Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)
1982-05-29 / 124. szám
ZARVÄSGEBE Bizony, ebben a virágot nevelő szép hónapban kerülünk Palotáshalomra, legelőbb is ■ székhelyközségi közös tanácson kérdezősködve régi jó bevett szokás szerint Markolt Gergelyné tanácselnöktől a mindenben társ Szarvasgede felől. Annak is van már lassan tizenkét éve, hogy a hét határra kiterjedő termelőszövetkezeti falvak közűi három, ide, Palotásra kötődött, a közigazgatás szálaival. Sőt, a közeli Héhalom nemrégiben maga is „palotásivá” vált, í ennek előnyei nyilván később mutatkoznak teljesebben. A faluközösségben gondolkodás erős volt mindig is az utóbbi éveket tekintve, nem csoda hát, ha Palotáson sem a tanácson, sem a szövetkezetben, sem a pártszervezetben, nem lehet csak Palotásról beszélgetni — minden ponton, munkában, megélhetésben-életben, tanulásban, szórakozásban előbukkan Kisbá- gyon, Szaryasgede is . . . De hiszen, most éppen ez a „tétel” ■— Szarvasgede, ahol nem csökken hosszú ideje a lakosság lélekszáma, ahol szinte minden ház átépült, korszerűbb formát öltött, ahol új utca is „keletkezett” persze, nem magától, hanem az olyan helybeli fiatalok törekvéséből-akaratából, amilyen például Dancsó Gábor, az apci Qualital fiatal munkása, aki rekkenő hőségben, igazi nyári melegben locsolja a nehezen beépített betont a kiszáradástól mentve az új ház — éppenhogy épülő — alapjait. Az új házsor előtti térségben a háztájizók földjein meg kapálva serénykedik egy gedei família apraja-nagyja. A fiatal házépítő sem lesz sokáig egyedül. Jönnek haza a délelőtti műszakból a munkatársak, barátok, rokonok — talán egyenesen ide, mert fel kell építeni az új otthont! Pedig ott a régi is. Kőhajításra áll a takaros régebbi porta, ahol most él a család, a feleség, két gyerek, a szülőház meg már a harmadik otthona Dancsó Gábornak Gedén. Hát, akár jelképe lehet ez két dolognak: igaz az, amit a tanácselnök-asszony mondott régebben, hogy az ember ott él szívesen, ahol jól érzi magát, a másik meg az igényesség a szebbre-jobbra. A 632 szarvasgede! közű! talán egy sem akad, aki ne Ismerné a változatos, felelős életutat bejárt, sokat tapasztalt és mindmáig nagyon tettrekész egykori pétervásárai tanácselnököt, Vezér Győzőt, a pártszervezet propagandistáját, titkárhelyettesét, a kastélyban található klubkönyvtár vezetőjét. Róla azt tartják — „Ilyen nyugdíjas ember kellene minden községbe kettő-három, más lenne mindenütt az élet!” Három éve telepedett itt le, maga alakított a régi parasztházon, az első befogadó hátbaverést is ezért kapta: „Na, Győző, most már te is közénk tartozol...’’ Talán erre büszke a legjobban. De arról is szívesen beszél, hogy mennyire , rátermett fiatal Itt a párttitkár, a Putyera Károly, vagy, hogy a fiatalokkal, a KISZ-esekkél, a „klubosokkal” milyen jól együtt lehet dolgozni, hogy „úgy rendbekapták egy hete a kastély környékét, mint a pinty”, hogy igazi jó- szoffiszéd a közös gedei dolgokban is a szemben lakó Jekken Tibor, a tanácstagi csoport vezetője, hogy a hét tanácstag tekintélyét a jó képviseleti munka adja meg . . . Hát, szerencsésnek is mondhatja a krónikás ezt a nagy múltú községet, ahol az „iparozás” mindig is elöl állt a megélhetésben, de, ahol nagy hagyománya volt és részben van is az állattartásnak. Régebben a szarvasmarhatartásnak, újabban meg a kisállattenyésztésnek a háztájiban, meg a zöldségtermesztésben. Éppen ezek összefogására működik az ÁFÉSZ- en belüli jó szakcsoport Dobrocsi Sándor vezetésével, de él itt azért pedagógus, ha az iskola is egy ideje már a székhelyközségben működik — Gyetvai István tanító egyben a helyi népfront elnöke, ő kíséri az iskolabusz- szal a gedei gyerekeket, és éppen ő az, aki a társakkal együtt sokat tesz, ha társadalmi munkát szerveznek, ha. a gedei társadalmi, művelődési élet szervezésében kell előbbrelépni. A régi iskolában, a húsz helyen huszonhat óvodás kap nemcsak jó szót, élelmet, gondosságot, figyelmet — tudást is! Anélkül, hogy túlzásokba esne az ottani pedagógus. Talán túl szépre festi a krónikás ezt a községet? Ha egyszer a figyelem mindenben kellően „integrált” (divatos szóval élve), nem lehet csodálkozni az eredményeken sem! Éppen Szarvasgede az a község, ahol a szülő akaratbelátás nyári időszakokban is ott tartja az óvodában a gyerekeket, máshol szinte elnéptelenednek ezek a gyermekintézmények ilyentájt. Jó lett volna találkozni a Palotáson lakó, mégis Szarvasgedén, a társközségben nevelő, az ottani vezetésben szakmai-emberi feladatokat látó fiatal óvónővel, de hát, maga az élet mutat talán annál is többet, mint, amennyit ő mondana: nagy lakattal zárva a kora délutáni órákban az óvoda bejárata. „Elmentek a gyerekek sétálni ...” — mondja a régi temető szélén kapálgató gedei néniké, de aztán más derül ki a rögtönzött „óvo- dahajszában”. Bizony, jobbat találtak ki — átmentek Palotásra a körzet; művelődési házba valamilyen jó kis előadásra, színházba... Jobb is, teljesebb is így a kép, és igazán soha többet nem tudtunk meg máskor-máshol bezárt óvodáról . . . Na hiszen, jó nagyokat nézhet Rt as ember más ügyekben is! A krónikás régi álma, hogy egyszer ,valahol mégiscsak a kezébe adja a jó sors a mindmáig legteljesebb, legjobb megyei monográfiát, azt a bizonyos „Borovszky- félét”, amely a helyek eredetét azért mindenképpen a legteljesebben feltárta, megőrizte — itt sem teljesül. Kurunczi Miklós mosolyog a kérésen, hogy adná el akármilyen áron! Édesanyja, édesapja lakja az egykori Ligárd—Pethö-félé kúriát az Aranyospatakon túl, sajnos, mindketten betegek, azért is van itthon a fiú, hogy segítsen a ház körüli munkában, kaszálásban. De jön a fiú nagybátyja is, szó esik a régi gazdálkodásról, arról, hogy például a Kuruncziak először vagy négy emberöltővel ezelőtt jöttek a Jászságból erre a tájra. Itt aztán kétszer annyi földet vehették, mint, amennyi ott^ volt. Így került ez a műemlék jellegű kúria is a Miklós nagyapja kezére. „Hát persze, volt itt a Tu- ray jegyző, ő írta a gedei részt saját kutatása alapján a megyei monográfiába, ő volt azon is, hogy előfizessenek rá azok, akik tehették . . . Valahol talán hányódik még egy példány a testvérek között . . Miklós a Magyar Hajó- és Darugyár esztergályosa lett, NC-vezérlésű, milliós értékű gépen dolgozik. Kezemunkája ott van a világ piacán ma is keresett magyar darukban, de lám csak, milyen erős lehet a kötődés, a szülőföld értéke is: — Hát bizony, azt a könyvet nem adhatom oda senkinek . . . Mondják, a régi máshol létezett Vas Gedé- ből, meg a Szár Gedéböl lett a Szarvasgede, de mondják máshogy is, hogy Mátyás királyunk kedves vadászterülete volt ez a vidék, a község egykori pecsétjében is azért szerepel a szarvas ábrázolás ... A régi temetőben meg talán egy Madách-ős nyugszik, rokon a költővel, anyai ágon — báró Maithényi Mária, alti éppen száz esztendeje halt meg. A jó kedélyű jelent ízesíthetné a közös múlt ismerete. T. P. ti. Képek: Kulcsár József Dancsó Gábor: — „Rt énem Jól magam, Itt építettem!" i : © Kurunczi Miklós számjegyvezérlésű esztergagépen dolgozik Meg sem kottyan a gyaloglás hazafelé Jobbágyiból Oláh Jánosáénak Vezér Győző még a képzőművészettel Is barátságot kötött Hajlott derékkal az évek súlya alatt 'A kapálásra összefog az egész család Gazdasági udvarban
