Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-18 / 167. szám

A bútorgyárban Nagyteljesítményű, bevált gépen végzik a bútoralkatrészek élmegmunkálását a balassagyarmati Ipoly Bútorgyárban. Műszakonként több száz elem megmunkálását fejezi be a gép. — gy— Kevesebb ételmérgezés Kellemes hír: idén eddig jóval kevesebb ételmérgezés történt a megyében, mint ta­valy ilyenkor. Szerepe van ebben bizonyára a kemény hideget hozott télnek, de leg­alább ennyire annak is, hogy az emberek egyre jobban tud­ják: a „disznóságok” nemcsak finomak, hanem nagyon ve­szélyesek is lehetnek. Kevés gomba terem mosta­nában az erdőkben, így hát kisebb az esély a gombamér­gezésre is. Valamelyes emel­kedést mutat viszont az álla­ti eredetű ételek okozta szal- monellás megbetegedések szá­ma, amit legtöbbször a nyers húsok nem eléggé gondos ke­zelése okozza. Érdemes na­gyobb figyelmet fordítani a baromfi bontására, elkészíté­sére, tárolására, a nyers húst tartalmazó edény és a hűtő- szekrények belsejének alapos tisztítására, mosására! Iskolaszövetkezet Pásztori Iskolszövetkezeti létrehozá­sát készíti elő ezekben a na­pokban a Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ. Ősztől az iskolaszö­vetkezet a Mikszáth Kálmán Gimnáziumban működik, hoz­zájárulva a diákok közéleti te_ vékenységre való felkészítésé­hez, munkára nevelésükhöz, valamint a szövetkezeti moz­galomnak a gimnáziumban való népszerűsítéséhez. Az is­kolaszövetkezet tagjai a gim­náziumi büfében iskolatejet, péksüteményt, tanszert, író­szereket, valamint tankönyve­ket, szépirodalmi munkákat és ismeretterjesztő folyóiratokat árusítanak. Ksgyütft esz alapszeruezetekkel Szobő fsiván, az MSZMP Salgótarjáni járási Bizottságának első titkára a pártmunka módszereiről, az aiapszervezetek irányításáról Az ' elmúlt heteikben testületi ülésen vitatták meg a pártmunka, módszerének, az alapszervezetek irányításának eddigi tapasztalatait, s továbbfejlesztésének lehetőségeit a járási, a városi, a nagyüzemi és nagyközségi pártbizottsá­gok, pártvezetőségek. Az őszi hónapokban pedig az alap­szervezetek taggyűléseken összegzik a politikai munka, a párthatározatok végrehajtásának helyi tapasztalatait. A já­rási pártbizottság tevékenységéről, az eddigi módszerek kor­szerűsítésének, megújulásának, szükségességéről beszélget­tünk Szabó Istvánnal, az MSZMP Salgótarjáni járási Bizott­sága első titkárával. — Mi tette szükségessé, hogy a pártbizottságok, köztük a salgótarjáni járási pártbizott­ság, a pártszervezetek újra­gondolják a politikai munká­ban eddig alkalmazott módsze­reiket? — A pártmunka módszerei­nek rendszeres értékelése, a tanulságok megvonása és hasznosítása, a módszerek, az eszközök hozzáigazítása a megváltozott körülményekhez nem új dolog, nem idegen a párt gyakorlatától. Mélyre­ható társadalmi, gazdasági változások időszakát éljük. Feladataink bonyolultak, s munkánk társadalmi, politi­kai, gazdasági hatása is más­képpen jelentkezik, mint a megélőző évtizedekben. Mind­ezek szükségessé teszik a pártmunka módszereinek to­vábbfejlesztését. A kérdés tehát az, hogyan, milyen módszerekkel oldják meg feladataikat a pártszer­vek, az alapszervezetek. A központi döntések mecha­nikus másolása helyett meny­nyire sikerül átgondolniuk és követniük önálló, felelősség- teljes gyakorlatukat a politi­kai munkában, társadalmi és gazdasági tevékenységük so­— Mit tett ezért a járási pártbizottság? — A pártmunka módszerei­nek továbbfejlesztésében már néhány korábbi, megalapo­zott döntésre támaszkodha­tunk. A Politikai Bizottság 1972. március 21-i, a járási pártbizottságok munkáját elemző határozata végrehajtá­sára intézkedési tervet készí­tettünk. Munkásmozgalmi ha­gyományainkból adódik, hogy párttagságunk egyhar- mada — több mint kétezer kommunista — az idős kor­osztályhoz tartozik. Sok-sok munka, gazdag mozgalmi és politikai tapasztalat birtoká­ban rendkívül érzékenyen, többen aggodalommal figye­lik a politika, a társadalmi, a gazdasági élet új jelenségeit. Helyzetüket külön megvizsgál­tuk és meghatároztuk a kö­rükben végzett politikai mun­ka legfontosabb feladatait. Ugyancsak sajátos járási je­lenség, hogy a párttagok , je­lentős része — mintegy két- ezerhétszázan — 1970 után lépett a pártba. Többségük azokban az üzemekben tevé­kenykedik, amelyeket a szén­bányászat visszafejlesztését követően telepítettek a salgó­tarjáni járásba. Ezekben az alapszervezetekben különösen fontosnak tartottuk az eszmei, politikai nevelő munkát. A pártdemokrácia helyzetének vizsgálatát, fejlesztését, a párttagok politikai mozgósítá­sa indokolta. A párttagok ak­tivitása a pártmunka mozgal­mi jellegének nagy tartalékát jelenti ma is az alapszerve­zetekben. Az állami irányítás korszerűsítése már a korábbi években, s az idén is bizonyos változásokat hozott a járás közigazgatási rendszerében. Pártbizottságunk kimunkálta azokat a módszereket, ame­lyekkel a politikai munkát igyekszünk igazítani az új helyzethez, mert a változás nem kevés gonddal jár. Mint ahogy a járási mező- gazdasági osztály megszűné­sével új módszereket kíván a mezőgazdasági üzemekben te­vékenykedő alapszervezetek irányítása is. Ezt követően határozta meg a pártbizottság a munkamód­szer megújításának legsürge­tőbb teendőit. A döntéseket megelőzően széles körű eszme­cserét folytattunk a pártta­gokkal, a járási testületek tag­jaival, az állami, a társadal­mi szervek képviselőivel. Ezeken a beszélgetéseken nem csak a munkamódszerünk ke­rült szóba, hanem tevékeny­ségünk politikai tartalma is. Sok párttag bírálta politikai gyakorlatunkat — a járási pártbizottságtól az alapszer­vezetekig — amelyben a szük­ségesnél kevesebb idő jut a politizálásra, a döntések -elő­készítésére, végrehajtásuk el­lenőrzésére, a mulasztók szá­monkérésére, felelősségrevo- nására. — Végül is mit ajánlunk a pártszervezeteknek? Gondolják végig ismételten azokat a tapasztalatokat, ame­lyeket a pártkongresszust, s az év végi beszámoló taggyűlé­seket megelőző beszélgetések során gyűjtöttek. A pártveze­tőség és a pártbizottság együtt vizsgálja mag, mennyire vet­ték figyelembe a párttagok tanácsait, javaslatait a poli­tikai munka mozgalmi jelle­gének erősítésében. Hiszen az élénk, mozgalmas pártélet fontos feltétele, hogy minden­ki jól értse feladatát. A párt­tagok érezzék, ne csak a dön­tések végrehajtásához, a mun­ka előkészítéséhez is szüksé­gesnek tartják tapasztalatai­kat, tanácsaikat. — Melyek voltak azok a leg­fontosabb tartalmi kérdések, amelyekről a párttagokkal folytatott beszélgetéseken, a pártbizottság ülésén :s szó esett? — A párt vezető szerepé­nek megítélése, az ezzel össze­függő módszer, gyakorlat a vezető szerep hatékonyabb érvényesülése szerint vala­mennyi beszélgetésen szóba került és helyet kapott a pártbizottsági ülés előterjesz­tésében, vitájában is. Az a ta­pasztalatunk, hogy az elveket helyesen értelmezi a pártszer­vekben, az alapszervezetek­ben dolgozó kommunisták nagy része. Mégis a gyakor­lati munka során nem kevés gondunk jelentkezik. A kom­munista közösségek nem min­dig látják, hogy a párt ve­zető szerepének következetes és hatékony érvényesüléséhez hozzátartozik saját tevékeny­ségük is. Az, hogy a legfon­tosabb helyi feladatok kiala­kításánál, megvalósítása során mennyire ismerik politikai fe­lelősségüket, kötelességeiket a párttagok. Azt sem vitatják a párt- szervezetekben, hogy a nö­vekvő követelmények szüksé­gessé teszik a politikai munkai hatékonyságának javítását. A kommunista közösségek idő­ről időre válasszák ki a leg­fontosabb, a politikai döntési­re érett kérdéseket, s ezek megvalósítására mozgósítsák a párttagokat, a dolgozó kollek­tívákat. A munkatervek, a munkaprogramok sokat segí­tenek abban, hogy igényesen határozzák meg feladataikat, ne a kevésbé fontos tenniva­lókra, operatív intézkedésekre aprózzák el erejüket. A poli­tikai szükségletekre, a lehető­ségekre alapozva, mindenki számára egyértelmű feladato­kat határozzanak meg, s mu­tassák meg a célhoz vezető legegyszerűbb, legjárhatóbb utat is. Az ilyen igénnyel készített munkaterv természetesen nem lehet egyetlen ember, sem a pártvezetőség feladata, nem lehet rutinmunka. A pártve­zetőség és a párttagság fele­lősségteljes, körültekintő, együttes tevékenységét igény­li. Feltételezi a pártvezetőség és a párttagság folyamatos, őszinte véleménycseréjét, a pártfórumok nyílt légkörét, ahol felszínre kerülnek mind­azok a kérdések, amelyek fog­lalkoztatják a párttagságot. A párt vezető szerepének követ­kezetes érvényesülése a gya­korlatban azon múlik, h£gy a pártszervek, az alapszerveze­tek mennyire ismerik fel a mindennapi élet változásait, s mennyire képesek alkalmaz­kodni azokhoz.' Mennyi ere­jük van arra, hogy hatékony munkával, pártszerű véle­ménycserékkel, vitákkal meg­teremtsék, folyamatosan meg­újítsák az eszmei, politikai, a szervezeti egységet. S e te­kintetben van mit tennie a já­rási pártbizottságnak, az üze­mekben tevékenykedő vám­szerveknek, az alapszerva/.e- teknek is. ' — Mindig-, de az utóbbi években különösen fontos s*e repet kaptak a oártmunkában a gazdas^nolitikai kérdések. Hogyan ítélik meg helyzetü­ket, saját feladataikat a jáiás ipari és mezőgazdasági üze­meiben tevékenykedő párt- alapszervezetek? — Ügy tapasztaljuk, hogy párttagságunk cselekvőén tá­mogatja azokat az erőfeszíté­seket, amelyeket a párt, a kormány, s itt a megyében a párt- és állami szervek tesz­nek a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításáért. Jól értik, hogy ebben meghatáro­zó szerepe van a folyamatos, a jó minőségű, a hatékony munkának, a szocialista és tőkésexporttervek teljesítésé­nek, túlteljesítésének. Az alapszervezetek többségében látják azt is, hogy gyakran a szervezetlen munka, az anyaghiány, a népgazdasági és ni érdekek látszólagos eltéré- vállalati, a közösségi és egyé- sei zavarják munkájukat. — Mondana esetleg konkrét eseteket is? — Természetesen! Itt ván példának a differenciált bé­rezés. Évek óta beszélünk ró­la, intézkedéseket hozunk. Ám a legjobb szándék sem mindig éri el célját, mt.li a teljesítmények jelentős lésze nehezen mérhető. A pártszer­vezetek oly módon segíthet­nek, hogy arra ösztönzik a gazdasági vezetőket, az eddi­gieknél jobban vonjak be a munkahelyi kollektívákat, a teljesítmények mérésébe. A munkát kell differenciálni, minősíteni ahhoz, hogy a bé­rek között differenciálni le­hessen. Nem egy üzemünkben okoz gondot a mostani körülmé­nyek között a piaci változá­sokhoz való gyors igazodás kényszere. A PÁVA Ruhagyár jánosaknai telepe esztendők óta dolgozik szovjet megren­delőknek. Eddig húszezres té­teleket szállított, most a há­romezer már jelentősnek szá­mít. Igényesebbek lettek a tőkéspiacon is. Nem csak a termék minőségét nézik, ha­nem azt is, hogy milyen gyor­san, milyen pontosan szállí­tanak. A könnyűipari, de a mezőgazdasági üzemekben is a pártszervezetek fontos fel­adata, hogy megértessék a változások lényegét, a rugal­mas igazodás szükségességét,, a munka átszervezését, a túl­munkákat. Támogassák azokat a vezetőket, akik a felada­tok követezetes végrehájtásá- ra töreszenek, s ennek érdo- kében észerű kockázatot vál­Kőtől a vízig Tucatnyi ember élén ELŐSZÖR BE1NVITÁL a műhelybe, de miután kitűnik: ott dolgozni lehet, de beszél­getni nem, kitessékel a fák árnyékolta szerelő,tdvarra. Jóleső hűvöst ad a szomszéd kertjében magasodó, már most is terméstől roskadozó körte­matuzsálem, s ahogy a kerí­tésen átnyúló gallyai alá álunk, hátunkat nekivetve egy-egy ismeretlen célt szol­gáló, pántos ládának, köny- nyen indul a szó közöttünk. — Tudja — néz rám Ter- nóczky László, a Nógrád me­gyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat brigádvezetője — most jókor jött. Már lecsillapod­tam, elmúlt belőlem a regge­li idegesség. Higgye el, üt minden munkakezdés tele van ■feszültséggel, egészen addig, amíg szinte percnyi pontos­sággal meg nem határozzuk az aznapi dolgokat, az elvég­zendő teendőket. A negyvenkilenc esztendős ember egy örökké mozgásban lévő, univerzális csoport veze­tője, hetedik esztendeje már. — Ne vegye fontoskodás­ának, vagy kivagyiságnak, de nyugodtan ki merem jelente­ni: a mi munkánk nagyon fontos Vi rfuaáin egyetlen egyszer u • '-rné >Ic valamit, beláthc kör Pkezményei lennének a megye vízellátásá­ban. Márpedig ez az, amely­ben nincs pardon. Igaz, kí­nos lenne a magyarázkodás is, de beérné-e ezzel egy nagy­üzem, vagy egy városnegyed lakossága...? Nos, ezért is feszültek a reggelek egészen addig, amíg alapos, megfon­tolt haditerv szerint meg nem indulunk. Olajos, nagy kezeit törölge- ti egymásba, majd komótosan cigarettára gyújt. A gyufás- skatulya szinte elvész tenye­rében. — Sosem volt kovács? Elmosolyodik: — Nem. De majdnem ráhi­bázott: a nagyapám és az édesapám volt az. Eléggé hi­res iparosemberek voltak haj­danán Somoskőújfaluban meg a környékén. — S maga már nem követte a családi hagyományokat. — Tudja, a negyvenes évek végén már egyre több masi­na vette át a munkát a lovak helyett a mezőgazdaságban, nemigen kellett már patkol- tatni, ekevasat csinálni, sze-. kérkereket vasalni, iáromszö­get kalapálni. Szóval, nem látszott már olyan biztos megélhetést nyújtó szakmá­nak. így tettem és lakatos- inas, negyvenkilencben Somo­son, a kőbányánál, a bátyám meg villanyszerelő. — És így elboldogul? Töpreng néhány pillanatig. — Nézze én itt fizetésben a plafonon vagyok, nem pa- naszkodhatom egyáltalán. S ez nem azért van, mert jó káder vagyok, hanem mert mióta a csoportot irányítom, egyetlen alkalommal sem kel­lett szégyenkeznünk. Mindig ott vagyunk, ahol kell. Pedig, ha tudná, mi mindennel keil törődnünk... Sorolja: felügyeletük alá tartozik a megye több ezer tűzcsapja, közkútja, a víztá­rozók berendezéseinek, auto­matáinak karbantartása, a vízcsírátlanítók beállítása, rendszeres ellenőrzése. — No, ez utóbbi — emeli fel mutatóujját — nagyon ké­nyes és felelősségteljes mun­ka. Egyébként a klórozást vég­ző autnmatikákröl van szó, amelyekhez a megyében raj­tam kívül senki nem nyúlhat. Negyvenhat ilyen készülék van a területen, mondjuk Bércéitől Ceredig, úgyhogy csak ezeket körbejárni is ßp- pen elég. Pedig ez a mun­kánknak még a tizedrészét sem teszi ki. — Így hát maga nagyon fontos ember. .. — S rajtam kívül még ket­ten. De mint mondiam, ők csak a jelenlétemben irányi- tásom mellett foglalkozhat­nak velük. — Ez nagy felelősség, hi­szen tízezrek egészséges vizé­ről van szó. Rendben vannak az idegei? — Tökéletesen. Kivéve no, azt a reggeli, órányi feszült­séget. Egyébként is nyugodt típusú vagyok, s találok min­dig magamnak olyan elfog- lalatosságot, ami leköt, s ki is kapcsol. Régebben méhész- kedtem, de eladtam a csalá­dokat, most meg kertészke­dem, persze csak úgy, a ma­gam kedvére. Ha szabadna­wammmmmmMmaBCJMSiJi mhw.,» * pos vagyok, ami ritka, napes tig teszek-veszek a ház körül elbabrálgatok a gyümölcsfák­kal, növényekkel. — Mindig itt dolgozott a vízműnél? — Nem dehogy. Mikor fel­szabadultam. ott maradtam a kőbányánál tíz évig. Másik tíz évet meg az acélgyárban dolgoztam le, a főműhelyben. Pontosan emlékszem: 1963. január 15-én álltam itt mun­kába. És ha más is úgy akar ■ ja, innen megyek nyugdíjba is. — Addig még sok víz lefo­lyik a vezetékeken. . — Biztos. De sajnos, nagyon szalad az idő Az unokám is olyan, mintha tegnap szüle­tett volna meg, s lám. már el­múlt fél éves. New. kell sür­getni az évek múlását. *Ternóczky László tizenkét ember parancsnoka, vezetője annak a kollektívának, ame­lyik elnyerte a Vállalat kiváló brigádja címet is. — Jó, összeszokott csapat ez. S tudja, mire vagyok büszke? Hogy mi mindig .Jiadrafoghatók' vagyunk. Éj­jel-nappal, bármikor. MEGINT NEVET, s vele tar­tok én is... lalnak. — Köszönöm a beszélgetést! Vincze Istvánné * Ahány munkahelyi, kom­munista közössé0, annyifé­le a feladat, s változatosak a politikai munka módsze­rei is. A salgótarjáni üí-as tanasztalatait azzal a szán­dékkal adjuk kézre kn-v vitázzunk. kV *•* "g közösen, mel'e’" 'k légiókban céljaink megva­lósítását, H rr I u onye’3 uv* i A Volga menti Szarai» i. új technológiai-eljárássá: .,el­nyelő üveget állítottak elő. mely feltartóztatja a nansú- gárzást. s hőjének csak mint­egy 30—35 százalékát engedi át. míg elegendő i'énv bizío- sít A hőnyeiö üveg nemcsak hasznos, de szép is — vilá­goskék. szürke és bronz szí­nekben készül. A traktorok, kombájnok, gépkocsik szélvé­dőit, a vonatablakokat érde­mes ebből gyártani Eddig egy moszkvai számí­tóközpont., az üzbegisztáni Taskent népek barátsága pa­lotájának és egy szara'ovi szolgáltatóháznak ablakai ké­szültek az új gyártmányúé' Karácsony György NÓGRAD - 1982. július 18.. vasárnap 3

Next

/
Thumbnails
Contents