Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)

1982-03-28 / 74. szám

Vaskorszak a XX. században ?

Európa több országából is érkezett hír arról, hogy vállalkozó kedvű fiatalok vaskorszakot „játszanak”.

Dániából, Koppenhágától 40 kilométerre vaskorszaki falut építettek a hajdani élet tanulmányozására. A házfalakat agyagból, a tetőket fűből rakták. Családok egy-két hetet tölthetnek ebben a faluban, s közvetlen tapasztalatból ismerhetik meg a vaskori ember életmódját. A földeket kezdetleges ekével művelik meg, a gabonát. tűzkőből készült sarlóval aratják le. Rekonstruált vaskorszaki égetőkemencékben e kor fazekasmunkáinak másait állítják elő, festésre a helyszínen található növényeket használnak fel, az akkori idők módszereivel kovácsolnak szerszámokat, stb. A falu mindinkább a történelemoktatás intézményévé válik, évenként mintegy 80 000 látogatója van, s közel 400 iskola küld oda csoportokat saját tapasztalatok szerzésére.

Angliában öt házaspár és egy háromgyerekes család vett részt abban a kísérletben, amelyet a BBC szervezett,

BUKFENCEK

Meditáció a gyermek- és ifjúsági műsorokról

hogy filmsorozatot készítsen az i. e. III. században élt britek életéről. A kelta kultúra tanulmányozása után korabeli eszközökkel maguk készítették el lakhelyüket, ruházatukat, eszközeiket, és egy éven át élték elődeik életét, őseikhez hasonlóan a kísérlet résztvevői nyílt tűzön, nyárson a közös lakóépületben készítették ételeiket, sót viszont cserekereskedelemmel szereztek: tojásért, baromfiért vették a televíziós stáb munkatársaitól. Képünkön. Az angol vaskorszaki kísérlet résztvevői szalmakunyhóik előtt

A turista művelt barátja az útikönyv

Beszélgetés a Panoráma könyvkiadásáról

Útikönyvek olvasása nélkül legfeljebb a puszta látvány csábít idegen tájakra, ismeretlen városokba. Évezredes értékeket, csodaszép művészeti kincseket hagyhatunk programon kívül, észrevétlen. Menynyivel másabb a

— A választék bőséges, de nem mindig lehet azt kapni, amit éppen keresünk...

— Valóban elég sok gond van a könyvellátással, gazdasági, technikai okok miatt. De a kereslet csökkenése

adása jön ki az id^n, emellett Prágáról és Becsről jelentetünk meg ilyen kiadványt. Előkészületben is sok új kötet található, például nagy útikönyv Kanadáról, kalauz Madridról

kapható, ami a célba vett váróét, tájat bemutatja!

Az idegenforgalmi idény kézén né; és .Koppenhágáról, kis útikönyv kirándulás, kézzelfoghatóbb. Míg korábban Észtországról és még sorolhat- ha útikönyvek nyitják föl sze- azonnal, vagy néhány hónap nám... A miniútikönyvek soro- rminket. S mennyire hosszan- alatt elfogytak a nagy útiköny- zatában újdonság lesz a Pro- kodtink, ha éppen az nem vek, most két-három év kell vanee-ot és a francia Rivériát

hozzá. Igaz, nyugati témájú feldolgozó kötet. Debrecenről, könyveket ritkábban tudtunk Esztergomról, Miskolcról mór kiadni újabb változatban, de árusítják az új városkalauzun- detén az útikönyvek kiadásé- arra törekedtünk, hogy azok- kát, még az idén kiadunk karéi beszélgetünk dr. Buda Bul- ról az országokról adjunk ki lauzt Sopronról is. A magyar arával, a Medicina Könyvkia- sűrűbben, többet, amelyeket városok 14 kötetesre tervezett dó Panoráma szerkesztőségé- tömegesen keresnek fed a ma- sorozatából eddig 10 jelent nek vezetőjével. gyár turisták. A könnyező or- meg. A gyógyfürdőket és für..... szágokról csaknem mindig dőket taglaló sorozatunkban

k

aphatók kalauzaink. ezúttal az észak-magyarorszá~ **V-°°y útikönyv - kft- kötet látnapvllönosen a gyakorlati tudniva- íágot. Amint ebből is latható, — Míg 1970-ben egymáffló lókról tájékoztató fejezetük — ■ hazai tájak, városok bemu- atagyar turista utazott külföld- hamar elavul. Hogyan követik tatására is törekszünk, s több re, addig tavaly már mintegy a változásokat? idegenforgalmi hivatal is je^ - Egy-egy területről általa- J«« «« * mag* vidékérő1

Jwvíf8* ban sokkal íratunk könyvet, kiadványokat,

évtizeddel ezelértt. Húsz- akik évekig ott élnek, az,t jól

éves múltja van a Panoráma- kiadványoknak. Tizenöt mű negyedmillió példányát jelentettük meg 1970-ben, tavaly viszont már 21 kiadványt több mint 700 ezer példányban! Egy-egy országot a maga teljességében mutat be a nagy útikönyv, barangoló autósoknak szánjuk a minákönyveket, amelyek tájegységeket, országrészeiét ismertetnek részletesen. Sok külföldi városról adtunk már ki útikalauzt, a kevésbé keresett országokról pedig kis útikönyvet, például Mongóliáról, Szíriáról.

Kevés szocialista ország dicsekedhet olyan útikönyvválasztékkal, mint mi. Vegyük példaként az NDK-t. Megjelent róla nagy útikönyv, ha csak Berlinbe utazik valaki, kézbe veheti a városkalauzt, ha az ország déli részébe kirándul, Szász-Sájcról, Thüringiáról külön kötetet vásárolhat. Említést érdemel, hogy az európai országok szinte mindegyikéről van már nagy útikönyvünk. kivéve Albániát, s jövőre napvilágot lát a Törökországról szóló is. Ha valaki egyébként Törökországba

megv. Isztambulról és környékéről ma is kaphat kiadványt, az idén adjuk ki e kötetet másodjára,

Az utazók néha kifogásolják a kötetek testességét...

— Teljességre törekszünk, mert ezek a könyvek a műveltséget. a látókört is bővíteni szeretnék, ezért van bennük hosszú bevezető rész. Sok ezren gyűjtik e könyveket, iskolák vetélkedőkhöz használják, s ott vannak a fotelutasok. akik ezekből ismerkednek meg egv-egv országgal. Emiad a népszerűség miatt mertük most megjelentetni a legújabb kötetet Ausztráliáról. Űj-Zé- landró! és Óceániáról, hiszen nyilvánvaló, hogy annyian nem íutnaK ei oaa. amennyi példányban kinyomtattuk.

ismerik: külképviseletek dől gozóival, külkereskedelmi és

idegenforgalmi kirendeltségeink munkatársaival, és szakemberekkel lektorál tatjuk a kéziratokat. Kinek-kinek más az erőssége; az egyik szerző szárazabb stílusú, de korrekt, valósághű munkát ad ki a kezéből, a másik élvezetesebben ír, de a művészettörténeti szempontokra kevésbé figyel. A gyakorlati részekben azonban mindenki óvatos, például árakat csak tájékoztatásképpen adhatunk meg, annyira változóak. Nálunk minden újabb kiadás legalább javított, de többnyire inkább bővített vagy átdolgozott. Hosszú a nyomdai átfutási idő. Most kell leadnunk azokat a kéziratokat, amelyekből jövő ilyenkor lesz készkötet 1

— Gyakran csak idény után kerülnek boltokba kiadványaik. Ezen nem tudnak változtatni?

— A könyvkiadás egész évi feladat, nem várhatjuk el, hogy az útikönyvek mindegyike május elején jelenjen meg. De annyit eddig is sikerült elérnünk, hogy a legkeresettebb könyvek, gondolok itt' a csehszlovák, jugoszláv útikalauzokra, tavaszra—nyárra a könyvesboltokban legyenek.

— Milyen kiadványaik jelennek meg az idén?

— öt nagy útikönyvet terveztünk, második kiadásban adjuk közre a Spanyolországról. az Egyesült Államokról és a Japánról szólót, ötödik kiadású lesz a Franciaországot bemutató kötet, A Magyarország nagy útikönyv pedig már a hetedik kiadásban jelenik még. Egyébként módosításokat vezetünk majd be a nagy útikönyveknél: rövidebb terjedelemben. újabb fajta kiemelési rendszerrel szeretnénk kiadni őket. Városkalauzaink közül most nagy az érdeklődés Athén iránt, ezért második ki;

Soős Kálmán

A GYERMEKEKRE —, mint

leghálásabb közönségre — mindig is apelláltak az előadóművészek, jóllehet sokáig a vándorcirkuszok és az ugyancsak vándorló bábszínházak jelentették a legfőbb vonzerőt a kicsinyek számára. Bár elvétve mindkét műfajban akadtak színvonalas produkciók, többségük a szórakoztatás legprimitívebb formáival késztette tapsra, kacagásra nézőit. Aztán valaki nem átallotta hangoztatni, hogy a gyermekkori élmények között meghatározó jelentőséggel bírnak az efféle élmények is, s hogy az ízlésformálást tulajdonképpen gyermekkorban lehet és kell elkezdeni.

Mi tagadás, a felismerést megkésve követte a gyakorlat. A bukfencek, farbarugdo- sások, és egyéb olcsó poénok még ma sem tűntek el teljesen a porondról, sem a programokból. Nem, mintha végképp ki kellene irtani az ősi bohóctréfák kellékeit, már csak azért se, mert amúgy is hajlamosak vagyunk — kivált mostanság — átesni a ló túlsó oldalára, és a „kulturált szórakozás” jelszavával kizárólag a magas esztétikum jegyében fogant produkciókat népszerűsíteni, a mosollyá szelídített kacagást tartva illendőbbnek. No, persze, ez is túlzás, hiszen ma még legfeljebb elvben hangoztatnak egyesek ilyen célokat. A hivatásos előadóművészek — szólisták és együttesek — programjai ugyanis még közel sem felelnek meg maradéktalanul az újonnan felállított „eszményi gyermekműsorok” követelményeinek.

A TENDENCIA mindenesetre ez irányba hat, és amíg a tartalmas gyermekműsorok és a pusztán szórakoztató produkciók optimális aránya létre nem jön, addig természetesen az előbbi mellett kell kiállni minden fórumon, így a sajtóban is. A propagandának az előadóművészetek esetében sem lehet más feladata, mint annak idején volt a gyermek- és ifjúsági irodalom színvonalának emeléséért vívott küzdelemben, & miként az óvodás«* gügyögő versikék helyett ma már Weöres Sándor versein nevelkednek, bízvást remélhetjük a pozitív változást e téren is.

A jelenről szólva azonban le kell szögeznünk, hogy a hivatásos előadóművészék között mindössze tíz-tizenöt együttes és szólista járja az országot a közművelődési koncepeié vértjében. Mellettük

még vagy háromszor annyi „haknibrid” lovagolja meg a gyermekprogramok iránti konjunktúrát, melyet —, mint azt már többször leírtuk — a nemzetközi gyermekév indított el úgy igazából. Optimális arányról tehát még korántsem beszélhetünk, ámbár nem szabad elfelejteni, hogy a tartalmas, színvonalas programok nem elhanyagolható pótlását, az amatőr együttesek és szólisták biztosítják, mint például megyénkben a salgótarjáni öblösüveggyár TEMP- RESS színjátszó csoportja.

De maradjunk a hivatásos előadóművészeknél! Két „intézmény” — a Fővárosi Gyermekszínház és az Állami Bábszínház áll „főállásban” a gyermekközönség szolgálatában. Az előbbi megbízható színvonalon tesz eleget nemes feladatának, míg a Gyermekszínház tájelőadásainak színvonala jóval egyenetlenebb, olykor „hakniízű”. Ebben feltehetően közrejátszik az is, hogy a Gyermekszínház műsorai valódi színházat nyújtanak, melyhez a vidéki művelődési házakban nem mindig adottak a technikai feltételek.

Mindenképpen szólnunk kell azokról a „megszállott” népr

művelő-előadóművészekről, akiket valódi elhivatottság irányított a gyermekközönséghez. Náluk a mérce minden alkalommal magas, még, ha nem is mindig sikerül „megugraniuk”. Érdekes módon többségük (meglehet ez nem is olyan különös) zenésjátékos összeállításokkal járja missziókörútját, — ezzel

mintegy új műfajt teremtve. Név szerint elsősorban Halász Jutkára, Levente Péterre, Vitai Ildikóra, a Mubzty—Dobay duóra, a Tolcsvay-együttesre, és nem utolsósorban az Orange alkotói közösségre gondolunk, akik a manuális készség fejlesztésére is hangsúlyt helyeznek programjaik keretében.

Egy adott gyermekközösség szántára persze ez a néhány garantált színvonalú előadás nem biztosíthatja a folyamatos „ellátást”, még akkor sem, ha az említett művészek általában évente új műsort készítenek. A hiányzó programokat azután csak „csim- bummcirkuszokkal” tudják pótolni az áldozatkész óvónők és szervezőtanárok. Ezek színvonala viszont csak elvétve közelíti meg — az e műfajban messze legjobb — Szergej Kurepov szintjét.

az övodAs és Altalanos iskolák alsó tagozatos tanulói számára készített műsorok választéka ezzel együtt kielégítőnek mondható, miként a középiskolás korú gyermekeknek való programok száma és színvonala is túlvan ma már a kritikus mélyponton. Pillanatnyilag a legnagyobb gondot a 10—15 éves korosztály jelenti. Életkori sajátosságaik is kétségkívül megnehezítik az előadóművészek dolgát, és tény, hogy ennek a korosztálynak még nincs „kitalálva” a megfelelő műfaj. Így viszont megszakad az a folyamat, amely a személyiségformálásnak is fontos tényezője. Pintér Károly

KönYvAjdonságok

Akadémiai Kiadó Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon.

Gondolat Könyvkiadó Csapody István: Védett növényeink. Goethe, J. W.: Antik és modern. Antológia a művészetről.

Európa Könyvkiadó, Apitz, Bruno: A szivárvány. Regény. Tóth Csaba: Hawthorne világa. (Írók világa.)

Képzőművészeti Alap Kiadója, Horváth Teréz: Kokas Ignác. (Mai magyar művészet.) Nagy Zoltán: Bényi László. (Mai magyar művészet.)

Kossuth Könyvkiadó Köpeczi Béla: Üj konzervativizmus és új jobboldal. Világ- szemlélet és irodalom. A magyar marxista irodalomszemlélet kialakulásának dokumentumaiból.

Magvető Könyvkiadó. Géczy Barnabás: Lamarck és Darwin (Gyorsuló idő), Munkácsi Miklós: Kihívás. Kisregény. (Rakéta regénytár.)

Medicina Könyvkiadó. Panoráma. Csorba Csaba: Esztergom. (Magyar városok.) Sport. Galla Ferenc—Horváth István: Judo öwizsgák.

Mezőgazdasági Könyvkiadó.

Tomcsányi—Bödecs—Majoros: 88 színes oldal a gyümölcsfajtákról. Almagyümöl- csűek és bogyósok.

Nógrád vendége volt

Áradszky László

„Mit kíván a kedves közönség? Milyen dalokat?” Akár el is maradhatott volna a kérdés, hiszen a közönség so- ráiból nagyon egybehangzóan hallatszott a kívánság: a

„Piroskát”, a

„Pókhálót".

Aztán felcsendülnek a jól ismert dalok:

„Isten véled, édes Piroskám,

/Rajtad kívül van még csinos lány. .— majd: „Domboldalon áll egy régi kunyhó...”

Mi tagadás, a siker a régi.

Áradszky László kapja az est első vastapsát a salgótarjáni közönségtől. Igen, az Áradszky, akinek neve hallatán tűzbe jöttek a hatvanas sek forró hangulata hiteltele- évek leányai, ifjú asszonyai, níti. De hát ilyen az énekes aki ritmusos, dallamos meló- sorsa! Legnépszerűbb dalai- diákkal jó pár évig vezető nak szerzői cserbenhagyták, szerepet vitt a magyar köny- az újabb „nóták” pedig nehe- nyű- és tánczenei életben. Az zen állják a versenyt a régi- énekes körül egv idő óta meg- ekkel.

lehetős csend uralkodik, mely- _ Mit szól a sikerhez? nek indokoltságát a íellépé; Elégtételnek érzi?

7=3**,*

■SSi

— Mit szólhat egy énekes, őrül neki. Különösen, hogy annyira meg vagyok fázva, mint egy... Ám a színpadon nem lehet viccelődni. Olyan az, mint a lövészárok: lelövik rajta az embert, ha nem azt csinálja, amit várnak tőle.

— Népszerű dalokat énekel. ..

— A legtetszetősebbek éppen az itt is hallott „Piroska” meg a „Pókháló”. Mind aranylemezem. Olyan nagyon szeretik az emberek, hogy ma sem unják meg. És ami valóban jólesik: nem tudják tőlem, a személyemtől függetleníteni a dalt. Az ilyen eset akkor szokott előfordulni, amikor úgy istenigazából találkozik egymással az előadó és a dal. Sajnos, mostanában nemigen mondhatom el ezt magammal kapcsolatban.

Áradszky László, bár már látszik alakján, vonásain, haján a tűnő idő, valóságos életkoránál kevesebbnek látszik. Amikor kikerestem nevét a Ki kicsoda a magyar zeneéletben ? című lexikonban, elhűltem az olvastán: 1935.

szeptember 20-án született.

— Húsz éve vagyok az előadóművészi, táricdalénekesi pályán. Ezért önálló, jubileumi előadóestem lesz áprilisban a Fővárosi Operettszin- házban. A közönség válogatást hallhat két évtized általam énekelt legsikeresebb dalaiból, persze közben új művekkel is megismerkedhet.

— Gondolom, az önálló estnek lesznek meghívott vendégei. is.

— Természetesen. A legközelebbi barátaim mind eljönnek. Például az egykori világhírű válogatott labdarúgó, Albert Flórián, az ugyancsak híres-neves színművész, Kabos László, a kiváló zeneszerző, Fényes Szabolcs, a tévé kitűnősége, a zongoraművésznek indult Antal Imre, s két kedves pályatárs: Koós János és Máthé Péter.

Áradszky László énekesi pályafutása viszonylag későn, az ötvenes évek végén kezdődött. 1958—1960 között az Országos Szórakoztatózenei Központ stúdiójában Vécsey Ernő irányítása mellet tanult, majd a Magyar Rádió akkoriban szerveződött tánczenei stúdiójában, Dalassa P. Tamásnál fejlesztette képességeit. Rövid ideig magánúton is képezte hangját. 1962, a nyilvános fellépések óta mintegy hatvan hanglemeze jelent meg. A hatvanas évtized második fele táncdalfesztiváljainak rendszeres résztvevője volt. 1967- ben előadói kategóriában elnyerte az első díjat. Hangját, tehetségét megismerte a külföld is. Koncertezett Kubában, Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, a Szovjetunióban, járt az NDK- ban. Franciaországban, Olaszországban, Svédországban, Kanadában három ízben is.

Áradszky László tudása nem kopott meg az évek múlásával. Megőrizte emberi közvetlenségét is. A Fővárosi Operettszínház áprilisi jubileumi koncertje vitathatatlanul kellemes élményt ígér — s egyben módot teremt az állítás igazának megállapítására.

Sulyok László

NŰCRÁD — 1982, március 28., vasárnap