Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)
1982-05-11 / 108. szám
ü szó sem szállhat el A - _ Z elszáll, az írás megmarad — ezt " 510 tartjuk, bízva az írás erejében, ízámonkérhetőségében. Alig gondolunk vele, hogy az írott szó is az enyészeté lehet —, ha nem veszi azt komolyan, aki a pennát forgatta, s az, akit tettekre kellene sarkallnia. A papír sok mindent elbír — ezt is mondjuk, rajtakapva az írott szóban a gyáva ködösítést, rátapintva az alibinek odavetett „fontos” célokra. Csakhogy ma olyan idők járnak a gyárakra, üzemekre, amikor a szavakkal való manőverezés még ideig óráig sem nyújt menedéket. Eredményes cselekedetek, jó döntések kellenek — a szónak csak akkor van jelentősége, ha ötletet, alternatívát önt formába. S ha nem száll el. Kimondták a szót az ötvözetgyárbam Is: a drága importkokszot valami olcsóbb hazaival kell helyettesíteni. Egyszerű, logikus, szükség- szerű, a gyárnak is haszna van belőle, s egy^ ben népgazdasági érdek is. Más kérdés, hogy maguk a szakemberek, akik írásban is megerősítették az ötletet, sem sejtették, mit vesznek ezzel a nyakukba. A helyettesítési arányt éveken át kísérletezték — a próbák rendre kudarccal végződtek. Nem hagyták annyiban a dolgot, útlevelet váltottak, hogy határon túl tanulmányozzák, másütt hogyan csinálják. S ha szórul szóra átvehető megoldást nem is találtak, de leltek ötletet, amit már gyári viszonyokra lehetett alkalmazni. A fiaskók sora véget ért, s az eredmény nem is jelentéktelen: a méregdrága koksz jó részét pécsi kőszénnel, illetve a mátrai erdőgazdaságtól kapott faforgáccsal takarítják meg, miáltal néhány százalékkal olcsóbb lett a fer- roszilícium gyártása. Az erdőgazdaság idén is tízezer tonna hulladékfát ad a gyárnak, olyan gallyat, ami addig jórészt összeszedetlenül hevert az erdőben. Ezt az eljárást a sok próba után a mostani évtől teljes gőzzel alkalmazzák. Mindezt így fogja össze a gazdasági zsargon: fel kell tárni és hasznosítani a belső tartalékokat. Az intelem önmagába véve csak szó, értéke annyi, amennyi megvalósul belőle. Ugyancsak az ötvözetgyárban ötmillió forint szélnek eresztését gátolták meg azzal, hogy komolyan vették a hulladékhasznosítási programot. A szélnek eresztés ezúttal szó szerint értendő, hiszen a salakhányóra kihordott troszkában az értékes szilícium is benne volt, amivel kedve szerint játszadozhatott a szél. A négyes kemence felújításakor felszabaduló munkáskezek kínálták azt az alkalmat, ami végre jókorát lódított az ötlet szintjén régen élő témán. Azóta tíz asszony géppel, kézzel válogatja az újra feldolgozható, értéket hordozó anyagot a salakból. A Salgótarjáni Ruhagyárban más módszerrel próbálkoztak — nem is haszontalanul. Feltűnt, hogy minden telepen akadnak olyan dolgozók, akik — többé-kevésbé rendszeresen — jócskán elmaradnak megszabott normájuktól. A szakszervezeti bizottság kezdeményezésére összesen ötven munkás lanyha teljesítményének okait kutatták — egy hónapon át tartó következetes, aprólékos munkával. Az általában 70 százalék alatt teljesítő embereknek kérdőíveket osztottak ki,munkanap-felvételekkel, műveleti mérésekkel, személyes beszélgetésekkel próbálták megállapítani: ki, vagy mi a ludas az ismétlődő kudarcokban. A vizsgált dolgozók többségénél kiderült, nem nekik való munkát kaptak, egyszerűen nem állt rá a kezük. Mások maguk is beismerték: lassúbbak a kelleténél, míg néhányuknál munkaellátási gondokat jelöltek meg felelősül. Kemény leterheltséget jelentett a vizsgálatot végzőknek az elemző munka, eredménye azonban kárpótolta őket: a munkások teljesítményszázaléka ugyanis azóta csaknem tíz százalékkal emelkedett. S miután ezzel még nem elégedettek, úgy határoztak, a felmérő munkát idén megismétlik —, de már tökéletesített módszerrel. Abban bíznak, hogy segítségével újabb tíz százalékkal lefaragják a normától való elmaradás mostani mértékét. A lehetőségek a végietekig változatosak. Válogatni köztük bárminő szempontok szerint lehet, csak egyet nem lehet: figyelmen kívül hagyni őket. A gyárkapun belüli jobbítás valamennyi sikere egy-egy erősítő injekció a gazdálkodó szervezet számára. Az effajta ön- táplálásról lemondani éppen ma, amikor a külpiaci viszonyok naponkénti alkudozásra szorítják a termelőt, amikor az üzlet nemcsak a portéka minőségén, hanem legalább ennyire olcsóságán is múlik — vétkes könnyelműség. A világpiacon csak az maradhat nyeregben, aki jót és olcsón kínál. A belföldi piac ma még elnézőbb — elsősorban az árban érvényesített költségekkel szemben. A megoldás nyitja mégsem ebben rejlik, bár kétségkívül ez a könnyebb út: a hazai vevő tűrőképességéhez igazodni. Az igényesen elkészített, keresett áru csak akkor kelendő és versenyképes határon túl is, ha vevője árában is érzékeli a termelő kínálókedvét. Ez pedig csak akkor válik realitássá, ha a takarékos gazdálkodás követelményeit megfogalmazó szó nem száll el. Szendi Márta Sertéstermelési társaságok a minőségért Pillanatképek a tavaszi határból Ikerciklonok r Fontos exportkötelezettség- tiek tesz eleget ebben a hónapban a FÜTÖBER nagyfoátonyi gyáregysége. Az üzemiek idén kettőszáztíz darab úgynevezett ikerciklont készítenek egy NDK-beli vállalat megrendelésére. Az igénylés értéke megközelíti a négymillió forintot. A partner kérését májusban kezdik teljesíteni; a hónap végéig negyven ikerciklont indítanak útnak az NDK-ba. Ugyanebbe az országba számottevő mennyiségben nehéz- lemez-vezetéket is küldenek Bátonyból, korábbi megrendelések alapján. Ezeken a munkákon kívül a gyáregység számára „hagyományosnak” számító termékeket: ventillátorokat készítenek, jelentékeny darabszámban. Kölcsönre támaszkodva Lakásépítés és -felújítás Áz OTP rétsági járási fiókjában az idén több mint hatvan ügyfél igényelt építési kölcsönt. A kérelmek száma több mint az előző év hasonló időszakában benyújtottaké. A kölcsönök mintegy fele új családi ház építésére irányul, jelezve a növekvő építési kedvet. A tanácsok komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy megfelelő családiház-telkek álljanak az építeni szándékozók rendelkezésére. Rétságon újabb lendületet kapott a kistársasház-építés. A nagyközségi közös tanács által biztosított területen a közeljövőben várható egy négy-, egy öt-, valamint egy hatlakásos társasház építésének a megkezdése. Meggyorsultak a folyamatban levő építkezések befejező munkálatai is. Az idén már tizennégy lakásba költöztek be a lakásépítők, míg tavaly ilyenkorig mindössze öt lakás készült el. Romhánvban is hamarosan átadásra kerül egy kis társasház. Több család él a lehetőséggel és kölcsönt vesz igénybe, hogy meglevő lakását egy szobával bővítse, vagy tatarozza, csinosítsa. A nagyüzemi sertésállománynak már egynegyedét tartják azok a mezőgazdasági nagyüzemek, amelyek termelési társulásokba tömörülve elkötelezték magukat arra, hogy jó minőségű, ipari feldolgozásra alkalmasabb alapanyagot adnak a húsipari vállalatoknak, amelyek viszont felár formájában térítik meg a tenyész- tők-állattartók többletmunkáját. Az állatforgalmi és húsipari vállalatok az elmúlt két évben mintegy 120 millió forintot fizettek ki a minőség javításáért. Attól függően, hogy milyen mértékben kötelezte el magát egy-egy üzem a piacképesebb sertések előállítására, akár fél-, egymillió forintos többletbevételt is elérhet. A társaságokba tömörült gazdaságok minőségi munkájának ösztönzésére korábban kilónként 40 fillér egységes felárat kaptak a húsipari vállalatoktól — ebből a felkészülés kiadásait fedezték — az idén már a tényleges teljesítmények alapján fizetik ki számukra a „felárat”, amely kilónként akár 70—80 fillér is lehet, attól függően, hogy egy- egy üzem mennyiben felel meg a követelményeknek. A kedvezőtlen tavaszi időjárás ellenére a megye mezőgazdasági nagyüzemeiben csaknem minden ilyenkor esedékes tennivalót elvégeztek a növénytermesztők. A földeken „befoltozták” a tél okozta károkat, a kifagyott vetés helyére új kultúrák kerültek, és a határ lassacskán zöldbe öltözik. A nagyüzemek, az utolsóként földbe kerülő növény, a kukorica vetésével foglalatoskodnak. Szemes kukorica több mint 1 600 hektáron terem az idén, pníg silókukoricát mintegy hét és fél ezer hektáron vetnek a gazdaságok. Jelentőségüket megszabja, hogy termesztésük sikerétől nagymértékben függ az állattenyésztés eredményessége is... Óráról órára változik a határ A karancslapujtői termelőszövetkezetben Bata Pál, a traktorosok üzemvezetője tájékoztat a fontosabb munkák állásáról. — Kétszáz hektáron vetünk az idén silókukoricát, s ez a munka, a jó talaj-előkészítésnek köszönhetően gyorsan halad. Utána azonnal elvégezzük a gyűrűshengerezést is, hogy a talaj megcsappant vízkészletét megőrizzük. Hatalmas T—150-es traktor fordul ki a gépállomás udvaráról egy ekével felszerelve. — Kiszántunk egy kisebb terület málnát, mert elöregedett — mondja az üzemvezető kérdő tekintetem láttán. — Utána ezt is bevetjük majd. Ütünk következő állomása a karancssági termelőszövetkezet, ahol már pihenhetnek a vetőgépek. A szerelők a betakarítógépeket és a pótkocsikat készítik fel az aratáshoz. Pólyák Árpád traktoros egy magasnyomású permetezővel éppen a kukorica vegyszerezését végzi a karancssági határban. A korszerű gép 12 méter szélességben juttatja ki a gyomirtót, a szó szoros értelmében csírájában elfojtva mindenféle dudva kikelését. Juhász Gyula száll!tásveze- tő sűrűn intézkedik, óráról órára változnak a feladatok, ahogy egyre több munka ér véget a határban. — Gyűrűshengerezik a kukoricát, lassanként befejeződik a gyomirtózás, talán egy kissé könnyebb lesz a munkánk, bár a szállítási feladataink nem könnyűek. Ottmár Károly és Dropcsa József azonnal kezelésbe veszik a kukoricavető gépet, frissiben kijavítva hibáit Tanult szakmájukra nézve kovácsok, de ez itt keveset jelent. A mezőgazdasági nagyüzemben mindenki univerzális szakember kell, hogy legyen. Az udvaron vadonatúj sárga pótkocsik csillognak. — Még nem dobtuk ezeket a mélyvízbe — int feléjük fejével a száflításveze- tő — majd az aratásnál lesz az avatás. Az endrefalvai határban a szécsényi termelőszövetkezet szakemberei merőben szokatlan munkával foglalkoznak. Igaz, a meliorációs tevékenység számukra egyáltalán nem rendkívüli tennivaló, hiszen évek óta eredményesen folytatják. Most éppen egy sárgára festett lánctalpas árokásó és csőfektető gép kúszik a lucernában, komótosan eregetve maga után a vastag műanyag csövet. — A talajvíz elvezetésére szolgál majd — magyarázza Bobály Antal, aki Ocsovai Jánossal együtt éppen az újabb csőkígyókat rakják le a pótkocsiról. A kiásott árkot egy tolólappal felszerelt masina rögvest be is temeti és hamarosan semmi sem emlékeztet a föld alatt megbúvó érrendszerre. Hacsak az nem, hogy ezentúl nem tesz a talajvíz kárt a növényzetben és takarmány helyett gabonát teremhet a föld... Alig pár kilométerrel odébb, a szécsényi határban a Magyarnándori Állami Gazdaság gépei serénykednek. Az országút mentén Szűcs László veti a kukoricát, míg társa a gyűrűshengerrel követi. A jókora porfelhő hűen mutatja, milyen száraz a talaj. Hamarosan végzünk — Hamarosan végzünk, naponta 10—12 hektárnyit vetünk — törli meg poros homlokát a traktoros. — Jó lenne egy kis eső, mert így nehezen kel ki a mag. Azzal már indul is, mert kollégája sebesen közeledik a másik géppel és mikor így kavarja a szél a port, barátság ide, barátság oda, jobb minél távolabb lenni a másiktől. .. Hazai pvc-ből, NSZK-beli technológia alapján újfajta víz- szigetelő rendszerek gyártását kezdték meg a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalatnál. A szigetelő rendszer egyik típusa a lapos tetőket védi meg a beázástól, a másik pedig a talajnedvesség ellen szigetel, így alkalmas víz- és ivóvíz- tározók, úszómedencék belső burkolására. A Hungisol nevű család tartalmazza mindazokat Megalakult a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének országos szakértői tanácsa azzal a céllal, hogy összehangolja azokat a megbízásokat, amelyeknek alapján az egyesületek különféle műszaki szolgáltatásokat nyújtanak a vállalatoknak. Egyre több gyár és szövetkezet bízza meg az egyesületeket például korszerű technológiák, anyag- és energiatakarékos eljárások, valamint a környezeti ártalmakat csökkentő módszerek kidolgozásával, az ezekhez szükséges berendezések tervezésével. Az egyesületek kollektívái a megbízások alapján már eddig is sok. reálisan megvalósítható javaslatot tettek a vállalatoknak. A Közlekedéstudományi Egyesületben dolgozták ki például azokat az anyag- és energiatakarékos útépítési A már régebben elvetett táblákon szépen zöldellnek az ősziek, bár rajtuk is meglátszik, nem lennének hálátlanok egy kiadós esőért. Benépesültek a legelők is A megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalat szécsényi keverőüzemében akkora a forgalqm, mintha már javában állna az aratás. Azzal a különbséggel, hogy most nem befelé, hanem kifelé hordják a terményt a vontatók, teherkocsik. Ezt Csizmadia Imre tudja a legjobban, aki akkurátusán rója a sorokat a jármű- és áruellenőrzési naplóba. — Ma délelőtt tizenegyig negyven tonna tápot szállítottak el — jelenti, azután kipillantva az ablakon hozzáteszi: — Most éppen a karancslapujtői termelőszövetkezet rakodik, ők tehéntápot visznek. A zsákok tartalma hamarosan átalakulhat tejjé, mert a tehergépkocsi már el is porzott a rakománnyal. A litkei termelőszövetkezetben is vetik a silókukoricát és ezzel párhuzamosan a gyomirtást is végzik. Bár szeretnénk megnézni, de dr. Miklós Zoltán a gazdasag főállattenyésztője máshová invitál, mondván: inkább nézzük meg a húsmarhákat a legelőn. Hiába, minden szentnek maga felé hajlik a keze... — Áprilistól itt is- ellenek a tehenek a legelőn — magyarázza a főáílattenyésztő. — Már tíz borjú született azóta — fűzi hozzá Liszkó- czi Pál, aki messze környéken arról híres, hogy még az ükapja is pásztorember volt, s mi több ükunokája arra is büszke, hogy most ő folytathatja ezt a mesterséget. Nem is akárhogyan, mert tavaly kiváló dolgozó lett... Az ősgyepen jóízűen legelésző jószágok azonban minderről semmit sem tudnak, csak az látszik rajtuk, jól érzik magukat a szabadban, a napsütéses tavaszban, fényes szőrű borjaikkal együtt, Zilahy Tamás a termékeket, a többi között páravédő és tetőfedő fóliákat, kiegészítő elemeket, tartozékokat és segédanyagokat, amelyekkel egy-egy munka teljes egészében elvégezhető. A szigetelő fóliák betonra, fára, farostlemezre, vasra és színesfémre egyaránt felerősíthetők, illetve felragaszthatok. A kellő szakértelemmel felrakott fó- fólialemezek tökéletesen zárnak, teljes vízszigetelést biztosítanak. technológiákat, amelyeket ma már az ország számos helyén alkalmaznak. Az elmúlt évben a szövetség központi és területi szervei, valamint az egyesületek összesen 18,6 millió forint értékben kötöttek szerződést a vállalatokkal különböző feladatok megoldására. A vállalatok előtt álló sokirányú műszaki feladatok ma már mindinkább több szakma ismeretét teszik szükségessé. Az MTESZ tagegyesületeibe tömörült 170 ezer szakember szinte valamennyi tudományágat képviseli. Az országos szakértői tanács irányító munkája lehetővé teszi, hogy az egyre több és bonyolultabb vállalati megbízásnak az egyesületekben kiemelkedő munkát végző, legjobban képzett műszaki szakemberek ösz- szehangoltan, magas színvonalon tegyenek eleget. Heti ütemterv szerint ellenőrzik az előállítókat és forgalmazókat a Nó'>rád megyei Élel- miszcrellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet munkatársai. Tevékenységük kiíerjed az összes élelmiszerre és szeszipari termékre. Képünkön dr. Juhász Béláné és Bakos Dávid sze zipari termékek ciántartalmának vizsgálatéi végzik. — gy s NÓGRÁD-1982. májú* 11. k«W ^ S Újfajta szigetelők Megalakult az MTESZ országos szakértői tanácsa
