Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)
1982-07-22 / 170. szám
Először utasítás jött «lifiíl'í .£ A szécsény! termelőszövetkezetben « legkorszerűbb gépek segítik a nyári betakarítást. Az aratással egyidőben végzik a szalma begyűjtését egy Hesston típusú óriásbátázóval. A speciális gép a tarlóról fölszedett szalmát kéttonnás kazlakba préseli, majd a kívánt helyre üríti. A korábban munkaigényes kazlazás helyett emberi kéz érintése nélkül sokkal gyorsabban gyűlik a takarmánynak-, alomnakvaló. Tcalpraállás után Kezdeményezések Gondolkodni kötelező Ezelőtt hét esztendővel egyedülálló újítással lepte meg a Pásztói Állami Gazdaság nemcsak a megyét, de az egész országot. Mint arról annak idején a HÉT tévéműsorában is beszámoltak, a gazdaság kiadta bérhizlalásra azokat a malacokat, amelyek felneveléséhez — nagyüzemi körülmények között — nem volt megfelelő lehetőség. Csodák csodájára a gazdaságnak a ipalacok mellett „malaca” is volt, mert a háztájiban babusgatott jószágok közülmind többen gyarapodtak hízóvá', nem kis jövedelemhez juttatva gazdáikat. Hogy hová fejlődött ez a hét éve indult akció? Országszerte követik Beszélgetőpartnerünk Radies János központi agronó- mus, akj immár 24 esztendeje kíséri figyelemmel a gazdaság erőfeszítéseit a termelés folyamatos korszerűsítéséért, a minél gazdaságosabb módszerek bevezetéséért. — Jelenleg mintegy három és fél ezer malac hízik a kisgazdaságokban, s igy, ha igaz, közel hatezer hízót értékesíthetünk idén a bérhizlalás révén. A nagyüzem egyébként 18 ezer hízóval járul a népgazdaság húsprogramjához, s ebben is nagy szerepe van xa bérhizlalásnak. A kocalétszá- mot úgy tudták több mint 800 darabra növelni, hogy nem kellett hizlaldát építeni, hiszen a kihelyezett állatok szépen gyarapodnak a komfort nélküli kis ólakban is, a házak körül. — Ha ezt a nagyüzemben akarnánk meghizlalnd egy másik telepet építhetnénk a már meglevő mellé, ami horribilis összeget emésztene föl. Ettől mentesül a gazdaság. A jó ötletnek egyébként számos követője akadt országszerte. termelőszövetkezetek, állami gazdaságok között egyaránt Van olyan állami gazdaság ahol 20 ezer sertést helyeznek ki évről évre a háztáji gazdaságokba. Egyszóval a kezdeményezés bevált. Senki nem fizet rá — Idén — kísérletképpen — ugyanezt, a már sertéseknél jól bevált módszert, megpróbáljuk a hízóbikák kihelyezésével. Júniusban 96 állatot adtunk ki bérhizlalásra és van olyan vállalkozó szellemű gazda js, aki egymaga ötven állatot tart. Ezeket az állatokat korábban a gazdaság 180—240 kilogrammos súlyban értékesítette, azaz lemondott a végtermék eladásából származó nagyobb értékről és ezzel együtt a haszon jelentős részéről is. Ezen változtattak. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a Mátraaljai Állami Gazdaságban, a tervek szerint, az idén az állattenyésztés nettó árbevétele megközelíti a 100 millió forintot. Igaz ehhez nemcsak az említett kezdeményezések nyújtottak, illetve nyújtanak segítséget, hanem a már elért magas termelési színvonal is. Azért fordultak e módszer felé, mert tudták, hogy olyan előnyöket nyújt számukra, amellyel feltétlenül élni kell, ha továbbra is élen akarnak járni a termelésben a megye gazdaságai között. Mindemellett az igényeket kezdettől fogva nem tudják kielégíteni a bérhizlalásra jelentkezők körében, ami azt is mutatja, ez az a bolt, amelyre senki sem fizet rá. Újdonságok a szolgáltatásban A kezdeményezések sorában feltétlenül megemlítésre kívánkozik az a nem mindenütt tapasztalható ésszerűség. amellyel arra törekszenek, hogy lehetőségeiket, meglevő eszközeiket minél jobban kihasználhassák. Négy sertéstenyésztő-szakcsoport több elhagyott, selejtezésre váró, régóta nem használt épületet tett alkalmassá állattartásra, így csekély költséggel viszonylag korszerű módon hizlalhatnak. Az idén megtalálták a módját a korábban kellőképpen ki nem használt komlószárító jobb igénybevételének. Igaz, hogy ehhez részben termeszteni kell a gyógy- és fűszernövényeket, részben felvásárolni. Most már osztályozzák, feldolgozzák, értékesítik is a késztermékeket, mint a fóti AGROFLÓRA gazdasági társulás tagjai. Ez a tevékenység mintegy 3—4 milliós árbevételt jelent idén a gazdaságnak, a későbbiekben — a kapacitás teljes kihasználásával ez többszörösére növekedhet. — Ipari tevékenységűnkre a nagy iparvállalatokkal való együttműködés a jellemző. Fő partnereink az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, és a Salgótarjáni Kohászati Üzemek. Nemrégen alkatrészek és fődarabok gyártását kezdtük meg különböző típusú autóbuszokhoz a gyöngyösi AFIT részére. A Mátraaljai Állami Gazdaság legújabb tevékenysége a pásztói kerület szerelőműhelyének szervizszolgáltatása. Itt rövid határidővel —, s ez a mezőgazdaságban nagyon lényeges szempont — műszaki vizsgára készítenek fel különböző haszonjármű- veket. A szolgáltatás iránti érdeklődésre jellemző, hogy már Füzesabonyból is hoznak felkészítésre váró járműveket. A Mátraaljai Állami Gazdaságban meggondoltan, megalapozottan kezdeményeznek, nemcsak az első számú vezetők. A kezdeményezőkészség éppen úgy jellemzője a beosztottaknak és a jó ötletek nem találnak süket fülekre. S az elért eredmények még inkább ösztönzőleg hatnak, hogy ne mondjanak le a továbbiakban sem az olyan értékes szellemi energia kamatoztatásáról. Zilahy Tamás A Ganz-MÁVAG mátrano- váki gyáregységében éppen nyolc évvel ezelőtt vezették be az akkoriban már országszerte elterjedőiéiben levő Dolgozz Hibátlanul munkarend- szert. A budapesti Villamosszigetelő és Műanyaggyár, amely a szovjetunióbeli, sza- ratovi gépgyár módszerét elsőként vette át, hamarosan meggyőződött annak hatékonyságáról. Bár ennek elemei kibővültek az Egyesült Államok egyik rakétaegység- gyártó cégének — magyar fordításban nulla hiba, hiba nélkül — rendszerével —, amely már a miénknél sokkal magasabb műszaki-technikai színvonalra alapozódott, a vállalat eme ötvözetet sikeresnek találta. Esztendőnyi tapasztalataik után tizenhat nagyvállalat — közöttük a budapesti Ganz-MÁVAG részvételével — tartottak akkor még KGM-szintű tanácskozást, amelyet tucatnyi, a DH-hoz csatlakozni akaró kérelem követett. Mátranovákon így mondják: — Amikor ezerkilencszáz- hetven körül a nagyvállalatnál a hajdani vezérigazgató utasítására bevezették a Dolgozz Hibátlanul munkarend- szert, mi még kisfiúk voltunk. Alig fél évtizedes gyáregység lévén, örültünk, ha a munkánkat el tudjuk látni, eleget tehetünk a terveknek. Akkor még nem zavargattak ennek beindításával. De négy év múlva már nem volt mese, föntről jött az ukáz: nálunk, mint a nagyvállalat valameny' nyi gyáregységében, „honosítani” kell a DH-t. És „honosították.” Koroknyai Oszkár, a gyáregység jelenlegi DH-titkára, „főállásban” emelőgép-ügyintéző, így emlékszik vissza az akkori időkre: — Már nem emlékszem ki volt akkor ebben a funkcióban, hiszen a DH-titkárok személye szinte évről évre változott, de az ügy érdekében az első lépések jónak bizonyultak. Széles körű propagandát folytattak a rendszer megismertetéséért, megkezdődtek a munkahelyi hibafelmérések, intézkedési terveket és utasításokat hajtottak végre, amelyeket később aztán senki sem ellenőrzött. Papíron volt csak a mozgalom, furamód Pesten, a jelentéseink értékelése csak úgy látatlanban folyt; az onnan ide leérkezetteket — s ezt megértem — inkább a gyáregység termelési helyzete érdekelte, semmint holmi DH- munkarendszer. — Nyűg volt hát? — Az. Sokszorosan! És mint mondtam, papírmunka, jelentésgyártás. — Ám, ahogy tudom, tavaly mégis felélesztették az elfelejtett munkarendszert... — Valóban. Most már adottak a feltételei. Több mint egy évtizedes múlt után, nagy szakmai rutinnal, tapasztalattal rendelkezünk, s a görcsös erőlködés mellett jut időnk gondolkodni is... Azon főképp, hogy nekünk manapság már nem elegendő csak hibátlanul dolgozni; ez kevés az üdvösséghez!->• Mi kell még? — Maga is tudja... Ahhoz, hogy a mostani időkben sikereket érjünk el, az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani a kevesebb anyagfölhasználásra, az energiatakarékosságra, a munkaidő jobb kihasználására, a minőségre és még sok-sok fontos tényezőre. — Tehát, a munka hatékonyságára? — Igen. Bakos Sándortól, a pártvezetőség titkárától azt kérdem: — Eleve elhibázott lépésnek könyvelhető el a hetvenes évek eleji döntés, amely a DH-munkarendszer itteni bevezetését szorgalmazta? — Nem! Igaz, én akkoriban másik gyáregységnél dolgoztam, de a célkitűzésekben nem volt hiba. Hiszen szervesen kapcsolódtak a magasabb gyártási színvonal elérését célzó elképzelésekhez, s ösztönző szerepük volt a műszaki-technológiai fegyelem betartásában, a minőség további javításában. Csakhogy akkoriban még nem tudtuk felismerni mindennapi gondjaink mellett, hogy a DH valóban a hatékony munkára ösztönöz. Ehhez persze, nem tudom, eímondták-e már, hozzájárult az üggyel történt formális törődés, s mivel megvalósításának feltételei sem voltak adottak, vált az egész papírszagúvá. — Múlt időben beszél...' — Mert egy esztendeje á munkarendszer megkapta az újbóli feltámasztáshoz szükséges vérátömlesztést. A DH 1974-es bevezetésétől élt talán egy-másfél évet. Most, újjászületésétől majdnem másfél esztendő telt el. Hogyan? Gyáregységi és üzemi szinteken is létrehozták értő, felelős beosztású emberekből a DH-bizottságokat, akiknek — mondani sem kell — kötelessége a hatékony munka valamennyi feltételének biztosítása. S ez már félsiker! Párosult ez a szocialista brigádok felajánlásaival is, melyek tagjai főként a minőség javítását, s selejtcsökkentést, az anyaggal és az energiával történő takarékoskodást tartják elsődleges feladatuknak. „Megrázták” magukat az újítók is, akik a múlt évben hatvannégy ötletet nyújtottak be a bíráló bizottsághoz, s közülük az elfogadottak bevezetése több mint 516 ezer forint hasznot hozott a gyáregységnek. Csökkentették a munkarendszerrel kapcsolatos eddig „bőséges” adminisztrációt; fő kerékkötőként tartották ezt is nyilván, s nem előre megállapított időpontokban üléseznek a DH-bizottsá- gok sem: csak akkor, amikor a munka megkívánja. — Mint a tűztől — mondja a pártvezetőség titkára — óvakodunk minden régi sablontól. Hiszen a munkarend- szer elválaszthatatlan a mindennapoktól, nem lehet külön papírokon kudarcait vagy eredményeit vezetni. Éppen ezért is tart már több mint egy esztendeje az a gyakorlat, hogy az erkölcsi-anyagi elismerések egyben a DH-ban való aktivitást is honorálják. Mi több: az új párttagok közül soknak megbízatásként adtuk a munkarendszer pat- ronálását, hiszen a gazdasági és a politikai munka egymástól el nem választható. Márpedig a hatékonyság szóban mindkettő benne foglaltatik. Mátranovákon, mondták, még egyszer nem hagyják kialudni a „DH-lángot”. Talán, már az eddig eltelt másfél év eredményei is elégséges bizonyítékok erre... Karácsony György Vélemények a versenyről Fejhasználat a felajánláshoz Szemmel láthatólag az érdeklődés középpontjában van manapság a munkaverseoy. Az alább „zanzásított” vélemények megfogalmazásakor — a salgótarjáni síküveggyárban — élénk vita bontakozott ki, amelybe spontán módon szóltak bele az emberek. Érvek és kiegészítések peregtek a verseny gyakorlatáról. Firmát öltöttek a kifogások, ám a javítás módját még alig kristályosították ki magúkban a versenyzők. EJNYE, TE KI-PA! — Hát ez az értékelési módszer, ez... — Tetszik a brigádnak? — Dehogy tetszik! Egyáltalán nem — rázza fejét Sándor János, a Puskás Tivadar nevű vállalati kiváló brigád vezetője. — De, hiszen megszavazták! — Igen, de hogyan? Sokan nem is tudták, nem értették, hogy mi az a Ki-Pa-reudszer. Egy papírt kiküfdenek. amin szempontok szerint leosztályoznak bennünket, meg mi magunkat. De olyan is osztályoz, aki nem is ismer minket. — És ezzel az értékeléssel lettek maguk vállalati kiváló brigád? — Igen. Ellentmondók magamnak, ez igaz. De ha nem lett volna annyi megtakarításunk, amennyi volt, hiába lett volna akármilyen Ki-Pa. Ezért a címért megdolgoztunk. — A korábbi értékelés módszere jobb volt? — Nem. Akkor naplókat adtunk le, és abból fent az irodában döntötték el, a brigádoktól távol, hogy ki, mit érdemel. Ebből a szempontból a mostani jobb. De most meg magát mindenki ötösre értékeli, mondván: úgyis lehúzzák a többiek. A főnökök is ötösre értékelik a kezük alá tartozó brigádokat, mondván: az ő munkaterületükön sikeres brigádok dolgozzanak. — Mi lenne az előzőnél is, mostanitól is jobb értékelési eljárás? — Ezt nem tudom — csóválja fejét élénken a sikeres brigád vezetője. — Ez nehéz kérdés. VAN, DE NEM LÉTEZIK! — Lehetne-e a tervhez Igazított havi vállalásokkal versenyezni? — Ehhez tudni kell, hogy tmk-terv van, de nem létezik — fogalmaz ötletesen Lenkei Csaba villanyszerelő, az üzemfenntartó gyárreszleg egyik párt-alapszervezeti titkára. — Nap mint nap annyi promptfeladat adódik, hogy nehezen tartható a tervszerűség. Nálunk a tervhez készített vállalást értékelni nem lehet. — Mit értékelnek? — A mostani pontrendszerben nehéz megállapítani. Előfordulhat, hogy egy értékelő „ex has” beír egy számot, és el van intézve. De, ha az üzemi négyszög értékel, tényszá- mok alapján, az az igazi. Most: kijön egy szám a pontok átlagából. Akkor: szöveges értékelést kap a brigád; nem regényben, hanem tőmondatokban. Az utóbbi reálisabb. — Eléggé rugalmasak-e a verseny keretei? — A mostani szabályzat elavult. Tavaly lett volna esé- dékes egy új versenyszabályzat összeállítása, de egyelőre várunk egy erről rendelkező SZOT-határozatra. — Hogyan tenné életköze- libbé a versenyszabályokat? — Valahogyan egységesíteni kellene a követelményeket. Egy termelőbrigád másként tevékenykedik, mint egy nem termelőbrigád. Olyan mércét kellene kialakítani, amivel mindkettő munkája reálisan mérhető, összehasonlítható. És jó lenne elérni, hogy ha adódik egy sürgős feladat, akkor lehessen abból vállalás! BECSÜLNIVALŐ, AM . . . — A munkaversenyben vannak jó kezdeményezések — állítja Miskolczi István, korábban évekig gyári versenyfelelős, most az üzemi pb tagja, az agitációs munkabizottság vezetője. — De sok brigád még nem ismerte fel a lehetőségeket és az igazán lényeges teljesítményeket. Néhány brigád például óriási mennyiségű társadalmi munkát teljesít: fejenként 150 ói at egy év alatt. Ez becsülni való dolog, de sok más brigádot elriaszt a versenytől. Ma mar elsősorban a munkaidőben kell jó minőségű munkát letenni az asztalra, ennek veszi hasznát a kollektíva. Ha egy brigád az évi két kommunista szombaton bejön, és ezen kívül,* ha akar, és ha szükséges, két társadalmi munkaműszakot becsületesen teljesít, bőven elég. Ennél többet senki nem vár. — Miért ajánlanak föl „riasztóan” sok túlmunkát? — Érthető ez is: többet akarnak tenni a kötelezőnél, és ez a módja igazolható, megmérhető. Jellemző, hogy például a tmk-brigádoknál • használt anyagok újrafelhaso» nálása a leggyakoribb válk*> lás. Ez is fontos. De azért észre kell venni, hogy a gep- kihasználás, az állásidő csökkentése fontosabb a gyár szempontjából. Molnár Pál NÖGRAD - 1982. július 22„ csütörtök
