Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)

1982-05-26 / 121. szám

Tényleg gyár lett Bércéien Balassagyarmaton Készül, épül a kórház A balassagyarmatiak gyak­ran sétálnak el a kórház mel­lett, figyelik a hosszabb ideje tartó rekonstrukció munkála­tait. Az orvosdiagnosztikai központ, amit a ,,G” jelű épü­letként jelöltek a tervekben, jól halad. Három szintjének már állnak a vázai — acél­ból készültek az UN1VÁZ ele­mek — most hozzák tető aiá, a kőművesek pedig dolgoznak a válaszfalakon. A központ földszintjén gyógyszertár, első emeletén a kórház laborató­riuma, második emeletén pe­dig a röntgen kap helyet. Köz­vetlen kapcsolatban lesz a kórház belgyógyászati osztá­lyával és a rendelőintézettel is: ezekhez egy-egy folyosó­val kapcsolódik. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat egv-két hónap csú­szást jelzett, ami az év végé­ig minden bizonnyal behozha­tó lesz. A kulcsátadást két esztendő múlva tervezik, s ak­kor 88 millió forintot kell majd a közös kasszából kifi­zetni az épületért. A központi műhely és ga­rázs megépítője a balassa­gyarmati ÉPSZÖV. Az épület szerkezeti elemeit összeállítot­ták, alvállalkozóként a kór­ház műszaki részlege is bese­gít a beruházás mihamarabbi befejezése érdekében. A pontos munkára szükség is van — év végéig szeretnének befejezni mindent —, hiszen addig a kétezer adagos konyha építése nem kezdődhet Azt ugyanis a jelenlegi műhelyek, garázsok helyére álmodta a tervező. Ha a műszakiak és az autók he­lye megépül, akkor a jövő esztendő elején nekifoghatnak a konyhának. Ugyancsak sürget az idő a 2- es transzformátorállomás épí­tésénél, aminek befejezését az év végére ígéri a kivitelező, a szécsényi ÉPSZÖV. A központi kazánház bőví­tését a rekonstrukcióval és a növekvő igényekkel összhang­ban végzik, innen kapja majd fűtését az egész kórház. Július végére befejeződik a sebészeti pavilon teljes felú­jítása, amelynek ideje alatta gyógyítás egyetlen percre sem szünetelt. A gégészeti osztály kialakításán munkálkodnak most a szakemberek. A fel­újítás kereken 15 millió fo­rintba kerül. A volt gyermekosztály he­lyén felvételi és krónikusosz­tály lesz az érsekvadkerti ÉPSZÖV szakemberei jóvoltá­ból, tennivalóikat még az év közepéig elvégzik. A posta korszerűsíti az el­avult telefonhálózatot, föld­kábeleket épít ki. A tervek szerint az esztendő végére az új telefonközpont is szolgálatá­ba áll. Akik az ég felé törnek — HÁT — mondom Hanák Lászlónak — jó magasan van­nak. A brigádvezető letekint, s elmosolyodik: — Semmi ez! Innen igen­csak messze van még az úr­isten ! Tarján északi részén, a széppé váló Beszterce-lakótele- pen zúgnak, dübörögnek a mun­kagépek, daruk hosszú gémjei hajladoznak az épületek fö­lött. Mutatós a kilátás, innen az F7 jelű épület nyolcadik emeletéről. — Lassan — tekint szét a csupasz falak között —, itt is végzünk. Megint felépítettünk egy házat. Hanák László, a Nógrád me­gyei Állami Építőipari Válla­lat szocialista brigádvezetője, bár még csak negyvenkét esz­tendős, de irányításával már egy kisebbfajta várost építet­tek fel. Főként a megyeszék­helyen tevékenykedtek, de mi­kor a szükség és a vállalat ér­deke úgy kívánta, hosszú hó­napokat töltöttek Aszódon, Borsodnádasdon, Hatvanban, Szolnokon. — De aztán lehorgonyoztunk Kt, a Besztercén. Jó ideje már ennek, s van még munkánk bőven. A Münnich Ferenc brigád vezetője — így mondja — már megjárta a hadak útját. Sokat szenvedett melegtől, fagytól. — Az idei tél igencsak meg­szorított minket — emlékezik. Nem is nagyon tudom, valaha kínlódtunk-e ilyen sokat. De szerencsére, túlvagyunk rajta, gyorsabban halad a munka, jobb az emberek hangulata. Az emberek. — Most tizenegyen vagyunk, három tanulóval — mutatja be a csapatot. — Közülük ha­tan vagyunk alapítók, a régi törzsgárda, akik már több mint tíz éve együtt dolgozunk. Ez a vidékiek brigádja: egyi­kőnk sem lakik Tarjánhoz tíz­húsz kilométernél kevesebbre. Én is a Heves megyei Szajlá- ról járok be mindennap, ami odaútban, s vissza is ötven­ötven kilométer. — Nem találna közelebb foglalatosságot? — Dehogynem! De mi, akik már régi motorosok vagyunk itt a NÁÉV-nál, megállapod­tunk. Minket nem érdekel az, ha valahol öt-hatszáz forint­tal többet ígérnek, mint amennyi most a fizetésünk. Ezért mi már a rég megszo­kott, összetartó gárdát holmi forintokért fel sem cserél­nénk. — Szóval, nem engednek a csábításnak? — Nem. Arra inkább a fia­talok hajlanak. Rendszerint a felszabadult tanulók válnak ki a brigádból, néha kényelmi szempontból is. Mert, hogy nem kell hajnalban kelni, so­kat utazgatni, késő délután meg estefelé hazaérni. Lehet, megértem őket, bár mi, idő­sebbek valahogy másként kezdtük az életet. Hanák László 1957-ben sza­badult fel a kőművesiskolá­ban, s 1964-től a megye leg­nagyobb építőipari vállalatá­nak dolgozója. Négyszeres ki­váló dolgozó; ebből az egyik miniszteri kitüntetés: az Épí­tőipar kiváló dolgozója. Ná­lánál csak az ötvenöt éves Nagy Norbert veszi fel régeb­ben a NÁÉV-től a fizetést: 1954-ben adta le a vállalatnál a munkakönyvét. — NÉZZE, én azt tartom, s hogy itt vagyok még mindig, az szavaimat igazolja: aki egy munkahelyen megbecsüli ma­gát, azt mások is megbecsülik. Nem volt nekem soha semmi bajom senkivel, igaz, nem is vagyok összeférhetetlen típus, úgyhogy kitartok itt a. nyug­díjig. — Pedig, ahogy hallom, maga sem a szomszédból jár be dolgozni... — Bükkszékről. Az olyan ötven kilométer körüli távol­ság. Kelek reggel négykor, hazaérek délután hat, félhét körül. — S nem fárasztó plusz ez még a napi kemény dolgok után? — Megszoktuk már. S az utóbbi években jobb is a köz- (ekedés: naponta hoznak-visz- nek, eléggé gyorsan. Régen csak kéthetente jutottunk ha­za; bizony az nem igen tet­szett. Hiszen otthon jószerivel sémit sem tudott az asszony­nak segíteni az ember, meg akkor ott volt még a két kis­gyerek is, akik azóta megnőt­tek. — De most sincs olyan sok szabad ideje. — Amennyi a ház körüli munkákhoz kell, elég. Meg ott van a szabad szombat, a va­sárnap. Akár hiszi, akár nem, az utóbbi négy évben megépí­tettem a saját kétszintes há­zunkat, egy másikat meg a lányomnak, aki az egri kór­házban ápolónő, most megy férjhez a jövő hónapban, s készül a fiú lakása is. Bírós fajta a miénk, elhiheti, nem ijedünk meg a dologtól. — És a brigád fiataljai? — Hát, nézze... Ez a há­rom, aki most itt van velünk, szinte a mi fajtánk. A Szak­ma kiváló tanulója megyei versenyén közülük az egyik második, a másik harmadik helyezést ért el. És ez már bi­zonyít valamit. Tudnak ezek dolgozni, ha akarnak, s főleg akkor, ha kedvüket lelik ab­ban, amit tesznek. Persze, mindehhez kell egy jó kollek­tíva is, amelyik összetart és mindenben segíti a fiatalokat. Elhiszi, jó sok gyerek került már ki a kezünk alól és a zö­mük böcsülettel megállja a helyét az életben. Persze, tud­nék ellenpéldát is mondani. — Maga, úgy tűnik, elége­dett ember... — Én ennél a vállalatnál megtaláltam a számításom. Igaz, a fizetség lehetne több, de hát ezzel, mint minden föl­di halandó úgy vagyunk, hogy a pénz az, amiből sohasem elég. Persze, én nem vagyok ilyen telhetetlen. Hazaviszem havonta azt az öt- és fél ez­ret, s kijövünk belőle. Egyéb­ként gondolja, hogy ha elé­gedetlen lennék a sorsommal, még itt talált volna a bri­gádban. ..? Nyikorog a daru, fröccsen a falra az almazöld festék. — JÖ TAVASZIAS színe lesz — mondja az öreg kőmű­ves, s ránéz, mintegy hasonlí­tásképp a leveleket hajtó, gyerekembernyi fácskákra Megnőnek azok is majd, su- dármagasra, csak nem olyan gyorsan, mint az ég felé törő toronyépületek sokasodó eme­letei. .. Karácsony György Á mezőszélen nincs lehetetlenség Tényleg lesz gyár Bercelen? A falusiak csak nézték a mező­szélen megjelenő első felvonu­lási épületeket — és nem hit­tek a szemüknek. Gyár itt, ahol az ipari jellegű munkák sora a traktorjavítással kezdődött és fejeződött be? De még az Ikladi Ipari Mű­szergyár mostani kereskedelmi igazgatója, Péter Pál is azt mondta a bercelieknek: — Pionír munka lesz, úgy készüljetek! Ennek most éppen tíz eszten­deje. Lett gyár Bercelen, nem is akármilyen. Olyan, amely­nek alig több mint négyszáz embere idén 280 millió forin­tos értéket teremt, ahol az ad­dig csak kapálgató asszonyok a legmodernebb amerikai gé­peket kezelik játszi könnyed­séggel, s ahol a tágas csarnok­ban egyetlen munkáüanul csel­lengő embert sem látni. Pedig ezt itt mind tanulni kellett. Keservesen, verítéke- sen, sértődések és bántódások árán. Mit tudta azt a berceli menyecske, hogy műszak köz­ben nem lehet csak úgy haza­futni csirkét etetni?! Hogy ki kell bírni a nyolc órát anélkül, hogy eget, napot látna, ami a mezei munkán természetes ele­me volt?! Talán ezt volt a legnehezebb megszokni. Zsu­zsa Istvánná tekercsbehúzó még ma is ezt mondja: — A falusi ember úgy van szokva, hogy a határban dolgo­zik, fújja a szél, süti a nap. Itt az eget csak az udvaron látjuk, amint befelé jövünk. Azért föl. találjuk magunkat. Föl és nem csak ők, hanem az egész gyáregység. Ezért le­het bizonyára az is, hogy a gyá­ri központnak ma már nemcsak akkor jut eszébe Bércéi, ha ki szolgált gépeinek keres helyet) hanem kíváncsi a gyáregység véleményére is. Gecse József gyáregységvezető ezzel magya­rázza : ' — Kezdetkor kiadtuk a jel­szót: többet termelni! Utána módosítottuk: jobbat termelni! Ma azt mondjuk, gondolkodva kell dolgozni, problémáinkat oldjuk meg magunk, ne vár­junk másra. Azaz: nincs le­hetetlenség, legföljebb tehe- telenség. Nem csupán jelszó ez. Szám­talan az igazolás rá, valóban ezt a fajta magatartást hono­sították meg. Például a hőkandallóhoz ké­szített ventillátor. Szerelés köz­ben a megadott feszültségen nam akart beindulni a szerke­zet. Százszámra tették félre, nem boldogultak vele. Az asz- szonyok idegesek lettek tőle, Varga József né csoportvezető arcán piros foltok ütköztek ki, amint a BR típusú ventillátor került sorra, s szíve szerint szabadságra bújdokolt volna. És megtalálták a megoldást! Mint minden nagy ötlet, ez is roppant egyszerű volt; ponto­Szerelik a villanymotoros rotációs kapát Szalagon az automata mosógépekhez való motorok (Kulcsár József felvétele) j Gépi árműkár o kra Tizenhétmillió a nógrádiaknak A tavalyi adatok szerint a hazai gépjárműállomány mint­egy kétmillióra tehető. Ebből egymillió 80 ezer a magán­személygépkocsik száma. Az Állami Biztosító az elmúlt évben a gépjármű-biztosítások alapján 1,6 milliárd forintot meghaladó kártérítést fizetett ki a károsultaknak. A Nóg­rád megyei gépjármű-tulajdo­nosok három és fél ezer gép­járműkért jelentettek be az elmúlt évben, erre 17 millió forintot fizettek ki. A kötelező gépjármű-fele­lősségi biztosítás mellé az autósok nagy része igénybe veszi a CASCO-biztosítást is. A CASCO-biztosítások száma országosan az elmúlt év vé­gén elérte a 587 ezret. A me­gyei magán személygépkocsi­tulajdonosok 60.5 százaléka rendelkezik CASCO-biztosítás- sal. Az autók számának emel­kedése és a CASCO-sok tá­borának növekedése okozza, hogy egyre több az Állami Biztosító gépjárműkár-rende- zési fiókjához bejelentett kár. Az idén már 1 100 kárese­ményt jelentettek be a gép­jármű-tulajdonosok a megyé­ben, s a nyaralási szezon kez­detével további növekedés várható. A gépjárműkár-rendezés- ben az elmúlt évben is az volt az Állami Biztosító leg­fontosabb célkitűzése, hogy a károsultak minél gyorsabban jussanak hozzá a kártérítés­hez. Ennek érdekében több olyan intézkedést vezettek be, amelyek egyszerűsítik, gyor­sítják a kárrendezést. Példá­ul kisszámítógépek alkalma­zásával gyorsul a káridőpon- ti érték, roncsérték, érték- csökkenés, valamint a hely­reállítási költségek számítá­sa. De a gyorsabb kárrende­zést az ügyfelek is elősegít­hetik azzal, ha a kárfelvétel­kor minden esetben kéznél van a CASCO-biztositási köt­vény és az utolsó díjfizetési igazolás. Ez esetben készpénz- csekkel már a kárfelvételt követően hozzájutnának a megállapított kártérítési ösz- szeghez. Tavaly a megyében 31 gép­jármű vált totálkárossá. A totálkáros gépkocsironcsok szervezett formában történő értékesítése céljából kötött szerződést a gépjárműjaví­tókkal az ÁB. a roncsok át­vételére, bontására, tovább­értékesítésére. A nógrádiak a miskolci XVI. sz. és a buda­pesti III. sz. AFIT-nál adhat­ják le az ilyen gépkocsikat. A gépjárműkárok szemlé­zését, a kárfelvételeket a me­gyében a salgótarjáni és a balassagyarmati AFIT-nál, a rétsági és pásztói ÁB -fiók előtti parkolókban és az ÁB- központ salgótarjáni épülete ,előtti parkolóban végzik a kárszakértők. Üzemképtelen gépjárművek szemléje áz ügy­felek lakóhelyén történik. sabb megmunkálás, saját szer­szám segítségével. Vargáné ma már csak nevet akkori kínló­dásaikon : — Az idő tájt 60 százalékot, ha tudtunk teljesíteni, most 105-nél tartunk. Akkor látni se bírtuk a BR-t, ma jobban sze­retjük, mint a lugszivattyúmo- tort, mert többet keresünk ve­le, és konstrukciója folytán ja. vitása is könnyebb. Pedig a Mini és Midimatt tipusú automata mosógéphez gyártott lugszivattyúmotor is okozott egy pár álmatlan éjsza­kát. A szimerlnget a tanult módszer szerint, kalapáccsal ütötték bele a műanyag lapocs­kába, és sokáig fogalmuk sem volt, mitől folyik a szivattyú. Aztán gondoltak egyet, felme­legítették a műanyag lapokat, így kézzel könnyen belenyom­hatták a szimeringet — s ez volt a titok nyitja 1 Ezt a módszert egyetlen szak­könyv sem írja — fejezi be a sztorit a gyárrészlegvezető. — Dehát miért van az ember feje a nyakán? Csakis azért, hogy gondolkozzon, nem? Dehogynem. Tiszta sor. Csak­hogy ehhez megfelelő fejek is kellenek. Maldrik György gaz­dasági osztályvezető veszi a la. pót: — A képzés egyik legna­gyobb erénye a gyárnak. Tíz éve írd és mondd két szakmun­kásunk volt, ma több mint száz A tekercsbehúzó és sze­reié gárdánál már elégedettek vagyunk arányukkal, az öntö­dénél most folyik a képzés, éi sürgősen növelni kell a szak-- munkások szánját a forgácso­ló munkahelyeken. Ide sajnos, kevés a jelentkező. Tanult munkások nélkül aligha érhették volna el, hogy mindössze 1—2 százalék a gyáregységi selejt, de ennek oroszlánrésze is anyaghibára vezethető vissza. Tényleg lett gyár Bercelen.’ Fegyelmezetten, mintaszerű-- en dolgozó. Mely képes arra, hogy harmadikként a világon elektromotoros rotációs kapát adjon piacra, amihez még csak hasonlót sem csinált soha. Má­jus végéig túlesnek az ezre­dik darabon, év végéig 2300- at szerelnek össze a fóliasátor­ban is használható, ötletes hol­miból. Már most tízezer darabot küldtek a pápai Elekthermax- nak a hőtárolós hályhához va­ló ventillátorból, év végéig a triplája is meglesz Méghozzá gyors indítással, olcsó szer­számozással, mert gyártását a kézszárító ventillátor és a lug­szivattyúmotor összeházasítá­sával oldották meg. Hogy is mondta Gecse Jó­zsef? Nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség, és azért van a fejünk, hogy gondolkodjunk. Ezek a szavak nemcsak az övéi, így vélik ezt gyáregység- szerte. Évtized múltán ettől lett igazán gyár a berceli. Szendi Márta NÓGRÁD - 1982. május 26., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents