Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)
1982-06-04 / 129. szám
Ifjú, jól képzett szakemberek irányítják a kábelgyártásban a mai kor igényeinek mindenben megfelelő berendezéseket a balassagyarmati kábelgyárban, ahol az erősáramú csarnokban a hazai mellett jelentős az exporttermékek gyártása. — kép: kj — Pálfalvi kollektívák Verseny - változóban Egyre sűrűbben hallani a munkaverseny-mozgalom megújításának, a változó követelményekhez való igazításának fontosságáról. A SZOT legutóbbi ülésén megemlítették azokat a területeket, amelyekre a szakszervezetek véleménye szerint hangsúlyt kell helyezni. „Szükség van a munkaverseny-szervezés és a gazdasági terv szorosabb egységére — fogalmaz a kiadott tájékoztató. — A szervezés rugalmasabban kövesse az évközi tervmódosításokat A vállalásokban legyenek meghatározók a termelés minőségi tényezői!” Rozgonyi Nándor, a salgótarjáni bányagépgyár főmérnöke nap mint nap érzékeli a versenymozgalom gyakorlati hasznát, s az esetleges hiányosságok számbavételével módja nyílik az új módszerek szükségének megítélésére is. — Főmérnöki székben ülve lényeges segítőerőnek érzi-e c munkaversenyt? — Brigádmozgalom nélkül a velünk szemben támasztott igényeket nem tudnánk kielégíteni. A fő munkaterületeken, a „döntő frontokon” brigádok tevékenykednek. Méghozzá igen sikeres brigádok ; van köztük ágazati kiváló címet elért kollektíva is. Lehet rájuk alapozni. Ebben az évben különösen számítunk a brigádokra, mert a bányák jelzett igénye tíz százalékkal a kapacitásunk felett van. Ezt természetesen nem tudtuk „tervesíteni' de megpróbálunk megbirkózni vele. Az eddigi évi negyven BSZ—4-es szalag helyett például hatvanat gyártunk. Ez a brigádverseny nélkül nem menne! — Alkalmas-e a mozgalom a mostanában és a jövőben gyakran szükséges program- módosítások rugalmas követésére? — Erre jó példa volt 1980- ban az eocénprogram. Az ezzel kapcsolatos megrendelések teljesen fejre állították az éves tervet. Magunk is kételkedünk: meg lehec-e „fejelni” a programot rnég egy negyedévre való termeléssel. Meglehetett, és ebben nagy részük volt a brigádok által tett pótfelajánlásoknak. — Sokszor úgy tűnik, hogy a versenymozgalom áldozatokat kér a munkásoktól. Pedig áldozatot hozni csak egyes akcióban egészséges, folyamatosan erre számítani nem szabad. — Különösen a fiatalabb korosztályoknál lehet észrevenni, hogy például a túlórát nemigen vállalják Ez persze összefügg azzal is, hogy számos fiatal szüleinek jó az anyagi helyzete, hogy fiuk még a százszázalékos teljesítményre sincs rákényszerülve. De aztán jön a katonaság, ettől már komolyodnak, ha pedig megnősülnek, gyerekük születik, alapjában változik a „szitu"; késztetve lesznek arra, hogy férfihoz méltó teljesítményt tegyenek le az asztalra. Ez persze nem jelenti azt, hogy túlórára alapozhatunk; jó szervezéssel a kellő időben termelünk. Erre az idei termékszerkezetünk jó lehetőséget kínál, mert bár az igényelt mennyiség nagy, a gyártmányösszetétel optimális. — Tehát az áldozatkészséget egyre kevésbé kívánják az emberektől? — A brigádok sok olyan részfeladatot vállalnak, amiket nélkülük bajosan oldanának meg. Nemrég soron kívül teendőnk volt egy raktár átrendezése. Szervezetünkben nincs olyan csoport, ami ezt a munkát napi programként elvégezhetné; a termelés az elsődleges feladat. De ezt a tennivalót csak meghirdetni kellett, s tódultak a jelentkezők. Rövid idő alatt összeszerelték a kétszázötven Reck- elemet. Ha más soron kívüli munka van, akkor se kell soha kétszer mondani. — Szavaiból az látszik: itt minden a legnagyobb rendben a munkaversennyel. — Ezt nem mondhatnánk. Nálunk az az optimális helyzet, ha egy brigád egy helyen dolgozik, ugyanazt végzi, ugyanolyan nehézségekkel néz szembe minden tag. Akadnak olyan brigádjaink amelyek tagjai több területről kerülnek ki. Ök nem képesek hatékonyan versenyezni, de többnyire ragaszkodnak a közösség fennmaradásához. Ezenkívül nehéz azonos mérőszámokat találni egy adminisztrátor brigád és egy termelőkollektíva között Egyik helyen nincs mód az újításra, igaz: baleset sem fenyegeti őket. Másik helyen lehet újítani ráadást vállalni, viszont több sérülésveszélynek vannak kitéve. így két részre szakad a mezőny. E gondban sokat segít az önértékelés bevezetése. Ennek köszönhető, hogy tavaly már „mozgás” volt az „alsóbb régiókban” is. — Ezek nem „válságtünetek”, nem ronthatják az itteni képet. Amely talán azért jó, mert itt elsősorban meny- nyiségi feladatok vannak, mint a munkaverseny kezdeti időszakában. — Ez igaz; itt nagyon fontos a mennyiség idén is, várhatólag, a jövőben is. De a minőség sem szorul háttérbe. Ide sorolható, hogy a brigádmozgalom felhasználásával ösztönözzük a dolgozókat több szakma megszerzésére. Ez megkönnyíti majd az átcsoportosításokat. Ezenkívül az értékelésben komoly kizáró tényező a selejt A „disznóság” ország-világ előtt kiderülne, és sokat rontana a hírnéven. A rangos brigádjaink nagyon sokat adnak a jó minőségre. Molnár Pál A lakosság ellátását szolgálják Több magánkereskedőre volna szükség Interjú Trizna Jánosnéval, a II50SZ megyei titkárával Megyénk magánkereskedőiről kevés szó esik, akkor sem mindig a legelőnyösebben, tárgyilagosan, pedig bizonyos területeken és tekintetben nagyon fontos szerepük van a megye lakosságának jobb, választékosabb ellátásában, ugyanakkor jól kiegészítik az állami és szövetkezeti kereskedelmet. Róluk, munkájukról, szerepükről és a tennivalókról beszélgettek Trizna Já- nosnéval, a Kiskereskedők Országos Szövetsége Nógrád megyei titkárával. — Milyen szerepet töltenek be a magánkereskedők megyénk lakossági igényeinek jobb kielégítése érdekében? — Az elmúlt időkben nőtt létszámuk és szerepük. Elsősorban olyan területeken tevékenykednek, ahol az állami és a szövetkezeti kereskedelem nincs jelen. Ezek az úgynevezett ellátatlan területek; falvak és városok peremkerületei. Ugyanakkor a választék bővítését is szolgálják. A magánkereskedők többsége szorgalmával, hozzáértésével kivívta a fogyasztók bizalmát. Családjukkal együtt napi 14— 16 órai munkára vállalkoznak, s mivel saját pénzüket fektetik az üzletbe, vállalják az ezzel járó kockázatot is. — Megyénkben legtöbben a zöldség- és gyümölcsszakmában dolgoznak. Emellett foglalkoznak a népgazdaság számára oly fontos alapanyagok összegyűjtésével, mint a vas-, a fém-, a papír- és a rongyhulladék. A városokban, a piacokon és a vásárcsarnokban pedig elsősorban a választék bővítése a feladatuk. Esetenként pedig alapvető ellátási igényeket is kielégítenek. A magánkereskedők gyors alkalmazkodóképessége megmutatkozik a zöldség- és a gyümölcsellátásban, a virágellátásban, valamint a divat követésében. Ök árusítják először a keresett divatos farmert, dzsekit. A lángos- és a pecsenyesütők pedig az olcsó reggelihez járulnak hozzá. Az ország nagykereskedelmi vállalatait járó műszaki kereskedők pedig a hiányzó alkatrészek beszerzésén fáradoznak. Az előbbiek mellett többen vannak, akik az alapvető élelmiszerek árusításával foglalkoznak, olyan városszéli településeken, ahol ugyancsak fontos feladat az ellátás biztosítása. — Milyen területeken kívánatos létszámuk és tevékenységük további bővítése? — Olyan településeken, ahol nincs állami, vagy szövetkezeti kereskedelem. Ugyanakkor a vásárlók érdekében szükséges, hogy egészséges versenyt is kialakítsanak. Salgótarjánban a város belterületén segítené a jó irányú verseny kibontakozását egy divatáru- és felsőruházati kereskedő. Ugyanitt kívánatos egy jól felszerelt ajándéküzlet létesítése az idegenforgalom növelése céljából. Kellene egy olyan trafikos, aki vállalja a vasárnapi nyitvatartási. Kívánatosnak tartom a magánkereskedelem fejlesztését Hollókőn, Somoskőn, Saigon, Diós- jenőn és Bánkon. Sokat segített a lakosságnak a rétsági tanács azzal, hogy átépítette a régi piacot, ahol ma már új magánüzletek is sorakoznak egymás mellett, örülünk annak, hogy a Salgótarjáni városi Tanács a vásárcsarnok bővítése során 10 magánkereskedőnek biztosít helyet, új üzlet kialakítására. A Balassagyarmati városi Tanács által kezdeményezett új üzletsor megépítése után az új létesítményben magánkereskedők is nyithatnak üzletet. A jogos igények kielégítése érdekében nagyot léptünk előre Pásztón is. — Érdekelne, hogy a megyei titkárság kapcsolata miként alakult a vele közvetlen kapcsolatban álló tanácsi és egyéb szervekkel, mennyiben veszik figyelembe az önök javaslatait, észrevételeit, jogos kifogásait, miként tartják tiszteletben az érdekvédelmi feladatok ellátása során törvényben biztosított jogaikat. — Rendszeresen kapcsolatot tartunk a tanácsokkal, mivel a kérelmező először a tanácsihoz nyújtja be jelentkezését. A helyi tanácsok jól ismerik területüket, tudják, hol van szükség magánkereskedőre, de ismerik a lakossági igényeket is. Tehát a tanács állásfoglalása után kerül hozzánk a jelentkezők kérelme. Azt vizsgáljuk, hogy szakmailag megfelel-e az előírásoknak, s mennyi a tőke ereje, azaz van-e elegendő pénze a vállalkozáshoz. Véleményünket a tanácsok többsége figyelembe veszi. Előfordult, hogy az általunk elutasított kérelmezőnek a helyi tanács mégis kiadta az engedélyt. Pedig a magánkereskedőknél a szakmai hozzáértés a legfontosabb. Ha ez hiányzik, kárát látja a vevő is. — Kérem, szóljon arról is, milyen a kereskedők adófizetési morálja, mennyiben tesznek eleget a törvényben előírtaknak, végül, hogyan értékelhetjük közéleti tevékenységüket? — A megye magánkereskedői tíz év óta adóközösségben adóznak. Ez azt jelenti, hogy a megválasztott bizottsági tagok állapítják meg a befizetésre kerülő összeget. A bizottság tagjai mindig a reális megállapításra törekednek. Szerintem a fizetési morál jó. Az elmúlt tíz évben adó nem fizetése miatt alig vontak be magánkereskedői igazolványt. Ami pedig a közéi éti ségüket illeti, a következőket mondhatom: telephelyeik szerint, a Hazafias Népfront segítségével igyekeznek bekapcsolódni a társadalmi életbe. Szép számmal tesznek eleget a különböző gyűjtéseknek, felhívásoknak. Az elmúlt évben csatlakoztunk a Vöröskereszt Nógrád megyei szervezetének felhívásához, 22 600 forinttal járultunk hozzá az idősekért akció sikeréhez. Segítettük a kambodzsai gyermekváros felépítésével kapcsolatos elképzeléseket. Ebben az évben tovább folytatjuk ez irányú munkánkat. Elsősorban az idősek és a kambodzsai gyerekek érdekében végzünk gyűjtési akciót. Az ezzel kapcsolatos munkát a választott testület tagjai látják el — fejezte be gondolatait Trizna Jánosné. V. K. Somogyi tejexport Jugoszláviába A Kaposvári Tejipari Vállalat a kishatár menti forgalom keretében az idén szeptember végéig hárommillióhatszázezer liter tejet exportál a szomszédos Jugoszláviába. A tejexportot az tette lehetővé, hogy a megye gazdaságaiban öt-hat százalékkal emelkedett a tejhozam. A cukor tárolása Hazánk lakosságának jelenlegi cukorfogyasztása évente és fejenként 35 kilogramm körül van. Néhány évvel ezelőtt még tetemes cukorbehozatalra szorultunk, mert a hazai termelés nem fedezte az igényeket. Ma már viszont mintegy 450 ezer tonnányi mennyiséggel veszünk részt a világ több mint 80 millió tonnás cukortermelésében. A megtermett répát a mintegy száz nap tartalmú kampány alatt dolgozzák fel a cukorgyárak kristálycukorrá, amely a kocka- és a porcukornak is kiindulási anyaga. Az alig több mint három hónap alatt legyártott cukormennyiséget az egész év során folyamatosan kell átadni a kereskedelemnek. Elképzelhető, hogy milyen nagy gondot jelent ennyi kristálycukornak a tárolása. Régebben hatalmas méretű raktárhelyiségekben óriási hegyekbe halmozva raktározták a cukrot egész éven át. Ha győzték, zsákolva töltötték meg vele a raktárakat (itt jegyezzük meg, hogy a belföldi kereskedelemben uralkodó papírzsákos csomagolással a külföldi megrendelők már nem is elégszenek meg, jutazsákba, vagy polietilénnel bélelt zsákba zárva kérik a cukorszállítást). Napjainkban jókora betonsilók „gyomrában” — a korábbinál jóval higiénikusabb körülmények között — várja meg a kristálycukor a zsákolást és elszállítást, vagy a további feldolgozást (ez utóbbi alatt a kockákká való préselést és a porcukorrá való finom őrlést értjük, de továbbfeldol- gozásnak számít az esetleges nyerscukor apró szemű finomított kristálycukorrá való „átalakítása” is). Az „égbe nyúló” cukorsilók ma már együtt épülnek a cukorgyárakkal, tudván, hogy létük ugyanolyan fontos, mint a technológiai berendezéseké. Képünkön készülő NDK-be- li beton cukorsilókat láthatunk. A négy 46 méter magas betonóriás mindegyike 10 ezer tonna kristálycukor befogadására lesz alkalmas. Feltöltésüket és kiürítésüket nagy teljesítményű preuma- tikus szállítórendszerrel végzik el. Tovább fékeződött a tsz-ek egyesülési tolyamata A TOT közzé tette az idén egyesült mezőgazdasági termelőszövetkezetek és szak- szövetkezetek jegyzékét. Az összesítés szerint 32 közös gazdaság egyesült, minden esetben két-két szövetkezet hozta létre a nagyobb gazdaságot. Az idén jóváhagyott egyesülések sok tekintetben gaz,- dasági kényszerűségen alapulnak. A nagyvárosokban sajnálatos módon mind nagyobb területet vonnak ki a mezőgazdasági művelésből, részben ez is Indokolja, hogy a városok közigazgatási területén működő közös gazdaságok a szó szoros értelmében helyszűke miatt a környékben keresik és találják meg a fejlődés lehetőségeit. Az idei egyesülések ezzel kapcsolatos érdekessége, hogy két' nagyváros, Miskolc és Tatabánya egy-egv termelőszövetkezete úgy talált társra, hogy az új. nagyszövetkezetek központja nem is a városban, hanem a város melletti faluban van. A miskolci tsz a borsodszirákival egyesült, a tatabányai pedig a környeivel, mindkét esetben a közös gazdaság központját is a faluban rendezte be. Gyakran egy-egy faluban két, sőt esetenként három tsz gazdálkodik. Az egyesülések ezek körét is érintették. Ez történt például a Szolnok megyei Fegyvernek esetében, vagy Hajdú-Bi- harban, ahol az eg.yeki gazdák hoztak létre két tsz-ből egy nagyobbat. Az egyesülések egyik érdekessége: a ladány- beoei termelőszövetkezet és a kunbaracsi szakszövetkezet — Bács-Kiskun megyében — úgy egyesült, hogy a két szövetkezet, jogutóda a szakszövetkezet formát választotta. Ezt az indokolja, hogy a környező tanyavilágban gyakran még mindig a kézi erőt használják az ültetvények műveléséhez, és a szakszövetkezeti forma a kézi munkaigényes ágazatokban adott területen jobb lehetőséget kínál a jövedelmező gazdálkodásra, mint a különben fejlettebb termelőszövetkezeti forma. Nem várnak Medárdra Az aranyat erő májusi esőből mindössze tíz milliméter hullott a Tiszazugban. A csapadék hiány*, gyors cselekvésre készteti a tiszai öntözőgazdaságok egyesülésének a tagszövetkezeteit. Nem várnak arra, hogy a közelgő ,.Me- dárd” megoldja majd a gondokat, hanem gyorsított ütemben szerelik, helyezik üzembe a locsolóberendezéseket \ Tisza II. vízlépcső öntözőrendszerének vizével eddig ezer hektáron a babot és a borsót, további félezer hektáron a lucernát és a gyepet öntözték meg. A kánikulai melegben megkezdődött, a kukorica és a cukorrépa öntözésre is. A térségben tízezer hektárnyi terület öntözhető, egyelőre a terület egyötödére jutott a mesterséges csapadékból.. A berendezések kétharmada már működik — mégpedig nyújtott műszakban —, naponta 150 hektárra kilencvenezer köbméter vizet permeteznek ki. Az egyesülés keretében Tissaföldvá- ron és Kunszentmártonban június 20-án megnyitják kapuikat az önkéntes mezőgazdasági öntözőtáborok; bat gazdaság turnusonként százhatvan diákot foglalkoztat majd a szárazság elleni küzdelemben. NÓGRÁD — 1982. június 4., péntek
