérte az 58 Am az is tény, hogy ugyan- k,i!°5raJJamot' £ forradalom abban az időben 30 millió Oroszország husfogyasz­orosz paraszt — az ország la- tasahoz évi átlag 29 kiló kosságának egyötöde — éhe- ez s°h. A tudományos megala- zett. Íme, az akkori orosz bel- P°zott normához viszonyítva ügyminisztérium hivatalos azonban — kevés. Ennek az 38 feljegyzése: „Az éhhalál réme kilogrammnak a nagyobbik re- évente földműveseink jelen- sze^ . 5®'3 kilogrammot — a tős részét fenyegeti". Az 1911—1912-es éhínség a birodalom 78 kormányzósága közül 60-at érintett. A nagy- birtokosok, a nagykereskedők Szovjetunió saját hústermee- lése szolgáltatja, a többi ex port révén kerül az országba. Az élelmiszerprogram 1990- ig a húsfogyasztás jelentős növelését, a háztájiban és az bői nem engedte el azokat a bányászokat, akik lábán fosz­lott volt a cipő, a bakancs, mert újra pénzük nemigen akadt. fi napok már csendesebbek Kisütött a nap és a fény be- elroppantak. A ■ mester rette-’ — Most mehetsz a eimbo­tod ült az ablakon, betöltötte a eietes haragra gerjedt. Ütőt- ráidhoz — recsegte gorombán szobát, mint az emlékezés... te-verte a fiút, ahol csak ér- a sorozó őrnagy. — Ott aztán te. Kínzó szégyenérzete csak majd be is végzed a munkád— addig tartott, amíg vissza meg az életed is! nem ütött Zsidó munkaszolgálatosak Jo kezű cipészmester volt a baglyasi rakodón szedte a őrzését bízták rá. Pesten, majd Baglyasalján Raáb József. Jó- szenet, s mint a többiek hall- a Kárpátokban. Katonaruhá- kezű és becsületes. A műhely- gáttá Edelin Károlyt, aki ar- ban, sapkában, de derékszíj, ról beszélt: a munkások ma- fegyver nélkül. .Amikor a nagy guk fordíthatnak sorsukon, 'erővel támadó szovjet csapa- Edelin Hirsch-gyári munkás tok visszaszorították a száza- volt, de munkája nem akadt dot Miskolcig, s azon túl ege- Végül is a kommunista épí- szén Harsányig, Ftátkai István — Majd megadod, ahogy tőmunkis Nagy József kötötte megszökött. Veje együtt bújt tudod — mondta nem egy- a mozgalomhoz Rátkai 1st- meg a faluban hat zsidó műn- szer a zavartan tipródó em- vánt Amikor 1934-ben kato- kaszolgálatos is. Rátkai Ist- bereknek. Tíz gyermeket ne- nának vitték, már túlesett a ván az életéért futott. Még veit, tudta mi a szükség. So- tűzkeresztségen. Röplapokat Zellén történt, hogy letartóz- ha nem húzott hasznot belő- szórt, a sötét pince mélyén látták, valla.tóra fogták, le. őrizte az illegalitásban dolgo- _ Nevezd csak meg bag­Ám azt\ sem tűrte, hogy őt zó kommunista part kiadva- ,]yasj kommunista barátaidat, vezessék félre. Meggyőzödé- ”Yalf, s továbbította Karancs- úgyis felakasztottuk már va­ses szociáldemokrata volt, ^Pujtőre, Etesre. Hacsak te- lamennyit! — S a fogdmegek mégis otthagyta a pártot, ami- olvasott, a maga eszrné- ismert neveket soroltak. — Te kor rádöbbent, hogy csúnyán lesere, tarsai okulására. Gyuj- sem kerüiöd el sorsukat! becsapják. A falusi házak totte a munkasemberek fillér- szénre épültek. A fejtéssel jó forintjait a Vörös Segély­be, hogy segítsenek a börtön­be zárt társak családján. \ tapasztaltabb kommunis­ták Pothornik József, Nagy kommunista párt munkáját. József mind gyakrabban vit- Rendőrszakasz alakult, amely- ték magukkal az illegális ősz- nek ő lett a parancsnokhelyet- szejövetelekre. Leleményessé- te'“. Később újra a bányánál, gük szinte nem ismert ha- majd a postánál volt munká- tárt. Hol a Rátkaiék cipész- ja, s az ingatlankezelő válla- Ám a cipészmester nem hagy- műhelyében, máskor valame- lat igazgatója lett. Éjt nappallá ta annyiban a dolgot. Buda- lyik erdő mélyén, vagy a Kő- téve dolgozott, hiszen nyolc pestről Payer Károly is el- várnál, a meddőhányó mellet- rokonvállalat párttitkárának jött csitítani háborgását. Raáb ti tavon ringó csónakban hány- is megválasztották. A baglya- József nem alkudott, ajtót ták-vetették meg az ország si telep gondnoka volt már mutatott neki. dolgát, s benne a telepi em- 1956-ban, s habozás nélkül Igazságszeretetét, a kemény berek sorsát. Kátkai István fegyvert ragadott a munkás­tartást apjától örökölte Rát- mindenkinél szívesebben hall- hatalom védelmében. Számít­k. : István. Tizenkét észtén- gáttá Kakuk Józsefet.. A sejt- hattak rá a párt újjászervezé- dős volt, amikor beállt mel- titkár akkoriban egy félig sénél, a megtévedt emberek lé. Hozta a bőrt a cipőkhöz, földbevájt kunyhóban _ talált meggyőzésénél. Ott volt a mun- a csizmákhoz, a bányászba- menedéket. Szavai erőt ad- kásőrszakasz megalakulásá- kancsokhoz. Aztán hajnalban tak, reményt az embereknek, nál, amelyet jó ideig ő irá- kelt, vállára vette a kész láb- hoSy nem lesz ez így sokáig. Később, a Kossúth adó ma­gyar nyelvű hírei is ezt a hi­tet táplálták bennük. S a bányatársulat vezetői, a csend­őrök tehetetlenül nézték, ho­gyan repülnek a levegőbe a számra hordta a palackokat a transzformátorok, maradnak mányban van, csendesebben zöld kemencéhez, pénzt meg villanyáram nélkül a bányák, telnek napjai. A semmittevés alig-alig látott. A béremelést hogyan rongálják meg a med- azonban soha nem volt a ke- követelő sztrájkolok között dőhányón levő csilléket, a kis- riyere. ott volt Rátkai látván is. A villamos után futó kocsikat — A pártalapszervezetben kétfilléres órabéremelésnek Godó Lajos, Andó István, Rät- bizalminak választottak... nem sokáig örülhetett Egy kai István óvatosak voltak, Szívesen vállaltam... össze- esztendő sen? telt él, hogy 11 hagytak nyomot maguk összejárunk az emberekkel, munkába állt, máris kívül ta- után. Ám az öreg mozdonyve- közös téma mindig akad. Van, zető Kisgéczi Andrást neip aki a nyugdijat tartja sze- tudták félrevezetni. néhány lakást, így a Raábé- kat is megrongálták. Kártérí­tésről meg hallani sem akart a bányatársulát. Per lett a dologból. Raáb József a párt­hoz fordult segítségért. A szociáldemokrata ügyvéd a károsultak háta mögött meg­egyezett a bánya vezetőivel. Kalandos úton, 1945 elején érkezett haza Baglyasaljára. Sulyok Andrással, Eczet And­rással, A.ndó Gyulával, Andó Istvánnal együtt szervezték a beliket, elindult velük gaz­dáikhoz. Ahogy íelcsepere- dett, az üveggyárba próbál­kozott munkát szerezni. Soká­ig ácsorgott a gyárkapu előtt, míg végTe felvették. Ezer­nyitott. A szíve, a feje min­dig is tiszta volt. Hitét, meg­győződését soha nem ingatták meg. Hogy 1971-től nyugén<v lálta magát a gyárkapun. így aztán újra csak azzal teltek a napok, hogy beállt a munkára várakozók sorába a Hirsch-gyár elé. A vasalómű­helybe sikerült bejutni. Vé­kony, inas karjai nehéz önt­vényekkel telt ládákat ölel­— Pista, vigyázzatok, ne­hogy bajotok essen — vonta félre egy alkalommal Rátka it. Biztosak voltak hogy nem szól ellenük. Már jól benne volt az or­tek, míg egyszer elhagyta az szág a háborúban, amikor ereje. A láda iszonyú robajjal 1944-ben Rátkai Istvánt újra a földre zuhant, az öntvények behívták katonának. rénynek. Mások meg a lapok, a rádió, a televízió híreire várnak választ... Egyszerűen él, mint mindig, benne Hac-5®lí teheti, megy a vad ’ után. Ha meg más dolga nem akad, éppen csak a hegyekei járja. Most múlt hetvenesztendős. V. G. Népszerűek az elemes bútorok Milyen a választék? Olvasóink közül többen válogathatnak a vásárlók, szóvá tették, hogy igényeik- Rendelkezésükre ál] a Köri­hez képest meglehetősen sze­gényes a választék az elemes bútorok között. Megkérdeztük erről Salgótarjánban a Lak- berendezési Áruház bútorosz­tályát, s mint elmondották, jelenleg három típus között Mindhárom zent, a Réka, és a Dráva ele­mes bútor. Utóbbiból most érkezett szállítmány, az ára­zás folyik, s utájia összetartó* zó elemenként is kapható lesz. hető az áruházban, előjegyez­hető, s várhatóan három hó­napon belül szállítja az illeté­kes vállalat. Az év hátralévő részében is valószínűleg ez a három típus vásárolható, ame­lyek egyébként praktikussá­guknál fogva igen népszerűek típus megtekint- a vásárlók körében. és a kereskedők óriási va- állattenyésztő telepeken gyónt kerestek a gabona-, a vaj-, a méz- és húsexporton és mit sem törődtek honfitársa­ik sorsával. Ez volt az ára ak­koriban az élelmiszerexport­nak. Igen, Oroszország való­ban élelmezte Európát, de eh­a termelés fokozását irányozza elő. A Szovjetunió a kapitalis­ta országokból a behozatal csökkentését, majd a búza, s néhány más mezőgazdasági termék exportjának fokozatos növelését tervezi. Lev Voszkreszeneszkij Szinte emberi kéz érintése nélkül kerül a szügyi termelőszövetkezet földjeiről a konzervzöldbab a miskolci hűtőház­ba. A közös gazdaság, amejy az északi országrész egyik legnagyobb zöldbabtermesztője, speciális kombájnokkal szüre­teli a zöldségnövényt. Száz hektár termőterületről öt gép gyűjti a termést. A szügyiek né*v esztendeje foglalkoznak a dimbes-dombos tájon jól jövedelmező növénnyel. Ezekben a hetekben tíztonnányit adnak rí a teld dgozóknak. — kép: kulcsár —i |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents