Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)
1982-04-23 / 94. szám
A TERV 24 MILLIÓ Földbe került a burgonya... A megyében alig tíz mezőgazdasági nagyüzemben termesztenek burgonyát, s ezek közül kiemelkedik a szécsényi termelőszövetkezet, nemcsak termőterületével, de a kimagasló hozamokkal is. Az itt termett burgonya egyre nagyobb mennyiségben kerül vetőgumóként értékesítésre és nem kevés megy belőle exportra. A burgonyatermesztés általában két esetben szokott gondokat okozni a termelőknek. Először amikor kevés terem, másodjára pedig akkor, ha sok. Nincsen ez másként a szécsényi termelőszövetkezetben sem, bár most már kevés a gondjuk. pedig egyenletes nagyságú, egészséges gumók kerülnek le a szalagról. A rétságiaknak aligha lesz rá panaszuk... A teli zsákok raklapra helye, zését Oláh Jánosné irányítja és persze végzi is. — Honnan jár be? — Nógrádsipekről — válaszolja, majd hozzáteszi — a szövetkezet autóbusza hoz is, visz is minket. Vetés egy Hét alatt — Április elején kezdték meg a burgonya ültetését és jóformán egy hét/ alatt be is fejezték. Hogyan sikerült ilyen hamar végez'ni ? — kérdezem Pál- mány Bélánét, az ágazat vezetőjét. / — Jól fölkészültünk a nagy munkára, gondosan megszerveztük valamennyi mozzanaté'. Kitűnően előkészített gépek és hasonlóan jó talaj segítette a gyors munkát. Igaz, a dolgozók sem nyolc órát töltöttek a földeken és a tárolók környékén ezekben a napokban. Csupán egy adat a, nagy munka szemléltetésére. A tavasz élsó felében — hat hét alatt — 283 vagonnyi burgonyát kellett megmozgatni a hatvan nőnek, akik az ágazatban dolgoznak. Igaz, ebben két nagy teljesítményű válogató, osztályozó gépsor is a segítségükre volt, ám teljesítményük elismerésre méltó. — Most már az utolsó tonnákat válogatják — mondja az ágazatvezető — a rétsági ÁFÉSZ-nek szállítunk vetőgumót a napokban. Éppen akkor indul be a gépsor, amikor odaértünk. A fóliából „épült” munkahely —, bár némi védelmet nyújt a csípős áprilisi szél ellen — ugyancsak hűvös. Több tucatnyi villanymotor hajtja a szalagokat, amelyekről a fürge kezű aszszonyók kapkodják a hibás szemeket, vagy a földdarabokat. A művezetők — Elég jó szem kell hozzá — mondja Pintér Győzőné, az asszonycsapat vezetője, aki alig egy hónapja tölti be a művezetői tisztet az ágazatban. — Azelőtt könnyebb volt? — Könnyebb, mert tíz beosztottam, ha volt Pőstyén- pusztán. No meg, ha itt végzünk, akkor megyünk a baromfiakhoz, vagy a gyümölcsösbe, az erdészethez. — Akkor ez univerzális brigád? — Azok vagyunk. Pálmány Bélának, a másik művezetőnek valamivel köny- nyebb a dolga. Legalábbis első látásra. — A gépesítés tartóz®: hozzám, s ennek irányítása nem kis feladat, részben bonyolultsága, részben nagy értéke miatt. Ha a láncom valami elromlik, le kell állítani az egész gépsort, a dolgozóknak nincs munkájuk, a megrendelők várhatnak, egyszóval kellemetlen, — Gyakran előfordul ilyen műszaki meghibásodás? — Szerencsére nem. A helyiség egyik végéről úgy dől be a burgonya, ahogy a tárolóból jön, a másik végén — Sokan jönnek onnan? — Jó néhányan már hosszú ideje. Szeretjük ezt a munkát, pénz is van. Csak az idő lehetne már melegebb! Hétszáz vagonnyi termés Pálmány Béláné most érkezett vissza, de már készül is a határba, a háztáji burgonya vetését ellenőrizni. — Hány hektáron termesztenek az idén burgonyát? — Háromszázon. Ennek egy. harmada vetőmag lesz, köztük olyan keresettebb fajták, mint a Magyar rózsa. Ez egyébként új fajta is, tavaly termesztettük először és be . is vált. — Milyen termésre számítanak? — A terv szerint mintegy 700 vagonnyira, bár ebben az időjárásnak is lesz szerepe. — Szerződések? — A ZÖLDÉRT-tel még eddig csak 80 vagonra kötöttünk szerződést, a tavalyi 250-nel szemben. Nem vagyunk elkeseredve, idén is eladtuk minden burgonyánkat az utolsó szemig és még most is jönnek a vásárolni szándékozók. — Mit jelent a termelőszövetkezetnék a burgonyaágazat eredményes munkája? — Ha valóban eredményes, mintegy 24 millió forint árbevételt, tisztes haszonnal... Z. T. Elmaradt haszon Az ulti játékszabályaiban, akárcsak a bridzsében, szunnyad egy magatartásforma, ami a leginkább megfog engem. Az, hogy a játék célja nem csupán a nyerés, hanem az, hogy bármilyen leosztásból a lehető legjobb eredményt hozzuk ki. Egy ultipartiban előfordulhat, hogy valakinek 2 forintos nyerési lehetősége van, de aztán túlságosan is fél a kockázattól, vagy éppen figyelmetlen, s végül csak egy forintot nyer lapjaival. Nyert, ám az ultisok, kibicek mégis kórusban szidják ilyen nyerés után: uram, maga egy balek; ebből a lapból sokkal többet lehetett volna kihozni! A nyereséget a kórus veszteséggé degradálja. Holott nem az. Vagy mégis? Egy tanácskozáson hallottam nemrégiben, hogy egyik vállalatunk remek üzletet kötött: késztermékeit egy nyugati cég vásárolta meg, sok milliós haszonnal kecsegtetve. Nagyszerű akció volt, rázták egymás kezét külkereskedők és termelési, műszaki vezetők, annál is inkább, mert fél évvel a szerződéskötés előtt a vállalat majdnem leült. Aztán megkezdték a termékek szállítását. Az első sorozattal nem volt baj, hanem a második után már érkeztek a reklamációk: hibás csomagolás, gyenge szállítóanyagok, s egyéb apró, de végül is mi- nőségrorttó kifogások szerepeltek a listán. Végül a tervezett árbevétel tíz százalékkal csökkent; jókora összegtől esett el a vállalat. Ez pedig legalább a lehetőségekhez képest — veszteség. A tíz százalékkal csökkentett árbevétel végül is nyereség volt, főként, ha a fél évvel korábbi helyzetet vesszük alapul. Mondani se kell, a vállalat a tényleges bevételt rögzítette, s remek üzletről számolt be a sajtónak. Nincs nap. hogy ne értesülnének valamilyen jó hírről. Az egyik vállalat százmilliós üzletet kötött, a másik sok hasonló értékű megtakarító technológiát vezetett be, másutt a milliós anyagtakarékosság a hír magva. Ha ezeket a haszonözö- nöket összeadná valaki talán a nemzeti jövedelemnél is nagyobb összeget kapna végeredményül! Az elmaradt haszonról, a megköthető, de meg nem kötött üzletekről, a bevezethető, de be nem vezetett technológiákról, újításokról, az így kidolgozott milliókról azonban nem születnek kimutatások. Az eredménypropaganda, amellyel vállalataink, szövetkezeteink a jó hírüket igyekeznek megalapozni, eltörpíti az elmaradt haszon jelentőségét. Fiatal közgazdászjelöltek már képzésük első felében megtanulják, mi az a „G”- mutató. Ezzel mérik a népgazdasági munka hatékonyságát az elméleti szakemberek. Az eredményt hasonlítják össze a ráfordításokkal. Pofon egyszerű számításnak látszik: a tört számlálójába kerül az eredmény, a nevezőjébe pedig a ráfordítás. Csakhogy a valóság bonyolultabb, így a képlet is az: a nyereséget nem csak a tényleges ráfordításhoz hasonlítják, hanem ahhoz az elmaradt haszonhoz is, amely azért maradt el, mert az erőforrásokat nem ott használták fel, ahol azt a legcélszerűbb lett volna. Mást gyártottak, mint, ami nagyobb hasznot hajtott volna. Az elmaradt hasznot nem lehet ' mérni a gyakorlatban — mondhatná erre valaki, s igaza van. És ki tehet szemrehányást a meg nem kötött üzletekért, a középszerű munkáért? A minisztérium, vagy egy tervszámonkérés semmiképpen. A vállalatnál senki sem tudja jobban, hogy mit lehetne tenni vállalaton belül; kívülről csak sejteni lehet. A szemlélet sem utasítások nyomán változik meg. Egyedül a belső kényszer vezethet el az önvizsgálathoz, amikor nem csak azt nézzük, mit tettünk, hanem azt is, hogy mit tehettünk volna! Az ultis kényszerhelyzetben van. Ha vállalta a játékot, akkor r.*.s választása nincs, mint, hogy győzelemre tör, nyerni akar. Lapjaival a legnagyobb nyereséget igyekszik elérni, ez az ulti lényege. Igv épül fel szabályrendszere, s ennek tudatában ülnek asztalhoz a partnerek. Kell-e érzékeltetni, hogy mi a közös az ulti és a piac törvényében? A hazai vállalattörténetben még nemigen akadt arra példa, hogy egy vállalat igazán nagyot bukjon. Nálunk a bukás folyamata a következő: néhány vezetőt leváltanak, a vállalatot szanálják, újrahitelezik, az induláshoz szükséges tőkét, (nemegyszer még akkor is, ha fenntartásához nem fűződik komoly népgazdasági érdek). A mai gazdasági helyzet, s mostanában a kisvállalkozások szele azonban már sejteti, hogy olyan időszak kezdődik, amelyben lehet nyerni, de bukni is. Ha a vállalat irányítóinak egzisztenciális jövője attól függ, hogy miként dolgoznak, miként préselik ki munkahelyük adta lehetőségeikből a legnagyobb hasznot — és csakis ez az elv érvényesül — akkor szükségképpen mozgásba lendülnek a belső hajtóerők. A lecke változatlan: eldönteni, hogy a lapleosztásban melyik az á licit, ami még nyerő az asztalon, aztán megjátszani a tétet. Az asztal túlsó oldalán komoly kártyások ülnek, s a kibicektől egyre kevesebbet várhatunk; nem az ő zsebük bánja az elmaradt hasznot. M. G. V állalkozni nem köhy- nyű dolog. ' Kiváltképp olyasmire, ami korábbam ismeretlen volt, amiben- nincs használható tapasztalat A tavaly meghirdetett újfajta vállalkozási formák körül nagy vita kava- rodott: a szocialista társadalmunkban van ennek helye? Nem ad-e túl nagy teret az állam a „kapitalisztikus” társulásoknak? Sokan úgy vélik, hogy ez a gyors meggazdagodás útja, mások viszont létező és szorító gonddk megoldását várják. Balassagyarmaton öten fogtak össze, hogy egy nagyon is létező igényt megpróbáljanak kielégíteni. Hogy mit? Arról beszéljenek a legilletékesebbek, maguk a vállalkozó kedvű építészek, technikusok. — A lakásépítés számtalan gondját kívánjuk átvállalni az építtetőktől — mondja Plachy Kornél építésztechnikus. — Persze rólunk még korai szólni, hisz’ gazdasági munkaközösségünk még létre sem jött, az engedélyeztetés lassan halad a maga útján. — Mi az, amit nyújtani tudnak az ügyfeleknek? — A jövendő ügyfeleknek — javít ki Paróczai István üzemmérnök mosolyogva. — Tervezünk, ha igénylik, de kész típusterveket is adaptálunk kérés szerint. Ezenkívül lebonyolítjuk a teljes engedélyeztetési eljárást, segítünk az anyagbeszerzésben, vállaljuk a műszaki ellenőri feladatokat is, és természetesen mindenkinek szívesen adunk majd szakmai tanácsokat, ha szükséges. — Az anyagbeszerzésről csak annyit — szól közbe csöndesen Franka János, a kis közösség másik technikus tagja —, hogy mi ismerjük a piacot, ez munkánkból adódik, hiszen munkaadónk az építőipari szövetkezet. Nincs módunkban és szándékunkban készleteket halmozni, erről szó sincs, de az idői nyer, aki hamarabb jut kurrens építőanyagokhoz, aki nem áll le egyetlen napra sem, hisz’ sosincs nála anyaghiány. — Önöknél nem lesz? — Reméljük nem. — Nem félnek a kockázattól? Hiszen a munkaközösség tagjai ingó és ingatlan vagyonukkal felelnek a vállalkozás sikeréért illetve annak sikertelenségéért. — Csak olyan munkát vállalunk, amit el is tudunk véAz alakulóban lévő gazdasági munkaközösség „papírjai” dr. Paróczai Endrénél vannak e pillanatban, aki a balassagyarmati ügyvédi munkaközösség tagja. — Való igaz, ezekben az újfajta vállalkozásokban, a rájuk vonatkozó nagyszámú jogszabályban még nincs gyakorlatunk. Sajnos nem létezik egységes gyűjteménye a már kiadott jogszabályoknak, renVállalkozás - jövő időben gezni becsülettel. Az elmondottakból kiderül, hogy jobbára a bonyolító szerepét vállaljuk egy-egy építkezés során, a mi kockázatunk tehát tulaj dohképpen kicsi. Azt viszont jól tudjuk, hogy kikkel érdemes dolgoztatnunk, fuvaroztatnunk, hiszen az ő jó munkájuk a mi reklámunk is lesz — szögezi le Paróczai István. — A városban már működik egy magónépíttetők irodája. Lesz konkurrenciaharc? — Nyilván igen, de legyen! Aki jobban és olcsóbban tud szolgáltatni, az marad meg a piacon, — mondja ki a többiek nevében is Plachy Kornél. — Ha nem megy, mi azonnal megszűnünk. De ott még nem tartunk. Kicsit hosz- szadalmas a legálissá válásunk. — Az ügyvédi munkaközösségben nem nagyon akarták elvállalni a társasági szerződésünk törvényességének igazolását, hiszen ezzel itt a városban még senki sem foglakozott. Tudomásom szerint még a tanács illetékesei sem. — mondja Paróczai István. delkezéséknek, így hát ez afféle kutatómunka. Gond például, hogy a gazdasági munkaközösségek tevékenységi körét több jogszabály határolja be, pontosabban azt, hogy mit nem végezhetnek, kevésbé azt, amit viszont csinálhatnak. Az egységes gyűjtemény mindenképpen gyorsítaná a működés megindítását. A városi tanácson 'dr. Kö- kényesi Józseffel, az ügyfél- szolgálati szakigazgatási szerv vezetőjével és Berta Róbert- tel, a városfejlesztési és kommunális alosztály vezetőjével váltunk szót. — Aki a városgazdálkodási vállalat úgynevezett magánépíttetők irodájával köt szerződést, az a telekvásárlásnál is előnyben részesülhet. A telekgazdálkodás a mi feladatunk, s mivel több az igénylő, mint a telek, nekünk kell eldöntenünk, kik kapják azokat — említi az egyik előnyt Kökényesi József. — Nem féltem az irodát a konkurenciától. Igyekszünk olyan előnyöket biztosítani az ügyfeleknek, hogy az vonzóvá tegye számukra az „állami” vállalkozást Természetesen csak a versenyben alakulhat ki, hogy ez a jövendő társulás, a munkaközösség-e a jobb. Persze nem titkolt szándékunk az egységes városkép kialakítása és ennek egyik eszköze az irodánk, ahol csak elfogadott típusterveket építtetnek meg. — A gazdasági munkaközösség önállóan, a vevő igénye szerinti épületet tervez majd, eltérve a típusoktól? — Csak a megengedett határokon belül, az építési engedélyt a tanács, az első fokú hatóság adja ki — feleli Berta Róbert. — Az esetleges verseny egyébként minden bizonnyal jót tesz a lakásépítési programnak. A különböző vállalkozási formák sok gondot levesznek az emberek, az építtetők válláról és ez a lényeg. — Ha úgy látjuk a későbbiek során, hogy a magánépíttetők irodája már más feladatokat is teljesíthet, akkor — ez aligha lehet kétséges — más tennivalókkal látjuk el — teszi hozzá az elhangzottakhoz dr. Kökényesi József. — Nincs tehát akadálya a gazdasági munkaközösség szolgáltatásainak ? — Amennyiben az előirt törvényes kereteknek megfelelően dolgoznak, természetesen semmi. — Itt a tanácson ismernek minden jogszabályt az új vállalkozási formákkal kapcsolatosan ? — Ha hozzánk befut egy ilyen kérelem, határidőn belül válaszolnak arra. N os itt tart a balassagyarmati „ötök” sorsa. Hírlik, hogy tervezőcsoport is szándékozik alakulni, s másutt is akad mozgolódás. Talán az első fecskék röpülését várják? Ha őket szárnyra bocsátják mások is megpróbálkoznak a „nehéz repüléssel”. A város csak jól járhat velük! Hortobágyi Zoltán ■ Megújuló munkaversennyel Űj utakat keres napjainkban a munkaverser.y-mozga- lom. Ez azonban nem jelenti azt, mintha a mozgalom eddig nem teljesítette volna feladatát. Nemcsak a többletteljesítményt sokszorozó kommunista műszakokról vagy a mennyiségi normák versenyszerű túlteljesítéséről van szó. A munkahelyi és lakóhelyi környezetünket, megváltoztató megmozdulásokra is gondolnunk kell, azokra a kezdemé- nyezésekré, amelyekhez kapcsolódva szocialista brigádok százai dolgoztak óvodák, iskolák felépítésén, felújításán, segítették az öregeket, az árvíz- károsultakat, a mozgássérülteket, s nem egy nemzetközi szolidaritási akciót vittek si kerre. Ezek a célok tulajdonképpen mit sefn változtak, legfeljebb a gazdasági körülmények és feltételek gyors átalakulását nem követte nyomon a termelést segítő versenyfelajánlások rendszere. Ennek egyik oka, hogy a munkáskollektívák többsége még ma is magával cipeli az évtizedek gyakorlata alatt bennük rögződött mennyiségi szemléletet és sokszor ma sem. tudnak kézzelfoghatóbb célt maguk elé tűzni, mint a köny- nyen mérhető tervtúlteljesítést. De gondban vannak a verseny szervezéséért, irányításáért felelős vezetők, aktívák is, akiknek feladatuk lenne az új célokat megfogalmazni. Következménye ez annak, hogy nem elegendő a „mennyiség” bűvös jelszavát a „minőség” követelményével fölcserélni, hisz önmagában a minőség még nem jelent piaci versenyképességet. Márpedig egy-egy termelőgárda tevékenységének végső hasznossága ma a világpiacon dől el, vagyis a teljesítményeket az értékesítés sikere minősíti, s ez nem kizárólag a termék minőségétől függ. Mindezt a szocialista brigádod is jól tudják, s ezért keresik a mozgalomnak új lendületet adó módszereket. Ilyen módszer egyebek között, hogy például a FÉKON békéscsabai gyárában a brigádok termelést segítő munkáját ezután az eredményes értékesítéshez való hozzájárulásuk alapján igyekeznek ' értékelni. Más kérdés, hogy a legtöbb szocialista brigád csak tételesen, elsősorban a minőségi munka révén befolyásolhatja az üzletkötést. De már vannak jelei annak is, hogy egy-egy üzleti lehetőség „mozgósítja” a brigádokat. Példaként említhető a MEZŐGÉP , orosházi gyára, ahol a gyár vezetői egy új termék bevezetése előtt a kollektívákhoz fordultak segítségért. A megrendelés teljesítésére maradt rövid idő alatt ugyanis csak a brigádokban bízhattak, mivel az új termék gyors és sorozatszerű kivitelezése előtt számos műszaki problémát kellett megoldani. Hogy ez sikerült, az a brigádokon, azokon belül pedig az újítókon múlott. És talán nem túlzás azt állítani, hogy a versenvmo na- lomban eddig még csak szv.ny- nyadó lehetőségek feltárása éppen az újítók személyében, tevékenységében és mozgalmában ötvöződik legkézzelfoghatóbban. Mert kétségtelen. hegy a munkamrseny igazi küldetése, hogy a feladataink teljesítését felgyorsító kezdeményezéseket tömegmozgalommá fejlessze. Ha pedig megtalálja ehhez az utat: jó hatást gyakorolt a munkahelyi közérzetre is! Kőváry E. Péter NÓGRÁD — 1982. április 23., péntek 3
