Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)

1982-04-06 / 80. szám

t Képernyő előtt Történetek innen-onnan Ha nem szóltál volna, bölcs maradtál volna — sűrít egy­féle igazságtartalmat nyelvünk ebbe a mondásba. Minthogy rendszerint így igaz — bár nem minden hallgatás takar bölcsességet —, nehéz az em­berfiának beismernie, hogy valamely dologban előbb járt a szája, mint az esze. Nem csupán azért nehéz, mert ön­maga előtt is restellkedik, ha­nem mert az önkritika, akár­hogyan is hangoztatjuk, nem erős oldalunk. Talán ezért is tartja magát meglehetősen ke­ményen az a felfogás, hogy tévedéseink beismerése a gyen­geség jele. Persze nincsen szándékomban hosszas szel­lemi fejtegetésekkel untatni az olvasót, annyit azonban a té­mával kapcsolatosan még naeg- jegyzek: a beismerés erkölcsi erény, szélesebben véve a de­mokratizmus fejlettségi fo­kának mutatója. Hiszen amió­ta meghaltak az életünkbe közvetlenül beavatkozó iste­nek, azóta — az axiómákat, tényeket kivéve — ugyancsak megkérdőjeleződik az igazsá­gok örökérvényűi! égé Miután úgy érzem, sikerült megideologizálnom a közmon­dást, megkockáztathatom be­vallani egy — nyilvánvalóan általam felismert — tévedé­semet. A Buddenbrook ház cí­mű NSZK-beli tévésorozat el­ső része után ugyanis kételye­imnek, minőségi kifogásaim­nak adtam hangot, szerencsére a későbbi darabok alaposan jrámcáfoltak. Kénytelen vagyok elismerni, hogy a tévéfilm ígéretes alkotás, nem pusztán közművelődési tett, de művé­szi munka. Érzékletes, igaz képet alkot a lübecki kereske- dőcsaládról, a korról, a múlt század második negyedéről. Egyelőre többet nem szólok, nem szeretnék visszaeső lenni. Várjuk meg a sorozat végét, a tizenegyedik részt is. A Televíziós mesék felnőt­teknek utolsó meséjét — leg­alábbis a második szériáénak — A világkagyló mítoszát ké­ső esti adásban láthattuk (már­cius 31., 22.05). Ha malíciózus akarnék lenni, azt mondanám: végre. Ez azonban méltatlan megnyilvánulás lenne. Bár­mennyire sem rokonszenvez­tem ugyanis az öt daráb leg- többíkével, bizonyos előreha­ladást tapasztalatok Rajnai András elektronikai munkás­ságában. Meséi mindenekelőtt technikailag lettek „simábbak”, látványosabbak, trükkösebbek. Színészei is kezdik megszok­ni a technikát, ami elsősorban mozgásuk magabiztosabbá vá­lásában jelentkezik. Sajnos ezeknek a meséknek sokkal több a hátrányos vonásuk, a hibájuk. Az új széria között mindössze kettőt találtam, amelyik valamelyest eleiét tett előzetes elképzeléseimnek és összefoglaló címígéretének, an. nak, hogy televíziós volt, me­se volt és felnőtteknek szóló. E kettő az Atlantisz és A vi­lágkagyló mítosza. Ezekben érzem a megfejthető tartalmat, filozófiát, a mese ízét, zama- tát. Ámbátor e mesék cselek­ménye is eléggé lassan, körül­ményesen folydogál, olykor valósággal elringatja a figyel­met. Valamennyi mese legfelró- hatóbb hibájának a csináltsá- goi, a gondolati kuszaságot tartom. A színészek nem kizá­rólag a próbára tevő techniká­val viaskodnak, magukkal a szerepekkel is, melyek — tu­dom, meséről van szó, ám ak­kor is — vázlatok, vagy konst­rukciók, a legtöbbször képte­lenek bármit is kezdeni velük. Ráadásul — lévén látvány- centrikus a sorozat — sokszor iszonyúan nagy „turbánokat’, fejdíszeket kell koponyájukon egyensúlyozni. Szerepeikben — minthogy igazán nincsenek is — képtelenek illúziót keltő, a megszokott módon értékel­hetőt nyújtani. Fenntartás nél­kül csak helytállást célzó hő­sies igyekezetüket méltányol­hatom. Ha Rajnai a mostani öt részből leszűri a tjiegfele'ó konzekvenciákat, talán a szí­nészeknek is kedvezőbb fel­adatokat juttat. Az elektroni­kában sok a lehetőség, Rajnai tehát tovább kísérletezhet. De — ha egyáltalán tanácsolha­tom — igazi meséket mondjon, szellemesen, mulatságosan, len­dületesen. átélhetően. Nem először szólok elisme­réssel a Csehszlovák körkép (április 3., 22.35) adásairól. Mi­los Forman tizennyolc éve ké­szült Fekete Péter című, mél­tán világsikerű filmjét lát­hattuk legutóbb. A dokumen- lumfilmekkel kezdett, ma már Hollywoodban dolgozó játék­filmrendező ebben — az első — nagyfilmjében jól haszno­sítja korábbi tapasztalatait. Az élet apró pillanatait lesi el, természetes könnyedséggel tárja vizsgáló szemünk elé. A hétköznapok szürkének tartott folyamatában észreveszi a jel­lemző színeket, a felnőtté élés suta kísérleteinek humo­rát, az apák és fiúk nemzedé­ke meg nem értésének lappan­gó drámáját. Kritikával szem­léli környezetét, alakjait. For- mar a filmcsinálás mestersé­gét tökéletesen értő művész. Az 6 meséi item altatják el a nézőt, az ő gondolatai vissz­hangra találnak bennünk — a legteljesebben a valóságból ere­detnek, végiggondoltak, tisz­ták, felismerhetők. Vitathatat­lan: Milos Forman a hatvanas évek elején született cseh új hullám egyik kiemelkedő, meg­határozó egyénisége. A filmszakmában „cseh cso­daként” is emlegetett filmtör­téneti stílus, korszak több da­rabját is láthatják majd a té­vénézők az elkövetkezendők­ben. Szombaton Ivan Passer Intim megvilágításban című al­kotását. (ok) Bevallom, sohasem hallot­tam az alapítóról, aki esz­tendőnként több ezer dollárt juttat egy titkos igazgatóta­nács szavazata alapján azok­nak, akiket bármily szak­mában, vagy területen láng­elmének vél. Az alapítvány teljes neve: John és Kathe- rina McArthur, és szervezeti okiratának lényege, hogy a világ ötven bizonyítható zse­nijét jelentékeny összeggel tartja el. Jelentkezni —, ha néhány olvasómban már fel­buzdulná a lángelmék dühe — nem lehet; az alapítvány tehetségvadászai járják a vi­lágot, olvassák a szaklapokat, meghallgatják a hozzáértők javaslatait, majd döntés után postára adnak egy csekket olyan összegben, amilyenből úgy gondolják, méltó élet juthat a jelöltnek. A legutóbb egy amerikai írónak, Robert Penn Warrennak szavaztak meg évi hatvanezer dollárt egy teljes esztendőre, míg a legfiatalabb zsenijelölt egy huszonnégy' esztendős fizikus, bizonyos dr. Stephen Wolf­ram. Persze, nem az a Wolf­ram, akit a fizikában tanu­Zsenivédó egyesület lünk, ez egy másik Wolfram, évi több tízezer dollár jutal­mazott ja. Nem vonom kétségbe per­sze az alapítók jóindulatát; nem Is azért berzenkedem az alapítvány ellen, mert eddig semmiféle csekk nem érkezett postán olyan sugallattal, hogy azt jómagam használjam fel további éveim kényelmessé tételére. Hanem az önkény ijeszt, amivel ez a minl-No- bel-díj-bizottság először is ötvenre korlátozza a kortársi életben szóba jöhető lángel­mék számát, másfelől a nyil­vánosságnak, a társadalmi el­lenőrzésnek még olyan lehe­tőségeivel sem él, mint ami­lyennel a különben tévedésre is hajlamos Nobel-díj-bizott- ság. Nem tudom, és egy kis­sé idegesít, hogy nem tudom, ki az az ötven lángelme, aki egy kövér csekk birtokában további áldásos tevékenysé­gét szenteli az emberiség Ja­vára. Igazság szerint azt se tudom, ki ez a John és Kathe- riná McArthur, aki némi pénz birtokában úgy képzeli, hogy nála van a végső ítélet bizo­nyossága, a zsenivé ütés lova­gi kardja. Tisztelem például Robert Penn Wr.rrent, de sem­miképpen se képzelem, hogy ő az amerikai írók legjeleseb- bike. Különben Is az Iroda­lom olyan köztársaság, amely­ben nem a kiemelkedő talál­mányok jelölik a lángelmék útját, hanem a szívósan épü­lő életművek. Az olvasói visszhang mutatja fel utólag — lángelme járt közöttünk. Hihetetlen önpropaganda húzódik meg tehát a vastag pénzzel támogatott zseni védő egyesület játékszabályai mö­gött. Most kaptam a hírt, hogy akadt valaki, aki visz- szautasította a titkos zseni­védő társaság díját Nem tu­dom, hogy ama ötven, akit kijelöltek, csakugyan zseni-e. De az, aki visszautasította, lángelmegyanús. És tisztessé­gesebb fórumokon, remélhe­tőleg tisztességesebb díjak várnak rá. Ungvári Tamás Tárlat a „Korunkban az igazi mo­dernség nem egyéb, mint új­ra felfedezni az élet szépsé­gét és megmutatni ezt mind­azoknak, akik önmaguktól képtelenek rátalálni. Vissza a humanizmushoz!” Ezeket a mondatokat Föl­des Mihály író írta Orosz László művészetéről két év­vel ezelőtti kecskeméti önál­ló tárlata kapcsán. A Nógrád megyéből elszármazott fes­tőművésznek a Képcsarnok salgótarjáni bemutatótermé­ben látható kiállítása iránt élénk érdeklődés mutatkozik- meg. A közönség 36 fest­ményt: portrét, élet- és táj­képet láthat, zömmel az utóbbi egy év terméséből válogatva. A falusi élet el­tűnt munkafolyamatairól vallanak az olyan típusú ké­pek, mint a Szövő asszony, a Nyirkálő nénike. a Rokkán fonó. Egy hónapja készült az Üjságot olvasó, melyben korunk fenyegetettsége mű­vészi erővel sűrűsödik. A tájképek pedig — Maconka. Nagybátony. Kisterenye, Veszprém, Szeged, Siklós, a Balaton melléki települések különböző szeletei — a mű­vész természetrajongását tárják a szemlélő elé. Orosz László művészetére legin­kább egyik mesterének, Ber- náth Aurélnak a munkássá­ga hatott. Művei ugyanolyan egyszerű és természetes em­Herbert Marcuse nevével — a szakembereken kívül — először 1968 körül ismerked­hetett meg a magyar közön­ség. Elsősorban, persze, nem a könyvet vásárló vagy olva­só, hanem a nyugat-európai diákmozgalmakat figyelő. H, Marcuse ez idáig alig volt ismeretes, visszavonultan élt Amerikában; műveit nem kapta szárnyra sem világhír, sem kétes szenzáció. Marcuse ellentmondásos egyéniség, fi­lozófiája úgyszintén. Szociál­demokrata volt az 1918-as német forradalom idején, csatlakozott a német egzisz­tencializmushoz, Heidegge- rékhez, és már korai idősza­kában sokat foglalkozott Marx filozófiájával. A har­mincas évek elején 'Ismerke­dik meg Max Horkheimer- rel és Theodor W. Adornó- val és részt vesz a frankfurti iskola szociológiai alapelvei­nek kidolgozásában. De Her­bert Marcuse mindig „kí­vülálló”. Így aposztrofálja őt Almási Miklós kitűnő tanul­mányában, melyet a Gondo­latnál most megjelent Ész és forradalom című Marcuse- múhöz írt. Az Ész és forra­dalom először 1941-ben je­lent meg — már a szerző Képcsarnokban A kiállítás részlete (Szvorák Katalin énekes portréja). Morzsoló asszony berséget, nyugalmat és ki- ismerkedhetnek meg alkotáJ egyensúlyozottságot sugá- saival Salgótarjánban, a roznak, mint személyisége. Képcsarnok bemutatóter- Az érdeklődők április 8-ig mében. i Új könyvek amerikai emigrációja idején. Könyvében az 1968-as diák- mozgalmak koronázatlan ki­rálya és főideológusa a „forradalmár” Hegelt kívánja rehabilitálni. Marcuse a pszichoanalízis fogalomkész­letével értelmezi a későkapi­talista társadalmat. Hatása a diákmozgalmak idején volt a tetőfokán: jó bartája Rudi Dutschke, tanítványa Angela Davis. Az újbaloldal kétség­telenül egyik legmarkánsabb képviselője — különútjai s mindent tagadása ellenére is. Max Weber kétségtelenül századunk legnevesebb és ta­lán ' legnagyobb hatású szoci­ológusa. Sajnos, művei igen nagy késéssel kerülhettek csak a magyar értelmiség asztalára. Noha stílusa nem nehézkes, eredetiben olvasni mégis csak kevesek sajátja. A Gazdaság és társadalom 1967- ben jelent meg nálunk, most pedig a Gondolat Kia­dó Társadalomtudományi Könyvtársorozatában az 1905- ben kiadott A protestáns eti­ka és a kapitalizmus szelle­me című műve A cím kissé megtévesztő, hisz többet ad még annál is, mint az alcíral ígér: vallásszociológiai írá­sok. Nem a vallás a lényeg; hanem a vallási, az életvitel-: ben megrögzött szokások, be­idegzések hatása a gazdaság-l ra, s ezen túl a társadalma fejlődésére. Weber a század­elő polgári gondolkodóinak! azon rétegéhez tartozott, melynek hite. megrendült a haladás polgári felfogásának! érvényességében. Visszatérő alapmotívuma a racionalitásj Max Weber polgár, s első­sorban európai. Meghatáro­zásai abban újszerűéit, hogy nem kizárólag a gazdaság vagy csak a politika szem­szögéből próbálnak megvilá­gítani egy-egy jelenséget, ha­nem a gyakorlati élet sokszor „józan paraszti ésszel ’ meg­fogalmazott szempontjából isj .........azt kell ^neveznünk kapi­talista gazdasági tevékenyke­désnek, ami a csereesélyek! kihasználásával a nyereség elvárásán tehát (formáli­san) békés szerzési fesélyeken — alapul... Ahol racionáli­san törekszenek kapitalista szerzésre, ott tőkeszámla sze­rint alakítják ki a megfelelő cselekvést."- Max Weber munkájának kiadásával gaz-: dagodott társadalomtudomá­nyi irodalmujjk. K OSSUTH RADIO: 8.27: A lőporsziget lakúi 8.57: Jascha Heifetz hegedül 9.44: Bolgár gyermekek muzsikálnak 10.05: MR 10—14 10.35: Kertész István vezényel U.39: Tatárpuszta 12.45: Törvénykönyv 13.00: A Rádió Dalszínháza Paganini 14.20: Kamarazene — korabeli hangszerekkel 14.40: Elő világirodalom 15.05: A Purcell énekegyüttes énekel 15.24: A Tenkes kapitánya 16.00: A Népzenei Hangos ' Ülsáa melléklete 17.05: Odvsseus és a szirének 17.26: VÖrhelyl Endre operettf elvételeiből 17.45: A Szabú család 19.15: Gergely Anna nOtákat énekel 19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadémia nagytermét 20.20: A reneszánsz Baranyában 20.40: A hangverseny­közvetítés folytatása 21.20: Vera Francesci Clmarosa- szonátákat zongorázik 21.30: KI akar kockáztatni?... 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót 23.25: Csehszlovák művészek operaíelvételeiböl 0.10: A Mertens rézfúvóo- együttes játszik PETŐFI RADIO: 8.05: Virágénekek 8.20: Tíz perc külpoUtlka 8.35: Társalgó 10.00: Zenedélelfltt 12.25: Ifjúsági könyvespolc 12.35: Melódiakoktél 13.25: Látószög 13.30: Muzsikáló természet 13.35: világjáró muzsika 14.00: Kettőtől hatig... 18.00: Ttnltonik 18.35: Beszélni nehéz 18.47: Végvári Rezső: Inaktelkl muzsikaszó 18.58: Barangolás régi hanglemezek között 19.15: idegenforgalmunk előőrsei. Párizs 19.35: Kilátó 4 NÖGRAD = 1982. április 6., kedd J v ’ ’ 20.35: Vidám népmesék 20.59: ,,Egy szál gitárral” 21.55: Népdalkörök pódiuma 22.20: Szabadság-szerelem 23.20: A mai dzsessz MISKOLCI STÜDIÖ: 17.00: Hírek, időjárásjelentés, tartalomismeretetés. — 17.05: Egészségünk védelmében. A ser­dülőkor. . . Dr. Pénzes Géza elő­adása. — 17.20: Zenedoboz. A stú­dió zenés vetélkedőműsora. Szer­keszti Bély Katalin és Sajó Már­ta. — 18.00: Észak-magyarországi krónika. (A Szakma kiváló tanu­lója országos verseny döntői kez­dődnek Miskolcon. — A MEDOSZ Nógrád megyei titkára a tavaszi munkák balesetmentes végzéséről nyilatkozik.) — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. TELEVÍZIÓ: 8.55: Tévétorna (Ism.) SZ 9.00: Szünidei matiné. Ktsfllm* összeálltéi» 10.20: A két jóbarát. Csehszlovák rajzfilm (ism.) — SZ 10.25: Kipp-kopp, a suszterinas. Lengyel rajzfilm (ism.) 10.45: Rugalmas és rugalmatlan ütközések. 1. rész: mechani­kai kölcsönhatások (ism.) SZ 11.00: Utazás a Holdba. Tévé- játéksorozat. SZ 3/1 rész: Egy fontos beje­lentés (ism.) 15.30: Tskolatévé: Nyelvtanárok. figyelem! Orosz nyelv taní­tása az ált. isk. 4. osztályá­ban I6>10: Hírek . * 16.15: Testvérvárosok. A pécsi kör­zeti stúdió műsora 16.35: Gólyavári esték. Berend T. Iván műsora 17.15: Reklám 17.20: Kertünk-udvarunk. Riport­műsor 17*40: Sakk-matt 18.00: Kubai dallamok. Raul Go­mez és Leonor Zamara műsora. SZ 18.25: Reklám 18.30: Dél alföldi krónika 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna. SZ 19.15: Esti mese 19*30: Tv-híradó 1. SZ 20.00: A Buddenbrook ház 21.00: Stúdió, ’82. SZ 22.00: Helybenjárás. Dokumentum- film (16 éven felülieknek!) 22.55: Tv-híradó 3. SZ t. MŰSOR: 20.01: Savaria Kupa. Nemzetközi női rönlabdatorna SZ -1.10: Tv-híradó ? SZ 21.30: Periszkóp 22.00: Reklám 22.05: Gerry és a Pacemakers együttese. NSZK zenés film BESZTERCEBÁNYA: 18.30: Gazdaságpolitikai magazin 19.10: Esti mese 19.20: Időlárásjelentés és műsor­ismertetés 19*30: Tv-nii adó, :0.00: Először férjnél. Szovjet film. 21.45: Ez történt 24 óra alatt 22.00: Kamarahangverseny 22.45: Hír ek MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Csa­logány. Színes, szinkronizált szov­jet film. Háromnegyed 6-tól és 8-tól: Ámokfutó. (14) Színes len­gyel bűnügyi film. — Kohász Nagy álom. (16) Színes, szinkro­nizált USA film. -- Balassagyar­mati Madách: Főúr, tűnés! Szí­nes, szinkronizált csehszlovák filmvígjáték. — Nagybátonyi Pe­tőfi: Korai darvak. Színes, szink­ronizált szovjet film. — Nagybá­tonyi Bányász: Solo sunny. (16)* Színes, zenés, szinkronizált NDK film. — Pásztói Mátra: Újra szól a hatlövetű. Színes, szinkronizált amerikai western. — Rétság: Jesse James balladája. (14) Szí­nes USA western. — Kisterenyel Petó'fi: Mackó Misi és a csodabő­rönd. Színes, szinkronizált lencvel bábmesefilm. —Jobbágyi: A kék laguna. (14) Színes amerika* film. 22.00: Helybenjárás %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents