Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)

1982-04-29 / 99. szám

»Maszekok"« de nem pipecekl Négy bringás nem csinál nyarat? Kispadon egy sportág — Püspöki példát mutatna A régi dicsőségnek néha még felsejlik a fénye A Győri MÁV-DAC kerék­páros legénységének idősebb tagjai még ma is emlegetik néha, hogyan rettegték a he­gyi szakaszokon a tarjáni (SBTC) fiúk teherbírását, „ki­lövéseit” a felmenetekben, ök maguk ebben az egyben hát­rányban voltak mindig. A Kis­alföld szélén, a nagy lapályo­kon jól ment a sprintelés, de hegynek csak Pannonhalmát tudták „befogni”, azt rugdal­ták aztán naponta tízszer-húsz- szor le-fel, oda-vissza. A me­gyei kerékpársportnak Salgó­tarjánban p'ontosan 1968-ban „lőttek”, akkor szüntette meg szakosztályát (az egyik legré­gebbi munkássportkört!) az SBTC, mert „kellett a pénz a fócinok”. Legalábbis mindenki ezt mondta, és mondja ma is, ha az egykori tarjáni bringás- sport szóba kerül. Aki netán nem ért ezzel egyet — vitat­kozzon a közvéleménnyel... xxxxxxxx 'Négy srác mégis felült a gép­re Szurdokpüspökiben! Húsz év körüli szakmunkások, nekik nem mond semmit a ré­gi idők bringája, nem zavarja őket a megyei érdektelenség, nem izgatja őket az égvilágon semmi. Belekeveredtek a „por­felhőbe” nem is olyan régen és azóta „hajtanak, mint a me­szes" — ahogy a palóc mondás tartja. Réde Zsolt, húszéves géplaka­tos, a gázművek szakmunká­sa a karmester. Ö kezdte négy éve egy félverseny szovjet Tu- riszttal, amit Harkovban gyár­tanak és egy időben 2130 fo­rint volt az ára, ma is lehet kap i. Elég jó gép, bár Zsolt­nak nem volt szerencséje ve­le, hamar szétrágódtak a-: for­górészei ezért már akkoi sze­retett volna egy jobb gépet sze­rezni, ami ma már valamivel könnyebben megy, mint né­hány évvel ezelőtt. Gyártásban kerékpáros-nagyhatalom Ma­gyarország, hiszen a Csepel vagy tizenkét típust gyárt ex­portra, de a belföldi ellátás ma sem az igazi! Az igényesebbek­nek egy évet kell várni elő­jegyzéssel, hogy egy Pannónia félversenyre szert tegyenek. „Elég cikis, az ember nem egy év múlva akar hajtani, hanem most, és akkor hol vannak még az igazán jó gépek?!" — vélekednek sokan azok közül, akik a hivatalos sportszervek •llenében ma is látnak fan­A püspöki „maszek csapat” példát mutatna, ha lenne kinek! P. Tóth József felvétele táziát ebben a sportágban. Kiss Zoltán tizennyolc éves vil­lanyszerelő szakmunkás Pász- tón, ő a másik aki már-már el­indult valamilyen létező egye­sület felé, hiszen Réde Zsolt egyszerűen „beszállt" a BKV Előre csapatába, akik Püspöki környékén edzettek és Gályán volt a főhadiszállásuk a tava­szi felkészülésben. Szappan Er­vin a harmadik püspöki brin­gás. ő is tizennyolc éves, szak­munkástanuló, a csapat (ma­szek sportkör) negyedik tagja pedig Tamás Gergely huszon­egy éves villanyszerelő szak­munkás a NÁÉV dolgozója. XXXXXXXX „Lennénk többen is!” — mondják a fiúk teljes meggyő­ződéssel, és aki kíváncsi rá, annak felsorolják mindazokat, akik például Klsterenyérí,' Ka- rancslapujtőn, Salgótarjánban, Pásztón várnak arra, hogy va­laki — valamelyik üzem, vagy a megyei sporthivatal — „meg­fújja a kürtöt". Végeredmény­ben elképesztő az az érdekte­lenség, fantáziátlanság, pénz­telenség (?), ami a megyében parlagon hagyja ezt a fiata­los erőt, ezt a lehetőséget. Ide kívánkozik egy három évvel ezelőtt íródott levél részlete (címzett e sorok írója), a leve­let i Magyar Kerékpár Szövet­ség főtitkára írta: „Régóta töprengünk azon, hogyan le­hetne Salgótarjánban, illetve Nógrád megyében kerékpáros szakosztályt létesíteni. Ha a témában van ismeretsége, in­formációja, elképzelése szíve­sen vennénk, ha megosztaná velünk..." A témában teljes ér­dektelenséget sikerült megyei információként beszerezni, ezt azonban nem osztotta meg Ihász Sándorral, az egykori igazi nagymenővel, ebből van neki éppen elég! Ha valaki azt gondolná, hogy — kerékpárosnyelven szólva — a négy „maszek bringás” amolyan vasárnapi kerekező, azaz pipeckedő, vágy az összes többi is, aki magányosan hajt a megyei utakon, csak önma­gát vigasztalja a megyei tehe- telenség miatt. A püspöki fiúk naponta edzenek, felrugdalják a pedált a galyatetői magasla­tokra és vissza. Tavaly nyáron öt nap alatt hajtottak mintegy kilencszáz kilométert — elke­rekeztek a brnói világbajnok­ságra és már erre az évre is megvolt a tervük, egy fekete- tengeri túra... Réde és Kiss esetleges „beválogatása” a BKV Előre csapatába, akár „vízhor­dónak” is, azonban olyan nagy tét számukra, hogy minden tervnél többet jelent! Napi adagjuk megeggyezik nagyjá­ból a „menők” edzésadagjá­val; 100 kilométer — és milyen terepen! Legutóbbi találkozá­sunkon két lány is együtt haj­tott velük ötsebességes Pan­nónián: Németh Mária és Stan- csik Marianna. Hogy is szól a bringás bizta­tás? „Hopp... hopp... hopp... hopp... — a ritmus ütemére. T. Pataki László Ifjúsági Vasas Kupa Területi döntő Salgótarjánban Salgótarjánban, a 211-es Ipari Szakmunkásképző Inté­zet sporttelepén rendezték meg az ifjúsági Vasas Kupa területi küzdelmeit. Heves és Nógrád megyéből öt intézet tanulói öt sportágban — at­létika, asztalitenisz, kispá­lyás labdarúgás, sakk, lövé­szet — mérték össze tudásu­kat. Eredmények, atlétika. (Nyolc szám összesített ered­ménye alapján kialakult sor­rend): 1. Salgótarján 63, 2. Hatvan 51, 3. Gyöngyös 47 pont. Asztalitenisz: Hatvan­Gyöngyös 5—3, Salgótarján— Eger 5—0, Eger—Hatvan 0—5, Salgótarján—Nagybátony 8—5, Nagybátony—Hatvan 3—5. Gyöngyös—Eger 5—1, Salgótarján—Gyöngyös 4—5, Eger—Nagybátony 1—5, Nagy­bátony—Gyöngyös 4—5, Hat­van—Salgótarján 2—5. Egyé­niben: 1. Kovács (Hatvan), 2. Sándor (Gyöngyös), 3. Kindle (Salgótarján). Csapatban: 1. Hatvan, 2. Gyöngyös, 3. Sal­gótarján. Kispályás labdarúgás: Hat­van—Gyöngyös 1 -2, Salgó­tarján—Eger 1—1, Eger—Hat­van 1—0,' Salgótarján—Nagy­bátony 1—2, Nagybátony— Hatvan 6—4, Gyöngyös—Eger 0—4, Salgótarján—Gyöngyös 3—0, Eger—Nagybátony 0—3, Nagybátony—Gyöngyös 7—2, Hatvan—Salgótarján 2—3. Végeredmény: 1. Nagybátony, 2. Salgótarján, 3. Eger. Sakk: Nagybátony—Gyön­gyös 3—2, Eger—Hatvan 3—2, Eger—Salgótarján 5—0, Sal­gótarján—Gyöngyös 3—2, Hat­van—Nagybátony 5—0, Eger— Gyöngyös 4—1, Salgótarján— Hatvan 4—1, Salgótarján— Nagybátony 3,5—1,5, Hat­van-Gyöngyös 3—2. Egyéni­ben: Hármas egri siker szü­letett. Csapatban: 1. Eger 17, 2. Hatvan 11, 3. Salgótarján 10,5 pont. Lövészet, kispuska: 1. Eger 373, 2. Nagybátony 350, 3. Gyöngyös 310 köregység. Az öt sportág összesített eredmé­nyei alapján: 1. Salgótarján 66, 2. Hatvan 60, 3. Eger 60, 4. Nagybátony 57, 5. Gyön­gyös 57 pont. A díszes serie­pet a tarjáni vasas szakmun* ’ *'fiatalok nyerték. D. L. Téma: az utánpótlás Ma délután, 14.30 órakor a megyei sporthivatalban ülése­zik a kosárlabda IBV szerve­ző bizottsága. Nem sokkal ké­sőbb, 16 órakor az MHSZ székházában — Salgótarján, Vöröshadsereg út 68. — Haris Ferenc, a KSI kosárlabda­vezető edzője tart előadást, amelynek témája: az utánpót­lás-nevelés. LABDARÚGÓ NB !. 32. FORDULÓ Á Rába ETO már bajnok Rába ETO—Ferencváros 4—3 (0—1) Üllői út, 30 000 néző, v.: Szávó. Góllövő: Burcsa, Szen­tes, Szíjártó, Hajszán, illetve Szabadi, Pogány, Ebedli. A találkozó sorsát befolyá­solta, hogy ferencvárosi vé­delem még hazai pályán sem volt igazán magabiztos, nem vette fel a versenyt a jelen­legi legerősebb támadótrióval. A 99 gólig jutott Rába ETO győzelme megérdemelt, két fordulóval a bfejezés előtt gyakorlatilag már a bajnoki címet jelenti. özd—Vasas 3—1 (2—1) Özd, 1000 néző, v.: Pálvöl- gyi. Góllövők: Becsei, Fegy- verneki és Ambrus, illetve Komjáti. Ennek a mérkőzésnek már nőm volt különösebb tétje, a Vasas javítani szeretett volna az elmúlt hetek negatív mér­legén, igyekezett, akart, de el­lenfele ez alkalommal felül­múlta és megérdemelten sze­rezte első tavaszi győzelmét. Zalaegerszeg—SZEOL AK 1-1 (1-0) Szeged, 100 néző, v:. Tompa. Góllövők: Mihalecz (11-es- ből), illetve Kutasi. A sokszor edzőmérkőzés jel­legű találkozón a Zalaeger­szeg szemmel láthatóan csak az egyik pont megszerzésére törekedett. Videoton—PMSC 2—1 (3—0) Pécs, 2000 néző, v.: Huták. Góllövők: Májer és Palko- vics, illetve Dárdai. A Videoton pontosabban, biztosabban és helyzeteit job­ban kihasználva nyert. Haladás—Tatabánya 1—0 (1—0) Tatabánya, 1500 néző, v.: Németh L. Góllövő: Szabó F. Az óriási lelkesedéssel küz­dő Haladás megérdemelte a si­kert. Csepel—Volán 2—0 (0—0) Csepel, 100 néző, v.: Palotai. Góllövők: Mészöly és Wéber. A Csepel megérdemelten jutott a két bajnoki ponthoz. Békéscsaba—Diósgyőr 1 4-1 (1-1) Békéscsaba, 300 néző, v.: Nagy B. Góllövők: Csepregi (2), Kanyári, Királyvári, illet­ve Tatár (11-esből). A gyenge első félidő után a második játékrészben a csabaiak nagy akarattal és jól játszottak. Bp. Honvéd—Ü. Dózsa 3—0 (0—0) Kispest, 1000 néző, v.: Kuti. Góllövők: Segesvári, Bodonyi és Paróczai. A két budapesti csapat ösz- szecsapásán egyértelműen a Bp. Honvéd irányította a já­tékot, a nagyon mérsékelt for­mában játszó újpestiek ellen egészen biztos volt a győzel­mük. DMVS.C—Nyíregyháza 2—0 (1—0) Debrecen, 8000 néző, v.: Ur­ban. Góllövők: Jankovics, Ke­rekes. Alacsony színvonalú mér­kőzés, megérdemelt hazai győ­zelem. Kismaratoni OB Aranyérmes az STC csapata A maratoni futást a leg­klasszikusabb hosszútávfutó­számként emlegetik és nép­szerűsége az utóbbi években egyre nő. Szinte hihetetlen, hogy a 42 195 méteres távon New Yorkban több mint tíz­ezer induló volt, és a Tokió­ban rendezett versenyen csak­nem valamennyi számottevő távfutó rajthoz állt. A Magyar Atlétikai Szövetség idejekorán felkarolta a maratoni futókat és az utánpótlás biztosítására ez évben is megrendezte akis- maiatoni országos bajnoksá- gct. Ezúttal Kaposvár adóit otthont a rangos viadalnak Az STC atlétái nagyszerű si­kert értek el az igen komoly felkészülést kívánó versenyen. Az utánpótikkorú. yersgnyzők P9-en vágtak neki a 30 kilo­méteres távnak, köztük négy tarjáni. Ideális futóidőben, óriási taktikai csata kezdődött az 5 kilométeres körpályán. A 15. kilométernél 20 fő még együtt futott, majd 20 kilomé­ternél az élboly 10 főre csök­kent, de a csapatban esélyes Ű. Dózsából, Bp. Építőkből, a Kadlót Zoltán ezüstérmes. egyéniben 22 kilométernél Szcndrei, a Volánból és meglepetésre az Bpt Honvéd versenyzője alapo­STC-ből 2—2 versenyző tar­totta a kemény iramot. san beleerősített és 100 méte­res előnyre tett szert. A sal­gótarjáni Kadlót Zoltán foko­zatosan felnyomult a második helyre és a célig megőrizte előkelő helyezését. Az STC- sek öröme fokozódott, amikor Balogh Gyula feltűnt az ötö­dik helyen, alaposan megelőz­ve a tavalyelőtti bajnokot, fc'enet. Dicséret illeti a csapét harmadik emberét. Szabó Zol­tánt is, aki 12. egyéni helye­zésével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy meglepetésre az STC nyerje a csapatbajnoksá­got. A 15—16 éves fiúk 15 kilo­méteren versenyeztek és a ta­pasztalatszerzésből részt vevő Ferenc—Győré—Petrány STC- trió derekasan helytállt. Eredmények: 30 kilométer: 1. Szendfei (BHSE) 1 ó 38 ;30, 2. Kadlót (STC) 1 ó 39:08, 3. Szabó T. (PMSC) 1 ó 39;42, „.. 5. Balogh Gy. (STC) 1 ó 40;50, .... 9. Bene (Ű. Dózsa) 12. Szabó Z. (STC). Csapatban: 1. STC (Kadlót Zoltán, Balogh Gyula, Szabó Zoltán), edző: Szilágyi Tibor. 2. Bp. Építők, 3. Ű. Dózsa. Serdülők 15 km. Ferenc T., 56.26, Győré S.. 38.08, Petrény G.. 57:58 (mindhárom STC.) Kézilabda NB II. Nyert pozícióból vereség Újkígyós-STC 28 - 23 (10-12) Újkígyós, 300 néző. Vezette: Ambrus II., Cserháti. Férfiak: STC: Kiss — Tóth I., (1) Dre- venka (1), Bertók (4), Szabó (9), Pádár (1), Nágel (2), Cse­re: Berdó (kapus), Németh, Harmos, Urbán (4), Szebeni (1), Edző: Szabó Attila. Az eredmény alakulása: 5. perc 1—3, 14. perc 1—6, 25. p. 7—9, 40. p. 15—15, 50. p. 22—20.­Kitűnően kezdett az STC: valósággal lerohanta a hazai­akat és jelentős előnyt szer­zett. A tsz-együttesnek nem volt ellenszere a gyors, kom- binatív játék ellen. Iskolai sport Mérkőzések Szécsényben Vasárnap Szécsény adott ott­hont a IV. diákotthoni napok megyei rendezvényeinek. A délelőtti kulturális program után délután színvonalas sportversenyeket rendeztek. A megye nyolc diákotthona lab­darúgásban és kézilabdában selejtező mérkőzéseket rende­zett márciusban. Szécsényben a döntők lebonyolítására ke­rült sor. A jól előkészített iSportpályán, mintegy százfős lelkes szurkoló előtt zajlottak a küzdelmek. Eredmények. Leánykézilab­da: S.-tarjáni Furák Teréz kollégium—B.-gyarmaU Ceis­ler Eta kollégium 8—2 (5—2). Fiúkézilabda: S.-tarjáni gépipari kollégium—Nagybá- tonyi ISZI kollégium 9—2 ,(4-0). A kispályás labdarúgás volt a nap „slágere”. Az igen jó iramú mérkőzésen a hazaiak csak hosszabbítás után kap­tak ki a vendég 211-es ISZI csapatától. 211-es ISZI Salgó­tarján—Szécsény 1—0 (0—0). A labdajátékok után változa­tos ügyességi sorversenyeken szórakoztak a lelkes kollégis­ták. T. A. A mérkőzés fordulópontja, a 40. percben 15—15-nél kö­vetkezett be. Ettől kezdve a Salgótarján érthetetlenül rosz- szul játszott. Ezt „eladott” lab­dák, egyes játékosok súlyos taktikai fegyelmezetlenségei is mutatták. Az újkígyósiak így fokozatosan feljöttök — és győztek. Kiállítások: 8, illetve 2 perc. Jók: az STC-ből többen nega­tív értelemben tűntek ki. Így: Drevenka, Szabó és Nágel. A tarjáni gárda ezen a mér­kőzésen bemutatta: hogyan le­het és kell, illetve hogyan nem szabad, és mégis lehet játszani. Játék? Az utolsó húsz percre ez már nem is vonatkoztatható. Harmos László technikai ve­zető: — A második félidei gyenge teljesítmény alapján teljesen érthető és jogos a ve­reség. Nők: Egri Tanárképző Főiskola— Pásztói KSE 16—12 (9—7). Eger, Leányka úti pálya, 50 néző. Vezette Jancsurák és Jó­nyer. Pásztó: Institórisz — Czvan- czigné (2), Fösvényné (7), Be- róné — Szalai (1), Dorogi (2), Juhász. Cs. : Bernáth, Fösvény, Nagy né. Edző: Alapi Sándor. Az eredmény alakulása: 5. perc 1—0, 9. p. 2—3, 20. p. 5—6, 28. p. 9—7, 35. p. 11—7, 40. p. 13—8, 57. p. 15—11. Tartalékosán érkezett Eger­be az utazási gondokkal is baj­lódó pásztói együttes. Urmös- siné és Kovácsné hiányzott az együttesből. Sérülések miatt két újonc, Juhász és Bernáth kapott bizalmat. Eredménye­sen kezdett a pásztói csapat. A 7. percben 2—2, a 20. perc­ben 5—6 volt az eredmény. A keményen védekező egriek egy összezárásánál Czvanczigné a szemén megsérült. Az irányító játékost nélkülöző vendégek a következő percekben soro­zatban kapták a gólokat. A második játékrészben az irányítóját nélkülöző pásztói­ak már nem voltak teljes ér­tékű ellenfelek. Az egriek négy pontra elhúztak, majd felváltva estek a gólok. A ha­zai együttes a négypontos elő­nyét rartani tudta a véghaj- réban is. Institórisz kapus a második játékrészben is re­mek teljesítményével járult a kis gólarányú vereséghez. (Több büntetőt és ziccert há­rított). Kiállítások: 0—0 perc. Alapi Sándor: Az előző heti játékkal nyerhettünk volna. Czvanczigné sérülése veresé­günkben döntőnek bizonyult. Csapatomból a hét büntető biztos értékesítésével Fösvény­né játéka emelkedett az átlag fölé. Az ellenfél csapatából Makó és Takács volt jó. NÓGRÁD - 1982. április 29.. csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents