Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)
1982-05-21 / 117. szám
Amit sajnos a vezető sem tud BUBIUBUTOROBC A Budapesti Bútoripari Vállalat ebben az évben belföldre egymilliárd forint értékben gyárt komplett lakószoba-berendezéseket, szekrénysorokat, kárpitozott garnitúrákat, szólóbútorokat. Az idén négyféle új kárpitozott garnitúrával, egyedi szekrényekkel, franciaággyal jelentkeznek a kereskedelemben. Bővült a közkedvelt Réka elemes bútorcsalád is. Az új termékeket először az őszi BNV-n mutatják be. A képen: Újdonság a hajlított, formatervezett ülőbútor. Kimozdultak a holtpontról Már tej is került a tehénhez Alig egy esztendővel ezelőtt „Tejtermelés tej nélkül” címmel írtunk cikket az eese- gi tejtermelés siralmas voltáról. A napokban ismét érdeklődtünk a termelőszövetkezetben, milyen változás történt azóta. Nos, tapasztalataink lényegesen kedvezőbbek. Az elmúlt időszak alatt a telterme- lés kimozdult a holtpontról, mérhető javulás következett be. Igaz, az eddigi eredményeket éppen olyan hiba volna túlértékelni, mint lebecsülni... KÖZÖS ERŐVEL — Ami vitathatatlan, az a 12 ezer literes tejmennyiség- növekedés az első negyedévben — mondja Kazinczi János, a közös gazdaság elnöke. — Ez 14 százalékos emelkedést jelent, méghozzá némileg csökkenő . tehénlétszám mellett. — Minek tudható ez be? — Főként annak, hogy a szurdokpüspöki termelőszövetkezettől 41 vemhes növen- dékűszőt vásároltunk, s ezek tejtermelése jelenleg 14—24 liter között van. Ezért az idén már mintegy 2500 literes te- henenkénti hozamot várhatunk. Igaz, ez nem túl magas, de lényegesen több a tavalyi 1915 liternél. — Kaptak valahonnan segítséget az előrelépéshez* — Igen, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya, valamint a megyei takarmányozási és állat- tenyésztési felügyelőség szakemberei segítettek, mind a vásárlásban, mind a tenyésztői munka színvonalának emelésében. De mi is sokat tettünk, hogy ez az eddig veszteséges ágazat a többihez hasonlóan jól szerepeljen a termelőszövetkezet gazdálkodásában. — Például? — Hogy mást ne mondjak, lényegesen több figyelmet fordítottunk a takarmányozásra — annak költségeire is — javult a munkaerőhelyzet, a csécsei telepen szocialista brigádot alakítottak a dolgozók, mindezeknek az előnye előbb, utóbb meg kell mutatkozzon a termelésben is. ÍGY LÁTJÁK AZ ÉRDEKELTEK A csécsei telep valóban más ké-et mutat, mint legutóbbi ottjártunkkor. Már messziről feltűnik, a tisztaság, a rend, a frissen meszelt épületek, a betonozott járda, az éber kapuőr. Annak a jelei: sok minden megváltozott az utóbbi hónapokban, s ez kétségkívül az itt dolgozók munkájának sikere Ezt támasztja alá a termelőszövetkezet vezetőinek véleménye is. — Nem törekedhetünk látványosságokra — módja Tu- rányik Károly, a gazdaság termelési elnökhelyettese. — Nem is ez a célunk, hanem megalapozni a következő éveket és növelni a termelést. — Ebben nagy része van a TAURINA állattenyésztési rendszerhez történt csatlakozásunknak -T- kapcsolódik a beszélgetésbe Molnár Gábor, az állattenyésztés vezetője. — Segítenek szaktanácsadással, a tökéletes fejőgép-karbantartással, alkatrészellátással. Sokat köszönhetünk a felügyelőségnek is, amely lehetővé tette a gyorsabb előrehaladást. — Egyszóval minden nagyon szép és jó? — Távolról sem — szólt közbe Kovács Péter, a műszaki ágazat vezetője. — A vízellátás megoldása még csak most van folyamatban és lassúbb a kívánatosnál. A korábbi 5—6 köbméternyi víz helyett már a dupláját adják a kutak, de a szükséglet még ennél is lényegesen több a csécsei telepen. Elsődleges feladatunk a biztonságra való törekvés. Oj szivattyúkat, automata kapcsolókat szerelünk be megkezdtük a kutak mélyítését. Reméljük egy hónap múlva nem lesz ezzel gondunk. — Jelenleg a legtöbb figyelmet a munkaszervezésre fordítjuk — mondja az elnök- helyettes. — A létszám ugyan elegendő, de túl nagy a fluktuáció. A megoldást minden valószínűség szerint a munkavégzés szakosítása jelenti majd vagyis külön gondozók, takarmányosok, fejőnők alkalmazása. TISZTÁZÓDOTT TERVEK íme egy kis ízelítő mi minden befolyásolhatja azt a fránya tejtermelést. Méghozzá egy olyan mezőgazdasági nagyüzemben, ahol csaknem valamennyi más ágazat nyereséges, tehát a tejtermelés csak egy, bár egyáltalán nem kis gondja a gazdálkodásnak. A tavalyi mélypontról előbbre lépni azonban egyáltalán nem könnyű feladat elé állítja a szövetkezet szakvezetését, akik között pedig elismert jó szakemberek vannak, más területeken, más üzemekben már bebizonyították rátermettségüket. Ezt állítja Zándoki Béla, a megyei takarmányozási • és állattenyésztési felügyelőség termelésfejlesztési osztályának vezetője is. — Az ecsegi termelőszövetkezetnek sikerült túltennie magát a korábbi „zavaros” szarvasmarha-tenyésztési koncepcióin, tisztázták a kívánatos célokat és végre hajlandók voltak nagyobb összeget áldozni is megfelelő termelőképességű tenyészállatok vásárlására, a fejőberendezés korszerűsítésére. Talán a közeljövőben jó kezekbe kerül a telep vezetése is, és ez valószínűleg még kedvezőbbben hat a munkafegyelemre, a munkarendre, a jogosan megkövetelt higiénia betartására. Ezekből is látszik, bőven akad még tennivaló Ecsegen mire a tervidőszak végére tervezett 3200 literes tejhozamot elérik. Mindenesetre a helyzet valamelyest reménytelibb mint egy esztendővel ezelőtt. Zilahy Tamás Még mindig milliók vesznek el Nógrád megyében, csaknem naprakész adat szerint, a vállalatok, termelőszövetkezetek és közületek tulajdonában mintegy két és fél ezer tehergépkocsi van. Üzemben tartásuk a jelenlegi energiahordozó árak mellett tetemes összeget emészt fel, amelynek illusztrálására csupán egyetlen példa is elegendő: a ZIL típusú gépjárművek, melyek az állomány jelentős hányadát képezik, műszaki állapotuk függvényében száz kilométerenként harminc-harmincöt, vagy ennél még több liternyi benzint fogyasztanak, melynek egységára most tizenhárom forint harminc fillér. Néhány esztendővel ezelőtt — rögzítsünk egy 1978-as adatot — az országban üzemelő tehergépjárművek szerény becslések szerint is több mint egymilliárd (!) kilométert futottak teher nélkül, üresen. Ez a szám még szakemberberkekben is döbbenetesen magas. Az olajárrobbanás, valamint a gazdálkodásban bekövetkezett újabb szigorítások kétféle választási lehetőséget adtak a tehergépjárműveket üzemeltetőknek: vagy csökkentik az IFA, a ZIL, a Tátra, s más típusú szállítóeszközeik számát (ezzel példamutatóan éltek is a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, ahol megnövekedett szállítási feladataikat újabb beszerzések helyett inkább szakvállalatra, a Volánra bízták, s ez azóta kifizetődőbb, mint a saját gépjárműpark üzemeltetése), vagy megtanulnak oly módon szervezni, ami rentábilissá, jobb esetben nyereségessé teszi fuvarozási tevékenységüket. A kormány, valamint az illetékes minisztérium az utóbbi esztendőkben több alkalommal, rendeletekkel kívánta a helyes mederbe terelni a főként a. közületekné! eluralkodott, immáron tarthatatlan állapotokat. Ennek legutóbbi megnyilvánulása a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium azon, 1980-ban napvilágot látott intézkedése, amely a száz kilométert meghaladó távolsági szállításokat visszfu- varhoz köti; ennek hiányában pedig jelentős pénzbüntetéssel sújtja a gépjárműveket üzemben tartó gazdálkodó egységet. — Tudunk-e már ésszerűen, szervezetten, közúton szállítani? Mik a megyei tapasztalatok? — kérdem Szomszéd Józsefet, a KPM autófelügyelet megyei igazgatóját. — Nem, vagy legalábbis nem minden esetben. Igaz, az utóbbi években főként a nagyobb számú tehergépjárművel bíró vállalatok okos intézkedéseket tettek az üresfutással járó pénzpocsékolás mérséklésére, de az eredmények még — egy-két esettől eltekintve — korántsem biztatóak. Sajnálatosnak mondható, hogy az elmúlt bő három év alatt az üresfutások kilométerszáma — mi szerintünk, akik ezt gyakorta ellenőrizzük — alig- alig csökkent, s hogy a megyei közületek tulajdonában levő gépkocsik teherbíráskihasználása éppen csak eléri a negyvenhét százalékot. Tehát kitűnik: ésszerű szervezéssel. és a szervek közti együttműködéssel a jelenleg meglevő tehergépkocsipark jelentős hányadától meg lehetne szabadulni. De ez csupán álom. — Így hát, továbbra is „elúsznak” főrintmilliók. — ... Az 1980-as KPM-ren- delet az öt tonna, vagy ennél nagyobb teherbírású gépjárművek száz kilométert meghaladó szállítási távolsága esetén kimondja: visszafelé üresen, bírságmentesen csupán ennek harminc százalékát tehetik meg. A fennmaradó hányadra kötelesek büntetést fizetni. Ezt az összeget az üzemeltetők önbevallás alapján róják le. S hogy ne legyen lehetőség ennek elmulasztására, van szigorítás is: az „elfelejtett kilométerek” mindegyike az illetékest tízszeresen terheli; három helyett harminc forintba kerül neki egy teher nélküli kilométer. A múlt évben egyébként az állam több mint kilencvenegymillió forintot kasszírozott be a gépjárműveik kapacitását nem megfelelően kihasználó vállalatoktól, termelőszövetkezetektől, közületektől. Megyénkben 1,8 millió forintot fizettek emiatt. — Ma — mondja Gyarmati Győző, a KPM autófelügyelet igazgatóhelyettese, a mostani ellenőrzőcsoport főnöke — semmiféle rendellenességet nem találtunk. A huszonnégy tehergépjármű egyikének célfuvartávolsága sem haladta meg a száz kilométert, s azok a ZIL-ek, amelyek errefelé üres raktérrel közlekednek, a közeli kőbányába igyekeznek. Vélem, az üzemeltetők mindinkább kezdenek rájönni, hogy nem olcsó mulatság a fuvarozás. ☆ — Bár így lenne mindenütt! — kívánja az autófelügyelet igazgatója. — Sajnos egyes gazdasági vezetők még mindig nem tudják, mekkora ösz- szeg vész el a „nagy pénztárcából” csupán avégett, hogy szállítóeszközeiket hagyják üresen szaladgálni. Sajnálatos tény az is: a fuvarozást sokhelyütt még nem tartják számon a termelési folyamat szerves részeként, szinte másodlagos tényezőként kezelik. Pedig ha tudnák, hogy például egy ZIL típusú tehergépkocsi minden egyes megtett kilométere tizenöt forintba kerül, nem adnának utasítást a vezetőjének olyan szállítási feladat elvégzésére, amelynél várhatóan sok az üresfutás. Tapasztalataink szerint, ahol jó az alaptevékenység, ott nincs különösebb gond a szállítással sem. Pedig sok pénzt lehet ezen veszíteni. A múlt évben — példaként — a szécsényi ÉPSZÖV 108 ezer forint büntetést fizetett üresfutásokért, és a mező- gazdasági termelőszövetkezetek taksája is meghaladta a 794 ezer forintot. Különösen kirívó példa, hogy ez utóbbi összegből egymagában a kazán Zöldmező Téesz csaknem 303 ezer forinttal „részesedett”. Négy, szomszéd megyénkbe^ li teherautót állít meg az ellenőrzés. Győrből tartanak hazafelé, üresen, mintegy igazolván: a szállításszervezés gondja nemcsupán nógrádi kórtünet. Karácsony György , Hazai alkatrészekből készül a kerti traktor Fontos bővítési munkálatok fejeződtek be a Veszprémi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalatnál. Mostantól — a motor kivételével — maguk gyártják a francia kooperációban készülő kistraktor valamennyi alkatrészét. Az idén már az importmotor értékének egy részét is alkatrészek szállításával törlesztik. A jövőben el akarják érni, hogy az alkatrészszállítás teljes egészében fedezze majd az importértéket. A kerti traktor gyártására egyébként alig két éve kötötte meg a kooperációs szerződést a Komplex Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével a Mezőgép Tröszt és a francia motorgyártó, illetve kisgépgyártó cég. A megállapodás értelmében — az indulás időszakában — a francia cég több alkatrészt is szállított. Ezek előállítására rendezkedtek be most Veszprémben, s ezáltal jelentősen csökkentették a kistraktorgyártás devizaszükségletét. így lehetőségük nyílt a termelés növelésére: ebben az évben már 22 ezer Robi—50 és kistraktor készül Veszprémben. Mezőgazdasági ás élelmiszeripari úiitások cseréje Növekszik az újítói kedv a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. A Mezőgazda- sági- és Élelmezésügyi Minisztérium összesítése szerint az elmúlt évben — 1980-hoz képest — 10—-12 százalékkal több újítást, találmányt nyújtottak be az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, élelmiszeripari üzemek „ötletgazdái”. A gyakorlatban bevezetett szellemi alkotások — mintegy 10 500 ilyen van a MÉM-hez tartozó üzemekben — az adatok szerint tavaly 668 millió forint megtakarítást eredményeztek. Ahhoz, hogy a hasznos ötletek ne csak a saját munkahelyen, hanem szélesebb körben is elterjedhessenek, a MÉM rendszeresen kiállításokat, ankétokat szervez. Gyakran újítói nap keretében az üzemek vendégül látják a társüzemek, vállalatok újítási előadóit. A cél a szellemi alkotásaik „kicserélése”. Különösen a hús-, a gabona- és a konzervipari vállalatok járnak élen ebben, s náluk az összes bevezetett újítás 26 százalékát más üzemekben is alkalmazzák. Az újítások még gyorsabb bevezetésére, a módszerek elterjesztésére a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályain mindenütt újítói előadó is egyengeti a hasznos ötletek útját. Most elsősorban a munkavédelem javítására várnak javaslatokat. E témában máris sok ötletet dolgoztak ki Szolnok és Tolna megye termelőszövetkezetei, a Győri Gabonaforgalmi Vállalat, az ÉRDÉRT és a gyufaipar üzemel. öufözölt legelők A szurdokpüspöki termelő- szövetkezetben három hete öntözik a telepített legelőket. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy a szarvasmarha-állomány jelentős része lényegesen olcsóbban takarmányozható a tavaszi idényben is. A megfelelő terméshozam mellett az öntözés kedvezően hatott a minőségre. A 87 hektárnyi legelő öntözése után a következő hónapban —, ha a szükség úgy kívánja — a másodvetésű növények vízellátását tudják majd biztosítani a nagyüzemben, ahol a száraz tavaszi idényben nagy gondot fordítanak a két öntözőberendezés minél jobb kihasználására Selas—Szondy kooperáció Megegyezés született a Dré- gelypalánki Szondy Lakatos- és Szerelőipari Szövetkezet, valamint az Egyesült Izzó Rt között egy — a fénycsőgyártáshoz szükséges — fluoreszkáló fényport előállító üzem szerelési munkáira, 3,5—4 millió forint értékben. A nyugatnémet Selas céggel közösen a Szondy szállítja a szükséges hőkezelő kemencét, amit ha az Izzó közvetlenül az NSZK-ból szállítaná, úgy devizakiadása 130 ezer márkával magasabb lenne. Az üzemhez tartozó acélszerkezeti csarnokot, a kemence kiszolgálásához szükséges — levegő, víz, nitrogén — csővezetéket és az elektromos hálózatot is a szövetkezet szereli.' A szerelés várhatóan szeptemberben Münchenben elkezdődik. Az Izzó igényeit figyelembe véve a Szondy szeretné a beruházást az idén átadni, hogy 1983 januárjától a berendezés üzemelhessen. A Balassagyarmati Fémipari Vállalat üzemcsarnokában műszakonként 150 bányaiam-csőtoldatot készítenek. Képünkön: Bánkuti Tibor harmadéves gépiforgácsoló-tanul» először fúrógépen gyártja az alkatrészeket. NÓGRÁD - 1982. május 21., péntek 3
