Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-30 / 177. szám

Nyári színházi esték Amit szabad Jupiternek... Ugyancsak meglepődik a közönség, amikor egy izgága, zöld színű, a dzsudósok öltö­zékéhez hasonlatos ruházatú, tornacipős alak elkezd rohan­gálni a széksorok között, s le-fel az emelvényen, közben fennhangon recsegteti, ropog­tatja szövegét. Az alak —, mint szavaiból kiderül — nem más, mint a klasszikus római istenség, Mercurius, aki gazdájával, Jupiter főístennel éppen egy gáláns tettet hajt végre. A színész kiszemel a közönség soraiból valakit, odamegy hozzá, az arcába be­szél, majdhogynem megsi­mogatja. A páciens, mivel nem szokott hozzá az effélék­hez, kényszeredetten veszi tudomásul, hogy az előadás részévé lett, aztán maga Is jót mulat az újabb, mások­kal zajló helyzeteken. Ez a közvetlenség, a né­zőknek a játékba történő be­olvasztása mindvégig jellem­zője marad a kecskeméti Ta­nyaszínház Szőke István ren­dezte produkciójának. Sőt, valóságos fizikai kapcsolat is létrejön színész és néző kö­zött: a szolgát alakító mű­vész néhány közel ülő em­berhez megy és kezet szorít­va bemutatkozik. Aligha kell részleteznem, hogy a megyei közönség többsége nem szo­kott hozzá az effélékhez. Ha­gyományos színházon nevel­kedtünk fel, a színházi for­manyelv új elemei, az újsze­rű kifejezési eszközök — a szolnoki Szigligeti Színház és a rendszeres balassagyarmati országos amatőr színjátszó fesztivál jóvoltából — csak kevesekhez jutottak el, s közöttük is még kevesebben vannak azok, akik megértik, elfogadják és értékelik az újdonságokat. Persze, ezek könnyen megszokhatok, csak gyakrabban kellene találkoz­nunk velük. A kecskeméti Katona Jó­zsef Színház művészeiből tár­sult Tanyaszínház pergő üte­mű, világosan értelmezett, céltudatos előadásban állítot­ta színre az ókori Plautus Amphltruo című vígjátékát Amit szabad Jupiternek... cí­men. Az időszámításunk előt­ti harmadik és második szá­zad fordulóján élt író min­den erényét kiaknázta a ren­dezés és a színészi játék. A művészek éltek a míves nyelv szépségeivel, a szabadszájű- sággal, a helyzetkomikum gaz­dag lehetőségeivel, a harsány- sággal, a félreértések ősi, mindig mulatságos humorával. Szőke István érezhető el­hivatottsággal és kedvvel ren­dezte az előadást. Minden kí­nálkozó alkalmat kiaknázott ötletekkel —, s ezek nem vol­tak sohasem öncélúak. Plau­tus szövegében és a hanyatló köztársasági Róma minden­napjaiban gyökereznek, abból erednek. Vonatkozik ez a so­kaknak túl merésznek (netán ízléstelennek) tűnő szexuális jelenetekre is, amelyek fan­tasztikus élességgel jellemzik a szereplőket, s rajtuk túl­mutatva az embert: az asz- szonyt és a férfit. Nincsen bennük semmi pornográfia, vagy erotika — csupán, hang­súlyozom, honi szokatlanság. Humoruk, mi több, szatirikus stílusuk nevettet és leleplez bizonyos „kani” vágyakat és magatartást, mely Jupiter fő- Istent annyira jelemezte. Tes­sék elolvasni a görög mitoló­giát (ott Jupitert Zeusnak hívják), aki nem hiszi el. Ju­piter képes volt aranyesővé, hattyúvá változni „csupán” azért, hogy a megkívánt nőt magáévá tehesse. De nem kívánok fogadatlan prókátor lenni, Szőke István­nak és az előadásnak külön­ben sincs erre szüksége. Él­vezetes az előadásmód, dicsé­retes a színészi játék, pontos és modern a darabértelmezés. Mert miről is szól ma ez az Amphltruo? Ügy tartom, ugyanarról, mint Plautus ide­jében. Nevezetesen arról, hogy az istenek uralkodnak felettünk, emberi, házas alá- és fölérendeltségi kap­csolatainkon. Kedvükre ku- szálhatják össze és szedhetik szét a szálakat. Általuk tör­ténik minden, még a nézőtéri taps is, melyre a meglopott férj, Amphitruo biztatja a közönséget. Valaki ellenvet­hetné: hol vannak már az Is­tenek, fogyatkoznak a hívők. Látszólag igaza van. De tes­sék elgondolkodni: ma Is ura minden ember a helyzeténél?? A velünk történő dolgok mindig akaratunkból történ­nek meg? Hol tart ma az em­beri szabadság megvalósulási foka? Aligha lehet véletlen a címváltoztatás. Részben köny- nyebben megjegyezhető az eredetinél, részben a fenti gondolatokat támasztja alá — legalábbis értelmezésem sze­rint. A legjobb színészi alakítást Horváth József nyújtotta So- sia szolga szerepében. Mulat­ságos és megdöbbentő, ahogy ez az azonosságtudat-zavarban szenvedő kisember hadakozik Mereurius-szal és urával, Amphitruóval önmaga elis­mertetéséért. Bravúros alakí­tás Kiss Jenőé. Hörgései, moz­dulatai nemcsak Jupitert ne­vettetik ki, hanem az örökkön kujtorgó, telhetetlen, nőfaló fér- fikat is. Mucsi Sándor Mercuri­us alakítása az előbbiekkel csaknem egyenrangú. A megté­vesztett asszony szerepében Vadasi Tünde jobbára csak mutatós, Ribár Éva szerepe rövid, a fiatal Bácskai János —, mint Amphitruo — még rutintalan. Az előadást Pásztón, Balas­sagyarmaton és Bánkon ját­szatták, de sikert aratott vol­na több helyen Is. Sulyok László Hogyan került haza Kossuth turini könyvtára? A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum új szerzeményei kö­zött található egy vasláda — ebben őrizte dr. Ladányi Ár­min a volt Országos Munkás Jogvédő Iroda tagja, a Szoci­áldemokrata Párt jogászcso­portjának egyik vezetője a legfontosabb iratait. A láda Ladányinak a közelmúltban a családtól megvásárolt hagya­tékából került elő. Ebben az íratok között értékes doku­mentumokat találtak a kuta­tók: a Kossuth Lajos turini könyvtárának hazahozatalát szervező bizottság üléseinek teljes jegyzőkönyvi anyagát, s a bizottság pénztárnaplóját. Ez utóbbiból kiderül, hogy ki és mennyit áldozott e célra. Ezt az anyagot egészíti ki Kossuth Lujzának, a család egyik tagjának levelezése. A 200 darabból álló irat- gyűjtemény az 1890-es évek közepéből származik. Ezekben az években működött Magyar- országon a Kossuth könyv­tárbizottság, amely a nagy államférfi halála után át­alakult Kossuth emlékbizott­sággá. A bizottság egyik cél­ja az volt, hogy Kossuth tu­rini könyvtára mindenképpen hazakerüljön. Ennek a testü­letnek volt az elnöke Eötvös Károly jogász, akinél Ladányi Ármin ügyvédbojtárkodott. Feltehetően Eötvöstől örökölte Ladányi ezeket az iratokat. A bizottság sikeresen végezte munkáját: az 1890-es évek második felében a könyvtár Magyarországra került s elő­ször a Nemzeti Múzeumban őrizték. Kossuth Lajos turini könyv­tára jelenleg az Országos Szé­chényi Könyvtár tulajdonában van. A közeljövőben a Ma­gyar Munkásmozgalmi Múze­um a most talált anyagot is átadja a könyvtárnak, ahol a szakemberek részletesen dol­gozzák majd fel az iratokat. Az írásos dokumentumok mel­lett a múzeum munkatársai találtak egy medált is amely­ben Kossuth Lajos egy haj­szála és a ravataláról egy vi­rág látható. Ehhez egy írás is tartozik, amelyben Eötvös Ká­roly és Kossuth Lujza igazol­ja e tárgyak eredetiségét. A kegyeletes emléktárgy az iga­zolással együtt a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona lett. (MTI) Miről ír az Autó-Motor? Az Autó-Motor 15. száma augusztus elején jelenik meg. Feszültség az utastérben a cí­me annak az írásnak amely­ben Temesvári Judit pszi­chológus ír a baleseteket ki­váltó lelki tényezőkről. Az autók műszaki vizsgájáról címmel arról olvashatnak, hogy milyen szemléleti és gya­korlati torzulások nehezítik autóink időszakos műszaki vizsgáit és milyen új jogsza­bály bevezetését tervezi a KPM. A pótfényszóró vezérlő- berendezése című cikk azok­nak ad hasznos tanácsokat, akik gépkocsijukra különbö­ző kiegészítő fényforrásokat kívánnak felszerelni. Egy hí­res olasz autógyár sikeres múltját nagy válságát és kiút­keresését ismerhetik meg az Alfa Rómeó című írásból. A híres Jawa motorkerékpárok történetével ismerteti meg az olvasót az ötvenhárom éve című írás. Rend és harmónia Nyolcvan éve szüléiéit Medveczky Jenő A művészet és a képzelet középpontjában az ember áll! — hangoztatta nemegyszer munkássága során Medvecz• ky Jenő festőművész, akinek ma emlékezünk születésének 80-dik évfordulójára. Legjellegzetesebb munkái­ban végig követhető ars poe­ticája. Gazdag életművet ha­gyott hátra, amikor tizenhá­rom évvel ezelőtt meghalt. Nagyobb része figurális kom­pozíció. Az örök anya-gyer­mek ábrázolás, amely egész pályafutásán végigkísérte, a nagyméretű strandolók, a lük­tető ritmusú labdázók, a haj­rázó lovasok dinamizmusa, ritmikája kivétel nélkül erről tesznek tanúbizonyságot A művész Savnlkon szüle­tett, egy nyugtalan természe­tű, folytonos változatosságra törekvő uradalmi kertész első gyermekeként. A család min­den két-három évben másho­vá került, a gyorsan szaporo­dó gyermekhad — három test­vére volt az élénk szellemű, mozgékony kisfiúnak —, így mindig más és más iskolába kénysz»-”'* iámi. Az elsőszü­lött fiú apja szárnyaló fantá­ziáját örökölte, mély benyo­mást tett rá a folyton változó környezet. Főként a lovakat szerette nézni, elgyönyörkö­dött mozgásuk harmóniájá­ban, vágtatásuk szépségében, izmaik feszülésében. Szinte ösztönösen hatott rá a környe­zet és ez arra késztette, hogy megpróbálja krétával meg­örökíteni a benne kavargó lát­ványt. Jutott belőle a kerítés­re, a ház falára, ahol a család élt, a nehezen szerzett papír­darabokra, mámorosán raj­zolt, aminek az atyai pofonok sem tudtak gátat vetni. Még valami izgatta a fantáziáját a cseperedő gyereknek: a szí­nek, amelyek apja kezenyo- mán a virágágyakban tobzód­tak. A színek egymással való viszonya egész életében, mun­kásságában foglalkoztatta: tanulmányokat írt, színkoron­gokat készített, új színskálát próbált kialakítani, megsok­szorozni az alapszíneket, ke­rülni az olcsó színhatásokat. Ezt tudatosam fejlesztette magában, olcsó kockás füze­tekbe jegyezte felfedezéseit, amelyeknek későbbi pályafu­tásában jól hasznát tudta ven­ni. Az első világháború Idején Szolnokon élt a család. Itt ha­diérettségizett, s már tizen­nyolc éves korában tudatosan készült arra, hogy festő lesz. Kiváló rajztudása, élénk szel­leme húzta át a más tárgyak buktatóin, monomámiásam fej­lesztette rajzkészségét, mű­vészeti tájékozottságát. Meg­szerzett minden ilyen tárgyú könyvet, tanulmányt, s Szol­nokon ez nem volt nehéz, mert már akkor hagyományai vol­tak az ottani művésztelepnek, ahol Fényes Adolf mellett jó néhány festőművész élt és dol­gozott. Medveczky azonban vala­mi mást akart, valami újab­bat, valami alkatához köze­lebb állót. Pénz és támoga­tás nélkül nekivágott hát a főváros „meghódításának”. Fedelet és némi kosztot egyik nagynéniétől kapott átmene­tileg, amíg a főiskolára be nem került. Az igazi nyomor évei csak ezután következtek: a háború utáni szegénységben a mai Epreskertben kapott né­hány tehetséges vidéki nö­vendék szerény lehetőséget arra, hogy egy üres tanterem­ben, szalmazsákos vaságya­kon, meghúzza magát. Rongyokkal takaróztak, ha lyukas volt a zoknijuk, a cipő színére festették lábujjukat, ami nem egyszer kikandikált a cipőből. Ezt a nyomortanyát „zsenimagazinnak” nevezték. Itt húzta meg magát a fiatal Barcsay Jenő, Erdei Dezső, a szobrásznövendék, Patkó Ká­roly, a tragikusan korán el­hunyt festőművész, Medvecz­ky és mások. Hogy miből éltek ? Kézimunka-kereskedőknek úgynevezett kongréanyagra festettek virágokat, állatokat, mindent, amit az akkori ízlés megkívánt. A kapott pénzen festéket, vásznat, papírt vá­sároltak, sonkakövérjét, liptói túrót, no meg kenyeret. Ol­csót és laktatót. Feszítette őket a tudás vágya, művé­szekké akartak válni. Ez va­lamennyiüknek, aki a „zseni­magazinban” élt egy ideig, si­került is. Medveczky Jenő Vaszary János növendéke lett. Tisztel­te mesterét, de más utakra vágyott. Vaszary, aki jó pe­dagógus volt, már másodéves korában külön műtermet és modellszámlát biztosított te­hetséges tanítványának, ám kikötötte, hogy nem korrigál­ja többé, menjen a maga út­ján. Medveczky már főiskolás korában bizonyított: sikerrel szerepelt tárlatokon, izmos te­hetsége feltűnt a kritikusok­nak. Az első elismerő kritikát Mihályfi Ernőtől kapta és pá­rizsi ösztöndíjak, az Állami- díi (az akkori), a Ferenc Jó- zsef-díj, a KÚT, és a Szinyey- Merse Társaság díjai követ­ték egymást; halála évé­ben Munkácsy-dijjal tüntet­ték ki. Az útkeresés, a tovébblépé* igénye egészen haláláig sar­kallta, nem maradt meg kez­deti stílusánál. Babitsnak az a mondása volt arc poéticája, amely a művészet lényegéről így szól: „Modern az a művé­szet, amelyben az egész múlt benne rejlik és még egy ki­csi!” Ezt a „még egy kicsit" kí­vánta hozzátenni a magáéból Medveczky Jenő, aki írásban és műben egyaránt azt vallot­ta, hogy a művészet egyete­mes céljainak eléréséhez nél­külözhetetlen a mesterség klasszikus hagyományainak ismerete, a szakmai tudás bir­toklása, a harmónia, a rend igénye. Egy 1948-ban írott le­velében Medveczky szellemi ősei közé sorolja Berzsenyit és Babitsot, az „igazi” Kernstok- kot, Pátzay Pált és Kmetty Jánost. Devecseri Gábor fordításá­nak ihletésére született meg Uiász-sorozata tíz év munkájá­val. Nem bízta meg vele sen­ki, de élete végéig dolgozott a naev művön állhatatosan, a költőbarát biztosítására, ta­nácsára. A harmincnyolc kép és a hetven körüli grafika a Magyar Nemzeti Galéria tu­lajdona. Ide kerültek matisse-í hangvételű tájai, csendéletei, ágaskodó, vágtázó lovai, szá­mos önarcképe, amelyek a dekoratív formát és a tiszta színek iránti vonzalmát őr­zik. A nyolcvan évvel ezelőtt született művésznek halála óta Budapesten és vidéken nyolc kiállítása volt, többek között Szolnokon, Szentesen, Nyír­bátorban. Két-három Med- veczky-kép csaknem vala­mennyi nagyobb vidéki múze­um anyagában helyet kapott. Születésének nyolcvanadik évfordulóján. ma délelőtt, a különböző művészeti és társa­dalmi szervek megkoszorúz­zák a Farkasréti temetőben levő kolumbáriumát. Fehér Rózsa Folklórműsor — Lakodalmas, A Buda- magyar tájak legjellegzetesebb pest Sportcsarnokban mutat- táncai és dalai elevenednek ja be az Állami Népi Együt- meg. Helyet kap a műsor- tes „Lakodalmas” című új ban a Magyarországon élő műsorát augusztus 14-én, 20 délszlávok legismertebb tan­órai kezdettel. A műsorban a ca is. műsor KOSSUTH RADIO: 8.25: NTTM — ’82. Moszkva 8.35: Böbe Gáspár Ernő népi zenekará játszik 9.03: „Vár egy új világ...” 10.05: Robin Hood 10.25: Magyar előadóművészek felvételeiből 11.00: Világirodalmi Dekameron 11.40*. Régi magyar dallamok 12.15: Dzsessz.felvételekből 13.15: Karolos Trikolidis Verdi- nyitányokat vezényel 14.44: Magyarán szólva 15.05: Zord folyó VI. (befejező) rész 16.00: Van visszaút? 17.05: Sass Sylvia és Miller Lajos operettfelvételeiből 17.35: Nem a világ vége Rádai Eszter riportja 18.00: Bartók egynemű karaiból 19.25: A Magyar művelődés szá­zadai. Nemeskürty István műsora, VIII. rész. A Hu­nyadiak kora 20.24: Operettkedvelőknek Simándy József énekel 21*30: Földközelben — Törtei környékén 22.20: Tíz perc külpolitika 23.05: Weber operáiból 0.10: Melódiakoktél PETŐFI RADIO: 8.05: A Magyar Rádió és Tele­vízió énekkara énekel 8.35: Slágermúzeum 9.21: Interfnikrofon. Szomszédolás sok zenével 10.00: Zenedélelőtt 11.35: Tánczenei koktél 12.40: Népi muzsika 13.15: Külpolitikai arcképcsarnok 13.35: Turistaúton 14.00: A Petőfi rádió zenedél­utánja 17.00: Térkép és útravaló 17.30: ötödik sebesség 18.35: Pophullám lt.40: Régi nóta, híres nóta 20.35: A rejtélyes menetrend. I—II. rész 22.00: Ritmus Az Omega együttes felvé­teleiből 22.30: Igen is, nem is — divat a tudományban, divat a kul­túrában 23.20: Slágerről slágerre MISKOLCI STÚDIÓ: 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. 17.05: Péntek este Eszak- Magyarországon (A tartalomból: Hallgatóink ajánlják —* Strandok cs srandolók — Hol töltsük a hétvégét) Szerkesztő: G. Tóth Fe­renc. 18.00: Észak-magyarországi krónika. (Befejeződik az acélmű beruházása — A vasutas szak­szervezel; a bérekről tanácsko­zott.) 18.25—18.uü: Lap- és műsor* előzetes. televízió: 16.15: Hírek 16.20: Megjelölt atomok. Magyarul beszélő bolgár film 17.40: Reklám 17.50: öf. perc meteorológia 17.55: Természetbarát. A Telesport turisztikai magazinja 18.15: Csali. Horgásztízperc 18.25: Ragaszkodások. Monosokor. A pécsi körzet) stúdió riportfilmje 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Delta 20.35: A fele sem igaz! 20.55: Huszonhat nap Dosztojevsz­kij életéből. Magyarul be­szélő szovjet film 22.15: Unokáink is látni fogják... Falvaink 22.55: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 20.00: Jelenetek egy házasságból. Magyarul beszélő svéd tv- filmsorozat 20*50: üt perc meteorológia 20.55: Tv-híradó 2. 21.15: Reklám 21.20: A KlSZ-filmstúdló filmjeiből BESZTERCEBÁNYA: 17.55: Bratislava! magazin. 18.10: Ember és föld — spanyol természetfilm-sorozat 18.40: Dokumentumműsor 19.10: Esti mese 19.20: időjárásielentés — műsor- ismertetés 19.30: Tv-híradó 20.00: Forró szél — jugoszláv tv-filmsorozat 3. rész 21.00: Szórakoztató vetél- kedőmüsor 2i.50: Ez történt 24 óra alatt 22.05: Névtelen csillag — szovjet film — 2. rész 23.10: Zenés szórakoztató műsor 23.55: Hírek 2. MŰSOR: 18 00: Kerekasztal-beszélgetés 18.10: A bíró és a rendőr — francia bűnügyi tv-film­sorozat (ism.) 19.35: Férfi, nő és kenyér — filmetűd a kenyérről 20.00: Liptovsky Mikulás — zenés szórakoztató műsor 20.40: Málta — dokumentumfilm 21.20: Időszerű események 21.50: Stefan Kralik: Bükkfák a Polyana alatt MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Földrengés Tokióban. Színes -a- pán katasztrófafilm. — Balassa­gyarmati Madách: Fél 4-től: Le­gyen a férjem! Színes, szinkro­nizált szovjet filmvígjáték. Há­romnegyed 6 és 8 órától: A vő­legény. Színes magyar filmvígja- ték. Este 10-től: Pantaleon és a hölgyvendégek. (18) Színes domi­nikai filmvígjáték. — Pátszói Mát­ra: Ez Amerika. (1(5) Színes amerikai dokumentumfilm. — Szécsényi Rá­kóczi: A mama százéves. ni) •wzínes spanyol film. — Rétr.,;'r: Csapda a zsoldosoknak, fi4^ Szí­nes román kalandfilm. -■ K!*>- renyei Petőfi: Cha-cha-oha. '14) Színes magyar film. — Érsek ve el­kért: Hegyi emberek. Színes ame­rikai kalandfilm. — Nagylóc: A játékszer. (16) Színes szinkronizÄÄ olasz bűnügyi film. 4 NÓGRÁD — 1982. július 30., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents