Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)

1982-05-07 / 105. szám

Erzsébet Túl a Kaukázuson (I.) Szervusztok, örmények Színházi esték /. Mit szóltak volna, hogyha látják? Mármint Erzsébet, az angolok, Mária, a skótok, Ka­talin a franciák királynője, meg a spanyolok félelmetes keménységű ura, II, Fülöp. Persze, tudom, nem ez az érdekes, aztán különben is értelmetlen. Sokkalta fonto­sabb: mit szólnak a nézők, akik most látják, látták az előadást, az I. Erzsébetet a salgótarjáni József Attila Mű­velődési Központ színpadán a Szigligeti Színház társulatá­nak előadásában? Nos, kevés ujjongó nézővel találkoztam. Mindenki inkább a kétségeivel vívódott, mint­sem az élményével. A közön­ség nem ezt várta, nem ezt a tiszteletlen darabot, ame­lyikben a királyi fenségek kurvák és nyámnyila alakok. A közönség drámának tapsolt volna, olyasfélének, mint, ami­lyent Schiller írt a Stuart Máriában, vagy Bolt az Egy ember az örökkévalóságnak- ban. Most egészen mást ka­pott. Becsapták volna? Nem. A szolnokiak egyszerűen elő­adták Paul Foster I. Erzsébet című színművét, mely a mai szemmel láttatja a négyszáz évvel ezelőtti eseményeket. Mai szemmel — és roggyant térdű alázat nélkül. Foster 1971-ben készült színdarabja az amatőrizmus keretei közé szorult Off-Off- Bradway „mozgalom”-ból nőtt ki, s ez darabjának minden részletében érződik. Nem le­het véletlen, hogy a királyok drámáját egy olyan színtár­sulattal adatja elő, amelyik­nek mindig meg kell küzde­nie — nem is a közönség — a hivatal elismertségéért Nem csoda, hiszen ez a fajta szín­ház teljesen szokatlan a ha­gyományos darabokon iskolá­zott szellem számára. Itt mint a rége* régi színjáté­kokban, egy-egy színész több szerepet játszik. Itt nincsen drámai forrpont, jellemfejlő­dés és a többi szokásos „kel­lék!” Egyszerűen játék van, minden egyes szereplő számá­ra — meg gondolat, minden egyes nézőnek. Foster nem reprodukálja a történelmet, csupán annak lényegi, ismert elemeit használja fel arra, hogy elmondja véleményét uralkodásról, hatalomról, ki­vagyiságról, meg senkiségről, színlelésről és hidegrázásról. Mindezt a maga választotta stílus keretei között kitűnő­en. teljességgel érthető, hogy a néger Ellen Stewart vezette amerikai La Mama csoport óriási sikert aratott ezzel a produkcióval, hogy jó évtize­des késéssel hozzánk is elju­tott az úttörő feladatoktól so­hasem idegenkedő szolnoki színház jóvoltából. Szurdi Miklós rendezése át­gondoltságával, megformált- ságával az emlékezetes Svejk- előadást juttatja eszünkbe. Akkor volt így elemében, öt­letei kifogyhatatlanok, találó- ak. Nem szájbarágóan, de jól érzékelteti, hogy a „drámát” egy vándortársulat adja elő, hogy mindaz, amit látunk, hallunk, az úgy érthető, de éppenséggel a fordítottjaként is. Foster darabja és a rende­zés a totális elidegenítést va­lósítja meg. Senkivel nem tu­dunk együttérezni, ám vala­hogyan mégis mindenkivel. Kívül maradunk a cselekmé­nyen, hogy világosabban lás­sunk: az értékek hierarchiá­jában a csúcson az emberség magasodik. A többi mind alatta van, s mennyire fájdal­mas, hogy még a „nagyokat” is, a királyokat pénzügyi gon­dok keserítik, s alantas embe­ri vágyak igazgatják cseleke­deteiket. Szólnunk kell pár mondat erejéig a díszletekről és a jelmezekről —, melyek szer­vesen és tökéletesen illesz­kednek a rendező által meg­szabott koncepcióba. Antal Csaba díszletei „mozgéko­nyak”, az elképzelések szerint tetszésnek megfelelően vari­álhatók, esetenként nemcsak játéktérül szolgálnak, hanem drámai szerepet is kapnak. Szakács Györgyi ruhái jellem­zik a szereplőket. Minden ru­ha erről árulkodik, csak em­lékeztetőül hívom fel a figyel­met Erzsébet zöld, Mária vö­rös és fekete öltözetére. A színházi előadás két nélkülöz­hetetlen alakja, a díszlet- és a jelmeztervező tökéleteset alkotott. Az elismerés hangján szól­hatok a színészi játékról is, ami azért örvendetes, mert az utóbbi időben ez volt a szín­ház legkönnyebben sebezhe­tő, leginkább kikezdhető pont­ja. Most mindenki a helyén van. Mindenki tudja, mit kell csinálnia, ismeri a feladatát. Ráadásul testre szabottak a tennivalók. Persze, súlypon­tozni illik, s ily módon az él­re Takács Katalin címszerep­alakítása kívánkozik. Olyan, amilyennek mondják: fensé­ges és ringyó, okos, hideg és számító. Nyeresége a színház­nak. Győry Franciska érett színészi eszközökkel formálja meg a francia királyné alak­ját. Koós Olga —, mint Pata Sola, a boszorkány — emléke­zetes. Fehér Anna a kelleté­nél halványabb Stuart Mária. A többi színész —, aki szá­mos szerepet játszik, illúziót kelt. Megérdemlik, hogy kiír­juk a nevüket: Orbán Tibor, Pákozdy János, Hollósi Fri­gyes, Nagy Sándor Tamás, Somody Kálmán, Andorai Pé­ter és Váry Károly. Talán a fentiekből is kitű­nik: véleményem szerint az évad legjobb előadását lát­hattuk. Mert ebben az elő­adásban nemcsak a gondola­tok izgalmasak, hanem az is, ahogyan megvalósítják azo­kat Mit ír a Biblia? Mózes I. könyvében ezt: „A bárka pe­dig a hetedik hónapban, a hó­nap tizenhetedik napján, meg­feneklett az Ararát hegyén.” (Károli Gáspár fordítása.) Hol van az Arorát? Korán reggel már erősen süt a nap, kilépek a Dvin Szálló erké­lyére, jobbra, déli irányban az Ararát hófödte csúcsa vi­lágít, tőle balra a valamivel alacsonyabb Kis-Ararát. Je­revánt, az örmény fővárost hegyek övezik, északnyuga­ton az Aragac ugyancsak ha­vas csúcsai, közelebb kopár sziklák, vagy éppen zöldbe borult magaslatok, szőlők in­dázó soraival. A város az ör­mény fennsíkon csaknem ezer méterre a tengerszint fölött fekszik, levegője tiszta, mint a kristály. A bibliai hegy, amelyen a legenda sze­rint a vízözön után megfe­neklett Noé bárkája, most Törökországhoz tartozik, a várostól ötven kilométerre. De mintha csak karnyújtás­nyira magasodna Jereván fö­lé. Éjjel kutyák ugattak a szálloda körüli lapos tetejű, a régi városból kis ideig még itt maradt, lebontásra szánt házak között. A tetőkön a gyerekek galambokat riogat­nak a reggeli napfényben. A városképben a régi és az új keveredik. A mai Jereván rózsaszínű hangulatot áraszt, az épületeket borító tufától. Ez volt az első szovjet város, amelynek már 1924-ben elfo­gadott városrendezési terve volt Alekszander Tamjénnak köszönhetően. Az ő irányí­tásával tervezték a Lenin te­ret, amely sokak szerint a vi­lág hét legszebb terei közé tartozik, valamint 6 tervezte az örmény operaházat amelynek terveit az 1936-os párizsi világkiállításon arany­éremmel jutalmazták. Nézem a zománckék égbe nyúló fen­séges hegyet, amelynek csú­csa észrevétlenül könnyű fe­hér felhőbe olvad, mint a történelem és az élet dimen­Gazdag tartalommal jelent meg a Palócföld idei második száma. A Változó valóságunk rovatban időszerű gazdasági kérdésekkel foglalkozó pub­licisztika, riport, portré kapott helyet. Vállaljuk? címmel Só­lyom István foglalta össze a szocialista viszonyok közötti vállalkozással kapcsolatos is­mert gondolatokat. Egy, ko­rábban a „Művekhez” tartozó tarjám üzem önállóvá válásá­val kapcsolatos véleménye­ket gyűjtötte össze Molnár Pál Felbontott frigy című riport­jában. Szendi Márta a kisvál­lalkozások hátteréről írt jel­legzetes történetekben bővel­kedő anyagot, melynek címe: Osztódással megmaradni. A kedvezőtlen adottságú mező- gazdasági üzemek kiútkeresé­ziói ezen az ősi földön. Egy legenda szerint az Ararát me­dencéjében volt a bibliai Pa­radicsom kertje. Valahol itt van tehát,az Éden? Ehren- burg írta sajnálkozva, hogy kicsit későn látta meg Ör­ményországot. De mint mon­dani szokták, az első szere­lem erősebb, az évek halad­tával azonban a szerelemből is többet megért az ember. Ragyog a napfényben a ró­zsaszín város, amely egyidős Ninivével és Babilonnal, öre­gebb, mint Róma, vagy Athén, Boldogabbá tesz-e a ké­sőbbi szerelem? Erebuni Az i. e. 1. évezred elején a Kaukázustól délre eső te­rületen, amelybe beletarto­zott a jelenlegi Örményország is, az Araksz és a Tigris fel­ső folyósa között, a Van-tó környékén kialakult az urar- tui birodalom. Az állam köz­pontja a Van-tó környékén volt, Erebunit — Jereván elődjét — i. e. 782-ben alapí­totta I. Argisti, Urartu kirá­lya, amint arról egy bazalt­kőbe vésett ékírásos tábla tanúskodik. Ez akkor a biro­dalom északi határvidékéhez tartozott. A széles erebuni út kelet felé fut, a végén vár a hegy­tető a várral, vad tempóban pár perc alatt ér oda a taxi. Narancssárga fal alatt áll meg. Majd visszajön értem fél óra múlva, mondja a ve­zető, s már kanyarodik is vissza tülkölve a mába a csaknem háromezer éves fa­lak alól. 1968-ban hatalmas szökőkutat építettek Jereván­ban, amelyben 2750 csőből tör elő a vízsugár. Szomjas vagyok, de az idő kevés, ne­kivágok a hegynek. Meredek szerpentinen, lépcsőkkel, pa­dokkal tűzdelt úton jut föl a látogató a várba, az egy-két méteres falmaradványok la­birintusába. A csarnokokban, sének leglényegesebb mozza­natait fogalmazta riporttá M. Szabó Gyula; munkája a Pénz az ablakban? címet viseli. Brunda Gusztáv egy szer­számkészítővel folytatott mélyinterjúját dolgozta fel mo­nológformában ; portréj ának a Makszimka címet adta. Az irodalmi rovatban többek közt egy Dózsa Ildikó-novella és hat Szepesi József-vers olvas­ható. A Körkép írásai közt ta­lálható Pintér Károly „utó­szava” a XVI. Madách Imre irodalmi színpadi napokhoz Apadó forrásból címmel. A könyvismertetések sorában Kelemen Gábor Bakszekér cí­mű kötetéről írta meg vélemé­nyét Körmendi Lajos, egyebek mellett. szűk üregekben itt-ott gyereJ kék kergetőznek. Jól érzik magukat ott, ahol valamikor a legyőzőitek hódoltak, lako­mát szolgáltak fel a rabszol­gák. örmény régészek sze­rint néhány évszázaddal ké­sőbb Erebuniban óperzsa helytartó is székelt. Ezzel magyarázható, hogy a vár­ban egy óperzsa épületrész is van, óperzsa stílusú falfest­ményekkel. Az oszlopcsar­nok küszöbéből nézem a ko­pár, vöröses dombokat, dél­nek a párás Ararát sapkája most alig látszik, amott a kö­vek között szerelmespór an- dalog, a fiú éppen valamit súg a rebbenő szemű lány­nak, amint elsétálnak a per­zsa uralkodók fogadóterme előtt, amelyen keresztül fúj a szél. Lent már vár a taxi. Ki­csit késtem. Hol van egy ivó­kút? Piramis a dombon Napokon át embertömeg áramlik a Cicernakaberdi- domb felé. Késő este is kí­gyózik a sor a domb aljától a tetőn levő emlékműig, amely fényben áll. Április vége felé emlékeznek az ör­mények az 1915-ös törökor­szági vérengzés során lemé­szárolt másfél millió örmény áldozatra. Emlékükre állítot­ták fel a parkosított dombte­tőn ezt a zöldes színben ját­szó hatalmas emlékművet. A bazalttömbből épült mauzó­leum közepén öröktűz ég, gyászzene hangja árad, ko­szorúk és virágok tömege halmozódik. Mellette piramis alakú oszlop szökig az égbe, örök figyelftieztetőül. Az En­ver pasa idején történt mé­szárlás története magyar for­dítósban is ismert Franz Werfel A Musa Dagh negy­ven napja című regényéből. Az akkori török kormány Iszonyú — és ragadós — pél­dát szolgáltatott egy kisebb­ségi kérdés, az úgynevezett .örmény kérdés” megoldásá­ra, amit pár évtizeddel ké­sőbb a nácik is alkalmaztak Európában más népek kiir­tására. Hitler is így vélte megoldani a „zsidókér­dést”. Mint mondotta Len­gyelország lerohanásakor: „Ne aggódjanak, a nép el fog­ja felejteni azt. KI emlékszik az örmények lemészárlására ma?" Tévedett, mint a dik­tátorok általában. Mindig van, aki emlékezik. A domb útjain árad a tö­meg. Melegen süt a nap. A gyász és az emlékezés után az emberek egy-egy csoport­ja megpihen a zsendiilő fák árnyékában az út mentén. Előkerül az elemózsia. Sok itt a fiatal. Lentebb kacagás is csendül, az élet hangja, a jövőbe vetett hit hangja, nem ünneprontás. Szervusztok, örmények. (Következik: Gyémánthe­gyek) Tóth Elemér Gazdasági kérdések a Palócföld idei második számában műsor KOSSUTH RADIO: 8.27: Alessandro Scarlatti: Ámor kertje. 9.33: A győri Györgynek 10.05: Visszapillantó 10.35: Non omnls moriar. Jékely Zoltán versei 10.40: Népdalok 11.00: A magyar művelődés századai. IV. rész 12.40: Reklám 12.45: Hét végi panoráma. (Tsm.) 14.02: Zenekari muzsika 14.44: Magyarán szólva... (Ism.) 15.05: Sólymos Péter zongorázik 15.28: Munkában a Vöröskereszt o.io: Hangképek a Népszabadság május 1-i fórumáról Giuseppe Dl Stefano operaáriákat énekel „Édesapa, maradj itthon.. A Purcell énekegyüttes Vautor-madrigálokat énekel Népdalok. Homo Ludena Találkozásaim — Gáti József Operettkedvelőknek Földközelben — Helvécián Tudósítás az ökölvívó VB-ről A 8. utca rejtelmei III. rész Üj Zenei Gjság (Ism.) Az Amadeus vonósnégye* Játszik Melódiakoktél PETŐFI RADIO: 8.35: Slágermúzeum. 9.21: Intermikrofon 9.41: ízlések a ringben. 10.00: Zenedélelőtt 11.35: Táncenei koktél 12.35: Édes anyanyelvűnk. 12.40: Népi muzsika 13.15: Külpolitikai arcképcsarnok (Ism.) NÓGRÁD - 1982. május 7., péntek 13.35: Nine* új a Nap alatt? Pintér István jegyzete. 14.00: Kettőtől ötig... 17.00: Térkép és útravaló 17.30: Ötödik sebesség 18.35: Slágerek mindenkinek 19.40: Régi nóta, híre* nóta 20.35: Embermesék 21.35: Harangozó Teréz virág- énekeket énekel 22.00: Ritmus 22.30: Engedje meg! Bolgár György és Gálik Mihály műsora 23.15: Tudósítás az ökölvívó VB-ról 23.30: Sanzonok MISKOLCI STÜDIO: 17.00: Hírek, Időjárásjelentés, tartalomismertetés. — 17.05: Péntek este Észak-Magyarorszá- gon. Telefonügyelet: 35-510. (A tartalomból: Egyesített ügyfél­szolgálat Miskolcon. — Közleke­dési körkép. — Hol töltsük a hét végét? — Üj könyvekről.) Szer­kesztő: G. Tóth Ferenc. — 18.00: Észak-magyarországi krónika. (Tudományos ülés Kékes-tetőn a Magyar Gerontológiai Társaság és a Mátraházi Állami Gyógyintézet rendezésében. — Az LKM KISZ- bizmtságának beszámoló taggyű­lése.) — 18.25—18.30: Lap- és müsorelözetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8*40: Tévétorna (ism.) (SZ.) 8.45: Iskolatévé: Fizikai kísérle­tek (középisk. I. észt.) 9.35: Magyar irodalom (ált. isk. alsó tagozat) 10.35: Osztályfőnöki óra (ált. isk. 5—8. oszt.) 15.25: Iskolatévé: Magyar iroda­lom (ism.) 15.50: Osztályfőnöki óra (ism.) emlékezések. 16- 00: Ünnepek, évfordulók, meg­emlékezések 16.25: Hírek 16.30: A világ múzeumai: Athén NSZK film. (SZ.) 17.10: Pergő képek. Amatőrfilme­sek műsora (SZ.) 17.40: Reklám 17- 45: Apa és fia. 18.15: Reklám 18.25: öt perc meteorológia (SZ.) 18.30: Tavasz a földeken. Riport­film. 19.00: Reklám. 19.10: Tévétorna. (SZ.) 19.15: Esti mese (SZ.) 19.30: Tv-híradó (SZ.) 20.00: Delta. 20.30: Családi kör. 21-15: A hét műtárgya. 21.20: A fele sem igaz. 21.50: Charlie angyalai. Magyarul beszélő amerikai bűnügyi tévéfilmsorezat. (SZ.) 22.35: Az építészet ürügyén. Be­szélgetés Pierre Vágóval. 23.10: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 20.00: Ki fizeti a révészt? Magyarul beszélő angel té­véfilmsorozat. 20.50: öt perc meteerelógla (ism.) 20.55: Tv-híradó 2. (SZ.) 21.15: Reklám. 21.15: Donizetti: Don Pasquale. Operafilm. (ism.) (SZ.) BESZTERCEBÁNYA: 18.00: A tv-híradó bratislavai ma­gazinja 18.15: Jugoszlávia. Természetrajz­film. 1. rész. 18.40: Dokumentumműsor. 19.10: Esti mese 19.20: idöjárásjelentés és műsor- ismertetés. 19.30: Tv-híradó. 20-00: Egyedül a farkasok között. 5. rész. 21.30: Szórakoztató vetélkedőmű­sor. 22.10: Ez történt 24 óra alatt. 22.25: Zenés kirándulás. 23.0.7: Moulin felügyelő. Francia filmsorozat. 0.20: Hírek. 2. MŰSOR: 20.00: Zenés szórakoztató műsor. 20.40: Van Eye a flamand festő apja. Dokumentumfilm. 21.15: Időszerű események. 21.45: A potsdami konferencia. Dokumentumjáték. 23.35: Dzsesszhangverseny. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Dél­után 3-tól: iskolamozi. Csalogány. Színes, szinkronizált szovjet film. Háromnegyed 6-tól és 8-tól: Al­ma. (14) Színes, fantasztikus amerikai filmmusical. — Kohász: Este 6-tól: Nürnberg, 1946. (14) Magyar dokumentumfilm. — Ba­lassagyarmati Madách: Arany­csapat. Színes magyar film. Dél­után fél 4-től: Az éneklő kutya. Színes román—NSZK film. Este 10-tŐl: Jöjjön el egy kávéra hoz­zánk. (16) — Pásztói Mátra: Erőd az őserdőben. Színes, szinkronizált bolgár—szovjet- lengyel ifjúsági kalandfilm. — Szécsényi Rákóczi: A fekete ka­lóz. Színes olasz kalandfilm. — Rétság: Solo Sunny. (16) Színes, zenes, szinkronizált NDK film. — K?stcrenyei Petőfi: Ratataplan. Színes olasz filmburleszk. — Ér- sekvadkert: Az élet széo. (14) Színes, szinkronizált olasz «zo** jet koprodukció. — Nagyloc: Skalpvadászok. (14) Sz'nes ame­rikai western.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents