Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)

1982-03-27 / 73. szám

I Harmincöt kisdedre vigyáznak a jói felszerelt oviban A falumúzeum anyagát helyi gyűjtésből alakították ki Fázósak még a reggelek TYÁN Adorján János szobrai szerényen meghúzódnak pincéje mélyén ■ NiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiUHittiiiNiiiiiiiiiuiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiinminiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHniiiiiiiimiiiiiiimitiiiiiiiiHtiiiiiiiiNiiiiitiiiiiiiHiHiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiniiMi De szép programja lehetne Valamelyik országgyűlési kép­viselőnknek, ha felvállalná a híres-elfeledett (?) sóshartyáni jodaqua ügyét! A vízben sze­gény Nógrád itt nem használ ki valamit, amit mindenütt a világon kihasználnának. A rossz vizű palócföld érzéketlen talán egyik legnagyobb érté­künk, a gyógyvíz iránt? Amit megtettek mások, például a derecskeiek a Mátra tövében, hogy szinte a semmiből váltak ismert, salgótarjáni tömegek számára is vonzó fürdőhellyé és'lépnek előre tovább minden évben — nem tehetjük meg mi a saját jó vizünkkel? Euró­pa második (!) legjobb összeté­telű jódos vize itt van a tal­punk alatt. Évszázadok alatt mindössze addig jutottunk el, hog-- a forrást megfúrták, ke- zelőházza! látták el és időn­kén' megjelenik egy tartályko­csi. amelyik azután elvisz be­lőle „egy-egy adagot” a fővá­rosi palackozóba. ♦ xxxxxxxx Ennek a víznek a regényét is meg kellene írni. Szerepel­ne benne az a tény, hogy a község néveredete is a sós víz tői származik a hártyán meg a régi magyar horka méltóság személynévesített, idegenes végződéssel ellátott változata. Szerepelne ebben a regényben az is. hogy már 1828-ban írt róla híres monográfiájában Mocsáry Antal: ..a helybeli la­kosok az előtt, midőn kenye­ret sütöttek ezen vízzel, akkor azt meo nem sózták. .. ” A fel­séges kamara azonban magas kőfallal bekerítette, lepecsé­tel* nem engedte használni, hiába szóltak érte az országos Diétán... A mai kőfalak meg bennünk magasodnak. A re­gény eevik főszereplője lehet­ne dr. Géczy Imre egykoron itt tevékenykedő legendás hírű körorvos, aki végigjárt minden ajtót, csapóajtót, de előbbre ő sem vihette a jodaqua ügvét. Űjabb legendákra lenne szük­ség most, amikor minden ter­mészeti értéknek megtízszere- ződik-százszorozódik az arany- fedezete. Most, amikor már „minden gyerek fújja” — be­csüljünk meg, fedezzünk fel mindent, ami gazdagíthat ben­nünket! A jodaqua jövőtlensé- gé sem tartható, nem lehet szempont elhanyagolásában esetleges más „lelőhelyek” ki­aknázásának terve sem. Ha nem. elég a megyei figyelem, erő egy mindent felvirágozta­tó gyógyfürdő kialakítására — szerezzünk figyelmet és erőt a nagyobb közösségtől, az or­szágtól, amelynek sóshartyáni vagyona eddig eltékozolt kö­zös tálentumunk és semmi más' XXXXXXXX Itt vagy hat esztendeje a helyi népfront szervezésében, buzdításával a hartyániak olyan takaros kis tájházat hoz­tak létre, hogy értékét, szépsé­gét tekintve bekerült a régi pásztorporta a „Tájak, korok, múzeumok” állomáshelyei kö­zé. A Zúdtetón, a Hosszúte­tőn, a Murahegyen 1968-ban rendkívüli érdekességet is tar­talmazó honfoglalás kori lele­teket tártak föl: körben ki­lyuggatott ábrás lemezeket, amelyeket a nők varkocsukba fontak szíjak segítségével, raj­tuk a sok fejtörést-k itatást okozó félholdas ábrázolások, azokról végül sikerült kimu­tatni az iráni eredetet bizonyos közvetítésekkel. De mindenképpen megőr­zés r méltó tény. hogy ez a vidék is volt tulajdona 1227 tájékán a Zách nemzetségnek, amelvet a kmálv elleni ' me­rényletért később negyedízig- len kiirtottak: hogy égy idő­ben a templomos rend birto­kolta; hogy a nagy' harács. Szé- csénTamás is megszerezte Hollókő. Somoskő. Baglyaskő. Varsánv, Piliny után; hogy Hunyadi János ingartai Géreb Jánosnak adta. hogy a török tizedelte de »sí ia. # ku­ruc időkben a vezérlőfejede­lem szavára hadba indult nóg­rádi nemesék itt tartották meg díszszemléjüket... XXXXXXXX Kishartyán társközségéről szólva az új tanácselnök Tor- ják József é? Dénes Andor vb- titkár bizonyító érvénnyel el­mondhatja. hogy semmiben nem szenvedett hátrányt társ­községként, hogy alapvető dol­gaiban jól ellátott, bisztrója, átalakított önkiszolgáló üzle­te, új helyre telepített szesz­főzdéje, óvodája, iskolája, út­jainak minősége, részbeni jó vízellátása, közlekedése, orvo­si körzeti ellátottsága akkor is megfelelő, ha az utóbbira a hót végi ügyelet kapcsán tel­jesíthetetlen észrevételek is elhangzottak. A szécsényi ügyelet helyett semmiképpen nem lehet az amúgy is leter­helt salgótarjánit igénybeven­ni. Ezt be kell látni, ezt kö­veteti a realitás mindenkitől. Az itteni tanácsnak különö­sen nagy gondot szükséges for­dítani a sóshartyáni arányai­ban igen jelentős (46 százalék!) cigányszármazású lakosság szociális és gyámügyi gondos­kodására. De itt ma már mind­össze néhány putri jellegű ház áll még, a többi mind kedvez­ményes építkezés, valóságos új falurészlet, ahol 'a korábbihoz képest néhány jelentős lépés­sel előrébb tart már a mai sóshartyáni cigánylakosság. Közülük is egyre többen dol­godnak az Egyesült Erő Ter­melőszövetkezetben és ez is mindenképpen új jelenség. A lakosság túlnyomó része per­sze bejáró, ipari munkás Sal­gótarjánban. XXXXXXXX A szövetkezet miután hiába próbálta nyereséggel művelni a szarvasmarhatartást, be­szüntette ezt a tevékenységet. És mi történt? A háztájiban se’í-tlef’ »epkiuelitőleg száz tejelőt tartanak a sóshartyáni­ak, jó néhányan hármat is, hokit például Sirkó Béla, Sirkó Imre (négy jószágot), Tóth Bé­la, Szabó Károly, Juhász Béla. Kétféle tankautó jár ide ilyen­formán : az egyik viszi a gyógy­vizet, a másik az itt összegyűj­tött tejet távolabbi tájakra, feldolgozásra. A falukép ve­gyes, hiszen az egészen új, két­szintes otthon és a régi, rész­ben átépített ősi magyar ház egyként megtalálható és meg­van még a megálmodott-kije- lölt helye a faluszéli fasor mel­lett a gyógyfürdőnek... XXXXXXXX Vagy százhuszonöt évvel ez­előtt Reguly Antal nyelvész és néprajzos a palócéletet kutat­va itt, megállapította, hogy akkor 788 lelket egyesített a hely, ma mintegy kilencszázan lakják Sóshartyánt és ha nem is nőtt, de alig csökkent az utóbbi évtizedben a község la­kóinak száma. Három cigány- származású tanácstagja van, tizennyolc kisiparosa, és ahogy Kishartyánban is példás az összefogás — a télen jégpályát nyitottak a híres barlanghoz vezető völgyben! — itt is ha­sonlóképpen gondolkodnak a népfrontosok, KISZ-esek, akik most Sóshartyánban terveznek egy szabad idős erdei tornapá­lyát! Adorján János meg ma­ga a megtestesült sokoldalú­ság. a fia nemkülönben, kő­műves. műköves, lakatos, he­gesztő, sírköves, szobrász (mun­kái mindenképpen megyei figyelmet érdemelnének!! lo­vas ember egyesül kettőjükben, akik helybeli kisiparosként társaikkal együtt gyakran tesz­nek értéket a közösség aszta­lára. Adorján János ma is márványba farag. szobrai, egész élete, mint a többieké, azt bizonygatja a hitetlenek­nek: „nem az a fontos, hol élsz, hanem az, hogyan!" T. P. L _ Képek-' Kulcsár József A település igényeit jól szol- Adorján Dezső tavaly kétszáz- gálja az üzlet nál több nyulat értékesített Szabó László már gépesítette a háztáji gazdaságát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents