Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)
1982-06-05 / 130. szám
Mindenkire tartozik Interjú dr. Gonda György államtitkárral, az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal elnökével — Tfe éve annak, hogy U Thant, akkori ENSZ-főtitkár kezdeményezésére létrejött ai/. első környezetvédelmi világkonferencia Stockholmban. A* akkori konferencia ajánlásai mennyire hatoltak a hazai környezetvédelemre? — Mi ezeket az ajánlásokat nagyon komolyan vettük, s a rwjgyarországi környezetvédő tevékenység egyben mind szélesebb körű együttműködést is jelent az egész világ ilyen irányú mozgalmaival. Itthoni munkánkat jól jellemzi, hogy tavaly őszszel az országgyűlés megvitatta az 1976-ban, az emberi környezet védelméről alkotott törvény végrehajtásának tapasztalatait. Szóbeli előterjesztésünkhöz és írásbeli beszámolónkhoz 16 országgyűlési képviselő szólt hozzá ezen az ülésszakon. * — A hazai közvélemény mind éBénkebb érdeklődéssel kíséri a környezet- és természetvédelem kérdéseit, érzékenyen reagál a problémákra, s igényli azok mielőbbi megoldását. — Ügy gondolom, az utóbbi évek változásainak egyik leglényegesebb vonása, hogy a közvélemény nálunk is megtanult együttélni azzal a gondolattal, hogy környezeti ▼iszonyainkat, s gondjainkat tudomásul kell venni, ugyanakkor intézkedéseket kell hozni azért, nehogy jóvátehetetlen mulasztások, vagy tévedések történjenek. Megtanultuk, hogy az emberi környezet kényes belső egyensúlyára ügyelni kell, hogy óvjuk azt az újabb sérelmektől, megtanultuk, hogy az élet olyan alapvető feltételeit, mint a föld, a víz, a levegő, őrizzük, s ügyeljünk rá, hogy zavartalanul, de legalább elviselhető, elfogadható módon és színvonalon álljanak az ember rendelkezésére. — Melyek ma a legfontosabb feladatok? — Ezek teljes felsorolására az interjú keretei között aligha juthat hely. Inkább azt kellene rögzítenünk, hogy a gondok, s természetesen a belőlük származó feladatok két kategóriába sorolhatók. Az egyikbe tartoznak azok a zavaró tényezők, amelyek a korábbi időkből valók, tehát, amikor még kevesebb voitaz ilyesfajta feszültség, s ennek megfelelően még hiányzott is az a felismerés, 'amellyel ma már rendelkezünk. A feladatok másik csoportjának pedig azt nevezném, amely már az időszerű, a mai fejlesztésekkel kapcsolatos. Az első csoportnál orvosolni kell azokat a környezetvédelmi betegségeket, amelyek még akkor keletkeztek, amikor az iparfejlesztés úgy valósulhatott meg, hogy környezetet szennyeztek vele, hogy termőföldek rovására létesültek gyárak. A másik csoportban pedig már a fejlesztés mozzanatában érvényt kell szerezni a megfelelő környezetkímélő eljárások és berendezések munkába állítására vonatkozó kötelezettségeknek. Ez még akkor is kötelességünk, ha tudjuk, hogy a mai gyakorlatban a visszafogottabb fejlesztési lehetőségek közepette olykor éppen e berendezések maradnak ki —, vagy akarják kihagyni őket — anyagi okok miatt Mi egyébként vitatjuk, hogy minden esetben anyagi pluszterhet jelentene a környezet- védelmi szempontok ilyen irányú érvényesítése, de erről később még külön is szót ejthetünk. — Melyek tehát a környezetvédelemnek ma — mondjuk így — a kényes pontjai? — Az iparban a vaskohászat, a cementipar, a vegyipar és az energiaipar. Még a közelmúltban is előfordult, hogy új cementgyárunk nem felelt meg a környezetvédelmi előírásoknak. Most utólag, a mi beavatkozásunkra létesítenek védelmi berendezéseket Ez ilyenkor természetesen már nehezebben megy és költségesebb is. Az iparról szólva úgy is jellemezhetném a helyzetet hogy a környezetvédelmi gondok egy jó irányú változásnak, tehát az ipar fejlődésének negatív melléktermékei. ©yor- sabb ütemben kellene fejlődnünk a szűrőberendezések alkalmazásában, a hulladékokkal való bánásmódban (kezelés, másodnyersanyag-visz- szanyerés stb.), és különösen sürgető a toxikus, tehát a mérgező hulladékok kezelésének, közömbösítésének megoldása, elsősorban a vegyiparban, illetve azon belül, a gyógyszeripar területén. — E tekintetben a probléma nyilván „átgyűrűzik” a mező- gazdaságba is. — Ahol még a látszatát is kerüljük, mintha mi az oitt folyó munkát nehezítem akarnánk. Az országgyűlés már említett vitájában is kifejtettem, hogy ami változtatást mi sürgetünk, az a mezőgazdaságnak a környezetvédelemtől függetlenül is jó és szükséges. Mi azt kérjük és várjuk, hogy annyi műtrágyát használjanak, amennyit a talaj befogad, s úgy használják, hogy azt ne mossa el az eső. Mi a szakszerűség fokozását, a pazarlás megszüntetését, az okos tárolást kívánjuk környezetvédelmi okból, de ezek egyben gazdaságossági tényezők is. A nagyüzemi állattartásnál nagy tömegű híg trágya halmozódik föl, s ezt is racionálisan szabad csak használni. Vagyis a takarékosság, az értékőrzés, a környezetvédelem alapvető ügyével összecseng a gyakorlatban. A környezetvédelem gondolatával szoros rokonságban áll a gazdasági hatékonyság, ezért — itt utalok ismét arra, amit már korábban említettem — nem biztos, hogy a környezetvédelem egyoldalúan csak igényli a pénzt. Nagyon valószínű, hogy mindazzal, ami ösztönöz, ami segít, amit követel, igen gyakran — vissza is adja. •. — Magyarországon az úgynevezett kényes kérdések közül a legtöbb vitát, s érdeklődést kiváltó: a Balaton ügye. — Igen, bár nem tartom szerencsésnek, ha ezt a kérdést környezetvédelmi problémává szűkítik, hiszen itt sajátos és összetett kérdéskörrel állunk szemben. Nézetünk szerint minden gondunk alapja az a tény, hogy á Balaton egyszerűen nem alkalmas annyi ember fogadására, amennyien igénybe veszik. Természetesen, utólag könnyű árosnak lenni, de hát szükség volt a tapasztalatokra, hogy tisztábban lássunk. Annak az egyébként politikailag is, szociálisan is helyénvaló jelszónak és gyakorlatnak, hogy „a Balaton mindenkié” — most fizetjük egy kicsit az árát. Nem az a baj, hogy mindenkié, hanem az, hogy a tó és környékének fejlesztése nem tudott lépést tartani az igényekkel, s a korszerűség mércéitől lemaradt Mosz- szan tartó, kemény munkával kell majd a már meglevőt színvonalasabbá tennünk, karbantartanunk. — A közérdeket nem gátolják Itt különféle partikulári* érdekek? — Dehogynem! Éppen ma reggel hallattam a rádióban, hogy valahol a Balaton mentén bővítették valamelyik kempinget Jóllehet a férőhelybővítés szigorúan tiltva van! Aminthogy nem szabad 500 embert beengedni abba a moziba, ahol csak 400 ülőhely van. Szóval, kemény birkózás, kitartó, pontos, számon kérhető és számon kérendő munka az, amire szükség van. De meggyőződésem, hogy meglesz az eredménye. — Ml nyújtja a legfőbb segítséget ebben a munkában? — Természetesen mindenekelőtt az a két fontos program, amely a Balatonnal kapcsolatban érvényben van. Az egyik balatoni regionális rendezési terv, amely a települések helyzetét, jövőjét alapvetően meghatározza, illetve, ahol kell, megváltoztatja. A másik a vízminőség javítására vonatkozó program, tehát annak garantálása, hogy a Balaton fürdésre alkalmas legyen. Itt fontos feladatokat szabott meg a kormány. Ezek szerint folyik a Kis-Balaton helyreállítása, a Keszthelyi-öböl szennyezettségének csökkentése és még jó néhány más munka. Csak ennek a programnak a megvalósulására több mint 4 milliárdot irányoz elő a jelenlegi ötéves terv. De a kormány, s a hivatal tevékenysége, egyáltalán a környezetvédelem egész ügye igényli a társadalom egyetértését, megértését, támogatását és felvilágosult, kulturált magatartását A környezetvédelem és a természetvédelem, amiről egyébként ezúttal nem esett szó, mindenkire tartozik. — bn nemrégiben érkeiett harn Kenyából. Milyen céllal látogatott Nairobiba? — Abban a városban van az UNEP, tehát az ENSZ környezetvédelmi programjának a székhelye, s most a már említett stockholmi világkonferencia 10. évfordulójára rendeztek jubileumi ülést. Száztíz ország képviseltette magát, köztük valamennyi szocialista ország. Jellemző, hogy tíz éve még csak tíz országban folyt hatósági eszközökkel is szervezett környezetvédelmi munka, ma már 106 országban. És jellemző az is, hogy ezúttal a békének és a leszerelésnek az ügye vált a konferencia első számú alapgondolatává. — Miben foglalná össze a Jelenlegi. legidőszerűbb hazai tennivalókat? — A Minisztertanács 1981. végén rendeletet alkotott a veszélyes (toxikus) hulladékok kezeléséről. Most e rendelet mind gyorsabb ütemű végrehajtásáért dolgozunk, hiszen hazánkban évente 300 000 tonna ilyen hulladékot „termelünk”. Ugyancsak fontos meghatározója tevékenységünknek az Elnöki Tanács új törvényerejű rendeleté a természetvédelemről. A végrehajtásban egyik fő célunk úgy megőrizni a magyar természetvédelem legjobb hagyományait, hogy ugyanakkor a mai idők feltételeihez tudjuk igazítani ezt a tevékenységet. Minden mai teendőnk elvégzésének fontos eleme és feltétele, sőt garanciája az a tény, hogy ma már a tanácsok országszerte — Nógrádban is — úgy Végzik sokrétű tevékenységüket — a településfejlesztéstől az életkörülmények javításának számtalan tennivalójáig —, hogy nem esnek ki látókörükből a környezet- és a természetvédelem követelményei, szempontjai és céljai. Cserhalmi Imre Bényi László: Velence galambjai Filmforgalmazók könyvhete A Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat sajátos lehetőségeit felhasználva segítette az ünnepi könyvhét eredményességét. A megye számos településén irodalmi művek filmadaptációit vetítették. s néhol ezeket ankétokkal cötötték össze- A hét elején Alsópetényben Szabó István Mephisto című művét beszélték meg a résztvevők Kocsis Lászlónak, a moziüzemi vállalat osztályvezetőjének a vezetésével. A salgótarjáni megyei művelődési központban Gábor Pál Kettévált mennyezet című munkáját vitatták meg a megyei tanács érdeklődői Kovács Éva, a moziüzemi vállalat munkatársának irányításával. Nemtibfen Sós Károly grafikus a Vük című rajzfilmről és a rajzfilmgyártásról beszélgetett a gyerekekkel. A salgótarjáni kohása- és megyei könyvtárban, valamint a dejtári könyvtárba* adaptációs filmek jelenetfotóiból nyílt kiállítás. Felnőttek vizsgája A nagybátonyi harisnyagyárban nyolc esztendeje rendszeresen lehetőséget biztosítanak a dolgozók általános iskolai tanulására. Pár esztendeje még önálló, kihelyezett osztályokat is képesek voltak szervezni, mostanában azonban szerényebb e tanfolyami oktatási formák iránti érdeklődés. A harisnyagyári lányok, asszonyok most a nagybátoJ nyi dolgozók általános iskolájának keretében szerzik meg műveltségük hiányzó alapjait. Szerdán négy harisnyagyári dolgozó vizsgázott az általános iskola 5—6. osztályának anyagából. Ősszel, szeptemberben öten csatlakoznak hozzájuk, s a hetedik osztályban folytatják a tanulást. Az el-eltűnő tó rejtélye Egy ritka természeti jelenség — a kirgiz magashegyi Mercbahera-tó vize időről időre eltűnik — titkát fejtették meg szovjet tudósok. A tó 3 200 méterrel fekszik a tengerszint felett, a Tiensan központi részének nehezen megközelíthető körzetében, gleccserek között. A tó fenekét jég képezi. A vizes-jeges medencének az a szokatlan tulajdonsága, hogy rendszeresen — egyszer vagy kétszer évente — eltűnik belőle a teljes vízmennyiség. A tudósok megállapították, hogy a Déli-Inilcsek glecs- cser egyik része, amelyik beleér a tóba, bizonyos víz- mennyiségnél olvadni kezd, és — óriási zsilipkapuhoz haJ sonlóan — utat nyit egy jégbarlang felé. Ebben a pillanatban a tóban felgyűlt víz robbanásszerűen, hatalmas — akár 500 köbméter/ másod - perces — sebességgel megindul e folyóba, amelynek a színije erősen megemelkedik- A tó kiürülése hatással van az Oari-Dzsaz folyó lefolyására is, amelybe az Inilcsels ömhk. Minthogy ezek a folyók lakatlan vidéken folynak, áradásaik nem okoznak veszteségeket. A tudósok már nagy pontossággal még tudják jósolni, hogy mikor tűnik el a víz a Mercbahera-tóból. Valaki gyilkos szatírát készül írni arról, hogy milyen bonyodalmat okozott „egészen magas körökben” egy egyszerű mezei nyúl. Az írás talán már meg is jelent, s ha igen, körülbelül ez a tartalma: a budai villában lakó, magas beosztású potentátot, pontosabban édes-egyfiát, húsvétra meglepte ajándékképpen egy vadásztárs azzal a bizonyos élő nyúllak Csak beállított vele estére kelve, mint a mesében, és az elképedt főemberrel mit sem törődve otthagyta a boldogságtól visítozó potentát-palánta szobájában. A nyúl helyzete végeredményben leírhatatlan. Ha ebből szót érdemel valami az nem más, mint a ribillió, ami másnap, harmadnap csupán abból kikerekedett, hogy nem tudta senki a családból — mit eszik a nyúl?! A füles elhelyezést nyert először a fürdőszobában, majd a tágas erkélyen, közben a családfő elindította a lavinát egyetlen telefonhívással, amikor helyettesére _ rá- csörgött: „Nézz utána, kérlek, mit eszik a nyúl...” Ezt valóságos telefonáradat követte, sőt valamiféle értekezlet is volt ebben a tárgyban. X X X X X X A madárélet talán a nyálénál is nehezebb, hiszen köny- nyebb kalitkába zárni az erdő szárnyasáig mint az őzeket, nyulakat, többen is foglalkoznak ilyesmivel, sőt valóságos kalózkodások is léteznek ezen a tájon. Egy bizonyos stiglic sorsán lemérhető sok minden. Útonjáró : A madár ma már kideríthetetlen módon, mindenesetre gyermeki közvetítéssel, került a salgótarjáni lakásba, természetesen kalitkába zárva és némi használati utasítással is ellátva. Tekintve, hogy ez a családfő kifejezetten viszo- lyog minden természetes természetellenessé változtatását látva — a gond, ha lehet még nagyobb. Hogyan lehetne visz- szajuttatni a természetbe a színét vesztett, akármilyen szépen trillázó tengelicet (a stigó ősmagyar elnevezése). A rémhírek riasztóik. Azt mondják a szakértők — a rabságba került erdei énekes elvesztette erejét, szárnya már csak dísz, ha elengednék, az első macskaféle, vagy mezei-erdei ragadozó könnyű zsákmányává válna. Mire újra visszaszerezhetné szárnyai képességét, rég elpusztul, mert vagy megingja más, vagy egyszerűen nem képes fenntartani magát, nerű jut vízhez, nem jut élelemhez és igy tovább... Aztán meg a többiek is kivetik maguk közül. Megérzik rajta az idegen szagot, az emberi környezet örök időkre megbélyegezte. Ki gondolná? X X X X X X Nem lehet hát sem igy, sem úgy büntetlenül belenyúlni a természetbe: nem lehet oroz• apón hál va kiragadni onnan és nem lehet egyetlen könnyed mozdulattal visszahelyezni bármit is. A kivételek minden esetben természettisztelők, természetvédők, a beavatkozással éppen a természetet felértékelők, amilyen a zagyvarónai Varga Ferenc szép szenvedélye, a madarak világában Zagyvarónán elég csak így emljteni: „A madaras Varga”. Mindenki mutatja az utat. Hogy vált ornitológussá, minden tekintetben felkészült madarásszá az ötvözetgyári munkás — ennek hosszú sora van, de az alapélmény mégis valahol a szülők, az erdő oldaláról kelt. Nézni a madarak röptét önmagában is nagy gyönyörűség, ha közben nem arra gondol az ember — vajon hány pacsirtából lehetne jó levest csinálni? Nézni a tarka sereget, ahogy az erdőszéli kékségben ide-oda száll, idillikus kép. Megbámulni egy- egy szép példányt, csak úgy pihenésképpen, lassan-lassan az elfelejtett szépségek közül való mindenféle divatos nosztalgia nélkül. Ugyan hányán tudnánk apaként megfelelni a gyerekek kérdéseire — mit eszik a nyúl, mit eszik a madár, mit eszik a tengelice? Magot, vagy rovart, mit tudunk mást, mint azt, hogy idegen fészekben látja meg a napvilágot a kakukk? Hol marad el a tudásunkból mindaz, amit valamikor minden felnőtt tudott, hogy adjuk aztán tovább azt a semmit, amit mi „tudunk” erről a világról? Varga Ferenc csupán a kakukkal hosszú éveket töltött, csupán a kakukkról napokig tudna beszélni, erről az egyetlen madárról könyveket tudna írni — írt is jó néhány érdekes leírást megfigyeléseiről, — aztán még hol van az a sokféle madár, amely akárcsak Zagyvaróna környékén fészkel, költ, költözik, énekel? Hogy lehet ismeretek nélkül a természet szeretetére nevelni? „Szeresd fiam a természetet, mert ő is szeret téged!” Ez bizony falra hányt borsó és gyakorta még ez is hiányzik. A természet arra való, hogy szolgáljon bennünket a legin- dividuálisabb igényeink szerint? Hát meg is nézhetjük magunkat.... X X X X X X Járjuk a Hársas-oldalt. A madarászná] egyetlen kis válltáska, abban van minden, ami szükséges a délutáni néhány órás gyűrűzéshez. Varga Ferenc az egyetlen Nógrádban, ' aki erre felhatalmazott, aki egy hatalmas, világra kiterjedő nemzetközi szervezet hazai r O képviseletének megyénkben ;,felkent papja”, aki szabadon befoghatja a madarak seregeit, gyűrűt tehet rájuk, hogy még teljesebb legyen az emberi tudás, a nemzetközi megfigyelése, ismerete mindannak, amit természetnek nevezünk. A gyűrűket egy pesti kisiparos készíti, egyedül az országban, és nem is minden madárra tehetők fel a finom aluminium hengerecskék. Akármilyen pihekönnyű egy ilyen gyűrű, nem zavarja, nem gátolja a madarakat természetes életmódjában? „Olyan ez, mint a karikagyűrű az ember kezén. Egykét napig kicsit szokatlan, aztán már évekig viseljük...” A kis vízerecske észrevétlenül csörgedez a Hársas egyik árnyas bevágásában. Ott a gyűrfizóhely, jól beetetett pont, ahol előkerül a japán háló is. A háló majdnem fekete, pókhálószerű, egész egyszerű módon feszíthető ki annak, aki ért hozzá, de az sem mindegy miyen a szél erőssége, iránya, milyen feszes maga a láthatatlanná változó háló. Az erecske közvetlen közelében meg a csizmából kialakított ötletes önetető, abból hullik a mag, arra jön a madár, mindenféle. Kész a háló, feszül éppen úgy, ahogy kell. Félreállunk néhány percig, de azután visszatérve három madár függ a levegőben: egy zöldike, egy meggyvágó és egy vörösbegy. A meggyvágót csak kesztyűvel tanácsos megfogni, olyan a csőre feje, mint egy miniatürizált sasnak, képes arra is, hogy egyetlen csípéssel jó darab húst kitépjen az ember újjából. Elő a gyűrűkkel, aztán sorban, ahogy átesnek a kíméletes tortúrán elszállnak valamennyien, de csak a szomszédos ágig, ott tollászkodnak, megrázzák magukat, megfenik a csőrüket, talán még rikkantanak is egyet, de az énekek erdejébe» csak a madarász tudja különválasztani a madárhangokat...’ X X X X X X A tengelic kikötője mégis csak ez a táj lehet. Itt a Hársas oldalában vízhez, maghoz közel. A madarász figyelme mellett vissza lehet adni a természetnek a legyöngült szárnyú stiglicet. Mert a vigasztaló magyarázat — „tovább él, jobb sora van kalitkában” — cseppet sem megnyugtató. Nincs olyan tengelic, amelyik nem a rövidebb, teljesebb életet választaná. A természetről eddig csak az ember tudott lemondani... T. Pataki László NÓGRÁD - 1982. június 5., szombat 7
