Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)
1982-03-20 / 67. szám
A néptánctól a szépirodalomig A hazai románság művelődése £ Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége a festői szépségű Gyula városában, Békés megye hajdani székhelyén fejti ki tevékenységét. A műemlékeiről,, várszínházáról és strandfürdőjéről híres, magyarok, románod és németek által lakott kultúrváros nem véletlenül lett a szövetség székhelye, hiszen Gyula éppen a román nemzetiség által szórványosan lakott terület (Hajdú-Bi- har, Békés és Csongrád megye) központjában fekszik. A román szövetségnek, azon túl. hogy képviseli a román nemzetiségű emberek érdekei*. kiemelt feladata az anyanyelvi kultúra ápolása, a ma gyarországi románok közművelődésének az anyanyelvi iskolai oktatás fejlesztésének támogatása. A közművelődési célok valóra váltásában a legfontosabb szerepet ma is a román nemzetiség által lakott településeken működő iskolák, művelődési házak, klubok játsszák. , A Gyuláin működő „Nicolae Balcescu” Román Tanítási Nyelvű Gimnázium és az általános iskolák színjátszókörei, irodalmi színpadai, tánc- csoportjai, a falvakban működő felnőtt tánccsoportok rendszeresen fellépnek kisebb falvakban és városokban egyaránt. A legjobb ének- és tánc- együttesek műsorait már sokszor sugározta a Magyar Televízió is. A Magyar Rádióban is gyakran elhangzik egy-egy összeállítás a magyarországi románság népdalaiból. A rádió romén nyelvű műsora, amely már hetente jelentkezik, egyre népszerűbb. Hamarosan elkezdődik a televízió román nyelvű adása is. Immár harminckettedlk évfolyamába lépett a magyarországi románság lapja, a szövetség sajtóorgánuma, a Foaia noastta című bertUap. A Gyulán megjelenő nyoäcoldalas újság széles körűen tájékoztat • mintegy SO—25 ezer lelkes magyarországi románság életéről, hazánk kül- és belpolitikájáról. A többi magyarországi nemzetiségi laphoz hasonlóan a Foaáa noastra is a nemzetiségi hagyományok, az anyanyelv és az anyagi kultúra ápolására, fejlesztésére buzdít. Népszerű a szövetség kiadásában évente megjelenő kalendárium (Calendarul mostru). Rendszeresen beszámol például arról, hogy egy év alatt milyen gazdasági, vagy kulturális fejlődésen menték keresztül a román nemzetiségű települések, hírt ad a magyar nemzetiségi politika, vívmányairól, de ugyanakkor szól a teendőkről is. A kalendáriumot elbeszélések, versek, portrék, lejegyzett népszokások, anekdoták, népmesék színesítik. Amióta Gyulán megalakulta román nemzetiség báziskönyvtára, egyre jobb a községi könyvtárak román könyvekkel való ellátása is. A legHű_ Gyula — az új román Iskola épülete A méhkeréki hagyományápoló csoport utóbbi évtízedben egymásután jelennek meg a Tankönyvkiadó Vállalat nemzetiségi szerkesztőségének gondozásában a hazai román nemzetiségű szerzők kötetei: irodalmi antológiák, népmese! gyűjtemények, verses- és noveflásköte- tek. E kötetek sorát, ax 18T3-ban megjelent Mugurj (Rügyek) című antológia nyitotta meg. Kár, hogy a kritika nem figyelt fel rá, hiszem a Muguri kiadása új korszakot nyitott a magyarországi román nemzetiségi kultúra fejlődésében. Az antológia legrangosabb írásai szerzőjének, Ilié Ivaniusmak azóta két önálló, verseket és versfordításokat, majd novellákat és novellafordításokat tartalmazó kötete is megjelent. Az antológia egy másik szerzője, Hocopán Sándor, Ale- xandrü Hocopán azóta szintén több kötetet jelentetett meg: román népmesegyűjteményeket, szólásmondásokat stb. Az utóbbi években a kritika minden megjelenő nemzetiségi könyvre reagál, s ezzel több önbizalmat, buzdítást ad a szerzőknek. A felnőttek művelődésének bázisát a román klubok és a művelődési házak képezik. TIT-előadások at, író- olvasó találkozókat szerveznek, és hagyományápoló művészeti tevékenységet folytatnak. A közelmúltban Budapesten la megalakult egy román klub, Debrecenben pedig most hozzák létté, hogy az odaszármazottak anyanyelvű- kön beszélgethessenek, művelődhessenek. A nemzetiségi falvakban a Román Szocialista Köztársaságból érkező együttesek is fellépnek. A nagyváradi és az aradi magyarországi vendég- szerepléseinek mindig nagyszámú közönsége van. A vendégszereplésekre a Magyar— román testvérmegyei kapcsolatok (Hajdú-Bihar, Bihar, Békés, Arad megye) keretében kerül sor. Ebben is jelentkezik a gyakran emlegetett „híd”- szerep. A kulturális értékek cseréjére mind nagyobb az igény az emberekben. Remény van arra, hogy a jövőben kölcsönösen bővülnek a két ország közötti kulturális kapcsolatok a két nép érdekében és javára. Roxin László Aforizmák A cél addig nagy, amíg teljesen feláldozod neki magad. Akkor azonban lealacsonyul, ha csak arra akarod felhasználni, hogy dicsőséget szerezz általa. Az embert úgy teremtették, hogy csak annak örül, amit maga teremt. Ha az embert önmagává akarjuk tenni, nem kisebbítenünk kell őt, hanem lehetővé kell tennünk, hogy megnyilat- kozhassék, célt kell adnunk vágyaihoz és teret cselekvéséhez. Átalakítani mindig any- nyit jelent, mint felszabadítani. Amit az egyik ember hibának tart, azt a másik eredménynek tartja, de téged ne aggasszon ez a különbség. Eredményes csak a nagy, kölcsönös együttműködés lehet. És a sikertelen mozgás is az eredményes mozgást szolgálja. Az eredményes mozgás pedig megmutátja annak, aki hibázott, azt a célt, amely felé mindannyian tartanak. Embernek lenni annyit. jelent, mint felelősnek lenni. Érezni, hogy a magunk kis tégláját lerakva részt veszünk a világ építésében. Óvakodom attól, aki csak egy szempontból ítél. Ugyanúgy, mint attól, aki mint egy nagy ügy követe, teljesen alárendeli magát az ügynek és eközben vakká válik. A csalódás azért nagy dolog, mert összeköti az embereket És valójában ez az egyetlen igazi luxus létezik—, az emberi kapcsolatok luxusa. Áhhoz, hogy a közös cél felé együtt menetelve érezzük baj társunk karjának melegét nincs szükség háborúra. A háború becsap bennünket A gyűlölet semmivel sem növeli azt a lelkesedést, amelyet maga a közös menetelés vált kL * A létezéshez szükség van a bennünket körülvevő valóságra. SZEPESI JÓZSEF: Mindenütt én Nyelvek, forrók, langyosak, mellek és szivek, csókok, csípők, lágy szavak, szemek, bőrszínek. Ágyak, selymek, lobbanó szép tekintetek, kézfogások, zeneszó, virágcserepek. Ásó, lapát, kocsma, pénz, trágár illatok, gége, ami nyeherész, orca, mely kopott. Eres csuklók, nagy kezek, s mindenütt én, én, életláza kergetett vajúdó, szegény... Bárány Tamás: STRATÉGIAI EGYENSÚLY Félszárnyú Pegazus Örkény István: Egyperces novellák (Irodalmi paródia) — Halló, Radanovitzky elvtársat kérem. — Tévedés. Ez itt "Szántó lakás. — Halló, Radanovitzky elvtársat kérem. — Magánlakás! — Halló, Radanovitzky elvtársat kérem. — Itt nincs semmiféle Ra- dakovics elvtárs! — Kivel beszélek? — Rézért Áruforgalmi. — Halló, Radanovitzky elvtársat kérem. — Budapesti Tőzegszórók. Hányas mellék? — Halló, Radovitzky elvtársat kérem. — Na végre! Ki kéri? — Bende-Kovács Lajos. — Egy pillanat 1 — Várok! — Halló, Bende úr? — Bende-Kovács Lajos. — Radanovitzky elvtárs nem ér rá. — Hogyhogy? És mit üzen? — Hogy dögöljön meg! Csak máma maga a hetvenedik, aki itt keresi, pedig mi a nevét se hallottuk! Amikor kiszedték kezéből a félholtra vert gyereket, a kétméteres, mázsás, behemót pasas ezt mondta: — Kérem, ez egy tízéves, megtermett lakli! És nem átallotta bántani azt a csöpp, kilencéves kis kölyköt! Ezt én nem nézhettem, kérem, tétlenül! Elkaptam, és kiosztottam neki, ami jár az ilyen taknyos kis szadistának! Mert én igazságszerető ember vagyok; én, kérem, mindig a gyöngébb pártján állok! A CSÁSZÁR SZEMÉLYESEN DALOL Amikor Nérónak jelentették, hogy a nép zúgolódik, mert felháborítja a sok önteni', a rengeteg véráldozat, ■s éhínség, a tűzvész, ő kegyesen intett. — Osszatok nekik kenyeret! A pretorlánusok jelentették, hogy nincsen kenyér, késnek a gabonaszállító hajók. — Szórjatok közéjük pénzt! A parancsnok jelentette, hogy üres az államkassza. Ekkor Néró szeme fölcsillant — Akkor hát személyesen előadom nekik néhány jobban sikerült csillapító dalomat! A parancsnok fejét rázta. — Nem hiszem, hogy foganatja lenne, felség! A nép a végsőkig el van keseredve. Néró, most már kissé idegesebben, intett. — Ah! Akkor oszlassátok fel a népet] _____ D erkovits-ösztöndíjasok Lacza Márta: Földmunkások Gál Tamás: Megrázkódtatás Bárány Tamás Félszárnyú Pegazus* Mesterházi Lajos: A Kronidész-iejtéiy (Irodalmi paródia) Agenór király — mit csináljunk, így hívták! — gyönyörű leánya, a szépséges Europé királykisasszony gyakran járt ki a tengerpartra, s ott fürdőzött, táncolt, szórakozott a rabnői társaságában. (Emlékezik a kedves olvasó Nauszikára? ö is királylány volt, ő is szórakozni és mosni járt a tengerpartra, amikor Odüsszeusz kilépett a tengerből... Akkoriban még ilyen háziasak voltak a királylányok.) Aklikertosz, a király városának a gulyása, gyakran terelgette arra a csordáját, s mindig megcsodálta a gyönyörű kis királykisasszonyt. De még csak a közelébe se mert menni, természetesen, hiszen akkoriban is megvoltak már a társadalmi korlátok. Meg aztán, mint afféle ridegpásztor, ki az év nagy részét legelőkön, barmok közt tölti, faragatlannak is érezte magát, pallérozatlan tuskónak. Hogy is váltott volna szót azzal a gyönge úrilánykával? S ugyan miről is beszélgettek volna! Tán a csordáról? Ugye, még elgondolni is nevetséges? Történt egyszer, hogy a királylány egyedül jött le a tengerpartra, s kihasználta a jó alkalmat, hogy egy jót ússzék a tengerben. Igen ám, de hogyan? Ha khitónját — ma kombinénak mondanék — magánhagyja, az vizes lesz, és anyja észreveszi, hogy fürdőit, márpedig ez — egyedül, kísérő nélkül — szigorúan tilos neki, hisz annyi veszélyt rejt a tenger. Nem marad más — döntötte el magában —, mint az, hogy meztelenre vetkezik, s úgy mártózik meg a hús vízben Gyorsan ledobta hát a ruháját, s még a khitónból is kibújt. Ügy.állt s nyújtózkodott ott a telivér napsütésben, ahogy Zeusz megteremtette. Tizennyolc éves volt, feszülő, bársonyos bőrén csak úgy csil- lámlott a napfény. • A szatíráiról, társadalom- bíráló regényeiről, elbeszéléseiről ismert, népszerű írónak közkedveltek pályatársairól írt paródiái is. Bárány Tamást hatvanadik születésnapján két paródiájával köszöntjük. Ez már sok volt szegény Aklikertosznak, aki a bokrok mögül leste. Akkor már fél éve nem látott asszonyt, s most egyszerűen megőrült a látványtól. Elbődült,' és rávetette magát Européra. Az szegény, védekezett egy darabig, de aztán megadta magát a sorsnak, illetve hát a bivalyerős pásztornak. Sőt! Kis idő múltán annyira megtetszett neki az ismeretlen játék, fyogy elragadtatásában, két mély sóhaj közt, így kiáltott: ■— Isten vagy! Amikor hazatért, s anyja — zilált haját, csóktól gyötört nyakát megpillantván — megkérdezte, mi történt vele a parton, pirulva vallotta be, hogy egy isten a kedvesévé tette. — Zeusz Kronidész, azaz Kronosz fia Zeusz! — bólintott a mama magátólértődőn. Mi sem volt neki természetesebb ugyanis, mint az, hogy lányát maga az istenek királya kívánta meg. Egy ilyen gyönyörű fruskát, .aki szakasztott olyan, mint ő volt valamikor?! Ez csak nyilvánvaló! Amikor a lány gömbölyöd- ni kezdett, a botrányt elkerülendő, titokban Kréta szigetére vitték, s ott férjhez sózták a legmulyább királyfihoz. Zeusz apaságát persze nem mondták el Krétában, nehogy a királyfinak alacsonyabbren- dűségi komplexusa támadjon. Ám a dolog valahogy mégis kiszivárgott... Tudják milyen az anyai büszkeség! i Léda Ugyanaz, libapásztorral. Itt azonban már nem szűzlánnyal, hanem tapasztalt asszonnyal, Tündareiosz király feleségével van dolgunk, úgyhogy a' jóhiszeműséget megkérdőjelezhetjük. Ám mit mond egy királyné a férjének, ha ikreket szül neki, de sehogyan sem stimmel a naptárban a vWszaszámolás? — Zeusz volt, fiacskám! Kérdezd meg tőle a delphoi jósdában! Unom már az örökös féltékenykedésedet, tudod?! NŰGRÁD - 1982. március 20., szombat 9
