Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)
1982-06-26 / 148. szám
I üalmosi Zoltánná tejátvevő maga is tart teheneket Tipikus cserháti hangulat a hideg vizű kútnál.. A székhelyi körzeti óvoda lakója Szita Zsolt is. Konténeres ládákat javít az erdészeti telepen Budavári Jenő és Juhász Ferenc „Toldiról azt tartják, hogy az 1400-as években a Toldi család birtokolta, a híres-nevezetes, erős Toldi Miklós családja. A temetőben állott valaha egy templom — ma már romja sincs —, amelyről 1787-ben hivatalosnak számító megállapítás hirdette: Toldi Miklós építtette egykoron... " — így emlékezik meg a mádig élő-ható legendáról (amelyben esetleg lehet némi igazság is) egy idegenforgalmi leírás megbocsátható nagyvonalúsággal, merthogy nem mindegy, melyik Tóidról tartanaik ezt vagy azt! A kettő között ugyanis két kilométer a távolság és a régmúltat méregetve amúgy Is sok mindenben más volt valamikor ez a két téstvérnevű község. xxxxxxxx Tény, hogy Arany János Biharba álmodta Toldit, de igaz az is, hogy még Erdélyben is van egy Told nevű hely. Számunkra mégis az az érdekes, hogy akár mindkét Told, Alsó- és Felsőtold is „elpereli” magának a vitézt, örömmel azonosul vele, sőt, tudatosan védi önmagában és ebben lehetett szerepe régvolt legendáshírű tanítóknak, akik erősitgették is ezt a hitet, ment tudták, ha valami kicsit is vitatható, az máir alkalmas, kezes arra, hogy beépüljön valamilyen helybeli tudatba és akkor már hiheti ugyanazt a bihari, a nógrádi meg az erdélyi toldi emberr is mindenféle kár nélkül, sőt mindenféle emberi haszonnal.., Mostanában éppen ezek az emberi hasznok vesznek el a legkönnyebben, pótlásuk nélkül meg hamar kiég a legzöldebb táj is. Tehát a legendákra szükség van ma is! De hiszen vonzó, embert megtartó vidék volt és maradt ez a cserháti hegyéi őt ti - h egy - mögötti táj, s igaz az is, hogy szívesen építenek itt az emberek, szívesein is lakják ezeket a falvakat, akkor is, ha nem megy gond uélkü'l a helybenólés, akikor is, ha néha aránytalanul nagy erőfeszítéseket tesznek másokkal összemérve azért, hogy jobb legyen az élet, amelyhez a fiatalabbak is itt, helyben ragaszkodnak. Fel só tóidról mást is tartanak. Azt is egyebek között, hogy erős tar-, tás, önállóság jellemezte az Itt élő embert mindenkor; hogy nem félt soha sem a kísérletektől, sem a kockázatoktól, de például, hogy csupán az állattartásban, nevelésben művészi tökélyre vitte a dolgot. El is nevezték a felsőtoldiakat „kupeckedőknek” —, amiként volt itt neve másnak is és többnyire mindig találó neve —, de ezen a felsőtol- diak csak mosolyogtak. Eljártak a vásárokra akár Verpelétig is — erre emlékezik Birka Sándor, tanácsi vb.titkár és a fiatal tanácselnök, Klátyik András, akinek meg az apja tekintélyes szakértő — ott azután kiválasztották a legjobb fajtákat. Értettek hozzá annyira, hogy „csak meglendítették egy kicsit a tehén hasát’’ és megmondták majd napra pontosan, milyen idős a borjú benne... A felhizlalás, feljavítás után újra ment a hajtás, de akkor már kétszeres áron kelt el a jószág. XXXXXXXX A- szarvasmarhatartásban az itt együttélő hat község közül ma is Felsőtold a legerősebb, itt érnek tovább a legerősebben ezek a hagyományok. Persze a többi község sem szalad el az állattartás elől, ha módja van rá, szívesen tart, nagy szakértelemmel nevel állatot. De volt például „Klátyik-féle sertés”, azt Klátyik István fedezte fel valahol, hozta először a fekete disznót — jó hízó fajtát — Felsőtoldra. Most meg az uborkában „utazik" majd az egész falu, leszerződve jóelőre a felvásárló szövetkezettel, de a későn vetett „második primőr” zöldborsó is nagy divat lett itt az utóbbi időben. Azt azután zsenge borsóként jó pénzért leshet eladni akkortájt a pesti piacokon — például a Bosnyák térin —, amikor a nagyüzemi táblák művelői el is felejtették, milyen volt az idei bors ótermés, és az, amit nem is valami jő áron átadtak a konzerviparnak már réges-régen dobozokban, üvegekben várja a telét. Na hiszen, mindez csak azért érdekes, mert erős értelmű válasz arra a kérdésre — „ugyan miért ragaszkodik ez a nép ehhez a tájhoz? Miért nem költözik inkább beljebb, a városiasodást célozgató Pásztóira? Miért tenné? Hogy aztán ott majd hétvégi telkekért kilincseljen a tanácson, vagy végképp mondjon le állatról, földről, legyen olyan mértékben urband- záit (?), ami sem neki, sem másnak nem hoz igazi hasznot? Legyen inkább itt helyben ur- banizált, ami csak a rossz szóhasználatban és a rossz koncepciókban jelent egyedül városi életet, városon lakást. Teljes értelmében — városias körülmények az élet legfőbb dolgaiban ott ahol éppen él, élni akar az ember. xxxxxxxx De ehhez bizony nem megfelelő, nem mutogatni való a felsőtoldi bolt-italbolt, amelyről azt tartják: „utoljára a Hangya szövetkezet igazított rajta valamit”. Hogy az italboltba nem lehet beférni a ládáktól, hogy a bolt „állaga” sem éppen korszerű, hogy „egy marék szögért Pásztora kell utazni”, ez bizony tény és semmiképpen nem szolgálja a hely- benélést. A fenntartó szövetkezetek mindenütt a pénzek hiányára mutogatnak, pedig éppen a szövetkezeti irányelvek mondják ki egyértelműen, hagy a legkisebb falvak alapellátásának színvonalemelése sem várható mástól, másoktól — egyedül a szövetkezetektől! Az ehhez vezető utat, utakat nekik kell megtalálni, „kigazdálkodni” rá az anyagit. Ez á kötelességük, azért vannak és ebben nagyobb határozottságot vár el tőlük mindenki. Elsősorban saját vezetésük... xxxxxxxx Az „újkori véráldozatot” ez a község Is megadta a hatvanas években a városi iparnak, amikor nagy számban költöztek el innen is az emberek, de ez a folyamat vagy öt esztendeje megállt. Sőt, némiképp meg is fordult. Az óvodában egyre több a gyerek és várhatóan egyre nagyobb lesz az érdeklődés iránta azok körében, akik éppen gyesen vannak, vagy lehetnek még a közelii jövőben. A kiskörzetesítést is megoldották Alsótoldon, a székihelyközségfoen, egyelőre évi jelentős ösz- szegért bérelve a volt mozgalmi házat, de az már nyilvánvaló; ennek a környéknek Itt néhány év múlva nyolc tantermes isikolára lesz szüksége, pedagógusokra is, akiknek, meg kell. hogy érje (!) ide „kijárni”, máshonnan ide eljárni tanítani, mert ahol szükséges ott újra fel kell fedezni a „régit”, azt ugyanis, hogy ne a gyerek idomuljon-torziiljon az iskolahálózathoz, hanem az iskolahálózat legyen rugalmasabb és alakuljon a gyerekekhez. xxxxxxxx A megtartó erő a termelőszövetkezetben is erősödik, társulásokkal, jobb gazdálkodással itt is a jövőt nézik, és ha többen is járnak el iparba dolgozni Felsőtoldról, mint ameny- nyien a tsz-ben dolgoznak — a termőföldek itt sem néptelenednek el. Gólyán József juhász meg azt mondja: „vagy ezer juh legel a cserháti dombokon, élöhúsban jól el lehet adni valamennyit", ő maga 260 juhot gondoz a garábi hegyben, van jövője ennek is, amíg mindenki megtalálja a számítását. „Régen a közeli Kozitskán még gyümölcs Is termett. Teremhet is még ezen a tájon, amely a le. gend-a szerint Toldit is erősre nevelte. T. Pataki László Képek: Kulcsár József Gólyán József juhász í Kenyeres Tamásné is Itt akar dolgozni Tőkés Ilona főiskolára készül
