Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)
1982-07-17 / 166. szám
Balia Miklóséknál Dejtár, Rákóczi út 9. Két szoba, előszoba koyha, fürdőszoba. A két szülő hét gyerekével él egy fedél alatt Bállá Miklósékra aztán senki sem mondhatja, hogy nem viselik szívükön a nemzet lélekszámúnak gyarapodását. A vékony asszony a kertből jön elő, kezében műanyag edény, épp a málnát szedte volna. — Sok ugyan nincs belőle, de ez is hoz néhány forintot a konyhára — mondja mosolyogva. A nagyobbik szobában ülünk le, körülöttünk a gyerekek: Tamás, Bernadett, Miklós, Mariann, Beáta. Rita csupán tizenegy hónapos, ő az igazak álmát alussza, a feje fölött bszélgetünk A többiek suttognak, képeslapokat nézegetnek. Nincs Itthon mindenki, Zsolt — a legidősebb Beátánál egy esztendővel fiatalabb — a Balaton partján táborozik az iskolával. — Én mindig is így akartam, azt szerettem volna, ha sok gyerekem lesz. Rbben is egyetértettünk a férjemmel. Elmondhatatlan érzés együtt látni őket, velük élni. Az igaz, hogy nagyon-nagyon szűkén vagyunk, de azért mindenkinek jut saját ágy. A baj csak a tanulással van, hiszen már négyen járnak iskolába, és az itthoni feladatok ellátásához több helyre lenne szükség. (Szemmel mérem fül a lakást: lehet hatvan négyzet- méter. Csak az ágyak, meg a szekrények majd’ a felét elveszik lakótérnek. A fönnmaradó alig több mint harminc négyzetméterből Jó rész a kövezett előszobáé, a konyháé, a ’ fürdőszobáé. Ha alaposan átgondolom, csupán egy-kéí négyzetméternyi szabad mozgástér jut kinek-ki- nek Balláéknál. .Ne szörnyűl- ködjön a kedves olvasó, mert — igaz, három éve ígérik már — én a saját fülemmel hallottam Pintér Ferenctől, aa érsekvadkerti termelőszövetkezet elnökétől, hogy tavasz- szal kibővítik a szolgálati lakást mindenképpen. Bállá Miklós a szövetkezet kerületvezető erdésze. „A háromból” — jut eszembe az elnök szava — „nem az első, de második. Jól látja el a feladatát és ez a fontos.” Azt as egy szobát is nagyon várják Balláék, pedig sokkal bővebben akkor sem lesznek. Csak jelen állapotukhoz képest érezhetik majd, hogy micsoda könnyen mozoghatnak a lakásban. Most két lépés után bútorba ütközhetni mindenhol.) — Tizenkét éve vagyok itthon — simítja le a köpeny szélét a térdén az asszony. — Már nagyon megszoktam a mindennapos tennivalókat. Mostanában segítségeim is vannak: a gyerekek. Beáta egyszerűbb ételeket megfőz, Zsolt, Mariann és Miklós — pedig csak nyolcéves a fiú — takarítanak, boltba mennek. A mai rend, porszívózás, a szőnyegek kirázása is a nagyobbaknak köszönhető. Egyedül nem győzném, azt hiszem. Két idősebb falubeli asszony átjár hozzánk, a szomszédok is be-bekukkantanak és persze a szülők. Én Bor- sosberényből, a férjem Nagy- börzsönyből származott el. (A márciusi fizetési szalag kerül elő véletlenül, gyorsan jegyzem a tételeket Bállá Miklós fizetése 4 500, családi pótlék 4 270, némi plusz és mínusz, ez annyi, mint 8 292 forint. Balláné két gyermek után kapja a gyermekgondozási segélyt 2 290 forintot és segít az állam a rendszeres nevelési segéllyel, ami havonta 1 690 forintot jelent Az összesen 12 272 forint, ha jól számoltam. Első látásra soknak tűnik, hanem amikor kilenc felé osztom...) — A fizetés teljes egészében az ennivalóra megy — sóhajtja Balláné. — Naponta három liter tej háztól, az huszonegy fonint, két kiló kenyérrel együtt már harminc. Szombatra-vasárnapra bevásároltam a húst, négy százas nem volt elég! Bállá Miklósnak ezért más forintok után is kutatnia kellett. Kapóra jött a dejtári szolgálati lakás, amihez szép kert jár, a szövetkezet fél hold földet is juttatott A kertben tölgyfacsemetéket nevel 'a férj, a háztájiban krumplit vetett a szövetkezet. Tavaly a csemeték negyven-, a krumpli harmincezer forintot hozott. Ezzel együtt már minden családtagra kétezer forint költhető havonta. Azaz költhető lenne... — Nem élünk, nem élhetünk föl mindent — kulcsolja össze a kezét a középkorú megtermett férfi. — Számítunk rá, hogy egyszer mégis nagyobb lesz a lakásunk, akkor pedig bútor kell, elsősorban a gyerekeknek. Ezért takarékoskodunk, minden többletpénzt félreteszünk. — A kertben megterem a zöldség, vannak gyümölcsfáink, aztán málna, ribizli, egres, nem költünk rá. Néhány tyúkot is tartunk, kiegészítik a konyhát. Másképp nem megy. A filléreket is meg kell fognunk — mosolyodlk el az asszony. — Nehéz lehet hétfelé figyelni egyszerre, szinte minden pillanatban — kockáztatom meg. — Nem, dehogy. Mndenben segítik egymást A nagyobbak vezetik, tanítják a kisebbeket. Reggel mosdatják, öltöztetik őket, asztalra teszik a reggelit, én csak kenem a kenyereket A ricsaj, a játék, a hangoskodás T Aa biztos, hogy hangosabbak, mint egy gyerek, de ennyien suttogva- is kiabálósnak hatnánk, nem? Én otthonról hoztam az egymás segítését, négyen vagyunk testvérek. Bállá Miklósék kilencen! — Kapcsolataink, azt hiszem így szokás mondani, nagyon jók, gyakran találkozunk, jó együtt lenni a nagycsaládnak — mondja határozottan a férfi. — Nem zavarja, hogy nincs egy nyugodt zug a lakásban? — A saját gyerekeim zavarnának? Munkát haza nem hozok, az erdőn pedig nagy csönd van. (A kis fürdőszobában automata mosógép, az előszobában varrógép — Balláné hű, mindennapos segítőtársai a sok elkószolódott, elszakadt ruha elleni csatározásban.) — Hogy moziban mikor voltam? — néz rám Balláné. — Még lánykoromban. — Te nem akartál volna táborba menni? — kérdem Beátát, aki otthagyta néhány percre a konyhát — Most az öcsémén a sor — mondja bölcsen. — Beosztjuk, mert mindenki minden évben nem mehet, annyi pénz nincs. Zsolt ezer forintot vitt el a kasszából — gondoskodik hangosan Bállá Miklós. — Többet nem engedhetünk meg magunknak, sajnos. — Nyaralás? — Együtt, az egész család még nem mozdult. A négy nagyobbal már voltunk szak- szervezeti üdülésen. Az igen! — emeli fel hangját az asz- szony. — Az idén? — Nincs beutalónk. — Nem kért Bállá Miklós — mondja a termelőszövetkezet elnöke. Nincs még egy család a tagok között, ahol hét gyereket nevelnének... — Most megint jobban a fogunkhoz kell majd verni a garast — vált az emlékekből a valóságra a férj. — Augusztusban lejár az egyik gyes, akkor ezer forinttal kevesebb lesz a bevételünk. A krumpli nem vált be az idén, a csemetékben bízhatok talán. Majd meglátjuk. — Több gyerek? — Nem lesz. Egymásra néznek, kicsit elmosolyodnak. — Miattuk — mutat körbe Bállá Miklós. — Ügy gondoljuk, hogy őket fel tudjuk nevelni tisztességesen. (Dejtáron Bállá Miklósék a* egyetlen nagycsalád. A tanácstól tavaly két és fél ezer forintot kaptak segély gyanánt. A termelőszövetkezettől egy fillért sem.) — Ha valami Jóságos angyal teljesítené egy-egy kívánságukat? — Nagyobb lakás — feleli rögtön az asszony. — Békében, egészségesen felnevelhessük minden gyerekünket. A békét nagyon komolyan gondoltam, hisz hiába az egészség enélkül. Ha mi békében felnevelhetjük gyerekeinket, az azt jelenti, hogy a világban Is béke van. Ennél nagyobb dolgot ember nem kívánhat Szinte feleletül kondul meg odakint a harang. Hortobágyi Zoltán Ősi irkutszki fafaragók Ember nagyságú, a XVII— XVIII. századbán faragott szobrokat találtak a szibériai Irkutszk városában, a Kresz- tovozdvizsényije (Keresztál- litó) templom pincéinek feltárásakor. Szibéria ősi népművészetének szerves része a fafaragás. A XVII. század második, felében már céhbe tömörültek az irkutszki fafa- ragómestierek. Még ma is gyönyörködhetünk 1 néhány régi épület csodálatos fafara- gású erkélyében, timpanonjában. A legújabban talált leletek jó néhány mester kezének munkáját dicsérik, akiknek neve a leltári dokumentumokban Is fellelhető. A szobrok már az irkutszki képzőművészeti múzeumban várják a látogatókat, ahol megnyitja ajtaját a Szibéria régi orosz művészetének állandó kiállítása is. NOGRAD - 1982. július 17„ szombat Elcsitultak már a zajok, a letisztultak azok a végkövetkeztetésnek beillő gondolatok fs, amelyek a közelmúltban véget ért, immáron nyolcadik salgótarjáni nyári egyetem tanulságaiból levonhatók. A lassacskán évtizedes múltra visszatekintő, országos méretű értelemben is vehető-érzékelhető-hasznosítható „rendezvény” — hiszen idén sem volt az országnak olyan tájegysége, amelynek szülötte ott munkálkodója nem képviseltette volna magát a megyeszékhelyi szabad kurzuson —, idén is kasszasikert aratott. No, nem pénzben, hiszen igencsak elenyésző volt az az összeg, melyet a résztvevők a rendezők — a TIT Nógrád megyei szervezete, a megyei és városi tanács, az Állami Ifjúsági Bizottság, valamint a KISZ megyei bizottsága — jóvoltából fizettek. Fentebbiek alatt a hallgatók nagy száma, több mint százhúszan „hallgatták” vitatkoztak, polemizáltak, valamint a program sokszínűségét, gazdag tartalmát érti e sorok írója. Papírra veti ezt annak ellenére is, hogy — akinek esetleg kezébe jutott, és áttanulmányozta a nyolc esztendő programját — talán így kívülről sablonosnak tűnik, meg untnak, elcsépeltnek, fárasztónak, semmitmondónak, ne adj’ isten, divatosnak a témaválasztás. Hiszen nyolcadik alkalommal is egy ugyanazon volt a téma: az ifjúság. Nemzetközi művésztelep, Salgótarján (III.) Swierkiewicz Róbert — •. e. eumminps 99 vertének adaptációját csinálom meg, közülük három lap szerepel majd az első salgótarjáni országos rajzbiennálén Is — hangzik Swierkiewicz Róbert tájékoztatása a teleírt színes lapok előtt Geher István Írja az •. «. cummings 99 verse című 1975- ben megjelent kötet utószavában: „Cummings (saját használatában: e. e. cummings) verseit mindenekelőtt az elévülhetetlenül jellegzetes írásmód teszi izgalmassá és gyanússá, sugallatossá és érthetetlenné. Ez az agresszív újszerűség élteti a művet, s ez teszi ki (olykor) az elavulás veszélyének." Az amerikai költészet irodalmi fenegyereke (1894—1962) valóban bálványokat dönget, s miután festő is volt, a vizuális elemek is nagy szerepet játszanak költészetében, szinte kínálkoznak újabb és újabb adaptációk tárgyául. (5 maga irta „nonfiguratív” verstechnikájáról: „Rendkívüli módon vonzódom a precizitáshoz, mely mindig mozgást eredményez." De miért csinálja Swierkiewicz Róbert ezeket a lapokat? — Szeretem a költő verseit. Másrészt, szeretetomet így kívánom kifejezésre juttatni. Szerintem, a hagyományos illusztráció nem ad módot olyan teljességre, amit így tudok nyújtani. S effajta ismertetés számomra örömet ad. — Hol van ebben az esetben maga az „adaptátor”? — Az Ismertetésnél vagyok. Saját kezem írásával közveSwlerkiewicz Róbert títem a költő gondolatait, a papir és tus színei pedig tovább gazdagítják a versek asszociációs körét, kitágítva ezt az amúgy sem éppen szűk kört. Vannak olyan versek, amelyeknél a színekkel közvetítem a belőlük felém áradó hangulatokat. S van, amikor ellenállok, a vers hangulatát mintegy ellenpontozva adom tovább, esetleg egyfajta disszonanciát is létrehozva. Egy-egy szónál, gondolatnál asszociálok egy képi látványra s ez hamisabb lehet, mint a szó képi látványa. A szó, a gondolat és a képi látvány belső mozgása mindenesetre izgalmassá — sőt, néha izgatóvá — teheti ezt a különös kísérletet A szellemi mozgékonyság egyébként la sajátja a művésznek, még a vitatható esetekben is. Az 1942-ben Pécsett született s jelenleg Budapesten élő művész az Iparművészeti Főiskolán végzett. Első Önálló kiállítását 1976-ban Pécsett, a Janus Pannonius Múzeumban rendezte. Azóta tizenöt egyéni tárlata volt, a hetvenes évek elején Krakkóban és Salgótarjánban is. A pécsi kisplasztikái biennálé egyik díját s a miskolci grafikai biennálé nagy díj át kapta meg 1981-ben. A Nemzetközi Mail Art mozgalomnak 1981-től tevékeny résztvevője. Csaknem két éve szervezi és rendezi az újpesti Mini Galéria kiállításait. Xertox néven idén csoportot hozott létre, amely at emberrel kapcsolatos kísérletekkel és az e témakörben létrejövő művészeti alkotásokkal foglalkozik. Itt nemcsak a tudományos kísérletekről van szó, hanem úgyszólván minden témáról, amely az embereket érinti, így például a béke kérdéséről is. A Mail Art a tradicionális képzőművészeti mozgásoktól eltérő mozgalom — mondja Swierkiewicz Róbert. — Mindenre kiterjed, ami postán küldhető, a világban történő művészi törekvésekről szóló dokumentumok napra készen érkeznek az emberhez s a visszacsatolás is közvetlenül jelentkezik. Még azt mondja: •— Feleségem Stuiíbor 25su- zsa, három fiam Dávid, Gergő és Áron. Van négy cicánk, ezenkívül sok növény és virág. Tóth Elemér Hasznos, megyénk moh községei közé tartozik, ahol az elmúlt években egyre több fiatal család telepedett le. A kényelmes, többszintes, összkomfortos lakások sora látható az Alkotmány úton, ahol felvételünk készült. Tovább a témában Egyetem, ha nyári is De bele-bele pillantva az egyetem műsorfüzetébe, s hallgatóként ott lenni előadásokon, az azokat követő konzultációkon, majd késő délutáni beszélgetéseken — az ember önmagának Is beválthatta: nem, ez az egyízű- nek, unalmasnak, megemészt- hetetlennek tűnő választék — kimeríthetetlen. És bőséges, de mennyire! Híven igazolta a fentebbieket a mostani nyári egyetem, amely egy témát: az ifjúsággal kapcsolatos művelődési kérdéseket „járt körül”. S nem akármiképpen. Hiszen szó esett — nagyon sok — arról: miképp, mily’ módon oko- sulnak iskolában, s azon kívül, hogyan töltik szabad idejüket, mit jelent számukra a film és a zene, s a még megannyi hasznos tudomány. Előadások sora hangzott el a rétegigényekről, amely szükségszerű volt, hiszen az ifjúság nem egyetlen gyűjtőfogalom, s természetesen a jelen helyzetről, a lehetőségekről, — a meglevőkről, és a még csak feltételes módban emlegetet- tekről is — kiváló, a szakmában jártas előadók fejtették ki véleményüket. Volt közöttük KISZ-KB-titkár, TIT-fő- titkár, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, főiskolai docens, egyetemi adjunktus, és népművelődési intézetbeli osztályvezető is. Akik a hallgatók ízlése, s nem utolsósorban felkészültsége szerint, hol sikeresebben, hosszas vitákat kiváltban beszéltek részgondokról és eredményekről, avagy egy-egy téma teljességéről, hol pedig unos-untalan, másutt már hallott, hangoztatott „húrokat pengettek meg” — csak úgy, nagy általánosságban. S bár nem ez utóbbi volt a jellemző, mégis, a tíznapos kurzus lezárásakor, ez váltotta ki a hallgatók között a legnagyobb disszonanciát. Fájlalták az e témákban történt kutatási, felmérési eredmények továbbításának hiányát — márpedig sok ilyen van! —, hiszen ez némi támpontot adhatott volna egy-egy témában a gondolatok, s az azokhoz kapcsolódó reflexiók igazára. Fájlalták a résztvevők — szó szerint így mondták közülük sokan —, hogy kevés idő maradt a meghallgatás utáni kérdésfeltevésre, vitára, amelynek két prózai oka volt, legalábbis, így utólag már tudjuk. Egyik a némelyik előadó szó- szátyársága, a másik pedig a napirend szoros, órához, perchez kötöttsége. (A rendezők szerint ez utóbbin továbbra sem változtatnak...) Kár — említették néhányam —, hogy akármelyik témában is kevés volt a nemzetközi kitekintés, megmaradtunk szűk, honi berkeink között, esetenként ott is csak felszínesen. Nem sikerült kellőképp elemezni a közművelődés társadalmi és gazdasági összefüggéseit, amelyek bizony mindinkább napirendre kerülnek, s kevés volt az, amit a felnövekvő nemzedék, a ma még tizenéveseknek titulált réteg művelési, művelődési, kulturálódási, szabadidő-eltöltési helyzetéről volt hallható. Különösépp hiányzott a tematikából egy-két olyan konzultáció, amety foglalkozott volna az ifjúság szabad idejének jelentős részét kitöltő tömegsportmozgalmakkal, azok helyzetével, s távlataival. E hiányérzet már csak azért is érthető, hiszen csak egészséges, ép testű és szellemű fiatalság képes az elkövetkezendő évek, évtizedek feladatainak megoldására. Mindezek ellenére, a hallgatók java része ezt hangoztatta, sikeresnek bizonyult a nyolcadik salgótarjáni nyári egyetem, s tapasztalataik otthon, munkájukban hasznosíthatók. Hozta azt az eredményt, amelyet elvártak tőle. Így szól a rövid summázat, s szeretnénk hasonlókat jövőre is papírra vetni. Mikor szintén az ifjúsággal kapcsolatos, kimeríthetetlen témák egyike kerül bonckés alá. Hogy melyik, arról később születik döntés... Karácsony György
