Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

I TÖRTÉN BARÁT N’nes éle'ürltn-k olyan területe, amelyre re terjedne ki immár ki'ze! négy évtizedes testvéri cgyütímék'désünk felszabadítónk- k.-.l a Szovjetunióval. Barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segélynyújtási egyez­ményünk sziklasztlárd alapja hazánk nyű­göd*. alkotó életének. Közös célunk a béke védelme, a szocializmus zavartalan építésé- n! biztosítása. Kulturális kapcsolataink ki'ériednek az ok aiás, az irodaicin. a művészetek minden ágára. Egyre gyakoribbak a kölcsönös látoga­tások, a tapasztalatcserék. Növekvő turista­forgalmunk lehetővé teszi, hogy népeink egy­re jobban megismerjék egymást. A cél: mindkét nép merítsen a másik eredményei­ből. sikereiből és, hogy a felm-rült problé­mákat közös erőfeszítésekkel oldjuk meg. A legszembetűnőbbek azok az eredmények, amelyeket gazdasági együttműködésünkben értünk el. Hazánk energiaszükségletének oroszlánrészét a Szovjetunió fedezi, nyers­anyagszállításai nélkülözhetetlenek iparunk számára. Kapcsolatainkban egyre inkább tért hódít a kooperáció és a szakosítás. A közös erőfeszítések meghatványozzák erőinket, ra­gyogó távlatok nyílnak a korszerű, világszín­vonalú ipar és mezőgazdaság megteremtése előtt. Szovjet és magyar tudósok, szakembe­rek közösen dolgoznak új és új megoldáso­kon, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy a világ országainak nagy versenyfutá­sában az élenjárók között.legyünk. Céljaink közösek: népeink békés, nyugodt élete, jólétének növelése, a szocializmus, a kommunizmus felépítése. Társadalmunk fel­ismerte, hogy közös harcunk, - a két nép tör­ténelmi barátsága az a biztonságos alap, amelyre építve haladunk előre céljaink meg­valósítása felé. Sokoldalú gazdasági kapcsolataink Q Szovjetunió és Magyar- ország kereskedelmi for­galma 1948-ban 57 millió ru­bel volt 1982-ben pedig eléri a 7 milliárd rubelt, vagyis 1948-hoz képest több mint 120-szorosára emelkedik! A szovjet—magyar kereskede­lemnek ez a dinamikus fejlő­dése tervszerű, hosszú távra szól, figyelembe veszi mind a két ország állandóan növekvő népgazdasági szükségleteit, valamint gazdaságuk növek­vő lehetőségeit. Az országaink közti kereskedelem szerkeze­tének és volumenének alakí­tására . nagy hatással van a szocialista gazdasági integrá­ció komplex programjának megvalósítása. A vezető magyar gazdasági ágazatok fejlesztése szempont- ' jából elsődleges jelentőségű, hogy el legyenek látva ener­giahordozókkal és alapvető nyersanyagokkal. A Szovjet­unió jelentős mennyiségben szállít Magyarországnak kő­olajat és olajtermékeket, föld­gázt, vasércet, hengerelt va­sat és acélt, fűrészárut, gya­potot. A magyar népgazda­ság ellátásának megjavítá­sát energiahordozókkal és nyersanyagokkal elősegíti Ma­gyarország részvétele egy sor integrációs objektum építésé­ben szovjet területen. Ilye­nek: a szövetség gázvezeték, az Uszty-Ilimszk-i cellulóz- üzem, a kijembajevi azbeszt­kombinát, a Vinyica-Albert- irsa elektromos távvezeték. Magyarország áruszállításaival ré§zt vesz Ukrajnában a hmelnyickiji atomerőmű épí­tésében. Cserébe 1984-től 2003-ig további villamos ener­giát kap a Szovjetuniótól. A szovjet—magyar kölcsö­nös együttműködés nagysze­rű példái a timföld- és alu­míniumegyezmény, az olefi­nok és származékaik kölcsö­nös szállításáról, a növényvé­dő vegyszereket, ásványi mű­trágyát gyártó kapacitások bő­vítéséről szóló megállapodá­sok. A jelenlegi ötéves terv­ben a vegyi termékek, első­sorban a műtrágyák szovjet részről, a növényvédő vegy­szerek magyar részről történő kölcsönös szállításának volu­mene csaknem kétszeresére emelkedik a megelőző ötéves tervidőszakhoz viszonyítva. K ereskedelmi forgalmunk­ban mind nagyobb he­lyet foglalnak el a készter­mékek, köztük a gépipari ter­mékek kölcsönös szállításai. A magyar állami gazdaságok és termelőszövetkezetek földje­in a minszki traktorgyárban és a leningrádi Kirov-művek termelési egyesülésében ké­szült traktorok, szovjet gyárt­mányú gabona- és kukorica- kombájnok dolgoznak. A kül­színi művelésű bányákban — Nógrádban is —, az építkezé­seken széles körűen alkalmaz­nak szovjet exkavátorokat, útépítő gépeket, nagy teljesít­ményű vontatókat. Nagy vo­lumenű teherszállításokat bo­nyolítanak le a Szovjetunió­ból szállított fővonali Diesel­mozdonyokkal. Magyarország közútjain nagy számú szovjet személy- kocsi, a budapesti metróban pedig a Mitiscsi-gépgyár vo­natai közlekednek. Sok ma­gyar vállalat műhelyeiben megtalálhatók az Ordzsonikid- ze nevét viselő Krasznij Pro­letárig gyár szerszámgépei. A MALÉV személy- és teher­szállításait a Szovjetuniótól vásárolt repülőgépekkel bo­nyolítja le. Ugyanekkor Magyarország jelentős mennyiségben szál­lít a Szovjetuniónak falusi és városi automata telefonköz­pontokat, elektronikus számí­tógépeket és számítástechni­kai berendezéseket, teljes élelmiszeripari1 berendezése­ket, elektrotechnikai, orvosi berendezést, Diesel-vonato­kat, autóbuszokat, valamint az autóbuszokhoz és troli­buszokhoz hátsóhidakat, ha­jókat, portál- és úszódarukat A Szovjetunióban jól ismerik az Ikarus, a Tungsram, a Vi­deoton, a Rába, a Ganz-MÁ- VAG, a Hajó- és Darugyár márkajelzéseit. A folyó évtizedben a gép­ipari termékek kölcsönös szál­lításának további növelését hivatott szolgálni a gyártás­szakosítás és kooperáció 1990- ig szóló hosszú távú fejleszté­si programja, amelyet a Szovjetunió és a Magyar Nép- köztársaság 1980-ban írt alá. A kölcsönös szállítások fontos szerepet játsza­nak országainkban a lakos­ság tömegfogyasztási cikkek­ben jelentkező, növekvő szük­ségleteinek teljesebb kielégíté­sében. A folyó ötéves terv a szovjet filmfelvevő- . és fényképezőgépek, rádiókészü­lékek, elektromos háztartási berendezések, edények és evő­készletek, kerékpárok, robo­gók, hangszerek és játékok magyarországi exportjának je­lentős volumenét irányozzák elő. A szovjet fogyasztók vi­szont magyar ruházati ipari és kötött-szövött készítmé­nyeket, bőrcipőt, bőrdíszmű­árut, bútort, gyógyszereket, to­vábbá friss és tartósított gyü­mölcsöt és zöldséget, borokat, vágott baromfit, kolbászárut vásárolhatnak. Jurij Motorin, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztériuma főtanácsadója A Barátság-olajvezetéken Szovjetunióból. keresztül kapja Magyarország az értékes nyersanyagot Mindkét felnek előnyös Szakosítás és kooperáció A szovjet—magyar gazdasá­gi és tudományos-technikai kapcsolatokban fontos helyet foglal el az együttműködés a mezőgazdasági gépgyártásban. A kölcsönös szállítások jelen­tős szerepet játszanak a két ország mezőgazdaságának gé­pekkel és berendezésekkel való ellátásában. Az 1976— 1980. években a mezőgazda- sági technika területén a köl­csönös kereskedelem körülbe­lül 760 millió rubel volt. A Szovjetunióból egyebek közt csaknem 25 000 traktort, mint­egy 3500 gabonakombájnt, nagy mennyiségű egyéb gépe­sítési eszközt szállítottak Ma­gyarországnak, amely viszont szölőművelő gépeket, baromfi- tartó berendezést stb. szállít a Szovjetunióba. A mezőgazdasági technika túlnyomó része munkameg­osztás alapján kerül szállítás­ra: a Magyarországra irányu­ló teljes szovjet exportjában a szakosítva és kooperációban gyártott termékek hányada körülbelül 90 százalék, a Ma­gyarországról származó im­portban pedig mintegy 70 szá­zalék. Az együttműködésnek ez a formája a legelőnyösebb mindkét fél számára. A két ország együttműködő minisz­tériumai meghatározták a traktor- és mezőgépgyártás, valamint az állattenyésztési és takarmánytermelési gép­gyártás területén a gyártás­szakosítás és kooperáció fej­lesztésének fő irányait az 1990- ig terjedő időszakra. A meg­állapodás szerint a Szovjet­unió és Magyarország a mező- gazdasági technika egyes fajtáinak gyártására szakoso­dik és kölcsönösen szállít egy­másnak ilyen technikát. A Szovjetunió például traktorok, gabonakombájnok, burgonya­szedő gépék gyártására össz­pontosítja erőfeszítéseit, Ma­gyarország pedig a vegyi nö­vényvédelem, a zöldség-, gyü­mölcs- és szőlőtermelés gépesí­téséhez szükséges eszközök gyártására szakosodik. Sok géptípust korszerűsítenek és új modelleket hoznak ki. Nagy figyelmet fordítanak a szerkezeti részegységek és alkatrészek gyártásában a munkamegosztásra, a végter­mék egyik vagy mindkét or­szágban történő összeszerelésé­vel. Ilyen feltételek között szervezik meg a zöldborsó­betakarító önjáró kombájn, a paradicsom, a hagyma, a pap­rika betakarításához, a vegyi növényvédelemhez szükséges gépek gyártását. A közeli jö­vőben a kooperáció más gé­pek gyártására is kiterjed. A versenyképesség növelé­sére a két ország külön prog­ramot hagyott jóvá az 1981 — 1985. években, kölcsönösen le­szállítandó specializált termé­kek műszaki színvonalának növelésére. így például megnövelik a ke­rekes és lánctalpas traktorok hajtóműveinek feljesítményét, csökkentik az üzemanyag-fo­gyasztást. A cél a betakarítási veszteség csökkentése, a ter­melékenység növelése, a mun­kakörülmények javítása. A kibocsátott termékeket időkö­zönként szakértői vizsgálatnak vetik alá és összehasonlítják ,a világviszonylatban legjobb hasonló termékekkel. Az előirányzott intézkedé­sek lehetővé teszik majd a gazdaságilag indokolatlan tő­késexport csökkentését, a me­zőgazdasági gépek és beren­dezések párhuzamos gyártá­sának megszüntetését a Szov­jetunióban és Magyarorszá-, gon. Alekszej Krohotkin, a szovjet—magyar gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési állami bi­zottság szovjet titkára Diákköri emlékek Leningrádbé! ta^W\/\A/VVVW\/\A/\/W\/VA^VVVVV/V4, ^vwwwv Indulnak a Ladák a volgai autógyárból Magyarországra Moszkva 4ípusú Diesel-motoros hajó. Építették a moszkvai hajógyárban magyar exportra. „A leningrádi metróállomá­sok egyikében álltunk, beszél­gettünk. Egyszer csak odalé­pett közénk egy ősz férfi. Magyarul szólt hozzánk. El­mondta, hogy katonaorvosként került Magyarországra a má­sodik világháborúban. Pár éve mint orvos-alezredes ment nyugállományba Bizonygatta, hogy nagyon megkedvelte a magyarokat. A kedvünkért elénekelte, hogy holdvilágos éjszakán, • miről álmodik a lány... ” VÁLOGATOTT KAPUS! A magyar—szovjet barátság­nak seregnyi jelét tapasztal­juk életünkben. Számos nagy horderejű döntés, kezdemé­nyezés mellett megszámlál­hatatlan apró-cseprő, köznapi epizódban is szemléletessé válhat a népek közötti rokon- szenv. Effajta élményekben kiváltképp a Szovjetunióban tanult hajdani diákoknak volt bőségesen részük. — Sportfelelős voltam a Lertingrádban tanuló három­száz magyar KlSZ-szervezeté- ben — eleveníti föl emlékeit Andó Lóránt, a salgótarjáni síküveggyár osztályvezető­helyettese. — Ez azzal járt, hogy futballcsapatunk edző­jeként, sőt jobbhátvédjeként is közreműködtem. Csapatunk egyszer meghívást' kapott a Leningrádtól kétszáz kilomé­terre lévő Szeproreckbe, hogy játszunk edzőmérkőzést az ot­tani együttessel Az nagyon jó együttes volt: az első osz­dódott. Azóta már többször is MBUimamvB ■ «#■■■■»»■»«#■» bwimit--.m wimwwi mondta', hogy szinte jobban szeret, mint a lányát.. tályt „döngették”, mint vala­mikor a Stécé. A jelzett na­pon befutott velünk a vonat annak rendje és módja sze­rint. Meglepetésünkre óriási fogadtatásban volt részünk! Népviseletbe öltözött lányok sóval és kenyérrel kínáltak bennünket. A pályára érkezve sem értettük, hogyan lehet­nek tömöttek a lelátók. Tizen­ötezer néző volt kíváncsi ránk. Valamelyikünk észrevett egy plakátot, s akkor tisztázódott előttünk a rejtély. Tévedésből a magyar ifjúsági válogatott érkezését hirdették a város­ban, a leningrádi magyar egyetemisták válogatottja he­lyett. Össze kellett szednünk magunkat, s ez elég jól sike­rült. Az első félidőben egy- egyre állt az eredmény. A második félidő rosszul kezdő­dött: a „portásunk” nekiesett a kapufának, le kellett cserél­ni. Jobb híján én álltam a helyére, és később sajnos öt­ször nyúltam magam mögé. Így hat-egyre kikaptunk. De a közönség boldog volt, s mi utólag, a díszvacsorán vigaszr talódtunk. Akkor voltam elő­ször és utoljára a „nemzeti tizenegy” kapusa... TELJES SIKER — Amikor kiérkeztünk Le- ningrádba, már az első ott eltöltött órában megismerked­tem egy orosz lánnyal — me­séli Szabados > László, a sal­gótarjáni Vasöntöde és Tűz­helygyár párttitkára. — Haj­nali öt órakor futott be a vonat. Akkor érkeztek az orosz egyetemisták is, ők épí­tőtáborban voltak valahol. Nagy tömeg összegyűlt, köz­tük már régebben kint ta­nuló magyarok is. ölt serény­kedtek az összeismertetésben. Nekem az említett lányt úgy mutatták be, hogy „ő az, akit eddig senkinek nem sikerült magához kötni.” Én akkor könnyedén azt feleltem: majd én megpróbálom, bár még nem tudom, milyen sikerrel. Azóta elmondhatom, hogy tel­jes sikerrel: az akkori lány most a feleségem. — Ilyen „flottul” ment-e az ismerkedés a mostani anyóssal, apóssal? — Emlékszem: május else­jére esett a bemutatkozás. Nemigen tudták elképzelni, hogy a lányuk külföldivel jegyzi el magát- Ügy gon­dolták, hogy a magyarok kis szőke vagyok. „Ez nem is fekete, bajuszos emberek. Én külföldi, hiszen olyan, mint a mienk” — mondta először a mostani anyósom. A kezde­ti tartózkodás már rég felol­FEHÉR ÉJSZAKÁK — Sok kedves emlék íuz a Szovjetunióhoz — mondja Kő­szegi László, a BRG salgótar­jáni gyáregységének meó-cso- portvezetője. — Utólag feli­dézve, talán az hatott rám a legmélyebben, hogy a tanára­im mindent, amit tudtak, a lehető legteljesebben kíván­ták átadni nekünk. Hétvégei­ket áldozták fel, hogy Lening- rádot és a környéket bemu­tassák. Az egyik nyelvtanár- nőnk, Poszpelova, nagyon megszeretett bennünket. Ta­lán azért is, mert az ő fia ak­koriban távol volt, Bangla Deshben folytatott történel­mi kutatásokat. Mikor befe­jeződött a leningrádi tané­vünk és készültünk Ulja- novszkba-, hogy ott folytassuk a tanulást, az utolsó nap bú­csúestet rendeztünk. Több ta­nárral együtt ott volt Poszpe­lova is. Neki Utjanovszk szü­lővárosa volt, s hogy elválá­sunk után is valahogy gon­doskodjon rólunk: elmeket adott az ottani ismerkedés megkönnyítéséhez. A búcsú­est végeztével sírt. mikor el­köszönt tőlünk az utcán. A dosztojevszkij Fehér éjsza­kák jutott eszembe. amint távolodó alakja elmosódott a ködös estében . Molnár Pál NÓGRÁD - 1982. április 3., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents