Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)
1982-06-22 / 144. szám
I Kisiparosok a pásztói járásban Hiánypótló szolgáltatások, társadalmi munka Ismerősöm három darab, ablakpárkányra való lemezt rakott a kocsijába. — A kisiparosnál megmond-, tam a méreteket, a segédek pedig vágták, hajlították is a lemezt Ha ugyanezzel a megrendeléssel egy szövetkezethez megyek, akkor megrendelőt töltenek ki, utalványoznak, sorba állítatok a pénztárnál- Szóval, a kisiparosnál minden egyszerűbb, ezért is szeretem a szolgáltatásnak ezt az ágazatát. A történet akkor jut eszembe, amikor megkérem Báthy Károlyiját, a KIOSZ pásztói körzeti csoportjának titkárát, hogy ismertessen meg a járás kisiparosaival. Mindenekelőtt hallom a sokatmondó számokat: kétszázötvenketten főállásban, százhatvanhatan munkaviszony mellett, ötvenketten pedig a nyugdíj meghagyása mellett gyakorolják az ipart; az alkalmazott szakmunkás- tanulók és segítő családtagok száma pedig több mint száz. S hogy e számok milyen jelentőséggel bírnak, ez derül ki Báthy Károlyné szavaiból: — Egyfajta értékmérés, hogy 1000 lakosra hány kisiparos jut. E tekintetben, kiemelkedően jó a „helyezésünk”, hiszen a járásban , tíz, Pásztó nagyközségben pedig 14 kisiparos áll ezer lakos rendelkezésére. Ezzel szemben az or- ságos és megyei átlag hét és kilenc között mozog. Megszűnt fehér foltok A járás kisiparosainak csaknem a fele Pásztón tevékenykedik, de nem elhanyagoltak a kisközségek sem. — A kisebb települések életében számottevően érezhető a kisiparosok jelenléte — vélekedik a KIOSZ körzeti csoportjának titkára, — Az alapvető szolgáltatásoknak ötven-hat- van százalékát ők végzik el, az építőipari tevékenysSgből 80—90 százalékkal „részesednek”, a lakásépítést és -felújítást pedig csaknem kizárólag a kisiparosoktól rendelik meg a falvak lakói. A példákat azonban, amelyek a szolgáltatási ágazat fontosságát érzékeltetik, lehet sorolni tovább. Fehér foltot szüntetnek meg a kisiparosok a textil-ruházati szakmában is, hiszen méretre szabott öltönyt, ruhát, kizárólag tőlük rendelhet a kuncsaft a pásztói járásban. A példa kifejezi az alapvető törekvést is, amelyet az alábbiakban erősít meg Báthy Károlyné: — Jó lenne, ha vegytisztí- tásra is vállalkoznának, ez azonban eléggé beruházásigényes, ezért idegenkednek tőle- Egyébként az az elsődleges célunk, hogy a párhuzamos fejlesztéseket elkerüljük. Inkább olyan szakmákban szeretnénk megnyerni a kisiparosokat, amelyekben jelenleg még kielégíthetetlenek a szolgáltatási igények. Kitüntetések A közelmúlt néhány példája azt igazolta, hogy a kisiparosok nem csak a munkájuk, hanem közéleti érdeklődésük révén is hallatnak magukról. — Hadd idézzem előbb a házunk táján végzett társadalmi munkát — kéri a csoport titkára. — A héttagú vezetőségben, a munkabizottságokban és más megbízatások alapján csaknem száz kisiparosunk végez térítésmentes társadalmi munkát. Huszonketten vannak, például a faluösszekötők, akik a helyi tanácsok, a helybéli kisiparosok és a körzeti vezetőség közötti közvetítő feladatokat látják el. Azt hiszem, a jól végzett társadalmi munkának mindig az a titka, hogy olyan testhezálló feladatokat adunk az embereknek, amit szívvel-lélekkel végeznek el, mert érdeklődési körükhöz egyébként is közel áll. Példának okáért „Doxa”, a pásztói órás, nagy sportrajongó, - ő hát a futballisták menedzsere. Bár idegenkedek a sok számtól, most mégis le kell írnom, néhányat. A pásztói járás kisiparosai közül a választói bizalom tízet juttatott tanácstagi mandátumhoz; a nép- frontbizottságokban és -elnökségekben huszonketten tevékenykednek; a társadalmi munkások között azonban emlegethetjük még az önkéntes rendőröket, az MHSZ aktivistáit is. A végzett munka minőségéről pedig kitüntetések vallanak. Pála Tibor pásztói műszerész például megkapta a Honvédelmi Érdemérmet; Gál Gyula autószerelőt pedig a Kiváló társadalmi munkáért kitüntetéssel jutamazta a belügyminiszter- Végül, de korántsem utolsósorban, a Hazafias Népfronttól — elsősorban a településfejlesztést segítő társadalmi munkáért — tizennyolcán kaptak már elismerést, kitüntetést. A hosszadalmas felsorolás után kérek Báthy Károlynétól egy szemléletes példát is. — A Dózsa György Általános Iskolában minden munkát a kisiparosok végeztek el. A munka egy részére már nem volt pénz, három villanyszerelő ezért társadalmi munkában helyezte el a falban a szükséges kábeleket. Később, festés után, nem kell hát majd újból falat bontani. Köszönet a tanácstól Hallgatom, miként segítették a járás kisiparosai a rokkantakat és a gyógypedagógiai iskola tanulóit, majd feljegy- zek egy számot: az elmúlt évben Dombi Rudolf vanyarci kőműves-kisiparos 45 ezer forint értékű munkát végzett ingyen a köz javára. Most pedig újra itt van egy levél, az Ácsai nagyközségi közös Tanácstól érkezett: szíves szóval köszönik a pásztói csoporthoz tartozó Dombi Rudolfnak az acsai művelődési háznál végzett társadalmi munkát. Egy másik levél arról tudósít, hogy Oravecz Tibor szurdokpüspöki kőműves a pásztói hatvan férőhelyes bölcsőde építésénél 85 óra társadalmi munkát végzett. S ha már leveleknél tartunk, nem haszontalan egy hosszabb idézet sem. Pásztó nagyközség közös Tanácsa írta a KIOSZ körzeti csoportjának: „A pásztói KIOSZ körFalusi körkép zeti csoportjához tartozó magánkisiparosok társadalmi munkavégzésével nagyban hozzájárultak az 1981- évi tanácsi tervekben meghatározott feladatok végrehajtásához.” Lakásépítések, felújítások A tanácsok mindenkor felelős gazdái szűkebb hazájuknak. Igyekeznek a rendelkezésre álló pénzeszközöket a lakosság számára legjobban kamatoztatni, s jól megfontolják, milyen más erővel lehet a korábbinál szerényebb fejlesztési lehetőségeiket bővíteni. Lassan az év első feléhez közeledünk. Több községben már jelentős lépéseket tettek az idei tervek megvalósítására. Bujákon például jó ütemben halad a három pedagóguslakás építése. Rövidesen tető kerül a épületekre. Az átadás az év végére, november 30-ra tervezik. Karancsberényben ugyancsak befejeződik a pedagógus szolgálati lakások felújítása, amelyre 400 ezer forintot fordított a Karancs- lapújtői községi közös Tanács. A tetőcsere, a lábazatjavítás és a vízbevezetés után már csak a külső vakolat színezése van hátra. Karancslapujtőn és közigazgatási területéhez • tartozó községek óvodáiban, iskoláiban elkezdődtek a nyári karbantartási munkálatok. A karancslapujtői körzeti könyvtár átköltözött a művelődési házba. Helyén tantermeket alakítanak ki. Komoly . társadalmi összefogás eredménye, hogy a székhelyközség általános iskolájában bevezették a , központi fűtést. Az útfelújítási munkálatokat augusztus második felére ütemezték. Karancsberényben a Táncsics, Karancslapujtőn a József Attila út kap új köntöst. Szeptember elején kerül sor Karancsalja községben a Zrínyi- és a Rákóczi út kereszteződésében a felszíni vízelvezető árok burkolására. A székhelyközségben a Lenin utcában végeznek hasonló munkát. Üj«ág