Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)

1982-04-02 / 78. szám

Ab ffrhahni termelőszövetkezetben kétszáz hektáros területen végzik a talaj-előkészítési munkálatokat a tavaszi árpa vetése alá. Képünkön: Matus János RÁBA munkagép segít­ségével boronái. Salgótarján, Nagy bá tony, Érsekvadkert Értékelték a településfejlesztő társadalmi munka eredményeit A Nógrád megyei Tanács, a Hazafias Népfront, a KISZ me­gyei bizottságával, a Szakszer­vezetek Nógrád megyei Taná­csával és a Vöröskereszt Nóg­rád megyei vezetőségével együtt a múlt évben hirdette meg a VI. ötéves terv célki­tűzéseinek megvalósítását tá­mogató társadalmi munka­versenyt. A tanácsok, a nép­frontbizottságok, a KÍSZ-szer- vezetek, a Vöröskereszt akti­vistái nem kevés munkával, fáradsággal szervezték a te­vékenységet. A mozgósítás, az összefogás eredménye új, vagy megszépült iskolák, óvódák, ■teák, parkok. A Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága értékel­te a települések szépítéséért, gyarapításáért végzett mun­kát. Az elmúlt évben csaknem 158 millió forintot ért az a társadalmi tevékenység, ame­lyet a nógrádi településeken végeztek. A megye lakossága, az ipari üzemek, a termelő- szövetkezetek, az intézmények munkáskollektivái nem keve­sebb mint 99 millió (forinttal „toldották meg” az 1980- ban végzett munkájuk értékét. Az egy főre jutó társadalmi mun­ka értéke. — a tervezettnél több, és négyszáz forinttal ma­gasabb az 1980. évinél — megközelíti az 1100 forintot. Még nem volt rá példa, hogy a megye településein ilye* értékű társadalmi munkát vé­geztek az emberek. A két város közül Salgótar­jánban bizonyult szervezet­tebbnek, eredményesebbnek a közös tevékenység. Egy főre jutó értéke megközelíti a ki- lencszáz forintot. A nagyköz­ségek versenyében Nagybáto- nyé a pálma, ahol a társadal­mi munkában részt vevők mind­egyike csaknem 1700 forint értékű munkát végzett. A köz­Mérlegkészílés a szécsényi ÁFÉSZ-nél X szécsényi ÁFÉSZ a mű­velődési központ nagytermé­ben tartotta ünnepi termelési tanácskozását Szelcsik Pál, az ÁFÉSZ elnöke értékelte az el­telt gazdasági év munkáját. A szövetkezet 549 millió fo­rint értékű áruforgalmat bo­nyolított le, s ezzel teljesítette • kitűzött célt, a nyereségük 14,3 millió forint. A tanácsko­záson értékelték a szövetkezet brigádmozgalmát, a szocialista brigádok közöl 12 kollektíva felelt meg az aranyfokozati minősítés követelményeinek. Szelcsik Pál 26 dolgozónak adta át a Kiváló dolgozó ki­tüntetést. Mizsák Lászlóné a szövetkezetben ledolgozott 25 éve kapcsán a jubileumi aranygyűrűt vette át Itt ke­rült sor a a különböző foko­zatú törzsgárdajutalmak áta­dására. ségek vetélkedésében Érsek­vadkert bizonyult a legjobb­nak, 2181 forint az egy főre jutó társadalmi munka értéke. Romhányban több mint 2100, Nagyorosziban pedig jó 2000 forint értékű társadalmi mun­kát végzett minden lakos a község szépítése, gyarapítása érdekében. A közelmúltban megtartott ülésén a Nógrád megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottsága intézkedett a pályázatban részt vevő települések legered­ményesebbjeinek jutalmazásá- sáról is. Ennek megfelelően Salgótarjánban 600 ezer, Nagybátonyban félmillió fo­rinttal többet fordíthatnak fejlesztésre. Az