Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)
1982-06-05 / 130. szám
Keen a kettőktől dicsért tájon éiyan kuUúrmisszió a nyári tárlat, amely némiképp bejárat it egyben a jövőbe — miközben az értékes múlt megbecsülést nyer az ide vonzott figyelem által. Ha semmi mást nem ért volna el ez az imár valóságosan is hagyományos nyári kiállítássorozat, minthogy a városhoz kapcsolta ily- módon a kis Somoskót — már csupán ez akár dicshimnuszt is érdemelne! Ennél is többet jelent az, ami itt évente megismétlődik egy jó felismerésű kultúrkoncepció nyomán és erősödik a közönség által, izmosodik is rangban, miközben ide vonzza a „lenti" népet, ide szoktatja a figyelmét más módon is mindazoknak, akik felelősséget éreznek ezért a tájért és keresik is a jövőjét ■minden módon. A város és Somoskő érdekében, mert mindkettő nagyobb figyelmet érdemel. * * Idős samoskőiekkei beszélgetve szerencsétlen királyunk, a tatártól űzött TV. Béla úgy kerül — oly természetes kö- zelséggel-kozvetlanséggel — a fénylő mondatok közé, mint aki maga is helybeli, somos- kői lett volna: „Itt állt meg a király a hegyen, a legcsúcsán pihent meg futtában, letekintett onnan és látta, ahogy ég körös-körül az ország mindenütt... Akkor megfogadta a hozzá menekülő népeknek, hogy itt várat épít, erőset™* * A híres somoskői vár, amely falai között melengette egy darabig a későbbi „ízig-vérig reneszánsz fiatalember, katona és léha kalandor, költő és vakmerő szoknyavadász, humanista főúr és fölszaryazott férjek elől bújdosó szegénylegény", a tudós költő, vagy még inkább tudatos, poéta doc- tus Balassi Bálint gyermeki szerelmét Losonczy Annával — most újra felépül. A csehszlovák állam példás igyekezete nyomán. Hej, ez a vár is annyi legendának színtere, hogy nincs tér valamennyi elmondására. Somoskői Bálint bácsit is éppen a vártörténetről kérdezgetik a rádiósok; felel is annyit, amennyi egy rövidke kis beszélgetésben szóba jöhet, s hogy mit mond, mit tud az öreg — meghallgathatja bárki a jövő pénteken délután, öt órakor a Petőfi adón. A Czakó Balázs szerkesztette műsor ezen a címen fut: Térkép és útravaló, a riporter Várhegyi Andrea, őt is beinvitálta a Szűcs Imre fazekasmester szemvidító kiállítására, alá is íratja vele a vendégkönyvet Somoskő első számú kalauza, Somoskői Imréné Annus néni. ö aztán ügyéi mindenre, nem csak arra van gondja, hogy aki idegen erre vetődik megnézze az éppen soros kiállítást a művelődési házban, hanem arra is van ereje, figyelme, de legfőképpen istenadta jóindulata, hogy mindenkit mindenkivel találkoztasson, kinek-ki- nek igénye, érdeklődése szerint. Hát ezért merem mondani még azt is, hogy lokálpatrióta, falujába szerelmes somoskői van itt sok, de azok között is elöl jár ez a csepp asszony™ ☆ „Virágokkal újult / Jő illatú föld tájar Balassi lovai jót harapd álhatnának ebből a falu fölötti domboldalt beborító marga- rétás kövér fűtengerből, vakító fényesre simulna a szőrük ettől a hemzse-fűtől, amely ezen a megújult tavaszon még az embert is arra ingerli, hogy tépjen belőle, hogy nyomkodja, markolássza legalább, ha enni nem tudja, mert tele van élettel. Kövérek a füvek, pozsgásak a növények körös-körül mindenütt a kertekben. A somoskői ház körüli földecské- ken az idén igen jó termés ígérkezik, mondja is a régi tanácselnök (az első volt itt ötvenben, tizenhárom évig szolgált!) Ozsvárt István Ferenc, hogy még a fiáét is ő művelgeti, hiszen ő bent lakik a városban, dolgozik naphosz- szat, itt a munka meg nem várhat. A szomszéd zöldellő kertjében is ember mozog a munkában, Faltán Béla, az idősebb, ő meg éppen húsz esztendeig volt itt 1945-től párttitkár. Szívesen jóm egy kis csevegésre, múltidézésre, történelembogozgatásra, jelenlátásra. De a neve, az bizony úgy cseng a fülben, mint akinek távoli őse messzi tájról, talán Itáliából került ide a vároldalba, hogy tán kővágó mesterként, építőként egykor maga is a várerősítők közé álljon jó pénzért, hogy aztán itt is maradjon tizedíziglen. A bányák, a kövek, a hires bazalt, a fekete (eresztvényi) meg a szürke (a közeli magyarbányai) aztán az andezit és mindezekkel együtt az ember: az itteni, környékbeli, aztán meg a szénbányász, a rossz kis földeket keresve művelő félig paraszt-félig bányász úgy kerül szóba, mint ami mindent meghatározott valamikor ezen a szép tájon. De hát így is volt! Foltén Béla még az idelátogató tudósokkal is elvitatkozgatott (maga is a kő mestere) a szürke meg a fekete kő tulajdonságain. De az emlékmű, amelynek kifaragását is elvégezte már városi biztatásra — az bizony felszabdaltatott, mert végül nem kellett senkinek, mert végül kiderült (?) „nem lehet csak úgy emlékművet csinálni...” De jó helye lehetne most annak, a magyar kőbányászkodás emlékére felállítva, a magyarbányai elhagyott részhez elképzelt szabadtéri lapidárium, kőmúzeum valamelyik pontján! ☆ Az egykori kisvasút (azért is milyen nagy kár, hogy széthordta a figyelmetlenség meg a „fogd ahol éred” kapzsiság !) nyomvonalán meg csendben elkészült, hozzá illő módon csendben „átadásra került” az első pihenő-emlékhely, a Balassi pihenő egy százados hársfa alatt; a természetvédelem és az erdészet közös, nagyon szép munkájával, faragott asztallal, padokkal, sütőhellyel, kiépített csörgő forrással és nem más kérdés, hogy ripityára tört sörösüveg „díszítette” máris a jóízű forrást ottjártunkkor, hogy a páratlanul szép látvány, a várkörnyéke, így már nem is any- nyira idilliktts, mint egyébként, hogy az ember lekönyökölve az asztalra a hárs alatt, joggal elfüsitölöghet magában — micsoda primitivitás szorult manapság az emberbe, hogy még itt sem lehet meg sör, meg kövön szétrobbanó üvegszilánk nélküle. ■k De a község nyilvános vécéje szószerint nyilvános, mert nincs ajtaja. Az utak állapota itt olyan, hogy arról jobb nem beszélni, hogy a régi iskolaépület bútorraktár vagy ml, hogy a kis bolt sem a legjobb helyen áll, hogy valóban — nem lehetett volna úgy forgatni azt a keveset, ami itt azért mégis csak addig épült meg, amíg önálló volt a község és vele a négy kilométerre -lévő Somoskőújfalu, hogy az elhagyott iskola szolgálja inkább a kultúrát, s a mai Balassi Művelődési Ház helyén jó pontján mindennek, a forgalomnak is, de a környezetnek is jobban megfelelve lett volna a kereskedelmi „egység”...? Töredezett utak, töredezett járdák, s csak néhány ház előtt igazán jó járda. Ott, ahol maguk a háziak, szomszédok megépítették, például a Perczel Mór utcában, úgynevezett frekventált helyen™ Azt mondja erre a meglehetősen elhanyagolt környezetű (kapuja kidöntve, jő nagy erő kellett hozzá) italbolt szomszédságában lakó Somoskői Ferenc: „Adjon csak anyagot a tanács, mi is megépítjük itt mindnyájan a jó járdát... Egyre nagyobb itt a forgalom, hogy nézünk Így ki?" Adjon bizony figyelmet, erőt többet a város egyik legértékesebb pontjára! T. P. L. Képek: Kulcsár József Ozsvárt István Ferenc Vadvirágok a kerítés tővében A gyerekek mit sem tudnak a környezeti ártalmakról A nyári tárlat vendége Szűcs Imre tiszafüredi fazekasmester A Petőfi-kunyhó vonzza a turistákat Szabó Gczáné horgolt táskáit a téesznek készíti