még, hogy a Salgótarjáni városi Tanács városgazdálkodási üzeme megvizsgálja, elkészíti a terveket: miként lehetne Karancslapujtőt és társközségeit bekapcsolni az intézményes szemétszállításba. Szurdokpüspökiben javában folynak a belvízelvezetési ' munkálatok. A Csokonai utca vízelvezető árkának és a Diós-patak medrének burkolása már befejeződött. Jó ütemben halad a József Attila út építése és a vízelvezető árok burkolása. Hátravan még a vasúti pálya alatti átfúrás. A Kossuth utca felújítása várhatóan augusztus elejére befejeződik. Szurdokpüspökiben is megkezdődött az oktatási intézmények és egy pedagóguslakás felújítása. Dolgoznak a tornaterem vizesblokkjának építésén. A munka szeptemberre elkészül. A községi tanácsok a fejlesztések során nagymértékben támaszkodnak a lakosság társadalmi munkájára. Hogy mennyire nem alaptalanul, azt már az első fél éy eredményei is igazolják. További példák idézése bizonyára fölösleges. Az utóbbi dokumentum akár önmagában is elegendő adalék ahhoz, hogy teljesebb — valósághűbb legyen a kép a többnyire hiánypótló szolgáltatásra vállalkozó kisiparosokról. Kelemen Gábor — Jó szerencsét! Indulhatunk? — Igen, készen állunk. S a kis csapatot elnyeli a bánya. Mindenféle készülékkel felszerelkezve ereszkednek egyre lejjebb, a föld sötét gyomrába. Mormolják a szakszavakat; ereszke, lejtakna, táró, szénmező... A csendes memorizálást a felhangzó parancs szakítja félbe; — Veszélyhelyzet! Mentésre felkészülni. Gyors mozdulatok, itt egy kapocs, ott egy gomb, szájra kerül az oxigént adó csutora (de jó, hogy a focipályán ezt már gyakoroltuk, fiúk!), és a veszélyhelyzethez méltóan nagy mozgolódás támad. Valódi iz- zadságcseppek gördülnek az arcokon. Pedig még csak most következik a nagy erőpróba. Hatvan Celsius-fok a meleg a kamrában, ahol több mint tízkilós súlyokat kell húzogatni két méter magasból. A profik állítólag ötszázszor is megcsinálják egymás után. — De hol vagyunk mi még a profiktól? Igazi bányát sem láttunk életünkben. Mert a fenti jelenetek a kiképzésen a bányamúzeumban és a bányamentő állomáson játszódtak. Á közös otthon M j sem egyszerűbb, miht elfordítani a ' kulcsot a zárban és kívül hagyni a világot, nem törődve a mások gondjával- bajával, bezárkózni a szűk családi körbe. Mitagadás: jó néhányan gondolkoztak így mostanában szerte Magyarországon, elsősorban a városokban, s ott is az új lakótelepek lakóira voút jellemző ez a felfogás. Okokat bőségesen lehet találni. Hozzájárul az hogy a lakótelepek — tisztelet a ritka kivétel tervezőinek — meglehetősen egyhangú képet mutatnak, s nemcsak kívülről. Az emeletek fantáziátlan kiképzett folyösói a helyenként kórház-, vagy szállodaszerűen egymás mellett nyíló lakásajtók, a dísztelen, egyforma lépcsőházak sem teremtenek jó hangulatot az ott lakóknak. No, meg az is igaz, hogy a lakótelepekre költözők — legalábbis nagy többségük — korábban olyan helyen éltek, ahol minden szomszéd ismerte egymást, jóbarátok, olykor rokonok laktak a szomszédságban vagy a környéken. Egyszeriben kiszakadni a meg= szokott környezetből és beilleszkedni egy újba, egy egészen másfélébe nem lehet egyik napról vagy akár hónapról a másikra. Mégsem lehet egyszerűen napirendre térni afölött, hogy a lakótelepek többségén holmi „elidegenedés” uralkodjék el. Nem indokolják ezt igazán a fentiek sem, de az olyan „divatos” elméletek sem, mint a panelhangulatról és hasonlókról szóló kitalálások. Sokkal inkább arról van szó, hogy a lakótelepi életforma új, korábban ilyen csak hellyel- közzel volt — például az egykori vasutas, tisztviselő és hasonló kolóniákon —, s még szokatlan. Annál nagyobb érdeme a Hazafias Népfrontnak, hogy — képletesen szólva — elsőként Budapesten „nyitotta ki” a lakótelepi lakások ajtaját, hogy a négy fal közül a közös otthonba hívja az ott élőket. Sok ezer embertől kérdezték meg, hogy mit szeretnének, véleményük szerint mivel lehetne valóban közös otthonná tenni a lakótelepet. S az ajtók kinyíltak, bizonyítva, hogy ... csak megfelelően kellett kopogtatni rajtuk. Nincs szó elidegenedésről, bezárkózásról, csupán arról, hogy kellett valaki, aki elsőként nyújtson kezet, az elfogadásra volt és van készség. Annyira, hogy például az óbudai lakótelepen mintegy 16 ezren vettek részt az elmúlt őszszel a „vakációbúcsúztató” műsoros rendezvényén, Békásmegyeren meg éppen 40 ezer körül járt azok száma, akik hasonló jellegű összejövetelen, nyárbúcsúztatón megjelentek. Kétségtelenül hozzájárult az ilyenfajta sikerekhez az Is, hogy a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága különböző díjakat ajánlott fel a legjobb közösséggé szerveződő lakótelepieknek. Mégi^ megkockáztatom: aligha lehetne csupán díjak elnyerésének lehetőségével megmozgatni az embereket, ha nem volna meg eleve a hajlandóság bennük. Hiszen a díjak is közösségiek: az egyik lakótelep sok ezer kötetes könyvtárat, a másik sportpályát kapott, több rádiókészüléket, magnetofont, diavetítőt, klubfelszerelést osztottak ki a Közös otthonunk elnevezésű akció más résztvevői között. Még az akció meghirdetésekor, a múlt évben kérdezték meg a főváros különböző részein levő lakótelepeken élőktől: milyen közös munkában vennének részt legszívesebben. A válaszokból kiderült, hogy a legtöbben a lakótelep környékének szebbé tételében működnének közre, hogy a ház és a környék valóban közös otthon legyen. Vo.t, ahol lakótelepi ünnepnapot javasoltak, amelyen kötetlenül, vidáman lehetnének együtt az egymást sokáig legfeljebb látásból ismerő szomszédok, lakótársak. De olyan is volt — az egész városnyi, 15 ezer lakásos Űjpalotai-lakótelep —, ahol javasolták helytörténeti vetélkedő megrendezését, hogy minél többet tudjanak meg közös otthonukról. Figyelemre méltó kezdeményezés: Rákospalota ezekben a hónapokban ünnepelte fennállásának 700. évfordulóját, s az alig néhány éve ottlakók szeretnék jobban megismerni a régi és közeli múltat, hogy — talán évek múltán, talán inkább majd csak gyermekeik — igazi rákos- palotai lokálpatriótákká váljanak. Ehhez a helyismereti vetélkedő az első lépést jelentheti. Mindez tanulságul szolgál mások számára is. Mindenekelőtt azzal, hogy a felszabadulást, majd a mezőgazdaság szocialista átszervezését követő, nagy „belső népvándorlás” után a megnyugvás, egyfajta viszonylagos állandóság állapotába jutott az ország. Természetesen költöznek még manapság is faluból városba — és megfordítva is —, de a régi otthonukból elköltözött százezrek nagy mozgása véget ért. Aki megtalálta a helyét új munkakörében, munkahelyén — állandó lakos akar lenni ott, ahol letelepült. Megszűnőben van a kimondott vagy csak sejtetett ellentét a büszke „őslakosok” és a helyenként ,.jöttment”-ként kezelt, sőt lenézett beköltözők között. Sok nemzedéken át "egy helyben lakó családok kezdik befogadni az új lakosokat, s az ország különböző tájairól egy városba verődött, munkát, környezetet cserélt emberek lassanként lokálpatriótái lesznek új lakóhelyüknek. Ami most már nemcsak lakóhely. az sem mond ellent ennek, hogy az egy városból, faluból, környékről elszármazottak időnként összejámak, felidézgetik emlékeiket, szeretettel gondolnak: a szülőhelyre. De már kinyitják az ajtót és tenni is hajlandóak azért, hogy a sokemeletes lakóház, a lakótelep több legyen összkomfortos hálóhelynél. Ha fokozatosan is, de megteremtik a közös otthont Várkonyi Endre Milyen a fényszóró? A Magyar Autóklub salgótarjáni műszaki állomásának szolgáltatásai közé tartozik gépjárművek műszaki, közlekedésbiztonsági, motordiagnosztikai vizsgálata, s ezen kívül meg futóműbeállítást és gumiszerelést is végeznek. Képünkön Mosoni Ferenc fényszóró-beállítás közben, ez a klubtagoknak évente két alkalommal ingyenes szolgáltatás. —gy— Jó szerencsét doktorok! Kik is hát a tagjai a furcsa kis csapatnak? Mind a heten a Mad^ar József megyei kórház orvosai, mind a heten bányamentő orvosnak készülnek. Ezért hát a nagy gyakorlatozás, az elméleti és a gyakorlati tudnivalók mind alaposabb elsajátítására irányuló törekvés. Mert vizsga is lesz ám a végén. Méghozzá nem is akármilyen. Az alorvosi szobában a csapatból most hárman ülnek. Dr. Kovács Zsolt, dr. Medve László és dr. Kamarás Miklós. Mindannyian az intenzív osztály orvosai. A veszélyhelyzet tehát nem ismeretien a számukra. — Valóban, a bányamentés, bár új, érdekes terület, a szakmánkkal szoros kapcsolatban áll Mindkét helyen szükséges a gyorsaság, a sürgősség, az azonnali helyzet- felismerés és természetesen az alapos szakmai tudás. Hogyan lesz kórházi orvosból bányamentő orvos?' — Rém egyszerűen. A Nógrádi Szénbányák előállt a javaslattal, mi heten pedig vállaltuk. hogy a tanfolyam elvégzése után, veszély esetén, bármikor a bányamentők szolgálatába állunk. — A tanfolyam azért nem olyan „rém egyszerű” — vág közbe dr. Medve László — azon túl, hogy játékos, gyermekes hajlamainkat is kiélhetjük egy-egy órán, rengeteg új dolgot kell a fejünkbe vésni. — Az ember próbára teheti önmagát, miit tudok, mire vagyok képes — mondja dr. Kamarás Miklós. — Meg az anyagi oldala sem mellékes a dolgoknak... ez utóbbival mindhárman egyetértenek. Szóval a kiképzés! Van tankönyv, vannak oktatók a bányamentők parancsnokának, geológusának személyében. Mert aki a bányába akar menni, annak mindent tudnia kell. — A szakszavak mellett megtanultuk, hogy hol vannak a szénmezők, meddig érdemes fúrni, hol van gázveszély, hogy működik a szellőztetés. A bányamentők ösz- szes szerelését megismertük, sőt, már használni is tudjuk... A csapat komolyan veszi a felkészülést. Szabad idejükben tanulnak, gyakorolnak, mert lehet, hogy ami ma még csak játéknak tűnik, holnap, holnapután veszélyes valósággá válik... — Szerencsére — úgy tájékozottak — Nógrádban nem gyakoriak a bányaszerencsétlenségek, mégis jó gondolatnak tartom, hogy orvosokat is kiképeznek mentésre, mert egy-egy balesetnél nem mindegy ám, hogy a sebesült mikor kerül orvosi kézbe... Mi egy órán belül a helyszínen vagyunk... A hét orvos közül valaki mindig kórházi ügyeletben lesz, tehát könnyen mozgósítható veszély esetén. De addig...? — Addig hátravan még a bányajárás. Erre a közeljövőben kerül sor, a megye valamennyi bányájával személyesen megismerkedünk. Még soha nem jártunk a föld mélyében — érthető módon izgatottan várjuk... S aztán a vizsga. Amelyhez mind a hét vállalkozószellemű orvosnak stílszerűen, bányászköszöntéssel! „Jó szerencsét kívánunk!” Kiss Mária NÓCRÁD — 1932, június 22., kedd t
