Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-15 / 164. szám

Tőkönyvelői szemüveg Sztár növény és szelíd bikák — Az aszályos tavasz és nyárelő miatt kémiai úton kel­lett valahogy pótolni az esőt. Az e-őpótló lombtrágya hek­táronként ezer forintba került a gabonában. Az 580 hektár­nyi búzában csaknem 600 ezer forint többletköltség je­lentkezett, mintegy 170 tonna gabona ára. Ha nincs a gaz­daságban alapon kívüli tevé­kenység és abból származó több milliós nyereség, tétlenül nézhettük volna, hogyan men­nek tönkre a búzatáblák... Amin tilos meditálni és amin kell Mindezt a kisterenyei ter­melőszövetkezet főkönyvelő­je, Reményi Miklós mondotta, még az aratás megkezdése előtt. Az ember általában, ha a mezőgazdasági tevékenység­ről érdeklődik, a növényter­mesztőket, állattenyésztőket kérdezi, most azonban kí­váncsi voltam, milyen mindez egy főkönyvelő szemüvegén keresztül, — Visszatérve a bevezető­ben mondottakra, egy hektá­ron a lombtrágyázás ezer fo­rintba került, azaz körülbelül 300 kilogramm búzába. Meg­térül-e ez? — Ez az amin nem szabad sokat meditálni. A mi vidé­künkön a búzatermesztésben, a hozamok növelésére fordí­tott minden forint megtérült. A kukoricába viszont akár­mennyit ölünk, mindig ráfi­zetünk. Kiszámoltuk, a kuko­rica csak 6 tonnás hektáron­kénti átlagtermés mellett hozna némi hasznot. Ezt vi­szont soha nem tudtuk elérni. Most már nem is fogják, mert lemondtak a vele való kínlódásról. Fölszámolták az olajlent és a mustárt is, ezek helyett a napraforgó lett a sztár. Nem a markukat tartották Íme a napraforgó a főköny­velő szemüvegén keresztül. — Ennél a növénynél az árbevétel ötven százaléka a költség. Hektáronkénti egy tonnás hozamon felüli ter­més már nyereség. Ilyen nö­vény nincs még egy a fegy­vertárunkban. Idén már 164 hektáron terem, igaz ebbe „be­segített” a téli fagy, aminek eredményeként ki kellett szán­tani a repcét. — Fagy, aszály, a mezőgaz­daságnak talán két legna­gyobb réme. Mindkettőt átvé­szelték, kérdés, idén is nyere­séges lesz-e a növénytermesz­tés?- Könnyebb lenne erre né­hány hónap múlva válaszolni. Az alaptevékenységünk elő­ször — a termelőszövetkezet íennálása óta — zárt némi nyereséggel. Pontosan 2,95 százalékos szűkített nyeresé­get könyvelhetett el a növény- termesztés és állattenyésztés... — ...és az alapon kívüli? — Ennek csaknem tízszere­sét, 25—26 százalékosat. A fej­lesztést — mintegy hárommil­lió forintot — teljes egészé­ben ebből finanszíroztuk. Éneikül se kombájn, se teher­gépkocsi, se autóbusz, se mun­kagép. Tarthattuk volna a tenyerünket. A kisterenyeiek azonban nem tartották. Elmaradt „bikaviadal" Tartanak viszont mást. Hí­zóbikát legelőn. Az „újítás” ál­lítólag a TAURINA elnevezé­sű állattenyésztési rendszer­től származik. Néhány évvel ezelőtt minden további nélkül elmeháborodottnak nyilvání­tották volna, aki hizóbikát tart legelőn, mondván, hogy a legjobb esetben is éhen dög­lik, de az is elképzelhető, hogy fölökleli a gondozóját. Nos, Maconkán hónapok óta gyarapodik a 117 hízóbika a legelőn, szépen híznak és ami még fontosabb olcsón. Gondo­zó igaz nincs, de van helyet­te villanypásztor, a bikákat pedig meg lehet simogatni. Amit gondolom a főköny­vei-. szívesen meg is tesz... — Milyen szerepet szánnak az állattenyésztésnek a kö­vetkező években? — Nagyobbat, mint a nö­vénytermesztésnek. A tavalyi árbevétele mintegy egyhair- madával meghaladta a nö­vénytermesztését a következő években pedig 25 millióig sze­retnénk eljutni. A növényter­mesztésé ennek a fele lenne. — Miért döntöttek így? — Ezt látjuk a biztosabb­nak. Tejtermelésben az idén már négyezer liter fölötti ho­zammal számolunk tehenen­ként és év végére száz hús­hasznú tehenünk telelhet a szabadban. Ezen megint nem. kell cso­dálkozni, mert tavaly sem fagyott meg egy fia darab se. Istálló csak a tejelő tehenek­nek dukál, az is módjával. — Most épül saját kivite­lezésben egy szabadtartásos telep, amely a tervek szerint 500 férőhelyes lesz 1985-re. A tejtermelésről nem akarunk lemondani, csakúgy mint a hústermelésről. Idén olcsób­ban termelünk, mint tavaly... * A kisterenyei termelőszö­vetkezetben 100 milliós árbe­vétel elérése a cél a tervidő­szak végére. Hogy meglesz, arra garancia a jól megvá­lasztott termelési szerkezet, az aäap- és a kiegészítő tevé­kenység összhangja, amely nélkül nem létezhet kiegyen­súlyozott gazdálkodás. Legalábbis Nógrád megyé­ben! Zilahy Tamás Komplett szállítás — több haszon ' Mpnnvsvo! egyszerűbb úgy házat IrlClIilfI«Cl építtetni, ha az ember nem maga futkos cementért, homokért, mé­szért, tégláért, s egyéb építőanyagért, nem ő maga kilincsel a kőművesnél, ácsnál, s más szakiparosoknál, hanem mindezt a vál­lalkozóra bízza. Arra, aki rutinból kevesebb utánjárással képes megoldani ezeket a fel­adatokat. Ugyanígy a gazdasági életben: mennyivel egyszerűbb a dolga annak a megrendelőnek, aki, ha gyárat akar építtetni, olyan partnert talál, aki nem csupán egy-két munkafolya­mat elvégzését vállalja, hanem komplett be­rendezések, létesítmények, kulcsrakész szál­lítását. S ma már a vevő —, különösen, ha kemény valutával fizet mindinkább ilyen for­mában várja megrendelései teljesítését. Az exportfővállalkozás hathatós módszer kivitelünk növelésére és a jövedelmezőség ja­vítására, következésképpen a gazdaságirányí­tás eddig is ösztönzött elterjesztésére. A fő­vállalkozás, a különféle termékek és szolgál­tatások elaprózott kivitele helyett a szellemi tőke és a gyártási kapacitás összpontosításá­val többet hozhat a konyhára, mintha egyen­ként adnák el a terveket, berendezést, tech­nológiát. Igaz, a rizikó is nagyobb, hiszen a fővállalkozónak alvállalkozók tucatjával kell egyezkednie, s a tervezők, kivitelezők tevé­kenységéért is őt terheli a felelősség. A koc­kázatért cserébe azonban nagyobb a haszon egyebek közt azért is, mert így a fővállal­kozásba olyan szállítmányok, szolgáltatások is bekerülhetnek, amelyek — miután az épí­tés helyszínén is beszerezhetők — önmaguk­ban eladhatatlanok lennének. Az ecsetelt előnyök ellenére sem eléggé el­terjedt forma nálunk a fővállalkozás. Mi­ért? Nemrégiben tapasztalatok, érdekeltségi formák összegzésével erre keresett választ egy szakemberekből álló munkabizottság. A vizsgálatok kiderítették, hogy például a gépgyárak közül csak kevés képest komp­lett technológiát ajánlani. A belső piaci fe­szültségek miatt — érthető módon — az épí­tőipari vállalatok csak az utóbbi években kaptak kedvet a külföldi fővállalkozásokhoz. Lassan viszont hagyományai vannak az ál­lattenyésztési telepek és a komplett mező- gazdasági rendszerek exportjának. Tervező- irodáink is exportálnak terveket, de ehhez nem szervezik meg — a valószínűleg busás haszonnal járó — kivitelezői hátteret. A munkabizottság elemzései során fény derült arra, hogy vannak fővállalkozóink, akik komplett beruházások megtervezésére, kivi­telezésére törekszenek, ám az alvállalkozó­kat gyakorta nem a honi, hanem a külföldi cégek között keresik. Az indok: a hazai köz­reműködők szállítási készsége kifogásolható, külföldi partnerekkel biztonságosabb a fel­adatok pontos teljesítése. Miközben idehaza mérséklődött, a beruhá­zási javak iránti igény, a fejlődő országok jó lehetőséget kínálnak a kihasználatlan ka­pacitás lekötésére. Ám ezekre az országok­ra az jellemző, hogy nem egyes gépeket, be­rendezéseket vásárolnak, hanem valamilyen termék teljes technológiai és szervezési rendszerének szállítását várják a partner­től. Méghozzá oly módon, hogy az eladó — a fővállalkozó — ne csupán a műszaki ered­ményeket szavatolja, hanem szervezze meg a kezelőszemélyzet betanítását, az üzemelte­tést, valamint közreműködjön a vállalatve­zetésben és az értékesítésben. A magyar cégek zöme, részben az éles pia­ci verseny, részben produktumuk nívójánál fogva, zömmel a fejlődő országok megren­delőinek igényeit képes kielégíteni. Követke­zésképpen nagyobb teret, több lehetőséget kell adni azoknak a cégeknek, amelyek vál­lalják a komplett szállítások kockázatát. A hazai vállalatok érdekében a munkabizott­ság szabálymódosításokat javasolt. Egyen­geti a fővállalkozások előtt az utat a külföl­di kirendeltségek megerősítése is. A gyors ajánlattételhez (sokszor ezen áll, vagy bu­kik a megrendelés elnyerése) szükség van például a fogadó ország politikai, jogi, szab­ványügyi, pénz- és hitelügyi, biztosítási, szál­lítási, munkaügyi szabályainak ismeretére. Az utóbbi időben az ilyen információk meg­felelő, szakértői kezelése érdekében egyebek közt növelték a külképviseleteken dolgozó vállalati szakemberek arányát. Egyszerűsítették szolgálatban dolgozók díjazási, premizálási rendszerét és a vámmentességre vonatkozó új szabályok is jobban szolgálják a fővállal­kozásban rejlő lehetőségek kiaknázását. Anél­kül, hogy a szigorúan szakmai módszereket részleteznénk: az úgynevezett deyizacímzett- ség-megosztás, az elszámolási módszerek fi­nomítása és egy sor más intézkedés ugyan­csak hozzájárul a fővállalkozás elterjedésé­hez. Addig is,'amíg külön szabályozás helyett a vállalatok, közvetlenül érzékelve a piaci igényeket, a nagyobb haszon reményében önként vállalják a fővállalkozással járó naT gyobb kockázatot. Molnár Patrícia Meleg, de rozsdás! Augusztusra: teljes üzem az Háztartási A tisztább A megyeszékhely központi fűtéssel és meleg vízzel ellá­tott lakásaiból számos olvasó panaszolja, hogy gyakran el- színeződik a meleg víz. Olyan­kor is, mikor ez a „hideg­csapnál” nem tapasztalható. Mi ennek az oka, és mit le­het ellene tenni? Az illetéke­sek az ingantlankezelő vál­lalat és a távfűtő üzem szak­emberei az alábbiakat vála­szolták kérdéseinkre. Az elszineződés oka ismert. A vízben oldott különböző sók, nyomelemek a melegítés során 60 Celsius-fok fölött ki­válnak és lecsapódnak a ve­zetékek belső falán, illetve iszap formájában a melegvíz­tároló tartályokban. A fo­gyasztás reggeli és esti csúcs­idejében az intenzív vízáram­lás felkeveri a lerakódott iszapot, mely megjelenik a csapoknál. Ez végső soron egészségre ártalmatlan anyag — a meleg víz amúgy sem fogyasztásra, ivásra, főzésre, kávékészítésre való! A lakók bosszúsága azonban csak az egyik gond, hiszen a lerako­dott anyag rontja a hőátadás hatásfokát, végső soron ener­giapazarlás. A vállalat a budapesti Ybl Miklós* Műszaki Főiskolával együttműködve átfogó vizsgá­lat keretében foglalkozott e jelenségek elhárításával. Alapvető feltétel lenne a hi­deg víz minőségének javítása, mely az elkövetkezendő évek sürgető feladata, s eleve meg­előzné az efféle gondokat. Je­lenleg három különböző mó­don igyekeznek átmeneti megoldásokkal csökkenteni a panaszokat. A melegviz-há- lózat védelmére HIDROGEL adalékanyagot alkalmaznak, melyet automatikusan ada­golnak a hálózatba. Ennek az anyagnak a hatására az ol­dott sók kiválása megszűnik, sőt a vezetékben lerakódó vízkő kismértékben még ol­dódik is. A KÖJÁL által el­lenőrzött adalékanyag a város hőközpontjainak 40 százalé­kában jelen van, ami évente vízért Salgótarjánban észak-pesti kenyérgyárban mintegy 300 ezer forintos költséget Jelent a vállalatnak Minden érintett lakóépületei elláttak automatikus meleg­víz-szabályozóval, mely nem engedi hatvan Celsius-fok fölé a hőmérséketet, így ugyan­csak megakadályozva a tö­meges kiválást. E készülékek felszerelése a fűtésszabályo­zókkal együtt milliós költsé­geket jelent. Sajnos, részben a vízben levő különböző anyagok miatt a melegvíz-termelő készülé­kek 9—15 hónap alatt kilyu­kadnak, cseréjük évi másfél millió kiadást jelent. A hő­cserélők élettartamának növe­léséhez a vállalati újítóbrigád kikísérletezte a korábbi szé­nacél helyet a horganyzott csöves készülékeket, melyek háromszor annyi ideig ki­tartanak. Alkalmazzák — de magas beépítési költségei mi­att korlátozott mértékben — a korrózióálló anyagból ké­szült csöveket is. Ugyancsak jó élettartami tulajdonságo­kat mutat a nagybátonyi FÜ- TŐBER SKR—X típusú ké­szüléke, mely kis helyen, jó hatásfokkal működik. A vé­delmi módszerek bár költsé­gesek, több év gazdaságossági számításai bizonyítják, hogy a központi vízelőkészítő beren­dezések már megtérült beru­házásként üzemelhetnének! A továbblépéshez összehangolt, tervszerű intézkedésekre van szükség a városi tanács mű­szaki osztálya, az Észak-ma­gyarországi Regionális Víz­mű, a Nógrád megyei Viz- és Csatornamű Vállalat és a 2 IKV együttműködésével. Csak összefogással oldható meg a közös gond, a lakosság igé nyeinek magasabb szintű ki­elégítése. g. i. Az új kenyér ünnepére vár­hatóan a szó szoros értelmében is új kenyeret kapnak a pes­tiek: a jövő hónap folyamán ugyanis teljes kapacitásával működni kezd az angyalföldi, hivatalosan észak-pestinek ne­vezett kenyérgyár. Az elmúlt napokban befejeződött a fővá­rosiak kenyérellátását jelentő­sen javító beruházás műszaki átadása, megkezdték a próba- üzemelést. A majdan két mű­szakban 80 tonna kenyeret gyártó üzem öt termelősora kö­zül négyet működtetnek mos­tanában, azzal a céllal, hogy a korszerű, modern berendezé­sek „összehangolódjanak”, zavartalanul működjenek. Hogy mennyire modern gyár­tósorokról van szó, egyetlen adat is érzékelteti: az észak­pesti kenyérgyárban mindösz- sze 120-an dolgoznak majd. Nyolcvan tonna kenyér előál­lításához másutt többszáz em­ber munkája szükséges. A gyártósorok termékei — egykilós fehér-, burgonyás-, alföldi kenyér — már most el­jutnak a fogyasztókhoz. Ter­mészetesen egyelőre csak a tel­jes kapacitás töredékét, na­ponta mintegy 350 mázsa ke­nyeret kapnak a IV., a VI., a VII. és főleg a XIV. és XV. kerület boltjai. A rövidesen ugyancsak próbaüzembe álló ötödik gyártósoron újdonság készül majd: az úgynevezett pesti kenyér. Ez a tartósított, szeletelt, előrecsomagolt áru három változatban bővíti a kí­nálatot: lesz belőle barna-, fe­hér- és úgynevezett angol to- ast-kenvér. Hogy a kenyér a szállítás során minél kevésbé károsodjék, az észak-pesti gyárból konténerben jutattják el a város különböző pontjaira. textil ák — kiegészítőkkel Űj fajta ágy- és asztalne- műekkel bővíti választékát a Budaprint Pamutnyoroóipari Vállalat. Az utóbbi években gyártmányfejlesztőik kiemelten foglalkoznak e termékekkel, ugyanis a lakáskultúra fejlődé­sével megnövekedtek irántuk az igények. Mind a hazai, mind a külföldi piacokon ke­resettek az ízléses, korszerű alapanyagú, színben és mintá­zatban egymáshoz illő ágyne­mű-garnitúrák és háztartási textiliák. A vállalat korábbi kezdeményezéseinek — példá­ul a nyomott, pozitív-negatív mintával készített párna- és paplanhuzatoknak, színes lepe­dőknek a sikere bebizonyítot- ta, hogy érdeme' e termékek választékát tovább bővíteni. Ezért kooperációs megállapo­A balassagyarmati kábelgyár erősáramú üzemcsarnokában készülő kábelek ereinek szigete­lését végzi a nemrégiben üzembe helyezett svájci gyártmányú tömlőzőgép A berendezés 16 20 milliméterek közötti átmérőjű vezetékek szigetelését tudja végezni, melyből műsza­konként mérettől függően hatvan kilométernyit készít, három tonna pvc-mííanyag felhasz­nálásával. Képünkön Bacskó József gépkezelő, a berendezés indítását végzi. — Fotó: Gyurkó — gumiüzem üj üzemcsarnok épült a ke­nyéri Egyetértés Termelőszö­vetkezet gumiüzemében. A hét­száz négyzetméter alapterületű csarnokban a legmodernebb gépeket, berendezéseket tele­pítették. Segítségükkel meg­duplázódik az üzem eddig 25— 30 millió forint értékű éves termelése. A kenyéri tsz gumi üzemé­ben mezőgazdasági gépekhez szükséges különféle tömíté­sek, csövek készültek eddig, többek között a Rába gyár ve­tőgépeinek fontos tartozékai. Most bővül a termékek köre. az AGROKER-rel kötött meg­állapodás értelmében azi egész Dunántúlt ellátják a különböző traktorok, munkagépek, mar­kológépek hidraulikájához szükséges, eddig gyakran hi­ánycikknek számító tömlőkkel dást kötöttek a Minőségi Ru­házati Háziipari Szövetkezet­tel ami lehetővé tette, hogy slingelt szélű, de nemcsak esv- színű, hanem nyomott mintás és damasztágyneműket is ké­szítsenek. Ezek ma rendkf’ ül divatosak, akárcsak azok az asztalneműk, térítők, szalvéták, amelyeket nemcsak önmaguk­ban, hanem különböző kiegé­szítőkkel együtt gyártanak, így például ugyanolyan anyag­ból függönyt, lábasfogó kesz­tyűt, kávés- és teáskannává hővédő sapkát, sőt bevásárló- táskát is készítenek a vállalat konfekcionáló üzemében. A Budaprint új termékeivel meg­oldható a konyhák egyöntetű, harmonikus .felöltöztetése”, ami régi igénye a hazai vásár­lóknak. Az újdonságok várha­tóan még az idén az üzletekbe kerülnek. NÓGRÁD - 1982. július 15., csütörtök 3

Next

/
Thumbnails
Contents