Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)

1982-05-29 / 124. szám

Elásták a csatabárdot Klubról — klubra Indiánok honfoglalása a Nagy Hegyen Hű, micsoda csata volt! Sivítva repültek a tomahaw- kok, süvöltöttek a nyílvesszők, a lópaták úgy dübörögtek; hogy a föld majd* megnyílt alattuk, s a harcmezőt fülsi­ketítő csatakiáltás töltötte meg. Végül is a besztercei indiánok maroknyiból óriássá lett serege elfoglalta a Nagy Hegyet, a kiszemelt új biro­dalmat, sőt mint hírlik azóta már a békepipát is elszívták néhányszor... Mielőtt az olvasó a fejéhez kapna, hogy minő dolgok tör­ténnek nálunk manapság, meg kell mondani, hogy az előbbi csatajelenet csupán a fantázi­ával megáldott gyermekek fe­jében játszódik le, s az is csak egyetlen helyszínen, a megyeszékhely Beszterce-la- kótelepén. Ahol a gyereksereg — természetes türelmetlen­ségével nem bírva — már meghódította az épülő-készülő indiánfalut, amely a lakótelep keleti dombján magasodik. Ottjártunkkor éppen az apacsok és az irokézek vívtak ádáz küzdelmet. Szerencsére vér nem folyt, de veríték an­nál több. Amikor rövid tűz­szünetet kezdeményeztünk, s egy erőd rejtett zugában Winnetoukkal, és Shatter- handokkal beszélgettünk, egy­behangzó vélemény volt, hogy a besztercei indiánok békessé­get akarnak nemcsak a lakó­telepiekkel, hanem a felügyelő tanácsi szervekkel is. Cserébe viszont azt kérték, hogy tol­mácsoljuk követelésüket: mi­hamarabb készüljön el telje­sen az indiánfalu, s a Zord Szülők gyakrabban engedjék el .csemetéiket a csetepatékra! Megígértük, hogy közöljük a Nagy Főnökséggel a kívánsá­gokat, mire. az indiánok béke­pipa híján egy-egy Szimfónia­véggel kínáltak, majd búcsú­záskor csak annyit mondtak: uff! * Salgótarján város Tanácsán, a műszaki osztályon Szabó Imrénétöl többet is megtud­tunk: — A városgazdálkodási özem dolgozói tulajdonképpen Az indiánfala gyakori vendégei befejezték az indiánfalu föl­építését, várhatóan a napok­ban hivatalosan is megtör­ténik a műszaki átadás. Azon­ban hátra van a gombásodás­gátló, fatartósító szerekkel történő kezelés és a füvesí­tés, a nagyobb parkosítás. A lakótelepiek egy része már eddig is segített a különféle tereprendezési .munkálatok­ban, de valószínű, hogy még kérjük a segítségüket. Legfő­képpen azt szeretnénk, hogy kellőképpen becsüljék, óvják meg ezt a sok százezer forint értékű, országszerte párját ritkító létesítményt! * Bizonyos forrásokból és „indiánkémeinktől” azt is megtudtuk, hogy a most el­készült falu csupán első lép­csője lenne egy nagyobb komplexumnak. Erről kérdez­tük a tervezőt, Stifterné Tóth Olgát: — A hír igaz, hiszen az in­diánfalun kívül egy cowboy- telepet és egy középkori vár­a lakótelepi óvodások. szerű létesítményt terveztem, ez utóbbi az „Utazz velünk szárazon, vízen és levegőben!” fantázianevet viseli, ám egye­lőre anyagi fedezet miatt csu­pán a tervezése készül. Egyéb­ként, eredetileg a Tatár-árok­hoz készült volna ez az össze­tett létesítmény, de végül a lakótelep keleti domboldalára került, a szükséges módosítá­sokkal, és némi huzavona után... De remélhetően, egy kis társadalmi összefogással és az anyagi feltételek megte­remtésével a teljes játszó- komplexum is néhány év múlva felépülhet. * Miután indiánbarátainkkal közöltük az értékes informá­ciókat, ígéretet tettek arra, hogy megbecsülik a kilenc erődítményt és a tartozéko­kat, nem tapossák te a virá­gokat, nem verik szét a fabor­dákat, sőt a bizonyság jeléül még a csatabárdot is elásták. (iankaj pork újjászületik Egy Második ifjúságát éli a Le­ningrad melletti Petrodvorec nevezetes Alsó parkja. A par­kot több, mint két és fél év­százada I. Péter orosz cár pa­rancsára építették. A most megkezdett teljes felújítás »lapjául a XVIII. századi hí­res matematikus és rajzoló, Saint-Hilaire rajzai szolgál­tak. Huszonöt hektárnyi zöldte­rületet ültetnek be újra. A Finn-öböl partján pontosan olyan kertet alakítanak ki, mint amilyen eredetileg volt A hosszú évek során a kert elburjánzott és a fák terjesz­kedő koronái eltakarták a műemlék épületeket: az Er- mitázst, az Oroszlán-vízesést, a szökőkutakat és medencéket. A restaurátorok több száz régi fát kicserélnek, egyes fák koronáját megritkítják, hogy teljes szépségükben mutathas­sák meg a régi épületeket. Korábbi helyükre kerülnek vissza a kerti lugasok és a sa­játos kertészeti térelemek — függőkertek, vízszintes és lép­csőzetes virágágyások. Tanácstag Taron Á közösségért — közmegelégedésre — Kerüljön beljebb! — fo­gadott szives szóval a názi- gazdá Csőri József. Hellyel kínált, bor is ke­rült az asztalra. — Kóstolja meg, saját ter­més! Ettől jobban megy a be­szélgetés — mondta hamis- kás mosollyal. Szót ejtettünk erről-arról, megvitattuk a világ dolgait, aztán visszakanyarodtunk a szűkebb szülőhazába, a min­dennapok munkájához. — Tizennyolc éve dolgozom a salgótarjáni 211-es számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zetben, mint építőipari szak­oktató. Mindig örömmel tet­tem eleget a társadalmi meg­bízatásoknak. KezSetben az intézmény pártalapszerveze- tének vezetőségi tagja, négy évig titkára voltam. Most a szervező titkári teendőket vég­zem. Csőri József Endrei alvóról nősült Tarra, s immáron ti­zenhat éve él a községben. Tíz éve tanácstag, 1980-ban pedig a végrehajtó bizottság­ba is beválasztották. Munká­ját közmegelégedésre látja el. — Megszerettem a községet, magaménak érzem , örömét, gondját egyaránt. Az eltelt évek alatt, 9 szemem előtt vál­tozott a település. Jóleső érzés látni életerős terjeszkedését, gyarapodását. A tariak meg­becsülik az eddigi eredmé­nyeket, érzékenyen reagálnak minden kis változásra, mert tudják: nem csak a látványos fejlesztések jelzik egy tele­pülés haladását, hanem az ap­ró lépések is közelebb visz­nek a célok megvalósulásához. Elmondta, hogy a tanács munkájáról a legnagyobb elis­meréssel beszélnek az embe­rek. Nem véletlenül, mert a rendelkezésre álló anyagiak­kal, mindig is igyekezett jól gazdálkodni, a köz javára, a legcélszerűbben felhasználni. — Nem kell pirulnunk, ha kiállunk választóink elé. Bő­vítettük az iskolát, az óvodát, utak, járdák épültek, elkészült az orvosi lakás és még sorol­hatnám a kisebb-nagyobb eredményeket. Persze jócskán akadnak még gondjaink. Üj „köntösre” vár az Ady Endre, a Zrínyi, a Sallai és a szabad­ság út. Nincs a községnek egészséges ivóvize és az is­kolának napközi otthonos konyhája. Állandó problémát jelent a belvízveszély. A szű­kösebb anyagi lehetőségek mellett nehéz minden hiányos­ságot megszüntetni, meg aztán az érdekekben is van rangsor, amelynek igazságos betartása elengedhetetlen a községpoli­tikában. Mint vb-tagnak is, azt hiszem ilyen szempontból kell mérlegelnem a dolgokat. Megfontoltan, felelősségtu­dattal beszélt Kis szünet után így folytatta: — Csak elismeréssel lehet szólni a lakosság társadalmi munkavégzéséről. Nem kell az emberek lelkére beszélni, készek részt vállalni a felada­tokból. Az összefogás szép példája nyilvánul meg az or­vosi lakás, az óvoda és az is­kola építésénél. Csőri Józsefnek őszinte, jó a kapcsolata az emberekkel. Ez a viszony mindennapos, szinte személyes, baráti talál­kozást is jelent A község la­kói nyíltan elmondják véle­ményüket. gondjaikat, fel­ajánlják segítségüket. Nagy 4 NÓGRÁD — 1982. május 29., szombat Jól sikerült az újraélesztés A NT A RT Ízelítőnek Jött jő időben vibrál a levegő a tó felett A vízi színpad most magára hagyatottan ácsorog, nincs körülötte-rajta színes kavalkád, csak lustán elnyúj- tózot* napozók. Bánk — nemzetiségi napok, nemzetiségi község, nemzeti­ségi ifjúsági klub. Ahogy a klub fiatal vezetője mondja, „időtlen idők óta” létezik, de tavaly újjáalakult átszervező­dött A rétsági járásban ez idő tájt újraéledt az ifjúsági klubmozgalom, s a tendenciát kihasználva, a járási KISZ- bizottság átszervezte, újjá­alakította a halódó, alig mű­ködő klubokat. A bánki An­gela Davis alapszervezet gyű­lésén a járási KISZ-bizottság munkatársa által felvetett ja­vaslat szerencsésen találko­zott a fiatalok igényével, itt is fellendült a klubmozga­lom. Azóta a klub berkeiben irodalmi színpad is működik, igaz, egyelőre inkább a ma­guk szórakozására játszanak. — A télen tánccsoportot is akartunk szervezni, mert fur­csa, hogy nálunk, Bánkon ren­dezik meg a nemzetiségi na­pokat és nekünk nincs tánc­csoportunk. Így a klub csak a rendezésben, szervezésben ve­het részt. Vezetőnk is volt már, jó felkészültségű, de a fiúk megmakacsolták magu­kat, az első énekespróbák elriasztották őket, kútba esett az egész — így Puhovszky Bánkon László, a klubvezető, aki Du­nakeszire jár iskolába nap mint nap. Mechanikai műsze­résznek készül. A többi bán- ki fiatal is ingázik iskolája, munkahelye és faluja között Ki a fővárosba, ki Vácra, ki Balassagyarmatra utazgat, kényszerűen feláldozva ezzel szabad idejének jelentős ré­szét. — A TÁNCCSOPORT ese­tét leszámítva azonban inkább a lányokkal van baj — foly­tatja a derék fiatalember. — Elsősorban, mert kevesen van­nak, s ők is nagyon hamar, fiatalon férjhez mennek. Míg a fiúk szabad idejük nagy ré­szét a klubban töltik, estén­ként ott időznek, a lányok inkább a vendéglőben kóláz- gatnak. Valahogy elkülönül­nek. — Miért? — Fogalmam sincs. — Az­tán kicsit elgondolkozva foly­tatja. — Amikor vetélkedőt rendezünk, • vagy a központi ifjúsági klub — ’’Magnóval — magnóért” játékát csináljuk, jönnek. Sőt, ők a szervezők, az irányítók, aktívak. A ka- zattás játékot például azért nem csináljuk ezen 1 a héten, mert sokuk délután dolgozik, jó fejek, hiba lenne nélkülük hozzálátni. — Nem lehet, hogy több közös programmal, tartalmas összejövetellel a lányok is jobban vonzódnának a klub­hoz? Mert ' nem csoda, ha esetleg az esti asztafifocteás, pingpongozás, közös tévénézés és zenehallgatás —, ami a fiúknak bizonyára jó szóra­kozás — őket nem lelkesíti. — Lehet De akkor kezde­ményezzenek! Mondják, mit szeretnének! Mert ma inkább csak „részt vesznek” — bár kétségtelenül aktívak, ha ott vannak. A kirándulásokra — legutóbb a Börzsönyben tú­ráztunk — többnyire eljön­nek. De több napos kirándu­lásról, táborozásról nem lehet szó, mert a szülők nem enge­dik a lányokat. Ez a problé­mánk a diósjenői klubtalál­kozó szervezésekor is, kétna­pos rendezvény... Részt vettünk a bánki ifjú­sági váltótábor építésében, járdalapokat fektettünk le tár­sadalmi munkában. Négy dél­utánon dolgoztunk a rétsági járási KISZ-bizottság szerve­zésében, és ez az egész tagsá­got megmozgatta. A rétsági Asztalos János Művelődési Központ vízi színpadi hang­versenyeinek szervezésében is segédkezünk. A TERVEKRŐL nem besae! Puhovszky László. Pedig len­ne említésre méltó. A rétsági művelődési központtal, a bán- ki művelődési házzal karöltve a bánki nemzetiségiek életét bemutató kiállítás anyagának gyűjtését, összeállítását ter­vezik a közeljövőben. Veszprémi Erzsébet Lakni és élni Hat-hét éve is tón, hogy egy tizenéves lakótelepi isme­rősöm arra gondolt; a ház alagsorában ki lehetne alakí­tani egy klubot a fiatalok számár» Az ifjak mellett jó néhány idősebb pártfogója is akadt, mondván, legalább az öregeknek is lesz hol” össze­jönniük, beszélgetniük, ez egyik zugban akár egy bar- kácsműhely is létrehozható. Az ötletből nem lett semmi. Nem mintha kevesen akarták volna igazán, hanem mert „hivatalos” támogatóra sehogy sem leltek. Így a dolog eleve megbukott a szigorú közegész­ségügyi és építészeti előíráso­kon, az ingatlankezelő válla­lat apellátát nem tűrő elutasí­tásán. Akkoriban már nem ez voR az egyetlen hasonló' próbálko­zás. Némelyik ugyancsak ku­darcba fulladt, egy-kettő azonban hivatalos hozzájáru­lás, engedély nélkül is meg­valósíttatott. Rácáfolván azok­ra a nem egészen alaptalan megállapításokra, amelyek dolog ez, mert a választópol­gárok aktivitása nélkül sem a helyi tanács, sem a körzet ta­nácstagja nem boldogulna. Sajnos itt is találkozni kö­zömbösséggel. Vannak akik a köztisztaságról szóló rendele­tet semmibe veszik. Nem tesz­nek meg mindent a környeze­tük rendbentartásáért. Szük­ség van tudatformálásra, s mint ahogy Csőri József mondja: „a személyes példa- mutatásra”. — Mi a tanácstagi munka legfontosabb követelménye ? kérdezett vissza. — A szavak­nak és a tetteknek egységben kell lenni! Nem szabad fele­lőtlen kijelentésekkel, ígérge­tésekkel áltatni az embereket! A bizalmat nem elég megsze­rezni, de meg is kell tartani! És ez másként nem megy, csak őszinte megnyilatkozá­sokkal. Csőri József szabad idejé­nek nagy részét a társadalmi munka végzésére fordítja. Szí­vesen teszi. Mindennél többet jelent számára az az erkölcsi elismerés, amely az emberek részéről megnyilvánuló meg­becsülésben. ' köztiszteletben jut kifejezésre Szolgálni a kö­zösséget '— úgy tarja — meg­tisztelő tevékenység. Látni a munka eredményét, értékét, pedig az élet legnagyszerűbb élménye és ajándéka. Adorján László saerint a lakótelepi életforma sivár, nincs közösségi élet, lazák az emberi kapcsolatok. De, hogy ne volna igény az ismerkedésre, az együttlétre?! ... Az új lakás nagy öröm, be kell rendezni, be kell lakni. Eleinte nem is’ kívánkozik el az ember otthonról. Később már menne, de nincs hova. Hiányzik a betonrengetegből egy mozi, egy presszó. És mi­lyen messze van a színház! Kezdetben nem érdekli, hogy az építkezés maradványain átbukdácsolva tér haza, majd mindinkább zavarja. Járda kéne, egy kis zöld a hatalmas épületek köré, akár a házbéli­ek is összefoghatnának! De ki­nek szóljon? Hiszen még a szomszédot sem ismeri.., Szóval, előbb-utóbb megún- juk a bezártságot, a suta kö­szönéseket a lépcsőházban, a kínos közös hallgatásokat a liftben. Szükségünk van egy­másra, a közös munkára, hogy az építkezés nyomait eltüntes­sük, hogy környezetünket megszépítsük; szükségünk Van egy közös helyiségre, az együttlétekre, a beszélgetések­re, hogy a nagy házban ne csak lakjunk, a sok száz ember között ne »tétlenül, ne egye­dül éljünk. Az utóbbi években mindin­kább megélénkült a „mozgás” á lakótelepeken. A száritóhe- lyiségekből emitt klub lett, amott gyermekmegőrző, vagy társadalmi óvoda. Néhány kezdeményezés a sajtóban ta­lált támogatásra, közülük nem egyre a művelődési otthonok figyeltek fel, és segítséget is nyújtottak a lakóközösségek­nek. A közös szándék és az összefogás sok helyen meg­hozta gyümölcsét. Így jöhetett létre az Avas tövében, Mis­kolcon hobbi- és klubszoba, kondicionálóterem, Kecske­méten, a Széchenyi-lakótelep egyik OTP-házában a szárító­helyiséget hozták rendbe a házbeliek. Maguk adták ösz- sze a tapétázáshoz a padló- burkoláshoz a berendezéshez valót. A közös helyiség meg­annyi hasznos szórakozásra ad módot. A gyerekek ide tér­nek be tanítás után, s nem az utcán csatangolnak. A sport- kedvelő férfinép együtt nézi a tévé meccsközvetítéseit. S rendeznek itt névnapi ünnep­ségeket, közös szilvesztereket. A jászberényi Jobb mint ott­honklub gazdája a Barátság Lakásépítő és Fenntartó Szö­vetkezet.'A lakók által átala­kított alagsorban lehet zenélni, sportolni, filmet nézni. Számos hasontó jó ggáwdBM kezdeményezés azonban párt­fogók híján nem bontakozhat ki. A lakók kezét megkötik: aa anyagiak, a jogszabályok. Ho­lott az önkéntes próbálkozó^ sok a nyitottság iráati igény megnyilvánulásai, az emberi kapcsolatok erősítését, formá­lását a közös szórakozási lebo^ tőségek megteremtését céloa- zák. Egy-egy piciny lakóki ab itt is, ott is, olykor többet jer lenthet egy sok millió« költ­séggel felépült művelődési otthonnál. Feltéve persze, h» e spontán létrejött közős mű­helyek munkáját mások is se­gítik, lehetővé téve, hogy a lakók művelődésének minden­napi színterévé váljanak. A Hazafias Népfront, a Mű-’ velődési Minisztérium és aa Országos Közművelődési Ta­nács felkarolván ezeket aa öntevékeny közösségeket, ta­valy decemberben pályázatot hirdetett mindazok számára^ akik a lakókörnyezetükben meglévő közösségi, művelődési gondokon kívánnak enyhíteni: Felhívta a tenniakarókat a lakótelepi épületek kihaszná­latlan helyiségeinek hasznosí­tására, különböző klubok ala­kítására. A legéletrevalóbb pályázatok dija: az indulás­hoz szükséges anyagi támoga­tás, amely tízezertől kétszáz-J ezer forintig terjed. A pályá­zatok beküldési határideje e napokban járt le, sok hasznos ötletet vár elbírálásra. Volta­képpen sikerre számíthat minden olyan kezdeményezés, amely egy aktív, megfontolt, együttgondolkodó közösséget sejtet. Az indulásra szánt összeg a felpezsdítést szolgálja. A népfront helyi bi­zottságai és a tanácsok figye­lemmel kísérik a kapott pénz felhasználását, mintegy felü­gyeletet gyakorolván, a meg­alakuló klubok felett. Figye­lemre méltó tény, hogy az ÉVM, a KÖJÁL és az ingatlan- kezelő vállalatok enyhülni lát­szanak e próbákozások iránt. A jól működő közösségek szá­míthatnak a további anyagi támogatásra is. S azoknak sem kell elkeseredniük, akik későn értesültek e pályázatról, mivel megismétlik majd. A lakókon, közös szándéku­kon, leleményességükön, az egymás iránti bizalmon, s az együttes munkán múlik, hogy lesz-e műhely, igazi klub a betontömbök alagsorában, an­nak bizonyítására, hogy a la­kótelepi életforma a mainál sokkal bensőségesebb és gaz­dagabb is lehet. Kende KataRa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents