Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-28 / 175. szám

Apám, Sz Vendégségben Krúdy Zsuzsánál A Villányi úton még dü­börög a villamos, de, ha valaki az egyik mellékutcájába téved, már csend fogadja. Valaha er­re konflisok kocogtak, va­laha — még boldogult úr- fikorában — erre is jár­hatott Krúdy Gyula, s há- borithatatlanul álmodozha­tott arról a korról, „midőn nem volt háború, midőn legfeljebb gutaülés, végel­gyengülés szokott véget vet­ni az életnek”. Ütban az Alsóhegy úti házhoz, az író lányának, Krúdy Zsuzsának otthoná­hoz, úgy érzem, mintha visszaperegne az idő, s na­gyon is kézzelfogható je­len — nyers hangjaival, au­tórobajával, egyéb civilizá­ciós áldásaival — megfog­hatatlan jövővé zsugorodna, és ismeretlen, megsejtett ízeivel életre kelne a sok évtized előtti múlt... A falon festmény, Krúdy- portré, a szobában talán még a margitszigeti, vagy, az óbudai lakásból való bú­torok, s könyvek sora. Nem egy közülük az író pihen­tető olvasmánya volt. Krúdy Zsuzsa apjáról beszél, olyan érzékletesen, hogy szinte látom Szindbá- dot, legendák nélkül, em­berközelben. Délután, ami­kor a Dohány utcai Otthon körbe hajtat, hogy író és ' zsurnaliszta barátaival ta­lálkozzék. Vagy éppen a Tabán felé indul Kéhli kis­kocsmájába, háborítatlan, csendes borozgatásra. Leül az egyik sarokasztalhoz. Tél­idő járja, a tulajdonos fele­sége kedveskedni óhajt, fel­ajánlja, hogy megmelegíti a bort. Az író szellemes válasza: „A menyecske me­legen, a bor hidegein jó!” De sokszor rövid az éj­szaka, hazasürget a hajnal. Annyi múltbéli alak élet- rekeltője bóbiskol a konflis­ban. Otthon az íróasztal, a toll, a lila tinta várja. A pen­zum apró betűkkel teleírt nyolc oldal, több mint, amennyivel Jókai adózott naponta. Fáradt, nehezen megy az írás? Akkor se le­het abbahagyni: a szerkesz­tőségek várnak a tárcára, a novellára, s a pénz is kell, mert Szindbád nem ismeri a beosztást. Az első betű ini­ciálé lesz: akár egy óráig is lehet rajzolgatni, közben megjön a kedv. Már futnak egymás alá a sorok, reggel négytől délig egyetlen hi­ba, egyetlen javítás nélkül. A szív alakú hölgy titka. Ez volt az utolsó kézirat címe. Gonddal összehajtva ott hevert az íróasztalon, de Szindbád többé nem éb­redt föl . . . Cháron csó­nakjára szállt. „frónak készültem, sem­mi másnak!” Ezt vallotta, így élt. A család, a barátok, a szóra­kozás, pihenés csak másod-, harmad-, negyedrendű do­log volt számára. Negyven évet töltött alkotással, hi­szen már tizenöt éves ko­rában publikált, ötven re­gényt, több ezer novellát és újságcikket hagyott hát­ra. Tevékenységében túl­szárnyalta Jókait, holott a nagy író épp negyedszázad­dal többet élt nála. I smét a múltba zökke­nek, újra Szindbád- Krúdyt látom elma­radhatatlan bora mellett az egyik tabáni kiskocsmában. Álmodozhat: távol a világ zaja. Egy más korba kép­zelheti magát, élhet a régi Pest-Budán, maszkabálba jár a redutba. Patikárus- sal muzsikáltat, Nagy Ig­nác novelláit olvassa, a Kamon kávéházban, a zöld asztalon tekejátékot tanul, korhelykedik Indali Gyulá­val, szenvedélyes játékos a Török császárban, éjfél után rója a belváros zegzugos utcáit. S aztán hazafelé az úton a nyers valóságra ébred. Háború van, naponta ezrek halnak meg a frontokon. Máskor az újsághírek riaszt­ják, s azok az értesülések, amelyeket barátairól, isme­rőseitől hall néha-néha a Prónay-legények, a britan- nitás különítmény tetteiről. Eszébe jut, hogy a kurzus urai mellőzték, mert 1019- ben jobbat remélt. Az otthon nyugalmat ad, az íróasztal mellett ismét övé a múlt. Tudja, hogy csak az övé, sosem léte­zett így, ő teremtette, for­málta újjá. Meneküléskép­pen, vigaszul. — Van, aki fantáziájá­nak erejével teremti hőse­it, alakjait, — mondja Krú­dy Zsuzsa. — Apám az élet­ből mintázta minden sze­replőjét. Regény- és novel­lalakjainak zömét én is ismertem. A Hírlapíró és a Halál című művének zsur- nalistája napról napra ven­dégünk volt: Várkonyi Ti­tusz — Várkonyi Zoltán színész édesapja. A pesti nőrabló tőrmesterét púpos embernek írja le, akinek egyetlen hobbija a párbaj- segédség. Sokáig magam is arra gondoltam: ő igazán kitalált figura. A hagyaték feldolgozásakor tudtam meg, hogy élt, létezett, mert halálakor apám nekrológ­ban búcsúztatta, mint régi jogászismerősét. Azt hiszem, ez a valósághoz kötődés ma­gyarázza a Krúdy-hősök plasztikusságát. Apám erős oldala, írói ereje a hangu­latteremtésben rejlett. Bár­ki, bármelyik írását üti fel, néhány sor után már kép­telen szabadulni ettől a sajátos világtól. Az Alsóhegy úton még háborítatlan a csend. A fák mögül mintha Szindbád te­kintete villanna rám, a sör- és virsliillatú Korona ven­déglőbe hívogatva. H ová is? Hol is van az a Korona? Kár gon­dolkodni rajta, hi­szen réges-régen lebontot­ták. Mi maradt már az egykori Pest-Budából ? Lenn a Villányi úton a 61-es villamos dübörög. De Szindbád még közöt­tünk él— Pécsi István Férfias munkát választott ma­gának a nyárra Kiss Erika, aki a balassagyarmati Szántó Kovács János Szakközépis­kola óvónő tagozatán tanul. A salgótarjáni öblösüveggyár­ban úgynevezett behordó munkakört vállalt. Az üveg­fúvók által készített izzó ter­mékeket a hűtőszalagra he­lyezi. A kánikulai meleg­ben meg forróbb munkahe­lyen kitartóan végzi munká­ját. Talán azért is, mert az ugyancsak itt dolgozó édes­apját szolgálja ki, aki alkal­manként újabb erőt ad a me­legben olykor fáradó leányá­nak. Képünkön: Kiss Ferenc korsókcszítő, leányával az üveghuta mellett. — kj — Oroszlánfej- szoborlelet Szépen faragott oroszlánfejszo- borra bukkantak Szekszárd pa- lánki határában a régészeti ása­tásokban segédkező diáktábor la­kói. A helyszínen immár a nyol­cadik nyáron folytatják egy török hódoltságkori vámszedő földvár feltárását. A mostani ásatásokból nemcsak az egykori kiserőd la­kóinak, katonáinak használati esz­közei kerültek elő, hanem római és középkori figurális mészkőtö­redékek is. Az ásatást vezető dr. Gaál Attila, a szekszárdi Balogh Ádám Múzeum igazgatóhelyettese szerint ezeket feltehetően mész­égetésre használták fel, mivel mészkő nincs a közelben. A régé­szek szerint római szobor darab­ja lehet a jókora oroszlónfej is, amelyet most tanulmányoznak be­hatóbban. Látogatás a napközistáborban Az iskolai tanév befejezté­vel sok szülőnek okoz gondot, mi legyen 7—8 éves gyerme­kével a szünidőben. Nincs nagymama, aki vigyázna a ki­csire. akire rábízná a kisgyer­mek gondozását. Ám van még , egv megoldás: a napközistá- W bor. A salgótarjáni tábor vezető­je Hódi Mihály. Tőle érdek­lődtünk, milyen programokkal szórakoztatják a kisiskoláso­kat, akik szinte az egész nya­rat a táborban töltik. / Sok segítséget kaptak a vá­ros különböző szerveitől, Na­gyon örülnek a rendőrség, a tűzoltóság, a határőrség támo­gatásának. A rendőrség mun­katársai KRESZ-vetélkedőt szerveznek, technikai bemuta­tót tartana’k a táborban. A tűzoltóság kocsikkal vonul ki a tóhoz. Itt a gyerekek néze­gethetik az autókat és a vízki­vételi gyakorlatot is láthatják. A határőrök gyönyörű kutyák­kal bemutatót, élménybeszá­molót tartanak, egy-két fegy­verrel is megismertetik őket. A gyerekek sportolását, mozgását sem hanyagolhatják el, hiszen ebben a korban a legnagyobb a mozgásigényük. — Valóban biztosítanunk kell az állandó szaladgálás, futkározás feltételeit. Ehhez is kaptunk segítséget — mondja Hódi Mihály. — A sportcsar­Reggeli közben a tábor > étkezőjében. (Fotó: Gyurkó) figyelmet, odaadást igényel. Eddig eredményesen végezték munkájukat, a kisebb nehéz­ségeket leküzdötték, komoly baj nem történt. Hódi Mihálytól megtudtuk, nőkből néhány alkalommal el- hogy nagy segítséget kapnak jönnek hozzánk és játékos snort vetélkedőt tartanak: Eze­ket a délutánokat mindig na­gyon élvezik a gyerekek. Két nevelő az uszodába visz egy­a gyermekkönyvtártól is. Hét­főnként 50, szerdán és csü­törtökön 25—25 fős csoport látogathat el a könyvtárba, ahol megismerkedhetnek a egy csoportot, jó időben pedig könyvekkel, a könyvtár jelle- természetesen strandra já- gével. és érdekes foglalkozáso- runk. Ez a nevelőktől nagy kon Is részt vehetnek. 4 NOGRÁD — 1982. július 28., szerda Hirtelen élénk mozgolódás, zsivaj támad. Megjött a reg­geli. A rajok gyorsan beáll­nak egymás mellé. Irány az ebédlő! Tágas, világos, tiszta helyiség, sok-sok asztallal és székkel. Fegyelmezetten veszi el, mindenki a kakaó- és kif­liadagját. Negyedóra alatt megreggelizik az egész tábor. Rohanás vissza hintázni, tol­lasozni. Az ebédlőből visszatérve tz- gatott kis csoportot pillantunk meg. Filmvetítésre várnak, szeretnének minél jobb helyen ülni. Lassan kilenc óra, kez­dődik a vetítés. Várakozó te­kintettel nézik az ajtót, rpikor lehet már bemenni. Gyönyörködünk a hintázást élvező, átszellemült arcú gye­rekekben. — Sajnos, kis felszerelésű a játszótér. Hat hinta és két csúszda nagyon kevés kétszáz állandóan nyüzsgő apróságnak — mondja szomorúan Hódi Mihály. — Szegénykék szinte sorban állnak, hogy valame­lyikre feljuthassanak. Elindulunk egy kis tábori körútra. Kíváncsiak vagyunk esős időben mit csinálhatnak a gyerekek. Játékterem, piros székek, nagy asztalok, asztali­foci, sakk, sok-sok játék. Itt tartják a papírfoglalkozáso­kat. Képeket ragasztanak, sár­kányt készítenek. Kiskönyvtár. Nagy polcon mesekönyvek, if­júsági regények. Egy asztalon füzeteket veszünk észre. Va­jon mi lehet? Rajnaplók. Szí­nes rajzok, képek, bejegyzé­sek. Két kislány most írja ra­jának napi programját. Tovább sétálunk. Érdeklőd­ve figyeljük a mosolygós, örömteli gyermekarcokat. Is­merős kislány szalad hozzánk Kérdezgetjük, hogy érzi magát a táborban, szeret-e ide jár­ni? — Nagyon jó, sokat ját­szunk, nevetünk. Csak néha unalmas. Bizony rossz időben szerve­zet foglalkozások nélkül, égés2 nap egy teremben ülni,« nem túl izgalmas. Sok rendezvény, műsor segíti a nevelők mun­káját, de naprakész tervekre lenne szükség, hogy a gyere­kek so'na ne mondhassák:' „Néha unalmas”. V. A. Nyári gondok Az orvost gyakran keresik fel nyári panaszokkal az üdü­lők. Milyen panaszokkal? Pél­dául: a túlzásba vitt napozás nagyon is kínzó következmé­nyeivel, a kötelező higiéné hiá­nyából származó panaszokkal, nyári emésztőszervi zavarok­kal és így tovább. Most inkább tanulságként, mint aktuális problémaként egy ma már szerencsére ritka „nyári betegségről” szeretnék beszélni. A századforduló ide­jén igen gyakori volt, Dél- Európában még ma is előfor­dul a pellegra nevű, nikotin- savhiány okozta betegség. Hogy milyen kapcsolata volt a nyárral? Mindenekelőtt az, hogy jellegzetes tünete, a bőr­gyulladás elsősorban a ruhá­val nem fedett, a napfény sü­tötte testrészeken fejlődött ki. Hogy valójában mi okozta, ar­ról még ma is vitáznak a ku­tatók, jóllehet —, mint emlí­tettem — a betegség ma már meglehetősen ritka. És nem is a tüneteinek a felsorolása az érdekes, hanem a betegség „történetének” az a tanulsága, hogy az áldott napfény csak egyoldalú táplálkozás esetén okozott pe'lagrát. Olyankor, amikor az egyoldalú tápláiko- zá- következtében a nikotin- sav és a Bn-vitamin együttesen hiányzott a szervezetből. Ügy vélem, hogy ennél keresve sem találnék jobb példát arra vo­natkozóan, hogy milyen fon­tos szerepe van a betegségek megelőzésében vagy elhárítá­sában a sokoldalú, helyes és egészséges vegyes táplálko­zásnak, még akkor is, ha — mondjuk — a napozásról van szó. Mint ahogyan ma már a tudománytörténet minden két­séget kizáróan bizonyítja azt is, hogy nálunk a pellagra mel­lett az angolkór, a skorbut, a ben-beri nevű idegbetegség és egyes, vitaminhiányból eredő látási zavarok is elvesztették jelentőségüket — jórészt éppen azért, mert vegyes étrendünk­ben minden szükséges vitamin megtalálható. Egy másik — sajnos még mindig aktuális — probléma a szúnyogcsípés. A különböző szúnyogriasztók többnyire jó szolgálatot tesznek a megelő­zésben. Ami pedig a szúnyog- csípések kezelését Illeti, az égető, viszkető érzést enyhít­hetjük szódabikarbónából és néhány csepp vízből készült keverékkel. Gyakran használt enyhítő háziszer a kámforhoz hasonló mentol Is. Ma a fo­dormenta illóolajából vonják ki, alkoholban oldódik és a hidegérző idegvégződésekre hat. Ez az oka a kezdeti égető érzést felváltó, nagyon kelle­mes „hűsítő” hatásának a bőr­felületen és a szájüregben egy­aránt. A régi népi gyógyítás­ban a mentateát izzasztó, szél­hajtó és görcsoldó házigyógy­szerként is használták. A szabadságok idején külön nyári ártalom a nyári gátlás­talanság. Az év többi szaká­ban a körülmények bizonyos fedelemhez szoktatják az embert, ami a nyár és a sza­badság fesztelenségében gát­lástalansággá silányodik és a nyári öröm ürömmé válik. Az étel, jtal mértéktelen fogyasz­tása, a káros szenvedélyek már nemegyszer rontották el a nyaralás örömeit. A nvári könnyelműség és gondatlanság ellensúlyozása legalább olyan fontos az egész­ség megtartásának terveiben, mint az őszi öltözködés, vagy a tavaszi vitaminellátás bizto­sítása. Buga doktor Magyar kőfaragók külföldön Megbízható és jó minőségű munkájukkal nagy megbecsü­lést szereztek külföldön a Kő­faragó és Épületszobrász-ipari Vállalat. dolgozói — legalább­is ezt bizonyítják legújabb megrendeléseik, melyek alap­ján idei exportelőirányzatvk több mint kétszeresének el­végzésére vállalkozhattak. El­sősorban NSZK-beli és osztrák megrendelőknek végeznek jelentős munkákat. A Düssel­dorf melletti Hocdahl új la­kótelepén már befejezték a vállalt nyolc nagy lakóházban a lépcsőházak műkőlévcsőinck és burkolatainak elkészítését. Megkezdték a. szállításokat a legnegyobb idei megrendelés­re: . karlsruhei Gottesaue mű­emlék kastély restaurálásában es újjáépítésében vesznek részt. Majnai vörös homokkő­ből faragnak levél- és csiga­díszes oszlopfőket, s más kö- díszeke1. Az idén csaknem S00 ilyen kőékességet szállítanak a restauráláshoz, amelynek befejezi'vei zenei főiskolának ad majd otthont a műemlék- kastély. Becsben sorozatban készítenek műkő lépcsők.ct és burkolatokat új lakóházak* hoz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents