Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)
1982-04-03 / 79. szám
Találkozások óvárossal VANNAK TALÁLKOZÁSOK, amelyek emlékei tisza- virágéletűek, vannak olyanok, amelyek egy életre szólóak, s akadnak előre ki nem számíthatók, forgatókönyvszerű- ek, nemkívánatosak. S vannak mindennaposak, mint például dr. Szittner Andrásé, akit a közelmúltban választottak Salgótarján város tanácselnökének. Amikor ezeket idézi, az óra jóval túlmutat a hivatalos munkaidő végén, a tanácsházán szokatlan a csönd. — Szegeden születtem, ott Jártam iskolába, ott végeztem egyetemi tanulmányaimat. A negyvenes évek végén a kosárlabdacsapattal játszottunk Salgótarjánban. Régi városra emlékszem, alacsony és füstös falu épületekre, keskeny és kátyus utcákra. Aligha gondoltam volna, hogy egykor ennyire a szívemhez nő — mondja mosolyogva a városi tanács elnöke. Az Alföld mélyéről nem egyenesen ide vezetett az útja. A szülővárostól az egyetem évei alatt került a hegyek közé. Hívták és engedett a csábításnak, hiszen Szeged akkor nem tartozott a gyorsan fejlődő települések közé. A Mátravidéki Erőműhöz került, s a sors úgy hozta, hogy dr. Szittner András jogi diplomával a zsebében, elsősorban gazdasági kérdésekkel foglalkozzon. Az első hároméves tervben az ország energiaellátása szempontjából jelentős beruházások zajlottak az erőműnél. A salgótarjáni erőművet 1963-ban kapcsolták a mátravidékihez, ekkor került napirendre Nóg- rád megye székhelyének táv- hőellátása, s ekkor találkozott másodszor dr. Szittner András a várossal. — Kemény feladat volt, de azt hiszem kevés beruházás valósult meg olyan gyors tempóban, mint a salgótarjáni fűtőerőmű kialakítása. A megye, a város akkori vezetői olyan elszántsággal és lelkesedéssel fogtak a feladathoz, hogy engem is magával ragadott — emlékszik a városi tanács elnöke, aki akkortájt a Mátravidéki Érőmű beruházási osztályát vezette. Aztán másfél esztendő sem telt el, és dr. Szittner András végérvényesen salgótarjáni lett. A Nógrád megyei Tanács tervosztályának vezetésével bízták meg. Szinte a városközpont rekonstrukciójának első perceitől részesévé vált a munkának, s persze Nógrád megye falvai fejlődésének. — Nehéz volt, hiszen először Is meg kellett ismernem a megyét, a tanácsi munkát, amoivre joggal mondják, hogy mindenre kiterjed, s olyan a kapcsolata az állampolgárokkal, amely a születésnél kezdődik és a halállal ér véget... — Salgótarjánról sokat vitáztak akkor... — Igen, hiszen az ország más városaiban főként típustervek alapján építettek. Nógrád megyében mertek a megszokottól eltérni. Salgótarján volt az első olyan város, amely eredményesen harcolt; hogy sajátos körülményei figyelembevételével alakuljon arca. E VITÁKAT JEGYZŐKÖNYVEK, igazolójelentések őrzik. A tanácselnök meséli, hogy a Pécskő Üzletház építésekor például az első tervdokumentációt, úgy ahogy volt, alkalmatlannak minősítették, mert nem illett bele -a városképbe. Üjabb kellett. Szükség volt tucatnyi, a megyeszékhely funkciói gyakorlásához nélkülözhetetlen köz- intézményre. — Kórház, a művelődési központ, iskolák... Minden szűkében voltunk, s közben szaporodtak a lakásigénylések is — jegyzi meg a tanácselnök, aki akkoriban is gyakran megfordult a városi tanács ülésein. Indokolta, hogy a városépítés megyei irányítással zajlott, s közben elkezdődött a szénbányászat visszafejlesztésével együttjáró ipartelepítés. Olyan üzemek születésénél bábáskodott dr. Szittner András, mint a BRG, a VEGYÉPSZER, a FÜ- TÖBER, a harisnyagyár nagy- bátonyi gyáregységei, s alig hogy ezek megkezdték termelésüket, a megyei tervosztály vezetője a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat élére került. — Az akttal másik oldalára — fogalmaz tréfásan. — A vállalat a mélyponton volt, rendkívül feszítő helyzetben, csökkenő létszámmal, elmaradt technikával. Nyakunkba zúdultak az ipari vállalatok beruházásai: Romhány, a salgótarjáni síküveggyár, a balassagyarmati kábelgyár, a kohászati üzemek kisterenjei gyára építése. Sokat fordítottunk a termelés feltételeinek korszerűsítésére, döntően ennek köszönhető, hogy az ipar- politikát az vállalat jól szolgálta. . Mondja, tisztában volt vele, hogy a NÁÉV máról-holnapra aligha emelkedik a csúcsra, s ha az ember benne a dolgok sűrűjében, sok mindent másként lát. El kellett szaladnia jó néhány esztendőnek, amíg egy ember, példánknál a vállalat igazgatója, képes volt befolyásolni a működést, gondoskodni arról, hogy következetes, tervszerű fejlődés vegye kezdetét. — Nem ódzkodott ezt a munkát félbehagyni, miután a városi tanács elnökének választották? — Furcsának tűnhet, de a tanácsról a vállalathoz menni nehezebb volt. Most úgy érzem, visszatértem. Igaz, akkor a tanácsot sajnáltam otthagyni, most az építőkért sajog egy kicsit a szívem... ■A városi tanács elnöke ismerkedik. Annak ellenére, hogy sem a hatósági munka, sem a városfejlesztés nem idegen tőle. Gyorsleltárt készít mi minden vár megoldásra: lakáshelyzet, közművesítés, gyermekintézmények bővítése, szociális gondoskodás javítása, miközben a tanács erszénye nem a legvastagabb. — LEGFONTOSABBNAK tartalom, hogy a tanács testületéi, az aparátus állandó kapcsolatot tartson az állampolgárokkal, ismerje véleményüket, hallgassa meg javaslatait és amire futja, valósítsa meg. Ügy gondolom a salgótarjániak továbbra is önzetlenül veszik ki részüket közös feladatainkból, számíthatunk üzemeinkre, intézményeinkre. Azért, hogy ha a megyeszékhely nem is gyarapodik olyan látványosan mint korábban, de az itt élőknek, dolgozóknak nyugodt körülményeket biztosítson — magyarázza dr. Szittner András. Az első találkozás képei lassan a homályba vésznek. A tanácselnök, ma mindennap találkozik Salgótarjánnal. M. Sz. GyHessfalgiapohár Üj termékekkel bővíti áru- választékát a salgótarjáni öblösüveggyár, egyszersmint növeli nagy értékű gépi berendezéseinek kihasználtságát. Egy. finn eljárás megvásárlásával bevezetik fúvott-préselt, mintázott falú poharak és vastag szárú kelyhek gyártását azon az automatán, amelyen eddig főleg villanylámpabú- rát, néha pedig különleges alakú-mintázatú boros-, likő- röspalackot állítottak elő. A termelékeny automata naponta mintegy hatvanezer olcsó, mégis ízléses, barokkos hangulatú nosztalgiapohár, -kehely előállítására képes. Ugyancsak finn know how bevezetésével teszik gazdaságossá az anyagában színes, préselt hamutartók, tálak, süteményestányérok és más hasonló üvegáruk termelését. Bár az ilyen termékek iránt is nagy a belföldi kereslet. importból kell kielégíteni. Eddig ugyanis a nagy kemencékhez telepített automatákkal csak akkor tudtak színes, préselt üvegárut kibocsátani, ha a hatalmas olvasztókemence egész tartalmát színezték és pontosan ez az, amiért a hazai gyártás megszűnt A salgótarjáni öblösüveggyárban alkalmazandó új eljárás lényege, hogy az 1250 fokos kristály alapüveget — annyit, amennyi színes préselt üvegárura megrendelés van — a kemencétől az automata préshez vezető csatornákban színezik tirisztoros vezérlésű vibrátoros adagolóval és keverőlapótokkal. A vásárló a barna, zöld, kék és füstszín ezernyi árnyalatából választhat. Az új termékek előállításához a fölkészülés javában folyik, a próbagyártás májusjúniusban kezdődik. Tartalékok és teendők Interjú Soós Gáborral, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkárával Kelendő kaparok Kisterenyéről A Nógrádi Szénbányák kis- terenyei üzemében tavaly kezdték meg a szénbányászatban szinte nélkülözhetetlen eszköz, a páneélkaparó teknő gyártását. A frontokról kitermelt szén gyűjtőbunkerekbe történő továbbítását, vagy felszínre juttatását segítő berendezéseket elsőként a szorospataki aknaüzemben próbálták ki, ahol sikerrel vizsgáztak. A nógrádi konstrukció kiállta a nehéz igénybevételt, s kevésbé használódik el előző típusainál. Idén egyelőre kétezer darabos igény érkezett a honi szénbányavállalatoktól, ám időközben biztosan tovább nő. ,A Nógrádi Szénbányák kisterenyei üzemének törekvése, hogy e gyártmányból maradéktalanul kielégítse a hazai bányák bármekkora nagyságrendű megrendeléseit. Az agrártermelés növekvő népgazdasági súlya mind nagyobb érdeklődést kelt az ágazat eredményei és feladatai iránt. E feladatok és a fejlesztés módozatai különféle kérdéseket vetnek fel. Ezek közül néhányról beszélgettünk Soós Gáborral, a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkárával. — Gabonaprogramunk az idei évre olyan nagy mennyiségű gabona betakarítását írja elő, amilyenre eddig még nem volt példa. Megvannak-e ennek a reális alapjai? A vetésterület növekedésén kívül milyen tartalékaink vannak még a termesztés fejlesztésére? — A mezőgazdaság legfontosabb feladata most és a jövőben is, a gabonatermelés folyamatos növelése. Ez a lakosság kenyérellátásához szükséges, valamint a növekvő állatállomány abraktakarmány- alapját adja és fedezetét nyújt exportlehetőségeink kihasználásához. Megjegyzem, a mezőgazdasági üzemek számára az egyik legjobb árbevételt is biztosítja. Az utóbbi évtizedekben olyan jelentős eredményt értünk el a gabona- termelés növelésében, amilyent nem sok ország tudhat magáénak. Á gabonaprogram célja, hogy az 1980. évi 13,8 millió tonna kalászosgabona- és kukoricatermeléssel szemben 1982-ben 14,2 millió tonnát, a VI. ötéves terv végére 15,4 millió tonnát termeljünk. Határozott véleményem, hogy ennek megvannak a reális feltételei. Az egyik feltétel, hogy 1982-ben a kalászos gabonát és a kukoricát 2,9 millió hektáron, szántóföldünknek kereken 62 százalékán termeljük. Örvendetes, hogy 1981. őszén másfél millió hektáron búzát és őszi árpát vetettek el az üzemek. Most, tavasszal csaknem 1,4 millió hektáron kell elvetni a tavaszi árpát, a zabot és a kukoricát Tapasztalataink szerint ä kukoricavetés kíván megkülönböztetett szervezést. Az üzemek egy része területhiányról adott jelentést, pedig véleményem szerint, ha jobban hasznosítjuk a gyepeket és a melléktermékeket, akkor a szántóföldi egynyári szálas és tö- megtakarmány területét a kukorica javára, csökkenteni lehet. Erre indokolt felhasználni a tél folyamán esetleg kipusztult őszi kalászos- és repcevetések területét is. A gabonaprogram egyéb feltételei is adottak. A gabonatermelés komplex gépesítése a leginkább megoldott, megfelelő mennyiségű és választékú műtrágya és növényvédő szer áll rendelkezésre. Nem hallgathatom el ugyanakkor, hogy az új pályázatos rendszer mellett sem javul lényegesen a gabonatároló-kapacitás, ezért már előre fel kell készülnünk a legalkalmasabb szükségmegoldásokra. A gabonatermelés biológiai alapjai jók. A jelenlegi búzafajtáink hektáronként 7—8 tonna, a kukoricahibridjeink pedig 10— 12 tonna elérésére képesek, ezt a lehetőséget jelenleg csaj? mintegy 60—65 százalékban hasznosítjuk. Most az a feladat, hogy a gabona fajta- összetételét mindenütt okosan alakítsák ki és a fajtáknak legmegfelelőbb komplex technológiát érvényesítsenek minden üzemben. A gabonatermelés növelésének lehetőségét adják a másodvetésként szemnek is beérő szuperkorai kukoricahibridek, amelyeket különösen öntözött területeken indokolt felhasználni erre a célra. Végül, de nem utolsósorban, a gabonatermelés növelését az állam ösztönző felárral honorálja. — A szabályozórendszer évről évre szigorodik, így egyre nagyobb teher hárul a termelőüzemekre. A kedvezőtlen Dinoszauruszok Kazahsztánban r Á Talasz-Alatau (Kazahsztán) nyúlványain, a Kazgurt- hágó körzetében végzett munkák során a talajjal együtt mind gyakrabban kerülnek felszínre valamiféle ősi állati csontok. A Kazah Tudományos Akadémia zoológiái intézeténél? a helyszínre érkezett tudósai megállapították, hogy dinoszauruszok maradványairól van szó. A dinoszauruszok óriási sárkánygyíkok, a kihalt őshüllők egyes példányainak súlya több tíz tonna is volt Ennek alapján a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a mezozoikus korszakban az aszályos kazahsztáni sztyeppék helyén mocsaras tavak terültek el, amelyeknek partjait sűrű növényzet borította. Napszél A Napból minden iránybá kiinduló részecskeáramlás — a plazmából álló napszél — a Naptól akár százszor akkora távolságra is kiterjed, mint. amekkora a Föld és a Nap közti távolság. Ezt állapították meg a plazíVmáramlást kutató szovjet szakemberek. Vizsgálataik szerint a napszél a naprendszer összes bolygólyát eléri. A legújabb mérések azt mutatták, hogy a napszél kiterjedése a naptevékenység némely periódusában valamelyik irányban rendkívüli módon megnőhet. A napszélvizsgálatok igen fontosak a Föld és a Nap között végbemenő fizikai folyamatok megisme rése szempontjából. adottságú tsz-eket támogatják, de egy átlagos termőhelyi viszonyokkal rendelkező gazdaság nehezen tud előbbrelépni. Hogyan lehet így növelni évről évre csaknem azonos ütemben a mezőgazdasági termelést? — Elsősorban azt kell leszögeznem, hogy a szabályozók nemcsak a kedvezőtlen adottságú tsz-eket támogatják. Számtalan olyan beruházási és üzemviteli támogatás létezik, amelyre az árrendszer kiegészítéseként, az adottságoktól függetlenül valamennyi üzem jogosult. Az V. ötéves tervidőszak adatai is igazolják, hogy a magasabb termelési színvonal és az elérhető tqbb- lettermék, valamint a több fejlesztési forrás következtében, ezekből a támogatásokból az átlagos adottságú üzemek természetesen többet képesek igénybe venni. Az ■ átlagos adottságú mezőgazdasági nagyüzemek versenyképességét mutatja, hogy az 1976. évihez képest 1980-ra 40 százalékuk képes volt a magas jövedelműek közé kerülni. A gabona- és a húsprogram teljesítésében e gazdaságoknak jelentős szerepet szánunk. Az elmúlt tervidőszak tapasztalatai igazolják, hogy az átlagos adottságú üzemekben nagyok még a termelési, hatékonysági tartalékok. Ezeket — az érdekeltség fenntartása mellett — az adottságokhoz igazodó termelési Szerkezettel, a közgazdasági szabályozókhoz történő rugalmas alkalmazkodással, az üzem- és munkaszervezés javításával, a megfelelő személyi feltételek kialakításával, lehet feltárni. Különösen sürgető feladat ez annál a 100— 120 átlagosnál jobb adottságú termelőszövetkezetnél, amelyek — területük termékenysége ellenére — alacsony színvonalon gazdálkodtak. — A népgazdasági terv által az ágazat számára megszabott feladatok a nemzetközi piac által elismert eredményeken alapulnak. A külpiac követelményeinek a termékek egyre jobb minőségével kell megfelelni. Erre milyen lehetőségeik lesznek azoknak az élelmiszeripari üzemeknek, amelyek január 1-től önállókká váltak? — Az év elejével végrehajtott szervezeti változás, számos tröszt és iparági iroda megszűnésének eredményeként számítunk arra, hogy a vállalati önállóság és az ezáltal megvalósuló közvetlen érdekeltség, a jogosultság és felelősség növekedése hozzájárul a jobb minőségű nyersanyagok megtermeltetéséhez, a gazdaságosabb termelési szerkezet kialakításához, az apró cikkek exportjának növeléséhez és a piaci igények változásához való rugalmasabb alkalmazkodáshoz. Az exporttervek teljesítése és a vállalati szintű exportérdekeltségi feltételek megteremtése érdekében az iparági adottságokhoz és sajátosságokhoz kapcsolódó számos intézkedést kezdeményeztünk. Például a baromfiiparban fajtánként és piaconként differenciált exporttámogatási rendszert vezettünk be; a konzerviparban minden relációba irányuló exportnál vállalati szinten differenciált export- támogatás van érvényben. Egyes iparágak azonos tevékenységük végzésére közös vállalatokat, társulásokat hoztak létre, amelyek a vállalatok megbízásából szervezik meg az egyes tevékenységeket. Az átszervezés óta eltelt rövid idő miatt végleges következtetést levonni nem lehet Az azonban egyértelműen megfogalmazható, hogy szervezeti változás miatt sem a belföldi ellátásban, sem az exportfeladatok időarányos teljesítésében fennakadás nem volt és a kezdeti tapasztalatok arra jtalnak, hogy a vállalatok érzik az önállóság adta lehetőségeket és gyorsan alkalmazkodnak az új feltételekhez, mind jobb kapcsolat alakul ki a partnervállalatok között — Ha az időjárás engedi, hét végén is járnak a gépek a határban, az állatokat ünnepnap is meg kell etetni. A feldolgozóüzemekben is dolgoznak kampány időszakban. Hogyan oldható meg az Síi napos munkahét bevezetésé a mezőgazdaságban és az élel-j míszeriparban? — Igen, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar élőanyaggal dolgozik, ameJy gyakran nem tűr naptári munkabeosztást A növénytermesztési csúcs- időszakban a heti szabad napokat csak részben, vagy esetenként e#általán nem lehet kiadni. A szabad napokat a csúcsidőn kívüli hónapokban veszik ki a dolgozók. Az állattenyésztésben az évi 52 szabad nap kiadása jelenleg még gondokat okoz. Ebben a tevékenységben, de különösen a szarvasmarha-telepeken, a szabad napok növelését általában csak létszámnöveléssel lehetne megoldani. Az új ^ munkarend bevezetését ezért az állattenyésztésben fokozatosan oldják meg az üzemek a korszerű munkaszervezet kialakításával, létszam-át- csoportosítással, a gondozási normák felülvizsgálatával és új bérezési formák bevezetésével párhuzamosan. Ennek megfelelően az évi 52 szabad nap kiadását. több éves folyamatos szervezőmunkával érik el. A megoldást tekintve ugyanilyen munkarendben dolgoznak az idényszerü feldolgozást végző élelmiszeripari üzemek is. Mindkét esetben tehát nem 5 napos munkahétről, hanem évi 52 szabad nap biztosításáról beszélünk. — Milyen lehetőségei vannak az ágazatnak a népgazdasági egyensúly javítására, ezen belül mit tesz és mit tehet még a racionálisabb energiagazdálkodásért ? — Az agrártermelésnek jeJ IentŐs szerepe van az export- árualapok előállításában, hiszen a népgazdaság összes kivitelének mintegy egyenegye- dét adja, a nem rubelelszámolású kivitelünkből pedig több mint egyharmaddal részesedik. A belső ellátás mind jobb kielégítése következtében az agrártermelés még inkább exportorientálttá válik.' Megítélésem szerint az agrár- termelés képes a népgazdaság egyensúly helyzetéhez való hozzájárulásán«* jxldigi arányát tartani, sőt' igényesebb munkával és kedvező körülmények esetén még növelni is. A mezőgazdaságnak, az élelmiszeriparnak még nagyobb figyelmet kell fordítani a választék, a minőség javítására, a versenyképes árak kialakítására. Ennek nagyon fontos eszköze a racionális energiagazdálkodás. A mező- gazdaság területén 1979-től az energiafelhasználás az előző évekhez mérten már nem növekedett, a termelés pedig azonos energiafelhasználás mellett, nőtt. A jövőben Is alapvetőnek tartjuk a fajlagos energiafogyasztás mérséklését. Ezt szolgálja többek között, hogy közzé tettünk egy módszertani útmutatót és irányértékek alapján rendeletileg előírtuk az energiafogyasztási és gépi normák üzemi elkészítését és alkalmazását Intézkedtünk továbbá a mezőgazdasági üzemek ökológiai és ökonómiai adottságaihoz jobban igazodó termelési szerkezet kialakítása érdekében; a lefolytatott ‘üzemi kísérletek alapján szorgalmazzuk az energiatakarékos talaj művelési módszerek széles körű elterjesztését, összekapcsolva az intenzív gabonatermelési programmal. A kukoricaszárítás energiaigényének további csökkentése érdekében növeljük a korai tenyészidejű, kisebb • mértékű szárítást igénylő hibridek vetésterületét. Az energiagazdálkodási programnak megfele- . lően fokozzuk a nedves kukorica tárolási és etetési technológiáinak az alkalmazását. A fűtőolaj-felhasználás mérséklésére, illetve kiváltására új energiaforrások, elsősorban mezőgazdasági melléktermékek hasznosítását biztosító berendezések üzembe állítását szorgalmazzuk, mégpedig az eddig létesült referencia- üzemek tapasztalatai alapján. A takarékosabb energiafelhasználásra természetesen anyagilag is ösztönözzük a dolgozókat. > Á. G. i t fJÓGRÁD - 1982. ópiiíis 3., szombat
