Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)
1982-06-18 / 141. szám
Egy forradalmi életút tabléfa Száz éve született Geojgi Dimitrov 4. Egység Dimitrov szellemében A lipcsei per tanulságait Dimitrov a Komintern VII. kongresszusán foglalta ösz- sze. A fasizmus jellegének, lényegének meghatározása, az akkori Európában történelmi fontosságú, elméleti tett volt. A fasizmus a kapitalizmus utolsó eszköze osztályuralma védelmében — mutatott rá Dimitrov —, mozgalom, amelynek tömegbázisát a kispolgárság adja, osztályhatalom, a finánctőke legsovinisztább, legreakciósabb erőinek nyüt, terrorista diktatúrája, ellensége minden haladó eszmének és mozgalomnak. Tehát nemcsak a kommunisták, a munkásosztály érdeke, hogy fellépjen ellene. Célul tűzte ki ezért széles egységfront kialakítását a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből. A második világháború előtt Dimitrov a Komintern főtitkáraként is a fasizmus elleni összefogásért küzdött. Kezdeményezésére alakult meg 1942-ben a Bolgár Hazafias Front. Az 1944 szeptemberi antifasiszta felkelés győzelme, a bulgáriai szocialista forradalom első lépései, sikerei is elválaszthatatlanok tevékenységétől. Három évtizedes emigrációjából 1945 . szeptemberében tért haza. Hamarosan miniszterelnökké, majd a Bolgár Kommunista Párt főtitkárává választották. A gyakorlat bebizonyította a dimitrovi elvek helyességét, vagyis azt, hogy a népi demokratikus állam sikerrel betöltheti a proletárdiktatúra funkcióit, alkalmas arra, hogy a társadalmat a szocialista átalakulás útjára vezesse. Így dolgozta ki a párt a szocialista iparosítás teljes programját, a kisgazdaságok, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének alapelveit, a A népi ellenőrök megvizsgálták: kulturális forradalom programját. A bolgár nép nagy vezetőjének 1949-ben bekövetkezett halála után, is a mind inkább erősödő nemzeti egység olyan hajtóerőnek bizonyult, amely nagyszerű tettekre sarkallta az ország népét. Dimitrov születésének 100. évfordulójára készülve fölélénkültek a társadalmi megmozdulások. Így például szép eredményeket hozott a szocialista munkaverseny, sok a többletvállalás, kiterjedt társadalmi munkaakciókat szerveznek országszerte. Szófiára alig lehet ráismerni, annyi az új lakótelep. Dimitrovgrád- ban szupermodern textil- kómbinátba kalauzoltak el, amelyet japán, nyugatnémet, svéd licencek alapján építettek. Minden automatizált, a programozást elektronikus számítógépekkel végzik. Plovdiv közelében a Dimitrov agráripari-tudományos komplexum nagyfokú szervezettségével, szinte hihetetlen termelékenységi mutatóval kápráztatott el. Az elmúlt két évtizedben a bolgár termelőszövetkezeteket fokozatosan összevonták az állami gazdaságokkal, mezőgazdasági ipari üzemekkel — fenntartva természetesen a szövetkezeti gazdák tulajdonosi jogát, az irányítás demokratikus intézményeit. A plovdivi komplex gazdaságban már a tudományos kutatómunkát is egybekapcsolják a termeléssel és a feldolgozással, ök vásárolják fel a körzet összes mezőgazdasági termékét, 230 -boltjuk biztosítja Plovdiv és a megye községeinek zöldség- és gyümölcsellátását. Konzervüzemükben 200 ezer tonna terméket dolgoznak fel évente. * Hitelesek-e a menetlevelek? Ma már aligha meglepő, hogy egy-egy hosszabb utazás előtt számolgatjuk, melyik útnak érdemes autóval, melyiknek inkább vonattal nekivágni. Számolgatunk tehát — legalábbis magánemberként. Mert, mint azt a Heves megyei népi ellenőrök egy közelmúltban végzett vizsgálatukban megállapították: a közületi gépkocsik irányítói bizony hadilábon állnak a számolással. Pedig már áthajtottunk jó néhány lapot a naptárban, mióta hatályba léptek a közületi gépjárművek üzemanyag-fogyasztását és az elszámolás rendjét szabályozó jogszabályok. Szó sincs tehát semmiféle titokról. Tanúsítja azt, hogy az ellenőrzött közületek nyolcvanöt százaléka megfelelően végzi a belső szabályozást. Az üzemeltetők tehát tisztában vannak az üzemanyag-takarékosság szükségességével, jelentőségével. Legalábbis papíron. Mert a valóságban gyakran eáfolni látszik azt az alapvető tételt, mely szerint a jogszabályok előírásainak megtartása a címzettekre nézve kötelező. Rendelkezéseknek és előírásoknak nem vagyunk szűkében. Hiányolhatjuk viszont a rendelkezések megtartásának számonkérését. Ha mindez nem így lenne, aligha vetették volna papírra a népi ellenőrök, hogy a szabálytalan és laza elszámolási normamegállapításokból az esetek többségében túlfogyasztások, jelentős népgazdasági károk és szabálytalan kifizetések adódtak. íme egy példa: Égy vállalatnál szabályszerűen meghatározták a felhasználható üzemanyag mennyiségét — a normát —, ugyanilyen precizitással feltüntették a korrekciós tényezőket, de mivel az elszámoláskor minden esetben a tényleges fogyasztást fogadták el normaként, így valójában sem a túlfogyasztás mértékét, sem a megtakarított mennyiséget nem lehet megállapítani. Az úgynevezett egyedi normák megállapítása sem mindig kedvez az üzemanyag- takarékosságnak. Mert, mint a társadalmi aktivisták megállapították, ezek esetében is gyakori lazaság és indokolatlan felhasználás tapasztalható. Nyilván szerepe van ebben a magatartási normák „lazaságainak”. Ezt igazolják a menetlevelek átvizsgálása után szerzett tapasztalatok- Mert hogy a jelek szerint komoly bajok vannak a menetlevél vezetésével. A gondok nem abból adódnak, hogy a gépkocsivezetők nem tudják: melyik rubrikába mit kell(ene) írni, hanem sokkal inkább abból, hogy ezeken a hivatalos okmányokon egyáltalán nem (jó esetben pedig csak hiányosan) tüntetik fel az üzemanyag-vételezést. Az is előfordul, hogy a menetlevélén más útvonal szerepel, mint amelyen a gépkocsi és annak vezetője megfordul... Aligha hihető, hogy ennyien eltévednek mostanában. Sokkal inkább megtévedésről, meg a belső normák hiányosságairól lehet szó. Ezen nem minden esetben csodálkozhatunk, hiszen az előadók sem ellenőrzik (olykor még térképen sem) a meg- tett útvonalak hosszúságát. Az is elgondolkodtató: miként engedhetnek hetekig rossz kilométerórával közlekedni közületi gépkocsikat? Erre a kérdésre a gépkocsi szabály- szerű működtetéséért felelős előadó se tudna minden esetben elfogadható magyarázatot adni. A vizsálat is bizonyítja, a következetességnek megvan az eredménye. Azok a közületek, amelyek következetesen megtartották a kötelező erejű jogszabályok és saját belső utasításainak előírásait, néhol 20 —30, egy esetben pedig 50 százalékkal csökkentették az üzemanyag-felhasználásukat. Császár Nagy László Dimitrov nyomában vezetett az utam Bulgáriába és örömmel tölt el, hogy nemcsak a plakátok, jelszavak és emlékművek emlékeztettek lépten-nyomon életművére, hanem a hétköznapok valósága is: ahogyan élnek, gondolkoznak, tevékenykednek mai örökösei — a bolgár dolgozó emberek. Vasvári Ferenc (Vége) Madarat tolláiról, vendéglátóst mosdójáról. Avagy mutasd a mellékhelyiségedet és megmondom, kii vagy! Meglehet, kissé erőszakolit- nak tűnik a közkeletű szólás - mondások kdtekerése, de aki egyszer is megfordult vendéglátóhelyen, tudja mit takar. Elhanyagolt mosdókat, ahol a betérő cipőjébe befolyik a víz, noha nem is fürdőzni akar. Töredezett csempéket, maszatos falakat, meg- nyithatatlan csapokat és üres törülköző tartókat. Az esetek nagy hányadában igazán félreesők ezek a helyek. Az esetek egy részében azonban maga a kiszolgálótér is félreeső, legalábbis ami igénytelen küllemét, „ahogy esik, úgy puffan” színvonalú kulturáltságát illeti. A vendéglátóüzletek úgynevezett környezeti kultúrájának javulásában évek óta nem születtek látványos eredmények, jóllehet valamennyi ■gazda, vállalat, szövetkezet üzletpolitikájának éppen ez képezte egyik sarkalatos pontját. Nem ok nélkül jelent meg ■tehát a XI./1981. VIII. 15. BkM. sz. rendelet a vendéglátóüzletek osztályba sorolásáról, részletes utasításokkal szabályozva az egyes osztályoktól elvárt színvonalat. A rendelet szerint már a harmadosztályú presszók, italboltok, éttermek mellék- helyiségeit is mosható burkolattal kell ellátni, benne kézszárítónak, egészségügyi papírnak, szappannak, tükörnek kell lenni. Külön szabályozza a rendelet az épület külső megjelenését, portálját, külső és belső megvilágítását. Nem ismer pardont, nincs kiTuhpiac Nem csak termelni, eladni is nekéz. A megye 29 mezőgazdasági nagyüzemében, több-kevesebb de inkább kevesebb sikerrel foglalkoznak juhtenyésztéssel. Az ágazat évek óta képtelen kilábalni a hullámvölgyből, bár a szaporulat némileg emelkedett, de a tenyésztői munka még mindig nem kielégítő. Gond a szakember-ellátottság éppen úgy, mint az igényeknek megfelelő takarmányozás. Mindez visszahat a gazdaságosságra is, az üzemek többségében —, mármint tizenhétben — az ágazat veszteséges, teherviselő képessége igen csekély. Több mint fele a húsból Talán éppen ezért is okozott és okoz, nem kis fejfájást több nagyüzemiben is, hogy a jó év eleji indulás után megtorpant a bárányértékesítés. A múlt évben ösz- szesan 991 tonnányi bárányt értékesített a megye, s ebből csak a termelőszövetkezeteknek mintegy 52 milliós árbevételük volt az ágazati összes 91 millióból. Azaz, a hús jelentette a bevétel 60 százalékát. Az idén a csökkenő juhlét- szám ellenére csaknem 15 százalékkal több vágójuhöt értékesítettek a nagyüzemek, ez súlyban alig kevesebb, mint 40 százalékos növekedést jelenít, a múlt év első öt hónapjához képest. Ez a darabszám emelkedése mellett azt is jelenti, hogy nőtt az értékesített állatok súlya is, a bárányok átlagban négy kilogrammal voltak nehezebbek, rrjint tavaly. Ez nagyrészt a piáéi igényekkel függött ösz- sze. Az utóbbi időben egyre több nagyüzemben gyűlnek össze — elszállításira várva — a pecsenyébárányok, amelyek súlya már itt-ott az 50 kilogrammot is meghaladja, emiatt tartásuk gazdaságtalanná vált. Az, hogy a gazdaságok többsége — magától 'értetődően — minél előbb szeretne megválni a számára már tehernek bizonyuló állatoktól, tény, de tény az is, hogy a világpiacon olyan, számunkra kedvezőtlen jelenségek uralkodtak el, amelyek egyáltalán nem segítik problémáik megoldását. Szerencsés megye Erről Kemény István, a me. gyei gyapjú- és textil-nyers- anyagforgalrai vállalat balassagyarmati kirendeltségének vezetője a következőket mondta: — Nógrád még viszonylag szerencsés helyzetben van a többi megyéhez képest, mert a szállítás többé-kevésbé folyamatos és bár a kelleténél kisebb tételek indulnak csak exportra, ez néhány gazdaságban okoz csak gondot. A napokban például Endrefalvá- ról, Nagybárkányból szállítunk kis súlyú bárányokat, az állatforgalmd és húsipari vállalat pedig Kisterenyéről viszi a nagy súlyúakat. — Mi az oka az export megtorpanásának ? — A fő ok a megromlott piaci helyzet. A közös piaci tagállamokba ez évben csak a tavalyi mennyiség felét szállíthatjuk, s az arab piacon igen nagy konkurrenciát jelent az a több tízmillió juh, amelyet az ausztrálok kínálnak — az ottani szárazság miatt — jóval az ár alatt. Mindez visszatükröződik a belföldi forgalomban is, hiszen a Lajta-Hansági Állami Gazdaság sem veszi át a felkínált hízó alapanyagot, mert ő sem tudná értékesíteni. Harc a piacokon Hogyan vélekednek a jelenlegi helyzetről a külkereskedők? Erről érdeklődtünk a TERIMPEX Külkereskedelmi Vállalatnál, ahol Varga Lajos üzletkötő vázolta a piaci helyzetet. — A Közös Piac korlátozó rendelkezései életbe lépésével nemcsak az értékesíthető darabszám csőikként jelentősen, havi bontásban határozták meg a kivihető t mennyiséget is. További nehézséget jelent, hogy nemcsak az élő bárányok értékesítési lehetőségei csökkenték, de vágott állatoké, is. Ebben közrejátszik a libanoni helyzet, de más arab országok nehézségei is, éppen úgy, mint a keresletnél nagyobb kínálat. Mindez jelentős árcsökkenést idézett elő, amelynek hatása előbb-utóbb érződik majd belföldön is. — Várható-e javulás? — Tovább kutatunk megfelelő értékesítési lehetőségek után — ez nekünk is érdekünk —, s véleményeim szerint a helyzetben javulás következik majd be. Szerződéseink vannak több állammal is és a szállítások folyamatosak. bár nem állnak arányban a felkínált hazai mennyiséggel. A napokban például Franciaországiba indul útnak több ezres szállítmány, de minden tételért komolyan meg kell küzdeni valamennyi piacon. Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy esetleg a későbbiekben — év vége felé — ismét növekedhet a kereslet, s ez kedvezőbb árat jelent majd az értékesítésben. Recept a második fél évre Csaknem ugyanezeket mondotta Szabó István, a gyapjúforgalmi vállalat osztályvezetője is, aki hozzátette, hogy mivel a juhhús a legdrágább jelenleg a világpiacon, termelése felfutott. Ez egybeesett az egyre erősödő világgazdasági válsággal, ezért a juhhús iránti kereslet megcsappant. Ebben a helyzetben számottevő javulás csak év végiére várhatni, addig a gazdaságoknak nem marad más hátra, mint a szaporulatot tejesbárányként értékesíteni, vagy to- vábbtartás esetén legelőn és gazdasági abrakkal megkísérelni a gazdaságos hizlalást. * / Mindez ma talán kevés vigaszt nyújt a mezőgazdasági nagyüzemeknek, de olyan kétségbe vonbatatlan tény, amelyre nem árt a jövőben felkészülni. Mindinkább nyilvánvaló, hogy napjainkban nem elég csak termelni, hanem megfelelő időben, megfelelő • minőségben keli ezekkel a - termékekkel megjelenni a világpiacon. A sokat emlegetett versenyképességnek ez az egyik legfontosabb feltétele. Még akkor is, ha mezőgazdasági termékekről van szó. Zilahy Tamás A 22-es csapdája Még tükör is keli! vétel. Amelyik üzlet a szigorú feltételeknek nem képes megfelelni, alsóbb osztályba sorolják. A vendég természetesen örül a még csak kiskaput sem engedő rendeletnek, a vendéglátók pedig szívják a fogukat — és tudomásul veszik. A megszabott határidő tűzoltóinak is dicséretére váló gyorsaságot kényszerít rájuk, hiszen néhány hónap elteltével az előrehaladást már ellenőrzik. A Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat is azzal kezdte az évet, hogy feltérképezte bolthálózatának állapotát. Amire jutottak, attól nem kaptak nagy kedvet hallelu- jázni. — A legtöbb munkát a harmadosztályú egységekben kell elvégezni, márpedig boltjaink zöme ezt a színvonalat képviseli — mondja Tátrai István áruforgalmi igazgató- helyettes. — Hamarjában négy és fél millió forintot kellene az üzletekre költeni ahhoz, hogy az előírtaknak megfeleljenek. — Nincs ennyi pénzük? — Kell, hogy legyen. (Éppen a kényszerítő szükség okából tartják „jobbik” kedvükben a vendéglátósok a rendeletet a 22-es csapdájának, Heller után szabadon. Hogy miért? Mert, ha nem tudják a szükséges összeget ráfordítani az egység küllemére, a boltot, a kereskedelmi felügyelőség visszasorolja, ezzel szűkül a felszámolható árrés, tehát csökken az a fedezet, amiből többek között a kulturáltság javítására szánható fenntartási összeg képezhető. Ezt a csapdát tehát csak kikerülni lehet. Más választás nincs.) Némely helyeken máris észrevették a vendégek, hogy valami történt. Például a pásztói 91-as büfében, a volt Alapi-féle borozóban, ahol frissen osempézettek a vécék, a .sörtankterem, kellemes kert- helyiséget alakítottak ki, a hátsó traktusban pedig jóízű traccspartinak, hilliárdmeccs- nek otthont adó különtermét. Erdei Mihály üzletvezető az ital mellé sült hallal kínálja vendégeit, akikkel egyébként nemcsak azért elégedett, mert hűségesek hozzá, hanem, amint mondja: — Mi ugyan csak barmad- asztályúak vagyunk, de itt rendbontás miatt még nem kellett rendőrnek intézkedni. A pásztói büfé iskolapéldája annak, hogyan lehet egy régi, nem is túl korszerű épületben tetszetős, vonzó vendéglátóhelyet kialakítani. Átesett egy. s más változáson a nagybátonyi 57-es Bányász falatozó is. Étterme f rissen festett, új berendezési tárgyakat látni a söntésben is. Két hete újságot is árulnak itt. a felszolgáló szerint ,heti 500 forintért elkel. A portálra még ráfér egy festés, az ajtó előtti színes gondolák mindenesetre így is kellemes látványt nyújtanak. (Ámbár jólér,tesültek szerint nem éppen ennek diából kerültek ide,' inkább azért, hogy a járdán kortyolgatok tömeges méretű megbüntetése véget érjen.) Amennyire lehetett, kipofozták a kisterenyei 41-es italbolt barakkszerű épületét. Most tiszta, rendes, benne zenegép és játékautomata. Mindez azonban aligha képes ellensúlyozni az udvari budi állapotát, ami még a régi viszonyokat jelképezi. Vízöblítésről itt szó sem lehet, hiszen télen szétfagyna. Kisebbfajta renoválást azért rászánnak. Megkérdeztem néhány vendéglátós szakembert, mi a véleménye a belker.-rendelet- ről. Tátrai István válasza a tipikusát képviseli: — Mint a vállalat emfo-ere azt mondom, hogy a rendeletben megszabott feltételek valóban azok, amit ma a vendéglátástól el lehet várni. Megkövetelésük jogos. Magánemberként azonban fenntartásaim vannak. Ismerve egyes vendégek szokásait. Vajon meddig tartanak a mosdókba kiakasztott tükrök ? Megérik-e az első mosást a törülközők? Mibagadás, az aggodalom nem egészen alaptalan. A kérdésekre nem a vendéglátósoknak kell választ adníok, s ez már különben is egy másik írás témája. Szendi Márta NÓGRÁD - 1982. június 18., péntek 3
