Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)
1982-06-30 / 151. szám
Egy ifjúkommunista emlékére Lovász József Együttműködő üzemek Válogatnak a kendermagban Bibók Sándor Heim István Kép: Gyurkó Péter Lovász József, a 24 éves korában mártírhalált halt ifjúkommunista bányász neve nem ismeretlen Nógrád megyében, különösen az illegális kommunisták és a K1SZ- korosztályú' fiatalok körében. Nevét viseli a KISZ Nógrád megyei bizottságának salgő- bányai politikai képzési központja, számos ifjúsági brigád és KISZ-szervezet, úttörőcsapat, valamint egy utca is Salgótarjánban. Pásztón, szülőházán márványtábla őrzi emlékét s nevét viseli a művelődési központ. Lovász József 1932 júniusában — 50 éve — halt meg Moszkvában. A sokgyermekes, szegény családból indult Lovász József 24 éves korára érett, a kommunizmus ügyéért elkötelezett forradalmárrá vált. Neve az ellenforradalmi korszakban összekapcsolódott a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége salgótarjáni kerületi bizottságának és az iparvidék fiatal kommunistáinak munkájával. Tevékenységük az 1920-as évek végére országos elismerést vívott ki. A csendőri-rendőri brutalitás következtében korán bekövetkezett halála nagy vesztesége volt nemcsak a salgótarjáni iparmedence, de az egész magyar forradalmi ifjúmunkás mozgalomnak is. Halála pótolhatalan űrt hagyott a Salgótarján és környéki kommunista ifjúsági mozgalomban, hiszeh elvesztése után az ifjúsági mozgalom nem vált olyan szervezetté, sokoldalúvá és harcossá — egészen a fel- szabadulásig — mint amilyen Lovász József, a KIMSZ kerületi bizottsága titkárának irányítása alatt volt az 1920-as évek végén. Lovász József élete, tevékenysége közismert azokban a körökben, amelyek a forradalmi hagyományok kutatásával, feltárásával, feldolgozásával és ápolásával foglalkoznak. Életéről, munkásságáról szóló eddigi publikációkat gazdagítják, s olykor módosítják az újonnan feltárt adatok, melyek tudatos kutatás eredményeként, vagy véletlenül rábukkanva válnak közkincs- csé. Életútja felvázolása helyett álljon itt, mint új adat, megemlékezésül Hidas Antal megrázó verse, mely a Sarló és Kalapács — az Internacionalisták Bajtársi Szövetsége Hivatalos Közlönye — Moszkvában megjelent 1932 júliusi számában állít örök emléket megyénk szülöttének, Lovász Józsefnek. — Közismert, hogy a ’78-as rendeletre, ami országon belül a kooperációt szabályozza, többnyire csak hivatkozni szokás. Késedelmes szállításkor nehezen szereznek neki érvényt. Én magam is, mikor kezdtem a kooperációs munkát, néhány levélben hivatkoztam az előírásokra és kilátásba helyeztem, hogy megfizettetjük a kötbért. De ezt a lehetőséget egyszer se érvényesítettük. Visszaütne. KÉTFÉLE KOOPERÁCIÓ Gazdaságunk rugalmasságát jelentékenyén meghatározza, miként zajlanak az egyes, szo- rosabb-tágabb kapcsolatban levő üzemek közötti kooperációk. Különösen a termelés decentralizálásának folyamatában látszik fontosnak, hogy a kisebb egységek közt mind rugalmasabbá, kulturáltabbá, pontosabbá, korrektebbé váljon az együttműködés. Az ÉLGÉP pásztói gyáregysége sokrétűen kapcsolódik be a különféle kooperációkba. Egyfelől ő maga is végeztet bérmunka jellegű feladatokat kisebb-nagyobb üzemekkel, másfelől főbb termékei — kombájnfelhordó, hűtőházajtó — is egy nagyobb szabású kooperáció részeit képezik. — A munka jellege szerint kétféle kooperáció lehet — avat be az alapismeretekbe Heim István, a pásztóiak egyik kooperátora. — Egyik a kapacitásbővítő, másik a technológiai kooperáció. Az első esetben akkor vonunk be más üzemeket, ha a feladatok nagyobbak, mint a termelési lehetőségeink. A másodikban pedig akkor, ha olyan feladataink adódnak, amilyenekhez nekünk nincs gépünk, felszerelésünk. Az ÉLGÉP üzem a kapacitásbővítő kooperációkba téeszeket, maszekokat von be; technológiai „összedolgozásban” pedig például a gyöngyösi MEZŐGÉP gyár működik közre hőkezelő teendők ellátásával. ö A „CSÄSZÄR”! — Gördülékenyen, „sportszerűen” zajlanak-e a kooperációk? —' Némelyik kapcsolatban kicsi az egymásrautaltság. Egy vállalat kooperátorától hallottam — számol be tapasztalatairól Heim —, hogy számukra a kooperáció „szükséges rossz”. Nincsenek rászorulva a mi kis megrendeléseinkre. Különösen azokkal a munkákkal adódnak nehézségek, amelyekben szűk a kapacitás Ilyenekben a vállalkozó gyár a „császár”, megengedheti magának, hogy „válogasson a kendermagban”. — Miben szűk a kapacitás? — Kevés az edzőműhely — említ példát Bibók Sándor termelési csoportvezető. — Ha ilyen munkát sürgősen szeretnénk elvégeztetni, nemegyszer azt halljuk: „kérem, túl vagyunk terhelve, de ha az állományon kívüli bért leteszik nekünk, akkor mi megoldjuk a feladatot az embereinkkel.” Ijlzek teljesen szabályos ügyletek, de a rájuk fordítható pénzkeret nagyon kicsi. — Egy viszonylag egészséges gazdaságban, ha hiányzik egy edzőműhely, akkor előbb- utóbb valahogyan „megjelenik” egy edzőműhely... — Előfordulhat, hogy a szükséglet létrehívja — bólintanak a szakemberek. — Ez jó lenne más területen is, nemcsak az edzőműhelyekkel. Mert a konkurrencia mellett nem lehetne inkorrektül dolgozni. De például minálunk nincs akkora beruházási keret, hogy egy edzőműhelyt felhúzzunk. Máshol is kevés lehet erre a forint. — Módosíthatják-e a helyzetet a kisvállalkozások? — Azok nem versenyezhetnek a nagy technikával, nem is céljuk. Nálunk jelentkezett néhány kisvállalkozó — számol be Bibók —■, már a tárgyaláskor látjuk, melyiket lehet komolyan venni, melyiket nem. Amelyik bármit vállal, gyanús. saját portan — Egy újságcikk javíthat-e a kooperációs gyakorlaton? — A kooperáló nagyvállalat szakembere elolvassa az írást — véli a termelési csoportvezető. — Meg is állapítja, hogy igaz, javítani kell a korrektségen. De azért továbbra is arra törekszik, hogy minél több legyen a nyeresége a kooperációból is. És igaza van, mert az eredmény alapján tud bért emelni, fejleszteni. — A pásztói üzem is kooperációs partner: felhordókat gyárt egy NDK-gyártmányhoz. Lehet, hogy ezt az üzemet sem tartják kifogástalan együttműködőnek ? — Ez nem lehet, mert nyolc éve kooperálunk az NDK-beli partnerral. A legutóbbi BNV-n is megmondta az egyik képviselőjük, hogy elégedettek a munkánkkal. Erre különösen odafigyelünk. A belföldi kooperációkban azonban sokszor késve kapjuk a megrendelt árut. Az egyik dunai vállalat például két hete hozta azt, amit három hónapja kellett volna. Ezen az együttműködésen még van csiszolnivaló. Molnár Pál Lovász József vádol Huszonnégy esztendő, ifjúkor, semmi. S mégis, mert merészelt az osztályért lenni: szétrombolták a magyar rendőrebek. Nézzétek — itt fekszik — sápadtan halva. Több szóra nem fog már megnyílni az ajka. A forradalom fájáról lezúztak egy rügyet. Az anyja valahol messze — egyre messzibb. Nem tudja, hogy fia kiterítve fekszik. Boldogan gondol a Szovjethazárai aki befogadta az ő fiát is végre: „Gyógyító írt talál ott majd a sebére." De a sebek szája többé be nem heged. Halljátok fölkiált, lázit, verdes, vádol, országhatáron túl, messze az országtól, vádol és harcra hív minket — benneteket. Vádolja azokat, akik megkínozták, rmtemült ebekként börtönbe botoztc.k, akik miatt jajjal panaszol az élet. Vádolja azokat, akik megcsúfolták, c szegénység ügyét, akik elárulták: korhadt alkuvókat, keshedt vezéreket. B rendért és tisztaságért 5 vádolja őket is, akik elszakadtak, akik a fülükbe sűrű vattát raktak, mondván: „Magyarország nincs többé e földön!" ,. .Lovász József elvtárs, pártunk katonája, Szovjetföldben fekszel immár nemsokára. Becsület s tisztesség kísérjen utadon. Emlékszünk szavadra, amit akkor mondtál. a halaitól mikor csak „Üdvözlet... azoknak, akik... a harcunkat.. a győzelemig viszikT’ A szénbányáknál Kutatják az A Nógrádi Szénbányáknál idén tovább folytatják a szén- vagyon hollétére, mennyiségére, elhelyezkedésére irányuló geofizikai és fúrási munkálatokat. Néhány nappal ezelőtt fejezték be a Mizserfa II. bányaüzem esetleges újbóli megnyitására vonatkozó föld alatti feltérképezést, s tovább folyvollal: Vonsik Ilona ismeretlent tátják az új külszíni fejtések megnyitásának lehetőségeivel kapcsolatos kutatásokat Csiba j ban és a Mátranovák melletti Nyírmed-pusztán. A nógrádi medence szénvagyon- helyzetét tisztázó munkák is folynak a cserháti területen, külszíni, geológiai mérésekkel. A SZOT „Rendet, tisztaságot” akciójának értékelése után, a környezetvédelmi világnap alkalmából hat megyei üzemnek adományozott kitüntető oklevelet, _ a tiszta és rendezett munkakörülmények kialakításának elismeréséül. A Váci Köttárugyár pásztói gyáregységében és az Üvegipari Müvek ugyancsak e nagyközségében működő szerszám és készülékgyárában az elmúlt héten került átadásra az elismerő dokumentum. A Balassagyarmati Városgazdálkodási Vállalat a minap .kapta meg az oklevelet, a Volán 2. sz. Vállalat helyi üzeménél, kedden volt, az MKM kábelgyárában elsején lesz az átadó ünnepség. Ugyancsak a napokban kerül sor a kitüntetésre a Nógrádi Szénbányák ménkesi-akna- üzemében is. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elismerő oklevelét a narancs Húsipari Vállalat (Salgótarján), a TBC intézet (Nógrádgár- dony), a salgótarjáni ÁFÉSZ, a karancssági általános iskola, a pásztói állami gazdaság és a so- moskőújfalusi MÁV-állomás érdemelte ki. Ugyancsak a világnap alkalmából „Érdemes társadalmi munkás” kitüntetést adnak át Simó Alajosnak, a salgótarjáni öblösüveggyár társadalmi munkavédelmi felügyelőjének. A romhányi Rákóczi Mezeje Termelőszövetkezet százhektáros lucernásában megkezdték a takarmány begyűjtését. Varga Péter és Petényi István hamster munkagéppel végzi feladatát a táblában. _ gy _ K arban-tartás NEKEM A KARBANTARTÓKRÓL mindentudó szakemberek jutnak az eszembe, akik a gépek oldallemezeit leszerelve bólogatni kezdenek a szerkezet láttán. Aztán — már megszokásból is — a műszaki vezetőhöz mennek, hogy jelentsék: a gépet nem lehet megjavítani addig, míg nem szereznek be ilyen és ilyen alkatrészt. A műszaki vezető persze mindent meg- igér, de ezt sem ő, serr\ pedig a karbantartók nem veszik komolyan, jól tudják, hogy sem másnap, sem harmadnap nem lesz alkatrész. Inkább visszamennek a téem- kósok a géphez, hogy magukbütykölte alkatrészekkel valahogy üzemképessé tegyék a berendezést. S ez még üzletnek sem rossz; hány újítás, prémiummunka született már e kényszerhelyzetben! Valóságos csodaszámba megy, hogy a gépek egyáltalán működni képesek — hallani nem egy gyárban termelési vezetőktől, s a „csoda” említése nem csupán a karbantartók mesterségbeli tudását jelzi. Kritika is egyúttal: ilyen a karbantartás színvonala! A karbantartók munkáját a tmk mozaikszóval jelezzük, ami a tervszerű, megelőző karbantártás fogalmát takarja. Nem tudom, hogy van-e érvénye a mozaikszó első két tagjának. Nemrégiben Budapesten tartották meg a nemzetközi karbantartási konferenciát, ott hangzott el: miközben az elmúlt évtizedben hazánkban jelentős volt a műszaki haladás, az állagmegóvás, a felújítás színvonala alig változott. Háromszáz milliárd forint. Ekkora értéket képviselnek ma az állami ipar gépei, berendezései. Óriási érték ez, s mégha frázisszerűen hangzik is. le kell szögezni: ekkora értéket illik megóvni, s ha elérkezik az idő, felújitani. Annál inkább, mert elromlott gépeken nem lehet dolgozni; nemcsak 300 milliárd forint, hanem a gépeken termelendő áru várható haszna is kockán forog. Ugyanakkor ennek a hatalmas értéknek az összetételét is érdemes megfigyelni : nem pár száz forint értékű gépekből tevődik ösz- sze ez az állomány; egy-egy gyárban több száz milliós értékű gépek töltenek be kulcs- fontosságú feladatot a termelésben. A TERVSZERŰ, MEGELŐZŐ karbantartás fontossága, ha lehet, csak nőtt a műszaki fejlődéssel. Miért hát, hogy mégis baj van ezen a téren? Joggal feltételezhetnénk, hogy a vállalatok vezetői, mint anya a gyermekét, karjukban tartják a karbantartást, hiszen az drága gyermek, nélküle kétségessé válik a termelés gazdaságos továbbélése. A folytonosság. De az a tapasztalat, hogy a vezetők jelen centrikussága „ma még csak megy a gép, holnap meg majd lesz valahogy” szemléletben nyilvánul meg. Ha bérköltséget, s egyéb pénzkiadást kell csökkenteni, — márpedig a költségcsökkentés ma mindenütt fontos — akkor a tmk felé fordul a figyelem. Erős túlzás volna a vállalatvezetők szemléletében keresni egyedül a hibát. Mert mit csinálhat a műszaki vezető, ha nem kap alkatrészt? Levelet írhat, telefonálhat. Attól ugyan még nem lesz alkatrész, néha filléres sem. A nagy értékű, és egyre bonyolultabb berendezések karbantartása, különösen felújítása pedig ráadásul még alkatrész birtokában sem oldható meg gyárkapun belül. A mai műszaki színvonal mellett a karbantartás külön profillá vált, csodatevő szakemberek, mindentudó karbantartók nem birkózhatnak meg a feladattal, szakosodni kell a felújításra is. Nos, hová küldje a műszaki vezető értékes berendezését? Mindössze három szakosított javítóüzem van az országban, ahol évente alig négyszáz gép javítására vállalkoznak, pedig a felmérések szerint legalább kétezer berendezést kellene felújítani, megjavítani. Ez annál is inkább baj, mert ma mar — s ezt külföldi szakemberek is állítják —, csakis korszerű műszerekkel, bonyolult diagnosztikai berendezésekkel lehet megvizsgálni a gépeket, több szakmában otthonos szakemberek irányításával. Mindez szépen hangzik, de figyeiembe kell venni, hogy a karbantartó bázisok kialakítása végül is beruházás, amire csak korlátozott mértékben vállalkozhat az ipar. Egyébként is alapkérdés, hogy milyen szinten kell megszervezni a karbantartást, a vállalatok feladata-e, vagy pedig az ágazati szerveké. A hazai szakemberek szerint a gépek folyamatos felülvizsgálata és konkrét javítása mindenképpen vállalati feladat, de nyilvánvaló, hogy például az alkatrészellátás már irányítási probléma. Az érdekeltségi rendszer finomítása — átdolgozása — sem a vállalat- vezetők dolga, mint ahogyan a valahol már bevált tmk szervezési módszerek terjesztése sem rájuk hárul. HASONLÍT A HELYZET az újítókéhoz: sokkal több a hasznos újítás. mint ahogy azt feltételezzük, csak legtöbbször gyárkapun belül marad. A karbantartásra is születnek másutt is hasznosítható modellek, amelyeket nem csak hasonló profilú vállalatok alkalmazhatnának. Az említett konferencián több ilyen modellt ismertettek. A MTESZ Gépipari Tudományos Egyesülete megkezdte a hosszú távú karbantartási irányelvek kidolgozását, előre gondolva a kilencvenes évekre, amikorra a ma vásárolt gépek is öreg masinák lesznek. De szerepük várhatóan semmivel sem csökken. Megyesi Gusztáv NÓGRÁD — 1982. június 30., szerda 3