érsekvadkerti tanács 400 ezer forint többlet­tel gazdálkodhat, a romhányi- ak jutalma 300 ezer, a nagy­orosziaké pedig 200 ezer fo­rint. Az elért eredmények alap- •ján Salgótarján és Balassa­gyarmat, Rétság, Nagybátony, Szécsény, valamint Érsekvad­kert, Romhány és Nőtincs nyertek jogot arra, hogy részt vegyenek a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatala ál­tal meghirdetett országos te­lepülésfejlesztést segítő társa­dalmi munka versenyben. Döntés született az 1982-es tennivalók megvalósítását se­gítő társadalmi összefogás szükségességéről, feltételeiről és ösztönzéséről is. Munka te­hát van, nem is kevés. Az ösz­tönzés sem marad el. A többi a településeken élő embere­ken múlik. Terenyei tizenhárom Nem babonásak — Talán a Nógrádi Sándor Szocialista Brigádot keresse meg — tanácsolja Baranyi Zoltán műszaki ágazatvezető a kisterenyei termelőszövet­kezet ' gépműhelyének irodá­jában. — Háromszoros arany- koszorúsok, most éppen ti­zenhármán vannak, amennyi az egész műhely kollektívá­ja... SZANASZÉT A HATÄRBAN A tizenhármas szám ez­úttal kissé rossz ómennek bi­zonyult. Csak hosszas utánjá­rás után leltünk a közelben három brigádtagot — a töb­biek az éppen meginduló ta­vaszi munkák során szétszó­ródtak a határban — a bri­gádvezető pedig éppen sza­badságon van. Balajti Imre — már köze­lebb az ötvenhez, mint a negyvenhez — ezt a ritkuló haja is bizonyítja — éppen egy Zetor traktor még ap­róbbra szerelésén fáradozik. —Inkább össze kéne rakni már — célozgatok a tavaszi munkára, meg arra, hogy a téli gépjavítás ideje jócskán lejárt. — Nálunk soha nincs vége a gépjavításnak — magya­rázza a szerelő. — Részben, mert még mindig sok régi gépünk van, amihez ráadásul alkatrész is csak elvétve akad, részben mert a gépek számá­nak növekedésével nem nőtt a szerelőgárda létszáma. Állítása első felét igazolja a motorból kipiszkált rugó is, mely szerény becslésem sze­rint, legalább öt helyen van megdrótozva. Véleménye má­sodik felének viszont némi­leg ellentmond, hogy igyeke­zetét két másik társa csak né­zi. Igaz, egyikük még tanu­ló. .. EMBERI ENERGIA Andrássy József alapító tagja volt a kilenc éve ala­kult brigádnak és foglolkozá- sára nézve villanyszerelő. Er­ről árulkodik a munkásruhá­ja zsebéből kikandikáló fá­zisceruza is. A vékonydongá- jú, középkorú ember nekidől odakint a műhely napsütötte falának. Szemlátomást jólesik neki a helyiség sötét hővöse után a langyos tavaszi nap­fény. — Jó néhányan elpártoltak tőlünk az utóbbi években — morzsolgatja elgondolkodva a szavakat. — Üzemekbe, a bá­nyához, ahol több a szabad idő, szabad a szombat, eset­leg még a boríték is vasta­gabb. — És magát mi tartja itt? — Az itt töltött tíz év, a megbecsülés, a jó társaság — válaszolja. — No, meg a la­kás is itt van Kisterenyén. Ámbár ami az anyagiakat il­leti, lehetne jobb is. Az ener­gia egyre drágul — halljuk unos-untalan — az emberi energia is az, nem ártana job­ban megbecsülni egy kicsit. Sok igazság van szavaiban. A mezőgazdasági szerelők té­len fáznak, gyakran hóban- fagyban szerelik a nagygépe­ket, amelyek legfeljebb dara­bokban férnének be a műhe­lyekbe, nyáron többségük a kombájnokon. betakarítógé­peken ül, máskor pedig ro­hammunkában javítják az üzemképtelen gépeket, eszkö­zöket, hogy a jó idő minden percét ki tudják használni a földeken. Érthető, ha áhítoz­nak ,a megbecsülésre... HÁROM-HÁROM, KIS ELTÉRÉSSEL A szakállas Viczián László a hármas harmadik, egyben legfiatalabb tagja, hegesztő. Igaz, most éppen egy RAU kombinátor kapáinak cserélé­sében segédkezik társainak. Eközben nem túl bőbeszédű. Ügy tízpercenként mond egy mondatot. Társai sietnek se­gítségemre, napi problémáik emlegetésével. — Mondja,, mi kerül ezen a csapágyon ezerhétszáz forint­ba? — kérdi evikük egy fél- téglányi rozsdás vasdarabot szorongatva olajos markában. — Fogalmam sincs — vá­laszolom őszintén, miután még azt is csak onnan tu­dom, hogy csapágy, mert mondták. A közepe egyébként tényleg lyukas. — Ez egy RÁBA munkagé­pé volt. Azután hozzáteszi — Látja ezért veri meg az ETO a Dózsát. Ott a pénz... Közben azért a szakállas hegesztőtől megtudom, hogy nyolcadik éve dolgozik itt és, ha szakmájába vágó feladata nincs, akkor mindenesként üti agyon idejét. — Irigylik őket? — kérdeni az egyik traktorostól, a szoci­alista brigád eredményeire célozva. — Hát — vakargatja ta­nácstalanul a fejét. — A há­romszoros aranykoszorú nem kis dolog. Főleg, ha arra gon­dolok, hogy ez idő alatt há-' romszor alakultunk meg. Viczián László olyan zor-' dán néz szakálla mögül a szólóra, mint aki komolyan zokon veszi, hogy példájuk nem talált eddig követésre. Ök mindenesetre negyed-- szerre sem akarnak engedni a* eddig elértből. Akkor sem. ha tizenhármán vannak. Nem babonásak. z. T. Száznyolcvan fokos kemencefordulat Száznyolcvan fokkal „meg­fordítják” a salgótarjáni öb­lösüveggyár „C” kemencéjét a most megkezdett és júniusra befejeződő átépítése során. A kemencenyílások jelenleg „be­felé” néznek, előttük van fél­körben a pódium, amelyen a szájfúvással készített - kelyhek és más finom üvegáruk mes­terei dolgoznak. A pódium­mal átellenben van az úgyne­vezett hűtőszalag, amelyen kö­rülbelül nyolszáz fokról foko­zatosan lehűl a késztermék. Tekintve, hogy az utcafront­ról beáramló levegő először a kemencébe „ütközik”, az is felmelegszik, ezért — két tűz közé szorulva — különösen nyáron nehéz elviselni a pó­dium ötven-hatvan fokos melegét. A „C” kemence mos­tani átépítésénél először al­kalmazzák azt a módszert, hogy az üzem falát „megnyitják” és a kemencét az utca felé fordítva építik meg. így a szabad levegő áramlása köz­vetlenül a pódiumon dolgozó munkásokat éri, jelentősen javítva ezzel munkakörülmé­nyeiket. A falnyílásra hangár­kaput szerelnek, amit a hideg­re forduló időjárás esetén ösz- sze lehet tolni. A ráadás az a haszon, amely a gyár műszaki kollektívájá­nak kemencekonstrukció-raó­dosításaiból ered: A „C" jelű kemence korábbi átépítési költségeinél . most háromszáz- ezer forinttal kevesebbre lesz szükség üzembe helyezése után pedig évente kétszázhúszezer köbméter földgázt takarítanak meg. A salgótarjáni öblösüveg­gyárban összesen három olyan kemence van, amelyen szájfú­vással exportüveg-termékeket állítanak elő. Az elsőként át­épülő „C” kemencét még az idén követi a hasonló elvek szerint átépítendő másik két kemence, így a munkakörül­mények általános megjavulá- sa mellett az említett megta­karítás megháromszorozódik. Véletlenül futottam össze egyik korábbi riportalanyom­mal a Salgótarjáni Építő és Tervező Szövetkezet központ­jának bejáratánál. A fiatal szakmunkás örömmel újságol­ta, hogy elérték a szocialista brigád cím arany fokozatot. Gratuláltam neki, majd né­hány szót váltottunk a brigád­ról, végül megkérdeztem: mi a véleménye szövetkezetük elnökéről? Ahogy az arcára néztem, láttam, hogy a kérdést egyáltalán nem furcsállja. A maga természetes módján, egy­ből rá vágta: Gyuszi bácsi ? ... Nagyon rendes ember. Nyu­godt természetű, mindent meg tudunk vele beszélni, jogos kéréseinket teljesíti, gyakran jár a munkahelyekre, s ne­künk fizikaiaknak előre kö­szön, nem úgy, mint egyesek... * Pár perccel később az előb­bieket szó szerint tolmácsolom Gellérthegyi Gyulának, a szö­vetkezet elnökének, aki a tő­le megszokott szerénységgel, a maga sajátos stílusában igye­kezett elhárítani a róla szóló beszélgetést. Mivel nem látott semmiféle kibúvót, így. hát megadta magát. — Tizennyolc évi városi ta­nácsi munka után egészségi ál­lapotomra való tekintettel kér­tem a felmentésemet. Felette­seim három új munkahelyet ajánlottak fel. de én minden­áron az acélgyárba akartam menni beruházónak. Addig húztam, halasztottam a dön­tést. míg végül a- mostani be­Fiatalok és idősek csak Gyuszi bácsinak szólítják osztásom maradt számomra. Ennek már 11 éve. Most már jóleső érzéssel mondhatom; jól választottam, nagyon jó kollektívába kerültem. Egész tevékenységem alatt éreztem a felsőbb szervek bizalmát is. Itt önállóan és szabadon dol­gozhatok, élvezve a sikerélmé­nyeket és vállalva az ezzel já­ró felelősségeket. De ugyan­ezeket biztosítom vezető tár­saimnak is. Nálunk kollektív vezetés van, amely párosul a személyes felelősséggel. Ezzel a gondolattal akarat­lanul is eljutottunk a követke­zőig: milyen vezetőnek ismeri saját magát? — Nem tartom magam szi­gorúnak, munkatársaim vi­szont másként vélekednek. Csak azt kívánom tőlük, amit saját magamtól; tervszerű, ala­pos, céltudatos, jól megszerve­zett és alapos munkát. Öröm­mel állítom, olyan kollektíva dolgozik itt együtt, amelyik tudja, mit kell tenni, milyen irányba kell húzni, miért és mi lesz annak az eredménye. Jómagam példamutatással ha­tok a kollektívára, ugyanak­kor ők is hatnak rám. formál­nak engem. Csak így tudom el­képzelni a gyümölcsöző együtt­működést. Mivel megkért rá, ezért az előbbiekhez még hozzá kell fűznöm, hogy az előbb emlí­tett igényes, jó és követésre méltó ember; tulajdonságait a szülői háztól hozta magával. — Megkímélték, elkerülték, vagy gyakran meglátogatták a kudarcok ? — Nehéz éveim voltak, de kudarcokról nem beszélhetek. Azok a gondok, amik a nép­gazdaságra hárultak, azt én is éreztem, természetesen az örö­meivel együtt. Talán egyesek furcsállják, amit mondok, de én elégedett ember vagyok. Sohasem nézem meg, mi van a fizetési borítékomban. Pedig itt jóval többet keresek, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt a ta­nácsnál. Akkor 3200 forintot kaptam, mint osztályvezető. Azóta ott is előnyösen válto­zott a helyzet. A tanácshoz pe­dig 1200 forintért mentem, amikor előző munkahelye­méit, az öblösüveggyárban, mint géplakatos 2000 forintot kerestem. Nincs autóm, mert nem igényli a család. A ré­szemre biztosított személygép­kocsit is a termelésnek adom oda. Ha a városba valahova hi­vatalos vagyok, akkor gyalog megyek. Kell annyi séta. — Volf-e olyan kellemetlen­sége, amire nem szívesen em­lékszik vissza? — Ügy érzem üldöz a sors. Négy súlyos közúti balesetem volt. Az egyiknél 6, a másik­nál 5, a harmadiknál 2 halott volt, a negyediknél pedig sú­lyos sérülés következett be. Én szerencsére megmaradtam. Igaz, azóta sem a mozgáskész­ségem, sem az egészségem nem a régi. Lábamat, fejemet tör­tem össze. Gellérthegyi Gyulát ismeri a város apraja-nagyja. Nem, mint a szövetkezet elnökét, ha­nem mint a városnak sok di­csőséget hozó kiváló sportolót, a serdülő-röplabdacsapat edző­jét, hozzáértő városi sportve­zetőt és mint a Salgótarjáni városi Tanács volt osztályve­zetőjét. A sportban ismerte meg igazán azoknak a szavak­nak igazi tartalmát, mint a jó közösség, a küzdeni tudás, a nehézségek elviselése és le­győzése, a jó kollektív szel­lem. A tanácsi munka pedig sok élettapasztalatot, igen sok ismerőst és megbecsülést szer­zett. Ezek után érthető. ha fiatol és idős egyaránt csak Gyuszi bácsinak szólítja. Honnan indult el? — ZagyvapólfalváróL A pol­gári iskola elvégzése után egy kisiparosnál kitanulta a laka­tos-, a víz-, és fűtésszerelő-, va­lamint a díszítőkovács-szak­mát. Bóna Kovács Károly munkásfiatalokat maga köré gyűjtő képzőművész-tanfolya­már is részt vett, majd a bá­nyagépgyárban szerszámlaka­tos, később az öblösüveggyár­ban géplakatos volt. 1953-tól kezdve a munka mellett elkez­dődött a tanulások sorozata. Először a Testnevelési Főisko­lát végezte el. Ezt követte a gépipari technikum, majd kü­lönböző szaktanfolyamok, es­ti egyetem, az OKISZ által szervezett kétéves komplex ve­zetői tanfolyam. Jelenleg az OKISZ oktatási központjában vezetéselméletet és gyakorla­tot tanít. Elnöksége alatt a kollektíva hétszer nyerte el az ÉVM ál­tal adományozott Kiváló szö­vetkezet címet, egyszer kap­tak OKISZ-oklevelet. Salgó­tarjánban. a Kemerovo-lak óte­lep. a bővülő gyárak, Cseh­szlovákiában Besztercebányán; Pozsonyban, Prágában új épü­letek, Oslóban és Warsóban a nagykövetségi épületek befe­jező munkái jelzik a szövet­kezet elismeréséinek széles ská-: Iáját. Jelenleg Stuttgartba® építenek egy csarnokot. Hogy a siker- és elismeréssorozat ne szakadjon meg, tervszerűen foglalkozik a vezetővé formál­ható fiatalokkal, akiket na­gyon szeret, s akikben nagyon bízik. — Nagy természetbarát hí­rében áll — jegyzem meg. — Baráti társaságommal he­tenként bejárjuk a környéket. Évenként néhánv napot a Tátrában időzünk. A család­dal egy évben egyszer IBUSZ- szal elmegyünk valamelyik or­szágba — mondja befejezésül Gyuszi bácsi, áld birtokosa a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatának, a Könnyűipar ki­váló dolgozójának, van polgá­ri védelmi kitüntetése. Neve összefonódott a város építésé­vel, gyarapodásával. Azért ér­hetett el ilyen sikereket, mert minden tekintetben megértő, támogató, nyugodt, kiegyen­súlyozott otthoni légkört vall­hat magáénak. De nem tagad­ja meg korábbi önmagát sem. Mint a Hazafias Népfront vá­rosi elnöke fáradhatatlanul dolgozik a nagyobb közössé­gért is. Venesz Károly NÚGRÁD - 1982. április 2., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents