Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)

1982-04-22 / 93. szám

Jogi tanácsadó KI KÖVETI EL A KÖZVESZÉLYES MUNKAKERVl-.es B ÜNCSELEKMEN YET? Egyik salgótarjáni nagyvál­lalat szocialista brigádjának tagjai között téma a fiatalok munkakerülő életmódja. Nap­nap találkoznak fiatal, erős, munkaképes fiatalokkal, akik se nem dolgoznak, se nem tanulnak, csak élik haszonta­lan életüket, garázdálkodnak, rombolnak, tönkreteszik a parkokat, törik a parkokban kihelyezett padokat és külön­böző, nyomdafestéket nem tű­rő megjegyzéseket tesznek a járókelőkre. Miért nem hoz­nak olyan törvényt, hogy bi­zonyos életkor betöltésétől kö­telező a munkavégzés vagy a tanulás? Vagy van ilyen tör­vény. csak kevesen tudnak róla, kérdezik olvasóink. Ilyen kategorikus törvény nincs és meggyőződésem, hogy ilyen törvényre nincs 13 szük­ség. Az is meggyőződésem ugyanis, hogy a fiatalok túl­nyomó többsége becsületesen dolgozik vagy tanul, éppen ezekkel nem lehet találkozni a fenti cselekményeket elkö­vető bandák között. Számo­sán vannak olyanok, akiket nem vettek fel felsőbb iskolá­ra, ennek ellenére sem mond­tak le továbbtanulási szán­dékukról és éppen a követke­ző felvételire való felkészülés érdekében nem vállaltak munkát. Különösen akkor, ha ezzel szüleik is egyetértenek, és fiúk, vagy lányuk eltartá­sáról gondoskodnak. Egyéb­ként a Büntető Törvénykönyv tartalmaz szabályokat a köz- veszélyes munkakerülésre és ezt a kérdést éppen arról az oldalról közelíti meg, mint amit olvasóink is kifogásol­nak és nem általában a mun­kaviszonnyal nem rendelkező fiatalokkal és felnőtt dolgo­zókkal szemben lépnek fel. E szerint a közveszélyes munkakerülés szabálysértését az követi el, aki munkaképes de munkakerülő életmódot folytat. Ha pedig az ilyen magatarás ismétlődik, akkor mar bűncselekményt követ el és meghatározott büntetéssel sújtható. Ebből a meghatáro­zásból egyértelműen kitűnik az, hogy ha valakinek egy­szerűen nincs munkaviszonya, vagy nem tanul, az önmagá­ban még nem közveszélyes munkakerülés. Ha azonban valaki kifejezetten munkake­rülő életmódot folytat, ez ál­talában más bűncselekmé­nyekkel is szokott párosulni. Vagyis ha az egyén munka­képes, tárgyi akadálya sem lenne annak, hogy dolgozzék, de rendelkezik legális meg­élhetési forrásokkal pld. meg­takarított munkabére van, szerzői vagy újítói díjjal ren­delkezik, nagyobb nyeremény­hez jutott, örökölt stb. és e miatt nem dolgozik, ez leg­feljebb erkölcsileg ítélhető el, hiszen alkotmányunk biztosít­ja a munkához való jogot és lehetőséget is. Ezek az egyé­nek erkölcsileg bármennyire is elítélhetők, iogilag csak azért nem vonhatók felelős­ségre. Személyes tanúja voltam ugyanis egy esetnek, amikor négy-öt éves kisfiú szülői fel­ügyelet mellett garázdáin idott egy művelődési ház előtti té­ren. Az történt ugyanis, hogy a kisgyermek az éppen nemrég kiültetett tulipúnágyasban ját­szott és tépte a frissen elül­tetett palántákat. Amikor az ott ülő szülőt erre figyelmez­tettem, sértetten kérte ki ma­gának, hogy ne molesztáljam, a gyereknek is játszani kell valahol, ott pedig szépen el­marad Különben sinés sem­mi közöm hozzá, majd el­mondja a férjének is, hogy már a térre sem lehet kijár­ni, és sértetten elvitte gyer­mekét. Sajnos nem mutatko­zott be. hogy férjével én Is beszélhettem volna. Mindebből is látható, hogy a károkozáshoz nem szüksé­ges a felnőtt fiatalkor, azt szülői felügyelet mellett is el lehet követni már gyer­mekkorban. A garázda, mun­kakerülő életmódot folytató bandák ellen pedig megvan a törvényes lehetőség, hogy tör­vényesen fellépjenek hatósá­gaink Hogy ez mennyire lesz eredményes, abban viszont sokat segíthetnek olvasóink isj ___ Dr. Jónás Sándor S zerződéses üzemeltetés: r En vagyok a vállalat és a fűtő Amióta a rendelet lehetővé teszi, többen próbálkoznak a magánvállalkozással; a keres- kerelmi vagy vendéglátóipari egységek szerződéses üzemel­tetésével. Vannak akik a gyors meggazdagodás titkos reményében vágnak bele az ismeretlenbe. Míg másokat az önállóság, a saját képességeik maximális kibontakoztatása ösztönzi. Ferencz Tibor január 1-el vette át szerződéses üzemel­tetésre a szécsényi vasútállo­más restijét. — Ahhoz, hogy megtalál­jam a számításom, nagyon so­kat kell dolgozni. A felesé­gemmel együtt vezetjük az üzletet. Naponta 14 órát va­gyunk nyitva. így sok min­denről le kell mondani. Há­rom évig, ugyanis ennyi időre írtuk alá a szerződést, nincs szabadságunk. Legalábbis nem érdemes elmenni, mert drága szabadság lenne. Havonta 21 ezer forint a bérleti díjunk. Ezen kívül fizetek az eszkö­zök, berendezések használatá­ért, az SZTK-t és az adót — Mi volt az a belső indí­ték, amiért „maszekolásra” adta a fejét? — Itt a saját elképzelései­met, terveimet meg tudom valósítani. Nem beszélnek be­le, hogy mit és hogyan csi­náljak. Mi akik ,az első vo­nalban dolgozunk'tudjuk és látjuk a legjobban azt, hogy a vevő, a vendég mit igényel. Most minden felső egyeztetés, beleegyezés nélkül meg tudom valósítani a terveimet Ter­mészetesen mindezt a saját pénztárcámra. A rövid idő alatt Ferencz Tibor több újítást vezetett be. A raktárhelyiséget megfelezte, hogy több asztalt, széket tud­jon elhelyezni és így a ven­dégeket kulturáltabb körülmé­nyek között tudják fogadni, kiszolgálni. Egy tál melegételt készítenek, megoldották a reggeliztetést. — Az üzlet mindig rizikóval jár együtt... — Igen. Nekem nagyon oda kell figyelni az áru megren­delésére, a pénz forgására. Ha fizetőképtelen vagyok, nincs hitelem, a nagykertől nem ka­pok árut. Ismerni kell a ke­reskedelem minden titkát ah­hoz, hogy megtaláljam a szá­mításomat. — Mi az első 3 hónap ta­pasztalata, mennyire jött be a számításuk? — Aki azt mondja, hogy ez aranybánya, az nagyon téved. Keményen meg kell dolgozni a pénzért. Itt én vagyok a vállalat, a fűtő és ami közöt­te van, minden. A feleségem­nek és nekem ez a fő- és a másodállásunk. Körülbelül annyit keresünk, mint az, aki a fő- és a másodállásban be­csületesen, lelkiismeretesen dolgozik. Ahhoz, hogy a fel­színen tudjunk maradni, két dolog szükséges: sokat dol­gozni és jól ismerni a szak­mát! — Még egy ami nagyon fontos. Szeretni kell a mun­kát és a szakmát. Ami talán előny, az előző munkahe­lyünkkel szemben, hogy ha az ember számol, jól kalkulál, mi például nem használjuk ki a haszonkulcsot, akkor anya­gilag valamivel jobban kijö­vünk — vélekedett a feleség. — szenográdi — Az Ezermester és Úttörő Bolt Vállalat közli Tájékozatlanság és bosszúság A „Halló 14-596? Mit kös­sünk fel, kispajtás?” címmel lapunk egyik januári számá­ban kérdést intéztünk az Ezermester és Üttörő Bolt Vál­lalathoz, amelyre a napok­ban az alábbi tájékoztatást — Nagyon sajnáljuk, hogy a 1 ájékozatlanság ilyen bosz- szúságot okozott a kedves ta­nárnőnek. Diákigazolványt csak közép- és felsőfokú ok­tatási intézmények nappali tagozatos tanulói kaphatnak. Felvilágosításként közlöm, hogy a tanárnő is megkap- hattá volna kedvezményün­ket az esetben, ha legalább 10 pár korcsolyát tudott vol­na bérelni. Sajnos, sem vál­lalatunk, sem a kölcsönző nem tehet arról, hogy 5 da­rab megfelelő méret állt ren­delkezésre. Ugyanabban az időben mások is kölcsönözhet­tek 39-es méreten aluli cipő­ket, nyilván ezért nem tudott igényei szerint válogatni. A megoldás egyszerű: előrende­léssel igényét időben jelzi a kölcsönző dolgozóival. Az igazsághoz az is hozzátarto­zik, hogy a kereskedelem 1081-ben nem tudott elég kis­méretű cipős korcsolyát biz­tosítani. Egyetértünk a tanárnő tö­rekvésével. Mint önök írják: „Aki hajlandó kezét-lábát törni, hogy húsz-egynéhány gyereket megtanítson korcso­lyázni” — a gyerekeknek nagy öröm a korcsolyázás, amely sport és szórakozás is. Éppen ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével határoz­ta el vállalatunk, hogy az or­szágban először biztosítja a korcsolyák kölcsönzésének le­hetőségét. Az Ezermester Vállalat kb. 25—50 százalékos kedvez­ményt biztosít minden eszkö­zére, ha szervezett ifjúsági csoportok, vagy diákigazol­vánnyal rendelkezők veszik igénybe szolgáltatásainkat „Szabály, az szabály —, kinek az ötlete volt ez?” — kérdezik. A Minisztertanács titkárságának a határozata volt. Az 1981. november 15- én megjelent Ifjúságpolitikai Kommunista műszakon a BRG-s gyermekek Gyáregységünk is örömmel dolgozott az április 17-1 kom­munista szombaton. Mint köz­tudott, a kommunista szom­bat célja volt: pénzzel támo­gatni a megyeszékhely Buda­pesti úti Általános Iskoláját. Dolgozóink zöme fiatal csalá­dos, így érthető, hogy a fenti célt szívügyüknek tekintették. A szülőknek gonc\ot okozott a kisgyermekek elhelyezése, mivel a gyermekintézmények is szabad szombatosak vol­tak. így született a gondolat: hozzák el gyermekeiket is a dolgozók a gyáregységbe. A gyáregység nőbizottságának aktivistái a kényelmes, szép KISZ-klubban fogadták a gyermekeket, szórakoztató programmal gondoskodtak ar­ról, hogy jól érezzék magu­kat. Volt rajzverseny, mese­filmvetítés stb. A szülők, dolgozóink által végzett munka eredményes volt. A gyermekek számára pedig-él- ményt jelentett a kommunis­ta műszak. S, hogy mennyi­re kedves élmény volt, bizo­nyítja, hazamenetelkor azt kérdezték: ..Mikor jöhetünk újra?”. Bakonyi Józscfné Közlöny VIII/11. számában megtalálható az Állami Ifjú­sági Bizottság 15 008 (1981) IPK 7—8/AIB számú határo­zata, amely ezen állításainkat bizonyítja. Megjegyezni kívánom, hogy az ifjúsági turisztikai köl­csönző 5 éves fennállása alatt a kezdeti 10-féle sporteszköz­zel szemben, ma már 50-féle cikket kölcsönöz. 1981-ben kölcsönöztünk először korcso­lyákon kívül műanyag sílé­cet, sícipőket, 1982-től 4 sze­mélyes kenut, facsónakot és vitorláshajókat. Az ország, és ezen belül vállalatunk gazdasági helyze­te behatárolja a fejlesztés le­hetőségeit. A pénzügyi lehe­tőségekkel összhangban tud­junk szolgáltatásunkat bőví­teni, remélve azt, hogy egyre több fiatal mozgásigényének kielégítésében tudunk a jövő­ben közreműködni — fejező­dik be Hámori Péternek, az Ezermester és Üttörő Bolt Vállalat kölcsönző csoportve­zetőjének tájékoztatója. Kohászok tanulmányútja Húsz dolgozó — műszakiak, brtgádvezetők, munkavédelmi örök — utazott a Lenin Kohá­szati Művekbe a Salgótarjáni ötvözetgyárból. A tapasztalat- cserét munkavédelmi tanács­kozáson a munkások kezde­ményezték: új ötletekre, meg­oldásokra számítván. A kohá­szok abba a kenverteres acél­műbe látogattak el, amelyben a tarjáni gyár által készített, illetve őrölt ötvözőanyagokat használják föl. Színes üveg gépkocsikba Az UM Salgótarjáni Síküveggyárában készítik a Lada, Dácia, Wartburg, Trabant és Volga személygépkocsik biz­tonsági ragasztott szélvédő üvegét. Ebben az évben bővítet­ték a színes szélvédők választékát. Elkezdték a kék, zöld, barna, valamint a sávos fóliával készült szélvédők összera- gasztását, melyből a hazai üvegpótlások kielégítésére több mint húszezer darab szélvédői gyártanak. Tőzsér Zoltánná félautomata kézi vágósabtonnal Lada-üve* get vág. Szomora Ferencné és Rapcsik Jánosné a szélvédő üveget a ragasztósablonba helyezi bele. Szabó Attiláné és Vadas Erzsébet sávos Trabant szélvédő összeillesztését végzi. (Rigó Tibor felvételei) Nyugdíjascsoport taggyűléséről Megdöbbentő látvány A napokban utaztam a sal­gótarjáni autóbuszállomásról teredre. Még alig volt fél nyolc, de már a váróterem úszott az eldobált szemétben, a padok tele voltak naprafor­góhéjjal. Nagyon elgondolkod­tató az emberi tudat Ilyen mérvű elmaradása, az. hogv a tisztaságot semmibevevő egye­nek ilyen környezetet hagynak maguk után. A Volántól három takarító teljesít szolgálatot, ám mire végigérnek az állomás terüle­tén máris kezdhetik a munkát elölről. Talán a Volán törek­vése a rend. a tisztaság fenn­tartására kevés, ha mi ma­gunk is' nem akarjuk, hogy tiszta legyen környezetünk. Bízunk benne, hogy ez így lesz, nem fogunk szemetelni, hanem óvni és megbecsülni azt. amit kantunk a társada­lomtól. Higgyék el. érdemes! — takácsné — Mint Ismeretes az elmúlt év második felében, a Hatvan MÁV körzeti üzemfőnökség szakszervezeti bizottság meg­választásával megszűnt Salgó­tarján állomáson a szakszer­vezeti bizottság, melyhez a Salgótarján és környékén lakó nyugdíjas vasutasok is tartoz­tak. így a salgótarjániak és környékbeli nyugdíjas szak­szervezeti tagok önálló cso­portot alakítottak. Száznyolc­van tagot számlálnak, elnök­ként pedig Fazekas József, volt főbizalmit választottak meg. Az önálló csoport idei első taggyűlésére a napokban ka­tült sor a MÁV Salgótarján külső pályaudvaron, amelyen részt vettek a felettes szervek képviselői Is. Fazekas József elnök is­mertette az elmúlt évben vég­zett munkát, valamint az idei feladatokat. A beszámoló ta­núsága szerit az elmúlt évben 18 nyugdíjas részesült szociá­lis segélyben, míg a szakszer­vezeti központ hat alacsony nyugdijú tagnak adott egy­hónapos Ingyenes beutalót va- nvurcvashegyi üdülőjébe, A jegyek értéke egyenként öt­ezer forint. A csoport tagjai felszólalá­sukban a gyógyszer árának visszatérítése körüli huza­vonát. a bürokratikus ügyinté­zést, valamint a cukorbetegek­kel való bánásmódot kifogá­solták, s egyben kérték e két dologban a felsőbb szervek segítségét. — szűcs — összeállította: Tóth Jolán NÖGRAD — 1932. április 22., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents