Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)

1982-03-12 / 60. szám

A Nógrádi Szénbányák kisterenyei Özemében 504 darab hidraulikus prést készítenek. A berendezést anyagok egyengetésére és hajlítására használják. Képünkön: Kaszás Imre meós, Tóber Zsolt lakatos. Rutkai Gyula lakatos és Pádár Zoltán segédmunkás a be­rendezés összeszerelésén serénykedik. (Krekács Miklós felvétele) Miért éppen a melléktevékenység? Csak napokkal ezelőtt ért A másik fontos tennivaló a mellek ki” az ilyeneket. Igaz véget az utolsó zárszámadó és műszaki színvonal állandó azóta változott az idő. tervtáirgyaló közgyűlés a me- emelése, amely nélkül a ver- Az élet és a fejlődés itt is, gyében, de sok nagyüzemben senyképesség csak ideig-órá- vagy átnevelte a vezetőket, már az évindítás tapasztalata- ig tartható fenn és még min- vagy egyszerűen eltűntek a it összegzik. A gyorsaság, a dig kevés az olyan mezőgaz- gazdálkodás „színpadáról”, gazdálkodás naprakész isme- dasági nagyüzem a megyében, Ma már — elsősorban az élen- rete mindennél fontosabb té- amely — kényszerítő körűimé- járó nagyüzemekben — a leg- nyezővé lépett elő a mezőgaz- nyék hatására — képes egyik rátermettebbek, a legötleteseb- daságban. Hogy holnap ne kö- pillanatról a másikra nagyobb bek, a legjobb vezetők irányít- vessenek el hibát, ma tudni beruházásra a kiegészítő tévé- ják a kiegészítő tevékenységet, kell, hogy tegnap miben hd- kenységben. Azt, amelyiktől a ‘ legtöbbéi báztak. A műszaki színvonal ádlan- várják a következő években dó fejlesztése mellett két érv Is, hiszen nagyot lépni első- FELÉNÉL TÖBB A is szóL Az egyik a késztermé- sorban itt lehet. „MELLÉKESBŐL" kék — méghozzá a jó minősé- A növénytermesztésben le­Csaknem valamennyi köz- iránti fokozódó igény, hét olcsóbban termeszteni gyűlésen szóba került ez a Ennek kielégítésere miért ne egy-két növényféleséget, az gondolat. Azokban az üzemek- énének képesek a termelő- állati termékek önköltségét is ben is, ahol már tavaly esze- szövetkezetek (?) másrészt a lehet (hökkenteni, s ezáltal a rimt dolgoztak, s azokban is, élőmunkaerő csökkenése. nyereséget növelni, de a hoza­ahol nem és ez nagy gondokat fal ura települt kisüzemek mok számottevő növelése jelentett a gazdálkodásban. tulny°mó többsége a közelben nógrádi viszonyok között nem Sol: helyen érzik —, s figyel- fellelhető szabad munkaerőre mindenütt lehetséges. A ho- meztető jelnek tekintik — épült, s ez napjainkban már gyan tovább kérdésben a dön­erosen fogyóban van, s az tő a következő években is az igény a szakképzetlen munka- alapon kívüli tevékenység. Ez erőtől a szakképzett — néha biztosítja — egészséges fejlő­méi- magasan kvalifikált — dése esetén — a legtöbb nyere- dé tendál. séget, ez teszi lehetővé a többi ágazat beruházásait, fejieszté- TÁRSKERESÉS set, ezáltal biztosítja a leg­EGESZ ÉVBEN gyorsabb előrehaladást a me­_ Érdekes, hogy a mezőgazda- zőgazdasági nagyüzemekben, vényes. Ezt most már válóban ság! üzemek egy részében a Ehhez itt is újítani kell célszerűbb lenne alapon kívü- kiegészítő üzemágak tevékeny- minden évben. Üjabb és újabb li tevékenységként jelölni, ségének a jelentőségét meny- partnereket kell keresni az mert 1981-ben a termelésben nyíre eltérően értékelték. Ezt együttműködéshez, megyén való részesedése meghaladta jól mutatja, hogy akadt több belül és kívül egyaránt. S, aki az 50 százalékot. Ebben bizo- °íyan nagyüzem, ahol azt bíz- nem talált eddig társra, az se nyára része volt a növénytár- meg a kiegészítő tevékeny- aggódjon, mert gyakori jelen- mesztés gyengébb „szereplésé- séS irányításával, akit más hogy nagyvállalatok a má- nek” is, de idén várhatóan területeken — állattenyésztés, sojük, harmadik negyedévben mindenféleképpen tovább nö- növénytermesztés — alkalmat- keresnek partnert az esetleges vekszik az alapon kívüli tévé- fannak találtak a vezetésre. Is- lemaradások pótlására. S a kenység részesedése a megye merős egyébként a módszer, mezőgazdasági üzemekre eb- mezőgazdaságában és ezzel ezelőtt néhány esztendővel a ben is számíthatnak... együtt a legtöbb nagyüzemben, háztáji agronomusoknak „sze- Tilahy Tamás Ez egyúttal fölvet néhány olyan gondot is, amelyre több nem sikerült olyan jó eszten­dőt zárni, mint amilyet vár­tak. Ez elsősorban azokban a gazdaságokban tapasztalható, T1?,r, magas- ahol nem tudtak valami újat íe e “^őal. nyújtani a termelésben. Mindez elsősorban a nemré­giben még melléktevékenység címszóval jelzett feladatra ér­Gazdasógi stílusirányzat Variációk a keresletre Versenyképesség, váltás, rugalmas alkalmazkodás. A gazdaság „varázsszavai” sem­mit sem változtak. Ha csak annyit nem, hogy sürgetőb­bek minden eddiginél. A vi­lágot járó, vagy itthon kül­földi szakemberekkel tárgya­ló ember közvetlenül tapasz­talja, amit a hazai piacon még mindig áttételekkel érez meg, hogy üzleti szellem nél­kül a ma gazdaságának stílus- irányzata elképzelhetetlen. Az öblösüveggyári szakem­berek például kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy Európa igényes piacait olyan automata üvegárukkal árasztották el a gyártók, me­lyeknek külleme semmivel sem marad el a kézi gyártá­sú mögött. A látottak felad­ták a leckét a salgótarjáni öblösüveggyárnak, mégpedig nem is szorgalmi feladatként, hanem a további piaci jelen­lét feltételeként. Kevés élőmunkával, gyor­san, olcsón értékeset gyárta­ni — e sok szempont egyide­jű érvényesítéséhez alakítja ki a mozgásteret, a variációs lehetőségeket idén a salgótar­jáni öblösüveggyár. — Ezért gondoljuk úgy, hogy fordulópont lesz a gyár életében az 1982-es — mondja Kazinczi Gyula igazgató. — Ha terveink sikerülnek, s szükség szerint tudjuk egyik gyártmányt a másikkal he­lyettesíteni, azaz, a gépek és emberek konvertálhatóságát fokozni, nagy baj már nem érhet minket — történjék bár­mi a piacon. Mi ezt értjük rugalmasságon, ezt szolgálják az erre az évre szóló összes gyártmánykorszerűsítési ter­veink. Adva vannak például a gyárban a présfúvó, úgyneve­zett IS rendszerű automata gépek, melyeken eddig pa­lackokat és csillárüveget ké­szítettek. A finnek ugyan­ilyen automatákon háztartá­si poharakat, kelyheket, cu­kortartót, hamuzót, másutt ugyancsak IS gépen söröskor­sót, s ki tudja, még mit csi­nálnak. S, ha ők igen, mi vajon miért ne tudnánk? Egy év alatt vígan megté­rülő árért megvették a tar- jániak a finn technológia li- cencét, s néhány szakember már javában tanulmányozza az eljárást a Riihimäen Lassi cégnél. Az ezáltal nyílt lehe­tőségek szinte korlátlanok — nem