Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)
1982-03-05 / 54. szám
Bővül a gyártmány összetétel a tűzhelygyárban Kényszerítő kereslet Két új gáztűzhelytípus piacra dobását készíti elő a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár. A négy főzőlapos és a két főzőlapos konyhai eszközzel — az ellenőrzési, jóváhagyási állomások után — a belföldi üzleteket kívánják elárasztani. Piaci hatások A már több mint egy éve önállóan gazdálkodó egység közvetlenül érzékeli a piaci hatásokat. Ennek köszönhető, hogy már korábban is számos „sakkhúzással” igazodott a tényleges igényekhez; engedett a kereslet kényszerítő erejének. A szóban fprgó két új portéka is piaci effektusoknak köszönheti létét. Bizonyos módosulásokból, főként a kereskedelem igényeinek alakulásából vonták le azt a következtetést a gyáriak, hogy érdemes megpróbálkozni a gyártmányösszetétel megfelelő mérvű átformálásával. Ugyanis kikristályosodott fölismerés már, hogy az észrevehetően gyöngébb minőségű, de ugyancsak észrevehetően olcsóbb külföldi tűzhelyek keresettebbek a honi vevők által. A behozott áruk darabonként háromezer forint körüli árért megkaphatok, a tűzhelygyár termékeit pedig túlnyomórészt ötezer forint fölötti ellenérték fejében viheti haza a vásárló. Megérthető, ha sokan a kevesebbet tudó, de ugyanakkor kevesebbért megvehető portéka mellett szavaznak. E körülményhez alkalmazkodni szándékozván határoztak el a tűzhelygyáriak, hogy ^.kvalitív” szempontból szolidabb. ám egyszersmind kisebb költséggel előállítható tűzhelyekkel törnek be a honi piacra. A két új tűzhely, két korábbi gyártmány célszerűen továbbfejlesztett változata lesz. Adott vázba építenek be vadonatúj főző-égő rendszert; egyúttal új szerelvényeket és szerelvényfalat használnak Col. Lényeges sajátossága az új belső szerkezetnek, hogy a régebbi változatoknál sokkal egyszerűbb, ennélfogva olcsóbb. A négylapos tűzhelyből például hiányzik majd az égés nélküli gázömlést megakadályozó alkatrész. Ugyancsak szemléletes példa az egyszerűsítésre a csap. A régebb óta gyártott változathoz rézből présöntéssel készült viszonylag bonyolult formájú csapot szereztek be. Az új típusba olyan nyitó-záró eszköz kerül, amelyet egyszínű alumínium csőből darabolnak, forgácsolnak kellő alakúra a francia gyártók. A kétlapos tűzhely megőrzi biztonsági fölszereléseit. Ez a típus határozott kereskedelmi igénylésre „szülét újjá”. Az évekkel ezelőtt gyártott Garzon- tűzhelyet korszerűsítik, mivel fokozott kíváncsiság tapasztalható hasonló nagyságú tűzhelyek iránt szerényebb háztartásokban. Elsősorban azoknak a vevőknek szánják, akik lakásában városi gáz áll rendelkezésre — ezért nem mondanak le a biztonsági eszközök beszereléséről a gyáriak. Jelenleg a tűzhelyek prototípusát állítják össze az üzem kísérleti műhelyében. Folyamatban vannak kisebb módosítások. ésszerűsítések; ezek megítélésekor műszaki és gazdasági szempontokat egyaránt figyelembe vesznek a szakemberek. Várhatólag március elején állnak készen a prototípusok, azután kerülhet sor a felügyelő szervek által elvégzendő vizsgálatokra. Ha különösebb akadály nem merül föl, még ebben az évben láthatók lesznek az üzletekben is a termékek. Mozgékony szervezet A műszaki fejlesztéssel foglalkozó apparátus — honi viszonyok közt gyorsnak számító — talpra ugrása bizonyos fokig köszönhető annak, hogy az önállóvá válás előtt is döntően belső keretek közt foglalkoztak ezzel a tevékenységgel. A piaccal való direktebb kapcsolat várhatólag élénkíti a gyárban azokat a folyamatokat, amelyek eredményeként a mostani körülmények között is mozgékony, ütőképes vállalati szervezet alakul ki. M. P. Nyugdíjba ment a NEB-elnök Merre tart a falu? Jönnek, mennek a levelek A helybeli postahivatalban gy őrs ügyintézést biztosítanak. A 2-es út mentén — mi tagadás — szinte az első benyomásokat szerezheti a külföldről, Parassapusztán át érkező idegen Magyarországról. Nagyoroszi szinte kőha- jításnyira van a határállomástól, az idegen alig áll meg itt különösebben szétnézni. Nincsenek történelmi múltunkat idéző kastélyok, várak, netán jelesebb emlékhelyek. Nagyoroszi egy az ország települései közül. Merre tart a község az elkövetkezendő években a fejlődés útján? Erről kérdeztük dr. Windegg Györgynét, a tanács elnökét. — Épülünk és szépülünk, terveink szerint. — Mi izgatja most leginkább az embereket a községben? — Hogy elköltözött az orvosi rendelő az évek óta megszokott helyéről. De már olyan rossz állapotban volt, hogy mindenképpen föl kell újítanunk. Ha elkészül, akkor a régi, elavult, szűk helyiségek új formát nyernek és lesz végre tisztességes helye a körzeti és a fogorvosi rendelőnek is: Ez utóbbi például nem volt eddig! Természetesen gondoskodunk a majd idetelepülő fogorvosunkról is, hiszen szolgálati lakást építünk számára a Bajcsy-Zsilinszky úton még ebben az ötéves tervben. — Megalakult a vízműtársulat. — Régi gondunk enyhül ezzel, hiszen a község lakói megégették, hogy a nyugat-nógrádi regionális vízműhöz való csatlakozásunk csak a lakosság önkéntes hozzájárulásával lehetséges. Bár ez az ösz- szeg vízkivételi helyenként nem csekély, tizenhétezer forint, de az igények kielégítése némi áldozattal jár. A fővezeték és a víztároló már készen áll, a belső vezetékek lefektetése remélhetőleg a jövő esztendő végére megtörténik. A megyei víz- és csatornamű vállalat építi most és üzemelteti majd a jövőben vízrendszerünket, ami az esetleges gondok megoldásában mindenképpen szerencsés. A jövő esztendőben kezdünk hozzá az iskola rekonstrukciójához, ami szintén időszerű tennivalónk. Rendbehozzuk a régi épületet, emellett négy új tantermet is építünk. Remélhetőleg így fölszámolhatjuk a szükségtantermeket, illetve azokat más, hasznos célok szolgálatába állíthatjuk. — Nagyoroszi lélekszáma az utóbbi években nem változott. — Jelentősen valóban nem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne volna sokakban építési kedv. Számukra alakítjuk ki a rendezési tervnek megfelelően a házhelyeket. Célunk, hogy korszerű otthonok épüljenek és lehetőleg az elavult, romos épületek helyén. A főút mentén fölmértük és fölmérjük a lebontandó házakat, helyükre a mai kor igényeinek megfelelő épületeket álmodott a tervező. E pillanatban tizennégy házhelyünk értékesíthető a község egyéb részein, ahol közműveket, utat, járdát, villanyt már most, később pedig vezetékes vizet tudunk biztosítani. — Csatorna a szennyvíznek? — Jelen körülményeink között erre nem gondolhatunk, de a szennyvíz elvezetése és központi földolgozása mindenképpen megoldandó feladatunk. Pénzünk nincs rá, de a jövő sürget bennünket. Csakúgy, mint a közvilágítás dolgában. Anyagi erőforrásaink a szakaszos korszerűsítésre adnak módot, ezt tesz- szük a következő években. — Sok szó esik mostanában a települések megtartó erejéről és ebben jelentős a szere- a munkahelyeknek. — Helyben körülbelül ötszáz munkahely van. Az igények szerint, az itteni gazdasági egységekkel egyetértésben, fokozatosan teremtünk elhelyezkedési lehetőséget a munkavállalók számára. A kereseti lehetőségek nem rosszak és az ingázás nehézségei ezzel megszűntethetők. Beszélgetésünk elején azt mondtam, hogy épülünk, szépülünk. Ebben nagyon nagy szerepe van a települést szerető, azért sokat dolgozó lakóknak. Szívesen és nagy eredménnyel vesznek részt közös célt szolgáló társadalmi munkában és hiszem, hogy így lesz ezután is. Nos, a községrendezési terven sok minden szerepel, melyek valósággá válása az ezredforduló körül várható. Sportpályák, játszóterek, többszintes lakóházak, autóparkolók, új művelődési központ alaprajza látható a falra felfüggesztett térképen. A jövőt idézi mindez. A jelenben élők dolgoznak megvalósításukon. — hortobágyi — A nagyorosziak gyakran megfordulnak a postahivatalban. Igaz, épp csak annyi helyük van, hiszen- meglehetősen szűkre szabatott a fontos intézmény. Amint ott jártunkkor hallottunk, már nem sokáig lesznek „bővében a hét szűk esztendőnek”, mert hamarosan valamelyest tágasabb körülményeket teremtenek az öreg épületben. Amilyen kicsi a hely, olyan nagy a forgalom. Naponta több száz levél érkezik és szorgalmas levelezők maguk a falubeliek is. Gyakran érkeznek csomagok, de küldenek innen is az ország minden tájára. Örökké csörög a telefon. A crossbar áldásait élvező városi ember el sem tudja képzelni, miként igazodik el Juhász Józsefné az ide-oda dug- dosandó zsinórok között. Egyszerre beszél a vállához szorított kagylón, közben buzgón jegyzi a hívást, de már billen is az egyik „fül”, így hát udvariasan búcsúzik innen és kapcsolódik amoda egy másik beszélgetésbe, miközben természetesen még rám is figyel. — Néha türelmetlenek az emberek. Pedig senkivel nem akarok én elbánni. Központunk nem a legkorszerűbb — fogalmaz diplomatikusan a technikában matuzsálemi korúnak mondható masináról —, ezzel aztán nem könnyű a nagy forgalmat bonyolítani. De kell! Én már a zsörtölődést föl sem veszem, a tizenkét év megtanított arra, hogy a magyarázatom ritkán elegendő. Amint ezeket az ördöngőss madzagokat elnézem, én elhiszem neki. Sehogy sem jövök rá, honnan tudja, hogy ott befejezték, amott meg még nem a diskurzust. Elfordul és már mondja is: — Gyarmatka? Add nekem a kórházat! Tessék beszélni,, hívásunkra itt a kórház! Halló, beszélnek? Igen, adom... Beszélgetésünk közben Nik- házi Zoltánná a leveleket gondozza. Ez az ő dolgo, s emellett még a pénzfölvétel feladata. Egy csöppnyi üvegkalitkában pedig Szabó Petronella kínálja a napi- és hetilapokat, de táviratokkal is őt keresik meg, s ha valaki csomagot küld, vagy éppen kap, nála kopog. Tőle tudjuk, hogy a legtöbb olvasót a Nép- szabadság hódította meg magának a településen, de 120 példányával lapunk sem szégyenkezhet. Sokan fizetik elő a Népszavát és a Népsportot,, de van kereslet a hetilapok és a folyóiratok iránt is. A postahivatal vezetője, Ju- hászné Tóth Mária sietve hoz- zt szóba a kézbesítőket. — Hárman vannak és bizony van mit gyalogolniuk, nagy a település, nagy a forgalom. De hát nálunk mindenki tudja a feladatát és el is végzi. Szolgálat,, amit vállaltunk. — h — (Tudósítónktól) Kedves ünnepségre került sor a minap a Vác városi-járási Népi Ellenőrzési Bizottság tanácstermében, Dobos István, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökhelyettese itt adta át a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést és a KNEB elnöke által adományozott díszes emlékplakettet Jenes Józsefnek, a helyi NEB nyugdíjba vonuló elnökének. Jenes József Nógrád megyében született. Ma is szívesen emlékszik Drégely palánkra, Rico üzem A kisterenyei Mátra Termelőszövetkezet Rico üzeme 29 dolgozónak nyújt havonta biztos jövedelmet, ezenkívül hetven varrónő saját lakásán dolgozik. Idén ismét változik, bővül az üzem tevékenységi köre, s várhatóan kialakul az a végleges feladatkör, melyet végezni fog. Ez tisztításból és kartolásból, az egészségügyi kötszer-alapanyagok szabásából. varrásából, valamint egészségügyi betétek gyártásából áll. Jövedelmező üzem- ága ezt a tsz-nek, a Rico Vállalattal kötött több éves szerződés alapján egy korábban kihasználatlan gazdasági épületben, viszonylag kevés beruházással, egyszerű munkaszervezéssel és irányítással dolgozik az üzem. ahol szülei uradalmi cselédek voltak. Hat testvére közül ő fiatalon az újpesti Wolfner Bőrgyárba került, ahol cipészszakmát tanult, s hat évig dolgozott. A felszabadulás után vált számára lehetővé a továbbtanulás. Dolgozott úttörőcsapat- vezetőként, több fontos poszton pártmunkásként. Kitüntették az ellenforradalom alatti hősies helytállásáért, a munkásőrség szervezésének segítéséért. Megromlott egészségi állapota miatt kellett abbahagynia az aktív munkát. Szervezett házkezelés Az újabb szövetkezeti laká- sov átadásával idén 200 otthonnal növekszik a Nógrád megyében működő lakásfenntartó szövetkezetek által kezelt lakások száma, s ezzel megközelíti a háromezret. A szervezett házkezelési, kár- bantartási és felújítási munkák színvonalának emelése végett indokolt a salgótarjáni szövetkezetek egyesülését megfontolni, illetve intézkedni a nagyobb szövetkezet működéséhez szükséges feltételek megteremtésére. A megye- székhelyen működő szövetkezeti közös gondnokság munkájának javítása mellett az idei év tennivalója a balassagyarmati lakásszövetkezetek karbantartó részlege létrehozásának előkészítése. Figyel és alakít Huszonöt éve, 1957 márciusában jelent meg gazdaságpolitikai hetilapunk, a Figyelő első száma. Nincs mód e 25 évfolyam sajtótörténeti elemzésére, ámde kárpótolhat e monográfia hiányáért az újság működésének néhány tanulsága. Gyaníthatóan többről is van szó, mint kárpótlásról; ha a jubileumot a mai .teendőkhöz hasznosítható forrásként kezeljük, akkor a Figyelő munkássága a hazai közgazdasági sajtóelméletnek éppen ilyen tapasztalatait kínálja. Nem rangsorolás, ha a sajtóelméletre utalunk, jóllehet, politikatörténetről és — részeként — e negyedszázad gazdasági fejdő- désívéről kellene elsősorban szólni. Ám a korszak, amelyben a lap munkához látott, a politika elsődlegességét már nem hatóságilag elrendelt primátusnak tekintette, hanem a realitások, a tapasztalatok összegezett — tehát politikává emelt — kifejezésének. Ily módon a Figyelőnek nemcsak módja nyílt rá, de éppen a kor követelményeként érvényesíthette azt a törekvését, hogy a gazdasági újságírásában, a közélet alakításában új utakon induljon el. Milyen előzményekre hagyatkozhatott? A hazai kapitalista sajtó, gazdasági laptípusa — jobbára tőzsdei hírszolgáltatásával, a „magasabb” üzleti körök raffinált kiszolgálásával — aligha bizonyult előzménynek, s még kevésbé az ökonómiai zsurnalisztikának az a — Mikszáthtól Krúdyig és Heltaiig olyan elnéző derűvel ábrázolt, s az irodalmi eredetben Maupassant-ig visszavezethető típusa, amelyhez inkább a zsaroló- zsurnalizmus jelzője kapcsolható. A másik, közvetlen előzményt is sok szempontból meghaladásra ítélte a kor. Az ellenforradalmat megelőző években ugyanis, sajtóelméletileg, a közgazdaság, mint publikációs szakág nem létezett; helyét inkább az érzelmi hatások, olykor csak a felszólító módban fogalmazott instrukciók foglalták el. A Figyelő — a tömegkommunikáció és a közgazdaság-tudományi folyóirat közötti sávban működve, mindkettőtől különbözik, ám mindkettő módszereit alkalmazza. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi-gazdasági igényekre gyorsan reagálva, a változásokat frissen észlelve dolgozik, érvényesítve egyszersmind a tudományos, ám olvasható-közérthető közlési módszereket. A párt gazdaságpolitikáját tolmácsolva - s egyben közreműködve e gazdaságpolitika formálásában —, a Figyelő az új gazdasági gondolatok publikációs fóruma, s a gyakorlati alkalmazás tapasztalatainak színvonalas lapja lett. Így érzékelte az újság a hatvanas évtized elején azt a változást, amelyet azóta az extenzív források szűkülésének nevezünk, s mely változások a gazdasági reform gondolatához, majd vitákban kiérlelt alkalmazásához vezettek. Sajtótörténeti tény. hogy a Figyelő egyike volt azoknak az érzékelő „antennáknak”,, amelyek „fogták” a .változások jelzéseit; ezért adott teret az újság a reformot előkészítő vitáknak, javaslatoknak. A gazdaság hatékonyabb működésének, a változások befogadási készségét erősítő vállalati magatartásnak gazdasági és társadalmi feltételeit mindig összefüggő rendszerként értelmezte az újság. Ezért szólhatott teljes egyértelműséggel arról az előnyről, amit az agrárgazdálkodásban a háztáji és a közös együttes fejlesztése jelent; ezért vált a Figyelő a kezdeményezés, a vállalkozókészség elismerésének, megbecsülésének —, s az ebből következő irányítási, vállalatszervezési koncepcióknak is — következetes támogatójává. A negyedszázados évfordulón e közhasznú munka folytatásához, a közgazdasági gondolkodásmód további népszerűsítéséhez kívánunk laptársunknak sok sikert! A rétsági járásban Kedvezőbb energiagazdagodás A Rétsági járási Népi Ellenőrzési Bizottság megállapítása szerint kedvező változások tapasztalhatók a járás energia- gazdálkodásában. Köszönhető ez a fajlagos energiafelhasználás csökkentése, az energiaracionalizálási fejlesztések terén hozott intézkedéseknek, de a szemléletben bekövetkezett változásoknak is. A gazdasági egységek veszteségfeltárási vizsgálat nyomán megfelelő intézkedési tervek készülnek a hatékonyabb energiagazdálkodás elősegítésére. A hulladékenergia hasznosításában azonban jelentős tartalékok vannak kihasználatlanul. A múlt évi népi ellenőri vizsgálatok szerint még nem érvényesül megfelelően a dolgozók és vezetők anyagi érdekeltségében az energiagazdálkodás, az energia árváltozásai nem ösztönöznek kellő mértékben. A gazdálkodó szerveknél a központi határozatok megjelenése óta kedvező folyamat indul el az energiagazdálkodásban, de a nagyobb feladatok megoldására hozott intézkedések korántsem elegendőek.
