Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-27 / 174. szám

Év végére befut az Olfcit

Lesz-e elég autó 1982-ben?

Beszélgetés Csűri Istvánnal, a Merkúr Személygépkocsi Értékesítő Vállalat vezérigazgatójával

Er idő szerint több mint

I millió 100 ezer magántulajdonú személygépkocsi rója hazánk útjait. Még emlékszünk Csűri Istvánnak, a Merkur vezérigazgatójának év eleji sajtótájékoztatója, amikor arról adott számot, hogy idén 101 ezer új kocsi értékesítését tervezi a vállalat. Túl az esztendő felén, megkérdeztük:

— Vajon a korábbi el- ' képzetesekhez mérten alakult az eddigi beszerzés?

— Az első fél évre 52 ezer gépkocsi szállítására kötöttünk - szerződést. Partnereink azonban a hatodik hónap utolsó napjáig mintegy négy és fél ezer autó szállításával elmaradtak.

— Miből jött kevesebb?

— Hétszáz Lada-, ezer Wartburg. ötszáz Polski-, 300 Zas- tava- és csaknem 2000 Dácia- megrendelőnket kellett megvárakoztatnunk. A késedelmek java része abból ered, hogy a szállítók már a módosított, továbbfejlesztett kivitelű gépkocsikkal jelentkeztek, s emiatt rövidebb-hosszabb időre [lelassították, vagy meg is állították a szállítást. Az 1310-es módosított Dáciából például áprilisban kaptunk először, a Lada 1300 S pedig csak májusban indult el a volgai gyárból, Komoly gondot okoz számunkra a rapszódikus szállítás is. Végül is 11 és fél ezer Trabantot, 7100 Wartburgot,

II 500 Ladát, 2200 Dáciát, meg- közeb'tőleg 4 és fél ezer lengyel Fiatot és 11100 Skodát sikerült átadnunk megrendelőinknek. Gazdagította a választékot a csaknem ezer piacra dobott Zastava 101 Comfort is.

— Mire számíthatunk az esztendő végéig?

— Szerződéseink alapján 1982 évre 92 ezer autó beérkezésére számíthatunk, azaz a második fél évben előreláthatólag 44 ezer autót értékesítünk:

13,5 ezer Ladát, 10 ezer Trabantot, 7 ezer Wartburgot, 2 és fél ezer Polski Fiatot, s

mintegy 5 ezer Dáciát és 5000 Skodát akarunk eladni.

— Az év elején említett 101 ezerhez még 9 ezer gépkocsi hiányzik. Ezek beszerzéséről lemondtak?

— Többoldalú tárgyalásokat folytatunk. Egyrészt az ígért mennyiség beszerzésére, másrészt a választék bővítésére. A tárgyalások mostani állása szerint a korábban lekö- töttnél több Skoda és Dácia érkezhet. Mindkettő kedvelt típus, hiszen egyre jobb minőségben készítik a gyártók; üzemanyag-fogyasztásuk ’is elfogadható.

— Szóbeszéd tárgya, hogy vesznek Nyvat, Polonézt, még az idén bejön az Öltéit is.

— Nyváról és Polonézröl nincs szó. Ami az Oltcitot illeti, tárgyalásokat folytatunk, s reményeink vannak, hogy talán az esztendő végére már befut néhány darab, mutatóba.

— Sokan panaszolják Nóg- rádban is, hogy nagyon lassan emelkednek a sorszámok.

— A kiadás üteme nem mindig tükröződik a sorszámok emelkedésében. Ennek egyik oka, hogy például a kiértesített vevők őszi-téli hónapokban például alig-alig akarják átvenni autójukat. Az idén egész sor fennakadás származott abból,1 hogy a Dácia- és Lada-előfizetők az új típusok megérkezéséig szintén elhalasztották az autók átvételét. Már csak tetézi a bajt, hogy egyenetlen a színválaszték is. Türelmet kérünk megrendelőinktől, hiszen a sort nem kerüljük meg, s törekszünk, hogy kinek-kinek maradéktalanul kielégítsük az igényeit.

— Hány megrendelést tartanak nyilván?

— Egészen pontosan 205 ezer 266-nál a sor vége. A Lada vezeti a népszerűségi listát, csaknem 90 ezren várnak különféle típusaira. Ezután a

Trabant következik, majd a Dácia és a Wartburg.

— És a Skoda?

— Nem gyűlt össze túl sok. Tudniillik elég hamar megkaphatják a megrendelők. Aki például holnap befizet, az jövőre már számíthat is az autóra.

— Változott-e valamit az autóvásárlási kedv?

— Ügy tűnik a legújabb üzemanyag-áremelés nagyobb megfontoltságra készteti a lakosságot. Az első negyedévben naponta általában 304 új megrendelést hozott a posta, míg a II. negyedévben ez a szám átlagosan 234-re csökkent.

— Hogyan alakul a hasz- náltgépkocsi-forgalmuk?

— Némiképp csökkent, mivel a jelek szerint változnak az autóvásárlási és -üzemeltetési szokások. Ez év első felében 9 ezer használt autó cseréli gazdát közreműködésünkkel. A használtautó-piac központja Budapest, de vidéki telepeink is nagy forgalmat bonyolítanak le. Ezért is kiemelten szerepel fejlesztési tervünkben több megyei Mer- kur-állomáshely. Kecskeméten már elkészült egy diagnosztikai sor, s szó van arról, hogy más vidéki városokban is korszerűsítjük azokat a telepeket, ahol az autókat átvétel előtt felülvizsgálják. Felújítás után újból megnyílik Budapesten a Röppentyű utcai telep.

— Nem beszéltünk még eddig a nyugati gyártmányú személygépkocsik forgalmáról.

— Esztendők óta nem foglalkozunk tőkésimporttal. A vámáruraktárból hozzánk kerülő nyugati kocsikat árverés útján értékesítjük. Ebben az üzletágban a utó bontással, illetve -javítással és -felújítással foglalkozunk. A jelek szerint ugyanis a tulajdonosok egyre hosszabb ideig tartják meg járművüket, s mindinkább megnő az alkatrészigény. Ügy tervezzük, hogy a gépko- osibontó helyeken böngészdét is nyitunk, a csepeli új személygépkocsi-telep mellett pedif? az ott vásárolt köpenyeket díjtalanul felszereljük és centírozzuk. Szó van továbbá más, új szolgáltatások bevezetéséről is, szeretnénk foglalkozni például a korrózióvédelemmel, a nyitható kocsitetők szerelésével, a hagyományosak átalakításával. Talán ennyiből is kitetszik, arra törekszünk, hogy a vásárló, ha belép az autósok népes táborába, mindvégig barátunk és üzletfelünk maradjon...

S. I.

Tüzheimáfi

A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban dolgozó Táncsics Mihály öntödei lakatos szocialista brigád a napokban felülvizsgálta éves gazdasági vállalását. A 21 tagú, többszörösen kitüntetett csapat egész évre szóló felajánlását háromszorosára teljesítette az első fél évben. Ezért úgy határoztak, hogy a fejenként vállalat 4000 forint gazdasági eredmény helyett decembrigádsiker

bér végéig húszezer forintot, a fejenkénti 40 óra társadalmi munka helyett 50 órát teljesítenek. Ettől a csapattól sok függ az SVT melegüzemi tervteljesítésében, biztató hát, hogy megsokszorozza erőit. A második fél évben egyébként is bonyolultabb feladatokat kell megoldania a brigádnak, jelenleg is a Disza öntőgépek javításán, karbantartásán fáradozik.

Felismert közös érdek

B tanács és a pásztói üzemek kapcsolata

Az IV. ötéves terv végén nagyfokú ipartelepítés jellemezte Pásztói. A megyei elképzelésekkel összhangban főként a könnyűipari munkalehetőség gyarapodott, „építve” a meglevő szabad női munkaerőre. A pásztói üzemeket azóta a fejlesztés, a profil- módosítás, azaz a körülményekhez való igazodás jellemzi. ■ Nem valami ipartörténeti értekezés bevezetője ez a néhány sor, hanem Bognár Sándor, a Pásztói nagyközségi közös Tanács főelőadója idézi így a tényeket, amikor arról beszélgetünk: milyen a tanács és az üzemek kapcsolata. A régi tanácsi dolgozó elöljáróban így fogalmaz:

— A község társadalmi fejlődésében bekövetkezett változások el sem képzelhetők a tanácsi és nem tanácsi szervek együttműködése nélkül.

A magyarázat egyik oldala pedig ekképen hangzik: az üzemek fejlődésének összhangban kell lenni a tanácsi tervekkel. A gyakorlatban mindez Pásztón is úgy fest, hogv a nagyobb jelentőségű tervek tárgyalására az üzemek vezetőinek jelenlétében, kerül sor.

ÖSSZHANG

Bognár Sándor kisvártatva vaskos jegyzőkönyvet tesz elém. Érdemes beleolvasni, mert szemléletes bizonyítéka a fenti megállapításnak A VI. ötéves terv tárgyalásának jegyzőkönyvéről van szó, s ez hű tükre a kapcsolatoknak, a szemléletnek. Dr. Ispán Károly, a tejüzem vezetője akkor úgy fogalmazott, hogy a terv- javaslat összhangban van a különböző vállalati elképzelésekkel is, ez pedig soha nem tapasztalt fejlesztési lehetőséget teremt. Ezt a véleményét egyéb módon is kifejezte: évenként 200—300 óra társadalmi munkát ajánlott f?l az üzem kollektívája nevében. Szabó István, a pásztói ÁFÉSZ osztályvezetője ugyancsak az összhangra utalt, araikor arról szólt, hogy í 00 «zer forint értékű társadalmi munkát terveznek. Végül egy hosszabb Idézet. Juscsák György, a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója köszönetét mondott a tanácsnak azért a hozzáállásért, amellyel a gazdasági dolgozók életkörülményeinek javítását segítették. Különösen a Mátraszőlősi úton átadott 13 korszerű családi ház megépítésével kapcsolatos ez, amely révén teljes egészében felszámolták a tanyai cselédházakat.

Az együttműködés szükségességét persze indokolja az is, hogy a gazdasági egységek fejlesztése sem képzelhető el tanácsi segítség nélkül. Olyan

egyszerű esetben is igaz ez, mint amikor közművesített telket biztosítanak az ÁFÉ3Z- nek áruház létesítéséhez, vagy a szerszám- és készülékgyár bővítéséhez. Az együttműködés példái azonban számosak, az is előfordul, hogy a tanács a „nagy koordinátor” szerepét tölti be.

— Az ötnapos munkahét bevezetése a legszemléieteíeöb példa. A munkakezdéseket a saját elképzelések alapján tervezték, a dolgozók beszállítását viszont így nem tudta volna megoldani a Volán A tanács hozta össze egymással az üzemeket és a Volánt, a lehetőségek és az érdekek egyeztetésével pedig megsvü- letet a kompromisszum.

— Itt is érvényes az együttműködés, szocialista szerződés alapján — mondja Bognár Sándor. — A bölcsőde építéséhez például a vállalatok egy része pénzzel járult hozzá, az óvodát és a bölcsődét társadalmi munka is segítette, ugyanakkor a fenntartáshoz is hozzájárulnak pénzzel. A tanács hamarabb megvalósíthatja a terveit, de a vállalat is könnyebb helyzetbe kerül, mert állandó foglalkoztatást teremtő bölcsődei, óvodai hely jut dolgozói gyermekeinek. Az ilyen együttműködésnek is köszönhető például, hogy minden gyereket fel tudunk venni a bölcsődébe.

M SZAKMUNKÁSKÉPZÉS?

LAKÁSÉPÍTÉS

Bognár Sándor ezután, a lakásépítést említi, amely ugyancsak példa az együttműködésre.

— A tanács felmérte a gazdasági egységeknél az igényeket és közművesített telkeket biztosít az építkezéshez, az üzemek pedig saját dolgozóik után telkenként 22 ezer forintot fizetnek. Az előnyök ez esetben is kölcsönösek. A tanácsnak jól jön ez a pénz is, a vállalat pedig hosszabb távra könnyíthet munkaerőhelyzetén.

A tanácsi koordináció egyik legfrisssebb példája: egyeztetik a vezetékes gázra vaió áttérés elképzeléseit. Ez ügyben csaß az gond, hogy a jóvána- gvást kimondó üzemi főhatóságok Budapesten, Vácon. Balassagyarmaton vannak, s ez némiképp komplikálja a dolgot.

A gyermekintézmények ügyében azonban sokkal egyszerűbb „srót érteni”.

Akármilyen jók is a kapcsolatok a szakmunkásképzést a sikeres együttműködés ellenére sem tudta a tanács megoldani. Pedig — mint Pásztóa mondják — a szakmunkásutánpótlásnak ez igen nagy szolgálatot tenne a településen. Nagyonis elfogadhatónak tűnik a magyarázat: szívesebben ott marad a pályakezdő szakmunkás, ahol már hely- és emberismerettel rendelkezik, ugyanakkor ő sem ismeretlen. Az együttműködés további lehetőségei között tartják számon a most időszerű ivóvízgond megoldását, valamint a környezeti kultúra fejlesztését is. Serkentője lehet a megoldásnak az, ami a korábbi időszakot jeliemzi:

— Az együttműködés a jól felismert, közös érdekekből születik. Az .alap a közösen megfogalmazott együttműködési megállapodás, az írásos dokumentumot azonban mindenkor a mindennapi élethez, a változásokhoz kell igazítani,

K. G. %

Tizenéveseknek, s minden olyan fiatalnak, akit vonz ez » pálya, előadásokon, bemutatókon ismertették a rendőrségi munkát és a határőrség feladatait Tatán, a BM háromnapos toborzótáborában. Hogyan kell kezelni a fegyvert?

Sok pénz félmillió? Nekem sok. A kedves olvasók közül is akadnak néhányan, akik kerek tíz évet dolgoznak eny- nyi pénzért. Ennyit a pénzről.

Bánkon hajdanán volt egy sportpálya, ahol röplabdázni, focizni lehetett, messze hirdette a játéklehetőséget a vörös salak. Csakhogy megépíteni könnyebb volt a pályát, mint karbantartani, törődni vele. Csúful mégfeledkeztek a virító vörös salakról. amit aztán fölfalt a gyom.

Most azt kérdezik, hogy mi köze a félmilliónak az elhagyott sportpályához?

Mielőtt elmondanám, még Koplányi Tiborról is szót kell ejtenem. Harmincas éveit taposó fiatalember, kackiás bajusszal. Vállai akár a hétköznapi Atlaszoké, mozgása, viselkedése csupa magabiztosság. Tudja, mit akar, azonnal látni rajta. Akinek kétségei vannak effelől, az néhány mondat után jön rá. Egyre- megy.

(Talán két éve hozott ösz- s?e bennünket a véletlen, Diósjenőn, a falujában. Pár semleges mondat után azt mondta:

— Nem akarsz sárkányrepülni V

_ 9

— Mondom! Sárkányrepülni. Jól is jönnél a társaságnál?, mert a romhányi gyár finanszírozza a dolgainkat, de

aeves az emöer, meg aztán

Teniszpályák Bánkon

Egy vállalkozó falun

propaganda sem ártana.

Ilyen! Csak így bele a közepébe.

— Hát... nem tudom — adtam kitérő választ és láttam rajta, hogy el is temette magában a halvaszületett ötletet).

A félmilliónak, az elhagyott sportpályának és Koplányi Tibornak alighanem találkoznia kellett. Bántotta a szemét ennek az embernek, ahányszor csak arra vitt az útja, a gyommal kivert vörös salak. Aztán gondolt egy merészet és rajzolgatni, számolgatni kezdett. Ebből jött ki a félmillió. Ennyire rúgott a költsége ugyanis annak a három teniszpályának, amit néhány méternyire a tóparttól megálmodott. Bement a rétsági tanácsra, szerződést kötött a terület kibérlésére és nekifogott.

Talán mondanom sem kell, hogy a félmilliónak nyoma sem volt a zsebében. Kelt hajnalban, dolgozott egy-két órát, csákányozott, agyagot ta- licskázott, salakot szitált, betonozott, kerítést feszített. Akkor leöblítette magát, aztán indult a környező fal- a vakba, mert foglalkozása szerint hivatásos pártfogó, a

rábízott fiatalokat kereste föl. Este megint ruhát váltott és építette a pályát. Nem fogadott el segítséget. Nem akart elfogadni.

— Majd én magam — mondta eltökélten. — Ha elrontom, tudom, én voltam az Oka. Hajtani sem szeretek senkit. Amit magamra kimérek, azt el is végzem.

(Bármikor hajlandó bármiféle játékra. Foci, vagy tenisz, sárkányrepülés, vagy a szelek és vizek meglovagiá- sa: bármire, amiben próbára teheti magát és ellenfelét. Nyerni szeret. Ha veszít, dühös. Láttam már többször játszani, élvezi a mozgást, ■ a trükköket, boldog, ha valami csel bejön.

Tegnap lent volt a tavon. Vitte a szélvitorlását. Szél persze, alig volt, meleg annál nagyobb. És akkor valami kötél elszakadt, anélkül pedig nem lehetett kormányozni a törékeny deszkát. Más már régen összecsomagolt volna, egye meg a fene az egészet, ő nem. Zsinórt keresett, összeeszkábálta a szélvitorlást, várta a szelet. Jól tette. Megjött a szél.

Amíg szerelt, ügyet sem vetett a sanda, kárörvendő pillantásokra.)

Napról napra igazibb lett a

pálya. Emlékszem, sokan megálltak mellette esténként:

— Ember! Ezt egyedül nem lehet megcsinálni! Meg aztán minek ez? Teniszpálya falura? Ki a nyavalya fog magára ajtót nyitni?

Nem törődött velük, dolgozott keményen.

Egyik nap aztán kinyithatta a kaput. A pályák tükörsimára hengerezve, föllocsolva, a fabódéban a kölcsönözhető ütő és labdák, egyszóval, minden készen várta a vendégeket.

Nem láttam az arcát, amikor kinyitotta az első vendég előtt a kerítés kapuját, de azt hiszem legalább akkora elégedettség ült rajta, mint egy ravasz gól után, foci közben.

— Harminchatezer forint a bérleti díjam egy esztendőre — említette valamelyik nap.

Számoljunk csak! Óránként, személyenként negyven forint a tarifa. Péntektől vasárnap estig tart nyitva. Az első két nap csak délután, mert délelőtt nemigen . jön senki. Egy hét végén, ha mindig akadna vendég a három

pályán, úgy hatezer lenne a bevétele. De hát ez mese. Jó, ha minden második órában akad két ember egy pályán. Summa summárum: a szezon ideje alatt a bérleti díj összege sem jön így össze! Nem akarom én a bérelhető teniszpályát mondjuk az ellátást segítő zöldségeshez viszonyítani, de ha utóbbi kaphat ilyen-olyan kedvezményeket, előbbi ugyan miért nem? Hiszen a már oszlásnak indult sportpályát mentette meg és teremtett saját erejéből játéklehetőséget másoknak! Árról már nem is beszélve, hogy ezek a pályák visszaállnak egy idő után a tanácsra... Ez persze legyen Koplányi Tibor és a tanács gondja. De Bánkon nincs másutt mód a sportolásra — leszámítva persze az úszást.

(Most építi Diósjenőn a házát is. Apósával kettesben. Amíg a pályák készültek, fölfüggesztette a házépítést, meri a szezonra nyitni akart.

— A házam? Nem kapkodok vele. De olyan lesz pontosan, amilyennek én szereié ném.)

Tenisztanfolyamot szervezett a gyerekeknek. Építi az alapokat, hiszen Bánkon és a környéken nem sokan hódolnak a fehér sportnak. Segédedzői oklevele ugyan van, így is oktathatná a teniszpalántákat, de azért beiratkozott a Testnevelési Főiskolára is, ahonnan edzői oklevelet vár. Mi ez, ha nem bizonyíték: tudja, mit akar.

— Nem félted a pénzedet? — kérdeztem tőle.

— Munkám van ebben elsősorban, nem a pénzem. Egyelőre nem keresek rajta, az biztos. Ha viszont bejön, akkor abból csinálok pénzt, amit szeretek.

Ha belegondolok, hogy a közeli Diósjenőn kitűnő kemping várja a palócföldre érkezőket, de nincs egy talpalatnyi hely, ahol legalább lábtentszezni lehetne...

Koplányi Tibor bértenisz- pálya-tulajdonos. Hm! Hangzatos. nem? Az ördög se gondolná erről a mokány fickóról. aki az orrom előtt lohol a labda után és fonákkal védhetetlenül röptézik a háló mögé: ő az. Megtalálható

minden péntek délutántól a banki teniszpályán. A saját pályáján!

Hortobágyi Zoltán

NÓGRÁD - 1932. július 27., kedd