véletlen, hogy sokat re­mél tőle a gyár. . — A kézi gyártású termé­ket nehéz eladni, hiszen nincs látható különbség közte és az automata gyártású holmi kö­zött — magyarázza az igaz­gató. — Nagyobb szellemi be­fektetéssel, némi ráfordítással viszont bonyolultabb terméket ís rávihetünk az automatára, s ez rövid idő alatt is elkészí­ti a szükséges mennyiséget, tehát többek között időt is nyerünk. A fogyasztói piacot nem lehet agyonuniformizál­ni. Választékot kell kínálni annak a gyártónak, aki tal­pon akar maradni. A finn technológia erre is igen al­kalmas — akkor váltunk az IS-automatán, amikor a ke­reslet éppen megkívánja. A gyártmányok sokfélesége azonban csak akkor ér vala­mit, ha az egyúttal a vevő ízlésével találkozik. Nem ok nélkül fordit a gyár akkora energiákat a piaci igények ki­tapintására! A Fórum Hotel­nek készített, optikai hatásá­ban érdekes kehelycsalád pél­dául telitalálatnak bizonyult. — Pedig nem új dolog ez nálunk — forgatja száránál fogva a kelyhet az igazgató. — Változik a fogyasztók szépérzéke, most valahogy a vártnál is nagyobb tetszéssel találkozott ez a darab. Csillárüveget is ősidők óta formálnak az öblösüveggyár­ban, de újítanak idén e ha­gyományos terméknél is. A most kísérlet alatt levő láng- leolvasztásos szájperem-ki- alakítás egyszerűsíti, gyorsít­ja a gyártási folyamatot, anélkül, hogy kivitelének igé­nyessége bármi csorbát szen­vedne. Márpedig, ami a kül­csín megőrzése mellett egy­szerűbb és gyorsabb, az egy­úttal olcsóbban is kijön. s ez utóbbi szempont nem utol­só a versenyképességet te­kintve. Üjabb variációt készített el a gyár a ballongyártás gépe­sítésére is. A mostani taka­rékosabb, s jobban igazodik a piac felvevőképességéhez. A programmal egyidőben a mi­nőségi présgyártás fejleszté­sét is kidolgozták a gyári szakemberek — gondolva ez­úttal is a konvertálhatóság fokozására. Ami most történik a salgó­tarjáni öblösüveggyárban, ar­ra ezt a zsargont használja a gazdasági nyelv: a belső tar­talékok feltárása. Az ebbéli tisztánlátást segíti az a négy csoport is, ami a belső vesz­teségek feltárásán munkálko­dik. — Váltani, alkalmazkodni csak úgy lehet, ha egyenlő biztonsággal állunk több lá­bon is — összegzi idei törek­véseiket Kazinczi Gyula. — Ezt szeretnénk elérni ebben az évben, számunkra ez ga­ranciát ad a környezet ké­sőbbi változásának megvála­szolására. Márpedig az erre való ké­pesség úgy kell a gyárnak, mint falat kenyér. Másként a tavalyi feszített tervhez ké­pest jelentős előrelépést meg­tenni nem tudják. Szendi Márta Csökkentik a baleseti forrásokat \ Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban alkalmazott tech­nológiai folyamatok — öntés, for­mázás, sajtolás — számos bal­eseti forrást rejtenek. A megfe lelő munkavédelmi tevékenység következtében az elmúlt évben nem fordult elő csonkulásos bal­eset. Az idén számos fejlesztést va­lósítanak meg a gyárban. Ezek közül a Gutmann típusú önt­vénytisztító gép beállításával — a kedvező termelékenységi tulaj­donságokon túl — jelentősen csök­ken az öntvény mozgatása, ezzel együtt a baleseti források köre is nagymértékben szűkül. A második negyedévben indu ló zománcozói rekonstruk­ció lényege, hogy a DY NACLAIN rendszerű elszívó­berendezés 95 százalékban biz­tosítja a zománcanyagok vissza­nyerését. Ezzel együtt a környe­zetbe visszabocsátott levegő szi­lárdanyag tartalma kisebb lesz, mint a helyiség levegőjéé. Mun­kavédelmi szempontból a szalag ról való gyártási technológiát íj meg kell említeni. Előnye, hogy biztosítja a lényegesen nagyobb termelékenységet, a jobb anyag­kihozatalt és az alkatrészek sor- jásságának csökkentésével mér­sékli a vágási sérülések számát. gazdaságban — minden való­színűség szerint — nem ké­szültek fel. ŰJtTANl ITT IS KELL Az első mindjárt a termelés más területeiről már jólismert szerkezetváltás. Célszerű és hasznos volna, ha azokban a termelőszövetkezetekben, ahol évék óta foglalkoznak — te­gyük fel — háromféle termék gyártásával, hozzálátnának egy negyedik előállításához, és az első három közül a leg­kedvezőtlenebbet megszüntet­nék. Ez a rugalmasság egyik fontos feltétele — és egyben erőssége a mezőgazdasági üze­mek alapon kívüli tevékeny­ségének, amellyel versenyké­pesebbnek bizonyultak sok nagyvállalatnál. Ezt a rugalmasságot azon­ban meg is kell őrizni, és tá­volról sem biztos, hogy ami „főnyeremény” volt tegnap, az holnap is az lesz _ egy-egy üzemben. Csomagoló- Hallottuk — megkérdeztük üzem Eredményesen dolgozik a ka- rancslapujtői Karancs Mező- gazdasági Termelőszövetkezet csomagolóüzeme: tavaly 6,2 millió forinttal járult hozzá a gazdaság eredményességéhez. Az üzemiben a salgótarjáni síküveggyár részére készíte­nek és javítanak csomagolás­hoz szükséges ládákat. Idén a tervek szerint tízezer új ládát adnak a gyárnak, további 33 ezret pedig javítanak, össze­sen 25 millió forint értékben. Ügy tervezik, hogy gazdaságo­sabb anyagfelhasználással végzik munkájukat, s így újabb félmillió forinttal növe­lik a csomagolóüzem ered­ményességét. lesz-e Nógrádban week-end kenyér? Az elmúlt hét végén a tv- híradóban a Nyugat-pesti Sü­tőipari Vállalattól tudósítót- ták a nézőket egy új kenyér­fajta megjelenéséről, mely to­vább marad friss, mint a hét­köznapi áru. A gyártók el­mondták: a receptet eljuttat­ták az ország minden testvér- vállalatához. Vajon nálunk lesz-e és ha igen, mikor week­end kenyér? A kérdésre a Nóg- rád megyei Sütőipari Vállalat főmérnöke, Tarján György vá­laszolt: — A dokumentációt az új termékről megkértük és meg­kaptuk. Már elhatároztuk a próbagyártást. Jelenleg a szükséges — részben import­ból származó — nyersanyagok beszerzése folyik. Szeretném azonban megjegyezni, hogy az utóbbi időben a választék bő­vítésére számos hasonló tulaj­donságú kenyérféle gyártását és forgalomba hozatalát kezd­tük el. Elég, ha a már nép­szerű burgonyás, kukoricape- hellyel készült, illetve a kapós alföldi kenyeret említem pél­dának. Addig is, amíg a week­end kenyérrel próbálkozunk, örömmel adom hírül, hogy a közeljövőben a fentiekhez újabb fajta, a szendvicskenyér csatlakozik a polcokon. vegre alkatrész? — Jóindulattal is csak annyit mondhatok: csapnivaló! — így jellemezte tömören az alkatrészellátást egy vidéki javítóüzem vezetője. A szerviz dolgozói kénytelen-kelletlen ezermesterré nőtték ki magukat. Sok esetben hajlítunk, gömbölyítünk, átszerelünk, felújítunk, öszvérmegoldásokhoz folyamodunk — sorolta gondjait tovább az üzemvezető —, ha nem látunk más lehetőséget a hiányzó alkatrész pótlá­sára. Az ország másik sarkában egy anyagbeszerző így „foly­tatta” a panaszáradatot: Ha egyik-másik régi típusú, vagy külföldi géphez hiányzik egy-egy alkatrész, csak ismeret­ség, barátság révén juthatok hozzá. Márpedig a vállalat nem építhet arra, hogy az én személyes kapcsolataim ga­rantálják a részegység- és alkatrész-utánpótlást. Mindezek alapján joggal merül.fel: részletkérdés-e gaz­dálkodó szervezeteinknél az alkmrészellátás? Egyáltalán nem az, inkább sziszifuszi erőfeszítésnek tűnik. Még akkor is, ha olykor — részben a hiánygazdálkodás folytán — a vállalatvezetők és az anyagbeszerzők magánügyének tet­szik. Az is kétségtelen, hogy a készletgazdálkodás vala­mennyi rákfenéje, búja-baja jellemző az alkatrészellátásra is. Következésképpen a megoldást érdemes a készletgazdál­kodás betegségeire javallott gyógyírek közt keresni. Gond ott is van, ahol mindig tudják: mi van a közpon­ti raktárakban és mit tartalmaznak a megyei lerakatok pol­cai. Sok helyütt ugyanis a raktáron levő alkatrészek meny- nyiségének és összetételének átláthatatlansága okoz kava­rodást Egy határ menti városka elektronikai szervizének üzemvezetője panaszolta: „A központ gyakran küld olyas­mit is, amit nem kértem, mert nincs rá szükségem. Legkö­zelebb viszont épp a magas készletek miatt hallgathatok. Arról nem szólva, hogy a nekünk küldött alkatrész má­sutt esetleg hiányzik. Van ugyan számítógépünk, de az al­katrész-nyilvántartást még nem vitték gépre . . .” Gondot okoz, hogy a gépeket, berendezéseket gyártó vállalatoknál „szívják a fogukat”, ha alkatrész-utánpótlás­ról kell gondoskodni. Az igényeltnél kevesebbet igazolnak vissza, és olykor ennek csupán töredékét szállítják. Ezért a megoldást keresők sokszor más forrásokhoz, importhoz fűz­nek reményeket. A reményekből néhány részterületen las­sacskán -mégis valóság lesz. Még, ha olyan áron is, hogy a — kiszolgáltatott helyzetben levő — felhasználók keresnek nagyobb piacot a gyártó cégnek: a hasznot ígérő csalétek általában nem marad hatástalan. Mások kooperációra törek­szenek tsz-ek melléküzemágaival, a születő, erőre kapó kis­vállalkozásokkal, társulásokkal. Hiánycikknek számító me­zőgazdasági gépalkatrészek sorozatgyártására vállalkoztak például a Baranya megyei termelőszövetkezetek. A kezdeti sikeres tapasztalatok alapján — és főleg: a költségek lefa­ragása érdekében — azt tervezik, hogy más megyékkel ösz- szefogva szakosodnak. Hasonló elképzelései lehettek az AU- TÖKER vezetőinek, amikor tavaly kiállításukra —, ahol a hiánycikkek gyűjteményét mutatták be — szabad kapaci­tással rendelkező vállalatokat, szövetkezeteket, kisiparoso­kat hívtak meg. Egy másik példa: tüzeléstechnikai alkatré­szek gyártására társaság alakult, azzal kecsegtetve az ügy­feleket, hogy 90 nap alatt minden alkatrészigényt kielégí­tenek. Titkuk — állítólag nincs. Mindenesetre az aktatolo­gatás és a levelezés nem divat náluk és az sem lényegtelen, hogy — a honi berkekben ritka — minimális adminisztrá­ció mellett gyorsan dolgoznak. Az említett példák arra utalnak, hogy, ha a helyzet túl sokat még nem is javult, a gyártó- és szállítókészség úgy-, ahogy már fellelhető. Molnár Patrícia NÓGRÁD - 1982. március 12., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents