Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)

1982-06-19 / 142. szám

Századunk zenéjét

forradalmasító klasszikus

100 éve született Igor Sztravinszkij

Igor Fed orovies Sztravinszkij, századunk legjelentősebb s legnagyobb hatású zeneszerző-klasszikusainak egyike, 1882. június 18-án, Pétervár- tól nem messzi Oranienba- umban (ma; Lomonoszov) született Édesapja a cári opera basszistája Pétervárott, zenei hatások így már gyermekkorában bőven érik Sztravinszkijt Sorsdöntő élményeként emlékezett vissza később a parasztoktól hallott népdalokra és Glinka Ivan Szuszanyin című operájára. Első zongoratanára édesanyja volt, zenei tehetsége korán megnyilvánult. S bár szülei nem muzsikusnak szánták, megmutatta Rimszkij-Kor- szakovnak első zeneműveit, « 1902-től nála folytatott zeneszerzői tanulmányokat Első művei az orosz nemzeti mesterek hatása alatt születtek, de már egyéniségének jegyeit is viselik.

Századunk valóban új hangú zeneszerzői közül Sztravinszkij az első, aki sikert arat Míg Bartók, Arnold Schoenberg újításait meg nem értés, és gúny fogadja, Igor Sztravinszkij egy csapásra meghódítja a közönséget

1910- ben, Párizsban bemutatott balettjével, a Tűzmadár- raL Ügynevezett „orosz korszakának” első nagy hatású alkotása ez. Ekkor született meg a korszak táncművészetét és zenéjét forradalmasító Orosz Balettel a kapcsolata.

1911- ben ez a társulat viszi

sikerre a Petruskát, s mutatja be 1913-ban a zeneszerző taMm legjelentősebb művét, A tavaszi áldozat cfnrfi, az érces pogány kor atmoszféráját felidéző 1 balettjét . Igaz, ez a bemutató századunk zenetörténetének egyik legzajosabb botrányába ftö, ára a kor társak csakhamar felfigyeltek e muzsika forradalmi újdonságára, Három táncjátékában és egy sor más művében Sztravinszkij az orosz népzene soha nem ismert lehetőségeit tárta fel páratlan harmóniagazdagsággal és

hangszerelő művészettel.

Az első világháború Svájcban ért Egyértelműen sikeres alkotó, kor társai között agy sem akad, aki életében oly hírnevet szerzett volna, mint 6. Az első világháború után megismerkedett a dzseszszel, amelynek hatásait éppúgy beépítette műveibe, mint korábban az orosz népzenét, 1920-tól — mekkora fordulatnak látszott ez annak idején — a zenetörténeti múlthoz fordul inspirációért Ekkor fejezte be Pergolesi XVIIL századi olasz zeneszerző dallamai ' alapján a Pulcinella című táncjátékot A zenei neoklasszicizmust nem ő teremtette meg ugyan, de ő emelte tökélyre. Hányán emlegettek árulást pálfordulást Sztravinszkij neoklasszicista műveinek hallatán — igaz, ehhez hozzájárult számtalan hetyke nyilatkozata is —, holott alkotó módszerének lényege, amint ezt 1963-ban utolsó budapesti látogatásakor oly szuggesztíven magyarázta Szabolcsi Bencének, mit sem változott. Csupán annyi történt hogy újabb műveinek alapanyagául nem hazája népzenéjét választotta, hanem Csajkovszkij, Weber vagy Rossini, Pergolesi vagy Bach dallamait és technikáját — persze alaposan átértelmezve. Zenéjének oroszos vonásai már neoklasszicista periódusában keletkezett műveiben is félreismerhetetlenek. Legtökéletesebb alkotásainak egyike, az 1930-ból való Zsoltár- tzimfínia barokk stílusjegyeivel egyetemben az orosz lélek mélységes vallomása. Aki hallotta e remekművet Budapesten, 1963 tavaszán, szerzője vezényletével, átérezte a muzsika kettősen egy jelentését.

1920-tól 1939-ig Sztravinszkij Párizsban élt. Európa bálványaként, Igor cárként emlegették, egyik nagy kor- társa. Bartók 1926-től nyíltan vállalta és stílusába asszimilálta zenéjének hatásait, másik nagy kortársa, Arnold Schoenberg szatírát komponált róla 1925-ben- Sztravinszkij pedig, aki ebben a periódusban saját művei zongoraszólistájaként és karmesterként is a nyilvánosság elé lépett, ■ századunk zeneszerzői közűi elsőként készíthetett műveiből nagyszámú hanglemezfel vétett, oty ked- veítté vált, mint kortárwá közül senki más.

1939-ben, a nsáaodü világháború elől az Egyesült Államokba költözött, * Haüyvood- ban telepedett le. Reá nem az

a sanyarú aors várt, mint a

korábban emigrált Schoen- bergre, vagy az 1943-ben az USA-ba költözött Bartók Bélára. Műveit széles körben játszották, újabb megrendelésekkel valósággal elhalmozták. Polkát írt a Barnum- cirkusz elefántjának (Cirkuszpolka, 1942), az Ebony conccr- tót, (1945) Wood Hermann dzsesszegyüttesének, majd 1948—51-ben operát, amelyet Budapesten 1980-ban A léhaság útja címmel mutattak be.

Magyarországon négyszer járt Igor Sztravinszkij. 1911- ben az Orosz Balettéit kísérte el Budapestre, a Tűzmadár előadására. 1926-ban és 1933- ban szerzői estjein vett részt s 1963-ban ismét szerzői estjének karmestereként köszönthettük. Az első viilég'h álború idején, egy genfi bárban, megismerkedett egy magyar cimbalmossal: Rácz Aladárral. Sztravinszkij valósággal beleszeretett a dmib&lamiba, hangszert szerzett magiáinak s több művébe Is ÍDt Rácz Aladárnak cknöaJcmszólamat (A róka, 1915/16; Rag-Time, 1918), a A menyegző című darabjának (1914—17) készült dmibaflmos változata is; az eredetileg négykezes zongora darabnak készült Polkát 1915-ben Rácz Aladár számára cimbalomra átdolgozta.

Sztravinszkij a 20-as évek elejétől a legtöbbet , játszott külföldi zeneszerző volt Budapesten. Művei közül nem egyet Bartók Béla szólaltatott meg nálunk. A 20-as, 30-as évék szovjet zenekultúrája is nagy becsben tartotta műveit játszották, s az első könyvet művészetéről a leién grá dl Borisz Aszaljev írta (1929). S amikor a világpolgárnak tartott 80 éves zeneszerző majd fél évszázados távoílét után, 1962 őszén hazalátogatott, kijelentette: „Az embernek egy szülőföldje, egy anyaföldje, egy hazája van — csak egy hazája lehet —, éh születésének helye legfontosabb összetevője életének. Fájlalom, bogy a körűimén vek elválasztottak az amyafökkől, hogy műveimnek nem itt adtam «etet, és főképp, hogy nem vattáim Út, amflsor aegíthettem volna az új Sbov- jetonlőmk új zenéje megteremtésében."

Bremer Hum

I' iiniiw 11 a

:j 4

■lilik/

/ A - >

»!

Jánosiy Ferenc rajza

AZ .ÁTKOZOTT KÖLTÖ"

Somlyó Zoltán 100 éve

A világ minden irodalmá- szeállítás csak 1962-ben lát Megjegyezte benne: „És ttn-' nak vannak legendái — és napvilágot. Életében sem volt nép volt, ha karcsú szép be- azok fölé nőnek a világiroda- szerencséje — sokan irodai- tűikkel valamit hozott tőle lom legendái. Egy Byron, mon kívüli Jelenségnek tar- a Nyugat”. De ritkán hozott Goethe, Petőfi ez utóbbiaké, tották, mert sanzonokat is írt, Naiv volt úgy járt a lírai a legendás kisebbek megmarad- és versei a „kócos”, szerte- közhely-sanzon-modor —szim- nak a nemzeti irodalom keretei len banalitás és a lírai teli- bolista klapancia, majd a között, de az ő legendáik is kor- találat könnyed szülöttei, pasztelltónusú valóság és az jelzők. A személyiségjegye- nem ötvözött remekek. Sze- érzéki lángolás naturaliz- ken tűi tükrei mindannak, gény volt éhezett, bohém volt musa között, mint egy ami a koré. Ott jelent meg, ahol tudott, isten óvta alvajáró. De.

Hogy miért vett Atkozott

és mindig olyat írt, amit el vecseri Gábor irta róla:

költő”? Magát «evert« (év! 1«*«*«** a<k»i, érzékeny „—hunyt szemű, biztoslép tű

Egyik J5 kön^TTz 19U- *■ kötéltáncosként sétál a ban*.

£ u. H- n* j*"-» äs ?**,“*■ ®rtét hordozta ezt a címet Hogy SÄ," ^ *

fv>íáh- iiVM, JrTTrrmr-rr‘^rwft? *6bbH »Ikotójs. Wlß-baii írt leoltok költője lenne ő — KaDIrat k volt eSésütSém* hárorraészes Kral pamflett- rinthy Frigyes, Kosztolányi,

volt a méi» Nyitott könyvet indít-( Kst Milán Vas István sze- a korabeli mnffvar élet is ve- 3a ^ "«vetve és halálkomo- rétik líráját -A költészet gít^Tnéid az elkeseredés H- "?«r .veddJ* a ™aSa**kolájat iáts^ta: egy«^

íáiát a «soronffás motívum4- kezedbe nyájas olvasó, hogy e len hangszer művésze vout,

val megalapozni. Vidören, »IlJlVi^l » ' RJü* Wju' ti fjj/- Költő «mW •

r\m,mi M rtiá' ' wAs»-Í-U--I «mi« nyerőn t 9u. Kát Mm bA* tooz. Költő ▼olt, essde költő,

2T52ÍSÍ JSSJ E/ÄT*!S STLi JT-Í*SS.

gyűo^rf című 1902-ben m«Jelenik: „Dalok a plrca kan- «

dőtől a hattasattcB eJpSg". azegénység",, nerejai wtojm- y . a

I ii I. ni I .»ír vAnva MViwkM cok, bácskai bor, ji Yáltők Karin Ay FrtjQPCfi.

éTtnft- bajok" kerülnek Somlyó Zoltán Június 2* b^ÍdJákW^5&zör válogar • rkaes torokba - dflhang ém ázatott verselt, d. igazán jó ősz, terjedelmes utóhang között JJJ*.

———m—————‘

vcá„Pénz, hozzáértés és szaktudás híján — kontárként — 1882. június közepén nyitottam könyvnyomdát olyan helyen, ahol ez a foglalkozás nemcsak hogy fellengzős ábrándokra nem jogosított, de a megélhetés reményével sem kecsegtetett."

így kezdődött a magyar nyomdászat és könyvművészet történetének egyik legnagyszerűbb műhelyének története, amely immár száz esztendeje nemhogy folyamatosan létezik, hanem az évtizedek múlásával egyre jelentősebbé vált. A Kner Nyomda minden könyvértő előtt fogalomAz idézett sorokat Kner Izidor írta. A hely, amelyre utal, egy parányi, poros kis magyar falu: Gyoma. Az 1882- június közepén nyitott kis műhely első gondja nagyon prózai volt: talpon maradni, nem tönkremenni, üzletfeleket, piacot találni. A kezdeti nehézségeken sikerült átlábol- ni, mert Kner Izidor, a magát szerényen „kontárnak” nevező mesterember olyan kiadványokat készített, amelyet megvásároltak a vékonypénzű falusiak is a hetivásárokon. A nyomda közismert emblémája a gyalogló, hátán könyveket cipelő könyvárus. Valahogy így árusíthatták a környéket járva Kner Izidor első vallásos énekeskönyvecskéit is.

Néhány esztendő múlva a tulajdonos szűkös alaptőkéje, a sovány 75 forint, már annyira meggyarapodott, hogy sikerült neki kisebbi-nagyobb beruházásokat eszközölni. Kner Izidor leírja, hogy 1882-ben egy tönkrement nagykőrösi nyomdász gyatra kis kézisajtójával, kopott betűkészlettel kezdte meg a szedést. Helyette modernebb gyorssajtót vá- fárolt, s nagyobb tervekhez látott. A mából, a szebbnélSzázéves a Kner Nyomda

szebb könyvek idejéből visszanézve kissé különösnek hat, hogy a századfordulón a Kner Nyomda termékeinek zöme béli meghívó, közigazgatási nyomtatvány, naptár, kalendárium volt De valamiből pénzt kellett szerezni ahhoz, hogy modernizáljon, s elkészíthesse első nagyobb könyvészeti vállalkozásait: A kereszténység és korunk öt kötetét, a Szarvasi Főgimnázium történetét s századunk első évtizedében kiadhassa Thury Zoltán összes műveinek sorozatát Ezzel a tettével egyszersmind a haladó magyar irodalom szolgálatába is lépett, noha maga Kner Izidor világnézetét tekintve — ez hozzátartozik a történeti hűséghez — eléggé ellentmondásos személyiség volt; talán úgy fogalmazhatnánk: liberális polgár. E rövid kitérőre azért volt szükség, mert a Kner Nyomda nem egyszerűen a művészi magyar tipográfia megújhodásának műhelye volt, hanem — főleg a későbbiekben — egy új szellemiség lelkes pártfogójává vált. (Elég a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumával való kapcsolatára utalnunk.)

Kner Izidor tehát nagyszabású könyvművészeti terveihez látott Fölvette a kapcsolatot Lyka Károllyal, a magyar művészettörténet egyik legnagyobb alakjával, a Művészet című folyóirat szerkesztőjével, s kiadványai, termékei színvonalának emelése érdekében széles körű grafikai pályázatot hirdetett. Könyveit, nyomtatvánjrait, a meghívókat, a különböző címkéket esztétikua, művészi illusztrációkkal, szegélyekkel díszítette — kora lehető legjobb színvonalán.

A nyomda történetének új, - fényes korszaka azzal kezdődött a tízes évek közepén, hogy Kner Izidor fia, Imre vette át a nyomda tervezői — mai szóval — művészeti-tipográfiai vezetését, aki a lipcsei főiskolán tanulta ki a szakmát. 'A nyomda az ő tevékenysége révén vált a XX. századi, sőt az egyetemes magyar tipográfiatörténet egyik legjelentősebb műhelyévéKner Imre egy véletlen folytán összeismerkedett Kozma Lajossal. Művészi törekvéseik olyan közel álltak egymáshoz, hogy hamarosan szövetségre léptek. Kner 1916 nyarán Kozma Lajoshoz utazott a távoli Selmecbányára, s egyhónapi lázas munkával olyan tipográfiai alapelveket fektettek le, amely hosszú Időre meghatározta közös munkásságukat. A barokk tipográfiából indultak ki, azt modernizálták, nemesítették, s így készítették azokat a jellegzetes címlapú, oldaltükrű könyveket, amelyek olyannyira közismertté váltak a gyalogló könyvárus emblémájával.

„Hitünk az — írta Kner Imre 191ß-ban —, hogy a modern géppel készített tömegkönyvnek is meg lehet találni igazi művészeti megoldási .módját, s összekapcsolni azt a könyv legszebb korainak nemes tradíciójával. . • Meg kell találnunk a módját annak is, hogy

A mai Kner Nyomda Békéscsabán

a könyv ne tisztára szemnek nőm továbbvivői voltak, való iparművészeti termék,' harmonikusan illeszkedtek céltalan dísztárgy legyen, ha- két tipográfiai stílushoz.) nem testére szabott köntöse a Ennek a klasszicista kortartalomnak. ..” _ szaknak vetett véget a világA nyomda fénykora a hú- égés, Magyarország belépése a szas esztendőkre esik. Az év- második világháborúba. Kner tized végén kezdődő nagy imrét koncentrációs táborba gazdasági válság érzéke- hurcolták, s 1944-ben mártir- nyen érintette; tevékenysége hálált halt. A Kner Nyomda azonban ennek ellenére nem- 1945 után ismét feltámadt, s hogy tovább folytatódott, ha- most Békéscsabám működik nem még meg is újult- A nyomdászatunk egyik felleg- legjobb barokk hagyományo- várakéntkát a klasszicizmussal cserél- a hajdani műhelyből olyan ték fel, amelyre a címlapok, a klasszikus szépirodalmi művek könyvoldalak levegőssége, az kerültek ki, mint például Ba- esztétikai egyszerűség, a ne- iá7.s Béla A fából faragott ki- mes puritánság volt a jellem- rályfi, Szabó Lőrinc Föld, érző. Kner Imre új művészre is aő, isten, Radnóti Miklós A talált a ma Londonban élő vi- meredek út című könyve, lághírű Buday György fámét- amelyek egyúttal bibliofiliánk sző személyében. (Egyéb- nevezetességei is. A mai nyomként mind a barokk, mind a ^ ezt a hagyományt folytatja, klasszicista korszak jellegzetes

velejárója volt, hogy a Kozma Lajos, illetve a Buday György által tervezett díszítések, illusztrációk a népművészet íiGyőri László

(vét irodai orTrtxxiotnáriyTmkl két részre osztja. 1920-ig írt verseit az „érzés mélyről feltörő őszintesége” mellett kőny- nyű, színes, szimbolista jei- képlíra jellemzi, hogy a»-! tán elmélyüljön az életélmény; művészi valóságként jelentkezzen a személyes sons és nyers, indulatos költeményekben csapódjon ki a szociális igazságtalanság tapasztalata. Mindez biztosan így igaz. Hanem „sötét forró vér lüktetett strófáiban” mindig, ■ szeretni költő a XX. században, somlyézoitánosao. csak egy tu. dort. A „Mária Abairiendos" mindnyájunk szemére barit*! ja szoknyáját, és 'J'.Szűz Milé- vához” is vonz a vágy, és Margit te hiv, a „Galamtoki- rálynő”. Áldott emlékű ez az „átkozott költő”. Hát hogyne int volna annyifélét: „A nyomor elől szöktem meg, amikor írni kezdtem, és könyveim amelyek nevemet kissé fel- számyazták, minden jele annak, hogy akartaim valamit, de hogy velem soha senkik semmit nem akartak.” Mondhat az irodalomtudomány amit akar, Somlyó Zoltán maradandó költészetét Füst Milán értette, érezte legjobban, amikor így szólt róla: „Mert szinte testi valóságában duzzad bennem a földi gyönyör és a földi kin, hegyen-hátán habzik, és olykor valamely nagy rendetlenségben is, amely aztán mégis renddé tisztul ki a végén. Egyik verséhez azt írtam: micsoda kuszaság, és mégis micsoda szépség! Vagy egy másikhoz: micsoda bozót, micsoda zegzugok ezek, s az egész micsoda televény! Hogy a termő anyaföldnek minden illatát hordja magában. — Vagyishát: Vad, vad erő volt az övé kétségtelenül!”

— szalontay —

NÓGRÁD - 1982. június 19„ szóm Hart