Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)
1982-06-12 / 136. szám
Gerevich Tibor centenáriumára Centenáris eseményt ünnepel a magyar művészettörténelem. Egyik meghatározó, nagy alakja, Gerevich Tibor 1882. június 14-én született Máramarosszigeten. Egyetemi tanárként művészettörténészek több nemzedékét nevelte a művészet műveltségen alapuló műértelmezésére. Akadémiai tevékenysége is jelentős, hiszen a Műemlékek Országos Bizottsága elnökeként irányította a műemlékvédelem oly fontos, máig és a holnapig ható mtm- kóját. Közben hosszú ideig a római Magyar Akadémia kurátoraként és az esztergomi Keresztény Múzeum igazgatójaként működött Sokoldalú munkássága inspirativ erejű volt, ő szerkesztette a Corvina című olasz nyelvű folyóiratot, a Szépművészetet és egyik legnagyobb vállalkozása lett a Magyarország topográfiája, sok későbbi kutató alapműve. Elméleti, szervező, tudományos, gyakorlati munkáját egyaránt a kor egyetemes tükrében vizsgálta, mindig a teljes horizont egészében a részproblémákat. Maradt ideje arra is, hogy vezesse, irányítsa az esztergomi királyi palota és kápolna feltárását Nemcsak hazánkban ismerték profesz- szorként, hanem a Nemzetközi Művészettörténeti Kongresszus is főtitkárává választotta. Értékes örökséget hagyott maga után. Kutatási területe elsősorban a magyar román kori művészet és az itáliai festészet volt, de minden érdekelte és írásban is foglalkoztatta. Tanulmányozta a krakkói Czartoryski képtár olasz mestereit —, monográfiát írt Kolozsvári Tamásról, elemezte Perugino, Francesco Francia, Leonardo da Vinci művészetét. Tanulmányaiban, cikkeiben az európai látóhatárt vizsgálta, végigpásztázta ezer esztendő művészetét a bolognai mesterektől Aba-No- vák Vilmosig. Szellemi nyitottsága, érdeklődése, munkabírása valóban páratlan volt, Vác történetétől az olasz mosolyig minden lényeges művészeti vonatkozás érdekelte: építészet, festészet, szobrászat, egyházművészet —, az arányosság elmélete, a miniatűrfestészet, Mátyás budai könyvtára, az itáliai műemlékvédelem, esztergomi kincsek, koronázási jelvények, modem iparművészet Ma már hiányait is látjuk, túlságosan is csak Itália felé orientálódott, Párizs hatását kevéssé vette számításba és idegenkedett is tőle, pedig a magyar—francia művészeti kapcsolatok is rendkívül fontos forrást jelentettek képzőművészetünk előrehaladásához. Mindez azonban egy fény, igazi fény árnya. Nemzedéket nevelt, komoly munkásságot hagyott utókorának örökségül, s, . ha megújuló műemlékeinket szemléljük szerte az országban, joggal gondolunk arra, hogy ebbén Gerevich Tibornak is része van, aki száz esztendeje született és úgy búcsúzott 1964- ben, hogy művészettörténészek egész sora folytatta, folytatja alkotó gondolatait. L. IYL POLMER ZOLTÁN: Látó Jaj. ne ásson, ne ásson: táltosbikák viaskodnak, dögöt maraak, «fan taposnak, aki véres, art m kémeset án mm ért. art a kimart égy mm látta, jaj ne ásson édesapám, elsorvadok éjszakára. Felhózik már fölöttem. Szép magyar könyv 1981 Régi hagyomány az elmúlt év legszebb könyvel fölött szemlét tartani az ünnepi könyvhéttel egyidőben. Végignéztem a Vigadóban 1981 legszebb könyveit Távol egymástól kettőre figyeltem fel különösképpen: az egyik Az ember tragédiájának a Corvinában készített bibliofil kiadása, a másik ugyanennek a klasszikus műnek a Szépirodalminál megjelentetett olcsó változata. A kiállításnak ez a két darabja a már Kner Imre által is megfogalmazott eszményt jelképezi: a szép könyv egyfelől tömegnek szánt áru, másfelől a tipográfia művészetének megtestesülése; a könyv köntöse, a könyv tartalma harmóniában kell, hogy egyesüljön. A szép könyv lehet egyszerű is, olcsó is, és lehet szemet gyönyörködtető, illusztrált kincs is. Persze, mindez ismerős, régi megállapítás. Az idei kiállítás azt bizonyítja, a magyar könyvművészet változatlanul megbízhatóan magas színvonalú, a legjobb hagyományait folytatja. A magyar olvasóközönség díját a híres 1590-es Vizsoly! Biblia hasonmáskiadása kap-, ta. Számos mű részesült kitüntető oklevélben, többek közt Illyés Gyula Közügy című új verseskötete, a Gyermekjátékok című könyv, amely német és magyar nyelvű változatban látható. örvendetes, hogy két tankönyvet is oklevéllel jutalmazhattak: a gimnáziumok III. "és IV. osztálya, valamint az általános iskolák számára készült biológiai albumot. A gyermekkönyvek kategóriájában többek közt Lázár Ervin Berzsián és Didekijét emelték ki. A különböző Jutalmak felsorolása nagyobb terjedelmet igényelne, ehelyett két alkotóművész nevét jegyezzük fel: Szántó Tiborét, aki a Lipcsében kiadott Guten berg-díj idei kitüntetettje s Lőblin Juditét, akit ms Úrihfmzéa című kfktye BtMeutsMH * Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésével közösen. Gy. L SZ ENDREI • IXlBSZAY- RAJECZKY EX HUNGÁRIA *■ i tUizmjpűriumn pfllnrux) Berzsián cs Dideki DOKKON GÁBOR: Játszmánk (Vadállata* < ssámtSlaÜan —beta Sakktábla-csend. Moccanás moccanásra. ftnrtfOk, A tépések elöl beUhátráhtnk éjszakákba: A király már döntetlenre játszik AZ IDEGEN * | laJnaH Ötkor szállt le a |*| vonatról, vagy pár má" " sód perccel azután. Pontosan senki nem tudta később megmondani, melyik szerelvény hozta, mert rengeteg munkásjárat érkezik a pályaudvarra ez idő tájt Napokká. később, amikor az emberek visszaemlékeztek, úgy vélték,' volt. valami különös abban a napban. Mert valami megváltozott azután. Mi, beavatottak természetesen nem dőlünk be ennek, mert tudjuk, az emberek jó része hajlamos hozzáemlékezni a dolgokhoz egyet és mást, olyat, ami nem történt, de nem is történhetett meg. S mi tudjuk, hogy valójában micsoda is történt ezen a napon, ám jó előre eláruljuk, hogy erről soha az életben nem fogunk beszélni. Valójában tehát közönséges nap volt ez, amikor az idegen a városba érkezett; olyannyira közönséges, mindennapi volt eme nap, hogy az emberek többsége nem is gondolt arra, vajon hétfő van-e, kedd van-e, avagy szerda, csütörtök, péntek. A gyárigazgató, a polgármester, a tanár, a tanítónő, az esztergályos — no, ne soroljuk tovább! —, mindenki ugyanúgy kávézott ezen a hajnalon-reggelen, ahogyan korábban szokott; ki-ki ugyanúgy elfogyasztotta az üve- gecske diannát, vagy, ha volt, a házi pálinkát. Ezen a hajnalon sem volt harag az emberek szívében, senki sem gondolt összeszorult gyomorral arra, hogy ma megint, ma megint csak kezdete van a napnak, de vége nincsen. Horváth János villanyszerelő az Alkotmány utca nyolcban, még ágyban fekve, szokásos mozdulattal gyújtotta meg cigarettáját, aztán kiment a fürdőszobába, ne hallHerceg Árpád: ja a család, ahogy kínlódva fölköhögi tüdejéből a tegnapi adag kátrányt, és heves hányinger közepette a mosdókagylóba köpködi. A mosdókagylóba ma is, mert felesége erről — és ó, jajl még mi egyébről! — nem tudta leszoktatni. Kovács Gáspár káromkodva ült a hetes járat volánja mögé, mert a fagybrigád megint nem tankolta fel a húsz- nullanullás Ikarus tankját. A j ára tindító garázsmester a kapunál nemtörődöm jóindulattal vetette oda, hogy nem ártana ráírni a menetlevélre a menesztés időpontját, mert dél táj ban belső ellenőrzés várható. Kovács Gáspár megígérte, de nem tette meg. Koch Róbertné boltvezető gépiesen darálta, egyél Pistike, elkések, megcsináltad a leckét, délután hozz kenyeret, tejet, kiló sót is vegyél, apádnak cigarettát, tudod, mérges, ha nem talál a fiókjában megbontatlan csomagot. Az asszony sebtében kontyba tűzte a haját, szinte oda se nézett, úgy húzta ki a szemöldökét, szép ivű szája vonalát festékkel. Harmincöt éves lesz maholnap, még adhatna magára, de már nagyon régen nem figyel oda, hogyan öltözködjék, nem jut eszébe, hogy kibontott hajjal sokkal előnyösebben mutatna. Bertalan István rendőr hadnagy homlokon csókolta alvó feleségét, tetőtől talpig végigmérte magát a toalett-tükörben. Makulátlan volt, ahogyan mindig; hiába, kevés asszony tud úgy pantallót va- sa.ni, ahogyan az ő Arankája, kevés embernek van olyan gondos felesége, mint a meleg dunna alatt doromboló Aranka. A hadnagy kívülről bezárta az ajtót, bekukkantott a postaládába, és kimért léptekkel, indult, hogy elérje a hetest. Simon Géza újságárus elszortírozta a napi- és hetilapokat, a folyóiratokat a stand pultján, megtömte első pipáját, természetes mozdulattal söpörte a kasszába a filléreket, amit az idegen otthagyott az újsághalmazon. Negyed hat volt Valaki később érősen bizonygatta, hogy inkább fél hat fele járt az idő, állítását azonban nem tudta alátámasztani, hiszen előző nap adta zaciba karóráját, a pályaudvar villamos órái pedig már két évvel ezelőtt megálltak. Egy kopasz úr meg tudni vélte, hogy az idegent nem várta senki. Ezt a tényt olyan fontosnak tartotta, hogy napokkal később sajtóértekezletet is tartott, és ez a városban eseményszámba ment, ugyanis a kopasz úrban valaki felismerte az évek óta körözött, hamisítványokkal kereskedő képügynököt. Az idegent valóban nem várta senki. Ezt mi most nem csupán föltételezzük, hanem az egyes-egyedül, valós információk egyetlen birtokosaként felelősségünk teljes tudatában kijelentjük. Hogyan is várta volna bárki is, amikor ő a naprendszernek ezen a vidékén még soha életében nem járt. s erről a vidékről sem tévedt soha -senki oda, ahonnét ő jött. Egyrészt. Más,részt azonban akkor sem várta volna senki, ha netán van valakije ebben a városban, s, ha netán jelezte volna érkezését, mint, ahogy nem is jelezte. Ezt a momentumot azonban ne firtassuk, s hiába firtatná bárki is, mi hűek maradnánk igazi valónkhoz, és inkább betömnénk saját szánkat anyafölddel, mintsem, hogy valaha elkotyognánk bál-mit is a ránk bízott titokból. Jellemünk milyenségét azonban most ne bizonygassuk ily eszeveszetten, hiszen bebizonyíttatott már ezerszer: fecseg a felszín* s hallgat a mély. Csupán egyetlen dolgot árulhatunk el, ami talán segít eligazítani a bő forrásként fel- bugyogó dolgok, mellébeszélések rengetegében: negyed hat volt, annyit mutatott minden pontosan beállított karóra, ezt az időpontot jelölték volna a pályaudvar órái, ha netán működőképesek. Az idegen leült a galambszaros padra az állomás előtti téren. Innét indultak a helyijáratok, s az idegen figyelmes tekintetét nem kerülte el egyetlen apró mozzanat sem. Megfigyelte, hogy Bertalan István olyan nett mozdulattal száll fel a húsznulla- nullás Ikarusra, ahogyan csak a kormányőrség állományába tartozó emberek tudnak lépni lépcsőről lépcsőre. Bertalan Istvánban van valami, állapította meg elégedetten az idegen. Mert Bertalan István tud valamit, s nem csak képessége van meg hozzá, hanem töretlen akaratereje is, mely akaraterőnek majd csak első és egyben utolsó szívinfarktusa - fog véget vetni, negyvenkilenc éves korában. Az idegen ez utóbbi dolgon nem szomorodott el jobban, mint, ahogy illik, hisz tolakodó még érzéseiben sem lehet azzal szemben, akihez ugyan, mondhatnánk, meleg baráti szálak fűzik ettől a pillanattól kezdve, ám az elkövetkezendő huszonhárom évben, a feladat végrehajtása közben az a két pálya, melyen ők ketten következetesen haladnak, nagyon-nagyon távol esik egymástól. Harmincöt éves lesz maholnap, még adhatna magára, dünnyögte magában az idegen, amikor Koch Róbertné belibbent a húsz-nullanullás elülső ajtaján. Az asszony rámo- solyodott Kovács Gáspár gépkocsivezetőre, Kovács Gáspár a férfi elégedettségével nyugtázta a mosolyt és a meleg- barna szempár villanását. Az idegen megbizsergett hirtelen, mert az őszinteségnek azt a pillanatát sikerült megragadnia, amellyel ő személy szerint eddig fájdalmasan ritkán találkozott Boldogság öntötte el, mert megérezte, hogy Kovács Gáspár nemcsak az asszony! szíveket uralja, de járművét is teljes egészében kezében tartja. Az idegen azt is látta, hogy Kovács Gáspár türelmesen várja ki, amíg Horváth János villanyszerelő is felkapaszkodik az autóbuszra. Még mindig a pádon ülve kiolvasta a napilapokat Ezekben az órákban kezdte meg kongresszusát egy szakad ár szakszervezet valahol, megint meggyilkoltak egy államügyészt, valami őrült eszme égisze alatt kivégeztek ötven gyanús személyt, erejük teljében levő férfiakat és éppen csak most bimbózó lányokat, meghalt a francia nagykövet is, a gazdasági fejlődés pedig, ha nem is töretlen, de tendál, a köztisztasági vállalat fölkészült a télre. A z ám, venni kellene egy télikabátot, gondolta az idegen, hiszen nem átutazóba jöttem én ide. S lelki szemei előtt világosan leperegtek az elkövetkezendő órák, napok, évek, évtizedek, századok és ezredek eseményei, Koch Róbertné üzletében most rögtön megvásárolja a szükséges ruhadarabot, és eztán is nála fog vásárolni, ha szüksége lesz nadrágra, ingre, zoknira, meg, ami kell egy közönséges embernek manapság. Az Alkotmány utca nyolcban Horváth Jánosnétói bérbe veszi azt a picike, ám a jövőben oly kellemessé és kedvessé váló szobát, amelyikre már ki tudja, mióta vágyott. Fölkeresi Bertalan Istvánt, átnyújtja neki a bejelentőlapot és igazolványát, vár kicsit, azután már, mint komoly albérlő, nyakába veszi a várost, hogy munkát keressen. Nem kell majd sokáig bolyongania, a járatindító garázsmester segítségével egykettőre a. fagybrigád oszlopos tagja lesz, s örömmel tankolja meg reggelenként a húsz-nullanullás Ikarust, hogy ne kelljen Kovács Gáspárnak többé bosszúsan káromkodnia. NŰGRAD - 1982. június » 12., szombat