Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)
1982-04-18 / 90. szám
Hegyek, völgyek faluja Változások Mátrakereszfesen Hegyek közé zárt völgyek csöndjében húzódik meg a 658 lelket számláló település, Mátrakeresztes. Majd egy hónapot késik Itt a természet. Bár a községet körülölelő erdőket megcirógatta a déli szél, a napfény elől elforduló hegyoldalakon itt-ott még meglapul egy-egy szürkés hófolt, amelybe görcsösen kapaszkodik a levitézlett tél. Nyugalom uralja a vidéket. A falut hosszában átszelő út, jóformán néptelen. Az ember azt hihetné, hogy az idő látszólag végtelen egyformasággal szőtt hálójában fennakadt, megrekedt ez a világ. Jól tudjuk: nem Így van. Az utóbbi években sokat változott a község dolgos, törekvő lakóinak gondolkodása, élet- körülménye. Csak aki itt él, az tudja honnan indult, milyen emberléptekkel haladt a falu a fejlődésben... Néhány évtizeddel ezelőtt még álmodni sem mertek volna oly gyönyörű házakról, mint amilyeneket ma építenek... Zsiguliról, Polski-FIAT-ról, és a többiről... Jó ez így, még í-k- kor Is, ha a külső szemlélő némi versengést is lát benne. Mátrakeresztes korábban Hasznoshoz tartozott. 1970-től a Pásztói nagyközségi közös Tanács irányítása alá került. Ez nem csupán igazgatási szempontból hozott jelentős változást. Nem csak a községfejlesztésre fordítható összeg lett mutatósabb, hanem a társközségben élők közérzete, közélete is kedvezőbben alakult. Persze azt mindenki tudja, hogy a lehetőségek és az igények között jókora különbség van. A fejlesztés fokozatosan, az anyagiak tervszerű felhasználásával, a feladatok rangsorolásával valósul meg. Ennek látható eredménye a Tóthegyesi út elkészülte, a tavaly januárban bevezetett intézményes szemétszállítás, a művelődési ház felújítása, a buszváró, az új kereskedeltni egység megépítése. Bognár Sándor, a tanácstagi csoport elnöke szívesen szól a község lakóiról, munkaszeretetéről, az itt tapasztalható összefogásról: — Nálunk nem gond az emberek mozgósítása, a társadalmi munka megszervezése. Az 1979-ben átadott, közel egymillió forint költséggel készült 25 személyes óvoda építéséből is kivették a részüket a keresztesiek. S nem csak azok, akiket az ügy gyermekeik révén közvetlenül érintett. A település sok egyéb sajátossága mellett erre a létesítményre joggal büszkék az itteniek, örülünk, hogy a közérdekű bejelentésekkel, javaslatokkal együtt társadalmi munkafelajánlások is születnek. Jó érzés, hogy a lakosság magáénak tekinti a település minden gondját. A társközségi helyzet megnövelte a közös gyarapodás lehetőségeit, de innen is meg indult egyfajta elvándorlás, elköltözés. Elsősorban a fiatalokat említhetjük, akik többsége Pásztón talált munka- lehetőséget. A városiasodé nagyközség vonzó hatása, a nagyobb kényelem, a személyi függetlenség keresése, a szórakozási-művelődési alkalmak utáni vágy erősnek bizonyul. Ez volna hát az elvándorlás kizárólagos magyarázata? Aligha' A község másik Bognár Sándora, a párttitkár szerint a legfontosabb ok: az építési telkek hiánya. Az ötödik ötéves tervben kialakított hat házhely mindegyike beépült Jelenleg nincs a községben tanácsi kezelésben lévő építési terület. Mátrakeresztesen visszaesett a mezőgazdasági termelés. A művelt terület nagysága korábbi 300-ról 40—50 holdra csökkent. A kedvezőtlen adottságú területek és a vadkárok miatt veszteséges volt a gazdálkodás. Megszűnt az állattenyésztés. Ma mindössze egyetlen szarvasmarha és a ló a hírmondója az egykor szebb napokat látott magángazdálkodásnak. A Pásztora eljáró dolgozók melleit sokaknak az erdő, a fakitermelés ad munkalehetőséget. Nyolcvan embert pedig eiz Erdei termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat foglalkoztat: fakanalat készítenek. A kis település ennek, a háziasszonyok számára nélkülözhetetlen munkaeszköznek is köszönheti, hogy kilépett az ismeretlenség homályából. A belföldi mellett elsősorban NSZK-bell és angliai megrendelésnek tesznek eleget, de a világ más tájaira — még Honkongba is — eljutottak a termékeik. A település büszkesége az óvoda, amelyet az iskola bővítésével, egyik tantermének átalakításával építettek meg. Az iskolában a körzetesítés miatt már csak az 1—2. osztályosokat oktatják. A közös épületben lévő intézményekben korszerű feltételek mellett, a legkedvezőbb körülmények között folyik a munka. A kicsiket szerető gondoskodás veszi körül, de vajon az idősebbek szabad idejükben milyen hasznos időtöltést, szórakozást találnak a községben ? A művelődési ház felújított, takaros épület. Sajnos a küszöbét nem nagyon koptatják. Minek is látogatnák, amikor régóta nincs semmiféle rendezvény? Nosztalgiával beszélnek az egykori gazdag, öntevékeny művészeti életről, amely a pedagógusok távozásával véget ért. Halódik az ifjúsági klub, de nem Is csoda, mert vezető nélkül nem lehet életképes. A könyvtári kölcsönzés és a mozielőadás ugyan rendszeres, de ezzel ki is merül minden szórakozási lehetőség. Nincs KISZ-szervezet a községben. Gazda nélkül árválkodik a társadalmi munkával épült futballpálya. Megszűnt a sportélet. Pedig a keresztesi fiatalok egykor állandó, és eredményes résztvevői voltak a spartakiádoknak, s rajongtak a labdarúgásért. A hegyek közé zárt kisközség, az utóbbi időben erősen megnövekedett üdülőkörzet, a Nyugati-Mátra kapuja. Mát- rakeresztest már száz hétvégi ház övezi. A helybelieken kívül — különösen a fő üdülési szezonban — nem kis gondot jelent az idelátogatók ellátása. Az új kereskedelmi egység — ahogy az itteniek mondják, a község fénypontja — bő áruválasztékkal elégíti ki az igényeket. Vannak látható eredményei a község fejlődésének. De ez korántsem elég! Az alapellátás további bővítésre szorul. Megoldatlan a belvízveszély elhárítása. Kiépítésre vár az óvodához vezető út, az üdülőkörzethez vivő Övár, valamint a települést átszelő Kékesi út. Habók Józsefnek, a községi HNF elnökének a szavaival élve nem megoldhatatlan gondok ezek. A lakosság öntevékenységére lehet alapozni, mert a lakóhely fejlesztése közös ügy, mindenkit érint. Ehhez viszont nélkülözhetetlen, hogy a nagyközségi közös tanács jobban támaszkodjon a lakosság véleményére, élő kapcsolatot tartson a Hazafias Népfronttal. Azt szeretnék az ittélők, ha Mátrakeresztes idegenforgalmához, jelentőségéhez mérten, kellő ütemben fejlődne. A lakosság cselekvőkészségén nem múlik. A. U A színész különösen < érzékeny lélek... BESZÉLGETÉS ESZTERGÁLYOS CECÍLIÁVAL A hét közepén megyeszékhelyünkön járt Esztergályos Cecília, érdemes művész. A neves színésznő két üzemben, a VEGYÉPSZER-nél és a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalatnál adott egy-egy órás önálló műsort. Két előadás között, az ideiglenesen öltözőnek kinevezett igazgatói irodában készülődvén vállalkozott arra, hogy felel a NÓGRAD kérdéseire. — Ez a két előadás a mun- ká, kulturális hetek programjába illeszkedik be... — És hogy kerül ebbe az Esztergályos? — Nem erre gondoltam de érdekes kérdés. — Az őseim munkások: esztergályosok voltak. Innen ered a név. Egyébként is szeretem a munkásokat. — Miért? — - őszinte, egyenes emberek. — Ezt honnan tudja? — Beszélgetek velük. — Hol és mikor? — Ankétokon. — Azt tapasztalja, hogy ilyen rendezvényeken őszintén megnyilatkoznak az emberek? — Hát persze. Ha én őszinte vagyok, más is őszinte velem. Es én őszinte vagyok. — A munkás kulturális hete ■ rendezvényeinek egy része a közönség számára ingyenes... — Ha ingyenes, akkor még kritikusabb a közönség. Ez régi tapasztalat. — Ez ellentmondani látszik az emberi logikának. — Mégis igaz. Ha az ember megfizeti a belépőjegyet egy előadásra, akkor érzi, hogy ő ült be a színházba. Nem pedig „beültették”. — Mostanában vitatott kérdés, hogy a kultúra legyen-e önfenntartó anyagilag vagy sem. — Nem egészen ez a fő kérdés. De nem megyek bele ilyen vitába, mert ehhez nem értek. — Mégis érdekelne, hogy például ez a mostani produkció vajon lenne-e annyira vonzó, hogy a belépődíjakból a ráfordítás költségeit fedezze? — Haha... ez pedig udvariatlan kérdés. Erre ezért nem válaszolok. — Okozott-e valamilyen változást a személyiségében, hogy pár hete érdemes művész lett? — Semmit. Ez nagyon jő érzés, nagy boldogság. De ugyanúgy viselkedem, dolgozom mint korábban. — Hallani néhol, hogy a sikerek mellett épp úgy kell elmenni, mint a kudarcok mellett, vagyis nem szabad mellre szívni egyiket sem. Ezt vallja ön is? — Ellenkezőleg! Mindent észre kell venni, át kell gondol, nj az embernek — belül. De ezt nem szabad kifelé „lereagálni”. — Ezek szerint az érdemes művészi cím belül mégis kiváltott valamilyen változást? — Én olyan vagyok, hogy nagyon átérzem, amik velem történnek. A színész különösen érzékeny lélek. Ez az elismerés nagy boldogságot szerzett de nem változtatott meg. — A hivatalos díjak mellett milyen elismerés jelent még örömet? — Természetesen a közönségé. A színházi siker, a taps. A nézőtérről áradó derű, a figyelem. — Színházon kívül észreve- szi-e a közönség szeretetének jeleit? — Ez lépten-nyomon megnyilvánul. Abban, hogy utcán, üzletben mosolyogva köszönMEGIFJODIK A MUNKÁSKÖRUS? Férfikar a „Bányászban ff „1 i .Az egyik legjobb közülük a salgótarjáni Bányász-férfikar, Virág László kórusa. A valamikor tekintélyes nagyságú társaság húsz főre zsugorodott, ám kis létszáma ellenére is tiszteletre méltó produkciót nyújtott. Finom hangzásával tűnt ki műsorukon az ismeretlen „Már hajnal órán” kezdetű műve, drámaiságával Lóránd „A tenger”, lendületével Karai „Kuruc szvit” című alkotása...” (A Kóta 1981/7 számából, a Dorogon megrendezett bányászkórusok IV. országos találkozója után) „A valamikor tekintélyes nagyságú társaság . . Az 1942-ben alakult Bányász-férfikar a hőskorban hatvan-hetven taggal vált ismertté. Azóta harmadára csökkent a létszám Miért? Virág László, a kórus karnagya; — A háború előtt és utána még egy ideig a fiatalok nem tudtak mást tenni szabad idejükben, mint, hogy eljártak egy művészeti együttesbe, vagy sportegyesületbe. Virágzott az amatőrmozgalom és benne a kórusmozgalom is. Ma az időtöltésre ezer lehetőség van, s ezek között csak egy az éneklés. A fiatalok életében egyeduralkodó a könnyűzene, csak ehhez szokott a fülük. S a visszaesésben a ludas az énekoktatásunk is. Általános iskolában már mutálnak a fiúk, kimaradnak a kórusból, a szakmunkásképzőben pedig — ezt említem, hisz mi munkáskórus vagyunk — egyáltalán nincs énekoktatás, férfi- vagy vegyes kórus se sok. A fiataloknak. a fiúknak nincs le- hetősésük megszeretni az éneklést, az éneklő közösséget. Márpedig — tapasztalatom szerint — munka mellett csak azok hajlandók kórusban működni, akik korábban megismerték, megszerették ezt a tevékenységet, akiknek szép emlék ..k vannak. Susán Istvánná, a Bányász Művelődési Ház igazgatója: — A férfikar aranykoszorú diplomát kapott a dorogi találkozón, s egyébként is sikereket, országos hírnevet mondhat magáénak. Fontos nekünk, hogy minél több fiatallal biztosítsuk jövőjét. Amatőr kórus lévén, nem kecsegtethetünk senkit honoráriummal, nyugati turnéval. Ennek ellenére hat fiatalember jött a kórusba a dorogi találkozó óta. Beszervezésükben nem kis érdeme van So- mogyiné Almádi Juditnak, a kar másik vezetőjének. Elindult egy folyamat. ....kis létszáma ellenére...” A folyamatot azonban nemcsak a Virág László által említett tendenciák hátráltatják. Susánné sorolja: — A Bányász-férfikarban már rég nem csak bányászok énekelnek. A város számos üzemének — a nyomdának, az SVT-nek, a vízműnek, az öblösüveesvárnak a VE- GYÉPSZERNEK. az SKÜ-nek — férfijai alkotnak közösséget. A munkaadókkal már nehezebb kapcsolatot teremteni, még az SZMT-n keresztül is. A közművelődési törvényben foglaltak ellenére, a szabályos és hivatalos kikérők mellett sem hajlandó jó néhány vállalat elengedni dolgozóját a fellépésekre — mondja Susán Istvánná, miközben a legutóbb elküldött kikérők listáját forgatja kezében. — Azt mondják, nem tudják őket nélkülözni a termelésben. Hozzáállás kérdése. A bánya megoldja... Virág László megtörtént esetet mesél: — Egyik jól éneklő erősségünktől azért kellett megválnunk, mert munkahelyén nem kapott béremelést, mondván, nem lehet rá számítani, folyton kórusfellépésen van. Családos ember, a bérfejlesztésért abbahagyta az éneklést. A Bányász Művelődési Ház azonban keresi a megoldást, az üzemekkel való kiegyezés lehetőségét. Ha a munkahely “lengedi az embereit, fellép a kórus a vállalat ünnepségein Korrekt javaslat lesz, de még csak terv ., , ______ V irág László meditál: — A művezető, a párttitkár, az igazgató nélkül nem megy . . . Amíg csak a karnagynak szívügye a kórus, ha megfeszül, se tud egyről kettőre lépni. „...tiszteletre méltó produkciót nyújtott”. — Az ilyen versenyeken, találkozókon magunk állítjuk össze műsorunkat, éneklünk Kodályt, Brahmsot, népdal- feldolgozásokat. ...De ezeket a műveket mindig a versenyre tanuljuk, ott elénekeljük, elismernek bennünket és kész. Salgótarjánban ezeket a darabokat nem kérik tőlünk. A meghívás úgy szól, hogy két mozgalmi dalt kérünk, vagy három bányászdalt. Ezen mór túlhaladt az idő. A közönség is újabbat igényelne, mi is szeretnénk változatosabban dolgozni. Tagjainkban meg- ifjulni, repertoárunkban megújulni. Veszprémi Erzsébet (Kulcsár József felvétele) nek, megszólítanak: „a művészj nő az?, de örülök, hadd fogjam meg a kezét.” Gyerekek, középkorúak idős nénik... — Kiknek örül jobban? — Mindenkinek, aki ember.’ — A moziban legutóbb két filmjében ragadott magával a játéka: a Boldog születésnapot, Marilynben és a Vámmentes házasságban. Utólag úgy érzem, mintha az utóbbi, bohó- kés szerep „testhezállóbb" lett volna. — Ez egyáltalán nem így van. Mindkettőt „testhezállónak” éreztem. Egyébként a „Marilynnel” San Remóban, a Vámmentes házassággal Chicagóban nyertem el a legjobb női alakítás díját. Egy színésznek bele kell tudni bújni a szerepbe. A színházban olyan ellentétes szerepeket játszom, amiket nem lehet egymás mellett említeni. Nem okozhat gondot, hogy egyik nap „fenevad”, másik nap „szemérmes” vagyok. — A sokoldalúságával kapcsolatban' szokták említeni, hogy mind a színészi játék, mind a tánctudás, mind a szép énekhang az erőssége. El- határolhatók-e ezek a munkájában is ilyen élesen? — Nem lehet elhatárolni ők' .. Él most is több olyan szerepem, amelyben a játék mellett énekelek, vagy táncolok, vág” mindkettőt teszem. Ez hozzátartozik a színészi tudáshoz. — Nagy előny a többiekkel szemben, hogy mindhárom képesség a birtokába van? — Ezt nem kérdezheti ko-? molyán. — Fűződik-e valamilyen korábbi élménye Nógrád megyéhez vagy Salgótarjánhoz? — Igen. Annak idején itt forgattuk a Tücsök című filmet. Akkor még csak épülőben volt a város. Emlékezetes élményem, hogy forgatás közben rubeolás lettem. Ügy vittek haza betegen Pestre. — Ez nem éppen kellemes emlék. — De maradandó! — Minek vagy kinek köszönhető, hogy Salgótarjánba eljött? — Személy szerint senkinek. Nem túl sokat utazom, mert elfoglal a színház. Egy környék, beli városban való szereplést például nemrég nem vállaltam. Most pedig anélkül, hogy bárki rábeszélt volna azt mondtam: Salgótarján? Jó menjünk! Molnár Pál NOGRAD - 1982. ópuiis 18., vasarnap
