Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)

1982-04-09 / 83. szám

Közle eny ' (Folytatás az 1. oldalról.) 2. A Központi Bizottság és a Minisztertanács megállapítot­ta, hogy a második tizenöt éves lakásépítési program alapján hat év alatt, 1981 végéig 530 ezer új lakás épült fel. Ügy foglalt állást, hogy teljesíteni kell a 15 éves lakásépítési prog. ramot és fel kell építeni az 1 millió 200 ezer lakást. A terv megvalósítását a személyi tu­lajdonú lakásépítés fokozásá­val is elő kell segíteni. A lakásellátásra fordítható állami eszközök ésszerűbb fel- használásával, a lakosság érde­keltségének növelésével, a la­kásgazdálkodás korszerűsítésé­vel összehangolt erőfeszítése­ket kell tenni a lakáshelyzet további javításáért. Övni és le­hetőség szerint növelni kell a meglevő lakások használati ér­tékét. A lakóházak karbantar­tásában, környezetük kultu­ráltabbá tételében a lakosság az eddiginél nagyobb mérték­ben vegyen részt. E célok eléréséhez javítani kell az építőipar, a házkeze- lőségek munkáját, az anyagel­látást, a telekgazdálkodást, egyszerűbbé és gyorsabbá kell tenni a hatósági ügvin+ézést. 3. A Központi Bizottság és a Minisztertanács szükségesnek tartja, hogy a lakáshoz jutás esélyei váljanak kiegyenlítet­tebbé, a lakásigények kielégí­tésében érvényesüljön fokoza­tosság és a bérlakások elosztá­sában erősödjék a szociális megfontolás. Meg kell teremteni a felté­teleit annak. Bogy a fiatal há­zaspárok rövidebb idő alatt jus­sanak önálló lakáshoz. A csa­ládalapítókat az eddiginél job­ban segíteni kell jogos és in­dokolt lakásigényük kielégíté­sében. A családnagyság változá­saihoz igazodó igények kielé­gítése jól működő lakáscsere­rendszer mielőbbi kiépítését teszi szükségessé. Ez elsősor­ban a tanácsok hatáskörébe tartozó feladat. A személyi tulajdonú lakás­építés és -vásárlás támogatá­sa jobban kapcsolódjon a gyer- imekek és a családdal együtt 'élő eltartottak számához, In- . dók olt jobban figyelembe ven­ni a családok jövedelmi és vagyoni helyzetét is. A szo­ciálpolitikai támogatást ki kell terjeszteni a családiház-épí- tőkre is. Fokozódjék a munkáltató szerepe a lakásépítés és -vá­sárlás elősegítésében. Lehető­vé kell tenni, hogy az állami nagyüzemeken kívül a többi munkáltató — szövetkezet, költségvetési szerv és intéz­mény — is lakásalapot ké­pezhessen. A lakásalapból tá­mogatásban részesülhetnek a munkások mellett más dolgo­zók is. A támogatásnál ve­gyék figyelembe a dolgozó munkában tanúsított helytál­lását. A lakásépítés és -vásárlás hitelfeltételei jobban igazod­janak az érintettek anyagi te­herbíró képességéhez, ösztö­nözzenek az előtakarékosság- ra. 4. Az elmúlt években emel­kedtek a lakásépítés és -fenn­tartás költségei. Ugyanakkor a lakbérek 1971. óta változat­lanok, az emelkedő fenntar­tási költségeknek jelenleg már csak egyharmadát fedezik. A teherviselésben jelentős az aránytalanság a bérlők és a saját erőből építkezők között. A lakbéreket 1983-ban szük­ségszerűen emelni kell, hogy azok közelítsenek a fenntar­tás, a karbantartás, a felújí­tás költségeihez. A lakbéreket a lakások minősége szerint differenciáltan kell megálla­pítani. A lakbéremelésből származó nagyobb kiadást fo­kozatosan, több év alatt kell a bérlőkre áthárítani. Ennek módja az évről évre csökkenő állami hozzájárulás legyen. A leginkább rászoruló nagycsa­ládosok és nyugdíjasok szociá­lis támogatásban részesülnek. 5. A Központi Bizottság fel­hívja a Minisztertanácsot, az ügyben illetékes állami szer­veket, hogy a lakásépítés, a lakáskarbantartás és a lakás- gazdálkodás megjavításához ' szükséges állami rendelkezé­seket, szervezeti intézkedése­ket az év' végéig dolgozzák ki és hozzák nyilvánosságra. Gon­doskodni kell arról, hogy a helyileg megoldható és meg­oldandó kérdésekben a taná­csok megfelelő önállóságot kapjanak. III. A Központi Bizottság meg­tárgyalta az állami oktatásról szóló 1972. június 15-i határo­zata végrehajtásának tapasz­talatait, és irányelveket fo­gadott el a közoktatás továb­bi fejlesztésére. 1. Az állami oktatás az el­múlt tiz évben betöltötte sze­repét, és hozzájárult társa­dalmunk fejlődéséhez. Az is­koláztatás nagyarányú kiter­jesztése a társadalom vala­mennyi osztályát és rétegét érintette, országos méretben nüvel'.e az általános és a szakmai műveltséget. csök- kentette a művelődésben egy enlőtlenségeket. A tanulás r :ai nyitva állnak a felnö- „•kvő nemzedékek előtt. A magyar oktatásügy ered­ményei nemzetközi összevetés­ben is megállják a helyüket. Jelentősen bővült az óvodai hálózat. Lényegében általá­nossá vált a gyermekek isko­lára való előkészítése. Gya­korlatilag teljes körű a tan­kötelesek iskoláztatása. 95 szá­zalékuk 16 éves korig sike­resen elvégzi a nyolc osztályt. Az általános iskolát befejezők 93 százaléka középfokon foly­tatja tanulmányait. Az elmúlt tíz évben a tár­sadalom, mindenekelőtt a pedagógusok erőfeszítése ré­vén fejlődött az oktató-neve­lő munka és javultak felté­telei. Ezt tanúsítja az óvodai nevelés színvonala: az általá­nos iskolai lemorzsolódás csökkenése: egyes tantárgyak oktatásában a módszerek ered­ményes megújítása: a szak­munkásképzés korszerűsí­tése; a gimnáziumokban a fakultatív oktatás megkezdé­se A Központi Bizottság meg- állaoitotta, hogy az iskolai munka korszerűsítését célzó intézkedések nem mindig vol­tak kellően előkészítve, át­gondolva és összehangolva. A változások mennyisége és egy részüknek nem kellő megala­pozottsága kedvezőtlenül be­folyásolta az iskola stabilitá­sát, nem szolgálta az oktatás színvonalának, illetve a ta­nulók ismeretszintjének kívá­natos mértékű emelését, elbi­zonytalanította a pedagóguso­kat, és jogos kritikai észrevé­teleket váltott ki a közvéle­ményben. « Közoktatási rendszerünk mai problémái jórészt azzal függ­nek össze, hogy az elmúlt idő­szakban végbement társadal­mi és gazdasági változások új és nagyobb követelményeket támasztanak az iskolával szemben. Az 1980-as évtized­ben a közoktatás legfontosaob feladata az új követelmények­hez való felzárkózás, a mun­ka minőségi, tartalmi javítá­sa. Egyidejűleg biztosítani kell az új tantervek eredmé­nyes bevezetését és a nagyobb létszámú gyermekkorosztályok színvonalas általános iskolai és középiskolai képzését. 2. A Központi Bizottság hangsúlyozza, hogy az ered­ményes, kiegyensúlyozott isko­lai munkához nélkülözhetetlen a stabilitás. Az alsó és a kö­zépfokú oktatást a jelenlegi iskolarendszer megőrzése mel­lett — a nagyobb megrázkód­tatások és a felesleges szerve­zeti változtatások kerülésével — úgy kell fejleszteni, hogy mindjobban teljesítse alap­funkcióit. s egyben képes le­gyen a szükséges megújulásra. Az iskola kiemelkedő fel­adata a felnövekvő nemzedé­kek tudásának, műveltségé­nek, tudományos világnézeté­nek szilárd megalapozása. Ne­veljen a szocializmus ügye mellett elkötelezett, kezdemé­nyező, alkotó fiatalokat, ala­kítsa ki bennük a rendszeres, fegve! mezeit és szorgalmas munka igényét. Az iskolai nevelésben kap­jon nagyobb hangsúlyt né­pünk történelmi múltjának, különösen a közelmúlt törté­nelmének jobb megismerteté­se és megértetése, nemzeti kultúránk értékeinek elsajátí­tása. Az oktatásban az életkori sajátosságoknak megfelelő, egészséges erőfeszítésekre sar­kalló magas követelményeket kell érvényesíteni. Az iskola- rendszer minden fokozata te­gye lehetővé a személyes adottságok és képességek sok­oldalú fejlesztését, a tehetsé­gek kibontakoztatását. A fe­lesleges terhelés további csök­kentése mellett szem előtt kell tartani, hogy a tanulók mun­kára nevelésében legfonto­sabb tényező az iskolai mun­ka színvonala, igényessége, fe­gyelme és szervezettsége. 3. Az általános iskola fej­lesztésére megkülönböztetett figyelmet kell fordítani. Gon­doskodni kell a nagyobb lét­számú gyermekkorosztályok megfelelő színvonalú iskoláz­tatásáról, az ehhez szükséges feltételek megteremtéséről. Le­hetőség szerint bővíteni kell a napközibe járók és a diák- étkeztetésben részesülők kö­rét. * 4. Az ifjúság műveltségének további emelése érdekében fo­kozatosan meg kell változtat­ni a középfokú képzés belső arányait az érettségit adó kö­zépiskolák javára. Ezen belül biztosítani kell a gimnáziumi tanulók arányának kismértékű növelését. A szakközépiskolákat alkal­massá kell tenni az olyan szé­lesen alapozó képzésre, amely az iskola elvégzése után vi­szonylag rövid idő alatt lehe­tővé teszi a gyakorlati munká­ba való beilleszkedést, és job­ban segíti a továbbtanulást. ■ A szakmunkásképző iskolák pótolhatatlanok a népgazda­ság szakmunkásigényeinek kielégítésében. A képzés fel­tételeit és színvonalát folya­matosan hozzá kell igazítani ,a niiyekvp., követelményekhez. A iskolákat — ahol énnek lehetőségei adottak, illetve megteremthe­tők — a nagyüzemek anyagi­technikai bázisán kell mű­ködtetni. A szakképzés egész rendsze­rén belül az egyes szakterü­letek sajátos követelményei­nek figyelembevételével a technikusképzést is megnyug­tatóan rendezni kell. 5. A Központi Bizottság el­ismeréssel szólt a közoktatás­ban dolgozókról, és hangsú­lyozta, hogy a közoktatás színvonalának emelése, az is­kolai munka folyamatos kor­szerűsítése nagymértékben függ a pedagógusoktól. Ezért megkülönböztetett figyelmet kell fordítani kellő számban és magas színvonalon történő képzésükre, munkafeltételeik javítására, anyagi és erkölcsi megbecsülésükre. Elő kell se­gíteni, hogy növekedjék az e hivatást választó férfiak szá­ma. Növelni kell a pedagógu­sok önállóságát a módszerek kialakításában, alkalmazásá­ban és az oktatási-nevelési célokhoz igazodóan az oktatás tartalmának megválasztásában is. 6. Javítani kell a közokta­tás állami irányítását. A köz­pontilag meghatározott köve­telményeket következetesen érvényesíteni kell, egyidejűleg biztosítva a helyi irányító szervek önálló munkájának és az oktatási intézmények önte­vékenységének feltételeit, az iskolai demokrácia fejleszté­sét. 7. Az ifjúság szocialista ne­velése egész társadalmunk ügye; valamennyi intézményé­nek érdeke és kötelessége az iskola nevelési törekvéseinek támogatása. Az iskola, az in­tézmények, a társadalom fo­kozott részt vállalása a felnö­vekvő nemzedékek nevelésé­ben nem csökkentheti a szü­lői gondoskodást és felelőssé­get. A család szerepét semmi­lyen más intézmény nem pó­tolhatja. A Központi Bizottság felhív­ja a pártszerveket és párt- szervezeteket, hogy segítsék a közoktatás fejlesztését szolgá­ló programok végrehajtását. Szervezzék, ösztönözzék az if­júság neveléséért felelős, té­nyezők jobb együttműködését. Mozgósítsák a társadalmi erő­ket az oktatáspolitikai célok megvalósítására, Hassanak oda, hogy társadalmi méretek­ben tovább erősödjön az isko­la munkáját támogató köz­szellem. A Központi Bizottság szer­vezeti, személyi kérdéseket tárgyalt: — Lajtai Vera elv­társnőt, a Pártélet című fo­lyóirat felelős szerkesztőjét, érdemeinek elismerése mellett, saját kérésére felmentette tisztségéből, és nyugállomány­ba helyezte. — Lakos Sándor elvtársat, a Központi Bizottság tagját, a Társadalomtudományi Intézet tudományos igazgatóját — ér­demeinek elismerése mellett — felmentette e tisztségéből, és kinevezte a Pártélet című folyóirat felelős szerkesztőjé­vé. (MTI) NÓGRAD - 1982. ápnlis 9., péntek Reagan Rendkívüli biztonsági intézkedések és nagy propagan dakampány közepette került sor Reagan elnök karibi kirán dulására. Eredetileg ugyan arról volt szó, hogy csak a hús véti vakációt tölti az elnök a meleg déltengeri szigeteker ám környezete kezdeményezésére „munkavakáció’’ lett jamaicai és barbadosi kirándulásból. Az első állomás Jamaica volt, ahol nemrég került hata lomra Edward Seaga miniszterelnök amerikabarát mun káspárti kormánya. Az előd Manley volt. Az ő kormányza tónak utolsó hónapjait a jobboldali ellenzék külföldről tá mogatott féktelen terrorja, megfélemlítési hadjárata jelle mezte, Ehhez hozzájárult még a gazdasági zsarolások kitér ledt művelete, ami szintén a szigetország haladó kormány zatának megdöntésére irányult. Manley végül is megbukol a választásokon, s megfigyelők értékelése szerint mindé nem utolsósorban azért következett be, mert a jamaicai po litikus igyekezett baráti kapcsolatokat fenntartani a Karib térség legnagyobb és legnépesebb országával — Kubával. A második állomás Barbados, ahol valamiféle „minicsú csőt” tartanak a szigetvilág törpeállamainak vezetői Reaga részvételével. Valószínűleg Washington karibi csomagterv lesz a fő téma, az a segélyprogram (néha nagyigényűen 0 Marshall-tervnek is nevezik), amelynek fő feladata a gaz dasági stabilizálás, az itteni nyugatbarát rendszerek meg szilárdítása érdekében. A barbadosi csúcson Reagan minden bizonnyal arr akarja majd rábírni tárgyalópartnereit, hogy támogassál Kuba- és Nicaragua-ellenes lépéseit, törekvését a felszaba dító mozgalmak visszaszorítására. A karib-tengeri szigetvilág geopolitikai szempontba rendkívül fontos az Egyesült Államok számára — elképzel hető, hogy a Pentagon újabb sziget-támaszpontokra is igény tart a térségben. De mindennél fontosabbnak látszik Wa shington számára a politikai egyetértés elnyerése. A támo gátast ez eddig az itteni országok többnyire katonai segélyei formájában kapták, ami olyan népellenes véres diktatúrái létrejöttéhez vezetett, mint a salvadori, guatemalai és a hai ti. Az „új Marshall-terv” gazdasági fellendülést és jóléte ígér a távoli jövőben — cserében azonban a karibi orszá goknak azonnal tevőlegesen támogatniuk kell a Reagan kormányzat napi elképzeléseit. Miklós Gábor Pu/a Frigyes befejezte kambodzsai Púja Frigyes külügyminisz­ter Hun Sennek, a Kambod­zsai Népköztársaság külügy­miniszterének meghívására április 5. és 8. között hivata­los baráti látogatást tett Phnom Penhben. A magyar külügyminisztert fogadta Heng Samrin, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, a Kambod­zsai Népköztársaság államta­nácsánál* elnöke, valamint Chan Sy miniszterelnök. A két külügyminiszter szí­vélyes, baráti légkörű megbe­szélésén áttekintette a nem­zetközi helyzet időszerű kér­déseit, a két órszág kapcsola­tainak helyzetét és továbbfej­lesztésének lehetőségeit. látogatását A felek megelégedéssel ál­lapították meg, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a kambodzsai Népköztársaság együttműködése kedvezően fejlődik az 1980. november 27-én Budapesten aláírt ma­gyar—kambodzsai közös nyi­latkozat szellemében. A ma­gyar fél további támogatásá­ról biztosította a Kambodzsai Népi Forradalmi Pártnak, a Kambodzsai Népköztársaság kormányának és népének erő­feszítéseit, amelyek a múlt sú­lyos örökségének felszámolá­sát célozzák. Púja Frigyes hivatalos ba­ráti Itáogatásra hívta meg Hun Sent, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Kongresszus Münchenben A helyzet kulcsa: az SPD Bizonytalanságot tükröző hí­rek érkeznek az NSZK-ból: belső ellentétek mardossák a kormányt Fel-felröppennek a hatalmi változásról szóló ta­lálgatások, támadják otthon, bírálják a tengerentúlról és más oldalról is a vezető poli­tikusokat. A helyzet kulcsa — a Német Szociáldemokrata Párt. Rajta múlik, hogy meg­szilárdul-e a több mint tizen­két éve hatalmon levő páros, vagy pedig szétbomlik és he­lyét átveszi a jobboldal. PIREUSZI GYŐZELEM? 1980 őszén a szociáldemok­raták történetük egyik leg­magasabb választási százalé­kát érték el, de azóta szinte minden balul üt ki számuk­ra. Eddig két helyi választá­son maradtak le. Mindkettő azt mutatja, hogy erősen csökkent a szociáldemokrata hívek száma, és, ha ma vá­ratlanul országos választás elé kellene állniuk, minden bizonnyal gyengén végezné­nek. Ám a szavazatok száma csak külső megnyilatkozása valamilyen mélyebb folya- matnak. Nehezen feloldható kettősségül találkozunk itt. A szbciájclemÖKrata vezetőket a párt balszárnyáról — job­bára indokolt — bírálatok érik, ami azonban a kor­mányzóképesség szempontjá­ból nem tesz jót nekik. Meg­osztja erőiket, a szétziláltság pedig csökkenti a szavazók bizalmát. Két fő témakörben foglal­hatók össze a kifogások, ame­lyeket a balszárny Helmut Schmidtnek és az elnökség többségének a szemére vet. Követelik egyrészt, hogy a Német Szövetségi Köztársaság ne kövesse az amerikai fegy­verkezési hajszát. Mindenek­előtt: ne állítsák föl országuk területén a Pershing—2. raké­tákat és a robotrepülőgép-ki- lövő állomásokat. A baloldal voltaképpen támogatja azt a mind szélesebb békemozgal­mat, amely az USA keleti partjától Hollandiáig és Gö­rögországig tárgyalást kíván a két világhatalom között és ra­gaszkodik földrészünk atom­mentesítéséhez. A másik követelés belpoli­tikai. A nemzetközi és a ha­zai gazdasági problémák meg­lehetősen kiélezték a vitákat az NSZK-ban: az államház­tartás óriási hiányának pótlá­sára és a beruházásokra va­lahonnan el kell vonni a pénzt. A polgári pártok — be­leértve a koalíciós partner szabaddemokratákat — a vál­lalatoknak akar kedvezni, az ő beruházási kedvüket emel-’ ni. A szakszervezetek és a szociáldemokraták tekinté­lyes része viszont nem szeret­né, ha emiatt csökkennének a szociális juttatások, ha gyen­gülne az állam szabályozó sze­repe. A balszárny azzal vádol­ja a szociáldemokrata vezető­séget, hogy — a munkaválla­lók érdekei ellenére — túlsá­gosan enged a vállalkozói, te-; hát a jobboldali nyomásnak. Érdekházasság — VITÁKKAL S itt lép a színre a koalíci­ós probléma. A szociáldemok­raták együtt kormányoznak a kisebb partnerrel, a polgári- liberális Szabaddemokrata Párttal. Több mint egy évti­zede tartó érdekházasság ez, de a kapcsok — éppen az 1980-as választási győzelem óta — lazulnak. A konjuktúra idején könnyebb volt mind a két félét — a munkavállaló­kat és a munkáltatókat — kielégíteni, most azonban a szabaddemokrata partner egyértelműen a vállalkozók oldalára áll. Ez pedig kínos vitákat vált ki a kormányülé­seken. Bár a rakétaügyben Helmut Schmidt és Hans-Di- etrich Genscher közös álápon áll, a szabaddemokraták gya­nakodva hallgatják a szociál­demokrata baloldal Amerikát bíráló külpolitikai követelése­it, Egy szó, mint száz, a pol­gári-liberális partner számba veszi a szakítás lehetőségét. Kapott is már ajánlatot a jobboldaltól. Ha elfogadnák, a szociáldemokraták ellenzék­be szorulnának. A JÖVÖ ÁRNYÉKA E pillanatban még tartanak a koalíciós kapcsok. Minden azon múlik, milyen képet mu­tat a következő hónapokban a szociáldemokrata párt, mi­lyen eredményeket ér el a következő három tartományi választáson. Ha az eddigiek­hez hasonlóan, gyengén vé­gez, számítania kell arra, hogy partnere elhagyja. Most, húsvét után tartja a Német Szociáldemokrata Párt soron következő kongresszu­sát. A tanácskozásnak az len­ne a feladata, hogy fölkészül­jenek az idei próbamenetre, rendbeszedjék soraikat, tisz­tázzák a belső ellentéteket, növeljék a szavazók és a koa­líciós partner bizalmát. Amit most itt elhatároznak és fel­mutatnak, nem kis mértékben meghatározza majd politikai jövőjüket — feltehetően a kormányét is. Tatár Imre Argentina — Az argentin katonai ta­nács szerda este úgy döntött, hogy egy „dél-atlanti had­műveleti szintért” hoz létre, ami Argentína partjaitól és a Malvin-szigetek körül 200 tengeri mérföld lesz. Buenos Airesben elrendelték a 20. életévüket betöltött tartalé­kosok részleges mozgósítását és a fegyveres erők segéd- személyzetét, is behívták szol­gálatra. Mario Benjamin Menen- dez. a Falkland (Malvin)-szi- getek argentin kormányzója, aki szerdán vette át hivata­lát, kijelentette: a szigetcso­port lakói — argentin állam­polgárként — mindenfajta korlátozás nélkül gyakorol­mozgósit hatják eddigi jogaikat, sza­badon folytathatják eddigi gazdasági tevékenységüket, előzetes cenzúra nélkül pub­likálhatnak. Hozzátette, hogy az anyaországban érvényben lévő rendkívüli állapotot nem terjesztik ki a szigetekre. A szerdai nap eseményei közé tartozik az is, hogy Sir Anthony Williams. Nagy-Bri- tannia Buenos Aires-i nagy­követe elhagyta az argentin fővárost. Míg a Közös Piac országai változatlanul és egyértelműén Nagy-Britanniát támogatják a vitában addig Latin-Arhe- rika államainak többsége Ar­gentína oldalára állt

Next

/
Thumbnails
Contents