Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-14 / 163. szám

Zaidi Nagybátonyba tartl Jelentős változások a Bányásznál A Nagybátony! Bányász NB TT -es labdarúgócsapata — miközben a területi bajnokság befejezését követően bekap­csolódott a Nyári Totó Kupá­ban — megkezdte felkészülé­sét az augusztus 8-án kezdő­dő 1982—83-as bajnoki évad­ra. Az együttes tagjai július 1-től — napközis rendszerben Dávid Róbert vezető edző és Zagyi István pályaedző irá­nyításával — napi két foglal­kozáson vesznek részt. Amíg a labdarúgók a zöld gyepen végzik a gyakorlato­kat, addig az egyesületi és a szakosztályvezetés tervez, ira­tokat gyárt, programokat egyeztet és tárgyal. Tárgyal — többek között az erősítések ügyében- is. Klimó István szakosztályi elnök — mint ar­ról már korábban hír adtunk: június 15-től ismét hivatal­iján van — a következő tájé­koztatást adta: — Az MLSZ-be július 8- án benyújtottuk az átigazolá­sokkal kapcsolatos listát. En­nek megfelelően cséki Jánost, az STC NB I-et is megjárt 28 éves jobbhátvédjét, Mihal- kó Bélát, a Slroki Vasas 22 éves középpályását és Kiss Károlyt, az MTK VM 18 esz­tendős középpályását kíván­juk igazolni. Hasonlóan Kaj- di Tibort, az Ózdi Kohásztól. Ezzel kapcsolatban el kívá­nom mondani, hogy Kajdi — Kónya Miklósnak, az ózdi sportegyesület elnökének szó­beli engedélye alapján — jú­lius 1-től nálunk edzett, vi­szont a napokban ózdon kel­lett jelentkeznie, miután fe­gyelmivel „biztatták”. Egyéb­ként az ózdi elnök jelenleg sem zárkózik el a neves já­tékos kiadásától. Megjegy­zem, hogy Kocsist, az STC ki­adja nekünk, ám a kapussal ez ideig még nem tudtunk megegyezni. Ugyanez a hely­zet még két „kiszemelt” já­tékossal kapcsolatban is. Mindkettő Nógrádon kívüli. Ezek az ügyek — remélhető­en — augusztus 1-lg lezárul­nak, s a jelenlegi 1'8-as keret kompletté válik. — Továbbra is számítunk a sorkatonai szolgálatukat töltő Orosz Jánosra és Vágó Attilára. Orosz augusztusban, Vágó a jövő év februárjában tér vissza hozzánk. A húszas kereten felül figyelembe vesz- szük a saját nevelésű ifjúsá­gi Lászlók Jánost, Varga Ta­mást és a még serdülő korú Susán Attilát is. — Hat labdarúgó további játékára nem tartunk igényt! Éspedig: Orosz Lászlóra, Sza­bó Péterre, Dóra Zoltánra, Szőke Lajosra, Balázs János­ra és Simon Jánosra. Az utób­bi játékos már átigazolt Kis- terenyére, a többiek „célál­lomása” még nem teljesen tisztázott. — A csapat még három al­kalommal lép pályára a Totó Kupa keretében. Emellett né­hány edzőmérkőzést is játszik. Július 19-től 26-ig egyébként csehszlovákiai táborozáson vesz részt a Nógrádi Szénbá­nyák testvérvállalatának do­linabányai sportkombinátjá­ban.. Itt két ízben lesz mód előkészületi mérkőzést játsza­ni helyi együttesekkel. T. I. * Előkészületi labdarúgó-mérkőzés Végre játék S KJ—Kazár 14-2 (6-0) Tóstrandi pálya, 200 néző, Csáki. STC: Rédei —Bab- csány, Juhász, Kovács L. (Bal­ga,) Kántor — Zsidó (Mol­nár), Varga, Földi — Kiss (Garai), Kovács II. (Csernák), Szedlák (Szoó). Mátranovák: Telegdi — Nagy (Molnár), Varga, Kaposi (Csonka), Pál­mán — Simon, Kovács, (Kra- jer), Miklósi — Hársi, Tóth, Lukinics. Az STC első 20 percben túlkombinálta a játékot. A jobb helyzetek keresése köz­ben kevés lövés szállt a kazá- ri kapura. A gólok sorát a 8. percben Varga nyitotta véd- hetetlen lövésével, majd öt perc alatt három védhetetlen gól terhelte a kazáriak háló­ját. Egyre gyorsabb és gólra- törőbb volt az STC, kevés húzásra épített támadójótéka. A sok csere ellenére a szü­net után sem változott a kép. Az STC-s támadósor ugyan­csak feladta a leckét az egy­re fáradó kazári védelemnek. A második játékrészben he­lyenként tűzijáték volt a ka­zári kapunál. Különösen Cser­nák volt elemében. Jellemző a gólveszélyes támadójátékra, hogy a támadások többnyire a széleken futottak, s a jól ívelt labdákat kapáslövések követték. A kazári kapust dicséri, hogy a 14 gól közül csupán egy volt „potyaízű”. A kazáriak amíg erővel bír­ták eredményesen védekez­tek, sőt a mérkőzés utolsó perceiben két góllal Is szé­pítették az eredményt. Az STC játéka a kisterenyei gyengébb teljesítmény után minden csapatrészében javu­ló tendenciát mutatott. A gólok közül Csernák 4, Varga 2, Kiss 2, Zsidó, Szed­lák, Földi, Molnár, Babcsány, Balga, 111.: Kralyer 2, szer­zett. Az STC legközelebbi ed­zőmérkőzését csütörtökön 16 órai kezdettel a salgótarjáni siküveggyári pályán a hazaiak ellen játssza. M. L. Sorokban A Nógrád megyei Úttörő- elnökség és a megyei TSH szervezésében július 12—24 között immár második alka­lommal rendezik meg Palotá­son az úttörők vízitáborát. A táborba azok az úttörők kap­tak elsősorban meghívást, akik úszni tudnak és kedvet éreznek magukban a vízi­sportok iránt. Kralován Géza szakedző irányításával a részt­vevők megismerkednek a ka­jak-kenu sportág alapjaival. A tábor vezetője Steip Péter, a megyei úttörőelnökség meg­bízottja. * A Nógrád megyei Tanács VB TSH tömegsportbizottsága kedden ülésezett. A bizottság tagjait tájékoztatták a falusi spartakiád július 18-i nagy­bátonyi megyei döntőjéről és az augusztus 1-én Salgótar­jánban sorra kerülő területi döntő előkészületeiről, felada­tairól. A továbbiakban meg­hallgatták a megyei KISZ- bizottság tájékoztatóját, a KISZ 25. évfordulójával kap­csolatos tömegsportversenyek szervezéséről és teendőiről. * A NÓGRÁD totótippjei, 29. hét 1. Péti MTE—Pénzügyőr 1 2. Kecskeméti TE—Váci Izzó 1 3. Nagybátony—Gyöngyös 1 4. ESMTK—Recsk 2 1 5. Medicor—Bem SE 2 6. Pápai Textiles—Katona J. SE X 2 7. Bottyán SE—Répcelak 1 2 8. Toldi SE—Latinca SE 1 9. Kiss J. SE—Baja 2 10. Rátaszék—Dombóvár 1 11. Borsodi Volán—Miskolci VSC 1 12. Cscnger—Borsodi Bányász 1 13. Nagyszénás—Kun B. SE 2 14. MOTIM TE—Győri Dózsa 1 15. Balmazújváros—Kisvárda 1 16. Hajdúböszörmény—Tiszavasvári 1 Balatonfüreden, a nemzet­közi utánpótlás ökölvívó Ba­laton Bajnokságon Hranek Gábor, az STC 91 kg-os ver­senyzője a 3. helyet szerezte meg. * Az idén is sikert arat az STC természetjárói által szer­vezett tátrai táborozás. Je­lenleg 50 tatabányai és 14 gyöngyösi természetbarát tábo­rozik Tátra-Lomnicon. A kö­vetkező turnusokra még le­het az egyesületnél jelentkez­ni! Célfofópályázat Kézilabda NB II. A múlt héten 147 pályázati szelvény érkezett olvasó­inktól. A két mérkőzés végeredménye: 0—3 és 5—4 volt. Mindössze négy olyan pályázó akadt, aki legalább az egyik találkozóra helyesen tippelt. Közülük a következők nyertek 10—10 darab totószelvényt: Mayer Lajos Nagybátony, Le­nin u. 18., Nagy László, Salgótarján, Arany János u. 3., Ru- zsinszky István, Homokterenye, Istvánbánya 1. Góltotó 1. NAGYBÄTONY—GYÖNGYÖS végeredmény:___________________• 2. KECSKEMÉTI TE—VÁCI IZZÖ végeredmény: Név: finv Tavaszi végeredmény Közcpcsoport, férfiak: 1. B.-csaba 11 8 3- 303-210 19 2. Üttröszt 11 8 3- 293-234 19 3. Főt 11 8 2 1 305-248 18 4. Testvéri. 12 7 1 4 322-251 15 5. Kondoros 11 6­5 271-269 12 6. STC 12 5 2 5 268-280 12 7. Üjkfgyós 11 5 1 5 280-301 11 8. Szarvas 14 5­9 303-337 10 9. Alföldi O. 11 3 2 6 264-287 .8 10. K.-hegyes 11 4­7 228-258 8 11. S. VOSE 12 2­10 274-381 4 12. Szegedi V. 11 1­10 255-305 2 Keleti csoport, nők: 1. Ny. V. 11 10 1 226-176 20 2. Debr. M. 11 7 2 2 170-139 16 3. Testv. 11 7 2 2 175-165 16 4. Debr. K. 11 6 1 4 210-198 13 5. Nyh. TK 11 0­5 228-188 12 6. Derecske 11 0­5 212-191 12 7, M. Kábel 11 5 1 5 189-178 11 8. Budaörs 11 5 1 5 156-158 11 9. Kzeirh. 11 5 1 5 163-169 11 10. Csavar ,SK 11 3­8 190-212 G 11. Egri TK 11 2­9 165-205 4 12. Pásztó 11­­11 118-223­Mindig a győztesnek van igaza? Zárszámadás Hundiai után tes, Zico, mint Antogniond, Janvion, mint Cabrini? Vajon ki mérhetné össze az össze- mérhetetlent? Egy tény; a szurkoló (és az újságíró) mindig keres és ta­lál magának sztárokat. Ha nem másért, hát azért, hogy égbe emelhesse, majd sárba tiporhassa csillagát. Hát nem ez történt az Istenített Mara- donával? Az argentinok „cso­dagyerekét” hamar kikiáltot­ták a legnagyobbnak, g csak a brazilok játékának láttán döbbentünk rá, hogy több Maradona-szintű klasszis jött össze Hispániában. Vagy Rossi, az olaszok szuper-Pao- lója? A „tifosik” Bearzottal együtt a pokolra kívánták őket, s a Mundial végére Ros­si lett a gólkirály és csak „Is­teni Pablito” néven emlegetik Itália-szerte. Ezért van aztán az a hely­zet, hogy játékosban Is kép­telenség megmondani az új „leg”-et, a mai Puskást, Pe- lét, vagy Cruyffot. Vagyis nem a nagy egyéniségek randevú­ja, hanem az összehangolt csa• patiáték világbajnoksága volt a XII. VB. Tévedni nem jellemhiba! Amikor az egyetlen hivatásos brazil labdarúgójáték­vezető, Cesar Coelho az olasz—nyugatnémet mérkőzés vé­gét jelezve sípjába fújt és magasba emelte az elmúlt közel egy hónap főszereplőjét, a labdát, egyúttal átadta a XII. Mundialt a múltnak. Már csak az utolsó hivatalos aktus maradt hátra: a Világ Kupa átádása-átvétele és az érmek, a velük járó kézfogással. Amint ez is megtörtént, az ünnep­lés is befejeződött; mit tehet a focivilág? Tűnődik, rágó­dik, megfogalmazza a tanulságot. A „hogy is volt” mellett megpróbálja a labda további „röppá,lyáját” megrajzolni. Merre repül a labda? A világbajnokságok általá­ban mérföldkövei is sport­águknak. Egy-egy VB többnyire új stílust, irigylés­re és követésre méltó példát is jelent. Lehet, hogy ez csak „a győztesnek mindig igaza van” ősi elvéből származik, de a többi csapat rendszerint igyekszik a világelső elgondo­lásait magáévá tenni, beleépí­teni saját elképzelésébe. Mi magyarok sokszor még ezen is túlmegyünk, szinte szolgai mó­don megpróbáljuk másolni a másolhatatlant, utánozni a számunkra idegent. Gondol­junk csak az 1966-os angol győzelmet követő időkre! Nos, végül is Spanyolország­ban milyen újdonsággal ruk­kolt ki a győztes azzurri 11? Tulajdonképpen saját, meg­szokott betonvédekezésre ala­pozott játékának finomított változatát mutatta be. A ha­gyományos antifutballt azál­tal vitte diadalra, hogy a nagy munkabírású középpályások és gólérzékeny csatárok mel­lett olyan hátvédeket tudott felvonultatni, akik a játék egyéb fortélyait is remekül is­merik. Nemcsak a védekezés változatait, hanem a szervezés és a góllövés tudományát is. És ez nem csupán az olasz válogatott sajátja. Hiszen —, ha emlékezünk — a nagysze­rű Gerets jobbhátvéd helyé­ről dirigálta a belga gárdát, a bal oldali brazil védő, Ju­nior gólokat lőtt, a magyar Varga találata is csaknem to­vábbjutást jelentett. Folytat­hatnánk tovább a sort, de ennyiből is kirajzolódhat a lé­nyeg: a posztok eltűnésének folyamata pdáig fejlődött, hogy sok játékos jó néhány helyen egyformán otthon érzi magát, egy mérkőzésen belül Is több feladatot el tud látni. Vajon a magyar csapat hány ilyen focistával rendelkezik? Első az egyenlők között „A legjobb csapat lett a vi­lágbajnok” — jelentette ki a magyar tévékommentátor, Vitray Tamás a VB-döntő után. A tények látszólag a népszerű riportert igazolják, mert hát akié a Világ Kupa, az a világelső. Csakhogy a dolog mégsem ennyire egy­szerű. Ki merte volna a dön­tő előtt ezt ennyire kategori­kusan kijelenteni? Kétségte­len, hogy az olasz csapatered­ménylistája tekintélyt paran­csoló. Az azzurrik — a kezde­ti botladozás után — három világbajnok és most is esé­lyes csapat — Argentína, Bra­zília majd az NSZK — skalp­ját is övükre fűzhették —, s ez mindenképpen az olasz fo­ci diadalát hirdeti. Ráadásul végső győzelmükbe nem ve­gyül olyan keserű íz, mint a korábbi két VB-n, amikor szinte mindenki a holland is­kolát érezte a numero 1-nek és mégsem ők, hanem a há­zigazdák diadalmaskodtak. Most valahogy a brazil lab­daművészek korai elbukását érezzük kicsit fájónak, de hát becsületes játékban marad­tak alul és nem úgy, mint Algéria, vagy Jugoszlávia. Ezért a legpontosabb megfo­galmazás talán az lehetne, hogv az öt-hat egyformán re­mek csapat közül most az olaszoknak „jött össze min­den” a Mundial megnyerésé­hez. Megérdemelten! flLeg"-ek légiója Ha már a legjobb csapat el­mén lehet vitatkozni, akkora ’egkiválóbb játékost még in­kább lehetetlen megnevezni. Hiszen csapnivaló és kiugró teljesítmény között könnyű különbséget .tenni, de ki tud­ná két kiváló produkcióról megmondani, hogy melyik volt -a ..leg”, a felülmúlhatat- Ynion Boniek mennyivel <9. q'í,'al?i iát«zott gyengéb­ben, mint Paolo Rossi a jugo­szláv Sljivo, mint Socra­A magyar sportújságíró szá­mára a világbajnoksággal kap­csolatban legnehezebb fel­adat nemzeti tizenegyünk ér­tékelése. Nem csupán azért, mert ahány szurkoló, meg­annyi szövetségi kapitány. Sokkal inkább amiatt, mert kritika esetén azonnal kétség­be vonják a bíráló Illetékes­ségét. Ez leginkább azzal a betegséggel függ össze, hogy a vezetőt (amíg az) csalhatat­lannak tekintik, nem adják meg neki a tévedés jogát. így aztán nincs Is mire figyel­meztetni. Így születnek —, mint ahogyan most válogatot­tunkkal kapcsolatban is — a féligazságok, amelyek jó sze­rivel felérnek a hamis tanús­kodással. Vegyük csak elő a lapokat, nézzük meg elbuká­sunk miértjeit! A magyar sajtó szinte egyöntetűen ma­gáévá tette a ki tudja hol ki­alakított álláspontot, ami sze­rint az argentin és belga mér­kőzés kudarcáért kizárólag a hazai bajnokság színvonala, a klubokban folyó edzésmun­ka a felelős. (Csak közbevet­ve megkérdezzük: Mészáros, Martos, Bálint, Müller és Fa­zekas is rossz edzésmunkát véeez ?) Kétségtelen, ez is igazság, mint ahogy az is, hogy a 24-es döntőbe kerülés már bravúr volt válogatottunktól. De ez csak egy része és nem Is leg­mélyebb valóságú a teljes igazságnak. Ki mérte fel tu­dományos egzaktsággal és ki mondta meg egyértelműen, hogv hogyan és merre .kell mozdulnunk? Az állandó át­szervezés és látszat-felelősség- revonás nem egyéb, mint lát­ványos folt az évek óta léket kapott, süllyedő hajó farán. Ée ezzel együtt „a rossz, alul edzett, hozzá nem értő mest rék által okított játékos­anyaggal” a belga mérkőzés 76. percéig talpon voltunk, hop- aztán állva haljunk meg. De mikor élünk már túl va­lamit? Mikor jutunk el lehe­tőségeink felső határáig? Mert most például a tizenkettőbe jutás reális lehetősége kar­nyújtásnyira volt. Meg kel­lett volna a rövid kart egy lé­péssel toldani. Talán Mészöly Kálmán is így gondolkodott, amikor „védekezés” címszó alatt lépett — hibásat. S a hibás lépéssel — a két leg­apróbb termetű magyar válo­gatott játékos beállításával — a szakadékba zuhant csapa­ta. A kapitány — bravúros nyilatkozattal — „megmene­kült”, ám félő, hogy elhibá­zott lépéséért olyankor töri ki majd a nyakát, amikor még nem Is botlik. Szó sincs arról, hogy a fia­tal, tehetséges edző fejét kö­vetelnénk. De ne csak kitün­tetést és mesteredzői címet osszunk (megérdemelten), ha­nem a hibákra Is figyelmez­tessünk! Annál is Inkább, mert a mostani VB-n Bear- zoton és egy-két Mundial ­Újonc válogatott szakvezető­jén kívül ki mondhatja el magáról, hogy nem hibázott? Hisz még a kemény Pieczni- czek kapitány sem vette ész­re. hogy az addig száguldozó Lato „meghal” előretolva, te­hetetlen az „emberevő” olasz védők gyűrűjében. Vagyis má­sok is követtek el hibát, s volt aki be Is ismerte. Ha pe­dig valaki nem veszi észre önhibáját (mert vagyon ne­héz), akkor figyelmeztetni kell rá! Mint ahogyan már az ar­gentin mérkőzés előtt, de leg­alább utána a kint levők kö­zül valaki szólhatott volna er-’- éjnyét. Mar Bearzot és Paolo Rossi kapcsán koráb­ban leírtuk, most megismétel­jük. az olasz mesternek volt türelme kivárni a csatár fel­támadását. Ezzel szemben Mé­szöly Argentína ellen , olyan ugrókkal altarta átvitetni a kétméteres magasságot, akik legfeljebb 1,50-et képesek át­vinni. Azok, akik korábban ugrottak már két métert, a pádon ültek, mert Salvador ellen csak 1,20-ig jutottak. De bennük volt a két méter!.. ” Vébétévé A íutballszurkolók igazán nem panaszkodhatnak (meg­teszik ezt 'helyettük azok,-akik nem szeretik a labdarúgást), a Magyar Televízió maratoni közvetítést sugárzott a világ- bajnokságról. S külön szeren­cse, hogy a választott mérkő­zések zöme a játék minden szépségét felvonultatta. Szin­te lehetetlen megmondani, hogv melyik volt a legjobb, a leglátványosabb. Talán csak a legizgalmasabb címet lehet­ne odaítélni, az NSZK—fran­cia találkozónak. Ami a közvetítések techni­kai részét illeti, nincs szé­gyenkeznivalónk; a magyar tévések itthon még talán jobb kameraállásból és rutinosab­ban művelik a műfajt. Vi­szont a riporterek ténykedé­se már sokakban kelt bizal­matlanságot. Nemcsak és nem elsősorban az elkerülhetetlen­nek látszó bakik miatt, mert azon többnyire csak mosolyog az ember. (Mint a VB-döntőn Gyulai István Pestről kétszer is Barcelónát kapcsolta, Mad­rid helyett.) Sokkal inkább szembetűnő, hogy Knézy Je­nő túl hamar általánosít, ítél­kezik és szurkol, a fiatal Gu­lyás László pedig nem tud mit kezdeni a jelzőkkel. Közepes mozzanatokat szuperlativu- so-kkal illet, így aztán nem marad érve a valóban látvá­nyos dolgokra. Vitray Tamás még mindig kiemelkedik eb­ből a sorból, bár az ő telje­sítménye is hullámzik. A dön­tőn például nem volt csúcs­formában. No, és még valami. Csak azért említjük, mert vissza­térj jelenség a nyelvtudás hiá­ny- Már az argentínai VB-n is csak lestük a fél órás záró­beszédet, s most Juan Carlos megnyitóján is mi voltunk a néhány millió kuka országa. Mi készséggel elhisszük Vitray Tamásnak, hogy nem volt több a megszokott protokoll- szövegnél. de akkor ő is higy- gye el nekünk, hogy bennün- k sokkal jobban érdekelt, mint a „szakértő”, Zsolt Ist- vá - fejtegetései a játékvezető felfogásáról. helyezkedéséről és így tovább. Ha majd a bí­rák VB-je lesz. őt is meghall­gatjuk, addig talán .célszerűbb spanyol tolmácsot alkalmaz­ni. Annál is inkább, mert a Mundialt 1986-ban ismét spa­nyol nyelvű országban rende­zik. Kiss Lászlé

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents