Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

Ajánló a budapesti tavaszi fesztiválhoz Ti. .........n^nflmrl­í parmoveszeK együttműködve a II. budapes­ti tavaszi fesztivál keretében március 20-án megrendezi azt az országos képzőművészeti kiállítást, amely az elmúlt két évben született hazai al­kotások 'bemutatására ad le­hetőséget A tárlaton megfor­dulók áttekintést kapnak a mai magyar képzőművészet törekvéseiről és eredményei­ről. Mindebből következik az is, hogy az országos kiállítás nem fölsorakoztató jellegű ke­resztmetszetet kíván nyújtani, hanem a legjobb művek és a legtöbb reményre jogosító művészi kezdeményezések összegyűjtésével kívánja kor­társ képzőművészetünk való­di arculatát megrajzolni. A tervek szerint a jövőben az országos tárlat megrendezé­sére biermálérendszerben, fo­lyamatosan sor kerül. Ezentúl minden évben már­cius 25-én. Bartók Béla szü­letésének évfordulóján, a fesz­tivál egyik kiemelkedő prog­ramjaként együtt mutatják be a nagy zeneszerző három szín­padi művét. A Kékszakállú herceg várát, a Fából faragott királyfit, és a Csodálatos man­darint. E három mű együttes bemutatására először 1940- ben gondoltak Bartók hívei, de csak 1956-ban került együtt színpadra, s azóta is állandó műsora a Magyar Ál­lami Operaháznak. VICTOR VASARELY, a nemzetközi hírű, magyar szár­mazású művész százötven egységből álló művészi anya­got adományozott Magyaror­szágnak. A Zichy-kastély res­taurálása után ez a kollekció a palotában nyer végleges el­helyezést. Addig azonban a Szépművészeti Múzeum né­hány termében rendeznek be­lőle kiállítást, amelynek meg­nyitását a művész a fesztivál idejére tervezte. Sajnos, azon­ban az értékes műtárgyak szállításának nehézségei nem teszik lehetővé a terv meg­valósulását. Az EXPRESS uta­zási iroda Vasarely szülővá­rosába, Pécsre szervezett két­napos programja (március 26—27.) alkalmat ad a Vasa­rely művészetét kedvelők szá­mára, hogy a pécsi múzeumi körséta keretében megtekint­sék a Vasarely-kiállítást. A fesztivál idején a Vigadó Valériában Amerigo Tot mű­veiből rendeznek kiállítást, amelynek érdekessége a ©ö- döllői Agrártudományi Egye­tem számára készített reli­efből bemutatott néhány rész­let. Ezeket az alkotásokat ugyanis a közönség később, amikor már felkerül az aula magasságába, nem láthatja ilyen megfogható közelségben. A külföldön élő, magyar szár­mazású szobrászművész ter­vezte a fesztivál új emblé­máját is. A BUDAPESTI TAVASZI fesztivált 1982. március 19—28. között második alkalommal rendezik meg. A kora tava­szi kulturális idegenforgalmi ra nyolcvan színházi, balett-, komoly- és könnyűzenei, képzőművészeti, folklór és más kulturális esemény jut ti­zenhét fővárosi helyszínen. Pécs, mint a Vasarely-alapít- vány székhelye, és Kecskemét a Nemzetközi Kodály Inté­zettel kapcsolódik a rendez­vénysorozathoz. Március 28-án a budapesti sportcsarnokban kezdődik a magyar népművészeti kiállí­tás. és vásár. Tizenöt-húsz­ezer vásározót és kiállítót várnak. A magyar népművé­szeknek és népi iparművé­szeknek hasonló méretű be­mutatkozására még nem volt példa Magyarországon. A ha­zaiakon kívül jönnek, kiállí­tanak és árusítanak a romá­niai magyar népművészek, sőt a Nyugat-Európában élő, a magyar kismesterségek ha­gyományait őrző és ápoló mesterek is. A vásári hangu­latot népi zenekarok muzsiká­ja és a népi konyhaművészet felelevenítése fokozza A vásár végeztével gyorsan átrendezik a labdarúgópálya nagyságú „szint”, és 19 óra­kor kezdetét veszi az éjfélig tartó, minden eddiginél na­gyobb szabású nemzetközi tá ncháztalálkozó. Ékre a több száz résztvevőn kívül szintén több mint tízezer vendéget várnak. A monstre táncházon , részt vesznek a legismertebb, leg­színvonalasabb magyar tánc- házzenekarok, érkeznek együttesek Szlovákiából, Ro­mániából, az NSZK-bóI, Svéd­országból, sőt még bő! K. Az ABarrr budapesti tavaszi fesztivál ide­jén 22 dóadást tart a fővá­rosban a Népköztársaság útja 69. szám adattá nagyszínházá­ban és a Jókai tód kamara­színházban. A fesztivál tiszte­letére március 19-én felújít­ják Kodály Zoltán Háry Já­nos című dal játékát. (A fesz­tivál után egy héttel már Hamburgban mutatkoznak be vele), 22-én Bartók- és Stra- vinszkij-estjüteet tekinthet­jük meg: műsoron A fából faragott királyfi, a Csodálatos mandarin és a Petruska. Je­les napok címmel mutatják be magyar népi játékokból összeállított műsorukat. 27— 28-án az Aranytollú madár című mesejátékkal lépnek színpadra (gyerekeknek). A Jókai téri kamaraszínházban bemutatják Vörösmarty Mi­hály Csongor és Tünde című művét, a Jancsi és Juliska, valamint a Bűvös tűzszerszám című mesejátékot. A Művelődési Minisztéri­um, a Magyar Képzó- és A Fesztivál utca (Váci utca) esti életének egyik látványos színfoltja lesz a Muskátli eszpresszóban működő mozi. A Magyarország látványossá­gait, idegenforgalmi érdekes­ségeit bemutató filmeket a kirakati üvegre, olyan speciá­lis vászonra vetítik, amely lehetővé teszi, hogy az utcáról is látható legyen. A budai Vámegyedben, a Dísz téren áll gz elegáns Ko­rona cukrászda, ahol heti rendszerességgel jelentkezik a Korona Pódium." A feszti­válon olyan műsorral jelent­keznek, amely reprezentálja, miként kapcsólódik a magyar művészeti irodalmi élet a vi­lágirodalom áramába. A cél kettős: ' egyrészt bemutatni idegen nyelven külföldi ven­dégeinknek a magyar iroda­lom klasszikus és kortárs al­kotásait, valamint az előadó­művészet eszközeivel csiszolni a nyelveket tudó magyar kö­zönség nyelvi, irodalmi szem­léletét A fesztiválra elkészült az eddigi kilenc után a tize­dik eszperantó nyelven el­hangzó műsor, In memóriám Kalocsay professzor címmel. Kolacsay professzornak múl­hatatlan érdemei vannak a magyar klasszikus és modem irodalom eszperantóra fordí­tása terén. A Korona Pódium vendége lesz a szovjet Vlagyimir Re- eepter is, Tovsztonogov köz­vetlen munkatársa és tanít­ványa, A leningrádi akadé­miai nagyszínház érdemes művésze. Tavaly Dosztojevszkij-esté- jével hódította meg a Korona Pódium közönségét. Az idén a Hamletból készített mono­drámájával lép föL Anyanyelvűnk vendégszere­tete címmel angol—német nyelvű zenés előadóestre kénül sor, azzal a szándékkal, hogy hagyományos vendégszerete­tünket az irodalom, a szín­művészet és a zene nyelvén is kifejezzük. Ruttkai Éva Kossuth-díjas színésznő, a magyar színját­szás nagy egyénisége, Sarah Bernhardt életéről vaH mű­sorában. A világirodalom ja inak műveiből össze műsorát Kálmán ©yörgy. Az ő estjének az érdekessé­ge, hogy kiderül belőle az a kölcsönhatás, mit ad a szí­nész egyénisége a megformált hős arcához, s hogy a meg­formált hős arca milyen nyo­mokat hagy a színész lelki, vagy akár még fizikai arcu­latán is. MIKES LILLA AJAR ELŐT­TEM az élet című regényét színdarabszerű feldolgozásban adja elő a Korona Pódiumon, öt figurát kelt életre, így fog­ja össze a regény szerteágazó történetét kétórás műsorba. Bolya Péter: CSOKOR (Kőnapi köszöntő) Az első emberi lény, akivel találkoztam, nem férfi volt, hanem asszony: a bába, aki megállapította, hogy huszártiszt és a nők kedvence lesz belőlem. (Mindkettőben téve­dett) Nő volt az a parasztlány is, aki beszél­ni, és járni tanított. (Járni még tudok, be­szélni már nagyjából elfelejtettem.) Termetes, szép asszony volt a tanítónő, aki elsőként be­szélt nekem a* nyelv titkairól, és azután dél­utánokra bezárt valamelyik szertárba. • (Azt mondta: rossz vagyok, mint egy kölyök ördög. És megcsókolt egy-egy bemutató magyaróra után.) Nő volt — szerencsére —, akibe először sze­relmes voltam és női módon hüppögött, ami­kor egy füstös reggel bejelentettem, hogy el­utazom és csak hóesés formájában jövök visz- sza. (Már voltam hóesés, de Sz. városkában azóta sem jártára.) Nő volt az a bíró is, aki jó szüleim válását kimondta. Asszony volt, aki — feketén, mint a varjak — dskolatársam sírgödre mellett állt sírva, rogyadozva. (Fia volt az első velemkorú, akit meghalni láttam. A gyertyák értem is égtek.) Nő volt az ápolónővér, aki a fejemet fogta, mialatt az orrom vére a lavórba csörgött. (Hogy megvan-e még a lavór, vagy sem:nem tudom. Remélem, kidobták.) Nő (asszony) volt az az egyetemi oktató is, aki névtelen cso­magot küldött a kutyaszagú albérletbe, ahol egyetemi polgár koromban laktam. . (A há­zat azóta már lebontották, mert öss zed ülő­iéiben volt. Lehet, hogy miattam. De a cso­magban kapott könyv még most is megvan; a nagysága alkalmassá teszi, hogy otthont ad­jon egyméteres unokahűgom növénygyűjte­ményének.) Asszony volt a törzsőrmestemő is, aki úgy lengett be az alakulatunk kapu­ján, mint egy egyenruhás erdei tündér. (Ak­kor már harmadik hónapja szolgáltam egy világvégi őrszázadban és soha nem fogom el­felejteni azokat a szőrpihéket, amelyeket az egyenszoknya és az egyéneipő között láttam.) Nő, nő, nő, mindig, mindenhoL A villamos vezetőfülkéjében, ahol úgy tekergetik a kart, mintha a férjük nyaka lenne. A fodrásznál, ahol különös gonddal nyirbálják a fül körüli hajrészeket, és néha megkérik a vendéget, hogy húzza 'beljebb a könyökét. Az éttermek­ben, ahol a saégyenlősebb vendégek földre »ütik a szemüket, amíg a pincémé a palack nyakát fogdossa a dugó kihúzása közben. A szerkesztőségekben, ahol ők örülnék a legke­vésbé, ha ki kell rúgni egy ifjú iiterátort és dohányos hangjukon -vigasztaló mondatokat mondanak a kifelé botorkáló szerzőnek. A gépírószobákban, ahol két kézzel négykezest gépelnek, és még mindig marad két kezük a pohár és a telefonkagyló számára... Kik a kedvenceim közülük? (Most csak azokról a nőkről írok, akik külső kedvence­im: belőlük ritkábban válik ellenség.) Első- sárban a házmestemé, aki éjszakánkint olyan álmosan nyitja a kaput, hogy mindig újra el kell határoznom: a tyúkokkal fekszem a jö­vőben. Azonkívül a szőke rendőrnő, aki úgv pereg-forog az úttest közepén, mint egy jól öltözött, szélfútta jelzőtábla, melynek Iáiba az aszfaltba gyökerezett, de a két keze fürgén mutogat az összes világiéj felé. Aztán a szer­kesztőségi titkárnő, aki földöntúli kedvesség­gel mondja a telefonba: „fáradjanak be” ide és ide; a szakácsnő, aki az önkiszolgáló ab­laka mögött áll, gömbölyű és szőke, mint egy kalács és hasát a meleg ételtartályhoz nyom­ja a merőkanál kezelése közben; a védőnő aki ősz; mint a korai tél, és ő az egyetlen, akit már nem ugatnak meg a kutyák a falu- végi sorokon; a cipőgyár! munkásnő, aki sza­lagon dolgozik és a szája elé lógatott zacskó­ból szívja ki a tejet, üres kéz híján; az orvos­nő, aki egy időben úgy vagdalta belém a tűt. mintha egyetlen döféssel meggyógyíthatott volna; a falusi asszony, aki még akkor is kí­nál, amikor a vendég .már hízott áriánkhoz hasonlít a rengeteg evés után; az öreg apáca, aki úgy fogadta a mellrák hírét, hogy a sa­rokba térdelt és mosolyogva imádkozni kez­dett; a bikinis manöken, aki — kép formá­jában — az ágyam felett lóg, és a dombo­rulatai olyan öröknek látszanak, mint mö­götte a balatoni hegyek; igen és még kedven­cem az az öngyilkos nő is, akit. egy töltésen találtam, éjszaka, amikor már közelebb volt a pusztuláshoz, mint hozzám, és akit úgy tar­tottam az ölemben, mintha egy furcsa, for­dított Pietát játszanék... A mozdulatsor, amellyel befejeztem ezt az írást, legyen a nők köszöntése. Szerény, le­győzött fejhajtás; hamarjában összeszedett tavasza virágcsokor. Irodalmi műsor Posztón Pásztón, a Béke Tsz dolgo­séi tetszéssel fogadták a pé­csi Nemzeti Színház tagjainak, Pintér Gyulának és Tunyogi Istvánnak az előadói estjét. A Lovász József Művelődési Központban sorra került vi­dám irodalmi műsort — amely Mesterházi Lajos Kar­rier magyar módra című csa­ládregénye alapján készült — megtekintették a szocialista brigádklub tagjai Is. Újság még a művelődési központ­ban, hogy megalakult a nyug­díjasok klubja, s az első fog­lalkozáson tizennégyen részt vettek. Nagy érdeklődés kísé­ri az intézmény által szerve­zett, ma indul szövő- és a hétfőn kezdődő szabás-varrás tanfolyamot. Nőnapi illusztrációk Á növények alkalmazkodó­képessége A növények óriási alkal­mazkodóképességgel rendel­keznek. Ennek a jelenségnek a mechanizmusát kutatták a Belorusz Tudományos Aka­démia genetikai és sejttani intézetének tudósai. Szerintük az alkalmazkodóképességet a fermentumoknak, a bioké­miai anyagoknak egy adott mennyisége teszi lehetővé, amely biztosítja a növények fennmaradását kedvezőtlen körülmények között is. A felfedezés megbízható eszközt ad a növénynemesí- tők kezébe, hogy »felmérjék az ellenállóképességet befolyáso­ló anyagok várható mennyisé­gét egy növényfajtánál. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy a szokásos biokémiai eszközök segítségével már a kísérletek során megállapították a fajta alkalmasságát egy adott kör­nyezethez való alkalmazko­dásra. A szelekciónak már a legkorábbi szakaszaiban ki lehet választani az ellenálló- képes növényeket és ki lehet selejtezni az alkalmatlano­kat. A tudósok következteté­seinek helyességét 300 búza-, árpa- és kukoricafajtával vég­zett kísérletek megerősítették. A Corvina Kiadót dicsérik azok az albumok, melyek a téli könyvvásárra készültek, meg is jelentek időben, s rész­ben még ma is kaphatók. Nem csekély az érdeklődés nálunk a képzőművészet iránt. Mutat­ják ezt a Bibliotheca Corvi- niana. a Képes Krónika, a Magyar Anjou legendárium című európai színvonalú al­bumok nagy sikerei is. E kö­tetek nagy részének összeállí­tója, szerzője és szerkesztője Csapodiné Gárdonyi Klára most túllépett a hazai histo- rikumon, s egy rendkívül ér­dekes, s tegyük hozzá rögtön, igen szép kötetet adott ki tu­dós műhelyéből. Az európai kódexfestő-művészet című al­bum a kéziratosság korának legszebb rniniatúráit dolgozza fel. Válogatása térben és idő­ben széles körű. A Vatikántól Madridig, a Britisch -Múzeum­tól Krakkóig gyűjtötte egybe a legszebb lapokat, köztük olyan világhírűeket is, me­lyek megtekintésére még a legbenfentesebb és legerősza­kosabb világot járó turisták­nak sincs módjuk. Az időha­tárt a könyvnyomtatás felta­lálásáig húzza meg a szerző könyvében csak kéziratos könyvdíszítések találhatók. A gótika, majd a reneszánsz kó­dexfestő művészet legszebb lapjai elevenednek meg a kö­tetben. Csapodiné bevezető ta­nulmányában széles képet ad erről a nem jelentéktelen mű­vészetről, nem feledkezve el azokról a nem európai hagyo­mányokról sem, melyek befo­lyásolták kialakulását. Könyv- szerető, igazi bibliofileknek való szenzáció. A XVI. század a német festészet kétségtelenül legma- gyobb korszaka; német rene­szánsznak, vagy Dürer korá­nak is szokták nevezni. Kevés­bé ismert, hogy e korszak né­met mestereinek számos ki- váló alkotása magyarországi múzeumokban található. Végh János a korszak művészetének kiváló ismerője, immáron harmadik, átdolgozott ki­adásban bocsátja közre a XVI. századi német táblaképek cí­mű összeállítását. A Szépmű­vészeti Múzeum, a Duna-mel- léki Református Egyházkerület Gyűjteménye, az egri Dobó István Múzeum, s nem utolsó­sorban az esztergomi Keresz­tény Múzeum számos olyan kincset őriz, melyet a világ­hírű nagy múzeumok is meg­irigyelhetnének. Dürer, Hans Baidung Grien, Altdrofer, id. Cranach, Jörg Breu táblaké­pei, s másoké (összesen 48) színes, egész oldalas repro­dukción elevenednek meg a kötet lapjain. A művészi meg­munkálás az alkalomhoz il­lőn a békéscsabai Dürer Kyomda gondos munkáját di­cséri. Egyházi intézmények, sze­mélyiségek számos műkincset őriztek meg. Ez idáig vajmi kevéssé voltak hozzáférhetők a nagyközönség számára. A vidéki egyházi gyűjtemények közül az esztergomi Keresz­tény Múzeum és a Pannonhal­mán őrzőitek voltak talán a legismertebbek, de kis falusi templomokban, aprócska paró­kiákon is találhatók olyan mű­velődéstörténeti alkotások, me­lyek nélkül szegényebbek len­nénk. A klsmarosi, nagybaj- csi, dozmati, vagy tereskei templomban, a gyónl evangé­likus egyházközség tulajdo­nában őrzött gótikus faszob­rok művészettörténetünk leg­értékesebb darabjai közé tar­toznak. Dávid Katalin nagy körültekintéssel állította ösz- sze a Magyar egyházi gyűjte­mények kincsei című repre­zentatív albumot. Válogatását megfontolások vezették, en­nek ellenére ízelítőt kaphat az olvasó a katolikus, az evan­gélikus, a zsidó gyűjtemé­nyekből egyaránt. A főszem­pont magától értetődően a művészi érték, az esztétikum volt. Festmények, szobrok, kódexek, gobelinek. szertar­tási tárgyak reprodukciói­ban gyönyörködhetünk. Dá­vid Katalin tolla nyomán elő­ször ismerkedhetünk meg át­fogóan e kevésbé ismert mű­kincsekkel. É í ti* ■ Szikszai Károly rajzai Káldi János; Mégis Nem hiszek a szelek járásának és a csillagoknak. Megfontolom mindig, amit teszek. Ám, mi történik? Olykor jön — mégis — epy-egy félhülye t ^ — van sípja és ostora — s nagy dérrel-durral kioktat arról — amiben ostoba. NÓGRÁD — 1982. március 6., szombat • S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents