Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)
1982-04-07 / 81. szám
Az ötletemberek és a KISZ adatbank, adásvétel, alkalmazás Önállóság — Több géppel, több emberrel többet termelni! — ennek a korszaknak a napja leáldozott. Szerény fejlesztési lehetőségeink közepette ugyanakkor a teljesítménykövetelmények mit sem csökkentek. A feladat: a kevesebből hozni ki többet, jobbat. Ez pedig máshogy nem megy, csak a bennünk rejlő képességek mozgósításával. Társadalmunk igyekszik a bennünk szuny- nyadó energiákat felszabadítani, alkotókészségünket a közös célok szolgálatába állítani. Egyszerűbben fogalmazva: a nagyobb teljesítményre többlet javadalmazással ösztönözni — ez látszik most olyan lehetőségnek, amelynek megragadásával a magunk javára fordíthatjuk a gazdasági kényszer- helyzetet. Az előbbi logikai menetet követve érthetővé válik, . hogy kisvállakozások életre hívása miképp illeszkedik a szocialista gazdálkodás egészébe. Ugyanakkor tévedés lenne azt hinni, hogy az elmondottak csak a magán- vagy kiscsoportos kezdeményezések körére igazak. Nagyüzemeink a kialakult új gazdasági körülményekben éppen úgy keresik a közös és az egyéni érdekek összekapcsolásának útjait-módjait, miként azt a gazdaságirányítás teszi immár másfél évtizede. Ha általánosságok mellett konkrétumokról is szólunk, elsőként a trösztök megszüntetésére gondolunk. Korábban, a gazdaság- irányítás reformjának első tapasztalatait elemezve azt állapíthattuk meg, hogy a nagyszabású újítás: a felébresztett gazdasági verseny alábbhagyot a gyárkapuknál! Most pedig éppen annak lehetünk tanúi, hogy a piaci viszonyok immár átlépik a trösztök, vállalatok kapuit is. Sőt, hullámai elérik a leányvállalatokat, a nagy cégek vidéki gyárait, „begyűrűznek” a gyáregységekre, telepekre, és — erre is van már példa — meg sem állnak a műhelyekig. A békéscsabai Magyar—Szovjet Barátság Tsz például gépműhelyét tette önállóvá; ennek dolgozói anyagilag érdekeltek a „közös” javára végzett többletteljesítményben. Akad más megoldás is: a Szeghalmi Állami Gazdaság két termelő és egy szolgáltató kerületéből önálló egységet alakított. Pontosabban: a kerületekben dolgozókra bízta annak eldöntését, hogy az egységre kiszabott feladatokat mikor és ki végezze el. , A teljesítményt jutalmazó érdekeltségi rendszer feltételezi a teljesítmények pontos Iscspun belül mérését — ez csak a számvitel felkészültségén múlik —, az állami gazdaság esetében azonban fontos követelmény az is, hogy ne csak az önelszámoló egységek teljesítményét mérjék, hanem a kerületekben működő ágazatokét is. (A rendszer tudniillik csak ai- kor teljes, ha a kerületvezető mellett, és vele együtt az ágazatokat irányító szakemberek, sőt az ott dolgozók valamennyien érdekeltek a tervek teljesítésében.) Szeghalmon ezt a kérdést úgy oldották meg, hogy az év végi nyereségrészesedés (50 százalékát a nyereséghez való hozzájárulás arányában — és nem a bérek arányában —» osztják fel. Ez lehetővé teszi, hogy a magasabb beosztású vezetők a többletjuttatások 80 százalékát az irányításuk alá tartozó egységek nyereségtervének teljesítéséhez igazítva kapják meg, és — más aránv k alapján, de — hasonló elv érvényesül a középvezetők, sőt a beosztott dolgozók javadalmazásában is. Nem azért ismertettük a Szeghalmi Állami Gazdaság 1981-től kialakított kerületi önelszámoló rendszerét, mert az mindenki számára követhető példa. Hiszen a kerületi önállóság kiteljesítéséért — például a. valóban önálló eszköz- és bérgazdálkodás megteremtésével — még bőven van mit tenni Szeghalmon. Azután a szeghalmi — alapvetően „jutalmazó jellegű” — ösztönzéssel szembeállíthatnánk az ugyancsak meggyőző dombegyházi érdekeltségi rendszert, amely a költségterv túllépését „bünteti” a prémium arányos megvonásával. Hogy melyik módszer az üdvösebb. ezt minden üzemünkre, vállalatunkra érvényesen aligha lehet eldönteni. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a közérdek tartósan csak az egyéni érdekeken keresztül érvényesíthető. Ha a dolgozók rossz munkája vagy átlagon felüli teljesítménye zsebükre megy, akkor már csak olyan korszerű vállalati irányítási rendszerre van szükség, amely valóban teret enged annak, hogy a többletteljesítményben érdekeltebbé tett dolgozó maga választhassa meg a célhoz vezető utat. Szeghalmon és Dombhegyházán nem a spanvolviászt találták fel. hanem elsők között léptek arra az útra, mely a termelő, a gazdálkodó számára nagyobb cselekvési szabadságot biztosít, cserében nagyobb felelősséget kíván. Kőváry E. Péter Vízi konyhakertek — Azt szeretnénk mindenekelőtt elérni — fejtegeti az ifjúsági szövetség tisztségviselője —, hogy a spanyolviaszt ne kelljen föltalálni minden üzemben külön-külön... HA CSAK A FELÉT IS... Használható újítások és Igényesebb műszaki jellegű szellemi termékek elterjesztését kívánja elősegíteni a KISZ megyeszékhelyünkön működő városi bizottsága. Elképzelésük szerint az Alkotó Ifjúság Egyesülés dokumentumtárához hasonló adatbankot próbálnak létrehozni, továbbfejleszteni és a használatra alkalmassá, hozzáférhetővé tenni, egyelőre szűkebb pátriánk székvárosában. — Felmérhetetlen pénzmegtakarítást eredményezhetne idővel az adatbank kihasználása — állítja Gazsi Ferenc, a salgótarjáni városi KISZ-bizottság titkára. — Amit a mostani gyakorlat szerint nagy költséggel gyáron belül fejlesztenek ki, vagy külföldről vesznek meg, azt kis figyelem, utánanézés árán is megkaphatnák. — A belső fejlesztések általában sajátos műszaki kérdésekre keresik a választ... — Ez igaz. De már az is nagy könnyítés, ha a máshonnan kapott ötletnek, módszernek csak a fele használható, a másik felét már a helyiek okoskodjék ki. Erre azt a példát szoktam felhozni, hogy mondjuk: egyik gyár keresi a módját annak, miként lehet savas közegben hőmérsékletet mérni. Erre a másik gyár közli: nekik lúgos közegű mérésre van eljárásuk. Innen már nem lehet nagy gond az adaptálás. LAJSTROMBA SZEDIK Az ifjúsági politikus véleménye szerint a helyi viszonyok közt egy életképes adatbank hatásosabban működne közre az ötletek adásvételében, mint az átlagon felüli műszaki indítványok menedzselése. — Saját fejemben tárolt „adatbank” persze, használatban van és volt régebben is — így a fiatalember. — Annak idején a tűzhelygyárban gondot okozott egyfajta lemezhajlító célgép kialakítása. Eszembe jutott, hogy korábban a HIM-ben láttam erre megoldást: ők a mosógépek lemezét hajlították hasonló módon. Felkerestem egy volt évfolyamtársamat és elkértem tőle a műszaki dokumentációt. Ezzel a probléma megoldódott. Az efféle „egyszemélyes adattárak” is sokszor jó szolgálatot tesznek, de összehasonlíthatatlanul hasznosabb volna a rendszerezett nyilvántartás. Az adatgyűjtés gondját az FMKT-munkabizottság néven nevezett testület — ennek gerincét az üzemi FMKT- titkárok képezik — vette a vállára. Lajstromba szedik az Alkotó ifjúság pályázatra készített munkákat és az általánosan felhasználhatónak látszó újításokat. Várhatólag az év közepére állítanak ösz- sze egy — száznál kevesebb elemből álló — „gyűjteményt”. Az egész városi adatbank ösz- szehalmozása, rendezése, föl- használásra alkalmassá tétele — vélekedések szerint — három évet vesz, venne igénybe. Megyei „ötlettéka” létrehozása hosszabb időt követelne1 * * — becslések alapján —, ennek valamennyire is határozott körvonalai azonban tervekben sem, sőt egyéni elképzelésekben sem igen kristályosodtak még ki. MÜNCHEN, VAGY A GÖCS? A'z AIE p tavalyi tavaszi BNV-n közkinccsé tett egy kiadványt, amelyben pályázati munkákról és azok föllel- hetőségéről tájékoztatta az érdeklődőket. Ezeknek az információknak azóta bizonyos hasznuk már mérhető. Lenne- e akkora tekintélye egy városi szintű kiadványnak, hogy profi fejlesztők, gazdasági vezetők forgassák? — El kell érnünk azt a szokásbeli, szemléletbeli változást — mondja Gazsi Ferenc —, hogy ne csak belső fejlesztés jusson a felelősök eszébe, vagy, hogy ne csak a nyugatról vett eljárásoknak legyen tekintélye. Persze, jobban hangzik, ha .valaki azzal büszkélkedik, hogy ő Münchenből vett licencet, mintha azzal, hogy mondjuk a GÖCS- től vett át egy módszert. De sokszor lehet olcsóbb és gyorsabb, ha először a helyi adatbankot „kérdezi” meg. (molnár) Javuló körülmények A Nógrádi Szénbányák idei szociálpolitikai tervében továbbra is jelentős teret szentelnek a dolgozók munka- és életkörülményei javításának. Az öltözők, fürdők fejlesztésére, a meglévő létesítmények felújítására csaknem tizenegy és fél millió forintot költenek s több mint hétmilliót igényel az, hogy a védőruharendszert kiterjesztik a kis- terenyei egységre is. Tovább bővítik a dolgozók kedvezményes étkeztetésének rendszerét. Igaz, jelenleg csak hat egységnél van mód az ellátás igénybevételére, de idén, ahol a feltételek adottak, megoldják a terepen munkát végzők étkeztetését is. A Moldáviában levő Vilko- vo munkásvároska lakosai, a Duna alsó folyásánál szétszórtan fekvő szigeteken ősidők óta termesztenek zöldséget, gyümölcsöt és bogyós gyümölcsöt. A Duna-delta gazdag szigetekben. A folyam nagy mennyiségű iszapot hord amely felhalmazódva idővel „földtányérrá” válik a víz közepén. Itt telepítenek konyhakerteket a vilkovóiak. Ha olykor az erős széllökések hatására az apró szigetek tovasodródnak zöldségeságyaikkal és gyümölcsfáikkal együtt, a delta ágain keresztül egészen a tengerbe úsznak. Az emberek azonban megtanulták, hogyan lehet „megkötni” ezeket a szigeteket: csónakokon és bárkákon földet hordanak a nádfonadékokkal körülhatárolt sekély vizű helyekre. Vilkovo lakosainak ősei — szökevény jobbágyok, zapo- rozsjei és doni kozákok — valamikor itt a szigeteken találtak menedéket a hatóságok üldözése elől. Első kunyhóikat a menekültek a szigeteken állították fel, utódaik pedig hosszú időn keresztül követték őseik szokásait. A szigeteken már régen nem épülnek lakások. Az utóbbi években a városban mintegy ezer korszerű komfortos lakóházat építettek, a szigetek pedig a lakosok gyönyörű pihenőhelyévé váltak. Negyedik esztendeje dolgozik a Romhányi Építési Kerámiagyárban Viczián Endrénc, aki számos munkaterületen megállta már a helyét az üzemben. Jelenleg szitakezelö, figyelmes munkájától jelentősen függ a mintás termékek első osztályú minősége. — kj — Folytatódott a szocialista építőmunka z ellenforradalom leverése, a gyors szocialista konszolidációt követően a kedvező nemzetközi és belpolitikai feltételek1 tették lehetővé a szocialista építés folytatását. Gyarapodtak a kommunista mozgalom, nemzetközi erői,, a fejlődés új szakaszába. lépett a szocialista világrendszer A szocializmus győzelme a Szovjetunióban nemcsak véglegessé, hanem teljessé is vált. A népi demokratikus országokban lényegében 1958. és 1961. között befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Kiszélesedett á gyarmati felszabadító mozgalom. Kubában új szocialista állam jött létre. A kapitalizmus válságának új szakaszába lépett. Ugyanakkor kedvezően alakult hazánk nemzetközi helyzet' meghiúsult az imperialisták ama kísérlete, hogy hazánk belügyeibe beavatkozzanak. Nemzetközi helyzetünk gvors megszilárdulásában döntő szerepet játszottak a szocialista építésben elért sikerek, a szocialista konszolidáció második szakaszának eredményei. amelyek alapjait az MSZMP 1957 iúniusi pártértekezlete határozta meg. Nagy szolgálatot tettek a szocialista építés továbbfolytatásában azok'az elvi és gyakorlati állásfoglalások, határozatok amelyek végrehajtása kedvező feltételeket teremtett az ellenforradalom okozta politikai, ideológiai, morális károk megszüntetésében. A burzsoá nacionalizmusról, a szocialista hazafiságról, valamint a felszabadulás utáni magyar irodalomról szóló állásfoglalások, az MSZMP irányelvei &' művelődéspolitikáról, a párt által kiadott agrár- tézisek nagy hatást gyakoroltak a szocialista konszolidáció meggyorsítására. Hosszú távú feladatokat határozott meg a munkásosztály helyzetével foglalkozó határozat, az állam és egyház között kialakítót- elvi és gyakorlati viszonyt tartalmazó állásfoglalás. A tömegekért folytatott harcban nagyon fontos szerepet játszott az 1958. évi povem- beri országgyűlési választás. A mértéktartó, az elvi alapokon nyugvó felvilágosító munka, továbbá a párt általános politikájának gyakorlati megvalósítása következtében a Hazafias. ISTépfront jelöltjeire a' dolgozók 98 százaléka szavazott. A választási eredmények megszilárdították a népi hatalmat. teljessé tették a szocialista konszolidációt. Széles nemzeti egvségfront alakult ki. melynek elismert vezetője az MSZMP Hitet tett a proletár internacionalizmus mellett, visszautasította hazánk belügyeibe való beavatkozást. A belső stabilizáció és a kedvező nemzetközi helyzet lehetővé, de egyben parancsolóan szükségessé tette a szocialista építés meggyorsítását. Népünk szorgos munkával teljesítette a második hároméves terv célkitűzéseit, felszámolta passzív külkereskedelmi mérlegét. Megszilárdultak az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek, a parasztság 1958. évi jövedelme 12 százalékkal volt magasabb, mint az egyéni gazdáké. A Központi Bizottság 1958 decemberi határozata a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének meggyorsítását tűzhette ki mindezek után célul. Nógrád megyében is kedvezzen alakult a politikai és gazdasági fejlődés. A szénbányászat. — a népgazdaság igényeinek megfelelően — elsősorban a munka) termelékenységének növelésével járult hozzá a hároméves terv célkitűzéseinek megvalósításához. A gyáriparban a műszaki fejlesztés került előtérbe. Legjelentősebb ipari üzemeinkben rekonstrukciókat hajtottak végre. Még 1959-ben kezdődött el a salgótarjáni acélgyár hideghengerművének bővítése, más üzemegységek technikai berendezésének tökéletesítése. S 1960 júniusára felépült a Zagyva II. üzem. A romhányi cserépkályhagyárat, továbbá a nógrádkövesdi kőbányát — a lakosság növekvő igényeinek megfelelően — korszerűsítették. Más ipari üzemekben is sor került rekonstrukciókra. Fejlődésnek indult a helyi tanácsi ipar. Balassagyarmatra, a női munkaerő foglalkoztatására Budapestről telepítettek üzemeket. Üj telephelyek létrehozásával, a végrehajtott rekonstrukciókkal, műszaki fejlesztéssel Nógrád megye ipari üzemeinek termelése több mint 20 százalékkal nőtt. A termelés növekedésének függvényében ■ emelkedett a lakosság ellátottsági szintje, élet- színvonala. A lakosság fogyasztási alapja — a tervezett helyett — 3 százalékkal gyarapodott. A munkások egy főre eső reálbére a tervezett 6 százalék helyett 12 százalékkal emelkedett. A magánerőből épített lakások száma 1959- ben 1700, 1960-ban már 2000 volt. A mezőgazdaság szocialista átszervezése a Központi Bizottság 1958 decemberi határozata után indult meg erőteljesebben a megyében. A kollektivizálást a párt általános politikájának helyessége mellett nagymértékben elősegítették a falusi pártszervezetek. Nógrád megyében —, ahol a szegény és kisparasztság volt túlsúlyban —, s ennek következtében a földhöz jutottak voltak többségben — a munkásosztályhoz való pozitív viszony, a szövetség tudatosabb gyakorlata fontos segítője volt az átszervezésnek. A szervező munkához nagy segítséget adtak az állami gazdaságok, gépállomások. Űj lendületet jelentet4; a bányászok, ipari dolgozók, alkalmazottak, értelmiségiek felvilágosító munkája, parasztokkal folytatott eszmecseréje. Abban, hogy a megyében az átszervezés gyakorlatilag 1961 január végére befejeződött, az is nagymértékben közrejátszott. hogy a már működő termelőszövetkezetek terméseredményei jobbak voltak, mint a belépés előtt állóké. De az is sokat számított, hogy az ingadozók megtekintették a termelőszövetkezeteket és saját tapasztalataik alapján győződhettek meg a nagyüzem fölényéről. Nagy segítséget jelentett az állami támogatás is. Csupán 1959-ben 17 millió forint hosszú lejáratú hitelt kaptak a már létrejött termelőszövetkezetek. A párt és tanácsi szervek megfelelő káderutánpótlásról is gondoskodtak, ahol erre szükség volt. A nagyüzemek által megindított, s immár folyamatossá váló patronáló mozgalom az anyagi segítség változatos formáin túl jelentős politikai, kulturális, erkölcsi támogatást nyújtott. A gazdasági életben bekövetkezett fejlődés eredményeként a munkásság maradt a legszámottevőbb, legnépesebb társadalmi csoport továbbra is. A legnagyobb változás a falusi dolgozók körében ment végbe. A kisárutermelő parasztok száma 1960-ra 31 ezerre csökkent, az 1949. évi 49 ezerről. A termelőszövetkezeti parasztok száma pedig 1960-ban nyolcezer volt. Tizenegy év alatt 5 ezerről 11 ezerre emelkedett a szellemi dolgozók, 31 ezerről 57 ezerre a munkások létszáma A z MSZMP VIII. kongresszusa már kimondhatta, hogy hazánkban leraktuk a szocializmus alapjait. Ez a gazdaságban, politikai és társadalmi, valamint a kulturális életben végbement változások eredményeként jött létre. A társadalom előtt álló legfontosabb feladat a fejlett szocialista társadalom építésére való áttérés lett. Dr. Molnár Pál | NÓGRÁD - 1982. április 7., szerda 3
